« TORONTÁL VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 1779-ig irta Reiszig Ede dr. történetíró, a közp. szerkesztő biz. tagja 1779-től 1867-ig írta Alexich Bogolyub megyei főlevéltáros 1867-től a mai napig írta Haraszthy Lajos segédszerkesztő. KEZDŐLAP

Torontál vármegye

Tartalomjegyzék

NAGYBECSKEREK. Irta Móricz Miklós, a monografia munkatársa. »

519TORONTÁL VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI.
Irta Reiszig Ede dr. történetíró, a közp. szerk. biz. tagja
A mai Torontál vármegye területén a keresztény magyar királyság megalakulásakor egy hatalmas nemzetségfő volt birtokos, a ki a Marostól vagy tán a Köröstől le egészen a Dunáig terjedő földterületen szinte korlátlan hatalmu volt.
Ajtony nemzetség.
E hatalmas nemzetségfő Ajtony volt, kinek emlékét Arad vármegye nyugati részén, a Maros jobb partján, a mai Pécska és Szemlak között, a XIV. században még fennálló Ajtonymonostora, később rövidítve az Ajtony nevű falu őrizte meg. Ajtony kétségkívül magyar származású volt s e földet őseitől örökölte, a kik még az első foglalás jogán bírták.
A fennmaradt emlékek egyaránt kiemelik e törzsfőnök hatalmát, gazdagságát és előkelőségét, sőt III. Béla király névtelen jegyzője Ajtonyt a bolgár Glád fejedelem ivadékának tartja s bár Glád koholt alak, Anonymus előadása mégis azt bizonyítja, hogy Ajtony származásának előkelősége még a XII. század végén is élénken élt a köztudatban.
Ily hatalmas és előkelő nemzetség mellett e területen nem telepedhetett meg más törzs és így az egész marosontúli terület az Ajtony-nemzetség osztatlan birtoka volt. De ép e nagy gazdagság és a hatalmi vágy idézte fel bukását.
Midőn Szent István a nemzeti királyságot megalapította, Ajtony Maros várában - a mai Őscsanádon - tartotta szállását és hatalma a király uralmát is fenyegette, úgy hogy Szent Istvánnak fegyverrel kellett azt megtörnie.
1030 táján történt a döntő küzdelem Ajtony és Szent István király között, a ki Csanád vezért küldte ki megfékezésére.
Csanád, Doboka fia, a Maros, a Tisza és a Harangod folyók közötti területen legyőzvén Ajtony seregét, Maros várát is hatalmába etette. Ajtony is a csatatéren lelte halálát, nemzetsége szétzüllött és birtokai a király kezébe kerültek. Szent István király Ajtony uradalmát három részre osztotta fel; egy részét királyi birtoknak jelölte ki, magát Marosvárát az ujonnan szervezett várszerkezet - királyi uradalom - középpontjává tette, melyet Csanád vezérre bízott s őt tette az ujonnan alakított királyi vármegye ispánjává. Szent István király a csanádi várszerkezet tartozékai számára kijelölt területen kívül alkalmasint még a felállítandó csanádi püspökség számára is jelölt ki földeket; ezek a földek azonban nem lehettek nagyobb terjedelműek, mert a csanádi püspökség legrégibb birtokairól csak egy 1421 augusztus 12-én kelt oklevélben értesülünk s ez az adomány, illetőleg megerősítő levél is mindössze 20 birtokot sorol fel, az akkori Csanád, Arad, Torontál és Temes vármegyékben. Az Ajtonytól elfoglalt területből jelentékeny rész Csanád ispán birtokába került. Ez leginkább a Maros, a Tisza és a Harangod vidékén feküdt; a nemzetség ősi birtokai, a későbbi okleveles adatok tanúsága szerint, nagyobbrészt e vidéken feküdtek. Itt volt a mai Őscsanádtól nyugatra a család palotája, itt volt a nemzetség ősi monostora, a Csanád ispántól épített Oroszlámosmonostora s e vidéken legalább 20-25 faluja volt a nemzetségnek. Az elfoglalt területből Szent István egy részt visszaadott az Ajtony-nemzetségnek is; de maga a nemzetség nem szerepel többé a vármegye területén. Csanád vezér birtokába vette a királytól adományozott területet, a hol ő volt a király uradalmainak kormányzója, hadainak vezére s a kereszténység egyik buzgó terjesztője. Őt tekinthetjük a nemzetség alapítójának is.
Csanád nemzetség.
A Csanád-nemzetség idővel nagyon kiterjedt. A tatárjárás után, alig másfél évtized multán, 29 felnőtt férfitagját sorolja fel az 1256. évi oklevél. Pedig a tatárjárás is nagy pusztítást vihetett végbe e nemzetség tagjai között. Karácsonyi János már többször idézett nagybecsű művét véve alapul, e nemzetség három főágra oszlott: a Telegdy, a Bézi és a Kajmáti ágra. E három 520főág közűl azonban csak a Telegdi és a Bézi ágak voltak birtokosok a mai Torontál vármegye területen.
A Telegdyek.
I. A Telegdy főág egy ismeretlen nevű őstől származik, kinek három fia volt: Nagy Fülöp, Belenik vagyis Benedek és Bogyoszló. Közűlök azonban csak Beleniknek és Bogyoszlónak voltak utódai. Ez a nemzedék alkalmasint még III. Béla király idejében élt. Midőn okleveles adatok tudósítanak bennünket a Csanád nemzetségről, akkor e főág már két alágra szakadt, Belenik és Bogyoszló ágára.
Beleniknek két fia volt, az egyik Kelemenős bán, a ki pályáját vártisztviselőként kezdte s 1214-ben ő volt Arad vármegye főispánja. Később még magasabb méltóságra emelkedett s bán lett; szereplése a tatárjárás előtti korszakra esik; 1247-ben mint »néhai« szerepel. Testvére Waffa comes, a ki azonban valamelyik más vármegyében főispán volt, s a mai Makó környékén tartotta szállását. Kelemenös bánnak négy fia volt: Pongrácz, a ki még 1219 előtt megnősült, a ma is virágzó Telegdy-család őse, továbbbá Csömör, Izsák és Elek.
Pongrácz a nemzetség egyik kimagasló alakja, a ki Kalán pécsi püspök unokahugát, a Baár-Kalán nemzetség sarját bírta nőül. Még 1247 előtt visszaszerezte Zenta-rév nevű birtokát, mely a mai Zenta átellenében, Torontál vármegye területén feküdt. 1247-ben összes ősi és szerzett jószágain határjárást tartatott, mely szerint a nemzetségi birtokok már fel voltak darabolva, csak új szerzeménye és telepítése volt egészben Pongrácz ispán birtoka, mint Pongráczfalva, a Maros partján és a Szent-György mellett fekvő Kalán-telek, mely neje hozománya volt. Az 1247. évi határjáró levél a nemzetség következő birtokait sorolja fel: Pongráczfája és Pongráczteleke, mindkettő a Maros partján, Kisfalu és Szent-Lőrincz, a régi Csanád vármegye területén, Szárazér felé egy falu, melynek nevét az oklevél nem említi, Tömpös, Ladány, Palotafalu, melyet egyik nevén Kelemenös palotájának, ujabb nevén Pongrácz palotájának neveztek, a hozzátartozó makkerdővel, Csücsköd faluig; Csücsköd, Beéz (Bécs), Paradánymonostora, Béb, Egyházaskér, Razsán, Szent-Miklós; Csóka halastavaival, Baromlak, tartozékaival; a Tisza mellett fekvő Temerkény, Zentarév a Tisza partján, Szanád, Waffaülése, más néven Kökényér; továbbá a régi Temes vármegye területén Poklosi és Nádasd, a Szent-György melletti Kalántelek, a Borzava melletti, Kis-Hodos, a Temes mellett fekvő Csávás; végül Halászfalu, a régi Csanád vármegye területén, mely ott feküdt, a hol a Harangod vize Péterréve felől jöve, beleszakad a Morotvába. (Borovszky S. i. m. I. 66-67.) Pongrácz ispán fiai voltak László (1256-65.) és Tamás (1256-1299.). Ezek közűl Tamás terjesztette tovább az ágát. Pongrácz testvéreinek: Csömörnek egy fia volt, István, Izsáknak fia volt Makó bán és Eleknek fiai Dankus és Gergely. Az elősoroltak, Gergely kivételével, a ki csak 1259-ben kezd szerepelni, mindannyian előfordulnak az 1256. évi osztálylevélben.
Izsák 1247-ben Völnök falut birta, továbbá Csücsköd egy részét. Fia Makó bán, a ki után Felvölnököt Makófalvának nevezték. Elek Szanád felét bírta; fiai Donk és Gergely lehettek Pongrácz comes fiának, Tamás mesternek ama unokatestvérei, a kiket a kunok 1281-ben Tömörkényben legyilkoltak.
Tamás mester Egyházas-Kéren lakott, 1284 előtt azonban a kunok rátörtek, udvarházát és a falut felgyújtották és maga Tamás mester is csak futással mentette meg az életét. E támadások következtében Tamás mester az 1290-es években a Körösközre, Biharmegyébe ment lakni, anyja után örökölt birtokaira, melyeknek középpontja Telegd volt. Ezzel megalapítója lesz a Telegdy-családnak. Fiai, a kik még mindannyian Egyházas-Kéren tehát a mai Torontál vármegye területén születtek, már teljesen elszakadtak ősi fészkükből.
Visszatérve Kelemenös bán testvéréhez, Waffa comeshez († 1256.), kinek három fia volt, II. Csanád (1238-56.) a Makófalvy, Barnabás a Tömpösy és II. Fülöp (1256.) a Tömpösy-család másik őse. Ezeknek utódai azonban a közpályán nem szerepeltek.
1256 deczember 17-én a Csanád nemzetség összes élő tagjai megjelenvén a király előtt, megosztoztak az ősi javakon. Ez az osztálylevél a nemzetség birtokviszonyaira nézve a legbecsesebb okleveles emlékünk, mert itt felsorolva találjuk a nemzetség kezében közvetetlenül a tatárjárás utáni korszakbeli, tehát a legrégibb birtokokat. Ez osztályon a nemzetség tagjai közűl a következők vettek részt: Belenik fiainak Kelemenös bánnak maradékai: Pongrácz s fiai László és Tamás. Csömör és fia István. Izsák és fia Makó. Elek s fia Donkus 521és Gergely; megjelentek Belenik második fiának Waffának ivadékai, Csanád és fiai Dénes és Gergely, Barlabás s fiai Mihály, Barlabás és Domokos s végre Fülöp fiai Zuna és Benedek s a következőleg osztoztak meg az ősi javakon:
A Kelemenösfiak kapták a következő birtokokat: Halász (Harangodtövével és a nagy Morotvával), Pádé, Kér, Agár, (halastavakkal), Sút (Fejér tóval), Ürs, Razsán (halastóval), Szent-Miklós (halastóval és az úgynevezett Pataktóval), Csóka (halastavakkal), Temerkény a tiszai halászat felével. Szanád (az egész halászattal együtt), Varsány, Terjén és Rábé, fele része Csanád vármegyében; a Temes mellett Csávás falu fele (két malomhelylyel és fél vámmal), a Borzava melletti Kalánteleke fele (egykerekű malommal), újra Csanád vármegyében Szent-Lőrincz, Malomszög, Kisfalud, Fel-Velnök, Szent-László, Zombor, Ladány, Palota, Boldogasszonyháza, Paradánymonostora és Szárazér felé Szent-Margita és Köztelek, három tanyahelylyel. A Waffafiaké lett: Tömpös (három templommal és három falurészszel), valamint a Tömpösszigeten levő monostorral és halászattal együtt. Dedemszeg, Al-Velnök, Varsánytó, Baromlak, a Szárazér fele Szeme-Egyháza, Szudas, Balogkereke (két tanyahelylyel), Teremtelek (öt tanyahelylyel), Béb (vámmal és halászattal), Kökényér más néven Waffaülése, Rábé fele, Kül-Valkány, Vég-Valkány, Veresdob, Homokrév, Kucsegyház, Dobegyház, Szécsény, Fejéregyház, Nádasd, Feketőfa, Poklosi, Fejérjuh, Csávás fele, (kétkerekű malommal s a vám felével s Szent Péter templomával), a Borzava folyó mellett levő Kalántelek fele (egykerekű malommal).
Belenik fia, az utódok nélkül elhalt Nagy Fülöp, Erdélyben volt birtokos; ezeket a birtokokat a nemzetség tagjai nem osztották fel, hanem úgy egyeztek meg, hogy azokat közös megállapodással szegődtetett két gazdatiszt kezelje.
Kanizsa-Monostorát, valamint Kemecse-Monostorát összes tartozékaikkal együtt, két egyenlő részre osztották fel; Oroszlán-Monostorát ellenben az egész nemzetség közös birtokául jelölték ki (Borovszky S. i. m. I. 67-69.).
1337-ben a Csanád nemzetség tagjai másodízben osztozkodtak a csanádi káptalan előtt. Ez az osztály azért nevezetes, mert ebben van megállapítva a Telegdy és a Makófalvy családok birtoklása, mely a következő századokban fennállott. A Telegdyek közűl az osztályban Lőrincz két fia, János (1320-1360.) és Tamás (1320-1360.), Miklós volt csanádi főispán három fia, István (1337-1344.), György (1337-1371.) és Miklós (1337-1371.), végre Pongrácz két fia, Tamás (1337-1378.) érsek és Kelemen (1337-1380.), a Makófalviak közűl azonban csak hárman, Dénes (1323-1340.), Pál (1323-1340.), Péter (1323-1345.) vesznek részt az osztályban.
A Telegdyeké lesznek a következő birtokok: Makófalvának a Maros felőli része, Vásárhely-Makónak Szent-Lőrinczre néző fele, Kisfalud része a Maros felől, Szent-Lőrincz tartozékaival együtt és Eresztvény nevű erdőivel, hogy itt nemesi kúriájukat felépítsék. Szent-Miklós-Tömpösénel a víz felől eső része, a Tisza mellett fekvő Szent-Miklósnak az a fele, mely a halastó felől esik, Razsán része a halastó felől, Hódegyház egészen, Csóka része a mező felől, Temerkény egészen, Alszanád is egészen, Monostor-Kanizsa éjszak felől eső része, Oroszlámos keletnek néző része, Rábé, Oroszlámos felől eső része, Ladány egészen, Palota szintén egészen, Boldogasszonyfalva is egészen, Kér déli része, Paradány keleti része, Kökényér felől. Ezek feküdtek a régi Csanád vármegyében. Temes vármegyében pedig Csávás (a mai Csávos) fele. Ezenkívül Arad vármegyében és Erdélyben kaptak jószágokat.
A makófalviaknak jutottak: Makófalva nyugati része, onnan kezdve, hol a Fok nevű ér kiszakad a Marosból és a Hód nevű mezőre kimegy, az Eresztvény nevű erdőrészecskével és a jobbágytelkekkel; itt áll a család nemesi kúriája. Vásárhely-Makónak Makófalva felőli része, Kisfalud része a mező felől, Szent-Lőrinczen egy jobbágytelek a Maros réve körül, Szent-Miklós-Tömpösének fele a mező felől, Tisza-Szent-Miklós fele része a mező felől, Razsán része is a mező felől, Padé egészen, Csóka része a víz felől, Fejéregyház egészen, Fel-Szanád is egészen, Monostor-Kanizsa déli része, Oroszlámos nyugat felé néző része, Rábé, Dedemszeg is, Varsánytó is, Vég-Valkány is egészen, Kér része is a víz felől, Paradány része, Temes vármegyében Csávás része, végül az arad-vármegyei és az erdélyi birtokok. (Borovszky Samu I. 86-87.).
Ebből az osztályból a Tömpösi ág kimaradt, de Makófalvi II. Dénes és testvérei Pál, továbbá Péter 1340-ben kiadták az 1337. évi osztályban nyert 522részüket a Tömpösi alág sarjainak, Domokos fia Mihálynak (1323-1344.) és Benedek fia Fülöpnek (1323-1344.).
Belenik testvére Bogyoszló volt, kinek utódai közűl Keczele unokája, Ugod 1247-ben Csücsködfalu (a mai Nagycsanádtól nyugatra) egy részét bírta. Az 1256. évi osztály alkalmával a Bogyoszlótól eredő Csanád nembeliek a Csanád nemzetség birtokaiból 54 jószágot kaptak a Száván túl eső macsói területen, továbbá Vas, Győr és Moson vármegyékben. Ily körülmények között ez az ág nem szerepel többé a mai Torontál vármegye területén.
II. A bézi főág. Ez ág tagjai a mai Kiszombortól délkeletre eső faluban laktak. Egyik tagja Tornyos Miklós ispán, a ki 1296-ban benépesítés végett haszonbérbe veszi a Bézzel határos Palotát. Fia, Mihály ispán (1296-1329.), a ki neje után Heves vármegyében volt birtokos. 1329-ben Béznek, Törösd és Kökényér felől eső részét és a palotai erdő felét adta el, fiaival, Istvánnal és Kelemennel, továbbá az ugyanez ágból származó Ladányi Csanád utódaival egyetemben, a csanádi prépostnak és a temesi főesperesnek. Mihály nővére Anna, Galyai Demeterné (1332-1338.) visszavette a csanádi kanonoktól. Béz és a palotai erdő felét, de ezeket a birtokokat 1338-ban kénytelen volt átengedni a Telegdy főágnak. (Karácsonyi János: A magyar nemzetségek, I., 344-359.). A Csanád nemzetségen kívül a XIV. század közepéig még a következő nemzetségek voltak a vármegye területén birtokosok:
Aba nemzetség.
Aba. E nemzetség aszalai és szikszai ága a XIII. század végén a szaggyúi uradalmat bírta. Ennek az uradalomnak székhelye volt Szaggyúmonostora, mely a mai Temes és Torontál vármegyék határán, Csáktól délnyugatra fekhetett. Ez uradalom tartozékai voltak Kis-Szaggyú, másként Velchefalva, Thidbay, Maráz, Veresbes és Tövised falvak. A tartozékok közűl Tövised: Párdány, Fény vidékén tűnik fel; 1400-ban már a Csákiaké. E birtokokat az Aba nemzetség tagjai 1320-ban elcserélték a királylyal s cserébe az Ákos nemzetség elkobzott jószágait kapták Borsodbon és Zemplénben. (Karácsonyi János i. m. I. 45. Csánki Dezső i. m. II. 62. 68.)
Bár-Kalán nemzetség.
Bár-Kalán. Egyike a legelőkelőbb nemzetségeknek, melyeket a krónikák a hét vezértől származott családokkal egyenlőknek mondanak. E nemzetség ősi birtoka volt a mai Bóka (hajdan Borzvatő-Báka) mellett eső Kalántelek nevű helység, melyet Kalán pécsi püspök (1183-1218.) valamelyik unokahugának, a ki a Csanád nembeli Pongráczhoz (1218-1256.) a Telegdy család őséhez ment nőül, adott jegyajándékúl. Ezen kívül még egy birtokát ismerjük e nemzetségnek, a mai Torontál vármegye területén; ez Ikerhalom volt, mely valaha Párdány közelében, tehát Kalántelek táján feküdt. E birtokot a nemzetség egyik sarja I. Marján fia II. Marján 1280 márczius 29-én tett végrendeletével, a margitszigeti kolostornak hagyományozta (Karácsonyi János i. m. I. 147.).
Csák nemzetség.
Csák. E nemzetség, melynek ősi fészke Fejér vármegyében Csákvárott volt, a XIII. század első felében, királyi adományok útján szerzett birtokokat e vármegye területén. A nemzetség egyik kimagasló sarja Ugron érsek és testvére Miklós, nagy birtokszerzők voltak. Mialatt Miklós Csanád vármegye főispánja volt (1222-24.), számos birtokot nyert adományúl II. Endre királytól a csanádi várjavakból. Midőn azonban Béla ifjabb király közbelépésére országos bizottságok mentek szét az országban, hogy a könnyelműen eltékozolt várjavakat viszszavegyék, a kiküldött bizottság javaslata alapján Béla ifjabb király visszavette az akkor Csanád vármegyéhez tartozó Bessenyő (Óbessenyő mellett) Pony, Jenő, Teleki (Egres környékén) és az akkor Temes vármegyéhez tartozó Szanád helységeket, ellenben megmaradtak birtokában a Csenej, továbbá Eköd, Inád, Szőlős, Ufjalu és Bátor nevű falvak. (Csanád és Egres környékén.) E helységekre királyi adományt nyervén, 1231-ben elkészítette végrendeletét, mely szerint e helységeken kívül még Csesztreg (Rudna táján) Simánd, Székaszó, Vinga és Hód községeket két fiának, Izsáknak és Lőrincznek hagyományozza. 1232-ben II. Endre király visszaadta neki azokat a várföldeket, a melyeket Béla ifjabb király tőle visszavett. Időközben pedig egy harmadik fia született, János, mire 1237-ben újból végrendelkezett. Alig hozta azonban rendbe örököseinek ügyét, megszületett a negyedik fia: Márk, minek következtében 1239-ben harmadízben végrendelkezett. Miklós comes még 1239-ben elhalálozott. Fiai közűl Izsák 1240-ben szerepel utoljára, midőn Hód falut (Temesmegyében) mostohaanyjának engedte át. Testvérei közűl Lőrincz mester (1231-1278.) a Kisfaludy, és János mester 523(1237-1275) a Mihályi Csáki család őse. A tatárjárás után azonban a Csák nemzetség többé nem szerepel a mai Torontál vármegye területén.
Dorozsma nemzetség.
Dorozsma. E nemzetség ősi fészke a Szeged mellett fekvő Dorozsma község; innen ágazott szét az ország déli vidékeire. E nemzetség Garai ága Csenej (Bencsek közelében) és Békatófő (Békástó, Gyertyámos vidékén) helységeket bírta. Midőn István mester fiai Kazal I. Pál (1301-1348.), Botos I. János (1314-1338.), a Harapkai család őse és I. András (1314-1330.) megosztoztak ősi birtokaikon, Botos János részt követelt többek között Békatófő faluból is, mire az országbíró elrendelte a nemzetség birtokában levő falvak megbecsülését és szétosztását s a harmadrésznek Botos János birtokába való átadását. (Karácsonyi i. m. I. 420.)
Hunt-Pázmán nemzetség.
Hunt-Pázmán. E nemzetség Hunt és Páznán (később Pázmán) nevű testvértől veszi eredetét, a kik Szent István király uralkodása alatt a mai Esztergom és Hont vármegyék területén telepedtek le, de idővel e nemzetség rendkívül elszaporodott. A nemzetség bihar-szabolcsi ágának első ismert ősei: I. Albert és testvére I. Miklós. Albert fia: I. Mihály 1266-ban szerepel. Ennek egy ismeretlen nevű testvérétől született II. Albert, kinek fia Czibak volt. Fiai Mihály (1335-56.) és János (1335-56) a Czibak és az Esztáry családok ősei. A fenti Mihály és János 1335-ben osztozkodtak a nemzetség bihar- és békés vármegyei birtokain. Ekkor már az övék volt Nagy-Szőreg a Tisza-Maros szögletében. Mihály fia Zászló volt, fiai Mihály és János voltak, a kik közűl az utóbbi Szőregi Czibaknak írta magát és 1437-ben itt is lakott. A XV. században az ugyane nemzetségből származó Esztári család is birtokos volt Szőregen. (Karácsonyi i. m. II. 220-225. Borovszky S. i. m. II. 443.).
Mena nemzetség.
Mena. E nemzetségről csupán egyetlen oklevél maradt fenn, mely szerint a M. nembeli Péter fia János 1288-ban a temesmegyei Papd (később Bobda) egy részét 15 márkáért a Kun Keyram fiaitól megveszi. Hogy e nemzetségből származik-e a Papdi család, melynek tagjai a XV. században Papd, Mene, Gyarman, Belszék, Sóskút stb. helységekben voltak birtokosok, nem dönthetjük el.
Monoszló nemzetség.
Monoszló. E nemzetség ősi fészke a mai Belovár-Kőrös vármegyében volt s királyi adomány útján szerzett birtokokat a vármegye területén. I. Makariás ispán, a ki 1196 előtt a bácsmegyei Szondon volt birtokos, fia Tamás II. Endre király egyik rendíthetetlen híve, a ki jóban-rosszban kitartott mellette. 1221-ben valkai ispán volt; úgyanez évben részt vett az orosz hadjáratban is, melynek folyamán sok szenvedésen ment át. Hűsége jutalmául II. Endre király Tamás bánnak 1231-ben a marosmenti Csika falut adományozta, mely valamikor a csanádi vár tartozéka volt. Úgylátszik, e nemzetség adományából került azután a váczi püspökség birtokába. (Borovszky S. i. m. I. 73.).
Vaja nemzetség.
Vaja. E nemzetség ősi fészke a mai Berekszónémetivel szomszédos Berekszó s a hajdani Ormánd mellett feküdt Vaja helység volt. Tagjai közűl Márton és Gyarmán 1266-ban Ormánd-földet nyerik adományúl, mely a mai Ujpécscsel lehetett határos. Ezeknek az utódait azonban nem ismerjük. A nemzetségnek a mai Torontál vármegye területén fekvő birtokairól több okleveles adat nem maradt fenn. (Karácsonyi János i. m. III. 129-132. Csánki Dezső i. m. II. 54.).
A XIV. század közepétől, vagyis attól az időponttól kezdve, a midőn Torontál, Temes, Csanád és Keve vármegyék határai végleg kialakultak, egész a mohácsi vészig, a következőkben csoportosítjuk a mai Torontál vármegye területén lakott birtokos nemes családokat és pedig az egyes vármegyék szerint, a melyeknek a községeiben birtokosok voltak.
Birtokosok a XIV. század közepétől.
I. Csanád vármegye ama részét, mely ma Torontál vármegyéhez tartozik, legnagyobbrészt a Csanád nemzetségből származó Telegdy család birta. Attól a vidéktől kezdve, a hol ma az Aranka (a régi Harangod) a Tiszába torkollik, fel egészen a Marosig terjedt a mintegy 50-55 faluból álló uradalmuk. Ugyancsak a Csanád nembeli Makófalvi Makó családé volt Csóka egy része. Szaján és Knéz vidékén a Szajáni Posztós családnak mintegy 13 falura terjedő uradalma terült el. Szárafalva és Perjémes vidékén a Dóczyak, a Maczedóniai és a velök rokon Maczedóniai Dancsfiak voltak nagyobb birtokosok. A Dóczyaké volt Szárafalva vára is, melynek birtokáért az 1479-1489. években a család tagjai között éles viszályok támadtak.
Csánki Dezső többször idézett művében (I. 707-717.) a hajdani Csanád vármegye birtokosai között a következőket sorolja fel, a kik a mai Torontál vármegye területén voltak földesurak: a Bátory család, a Szántai Petőfi rokonság 524révén 1391-93-ban Szőllősön volt birtokos. A Csáki családé volt Kanizsa város (a mai Törökkanizsa), melyet 1401-ben kaptak Zsigmond királytól cserében más birtokokért. A Czomboli családbeliek 1489-ben elzálogosították tornyosi részüket (Zsombolya környékén) Dóczy Imrének. A Dobozi Dánfi család 1447-ben elzálogosítja Solt helységet (a mai Pádétól délre) Nagymihályi Lászlónak. A Dóczyak 1450-53-ban Kisgyálán bírtak földesúri joggal. Dóczy Imre 1480-ban Szárafalva, Pata, Oszkola, Fejéregyház, Remete és Perjémes helységekben földesúr. Fejéregyházi 1446-ban Komlós (Nagykomlós) fölött egyezkedik a Martoni Kiss családdal. A család itteni birtokrészeit 1454-ben Hunyadi János vette meg. A Berekszói Hagymás családé volt 1433-ban Hegyes (Tiszahegyes) és Hollós (Nagykikindától keletre), Hegyes azonban már 1458-ban a Hunyadiaké volt. Hunyadi János kormányzó 1451-ben Hollóson volt földesúr, 1453-ban Komlóson szerez jószágokat. Hunyadi-birtokok voltak még: Hegyes, melyet Mátyás király 1458-ban Szilágyi Mihálynak adományozott, Harmad (Perjámostól keletre), mely 1463-ban több más birtokkal együtt Corvin János kezére jutott. A Nagylaki Jaksics család nagylaki uradalmához tartozott 1470-85-ben Csücsköd (Szerb-Csanádtól nyugatra), mely hajdan a Csanád nemzetségé volt s később kisbirtokos nemesek kezébe került. A Kónya család, mely Teresdi, majd Szajáni előnévvel fordul elő, a XV. század közepén, több más családdal együtt, Szaján helységben birtokos. A Maczedóniai család Perjémes, Szárafalva és Varjas helységekben volt birtokos; itteni jószágait 1464-ben a Forgáchoknak és Peterdieknek zálogosította el, 1466-ban pedig Szárafalva, Perjémes stb. birtokaikat Dóczy Lászlónak adták el. A Csanád-nembeli Makófalvi Makó család az 1337. évi osztály alkalmával Csóka felerészét nyerte; 1344-ben Szanádon, Kemecsén és Csókán földesurak. A Serjéni Orros család 1469-ben szintén Csókán bírt földesúri joggal. A Szajáni Posztós család Szaján, Solt, Faluhely, Temérdekegyház, Komlós, Csücsköd stb. helységekben volt birtokos s e birtokokat 1479-ben Muronyi Kónya Demeterné, szül. Szajáni Posztós Agatha a budai káptalannak adta. Szabó 1450-ben Szajáni, 1451-ben Csücsködi előnévvel fordul elő.
Szilágyi László és Keresztúri Garázda Miklós 1408 deczember 21-én nyerik Horogszeget, mely akkoriban Csanád és Temes vármegyék határszélén feküdt, a hozzátartozó Kis-Posáros, Nagy-Posáros, Böszörmény, Tószeg, Mosótó, Begenye falvakkal. Szilágyi Mihály, 1451-ben Harkácsi Lászlótól Szőllőst (a mai Nákófalva helyén) vette meg. 1458-ban Mátyás királytól Hegyest és Hollóst nyeri adományul. A Sztári vagy Esztári család 1490-ben Deszk, Kis- és Nagy-Szőreg helységekben bírt földesúri joggal. A Csanád nembeli Telegdy család tagjai az 1360. évben Kemecse, Kis- és Nagy-Tárnok, Szent-Lőrincz, Bulcsuháza, Vásárosfalu, Kisfalu, Makófalva, Temes-Szent-Miklós, Szilvaszeg, Palota, Ladány, Zombor, Pordány, Oroszlámos, Monostoros-Kanizsa, Szanád, Orosztelek, Temerkény, Csóka, Razsán, Szent-Miklós, Kér, Solt, Hódegyház, Homokrév, Akácz, Kis-Szent-Miklós, Szent-Margitasszony, Moholrév, Veresegyház, Boldogasszonyfalva, Ujfalu, Bocsárd, Susztulaháza, Kingert, Örs és Szut (talán Szudas) birtokokon osztozkodnak. 1495-ben a család a következő helységekben, illetőleg pusztákon bírt földesúri joggal: Makófalva, Zombor, Palota, Tárnok, Boldogfalva, Homokrév, Fejéregyház, Razsán, Szent-Miklós, Monostor, Hódegyház, Kingert, Kis-Zenta, a Tempes melletti Szentmiklós, Akácz és Veresegyház (puszta). A Telegdy családból István, II. Ulászló király kincstartója, 1508 május 22-én új adománylevelet eszközölt ki összes öröklött és szerzett birtokaira. E szerint négy vármegyében összesen 119 egész- és részbirtoka volt, melyek közűl a következő 27 feküdt a régi Csanád vármegye területén: Makófalva, Tömpös, Kis-Tömpös, Tárnok, Velnök (Al-Velnök), Varsánytó (a mai Klárafalvától keletre), Pordán (Óbébtől keletre), Béb (a mai Óbéb), Oroszlámos (a mai Majdán falu helyén), Rábé (ma is megvan), Monostor (Kanizsamonostor, Törökkanizsától délre), Fejéregyház (Rév-Kanizsától délre, a mai Firigyház-puszta területén), Szanát (Szanád), Csóka, Hódegyház (Mokrintól délnyugatra), Homokrév (Mokrin), Palota (Nagycsanádtól nyugatra), Boldogfalva (Csanád várától délnyugatra,) Solt (Pádétól délre), Akács, Faluhely (a mai Bocsár közelében), Böldreszeg (Beodra közelében), Kökényér (a mai Keglevichháza helyén), Morotva (Pádé és Bocsár között), Ladány (a mai Kis-Zombortól délkeletre), Kér (Egyházas-Kér, a mai Tiszaszentmiklós és Pádé között). A Tempesi (Tömpösi) család 1488-ban Bében és Al-Velnökön bírt földesúri joggal. A család kihaltával az itteni családi birtokok 525a leányágra szállottak. Tetétleni. E család tagja György, a somosi bán, a Deszniczei Kapitányfi és más családokkal 1488-ban, mint a Tömpösi család örököse Tömpös, Al-Velnök, Sele, Klárafalva, Kemecse és Béb fölött egyezkedik. Túróczi. E család 1450-ben Oroszlámosi előnévvel fordul elő. Vizesgyáni. E családból András, 1473-ban Csanád vármegye alispánja. Nevét Vizesgyán (Vizesda) helységtől vette.
II. Torontál vármegye területén, mely a középkorban egyike volt a legkisebb vármegyéknek, csak egy nagyobb uradalmat találunk, a becseit (Törökbecse), mely Zsigmond király uralkodása alatt a rácz despoták birtokába került. Brankovics György a becsei uradalmat 1456-ban Szilágyi Mihálynak adta, a ki azonban 1458-ban visszaadta a rácz despota utódainak. Mátyás király uralkodása alatt a király kezére jutott. Később, II. Ulászló király uralkodása alatt, a Vingárti Geréb család tartott reá igényt. Tartozékai voltak: 1440-ben Aracsa, Ecsehida, Aradi, Szent-Király, Bazsalhida (Basahíd), Becskereke és Endréd.
A Brankovicsokon kívül még a következő családokat találjuk a középkorban a régi Torontál vármegye területén: Beréndi Bak. E család tagjai 1447-ben egyezkednek a Papdi család sarjaival, Gyarman és Mene helységek fölött. Ecsehidai Bírói. E családból Balázs 1439-ben torontálvármegyei királyi ember. A Borgyasi, a XV. század közepén Borgyas helységet (Törökbecse melletti Borgyas-puszta), bírta. Gyertyánosi Csépi vagy Csép. 1414-1444-ben Beldrén (Beodra) és Bikácson bírt földesúri joggal. Cserbe. E család az 1415-1450. években a Tisza vidékén fekvő Cserbefalvát bírta. A Maczedóniai Dancsfi család sarjai 1454-ben a velük vérrokon Maczedóniai Péterfiekkel együtt Szenth-Demeter, Ilemér, (Elemér), Bán (Bántelek), Abradfalva, Füzesfalva és Pakencz részeit elzálogosították a Ghimesi Forgáchoknak. Dóczy. Temesvármegyei család, a melynek sarjai az 1461-1486. években Böldre (Beodra), Szentes és Szeg helységek egy részét bírták. Endrédi. E családból 1439-ben Miklós királyi ember volt. A Ghimesi Forgách család 1454-ben zálogba veszi a Maczedóniai Dancsfi és Péterfi családok birtokait. Garai. A XV. században Borgyas (Törökbecse mellett) helységben volt részük. Vingárti Geréb. II. Ulászló alatt a becsei uradalmat szerzik meg. Geszti. E családból Mihály fia László, 1440-ben a becsei uradalmat vette zálogba Brankovics Györgytől. A Bikácsi Gyeke család 1440-1450 körül Bikács helységben birtokos. Berekszói Hagymás. 1448-ban Beldrei előnévvel szerepelnek. Az 1414-1448. években Böldrén és Vámhalmon birtokosok. Böldrei Himfi. 1461-1482-ben Böldrén birtokosok. Hunyadi János kormányzó, 1450-ben a becsei várat és a hozzátartozó uradalmat elfoglalta a rácz despotától, de csak 1451-ig bírta. - Ikerhalmi. E család az 1410-1461. években Keve vármegyében és Torontálban volt birtokos. Kenéz. E családból Miklós 1439-ben királyi ember, Tarhosi előnévvel fordul elő. Muronyi Kónyafi. Murony helységet bírta, melyet K. Demeterné 1479-ben a budai káptalannak adományozott. Körei. 1503-ban Szőllősi előnévvel, Köre helységben volt birtokos. Kürthi. Az akkori Temes vármegyében, 1489-ben, Papd táján volt birtokos, Kürt helység azonban, a honnan származott, alkalmasint a régi Torontál vármegye területén feküdt. A Maczedóniai, másként Maczedóniai Dancsfi és Péterfi család Szentdemeter, Elemér és más helységekben volt birtokos. Madrai. E családból 1447-ben István, a vármegye követe volt, Monai. E család az 1447-1450. években Apáti helységben volt birtokos, a honnan előnevét is vette. Muronyi. 1416-ban szerepelnek Muronyi Domonkos, M. Kelemen fia János. Papdi. E család 1447-ben Mene és Gyarman birtokok fölött egyezkedik. Pataki. Krassómegyei származású család, melynek tagjai 1473-ban Mene, Tótfalva s részben Gyarman helységek fölött egyezkednek. Péterfi. A velük vérrokon Maczedóniai Dancsfiakkal együtt Szentdemeter, Ilemer, Bán, Abradfalva, Fyzesfalva és Pakencz helységek részeit bírta. Posztós. E család 1479-ben Szajáni előnévvel fordul elő. Cséri Sáfár. 1422-ben Borgyason bírt földesúri joggal. Sárközi. 1439-ben S. Lászlót a Borgyasi család borgyasi részeibe iktatták. János, 1447-ben Torontál vármegye követe. Szentgyörgyi. 1447-ben e családból Zsigmond, a vármegye követe. Szentmártoni. E család sarjai 1410-ben királyi emberek voltak. Szilágyi. Horogszegi Szilágyi Mihály 1458-ban Becse várát bírta. Egy Sz. Mihály nevű nemes 1451-ben a vármegye alispánja volt. Szlopnai. Trencsén vármegyéből származik. Gáspár és Menyhért 1461-ben Beldrét nyerik adományúl Mátyás királytól. Tarrosi. 1422-ben említik az oklevelek. Családneve után itélve, Torontál vármegyéből származik. Toronyi (Toroni). E család tagjai az 1423-1461. években szerepelnek. Zsadány. 1473-ban a Pataki család sarjai egyezkednek e család 526tagjaival, Mene, Tóthfalva helységek birtokára és Gyarman részeire nézve. (Csánk Dezső i. m. II. kötet, 124-130.).
III. Temes vármegye. A régi Temes vármegye ama részén, mely jelenleg Torontál vármegyéhez tartozik, a középkorban hatalmas uradalmak terültek el. A temesvári korona-uradalom is e területre terjeszté ki határait. Ez uradalomhoz tartozott Uj-Bécs (ma Ujpécs), mely 1401-ben, az oklevelek szerint, mezővárosi kiváltságokat élvezett. A koronauradalom mellett legjelentékenyebbek voltak e területen a Horogszegi Szilágyiak, a keresztúri Garázdák, a Berekszói Hagymási, a Száti, a Dóczy, a Maczedóniai, a Rábéi, a Papdi és a Csáki családok birtokai.
A Horogszegi Szilágyi család 1408-ban nyerte adományúl Horogszeget, melyet 1503-ban Temes vármegyéhez számítottak, Kis- és Nagy-Posáros, Beszermény, Tószeg, Mosótó, Begenye helységekkel. 1455-ben Szilágyi Mihály megvette a Szenti család bagdi részeit. 1456-ban szerezte Egyházas-Oroszi, akkor temesi, továbbá Maxond, Szőllős és Hercsekös keve-vármegyei falvakat. 1458-ban Mátyás királytól Kereszturt nyerte adományul. Szilágyi Mihály halála után (1460-ban) birtokai egy részét özvegye Báthory Margit tartotta meg. 1462-ben Mátyás király Horogszeg, Virághát, Tófő, Kis- és Nagy-Posáros, Kis- és Nagy-Beszermény falvakat a Rozgonyiaknak adományozta. A Keresztúri Garázda család 1408-ban a Szilágyiakkal együtt kapta Horogszeg, Kis- és Nagy-Posáros, Beszermény, Tószeg, Mosótó és Begenye helységeket. Lőrincz 1478-ban Ivándán birtokos. A Berekszói Hagymási család a Szentgiroltiakkal (Szentgiróti) együtt 1462-ben mintegy 32 faluból álló uradalom birtokosa volt. E nagykiterjedésű uradalomból ide tartozott Billét, Kökénd, (Nagykikinda) Galád, Tesöld, Tolvajd. Galádon vára is volt a családnak.
A Száti család Tófő, Köcse, Ujfalu, Peterd, Nagy-Út, Csatád, Erdős, Nádasd, Hetény helységeket bírta, melyeket 1470-ben Mátyás király, Száthi Balázs magtalan halála következtében, a Dóczyaknak adományozott.
A Dócziak közűl László 1466-ban Maczedónia felét szerzi meg. 1470-ben László, Péter és Imre Száti Balázs birtokait nyeri. Imre 1472-ben zálogba kapja Hetény, Két-Peterd, Nagy-Út, Csatád és Kovácstelke, más alkalommal pedig a Tófő, Papd és más birtokokat. 1489-ben Imre Iktár, Dolcz, Papd és Kenéz helységekben bírt földesúri joggal. A Maczedóniai Dancs vagy Dancsfi család már 1399-ben bírta Maczedónia helységet, mely akkor Temes vármegyéhez tartozott. E helységet 1466-ban is bírják, melyhez Oszkola (Szkulya) vidékén mintegy 10 község tartozott. A Rábéi család Belső-, Külső-Rábé, Temérdekegyház, Nagy-Hetény, Tornyos, Kovácstelke, Nagy-Út, Peterd, Erdős, Szakálháza és Köcse helységekben, illetőleg pusztákon volt birtokos. E jószágokat 1481-82-ben Rábéi Sebestyén Dóczy Péternek és Imrének zálogosította el.
A Csáki család a XIV. század végén szerez birtokokat a vármegye területén. Miklós (1395-1405.) temesi gróf és főispán, Csák várának ura, Csőze (Csebze) helységet 1395-ben a királynak engedte át, cserében némely bihar-vármegyei birtokokért. 1401-ben azonban a család Csőzét visszakapja a királytól. 1478-ban Mátyás király Nagy-Csata, Kis-Csata, Maráz (ma Parácz) stb. pusztákat adományozza a családnak.
A Papdi család főfészke Papd volt, de ezenkívül a régi Torontál és Kevevármegyék területén is birtokos volt. 1463-ban Gyertyánoson is birtokos. Már 1317-ben birta Némethi helységet (ma Berekszó-Németi). Az 1447. évi egyezséglevél szerint Papd, Sóskút, Páltelek, Paktető, Mene, Gyarman (Germán), Czeczk, Szentlélek és Bélszék nevű temes-, torontál és keve-vármegyei falvakban bírt földesúri joggal. (Csánki Dezső i. m. II. 7-10 és 72-92, 1. Lendvai János: Temes vármegye nemes családai I. kötet.)
IV. Keve vármegye ama részében, a mely jelenleg Torontál vármegyéhez tartozik, csak nagyon kevés birtokos nemes családról vannak adataink. A rendkívül hézagos okleveles adatokból Pesty Frigyes és Csánki Dezső, mintegy 30 birtokos nevét állította egybe; ezek közűl nevezetesebbek: a Beréndi Bak család, mely az 1447. évben a Papdi családdal kötött egyezség szerint Bélszéket bírta; A Csáki család 1400-ban Tárnok, Pordány, Kishida, 1455-ben Ikerhalom helységben (Párdány közelében) bírt földesúri joggal. A Garaiak 1399-1408-ban, Zsigmond király adománya alapján, Batkát és Petrét bírták. Hunyadi Jánosé volt 1456-ban Sély helység. Az Ittebei család már a XIV. században Ittebő, Vida, 527Szent-György, Dersok, (Háromdeszk) és Udvarnok helységeket bírta és 1452-ben is e helységekben bírt földesúri joggal.
A Maczedóniai család az Ittebeiek elleni perében 1412-ben hozott nádori itélettel a két Perjés, a két Királytava, Denkefalva és Szőkefalva helységeket nyerte.
A Szeri Pósafi család Barlad mezővárosnak volt a földesúra. P. István magtalan halálakor (1471.) Mátyás király a család birtokait a Gúthi Ország és a Nádasdi Ongor családoknak adományozta. A Szentgirolti családból János 1462-ben, midőn őt Berekszói Hagymási Miklós testvérévé fogadta, Hagymásinak Borzvatő-Báka (a mai Bóka) és Rejd nevű birtokaihoz is jogot formált. Szilágyi Mihály kormányzó 1458-ban a hűtlenségbe esett Zsidó család birtokait: Molvicza, Dezelincz, Bolcsinovcz, Dragosincz, Derma és Kovaszdincz helységekben nyerte adományul Mátyás királytól. 1456-ban a Hunyadi testvérek Maxond, Szőllős és Hercsekös falvakban levő jószágaikat engedték át neki. Ez utóbbiak a mai Alibunár környékén fekhettek. A Thallócziak 1438-ban új királyi adományt nyertek Füzeg helységben levő részjószágaikra, a melyeket vétel útján szereztek. E helység Alakszeggel és Borzvatő-Bókával volt határos. (Csánki Dezső i. m. II., 114-123.)
Birtokosok a mohácsi vész után.
A mohácsi vész utáni korszakban Petrovics Péter Temes vármegye főispánja szerez birtokokat a vármegye területén. Az övé volt Rudna, Szárafalva, Bessenyő, Egres, Perjémes, Oroszlámos.
Az Osztopáni Balassa család a XVI. század második felében megszerezte Csücsködöt (Nagycsanádtól nyugatra). Az Esztári család magvaszakadtával Ferdinánd király 1553-ban Deszket Pécsváradi Balázs Deák váczi püspöknek s rokonainak adományozta. Porkoláb Péter - még 1536 előtt - alkalmasint házasság révén, Figedet szerezte meg (az Aranka és a Maros között), mely azelőtt a Vizesgyáni családé volt. Nagymihályi Sándor és Gábor 1550-ben még igényelték Kenéz falut, melyet a család Zsigmond király 1427. évi adománya óta bírt. A Maczedóniai család visszaszerezte Nagy-Szent-Pétert, melyet 1490-ben zálogosított el Haraszthi Ferencz szörény bánnak s azt még 1561-ben is bírta. 1561-64 között azonban eladta Forgách Simionnak. A Maczedóniai család a XVI. század első felében még Perjémest is bírta.
A Dóczy örökség révén Szenteltváros (Mokrin helyén) egy részét Csúlai Móré Katalin, Feledi Eustákné bírta; a másik része a temesvári vár tartozéka s a harmadik a Telegdyeké (László és Györgyé) volt; de miután hűtlenségbe estek, részüket 1558-ban Bélaváry Jánosnak és Telegdy Gáspárnak adományozta. A negyedik rész, melynek Hagymási Kristóf volt a földesura, 1561-ben Kerecsényi László birtokába jutott.
Habár Temesvár elfoglalása óta (1552) a mai Torontál vármegye területén a török lett az úr, mindamellett a király és a nádor bőkezűen osztogatták az adományokat a hódoltsági területen. Az új adományosok sorát Kányaföldi Kerecsényi László nyitja meg, a ki 1561-ben Oroszlámos városban és Keresztúr helységben levő részjószágokra nyer nádori adományt; ugyanez év július 12-én, Telegdy Mihály hűtlensége következtében, a koronára szállott Béb, Oroszlámos, Monostor, Rábé, Csóka, Szanád, Fejéregyház és Hódegyház helységekre nyer adományt és 1565-ben Pádé és Szaján, valamint Tarros részeit is elfoglalja.
A régi birtokosok közűl a Telegdyek egy 1572-ben kelt oklevél szerint Béb, Féregyház, Csóka, Homokrév, Morotva, Oroszlámos, Monostor, Szanád, Hódegyház stb. helységekben voltak birtokosok; azonban a család tagjai Biharba húzódtak s midőn a XVI. század második felében Telegdy Miklós meghalt, a családnak akkor élő tagjai: Mihály maradékai, a törökök miatt nem tudtak hozzáférni ősi birtokaikhoz s bár Miklós magvaszakadtaval jogaik érvényesítését megkísérlették, sohasem jutottak többé ősi javaik birtokába.
Az 1564. évi adólajstrom még a következő birtokosokat sorolja fel: Palatics János (Zombor), Forgách Simon (Nagy-Szent-Péter), Zay Ferencz és társai (Kis-Gyála), Mágócsi Gáspár és Liszti János (Szárafalva), Csáky László (Rév-Kanizsa), Kutasi István (Kutas-Teremi); Olcsárovics Demeter (Bocsár), Gyálai István és János (Nagy-Gyála), Vasvári István és János (Térvár).
Gyula eleste után (1566.) a vármegye területén hosszú időn át nem voltak magyar földesurak. Olcsárovics Demeter a vár védelmében esett el, Kerecsényi László parancsnok török fogságba került és a törökök később megfojtották.
Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem az 1593. hadjárat kitörése után több ízben tett kísérletet a Maros vidékének visszafoglalására. Hadvezérei Csanádot 528is kézre kerítették de a vár már 1598 nyarán ismét visszakerült a törökök kezébe. Az erdélyi fejedelmek a régi Csanád vármegyét mindamellett ezóta úgy tekintették, mint Erdélyhez tartozót s Báthory Zsigmondtól kezdve gyakran osztogattak adományokat a mai Torontál vármegye területén fekvő helységekre. Báthory Zsigmond 1597-ben Lapispataki Segnyey Miklósnak adományozza. Perjémest Bethlen Gábor 1621 október 18-án elkobozta a hűtlenségbe esett Móricz Márton összes birtokait, többek között Dócz helységet, s azokat eladta Kornis Zsigmondnak. 1609-ben Báthory Gábor több hadházi hajdunak Zombor falut adományozza. 1647-ben I. Rákóczy György fejedelem a Zombor faluban levő részjószágokat Kis Márton körösszegi hajdukapitánynak adja. 1649 január 25-én II. Rákóczy György Palota pusztát Köröstarcsai Vér György borosjenei főkapitánynak s Nagy Miklós és Ferencz ugyanodavaló vitézeknek adja. 1654-ben a Maros mellett levő Palotát Kolontár Máté borosjenei vitéz kapja.
II. Rákóczy György uralkodása alatt azonban már a magyar király és a nádor is kezd adományokat osztogatni a mai Torontál vármegye területén. 1653-ban Bélteki Pált és Olasz Pált a garamszentbenedeki konvent Szent-Miklós, Pádé Morotva és Hodics birtokába iktatja. 1648-ban Döri István és Török András nádori adományt eszközölték ki Bessenyő részeire. 1662-ben Balassa Imre nádori adomány alapján be akarta magát iktattatni Boldogfalva, Dedemszög stb. falu és puszta birtokába. Egrest és Harmadot 1655-ben Lessenyei Nagy Ferencz, Milojkovics Miklós és Dénes György nyerik adományul. I. Lipót király Fejéregyház pusztát 1681-ben Gbeláni Miklósnak és Mihalek Miklósnak adományozza. (Borovszky Samu i. m. I.-II.)
A török hódoltság megszüntével azonban az adományosok nem érvényesíthették többé jogaikat, mert a pozsareváczi békével visszanyert területet tudvalevőleg nem csatolták az anyaországhoz. Csak 1779-től, Torontál vármegye visszaállításától kezdve gyakorolhatták ismét az e területen letelepedett nemes családok előjogaikat s szerezhettek nemesi birtokokat. Mindazokat a nemes családokat, melyeknek nemességét a vármegye területén kihirdették, vagy a melyeket a vármegye kétségtelen nemeseknek elismert, 1779-től külön jegyzőkönyvbe iktatták, melybe a vármegye visszaállításakor kinevezett első megyei főtisztviselők neveit is bejegyezték.
Az 1779 óta kihirdetett nemes családok.
Alább közöljük e családok névsorát, abban a sorrendben, a mint azokat a jegyzőkönyv felsorolja, megjegyezvén, hogy a családnév után zárjelben a kihirdetés vagy a bejegyzés alapjául szolgáló bizonyítványt, ez után pedig a kihirdetés vagy a bejegyzés keltét tüntettük fel. Ott, a hol a bejegyzés nem okiratok alapján, hanem más okokból történt, ezt külön feltüntettük. A bejegyzett családok a következők:
Adamovits Ignácz (Pozsony vármegye) 1784 junius 28. Avakumovits János (II. Lipót király), 1792 ápr. 17. Ambrus (Bihar várm.), 1796 febr. 22. Áldássy Ignácz, szanádi földesúr. Andreevits Axen (I. Ferencz), 1814 máj. 12. Asbóth András fiai (Temes várm.), 1820 aug. 1. Aczél nemzetség, mint hűbérnök, 1820 aug. 1. Argyelán (l. Merzse), 1821 nov. 13. Akimovits (l. Joannovits), 1832 jún. 13. Arizy Károly, Temes vármegye t. alügyésze, 1836 szept. 5. Aigner Károly (Pozsony várm.), 1839 máj. 13. Ambrus István (Bihar vármegye), 1842 máj. 19. Asbóth Sándor (Zala várm.), 1844 szept. 2. Aigner Mihály (Pozsony várm.), 1845 márcz. 3.
Buday József főszolgabíró lett, 1779 júl. 13-án. Boczy Mihály, alszolgabíró, 1779 jul. 13. Budaházy Pál, esküdt, 1780 szept. 13-án. Bogma János (Komárom várm.), 1781 okt. 17. Basseli András (I. Ferencz király), 1795 nov. 17. Bagi Szüts János (Abauj várm.) 1798. nov. 20. Bajzáth József, pészaki földesúr, 1799 decz. 27. Bogma Márton (Komárom várm.), 1801 aug. 17. Gróf Batthyány család, a bébai uradalom földesurai; gróf Buttler János, a párdányi uradalom földesura. Beliczay József (Csongrád várm.), 1804 aug. 27. Bossányi Károly (Trencsén várm.), 1806 decz. 2. Belanszky, máskép Demkó Ferencz (l. alább) Buocz János (Trencsén várm.), 1810 jan. 3. Bálint György (Székely szék), 1810 júl. 4. Bene Antal, (Csongrád várm.), 1810 szept. 24. Bogma István, nemesi bizonyítványt nyert 1818 decz. 1-én. Bárány Antal (Borsod várm.), 1819 ápr. 27. Bánschák Tamás (Zágráb várm.), 1820 aug. 1. Baitsi Antal (Bács-Bodrog várm.), 1820 aug. 1. Bobor Károly és Lajos (Nógrád várm.), 1824 aug. 10. Bedekovics család köztudomás alapján, 1820 aug. 1. Brestyánszky András és Ignácz (Nyitra várm.), 1820 decz. 12. Bedenits, máskép Zsunatz Kázmér (Zágráb várm.), 1821 jun. 18. Benedits, máskép Zsunatz István Mihály (Zágráb várm.) 1822 márcz. 27. Berkovics család (Zágráb vrm.) 1822 márcz. 27. Balta Márton és fiai, az 1760 júl. 28-án kelt armálist, melyet Mária Terézia királynő adományozott, 1823 február 3-án hirdettették ki. Bunyevácz Antal (Zágráb várm.), 1824 február 16. Bobor Károly és Lajos (Nógrád várm.), 1824 aug. 10. Debreczeni Bárány Ágoston (Borsod várm.), 1826 aug. 7. Boros Mátyás (Pozsony várm.), 1827 aug. 6. Baross János, tiszahegyesi tisztviselő (Nógrád várm.), 1830 decz. 6. Bethlenfalvi Balássy Sándor (Temes várm. és Székelyszék), 1832 ápr. 2. Borbély Károly, csókai uradalmi számtartó (Baranya várm. 1832 nov. 12. Burián János (l. Kvassay), 1833 szept. 9. Botka Ferencz (Bács-Bodrog várm.), 1834 jan. 8. Bálint József, gádi jegyző (Háromszék), 1836 jún. 7. Bene József, nagykikindai kamarai biztos 529(Csongrád), 1836 szept. 5. Bánhidy János, pészaki uradalmi tiszttartó (Csongrád várm.), 1839 szept. 9. Benedek József, vármegyei gyakornok (Somogy várm.), 1839 okt. 23. Hunyadi-Buzás László (Közép-Szolnok), 1841 ápr. 26. Belán József, padéi jegyző (Csongrád várm.), 1844 jan. 15. Bartók Imre (Szatmár várm.), 1844 júl. 1. Bor István (Abauj várm.), 1847 ápr. 22. Babos Imre (Krassó várm.), 1847 jún. 21. Sipeki Balás Iván és Irma (Nógrád várm.), 1893 jún. 30. Bielek Vilmos (Szepes várm.), 1861 szept. 18.
Czintula János (Tolna várm.), 1798 aug. 13. Csekonits József zsombolyai földesúr, 1833 szept. 9. Csernovics Pál, kisoroszini földesúr. Czikatriczis József (Trencsén várm.), 1817 jan. 21. Csókás Antal (Bács-Bodrog várm.), 1822 nov. 12. Chapó János, Elek, Albert és Imre (Sopron várm.), 1820 aug. 1. Chemez Károly (Pozsony várm.), 1827 aug. 6. Sepsiszentgyörgyi Császár József (Arad várm.), 1836 szept. 19. Csergeő Antal kamarai ügyész, Ödön és Gyula, V. Ferdinánd királytól nyert czímeres nemeslevelet 1840 ápr. 8-án hirdettették ki. Csáby János, törökkanizsai vendéglős (Sopron várm.), 1840 szept. 9. Csacsar Miksa (I. Ferencz király), 1841 szept. 6. Chemez Károly (Pozsony várm.), 1842 máj. 19. Csiba Imre (Pozsony várm.), 1845 aug. 11. Csutak Kálmán (Csanád várm.), 1847 decz. 14.
Daniel Lukács, 1792 ápr. 17. Deakovits János és Lázár (I. Ferencz királytól nyertek czímeres nemeslevelet), 1792 nov. 20. Decsericzky László (Bács-Bodrog várm.), 1792 nov. 20. Duka Konstantin (Bács-Bodrog várm.), 1795 nov. 17. Damaszkin Lyubimirovics István (I. Ferencz király), 1800 jún. 28. Diván György padéi földesúr. Dadányi Konstantin, gyülvészi földesúr; Demkó, máskép Belánszky Ferencz (Békés várm.), 1806 decz. 2. Dverniczky Pál és Mihály (Sáros várm.), 1807 jún. 2. Demkó, máskép Belánszky János (Békés várm.), 1829 jan. 12. David József, temesvármegyei esküdt (Túrócz várm.), 1829 márcz. 9. Delimanich György (Verőcze várm.), 1820 aug. 1. Dancs Péter szanádi tiszttartó (Bács-Bodrog várm.), 1821 máj. 22. Duka Pál fiai és leányai I. Ferencz királytól, 1820 jún. 21-én nyert czímeres nemeslevelet 1823 szept. 1-én hirdettették ki. Ditkovits István (I. Ferencz), 1834 ápr. 23. Daniel Kristóf (Erdélyi főkormányszék), 1835 aug. 24. Tordai Drágosi József (Torda várm.), 1836 jún. 7. Dedinszky Ferencz, futaki uradalmi inspektor (Árva várm.), 1839 máj. 13. Dobrey Gergely és fiai (Hunyad várm.), 1839 nov. 25. és 1844 jan. 15. Derencsén Pál istvánfalvi jegyző (Sopron várm.), 1843 nov. 9. Dániel Pál, vármegyei tiszteletbeli aljegyző (Arad várm.), 1844 nov. 25. Dienes Ferenc bánátkomlósi lakos (Csongrád várm.), 1845 jan. 15. Dániel Lázár, táblabíró (Arad várm.), 1845 márcz. 3. Dedinszky József, nagybecskereki lakos (Bács-Bodrog várm.), 1845 máj. 3.
Eördögh György (Nyitra várm.), 1791 aug. 23. Emanuel Arsén (lI. Lipót királytól nyert czímeres nemeslevél), 1795 aug. 26. Endrődy Mátyás csávosi földbirtokos. Echstein Ferencz (nádori adománylevél), 1812 okt. 12. Erős Lajos (erdélyi főkormányszék), 1822 márcz. 27. Erdélyi Gábor (Veszprém várm.), 1832 ápr. 2. Ecsedy János (Szatmár várm.), 1842 máj. 19. Eremits Tivadar. (Bács-Bodrog várm.), 1843 szept. 13.
Főherczeg József nádor, mint tiszaszentmiklósi földesúr. Fancsali Sámuel táblabíró és tiszti főügyész lett, 1791 nov. 6-án. Fodor István (Pozsony várm.), 1794 júl. 22. Feja Lajos (Nagyvánói, Szepes várm.), 1820 decz. 12. Filkovics család (Zágráb várm.), 1820 aug. 1. Filkovics Ker. János (Zágráb várm.), 1823 febr. 3. Franchich József (Veszprém várm.), 1822 nov. 12. Fodor Antal (Székelyszék), 1839 jan. 10. Frangesch Simon (1. Zoldi), 1845 nov. 17. Ferenczy Sándor győri búzakereskedő (Győr várm.), 1845 nov. 17. Fischer György, búzakereskedő (Moson várm.), 1845 nov. 17.
Gombócz György esküdt (Vas várm.) 1779 deczember 2. Győry Ferencz főispán lett 1780 június 7. Gello, máskép Szametz Mihály (Nyitra vármegye) 1795 május 18. Géczy István tiszti alügyész lett 1797 augusztus 8. Gyarmathy Farkas (Kolozs vármegye) 1799 november 27. Gyertyánffy Lukács I. Ferencz királytól 1795 június 25-én nyert czimeres nemeslevelét 1802 április 21-én hirdettette ki. Báró Gerliczy Ferencz deszki földesúr. Gróf Gyulay Albert szaravolai földesúr (1810 deczember 12.) Gombos Pál (Bács-Bodrog vármegye) 1820 augusztus 1. Győrffy József (Székelyszék) 1821 november 13. Gegő József (Erdélyi főkormányszék) 1832 április 2. Gellér Antal a csávosi mészárszék haszonélvezője (Bács-Bodrog vármegye) 1832 augusztus 28. Gyarmathy András részére nemesi bizonyítvány kiadatik 1833 szeptember 9-én. Govrik Gergely eleméri uradalmi ispán (Ugocsa és Belső-Szolnok vármegye) 1834 április 23. Gyulay Ferencz m.-ittebei lakos (Bihar vármegye) 1835 augusztus 24 - 1844 július 1. Goszthony Alajos a nagykikindai kerület kamarai biztosa. (Heves és Külső-Szolnok vármegye) 1840 április 8. Gyorgyovánszky György csókai lakos (Trencsén vármegye) 1840 május 11. Györgymester Károly megyei írnok (Békés vármegye) 1841 november 22. Győrfy József fiai leszármazásuk alapján 1842 szeptember 5. Grób János nagybecskereki haszonbérlő (V. Ferdinánd királytól nyert adománylevél alapján) 1842 szeptember 5. Gorjup Antal eszéki kereskedő és fiai (V. Ferdinánd király) 1846 szeptember 7. Grubiczi Ferencz temesi kir. kamarai igazgatósági titoknok (Sáros vármegye) 1846 november 30.
Horváth Péter főjegyző lett 1791 február 21. Hajósy Ignácz vármegyei esküdt 1791 május 10. Hamar Péter, volt főügyész, táblabíró lett 1791 november 8-án. Hoffmann Mihály és fiai (II. Lipót királytól czímeres nemeslevelet nyertek) 1792 április 17. Horecsnyi János (Trencsén vármegye) 1793 április 18. Hencz Ferencz (Nyitra vármegye 1793 szeptember 6-án kelt) 1795 november 17. Hadsi Mihály (l. Sissanyi) 1799 április 22. Hajas Imre és fia Ferencz (Pozsony vármegye) 1800 április 22. Hollóssy István (Bács-Bodrog vármegye) 1802 márczius 29. Hertelendy József Bocsár jószágra nyert adománylevelét kihirdették 1803 augusztus 23-án. Hervay István (Pozsony vármegye) 1812 február 7. Hanzély János ügyész (Szepes vármegye) 1820 márczius 21. Herbay kapitány (I. Ferencz királytól nyert czímeres nemeslevelét kihirdettette) 1820 augusztus 1. Hanovszky János (I. Ferencz királytól nyert armálist) 1820 augusztus 1. Hegyessy Ferencz (Csanád vármegye) 1820 augusztus 1. Halász György (Csongrád vármegye) 1822 márczius 27. Hencz József (Nyitra vármegye 1822 augusztus 6). Haraszty István (Heves és Külső-Szolnok vármegye) 1832 június 13. Hegedüs Pál szolgabíró és szanádi közbirtokos (Baranya vármegye) 1840 augusztus 31. Horváth Sámuel heufeldi jegyző (Pest vármegye) 1840 szeptember 9. Hrabovszky János 530nagyszentmiklósi lakos és fiai 1841. április 26. Hollóssy Mihály (Heves és Külső-Szolnok vármegye) 1844 november 25. Hrabovszky Ferencz margitai kir. kamarai ispán (Arad vármegye) 1845 szeptember 13.
Joób Fancsali Sámuel (Liptó vármegye) 1794 május 7-én. Ifj. Jeszenszky Pál (Turócz vármegye) 1794 május 7. Juhász nemzetség (Bihar vármegye) 1796 február 22. Jettin József (kir. adomány) 1801 április 30. Ivatsko János (Torda vármegye) 1802 márczius 8. Iszekutz Imre (Bács-Bodrog vármegye) 1804 deczember 3. Jeszenszky Ferencz (Turócz vármegye) 1820 július 1. Jeszenszky Péter és Pál (Turócz vármegye) 1822 márczius 27. Illyevits család tagjai: Mátyás, Imre, József testvérek, Miklós és István testvérek, végül József fiaival (Zágráb vármegye) 1822 november 12. Illyevits Mihály, Lukács, István, Jakab és Mátyás testvérek, továbbá György, Imre, Miklós, András, József, György és János (Zágráb vármegye) 1823 február 3. Jakabffy Bogdán és János (Belső-Szolnok vármegye) 1830. márczius 29. Jannovits Vidák István, máskép Akimovits István Athanász és Cyril Demeter (Temes vármegye) 1832 junius 13. Issekutz Lajos, az ittebei uradalom tiszttartója és fiai (Bács-Bodrog vármegye) 1840 július 7. Juhász Bálint, István és József (leszármazás alapján) 1842 január 26. Jakabffy Jakab dinyási jegyző (Belső-Szolnok vármegye) 1844 márczius 18. Jeszenszky János neuzinai gazdasági tiszt és fiai, Antal és András (Turócz vármegye) 1844 szeptember 2. Jony Ferencz (Krassó vármegye)1845 május 3. Jagodics Bogumil I. Ferencz József királytól 1897 január 11-én nyert armálist, kihirdettette 1897-ben.
Karácson Mihály főadószedő lett 1779 júl. 13. Krupikay Antal esküdt lett 1779 júl 13. Körmöndy Gábor term. biztos lett 1779 júl. 13-án. Kaszap János főügyész lett 1779 decz. 2. Kiss József II. József császártól Ittebe helységre nyert adománylevelét kihirdetteti 1782 szept. 24-én. Karátsonyi Adeodat beodrai közbirtokos (Heves várm.) 1785 ápr. 1. Kiss Ágoston eleméri földesúr czímeres nemeslevele alapján, 1791 máj. 10-én. Koczó Imre (Pozsony várm.) 1799 ápr. 22-én. Kardos Károly (Trencsén várm.) 1799 ápr. 22. Kmoskó János (Liptó várm.) 1800 decz. 1. Kolosváry Mihály, András, István fiaival Istvánnal és Andrással; továbbá István, János, György, István, Iván és Mihály fiaival (Bihar várm.) 1802. aug. 30. Kászonyi Sándor gádi földesúr 1809 júl 20. Karátsonyi Lázár beodrai földesúr. Karácson István ivándai földbirtokos (I. Ferencz kir. adománylevele) 1815 ápr. 18. Kiss Antal és Ernő eleméri és ittebei földesurak. Koczó János Ignácz súrjáni földesúr. Kayzer Sámuel gádi földesúr 1809 jún. 20. Körmöndy Gábor és István (Győr várm.) 1804 aug. 27. Kókay Márton (Pest várm.) 1809 jan. 31. Kubovits Zsuffa János (Pozsony várm.) 1809 jan. 31. Kiss Károly (czímeres nemeslevél) 1815 ápr. 18. Kepits (Kepich) Nesztor őrnagy (czímeres nemeslevél) 1816 szept. 3. Koys József, nagyszentmiklósi gombkötő (Temes és Trencsén várm.) 1819 ápr. 27. Kraller János és Antal szegedi lakosok (czímeres nemeslevél I. Ferencztől) 1820 aug. 1. Kadurits János, Ferencz, Mátyás, József, György és Miklós (Zágráb várm.) 1821 jún. 18. Karátsonyi Mihály és fiai Antal és Mihály (Csanád várm.) 1822 aug. 6. Keresztury Kristóf (Zala várm.) 1825 decz. 12-én. Kickovich Imre és János (I. Ferencz királytól czímeres nemeslevél) 1827 jan. 15. Karácsonyi Mihály (Csanád várm.) 1826 jún. 26. Kiss Boldizsár (Felső-Fehér várm.) 1830 jan. 18. Kostyán János (Arad várm.) 1830 decz. 6. Kovács Dániel bobdai tiszttartó (Erdélyi főkormányszék) 1831 okt. 10. Kovács János (Temes várm.) 1832 ápr. 2. Karátsonyi Miklós (Békés várm. és erdélyi főkormányszék) 1832 jún. 13. Karátsonyi Emanuel és Kristóf, néhai Miklós fiai (Békés várm. és erdélyi főkormányszék) 1833 jan. 14. Kriván István bébai tanitó (Nyitravárm.) 1833. ápr. 29. Kassai máskép Burián István (Trencsén) 1833 szept. 9. Kanzenszky Illés és fiai Ignácz, György és László (V. Ferdinánd királytól kiállított adománylevél) 1836 jún. 7. Kozma János (Csongrád várm.) 1836 aug. 3. Kubovits Mátyás, Antal és János, nagykikindai lakosok (Pozsony) 1836 aug. 3. Komáromy Lajos (Csanád) 1836 aug. 3. Kiss Ferencz tiszabecsei lakos. (Győr várm.), 1836 szept. 5. Kiss György (Bihar várm.) 1838 szept. 10. Kiss Gyula és Emánuel (Bács-Bodrog várm.) 1839 máj. 13. Kovács, máskép Vörös Sándor párdányi uradalmi ügyész (Győr várm.) 1839 máj. 13. Komáromy Pál kiszombori lakos (Csanád várm.) 1840 máj. 11. Komáromy József és Lázár zombori és mokrini lakosok (Csanád várm.) 1840 okt. 15. Kovách Ágoston hites ügyvéd (Nógrád várm.) 1841 szept. 6. Klapka József temesvári tanácsos, valamint fiai Nándor és György (V. Ferdinánd királytól nyert czímeres nemeslevél alapján) 1841 szept. 9. Kolosváry István, Mihály és János (leszármazás alapján) 1842 jan. 26. Káry János tiszahegyesi lakos (Trencsén várm.) 1844 ápr. 22. Koncsek János és testvérei András, Katalin, Anna, Ruzsa, György (Csanád várm.) 1844 ápr. 22. Koncsek György, József és János (leszármazás alapján) 1844 szept. 2. Kovács László (Nógrád várm.) 1845 jún. 15. Keresztes Miklós és fia Antal (Arad várm.) 1845 máj. 3. Korda János, valamint fiai, András, István és Benjamin (V. Ferdinánd király adománylevele alapján) 1847 szept. 21. Kovács Péter Pál vármegyei írnok (Nógrád várm.) 1847 decz. 14.
Ladányi Gáspár főszolgabiró lett 1779 július 13., rendes táblabíró 1797 január 24. Lázár János écskai földesúr 1791 május 10. báró Liptay Frigyes, gottlóbi földesúr, báróságát kihirdették 1830 augusztus 30. Lukatsin Szilárd, György és Gergely (Temes-, Bács- és Sáros vm.) 1810 február 13. Lukits György főstrázsamester (I. Ferencz királytól nyert czímeres levél) 1820 márczius 21. Lukinich család (Zágráb vm.) 1820 augusztus 1. Legedits József császár-huszárok ezredese, (I. Ferencztől nyert nemes levele) 1820 derzember 12. Luczay Tódor (Csanád vármegye) 1821 november 13. Lukinich Ferencz György János, ifj. Ferencz Miklós József (Zágráb vm.) 1821 június 18. Lukinits Imre és fiai Gábor, László, Ádám és unokái Antal, Lajos, Fridrik, János, Ferencz és iker-unokái György és Imre (Zágráb vm.) 1823 február 13. Lászlófy Theodatus (Bihar vm.) 1831 április 11. Lászlófy Simon (Bihar vm.) 1839 augusztus 26. Lukács József nagytóbai jegyző (Heves és Külső Szolnok vármegyék) 1843 június 6. Lukenits Mihály (Torontál vm.) 1843. szeptember 13.
Marczibányi Lőrincz főszolgabíró lett 1779 július 13. Major Ignácz (Baranya vm.) 1792 április 17. Márffy Leopold (Baranya vm.) 1793 november 19. Monaszterli István fizetéses táblabíró lett 1794 november 4. Moysin Miklós (Bihar vm.) 1795 november 17. Matlekovits József és fiai Ferencz, Xavér és József Ferencz (Zágráb vm.) 1802 márczius 29. Marczibányi Lajos és 531János csókai földesurak. Gróf Markovits Miklós vizesdai földesúr. Malenicza Péter nagygáji földesúr. Mocsonyi János fényi földesúr. Mehanovich Bonaventura (Armalis I. Ferencz királytól) 1810 július 4. Miokovich Moyzes g. n. e. püspök és testvérei Sabbas, Áron, György és ezek gyermekei (I. Ferencz királytól nyert czímeres levél) 1812 február 17. Marzsina János és fiai Csanád vármegye) 1812 szeptember 1. Molnár István (Pozsony és Komárom vármegyék) 1813 deczember 13. Manászy György (Pozsony vm.) 1815 augusztus 1. Moczika Riszta czernobarai o. h. lelkész, Luka az ő öcscse szinte ottani lakos és Cyril törökszentmiklósi o. h. lelkész. (III. Károly királytól nyert czímeres levele) 1819 április 27. Mattanovich nemzetség (hűbérnökök Zágráb vm.) 1820 augusztus 1. Mosolygó György (Szabolcs vm.) 1820 augusztus 1. Mixich László (Zágráb vm.) 1820 augusztus 7. Merzse máskép Argyelan Ilia, Trifu, Avram és Juon (Szabolcs vármegye) 1821 november 13. Mattanovich máskép Sostarich Mátyás Ev. János, György, Miklós és másik Ev.: János és Mátyás testvérek (Zágráb vm.) 1823 február 3. Mixich Ferencz és ennek fiai Mátyás, György, Imre, Simon és Tamás testvéreinek Milos és annak fiai (Zágráb vm.) 1823 június 16. Mixich és Milos család nemesi bizonyítványát jegyzőkönyvbe beiktatni rendelték. 1824 április 12., 1824. május 18. Mihalik József (Gömör vm.) 1829 június 1. Matyasovszky Imre k. k. ügyész (Udvari Decretum mellett) 1831 január 24. Milenkovits Sztojan (Krassó vm.) 1829 szeptember 28. Méhes József (Nyéki) (Pozsony vm.) 1831 október 10. Mixich Tamás részére nemesi bizonyítvány 1832 április 2. Majer János zombori lakos (Pozsony vm.) 1834 május 15. Mihonya Sámuel (Krassó vm.) 1838 január 17. Marzsina Trifu nagybecskereki csizmadia-mester Csanád vm.) 1839 január 10. Móricz Mihály megyei gyakornok (Bács-Bodrog vm.) 1841 szeptember 6. Mátéffy Károly valkányi urad. ispán (Csanád vm.) 1842 deczember 5. Mihajlovits Félix billédi prefektus (V-ik Ferdinánd királytól nyert adománylevél) 1842 deczember 5. Majláth Sándor (Hont vm.)1845 márczius 3. Mihalik Nep. János báró, Kudelka ezredbeli zászlós és Emilia nővére (Gömör vm.) 1845 márczius 3.
Nedetzky Antal táblabíró lett 1779 július 13. Nagy Miklós esküdt lett 1779 július 13. Niczky Kristóf gróf főispán és királyi biztos 1779 július 13. Nagy István (Nógrád vm.) 1784 márczius 15. 1791 május 10. Nikolits János rudnai földesúr 1784 márczius 15. Nagy, máskép Rácz György (Borsod vm.) 1799 április 22. Nikolits János, azelőtt Belesits (I. Ferencz királytól Rudna helységre nyert adománylevél) 1805 április 3. Nákó Sándor és József nagyszentmiklósi és marienfeldi uradalmak földesurai 1807 deczember 1. Nagy Miklós gaádi közbirtokos 1809 június 20. Nagy Imre (Pest vm.) 1812 deczember 1. Novák Ferencz (Armális levele II. Lipót királytól) 1817 deczember 2. Nyikos György kam. tiszttartó (Komárom vm.) 1819 április 27. gróf Nádasdy család (köztudomás alapján) 1820 augusztus 1. Novakovits Lukács, Ferencz és András, György, János, László, József és István testvérek (Zágráb vm.) 1822 február 27. Nikshits Athanász cs. kir. kapitány (czímeres nemeslevél) 1830 január 18. Novák Danovak és testvére Antal (Szolnok vármegye) 1832 június 13. Nagy Antal szaravollai uradalmi ispán és Nagy Pál ráczszentpéteri jegyző (Pest Pilis és Solt törv. egyesült vármegyék) 1833 április 29. Németh József bébai uradalmi ispán (Pest Pilis és Solt törv. egyesült vármegyék) 1837 október 9. Nagy Miklós gottlóbi jegyző (Pest Pilis és Solt törv. egyesült vármegyék) 1839 május 13. Novakovits Sándor törökbecsei lakos (II. Lipót királytól nyert czímeres levél) 1840 április 8. Nagy János nagyszentmiklósi irnok (Pest Pilis és Solt vármegyék) 1842 szeptember 5. Nagy Boldizsár cseneji jegyző (Három Miklósvár Székelyszékek) 1844 szeptember 2.
Oexel Mátyás, Alajos, János és Károly Zombor helységnek közbirtokosai, lásd Rónay. Oexel Mátyás nemességéről szóló bizonyítványt kért 1791 augusztus 23. Oexel nemzetség és Zombor helység birtokosai, 1783-dik évben II. József királytól kapott és I. Ferencz királytól 1805-dik évben megerősített adománylevél 1839 szeptember 9.
Prisztol János esküdt lett 1779 július 13. (Nógrád vármegyétől nyert nemesi bizonyító levele) 1784 márczius 15. Pruzsinszky József táblabíró lett 1779 július 13. Pálma János esküdt lett 1779 július 13. Prisztol Antal megyei esküdt (Nógrád vármegye) 1784 márczius 15. Pálffy Imre gaádi földesúr (Armalis levele) 1795 augusztus 26. 1809 június 20. Pajor Sándor (Hont vm.) 1803 május 16. Pejachevich János gróf tordai földesúr. Pribis Pál (Trencsén vm.) 1807 márczius 16. Platy Illés (Liptó vm.) a vonatkozó jegyzőkönyvek elégvén, nem tudható, mikor hirdettette ki nemességét. Péterfy József (erdélyi nemesség) 1814 deczember 13. Patrubány Lukács és János (Krassó vm.) 1820 márczius 21. Parchetich József Szerém vm. főjegyzője (Szerém vm.) 1820 augusztus 1. Parchetich György és László (Rákóczi). Pálya Pál (Nyitra vm.) 1821 május 27. Purgly János és György (kir. adománylevél) 1821 június 18. Pozoevits József János. Pozoevits Miklós, János, Mátyás és Imre (Zágráb vm.) 1821 június 18. Pozoevits György János, Ferencz, Imre, Tamás, Gábor, Péter, másik József és Mátyás (Zágráb vm.) 1821 június 18. Pozoevits Tamás, Jakab, Miklós, József és Péter (Zágráb vm.) 1821 június 18. Pozoevits János, József Miklós és másik Miklós, Mátyás és Tamás (Zágráb vm.) 1821 június 18. Petötz Mihály főorvos (Pozsony vm.) 1821 november 13. Pyrker István (Vas vm.) 1822 márczius 27. Petrovich József kanaki hűbérnök és Pál (Pozsega vm.) 1822 márczius 27. Petes István, Márton, Mihály, András, János és Ferencz testvérek stb. (Komárom vm.) 1824 február 16. Petrovits Illés kanaki hűbérnök (Pozsega vm.) 1826 augusztus 7. Péter Mihály (Veszprém vm.) 1826 augusztus 7. Popovits Panteleimon német-bánsági ezred kapitánya (V. Ferdinánd királytól nyert czímeres levél) 1837 október 9. Péterfy Károly nagyjécsai káplán, Péterfy Antal dinyási jegyző és ennek fiai Zsigmond és László (leszármazás alapján) 1839 május 13. Jegyzőkönyvből kimaradt Pénzes István és fia János megyei fegyvernök 1838 május 14. Popovits Milos megyei gyakornok (Bács Bodrog vármegyék) 1840 július 7. Petkó Béla Krassó vármegye tiszti alügyésze (Krassó vm.) 1841 szeptember 6. Petes if. István, ifjabb Márton, Sándor és András, nemkülönben János ifjabb (leszármazásuknál fogva) 1842 január 26. Pálffy János szabómester és fiai Vincze és Sándor (Két Csik-Gyergyó és Kászon Székelyszékek) 1845 január 15. Pejacsevich Károly gróf (Verőcze vm.) 1847 június 21. Pribis János padei ispán (Trencsén vm.) 1847 deczember 14.
Radivojevits Sándor (czímeres nemeslevél 1763. évből) 1781 augusztus 21. Rózsa György (Borsod vm.) 1796 február 22. báró Radosevits testvérek neuzinai hűbérnökök. Rácz máskép Nagy György (Borsod vm.) 1799 április 22. Rogendorf József gróf kanaki és idvarnoki hűbérnök.
532Ragályi Antal és Pál (Gömör vm.) 1802 augusztus 30. Rittlop József (Somogy vm.) 1810 április 22. Radossevits Demeter, Vincze és Tódor leányai Aurélia és Mária (I. Ferencz királytól nyert nemeslevél) 1825 deczember 12. Rehorovszky Miklós h. ügyvéd (Pest Pilis és Solt törv. egyesült vármegyék) 1836 június 7. Raksány Imre nagybecskereki ev. iskola tanítója (Békés vm.) 1837 április 17. Reziki Márton és fia Imre szegedi szabómester (Csongrád vm.) 1839 május 13. Rónay nemzetség nevük változtatása iránt 1839 szeptember 9. (L. helyesebben 1839. XI. 25.) Rigyitsky Izidor és ennek fiai Szvetozár, János, Sándor, István, Pál és Miklós (kir. adománylevél) 1845 márczius 3. Rohonczy Leopold cs. kir. lovaskapitány (Veszprém vm.) 1845 szeptember 13.
Semsey András első alispán lett 1779 július 13. Szálics Mátyás főszolgabíró lett 1779 július 13. Szőllőssy Gáspár aljegyző lett 1779 július 13. Sántha István alszolgabíró lett 1779 július 13. Simon András esküdt lett 1779 július 13. Simon András és József (Nemességét bizonyító per erejénél fogva) 1783 márczius 10. Sztrilits Tamás, Sztojanovits Fülöp (I. Ferencz királytól nyert czímeres nemeslevél) 1793 márczius 4. Szabó Ferencz (Nyitra vm.) 1793 november 19. Szigethy Ferencz (Pozsony vm.) 1795 február 10. Szerviczky György törökkanizsai földesúr. Számecz, máskép Galló Mihály (Nyitra vm.) 1795 május 18. Szabó Mátyás (Komárom és Békés vármegyék) 1796 szeptember 22. Sándor Károly esküdt lett 1796 márczius 18. Szuló János, István és József fiaival (Trencsén vm.) 1797 május 8. Saló János (Székely nemesség) 1798 április 24. Szécsen gróf mint kivabarai hűbérnök. Sissányi Pál (Hadzsi Mihály 1. H betű alatt). Szapáry József gróf ráczszentpéteri földesúr. Szelczay József (gádi közbirtokos) 1809 június 20. Sztankovits Sándor (Czímeres nemeslevél) 1809 deczember 3. Sátor János és Dániel (Komárom vm.) 1806 szeptember 9. Schalachta Ferencz (Liptó vm.) 1807 deczember 1. Sebő Miklós (Győr vm.) 1809 szeptember 23. Skendelits József (Pozsega vm.) 1810 április 25. Szalay István (Szerém vm.) 1810 július 4. Szabó József és István (Székely nemesség) 1812 deczember 1. Schillye Ferencz (Bihar vm.) 1872 február 17. Szecsujacz Arszen (Mária Terézia királynőtől nyert czímeres nemeslevél) 1813 április 28. Szilágyi András (Székely nemesség) 1816 április 8. Szilágyi Virgil pesti ügyvéd, Andrásnak fia felségárúlás végett 10 évi súlyos börtönre és nemessége elvesztésére ítéltetvén, a Helytartó Tanács 1863. évi január hó 31. 88393. sz. a. rendelvénye szerint a nemesek sorából kitöröltetik. Szladovits György (Szerém és Zágráb vm.) 1820 márczius 21. Szabó Dániel (Gömör vm.) 1819 április 27. Szőlőssy János (Pozsony vm.) 1820 augusztus 1. Simon Imre és János (Vas vm.) 1820 augusztus 1. Szluha Ádám (Csongrád vm.) 1820 augusztus 1. Szakadáty Farkas (Temes vm.) 1820 deczember 12. Szép György (Zala vm.) 1821 márczius 27. Szegő István és fiai József és Alajos (Csongrád vm.) 1821 november 13. Sövényházi József (Csongrád vm.) 1823 május 2. Szekeres István (Csikszék bizonyítványa alapján) 1827 deczember 10. Szabó József, Ágoston és Sándor, néhai Szabó András fiainak nemesi bizonyítvány kiadatik 1831 január 4. Seiben György (I. Ferencz királytól nyert czímeres nemeslevél) 1831 október 10. Simon József zombori lakos (Vas vm.) 1832 augusztus 28. Szabó János törökbecsei lakos (Tolna vm.) 1833 szeptember 9. Sztojanovits János (I. Ferencz királytól nyert adománylevél) 1836 június 7. Szalay Ferencz nagyszentmiklósi uradalmi prefektus (Sopron vm.) 1836 június 7. Szathmáry Sámuel megyei főmérnök (Szabolcs vm.) 1837 október 9. Sztojanovits Nesztor g. n. e. esperes és fia Mihály vármegyei szolgabíró, továbbá János, Miklós és Fülöp (I. Ferencz királytól nyert czímeres nemeslevél) 1838 május 14. Somogyi Ádám nagykikindai lakos és fiai Mihály, János és Pál (Győr vm.) 1840 szeptember 9. Szilvássy Ferencz nagybecskereki üvegesmester (Esztergom vm.) 1840 október 15. Szervitzky Sándor (Bács vm.) 1843 június. 6. Stephanovits Benedek szőregi kam. kasznár (Temes vm.) 1845 január 15. Szabó Arzén nagykikindai, Pál és Simon battonyai lakosok (Csanád vm. bizonyítványa) 1847 június 21. Szalay Samu és fiai József és Sándor az I-ső fia szajáni jegyző, a második újvidéki lakos (Zala vm.) 1847 június 21. Samarjay Károly (Komárom vm.) 1847 szeptember 21.
Tompa Farkas párdányi tiszttartó (Békés vm.) 1785 október 3. Terstyánszky Péter, Tarnay Mihály (Csongrád vm.) 1795 november 17. Tatár András (Nógrád vm.) 1798 augusztus 13. Teklits Péter (Vas vm.) 1802 június 15. Tajnay János és Antal (adománylevél I. Ferencz királytól) 1796 szeptember 22. Turtsányi Pál (kir. adománylevél) 1808 augusztus 2. Tankó Antal Erdélyi (székely nemesség) 1810 április 25. Tarjányi László és Ignácz (Heves- és Külső Szolnok vármegyék) 1812 február 17. Trifunátz Demeter (I. Ferencz királytól czímeres nemeslevél 1816 szeptember 3. Traiber Mátyás, Antal és József (Zala vm.) 1820 augusztus 1. Tarnay Ferencz (Csongrád vm.) 1827 augusztus 16. Tötössy Mihály azelőtt pészaki, most nagyszentmiklósi tiszttartó 1828 április 21. Tomits Mark klári-i lakos (Zágráb vm.) 1836 szeptember 5. Tarnay László (Csongrád vm.) 1839 január 10. Termasits Rudolf György, Antal, László, Sándor, Kálmán, Karolina, Berta, Ida (V. Ferdinánd királytól nyert adománylevél) 1840 augusztus 31. Trombitás János és Koszta és fiai u. m. Iván, Mihály, Zsivoin és Szofron (Torda vm.) 1845 május 3. Tallian András, valamint fiai Béla, Jenő, Vilmos, Emil és Andor (Somogy vm.) 1866 május 22.
Ujfalusi Ferencz csendbiztos lett 1796 május 30, tiszteletbeli esküdt lett 1796 szeptember 22. Urbanitz Mihály (Veszprém vm.) 1813 április 6. Uhlárik János (Trencsén vm.) 1831 október 10. Ujvári József neuzinai jegyző (Nyitra vm.) 1833 január 14. Uhlarik József bébai lakos (Trencsén vm.) 1843 szeptember 4. Urbán Gyula (I. Ferencz királytól adománylevél) 1845 nov. 17.
Vasváry főügyész, Vörös János szolgabíró, Vörös Sándor számvevő lett 1779 július 13. Vidák Joanovits Tamás Maczedonia helység volt birtokosa. Verbay Sándor várnagy lett 1794 február 18. Veith Márton a temesi igazgatóságnál számvevő tiszt és fia Ferencz, nemkülönben leányai Karolina és Katalin (I. Ferencz királytól nyert czímeres nemeslevele) 1805 szeptember 16. Vörös máskép Kovács István (Győr vm.) 1820 márczius 21. Vuchetich Pál, Katalin, György, Farkas és Philomela (III. Ferdinánd királytól nyert czímeres nemeslevél 1829 május 11. Varga János kisoroszi jegyző (Csanád vm.) 1830 deczember 6. Vidák Joannovits István, máskép Akimovits és testvérei (Temes vm.) 1832 június 13. Vedres János és Gyula (I. Ferencztől nyert adománylevél) 1836 június 7. Várkonyi Károly és József (Csanád vm.) 1839 május 13. Veörös m. k. Kovács Sándor párdányi urad. ügyész (Győr vm.) 1839 május 13. Vank Vankuly Péter (Arad vm.) 1842 deczember 5. Varga Ferencz h. ügyvéd (Beregh vm.) 1843 július 3. Veress Antal Bánlaki jegyző (Három Miklósvár Székelyszékek) 1843 szeptember 4. Vettstein Elek kam. ispán 533(Temes vm.) 1844 január 15. Vimmer László csatádi kam. tiszttartó (Krassó vm.) 1845 május 3. Vachler temesi kincst. igazgatósági ülnök (Pest vm.) 1845 július 1. Vucsetith Márkó és Cyrill tarrasi lakosok (Mária Teréziától nyert czimeres nemeslevél) 1824 november 23.
Zsolnay Zsigmond esküdt lett 1779 július 13. Nemessége hirdettetett 1784 június 28. Zamecz Mihály (1. Gelló) 1795 május 18. Zachariás Lukács (Arad vm.) 1797 augusztus 8. gróf Zichy Ferencz szenthuberti volt földesúr. Zágrábi püspök (billédi földesúr) 1801. Zágrábi káptalan (módosi földesúr). Zágrábi prépost mint aurániai perjel, szárcsai földesúr. Zsuffa Kubovits János (Pozsony vm.) 1809 január 31. Zsunatz máskép Bedenits család (Zágráb vm.) 1821 június 18. Zsámbokréty Ferencz (Bács-Bodrog vm.) 1836 augusztus 3. Zsámbokréty Ádám (Bács vm.) 1845 márczius 3. Zoldy (Zoldi) és gyermekei Péter, Simon, Ferdinánd, Lipót Mihály és Erzsébet (V. Ferdinánd királytól nyert adománylevél.) 1845 november 17.
A vármegyei önkormányzat visszaállítása óta, a vármegyei nemes családok száma mindegyre növekedett. Míg 1785-ben csak 108 nemes férfiszemélyt írtak össze, addig az 1836-ban megtartott tisztújítás alkalmával 976 szavazati joggal bíró nemes szerepel az összeírásban.
Földesurak 1848 előtt.
Az 1836-1838. években, tehát egy évtizeddel a jobbágyság felszabadítása előtt, a vármegye területén, a királyi kincstárt és az egyháziakat is beleszámítva, összesen 42 földesúri joggal bíró birtokos volt. Az egyes földesurak között a legtöbb jobbágytelek ura volt a királyi kincstár, a melynek földesúri hatósága alá tartozott a nagykikindai kiváltságos kerület, a mely 1451 egész jobbágytelket számlált. A kincstár ezenkívül még 2177 jobbágytelket bírt a vármegye területén.
Utána következnek: Csekonics János 840, a zágrábi püspök 556, Nákó János 545, gróf Nákó Sándor 527, Kiss Ernő, 505, gróf Gyulay 480, a gróf Szápáry család 357, Kiss Antal 334; báró Lipthay Frigyes 327, gróf Zichy-Ferraris Ferencz 321, gróf Batthyány család 289, a zágrábi nagyprépost, egyszersmind aurániai perjel 288, a zágrábi káptalan 207, Karátsonyi Lázár 245, gróf Buttler János 156, Ecskai Lázár Zsigmond 148, József főherczeg Magyarország nádora 136, Tajnay János 133, Sissányi örökösök 123, gróf Sermage és Bonazzi családok 177, Áldássy Ignácz 113, Nikolics testvérek 111, Karátsonyi Lajos és László 103, Gyertyánfy Dávid 101, Mocsonyi János 94, a Marczibányi család 89, Szerviczky György 89, Vuchetich család 78, Hertelendy család 77, Dadányi Konstantin 68, Karácson István 64, Malenicza család 63, Damaszkin Simon 63, Petrovics József 53, Gyertyánffy Lukács 42, Diván György 42, Koczó család 40, Oexel (Rónay) család 33, Endrődy József 21. Pusztai birtokosok voltak: gróf Pejachevich Péter, Csernovics Pál, Damaszkin Antal és báró Bedekovics.
Nemes családok.
Alább közöljük a vármegye nemes családait, különös tekintettel azokra, melyeknek sarjai a közpályán szerepeltek vagy szerepelnek és jelenleg is birtokosok a vármegye területén.
Alexich (Allexich)
Határőrvidéki család. Boszniából jött át. 1555-ben történik a családról először említés, mikor mint vojvodák harczoltak a törökök ellen. 1556-ban Ráde és Radován vojvodák Ferdinándtól a Marburg rechtes Drauufer járásban levő Skogen helységben kaptak birtokot oly kötelezettséggel, hogy katonákat kiállítani és azokat a törökök ellen vezetni tartoznak. Mikula fia, Bózsa, a varasdi határőrezredbe lépett és tőle a család a Bozsin melléknevet még ma is viseli. A Bánság területére a család a XVIII. század elején jött és Pancsován telepedett le. József Mária Terézia alatt oberknéz volt. Szilárd 1830-ban Torontál vármegye tb. táblabirája. György Pancsováról Révaujfaluba költözött és ott házközösséget alapított. György unokája, Milán, postaellenőr Nagybecskereken, fiai, Bagolyub, Torontál vármegye főlevéltárnoka és Milenkó temesvári postatiszt. A család Pancsován élő tagjai, Pál és Milutin, valamint Szilárd, városi orvos.
Czimer: Arany haránt polyával szelt kék pajzs. A felső és alsó mezőben ezüst-liliom, a polyában 3 fél mankós vörös kereszt. Sisakdisz: nyilt fekete sasszárny. Takarók: kékezüst és vörösarany.
Áldássy (Szanádi).
Kroppel Ignácz bajai kereskedő és unokája János családnevüknek Á-ra való változtatása mellett, 1797 június 23-án magyar nemességet, 1800 deczember 1-én pedig Szanádi előnevet nyertek. A nemességszerző Á. J. 1780-ban vásárolta meg a kincstártól Szanádot. A család a XIX. század első felében Aranyhegy pusztát is bírta. Ignácz a Ludovika-Akadémia számára 1825-ben és 1836-ban tett adományokkal örökítette meg nevét.
Czímer: négyelt paizs. 1. és 4. kékben hullámokon ringó háromárboczos hajó, három-három verescsíkos dagadó vitorlával. 2. és 3. aranynyal és veressel vágott mezőben váltakozva vágott oroszlán. Sisakdísz: nyílt fekete szárny között kinövő aranygriff, jobbjában ezüst keresztet tartva. Takarók: kékezüst-veresarany.
Antalffy-Zsiros.
A. Mihály 1634 augusztus hó 20-án nyert czímeres nemeslevelet II. Ferdinánd királytól, melyet 1635 június 22-én hirdettetett ki Szabolcs vármegyében. A család később Borsod vármegyében Diósgyőrött telepedett le, hol az 1754. évi nemesi vizsgálatok alkalmával igazolta nemességét. Az 1754-55. évi országos nemesi összeírásban a családból János, Márton, Mihály és György vannak felvéve Borsod vármegye nemesei közé. János 1775-ben költözött Tiszaroffra és ő vette fel a Zsiros családnevet. János unokája Lajos a XIX. század negyvenes éveiben Torontál vármegyébe költözött. I. Lajos 1861-ben Torontál vármegye főjegyzője († 1906), ennek fiai: II. Lajos Torontál vármegye főszolgabírája, majd királyi járásbíró, három ízben országgyűlési képviselő, törvényszéki elnök, 1894-ben kúriai bírói czímet 534nyert († 1909). Kálmán 1907 óta kúriai bíró. Mihály 1901-ben Torontál vármegye főszámvevője. József jelenleg ügyvéd Módoson, tógyéri birtokos. Etelka, férj. Jedlicska Jenőné, Nagylajosfalván. Unokái: Imre 1906 óta főszolgabíró; III. Lajos ügyvéd, tb. megyei főügyész; Dezső orgonaművész és az orsz. zeneakad. tanára. Aladár ügyvéd Bácstopolyán, Zoltán kir. postafogalmazó Temesvárt.
Czímer: kékben, zöld alapból kiemelkedő fehér ló. Sisakdísz: paizsbeli ló. Takarók: kékarany-veresezüst.

Antalffy.
Asbóth.
A. Gergely, ki Sopron vármegyében Nemeskéren lakott s általa neje: Koronkay Erzsébet, fiai István, György, Mihály, ki a törökök elleni háborúban esett el, János és Benedek 1715 május 13-án nyertek czímeres nemeslevelet. István magtalanul hunyt el. Györgynek fia volt János († 1751). Ennek fia János Gottfried (szül. 1715 † 1784) evang. lelkész; fiai közűl János Gottfried, a hegyfalvi és nemeskéri idősebb, András az ifjabb és Gottfried a léczfalvi ág őse. János Gottfried evang. lelkész testvérétől, Mihálytól a soproni ág származik. Torontál vármegyében a hegyfalvi és a nemeskéri ifjabb ágból András, a mezőhegyesi uradalom kormányzójának fia hirdettette ki nemességét, Temes vármegye nemesi bizonyítványa alapján, 1820 augusztus 1-én. Az idősebb hegyfalvi és nemeskéri ágból pedig Sándor János (szül. 1810 † 1869) a Bega-csatorna- és a Maros-szabályozó társaság mérnökeként, 1844. évi szeptember hó 2-án Zala vármegye bizonyítványa alapján. Sándor az 1848-49-iki szabadságharczban műszaki ezredesként vett részt. 1849-ben Amerikába menekült, hol az Északamerikai Egyesült Államok hadseregébe lépett; később az Egyesült Államok követe volt Argentinában.
Czímer: kékben, zöld alapon, bíborruhás, zöldöves, jobbranéző vitéz, balját csípőjére támasztja, jobbjával kardot tart, két csillag és hold kíséretében. Feje fölött mintegy a kard éléből kirepülő sasfiók, háta mögött búzakéve. Sisakdísz: kardot tartó veres ruhás vitéz növekvően. Takarók: veresezüst-kékarany.
Babics.
Horvátországi eredetű család; a Varasd vármegyei Czoborczról származik, honnan a XVII. század végén jött át Vas vármegyébe, Bögötére, majd Vathra és később Veszprémbe. A család nemességéről Mátyás fía Ádám, ennek fia János, ennek fia György; ennek fia László 1751 márczius 29-én nyert nemesi bizonyítványt Veszprém vármegyétől. Mind ezt, mind a László és fia Sándor részére Zala vármegyétől 1752. évi április 30-án kiállított nemesi bizonyítványt 1798 január 8-án Baranya vármegyében hirdették ki. A család 1770 táján átszármazott Heves vármegyébe is, a hol 1816-ban József hirdettette ki nemességét. József (szül. 1746. † 1823) fia István (szül. 1813 † 1885) érseki uradalmi ügyész, 1878-ban országgyűlési képviselő. Fiai: Béla (szül. 1847 † 1898) kir. közjegyző. József (szül. 1848) kir. udvari tanácsos, volt országgyűlési képviselő, gróf Csekonics Endre jogigazgatója. Aladár (szül. 1850) ügyvéd Egerben. István fivére János 1849-ben Horváth Mihály vallás- és közoktatásügyi miniszter titkára, 1849 augusztus 11-én Aradon volt Horváth miniszter mellett, onnan együtt menekültek külföldre. Később verpelléti plebános, majd egri őrkananok, tényői czímzetes prépost és egri jogakadémiai igazgató lett. Több ízben volt országgyűlési képviselő is. († 1891-ben Egerben).
Czímer: kékben zöld halmon álló aranyzsinóros veres ruhás, barna kucsmás vitéz, jobbjában egymást keresztező három arany-nyilat tart, balját fekete szíjon lelógó aranymarkolatú görbe kardján nyugtatja. Sisakdísz: aranymarkolatú görbe kardot tartó pánczélos kar. Takarók: kékarany-veresezüst.

Babics.
Baich (Varadiai báró).
B. János neje Gligori Roxa, gyermekei Tódor, Demeter, Lukács, Pál, Miklós és Katalin, 1791. évi július hó 25-én nyertek czímeres nemeslevelet II. Lipót királytól. A nemességszerző, ki Mitroviczán volt birtokos, főleg az 1788-89. évi török háborúk alatt szerzett érdemeiért nyert nemességet. Sabácz ostromakor sót szállított a hadsereg részére, Belgrád elfoglalásakor pedig a saját hajóit is átengedte hadi czélokra. A család zimonyi ágából származott Tivadar, varadiai birtokos, a ki 1832-ben vette meg Varadiát a kincstártól. 1857 máj. 7-én osztrák nemességet nyert Varadiai előnévvel. Ennek fia Milos (szül. 1827 † 1897) 1882-ben osztrák, 1891 deczember 10-én pedig magyar bárói méltóságot nyert, elhalt testvérének Athanáznak († 1876.) fiaival, Milánnal és Ivánnal együtt 1895. évi november 17-én az örökös főrendiházi tagsági jogot nyerték. Tagjai közűl Iván (szül. 1863. † 1911 deczember 14-én), kinek neje gróf Thoroczkay Eszter, jelenleg Bocsáron birtokos.
Czímer (nemesi, melyet a mitroviczai ág nyert adományul): a sarkokban és azok között összesen nyolcz hatágú veres csillaggal megrakott ezüst rámás kék pajzsban, zöld alapon aranygriff. Sisakdísz: nyilt fekete szárny között melléig kinövő arany griff-fej. Takarók: kékarany veresezüst. (A varadiai ág bárói czímere:) aranynyal és kékkel hasított paizsban, zöld hármas halom középsőjén, barna fészkében ülő s három fiát vérével tápláló pelikán. Bárói korona. Sisakdísz: arany csőrében veres keresztet tartó fehér sas. Takarók: kékarany. Paizstartók két arany griff. Jelmondat: Honeste et diuturne.

Baich.
Bajzáth (Pészaki báró).
Bars vármegyéből származik. B. Istvántól és nejétől Varju Annától született gyermekei Imre, István és Mária 1669 jan. 24-én nyertek czímeres nemeslevelet I. Lipót királytól. E család sarja B. József (szül. 1720, † 1802 febr. 24.) pozsonyi kanonok, majd 1777 óta veszprémi püspök, a ki II. József császár uralkodása alatt vette meg Pészak helységet a kincstártól családja számára. 1799 szept. 6-án János nevű testvérével együtt Pészaki előnevet nyert. Ennek utóda György András (szül. 1791, † 1869.) Fejérvármegye másodalispánja, 1830-ban követe, 1837-ben királyi tanácsos és Fejérvármegye királyi biztosa, 1859 márcz. 21-én osztrák bárói rangot nyert. Fia László (szül. 1821.) A család utólsó sarja, Mária csillagkeresztes hölgy, gróf Zichy Andorhoz ment nőül.
Czímer: négyelt paizs, 1. és 4. kékben ágaskodó ezüst-oroszlán, felemelt jobb első lábában aranymarkolatú kardot tart. 2. és 3. veresben aranykoronából kiemelkedő kettős ezüstkereszt. Sisakdísz: kinövő ezüst oroszlán. Takarók: kékezüst-veresezüst.

Bajzáth.
Balás (Sipeki).
B. Gergely s általa neje Katalin, fia Mihály, testvérei György, ennek neje Dorottya s Lukács, neje Orsolya 1635 febr. 27-én nyertek czímeres nemeslevelet, melyet 1636 febr. 11-én hirdettek ki Nógrád vármegyében. A családból István, Temes vármegye helyettes alispánja, a kincstári jószágok elárverezésekor, 1782-ben Hegyest (Tiszahegyest) vásárolta meg, de e birtokot csakhamar eladván, elköltözött a vármegye területéről. A család jelenlegi torontáli 536ága a nemességszerző testvérétől, Lukácstól származik, kinek utóda Frigyes (szül. 1834, † 1879) Torontál vármegye főjegyzője és országgyűlési képviselő volt. Fia Iván Béla (szül. 1866) Németeleméren birtokos, leánya Mária Jekelfalussy Zoltán cs. és kir. kamarás min. tan.-hoz ment nőül.
Czímer: kékben hármas zöld halmon, jobb előlábában kardot és három fehér rózsát tartó aranygriff. Sisakdísz: a paizsalak növekvően. Takarók: kékarany-veresezüst.
Balogh (Balkányi).
A család birtokában levő adatok szerint Veres, máskép Balogh István 1594-ben nyert czímeres nemeslevelet. A család Zemplén, Ung és Szabolcs vármegyékre terjedt ki s tagjai leginkább a lelkész pályán tüntek ki. Közéjük tartozott Miklós († 1887) görög kath. esperes, fiai: Szilárd szintén görög kath. lelkész Tokajban, Gyula debreczeni kereskedő, József-Zsigmond jelenleg nyug. ezredorvos, nagyjécsai községi orvos és ennek gyermekei, Gáspár és Veronika.
Czímer: kékben zöld alapon álló sodronyinges, sisakos, veresnadrágos magyar vitéz, bal oldalán függő kardtokkal, jobbjában egyenes kardot, baljában levágott török főt tart varkocsánál fogva. Sisakdísz: paizsalak növekvően. Takarók: kékarany-veresezüst.

Balogh.
Barényi (másként Barina, Barenay és Barnyi is)
Trencsén vármegyéből származik. Barina György már 1653-ban igazolta nemességét Nyitra vármegyében, és Barinyay László 1753-ban a trencsénmegyei Baánban; az utóbbi előfordul az 1754-55. évi országos nemesi összeírásban Nyitra vármegye nemesei között. György 1809-ben Pozsony vármegye nemesei között szerepel, hol Csentére nyert adományt. Tagjai közűl: György gróf Illyésházy István († 1812) jószágkormányzója volt. Zsigmond az 1848-49-iki szabadságharczban való részvétele miatt börtönt szenvedett s előbb Spielbergbe, innen Hohenwangenbe került, de megszökvén, Komáromba menekült, a hol beállott a komáromi várőrség közé. A komáromi kapituláczió után bántatlanul haza eresztették. 1770-ben a kisbéri ménesbirtok tisztje lett; ő volt ott az első magyar tiszt. Fia: Gyula jelenleg a gróf Csekonics-féle zsombolyai uradalom központi kasznárja. A család a pestmegyei Monostortól használja előnevét.
Czímer: Kétszer vágott és kétszer hasított, ekként kilencz mezőre osztott paizs. I. paizsfőben: 1. veresben természetes hal. 2. kékben zöld alapon négyszögletes kövekből rakott oromzatos torony, csúcsives kapuval, a torony oromzatán három kékszinű ellobogó zászlóval. 3. veresben ezüstrák. II. paizsderékban. 4. kékben, zöld alapon, czölöpösen állított arany buzakéve. 5. veresben, zöld alapon ágaskodó fehér ló. 6. Kékben négy hullámos veres pólya. III. A paizslábban. 7. veresben ezüst-makk, zöld makkcsészével. 8. Kékben zöld alapon felugró ezüst-szarvas. 9. Veresben három természetes szőllőfürt. Takarók: kékarany-veresezüst.

Barényi.
Batthyány (Németújvári gróf).
Ősrégi család, melynek ősi fészke a zalavármegyei Kővágóőrs volt. Első ismert őse Miska ispán (1207-1227). Ennek fiai: Örsi Renold ispán (1258-1274.) és Örsi Pál († 1272 előtt). Ennek leányát Örsi Mátyás (1274-1299), Veszprém vármegye szolgabírája vette el. Utódait Kővágóőrsieknek nevezték. Fia Mihály sz. 1299; ennek fia Miklós mester 1339-1380, a ki Batthyány János leányát, Katát, vette nőül. E házasságból származott Kis György (1392), 1401-ben esztergomi várnagy, a Batthyány család őse. A család fényének alapját Ferencz (1497-1566), Vas vármegye főispánja, főpohárnok és horvát bán vetette meg. Utódai közűl: Ferencz, aranysarkantyus vitéz, valamint fiai György és Gáspár, 1628-ban bárói, Ádám 1630 augusztus 26-án grófi rangot nyert. A család a XVIII. század végén szerzett birtokokat a mai Torontál vármegye területén. József és testvérei 1781 aug. 1-én a kincstártól megvásárolták az óbébi uradalmat, a melyhez Óbéb, Valkány és Oroszlámos községek, továbbá Kereszúr és Kocsovat-puszták tartoztak. Az új birtokosok közűl főleg Ignácz, erdélyi püspök (sz. 1742, † 1798), tett sokat az uradalom jövedelmeinek fejlesztésére. A XIX. század első felében Ujhely, Verbovicza, Kissziget, Magyarkeresztúr, Kisbéb, Majdán és Podlokány pusztákat bírta. Valkányt 1849-ig Lajos, Magyarország első felelős miniszterelnöke, bírta. Halála után (1849 október 6) a család itteni birtokait báró Sina Simon vette meg. Oroszlámost József (sz. 1770, † 1851), cs. kir. kamarás fia József (sz. 1836, † 1897), Moson majd Jász-Nagykun-Szolnok vármegye főispánja, örökölte, kinek halála után fiára, László cs. és kir. kamarásra (szül. 1870) szállott.
Bedekovics (Komori).
Régi horvát család, melynek első ismert őse Tamás, IV. Béla király íródeákja volt, s János tesvérével együtt, 1267-ben Komor földét nyerte adományul. Ezek egyikének leszármazója Ferencz (szül. 1755, † 1827), előbb Békés, majd Varasd vármegye főispánja, 1822-ben bárói rangot nyert. A család nemesi ága, melynek utolsó sarja B. Kálmán (sz. 1828, † 1889) az első magyar-horvát miniszter volt, a XIX. század első felében Tamásfalván és Kanakon bírt földesúri joggal.
Berecz (Hosszúhetényi és Faddi).
B. Mihály és Tamás, továbbá Mihály gyermekei: Ignácz, Antal és Kata, úgyszintén Tamás gyermekei: István és Ilona, 1714 márczius 4-én, hadban szerzett érdemekért nyertek czímeres nemeslevelet. A család idővel elterjedt Heves, Tolna, Borsod, Zemplén és Bács-Bodrog vármegyékbe. Tagjai közűl Adalbert 1848-49-ben honvédhadnagy, a szabadságharcz lezajlása után, 1850-ben fia János († 1885) költözött Bács-Bodrog vármegyéből Torontálba, hol Nagykőcsén jegyző volt. András Árpád jelenleg nagykomlósi jegyző.
Czímer (a melyet a család jelenleg használ): aranykeretű kék paizsban, zöld alapon álló vörösruhás és kucsmás magyar vitéz, jobbjában egyenes kardon átütött török főt tartva. Sisakdísz: kardot tartó pánczélos kar, a kardon átütött török fővel. Takarók: kékarany veresezüst. - Az 1714. évi nemeslevélben adományozott czímer: kékben, zöld mezőn, előlábaival három veres rózsát tartó egyszarvú. Sisakdísz: az egyszarvú növekvően. Takarók: kékarany-veresezüst.

Berecz.
Bibits (Jenopolyai).
A család azok közé a marosmelléki határőrök közé tartozott, a kik az 1690-1697 közötti időben vándoroltak be Magyarországba. A tisza-marosi határőrvidék föloszlatása után első ismert őse Miklós, 1750-52-ben Pécskáról a határőrökkel Melenczére költözött. Utóda I. Pál, 1866-ban osztrák nemességet nyert, Jenopolyai előnévvel. II. Pál jelenleg Melenczén birtokos.
Czímer: kékkel és ezüsttel balharánt vágott paizsban, felül jobb előlábával ezüst keresztet, baljában görbe kardot tartó, befelé fordult aranyoroszlán. Alul: zöld alapon kiemelkedő zöldlombos fa. Sisakdísz: természetes színű bibicz-madár. Takarók: kékarany-veresezüst.
537Bielek (Dezséri és Vágújhelyi).
B. János 1663-ban nyert czímeres nemeslevelet I. Lipót királytól. Utódai 1782 augusztus 3-án igazolták nemességüket, mely alkalommal azt a legfelsőbb helyen is elismerték. Idővel a család átszármazott Szepes, Abaúj és Sáros vármegyékbe. Torontál vármegyében a XIX. század ötvenes éveiben telepedett le. Vilmos, az 1861 szeptember 18-án tartott közgyűlésen hirdettette ki nemességét, Szepes vármegye bizonyítványa alapján. Tagjai közűl: Antal tb. főjegyző Nagybecskereken, Zoltán, gyógyszerész Bánlakon, Mihály Párdányon; Vilmos, vm. aljegyző Nagybecskereken és Pál honvéd hadnagy.
Czímer: kékben, zöld alapon, felemelt jobb lábában pálmaágat tartó természetes színű gólya. Sisakdísz: felemelt jobb lábában két búzakalászt és zöldleveles szőlőfürtöt tartó paizsbeli gólya. Takarók: kékarany-veresezüst.

Bielek.
Bobor (Hajniki).
B. Tamás 1684-ben nyert czímeres nemeslevelet a török háborúkban tanúsított vitézsége jutalmául. A család Nógrádból költözött Torontálba. Nemességét 1824-ben hirdették ki. Tagjai közűl Gyula, jelenleg alsóaradi és alsóeleméri birtokos.
Czímer: kékben, aranymarkolatú görbe kardot tartó aranyoroszlán. Sisakdísz: aranymarkolatú görbe kardot tartó pánczélos kar. Takarók: mindkétfelől kékkarany.

Bobor.
Bogdanovics.
E családból Péter az 1840-48 közötti években Ótelek községben bírt földesúri joggal. Dávid, cs. kir. százados, ennek fiai: Vilibáld és Virgil, az 1860-70-es években, Párdányban voltak uradalmi bérlők.
Bonazzi.
B. Nep. János 1780 február 4-én nyert honfiúsításáról oklevelet. E család a gróf Sermage családdal együtt, melylyel rokonságban állott, a XIX. század első felében Gyertyámos helységben bírt földesúri joggal.
Botka (Kis-Lapási).
A családra vonatkozó eddig ismert legrégibb okleveles adat a nyitrai káptalantól 1285. évi november 30-án kiállított eredeti osztálylevél, a mely szerint a család ősei az ugyanazon törzsből származó másik három család tagjaival a Szőlős nevű ősi birtokon megosztozkodnak, mely alkalommal a Botka család ősei a mai nyitravármegyei Felsőszőllős község határának éjszaki részét, a mai Mártonfalva község határos területét kapták osztályrészül. A család Mártonfalván telepedett le és B. István mártonfalvi lakosként kapta II. Mátyás királytól, 1612 november 26-án, a czímeres nemeslevelet. A nemességszerző Istvánnal együtt neje, Szilágyi Katalin, gyermekei István, Dénes, Anna és Erzsébet, továbbá néhai testvérének, Andrásnak gyermekei, András, Bálint, János, Lukács és István is bennfoglaltatnak a nemeslevélben, melyet 1613-ban hirdettek ki Nyitra vármegyében. A nemességszerző István elsőszülött fiától, II. Istvántól, a család a következőleg származott le: fia III. István. Ennek fia I. János; kinek fiai voltak: II. János Nyitra vármegyében, az 1754-1774. évi nemesi összeírásokban, kislapási birtokosokként vannak felvéve. Erre nádori adományt nyervén, ettől kezdve a család a Kislapási előnévvel élt. János testvére István, utódok nélkül halt el. II. János fiai: III. János, 1777-ben Csongrád városában telepszik le és nemességét Nyitra vármegye 1783 julius 8-án tartott közgyűlése alkalmával igazolta; továbbá Ádám, a ki Péterrévére költözött és I. Mihály s Gáspár. Mihály 1768-ban az Ujházy-féle csapat kapitánya volt. III. János fia I. Imre (szül. 1779, † 1833, Péterréve), nemességét 1805-ben hirdettette ki Bács-Bodrog vármegyében, Nyitra vármegye bizonyítványa alapján. Fia: Ferencz, nemességét 1834 január 8-án hirdettette ki Torontál vármegye közgyűlésén. Később Torontál vármegye főjegyzője volt. Imre, Torontál vármegye főorvosa, Nagybecskereken halt el. Mihály és János Péterrévén laktak s ott is haltak el magtalanul. Lajos (szül. 1829), Torontál vármegye főpénztárosa. Nemességét 1833-ban hirdettette ki Bácsbodrog vármegye közgyűlésén. Fia Béla (szül. 1861), országgyűlési képviselő, 1906-1910-ben Torontál vármegye főispánja. Fia II. Béla (szül. 1891, Bánlakon). Ferencz fia I. Géza († 1875-ben, Nagybecskereken), vármegyei I. aljegyző volt. Leánya, Sarolta, gróf Klebelsberg Kunó, közigazgatási bíróhoz ment nőül.
Czímer: jobbharánt fekete gerendával kék és vörös mezőre osztva, az utóbbiban hatágú aranycsillagot tartó aranyoroszlán. Sisakdísz: paizsbeli oroszlán növekvően. Takarók: kékarany-veresezüst.

Botka.
Bunyevácz.
B. Fülöp, károlyvárosi ülnök, valamint gyermekei: Nep. János, Fülöp, Tamás, Miksa, József, István és Lajos, 1808 október 16-án nyertek czímeres nemeslevelet I. Ferencz királytól. Antal, 1824 február 16-án hirdettette ki nemességét Torontál vármegyében, Zágráb vármegye nemesi bizonyítványa alapján. Miksa György, petrisi haszonbérlő, Torontál vármegye táblabírája, 1839 április 27-én hirdettette ki nemességét Temes vármegyében.
Buttler gróf.
B. János Lajost és leszármazóit az 1715. évi CXXXIV. törvényczikkel honfiúsították. A család 1681 szeptember 10-én nyert grófi rangot. Tagjai közűl János a délmagyarországi kincstári javak elárverezése alkalmával, 1781-ben, a párdányi uradalmat vette meg. 1801-1804-ben Torontál vármegye kétségtelen nemeseinek sorában szerepel. A család 1848-ig Párdány és Jánosfölde helységekben bírt földesúri joggal.
Csávossy (Csávosi és Bobdai).
A család őse Cs. Ignácz, a XIX. század első felében telepedett le Torontál vármegyében. 1854-ben megvette a kincstártól Csávost, mely birtokot Endrődy József halála után, a ki a vételárral hátralékban maradt, a kincstár foglalta le. Cs. Ignácz kielégítvén Endrődy özvegyét is, a birtok az ő tulajdonába ment át. 1867 julius 1-én nyert magyar nemességet. Fia Gyula (szül. 1838, † 1911), valamint gyermekei: Gyula, Benigna, Irma, Olga, Adrienne, Alice, Elemér, József és Endre, 1904 november 18-án bárói méltóságot nyertek. Ignácz másodszülött fia Béla (szül. 1848), a képviselőház volt háznagya s 31 éven át a párdányi kerület országgyűlési képviselője, 1911-ben nyert bárói rangot. A család az örökös főrendiházi tagság jogosultságával bír. Gyula fiai közűl II. Gyula tartalékos főhadnagy és Elemér a Jézus-társaság tagja. Béla fiai: II. Ignácz dr. a törökbecsei járás főszolgabírája és II. Béla, földmívelésügyi miniszteri fogalmazó; II. Ignácz fiai III. Béla és András.
Czímer: négyelt paizs; az 1. és 4. vörös mezőben egy-egy aranycsillag, a 2. és 3. ezüstmezőben balharánt három kék pólya; bárói korona. Sisakdísz: jobboldalt balharánt három arany-, baloldalt pedig három jobbharánt ezüstpólyával vágott vörös-kék nyílt szárny között görbe kardot tartó könyöklő pánczélos kar. Takarók: kékezüst-veresarany. Paizstartók két jegesmedve. Jelmondat: »Laborantes Deus adiuvat.«

Csávossy.
538Csekonics. (Zsombolyai és Janovai gróf.)
Vas vármegyéből származik. Őse Pál (Mátyás és Marics Judith fia) 1753 január 29-én nyert czímeres nemeslevelet Mária Terézia királynőtől. Pál, a ki a kőszegi kerület táblai ügyvéde volt, Vas vármegyében Gasztony, Medves, Alsó- és Felső-Rönök és Rába-Szent-Mihály községekben birt birtokokat. Neje nemes Kanicsár Mária, Kanicsár Pál és Hertelendy Julia leánya, a kivel 1754 május 22-én Kőszegen kelt egybe. Két fia volt: József és Imre. József (szül. 1757 február 22-én Kőszegen, † 1824 április 26-án Pesten) vezérőrnagy, a magyar állami ménesintézetek hírneves megalapítója. 1774-ben kadétként belépett a D'Ayasassa Curassier-ezredbe, 1777-ben hadnagy, 1778-ben főhadnagy a Modena, később a Zeswitz Currassier-ezredben, 1783-ban kapitány, 1787-ben őrnagy, 1789-ben alezredes. 1790-ben ezredes, 1806-ban tábornok és a felkelő nemes sereg dandárnoka lett, 1799-ben a Szent István-rend kiskeresztjét kapta. Már mint kapitány behatóan tanulmányozta és részletes emlékiratot dolgozott ki arra nézve, miként lehetne a lótenyésztést hazánkban felvirágoztatni. Iratát átnyujtotta II. József császárnak, a ki ezt elfogadta. Miután az első kísérletek fényesen sikerültek, a császár megbízta őt az állami lótenyésztés szervezésével. Csekonics József alapította ez időben a mezőhegyesi állami méntelep-intézetet. Mikor 1788-ban a török háború kitört, a császári sereg lóállományának ellátásával Csekonics Józsefet bízták meg. E rendkívül nehéz időkben e sulyos feladatát II. József császár legnagyobb elismerésére oldotta meg. Hogy a hadsereg lóállománya takarmányban ne szenvedjen szükséget, 12.000 kaszást rendelt Mezőhegyesre s innen szállította a szénát az Alduna vidékére. 1790-ben húsz évre bérbe kapta, majd 1792-ben örökáron megvette a zsombolyai uradalmat. 1798-ban a hadsereg és Bécs városa részére vágómarhák szállításával volt megbizva. Második neje, a kitől a jelenleg élő nemzedék származik, pribéri Jankovics Julia († 1835 deczember 10) pribéri Jankovics János hétszemélynök, udvari tanácsos és báró Püchler Teréz leánya volt. József testvére, Imre (szül. 1759 † 1830 Kőszegen) Vas vármegye táblabírája, 1790-ben körmendi főszolgabíró. 1809-ben, a franczia megszállás alkalmával tanusított kitünő szolgálataiért, a hadsereg fővezényletétől elismerő okiratot kapott. Fia Ferencz (szül. 1783 † 1872 Budán) őrnagy, részt vett a francziák elleni háborúban, 1814-ben Brionne vára ostrománál tanusított vitézségéért az orosz császári Vladimir-rend IV. osztályát kapta. Utódai nem maradtak. József tábornok özvegye Jankovich Julia, 1829-ben megvevén a janovai uradalmat a mai Temes vármegyében, 1833 junius 31-én I. Ferencz király neki és fiának Jánosnak a Zsombolyai és Janovai előnevet adományozta János (szül. 1809 † 1880) 1829-ben Temes vármegye táblabírája. 1864 deczember 9-én Bécsben kelt oklevéllel grófi rangot nyert, melyet a koronázás után, 1874 márczius 2-án megerősítettek. 1879 május 5-én valóságos belső titkos tanácsos lett. Neje báró kisfaludi Lipthay Leona (szül. 1821, † 1903). Fia: Endre (szül. 1846 szeptember 13) nagy áldozatkészséget tanusított a szegedi árvíz idején a károsultakkal szemben. 1891 január 10 óta a magyar szent korona országai Vörös Kereszt Egyesületének elnöke. 1892 január 16-án valóságos belső titkos tanácsos lett. 1895 november havában Jenő főherczeg, a német lovagrend nagymestere, a maltanus nagykeresztet adományozta neki. 1898 november 30-án a Ferencz József-rend nagykeresztjét nyerte. 1900 október 2-án főasztalnokmester lett. Elnöke Torontál vármegye Gazdasági Egyesületének. Nejétől, született gróf Cziráky Konstancziától származó gyermekei: 1. Andrea, férjezett gróf Széchenyi Andor Pálné. 2. Sándor (szül. 1872) cs. és kir. kamarás, 1902 óta a főrendiház tagja, neje: báró Vay Margit, fia: Endre (szül. 1901). 3. Pál (szül. 1873). 4. Gyula (szül. 1875) volt országgyűlési képviselő, a Magyar Lovaregylet egyik igazgatója. 5. Iván (szül. 1876) cs. és kir. kamarás, követségi titkár Washingtonban.
Czímer: kék paizsban, zöld alapon, természetes sásbuzogányt tartó arany oroszlán. A paizs fölött grófi korona, ezen három koronás sisak. Sisakdíszek: I. (középső) felemelt jobb lábában követ tartó természetes színű daru. Takarók: veresarany-kékarany. II. (jobbról befelé fordult paizsbeli oroszlán növekvően. Takaró: veresarany. III. (balról) magyar szablyát tartó arany oroszlán növekvően. Takaró: kékarany.

Csekonics.
Csernovics (Tulajdonképen Csarnojevics, Mácsai és Kisoroszi.)
A család legnagyobb szerepet vitt tagja Arszén szerb patriárka, a ki 1630 táján Crngorában született. 1674-ben már ipeki patriárka lett, a Cs. családnevet csak 1688 óta használja, azt állítván, hogy a híres Crojevicsek ivadéka. 1688-ban nemzete érdekében a római-német császárhoz és a pápához fordult segélyért. Az 1689. évi hadjárat alatt jelentékeny szerepet játszott s a szerbek felkelésében tevékeny részt vett. 1690-ben a törökök bosszúja elől 80.000 emberrel Magyarországon keresett és talált menedéket. I. Lipót rendíthetetlen híveként, főleg neki tulajdonítható, hogy a szerbek 1703-ban nem csatlakoztak Rákóczihoz. († 1706.) Öcscsét Mihályt, továbbá ennek Jorge Annától született fiát Jánost, III. Károly király 1720 április 29-én magyar nemességre emelte. Mihály özvegyen maradván, 1722-ben nőül vette Korányi Annát, Szirovicza Jankó özvegylét 1742 augusztus 15-én feleségének első férjétől származott gyermekeit, Szirovicza Arzént és Györgyöt örökbefogadta. E két fiú, Arzén és György lett a ma is élő Cs. család megalapítója. Arzén kapitány (1716-1766) egyik fia: Lázár 1793-ban grófi rangot nyert, ága azonban kihalt; második fia: Pál 1809-ben I. Ferencz királytól Kis-Orosz pusztát és a Kis-Oriszin-i (így) előnevet nyerte adományul. Fiai: Simon orosz gárdakapitány (1782-1812), Arzén (1789-1827) és Péter (szül. 1810 Nagybecskereken, † 1892 május 1). Az 1843. évi országgyűlésen Arad vármegyét képviselte. 1848 április 26-án a magyar kormány Temes vármegye főispánjává és temesi gróffá nevezte ki. A Nagykikindán kitört szerb lázadás hírére a kormány az ország Délvidékére teljhatalmú biztossá nevezte ki; de a szerb felkelőkkel szemben gyengének bizonyulván, a kormány Vukovics Sebőt tette helyébe. Ettől kezdve többé nem szerepelt a közéletben, bár a kiegyezés után több ízben megválasztották képviselőnek. Fia: Arzén (szül. 1831 † 1889). Ennek fiai Pál (szül. 1866) és Mihály (szül. 1868).
Czímer: kékben zöld domb fölött fehér lovon, tigrisbőr-nyeregtakarón ülő vereskalpagos és nadrágos, zöld dolmányos, sárga csizmás magyar vitéz, jobb kezében kardot tart, a melynek hegyére levágott török fő van tűzve. Sisakdísz: paizsbeli vitéz növekvően. Takarók: kék-arany-veresezüst.

Csernovics.
Dadányi. (Gyülvészi.)
D. Naum és Konstantin bécsi lakosok 1782-ben 41.200 forintért 539megvették Gyülvészt, a melyre II. Józseftől adományt, majd 1784 január 30-án czímeres nemeslevelet nyertek. Ezeket az okleveleket a gyülvészi kastélyba betört rablók megsemmisítvén, I. Ferencz király 1808 augusztus 12-én D. Konstantin kérelmére új megerősítő adománylevelet állított ki a gyülvészi birtokra. Tagjai közűl: Pál (szül. 1812 † 1882) Torontál vármegye szolgabírája volt. Erzsébet Vukovics Sebő 1848-iki kormánybiztoshoz és a későbbi (1849) igazságügyi miniszterhez ment nőül.
Damaszkin. (Németi.)
D. Lyubomirovics István és nejétől, Zákó Máriától született gyermekei: Sándor, Antal, Simon, Szabbás, Pulcheria, Terézia, Kata, Anna, 1799 deczember 20-án nyertek czímeres nemeslevelet, 1800 szeptember 19-én pedig »Németi« előnevet. A nemeslevelet az 1800 június 28-án tartott közgyűlésen hirdették ki Torontál vármegyében. A család a XIX. század első felében Hajdusicza (mai Istvánvölgy) és Németi (a mai Beregszónémeti) helységekben bírt földesúri joggal.
Dániel. (Szamos-Ujvárnémeti.)
D. Tódor szamosújvári, D. Jeremiás és Pál ebesfalvi lakosok, továbbá Tódor fiai, Demjén, Miklós, Lukács és Minas, III. Károly királytól 1725 július 3-án nyertek czímeres nemeslevelet. Pál fiainak, Tódornak és Demjénnek a nemességét II. József 1786 június 19-én kelt elhatározásával elismerte. Tódornak hasonnevű fia verseczi lakos, a ki szentandrási kincstári főbérlő volt, 1826-ban hirdettette ki nemességét Temes vármegyében. II. Tódor fia László, Krassó-Szörény vármegye aljegyzője, 1866-67-ben verseczi polgármester volt. Tagjai közűl János királyi tanácsos, (1840-43) Torontál vármegye alispánja, kinek Kiss Augusztával kötött házasságából született gyermekei: Ernő, Béla († 1876) honvédhuszárszázados, József főherczeg szolgálattevő tisztje és Ilka férje: Steingassner Ákos kir. ítélőtáblai bíró († 1898), Ernő (szül. 1843-ban), 1865-ben Torontál vármegye aljegyzője, 1867-ben szolgabíró, 1868-ban törvényszéki ülnök lett. 1870-ben a begaszentgyörgyi kerület képviselővé választotta. Ugyanezt a kerületet képviselte az 1872-75. évi országgyűlésen is. 1878-ban Nagybecskereket, 1887 óta Pancsovát képviselte. Részt vett a Tiszavölgyi társulat megalapításában, 1881 óta a nagykikinda-nagybecskereki vasút igazgatója. 1895 január 15-én, a Bánffy-kabinet megalakulásakor a kereskedelmi tárczát vette át, mely állásában 1899 február 26-ig maradt. 1896 április 25-én megkapta a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot. Az ezredéves országos kiállítás rendezése körül szerzett érdemei elismeréséért, 1896 november 1-én bárói rangot nyert, az örökös főrendiházi tagsági jogosultsággal. 1898 márczius 1-én az első osztályú vaskoronarendet nyerte. Fiai: Elemér (szül. 1874) min. titkár és Tibor (szül. 1878) Pancsova és Versecz főispánja. Pál, a torontálmegyei ág megalapítója, 1822 szeptember 13-án Aradon született. 1842-ben Torontál vármegye aljegyzője, 1848-ban a zichyfalvi járás főszolgabírája. 1848-ban országgyűlési képviselővé választották. Mert a kormányt Debreczenbe is követte, börtönbe jutott, de 1850-ben kegyelmet nyert. 1861-ben és 1865-ben újból képviselővé választották s azóta állandóan a zichyfalvi kerületet képviselte. 1887 óta a szabadelvű pártkör egyik alelnöke is volt. († 1895 május 10.) Fiai: Pál országgyűlési képviselő, János, József és László volt országgyűlési képviselő, 1896-ig Torontál vármegye alispánja, 1896-1897-ig Nógrád vármegye főispánja.
Czímer: veresben 3-as zöld halom fölött egymást keresztező két zöld pálmaág között genfi kereszt. Sisakdísz: pánczélos kar karddal, melyen átütött török fő van.
Czímer, bárói: veresben hármas zöld halom felett egymást keresztező két zöld pálmaág, fölötte ezüst-kereszt. A paizs fölött bárói koronán nyugvó sisak.

Dániel (nemesi).
Dellimanics (Delimanics).
D. József verőcze-vármegyei szolgabíró 1747 július 24-én nyert czímeres nemeslevelet Mária Terézia királynőtől, melyet 1747 decz. 12-én hirdettek ki Verőcze vármegyében. A család 1801-ben telepedett le Torontál vármegyében, midőn Verhovácz Miksa zágrábi püspök a billédi uradalmat nyerte kárpótlásul a katonai Határőrvidék számára lefoglalt horvátországi birtokaiért. A püspök a billédi uradalomhoz tartozó Kécsát (ma Kőcse) hűbéreseinek adta haszonélvezetül, kik közé a D. család is tartozott. D. György 1820 aug. 1-én hirdettette ki nemességét Torontál vármegyében, Verőcze vármegye bizonyítványa alapján. Tagjai közűl: Nándor, 1836-ban Torontál vármegye táblabírája, György 1837-ben főszolgabíró, László 1848-ban Verőcze vármegye főszolgabírája és főispánja volt. Ferencz törvényszéki elnök, Imre 18 éven át volt a csenei járás főszolgabirája. Lajos 1890-1893, majd ismét 1893-1895-ig főszolgabirája, 1895-1902-ig alispánja, 1904-1906 és 1910 óta másodízben főispánja Torontál vármegyének, Kőcsén birtokos.
Czímer: Kék paizs arany paizsfővel, abban két piros rózsa. Alatta ezüst szarufa, az alatt hatágú aranycsillag. Sisakdísz: nyilt fekete szárny között hatágú aranycsillag. Takarók kékarany-veresezüst.

Dellimanics.
Demko-Belanszky.
D. másképen Belanszky János és György, a kik Heves vármegyében laktak, 1797 április 10-én igazolták nemességüket. Ferencz 1806 decz. 2-án hirdettette ki nemességét Torontál vármegyében, Békés vármegye bizonyítványa alapján, János nemességét pedig 1829 jan. 12-én. A fenti György fiai közűl: Mihály a Csernovics-család mácsai uradalmának jószágigazgatója volt. Ferencz, a ki 1806-ban hirdettette ki nemességét, torontálszécsányi jegyző, utóbb uradalmi tiszttartó. Mihály fia Pál, ennek fia Pál (sz. 1838 †), 1884-től 1896-ig Nagybecskerek város országgyűlési képviselője; fia Pál jogtudor, dévai kir. közjegyző. Testvére Ferencz Torontál várm. útbiztosa, gazdasági tudósító és földbirtokos.
Czímer: kékben, zöld alapon hatágú aranycsillagtól és ezüstfélholdtól kísért, jobbra vágtató magyar vitéz, aranyzsinóros veres atillában, kék nadrágban, sárga csizmában, s veres tollas sisakkal, felemelt jobbjában kivont kardot tartva, melynek hegyén levágott török fő vérzik. Sisakdísz: vörösmezű, kardot tartó kar, a kardon átütött török fővel. Takarók: kékarany-veresezüst.
Diván.
D. Konstantin Torontál vármegye táblabírája 1806 február 9-én nyerte a Padéi előnevet. Mint padéi földesurat a vármegye 1801-ben kétségtelen nemesei sorába iktatta.
Czímer: kékkel és veressel hasítva. Elől négy fehér balharánt gerenda, hátul zöld alapon aranyoroszlán, jobbjában aranymarkolatú görbe kardot, baljában leveles aranykoronát tartva. Sisakdísz: paizsbeli oroszlán növekvően. Takarók: kékezüst-veresarany.
541Duka (Kádári báró).
A családból első ízben Duka Mihály eszéki lakos és gyermekei Miklós, Péter, Illés, Anna, Erzsébet, Zsófia és Katalin, továbbá Miklós fiától született Gábor, Péter, Miklós és György nevű unokái, nemkülönben néhai testvérének Andrievics Máriától született János és Konstantin nevű fiai 1792 julius 26-án nyertek magyar nemességet. A nemességszerző fiai közűl Péter 1816 julius 17-én táborszernagyként s a Mária Terézia-rend vitézeként hadiérdemeiért bárói rangot nyert, melyet Illés nevű testvérére és néhai testvérbátyjának, Miklósnak Péter és István nevű fiaira is kiterjesztettek. D. Péter táborszernagy 1816 július 26-án a maga és utódai, illetőleg ilyenek hiányában néhai testvérbátyja, Miklós utódai részére, Kádár birtokra nyert adományt s a Kádári előnév használatához jogot. Másodizben a családból Duka Miklós újvidéki lakos, Pál alezredes, 1820 július 21-én kapott nemességet. Utódai jelenleg is élnek. A báró D. családból jelenleg Géza országgyűlési képviselő és szolgálatonkívüli viszonyban álló követségi tanácsos Ernőházán birtokos.
Czímer: a jobb felső sarokban, aranynégyszöggel kitöltött kék paizsban, két kifelé fordult ezüstfélhold között, czölöpösen, hegyével felfelé állított nyíl. Sisakdísz: szembefordult pánczélos alak növekvően, strucztollas nyilt sisakkal, derekára övezett karddal, jobbjában kis zászlós lándzsát, baljában kerek szúró paizsot tart. Takaró: kékezüst-kékarany.

Duka.
Endrődy.
E. Mátyás alszámvevő, a délmagyarországi kincstári jószágok elárverezése alkalmával megvette Csávost, a melyre adományt nyert. Ez alapon Torontál vármegye 1795-ben beiktatta a vármegyei nemesek lajstromába. Utána fia József örökölte, a ki 1848-ig Csávos helység földesura volt. Minthogy azonban az E. család a vételár egy részével hátralékban maradt, F. József halála után (1850) a csávosi birtokokra a kincstár tette rá a kezét.
Filkovič.
Horvátországból származik. A nemességet 1602-ben Péter nyerte II. Rudolftól. A család a XIX. század elején költözött Torontál vármegyébe, a hol F. Ker. János és rokonai 1823 febr. 3-án hirdettették ki nemességüket Zágráb vármegye bizonyságlevele alapján. Egyike volt azoknak a családoknak, a melyek mint a zágrábi püspökség hűbérnökei Bókán telepedtek meg, hol birtokos volt. Tagjai közűl: Boldizsár 1848-ban Torontál vármegye főszolgabírája volt. Ennek unokája Boldizsár, jelenleg tb. főjegyző.
Czímer: veresben, három koronás párduczfővel megrakott kék pólya. Sisakdísz: természetes galamb, csőrében három olajággal. Takarók: Kékezüst-veresarany.
Fodor I. (Szilágybagosi.)
Szilágy vármegyéből származik. Régi család, mely már a középkorban birtokos volt Szilágy és Kraszna vármegyékben. Tamás, kinek neje Borzási Balog Eufrozina volt, 1542-ben nyert nemességújító czímerlevelet. Ennek gyermekei a borzási birtokra nyertek adományt. Tamás fia János Pázmán Dorkát vette nőül. Ennek utóda Tamás 1604-ben Borzáson volt birtokos. Családi közlés szerint Tamástól, a ki 1542-ben nemességújító czimerlevelet nyert, a jelenleg élő nemzedék a következőleg származik le: Tamás fia I. János, ezé II. János, ezé III. János, ezé Zsigmond, ezé György, ezé Mózes, a ki Szilágy vármegyében 1806-1808-ban Récsén volt birtokos. Ennek fia Ruben, a debreczeni városi nyomda igazgatója, ezé Károly földbirtokos cs. és kir. hadbíró, majd járásbíró. A család a XIX. század elején igen el volt terjedve Szilágy és Kraszna vármegyékben. Az 1805. évi összeírás szerint Borzáson és Bagoson is. Tagjai közűl Dávid, Sándor és Klára Borzáson voltak birtokosok. Az 1806. évi összeírás szerint F. Dávid, Sándor és Klára 10 5/12 régi és 2 2/3 új jobbágytelket birtak Borzáson. Dávidnak ezenkívül még Paliczkon, Halmosdon egy fél jobbágytelke volt. György, Imre, Mózes és Tamás Récsén voltak birtokosok, hol 3 1/2 adómentes telkük és öt jobbágytelkük volt. A fenti Károly földbirtokos és járásbíró. Fia: Vilmos jelenleg Hont vármegye főszolgabírája. A család 1848 előtt Borzás, Bagos és Récse helységekben bírt földesúri joggal. Idővel elterjedt Hajdu és Zemplén vármegyékbe is. Torontálban 1871-ben költözött. Hontba 1898-ban telepedett le.
Czímer: kék paizs ezüst paizsfővel. A paizsban ezüstkövekből rakott oromzatos őrtorony emelkedik, fekete kapuval s a kapu mindkét oldalán, valamint a torony közepén egy-egy lőréssel. A torony tetejére villás végű ezüstnyelű veres zászló van tűzve, mely a paizsfőbe nyúlik be. Sisakdísz: két fiát vérével tápláló pelikán. Takarók: mindkét oldalról: kékezüst.
Fodor II.
Ilynevű családból István 1794-ben Pozsony, Antal 1839-ben egyik székelyszék bizonyítványa alapján hirdettette ki nemességét Torontál vármegyében. E család a XIX. század első felében Gádon bírt földesúri joggal.
Fóris (Néveri).
Bars és Nyitra vármegyékre kiterjedt család, mely nemességét, családi közlés szerint, a mohácsi vész utáni időkben kapta; F. Imre a XVII. században Nyitra vármegye szolgabirája volt. 1823-ban költözött Torontál vármegyébe. Mátyás († 1903.) lovrini jegyző és földbirtokos volt. József jelenleg zsombolyai főszolgabíró; neje Erzsébethvári Csiki Karola; fia József joghallgató.
Czímer: hasított kék paizs. Elől: felül két, alul három hatágú arany csillag között ezüst félhold. Hátul: zöld alapon álló veres atillás, kék nadrágos, sárgacsizmás magyar vitéz, jobbjában görbe kardot tart, melyen átütött török fő van. Sisakdísz: paizsbeli vitéz növekvően. Takarók kékarany-veresezüst.

Fóris.
Gerliczy (Aranyi és Szent-Gerliczei, Szent-Gerlistyei báró).
Ősi fészke a mai Rudaria volt, a melyet hajdan Gerlistyének neveztek. Okiratilag ismeretes, hogy Gerlistyei István 1410 junius 16-án Ozorai Pipo temesi gróf és főispántól, a ki egyszersmind Zarándi és Krassói főispán, valamint szörényi bán és kir. sókamarai gróf volt, új adományt nyert Gerlistyére, melyet mind ő, mind nemzetsége a régi idők óta békességben bírt. 1431-ben Aranyi Gerlistyei Miklós beiktatási parancsot nyer több Erdélyben fekvő birtokrészre, I. Ulászló király pedig Mehadikát adományozta Gerlistyei Lászlónak és Jánosnak. I. Mátyás király 1484-ben Gerlistyei Jakabnak Galista, másként Rudezza nevű helységre állított ki adománylevelet. Jakab 1495-ben már szörényi bán volt s 1502-ben Jajcza ostrománál megsebesült. Fiai közül Imre végvári kapitány (1526), Jakab Mohácsnál esett el. A törökök elől a család mindjobban Erdélybe húzódott. Gábor 1528-ban Mehadikára és tartozékaira nyert adományt János királytól. A fenti idősebb Jakab fia Miklós (1535) szintén Erdélybe költözött és a Matskássy család hunyadvármegyei jószágaira tartott igényt. A XVII. század elején Miklóst Karánsebes várában találjuk. I. Lipót király idejében Gerliczy Jakabbal találkozunk, kinek fia Horvátországba költözvén, családi 542nevét Gerlichichre változtatta. Ennek unokája János, 1774-ben osztrák, 1777-ben fiume-buccaritersatoi személynökként magyar bárói rangot nyert. Ennek fia Ferencz selmeczi kamaragróf († 1833) 1800-ban Klárafalvát és Deszket vásárolta meg a kincstártól. Ennek fia Ferencz cs. kir. kamarás és őrnagy. Fia Félix (szül. 1829, † 1895) cs. és kir. kamarás, 1860-61-ben Bihar vármegye alispánja. Fia Ferencz (szül. 1859) cs. és kir. kamarás, a Souv. Máltai lovagrend tagja, országgyűlési képviselő. Birtokai: Deszk, Klárafalva, Ferenczszállás és Kiszombor egy része. Fia: Félix Géza Vincze (szül. 1885) a főrendiház örökösjogú tagja, cs. és kir. attaché Konstantinápolyban.
Czímer: haránt négyelt paizs szívpaizszsaI. Ebben veresben, zöld halmon ülő és csőrében gyöngyös és rubintos aranygyűrűt tartó gerlicze. Nagy paizs: felső osztálya kékkel és zölddel vágva; fenn ezüst keresztecske, lent királyi korona. Jobb- és baloldali osztály: aranyban, a belső vágásvonalakra támaszkodó, veressel fegyverzett kétfejű sas. Alsó osztály kékben arany-horgony. Három sisak. Sisakdíszek: I. Aranynyal és kékkel váltakozva vágott két elefántagyar között aranyhorgony. II. keresztbe tett egyenes és görbe aranymarkolatú kard között a paizsbeli kereszt. III. két keresztbetett bányászkalapács között, hármas halmon a szívpaizsbeli gerlicze. Takarók: I. kékarany. II. feketearany. III. veresezüst. Paizstartók jobbról aranyoroszlán, balról természetes tigris.

Gerliczy.
Gudenus báró.
G. János Kristóf és János Dániel 1668 márcz. 5-én német birodalmi lovagi rangot nyernek. János Kristóftól ered az idősebb ág, melyből János Kristóf 1696 szept. 20-án birodalmi bárói rangot nyert. Mivel a bárói diplomát annak idején nem állították ki, János Kristófot és fiait, Kristófot, Rezsőt, Fülöpöt, Ferdinándot, János-Albertet és Antal-Ferenczet 1730 ápr. 4-én bárói méltóságukban megerősítették. Ez ágból néhai Gábor († 1879) leszármazói 1907 aug 26-án osztrák grófi rangot nyertek. Az ifjabb, vagy steierországi ág Orbán Ferdinándtól ered. Ez az ág 1732-ben nyert VI. Károlytól, 1745 jan. 7-én VII. Károlytól és 1746 jan. 11-én I. Ferencz császártól bárói oklevelet. Ez ág sarja: Húgó Ferencz Xavér (szül. 1833) pápai titkos kamarás, cs. és kir. kamarás, a ki 1860 aug. 28-án Csávosy Saroltát vette nőül, Gádon birtokos. Fia: Béla (szül. 1863) Gádon és Lugoshelyen (Krassó-Szörény várm.) birtokos.
Gyertyánffy (Bobdai).
Örmény eredetű család, mely Erdélyből 1796-ban költözött Torontál vármegyébe. Őse Gy. Antal, a ki fivéreivel: Lukácscsal, Kristóffal és Jánossal együtt 1795 jún. hó 25-én nyert czímeres nemes levelet I. Ferencz királytól. János Erdélyben maradt, Antal, Lukács és Kristóf 1796-ban nyerték adományul Bobda, Gyér és Tolvádia helységeket. Antal, Lukács és Kristóf 1806 aug. 1-én nyerték a Bobdai előnevet. Antal ága kihalt. Kristófnak, a ki a tolvádiai ágat alapította, fia volt Dávid; ennek leányát Bertát, 1842 jún. 9-én gróf Nákó Kálmán vette nőül. Lukács ága, az úgynevezett gyéri ág jelenleg is virágzik. Ez ág nevezetesebb sarjai; Dávid (szül. 1797, † 1878) Torontál vármegye követe, majd alispánja, később főispánja. Fia Gyula jogtudor, 1848-49-ben honvédfőhadnagyként harczolt az erdélyi seregben és Segesvárnál megsebesült. Fia: Dénes a perjámosi járás főszolgabírája. Ferencz honvédezredes Lüders orosz tábornok túlnyomó serege ellen, 220 székelylyel 3 napig védelmezte a kökösi hidat, mely védelemben valamennyi társával hősi halált halt. - László 17 éves korában küzdötte végig a szabadságharczot, mint Bocskay huszárfőhadnagy. A szőregi csatában két lovat lőttek ki alóla és bal térdébe golyót kapott. János († 1880.) sok ideig Torontál vármegye alispánja volt. Ferencz (szül. 1845, † 1888.) a nagybecskereki kir. törvényszék elnöke. János vérteskapitányként 1859-ben a solferinói és magentai csatákban tüntette ki magát. Kálmán honvédhuszárezredes, Jenő pancsovai főszolgabíró, László földbirtokos, tartalékos huszárhadnagy, Andor földbirtokos.
Czímer: négyelt paizs. 1. és 4. veres mező arany paizsfővel, melyben mindkét oldalról kinyúló két összefont kékmezű kar látható. Alatta: zöld alapon gyertyát tartó ezüstoroszlán. 2. és 3. kékben négy (2: 2) hatágú aranycsillag között veres szív. Sisakdísz: nyílt fekete szárny között könyöklő, kardot tartó, kékmezű kar. Takarók: veresezüst-kékarany.

Gyertyánffy.
Gyulai (Marosnémethi és Nádaskai gróf).
Magyarországból a XVII. században Erdélybe szakadt család, őse Ferencz váradi alkapitány 1651. A család főleg katonai pályán tűnt ki. Gy. Ferencz udvarhelyi főkapitány, valamint nejétől Kapy Máriától született Ferencz, István és Katalin nevű gyermekei 1694 jún. 2-án bárói rangot nyertek és ugyanő 1701 jan. 13-án gyermekeivel együtt grófi rangot. E család a XIX. század első felében Dugossello (Nyerő), Saravola (Sárafalva) és Nagyősz helységekben bírt fölesuri joggal.
Harnoncourt gróf.
A család neve tulajdonkép De la Fontaine és d'Harnoncourt-Unverzagt. Ősi luxemburgi család, melyből Pál Bernát 1627. április 29-én birodalmi grófi rangot nyert. Hubert (szül. 1789. † 1846.) Ebenfurt és Keglbrun bárója, Retz ura 1839 június 7-én kelt legfelsőbb engedélylyel a kihalt gróf Unverzagt-család czímerét és család nevét a saját családjával egyesítette. A család 1827. szeptember 29-én nyert honfiusítást Csehországban. Fia Miksa Viktor (szül. 1820, † 1867) cs. kir. kapitány. Fia Felix (szül. 1857.) cs. és kir. kamarás, a Máltai lovagrend tiszteletbeli lovagja, 1887 deczember 28-án vette nőül Écskai Lázár Mariannát († 1893.), családja utolsó sarját, kivel a nagykiterjedésű écskai uradalmat nyerte hozományul. Fia Felix (szül. 1891.)
Czímer: négy részre osztott paizs, arany szívpaizszsal, abban két keresztbe fektetett kék zarándokbot fölött veres kagyló. A nagy paizs jobb felső osztálya: négyelt paizs koronás arany szívpaizszsal, abban öt fekete lépcsőn felfelé kúszó, hátán és mellén halpikkelyekkel fedett fekete kutya, arany nyakövvel. 1. és 4. haránt négyelve, felül és alul feketében arany oroszlánfő. Két oldalt aranyban fekete liliom. 2. és 3. veresben balharánt fehér pólya. A nagy paizs bal felső osztálya: 1. és 4. veres mező ezüst pólyával vágva, abban haladó kétfarkú aranyoroszlán. 2. és 3. kékben ezüst szarvasfő; a 3. mezőben levő befelé fordulva. A nagy paizs jobb és bal alsó osztálya egyszer vágva és hasítva és kék szívpaizszsal, abban három repülésre kész pacsirta. 1. és 4. aranyban a vágási vonalból kinövő aranykoronás fekete sas. 2. és 3. veresben három jobbharánt pólya. Hat sisak; sisakdíszek: (a két középső) I. balfelé fordult arany zászlót tartó veres oroszlán. Takaró: kékarany. II. paizsbeli fekete kutya arany nyakörvvel, háta és melle halpikkelyekkel fedve, növekvően; takaró: veresezüst. A két jobb oldali III. kék aranytekercsből kiemelkedő ezüst szarvasfő. Takaró: kékarany. IV. nyilt szárny, a jobb oldali haránt négyelve, felül és alul feketében arany oroszlánfő. Két oldalt aranyban 543fekete liliom. A baloldali veresben balharánt ezüst pólya. A két baloldali: V. leveles aranykoronás, veres ruhás, szakállas férfialak, karok nélkül, ruháján három aranygombbal és aranygallérral. Takaró: veresezüst. VI. koronás kétfejű fekete sas. Takarók: veresezüst. Paizstartók két kifelé fordult fehér vizslakutya aranyszegélyű biborszínű nyakravalóval, nyelvét kilógatva.
Hertelendy. (Hertelendi és Vindornyalaki.)
Ősi fészke Zala vármegye, hol a család 1524 óta bírta Vindornya-pusztát; adománylevelei azonban elveszvén, III. Károly király 1718-ban új adománylevelet adott az ősi birtokra. A család torontáli ágát József alapította, a ki 1779-ben a vármegye főjegyzője lett. 1790-1803-ig. Torontál vármegye alispánja, majd kir. tanácsos és aranysarkantyús vitéz. Az 1790-92. évi országgyűléseken Torontál vármegye követe volt. 1803-ban megvásárolván a kincstártól Bocsár helységet, arra királyi adományt nyert. Neje Écskai Lázár Katalin volt, a kitől három fia született: I. Károly (szül. 1786, † 1857.) cs. kir. kamarás. Fia József (szül. 1833; † 1891.) Torontál vármegye főispánja, a Szent István-rend kiskeresztese, a főrendiház élethossziglan kinevezett tagja. II. Ignácz (szül. 1789, † 1856.) cs. kir. kamarás; Torontál vármegye főispánja. Fia Imre (szül. 1837.) a párdányi járás főszolgabírája. Fia: Ferencz (szül. 1879.) szintén párdányi járási főszolgabíró. III. Miksa (szül. 1792.) Torontál vármegye alispánja és követe (1832-36.) Fia: Gyula († 1885.)
Czímer: kékben, zöld alapon két szembenálló aranyoroszlán, ellenkező előlábaival arany koronát tartva, mely alatt kardot tartó pánczélos kar, merőleges nyíllal átlőve. Sisakdísz fészkén ülő s fiait vérével tápláló szemközt fordult pelikán. Takarók: kékarany-veresezüst.

Hertelendy.
Horváth. (Samarjai.)
Eredetileg Vas vármegyéből származó, de Pozsony, Veszprém, Pest és Torontál vármegyékben is elterjedt család. Samarjay János, neje Geistner Anna, gyermekeik: Ádám, László, Éva, Katalin, továbbá sógora Horváth György és gyermekei Márton, Ferencz és Helena 1672-ben kapnak czímeres nemeslevelet, melyet Vas vármegyében 1676-ban hirdettek ki. 1741-ben Veszprém, majd Gömör, 1806-ban Komárom és később Pest és Torontál vármegyékben igazolták nemességüket. Tagjai közűl Ferencz 1809-ben a pozsonymegyei nemesi felkelők között szerepel. Sámuel († 1864.) jegyző Nagytószegen. Ennek fia Károly 1864 óta nagytószegi megválasztott jegyző, az arany érdemkereszt tulajdonosa. Fia: Zoltán a nagykikindai járás főszolgabírája.
Czímer: kékben, zöld alapon, két egymással szemben ágaskodó fehér egyszarvú, lefelé nyúló és egymást keresztező szarvakkal. Sisakdísz: nyilt fekete szárny között kinövő fehér egyszarvú. Takarók: kékarany, veresezüst.

Horváth.
Jagodics. (Kernécsai.)
I. Spessoje (Spasszoje) pancsovai kereskedő 1824 szeptember 17-én nyert czímeres nemeslevelet Kernécsai előnévvel és Kernyécsa helységre adományt. A család már 1819 óta birtokosa volt a kernyécsai (Krassó-Szörény várm.) nemesi birtoknak. A nemességszerző fiai közűl: János (szül. 1788, † 1842. Pancsova), Pál cs. kir. tanácsos (szül. 1812 Pancsova, † 1895 Kernyécsa), ennek fia: Sándor, a m. kir. testőrség őrmestere, lovassági őrnagyi ranggal. János fiai: Szilárd (szül. 1817 Pancsova.) és II. Sándor (szül. 1832.), Szilárd fia: János (szül. 1851.), ennek egyetlen leánya Szabadhegyi Elemérhez ment nőül. Ugyane családból származik J. Bogumil földbirtokos, a ki 1897 január 11-én nyert czímeres nemeslevelet Kernyécsai előnévvel, a melyet még ugyanez évben hirdettetett ki Torontál vármegyében.

Jagodics.
Jankó.
Pozsony vármegyéből, a Csallóközből származik. A család ősei, Ambrus és István 1626-ban kaptak nemességet. A család tagjai Pozsony, Győr és Komárom vármegyékben szerepeltek. István már 1697-ben fel volt véve a vármegyei nemesek névjegyzékébe. Idővel nagyon elterjedt. Az 1754-55. évi országos nemesi összeírásban e családból öt István, két János, két Ferencz és Mihály szerepel Pozsony vármegye nemesei között. A XIX. század első felében a család Bústelek (Felső-Csallóköz) helységben bírt földesúri joggal. Mihály a XIX. század elején Nagyfödémesen lakott s a vele szomszédos Jókán volt birtokos. Ennek fia István, traunaui lakos, 1831 július 4-én nyert nemesi bizonyságlevelet Pozsony vármegyétől, melyet 1833 január 14-én hirdetett ki Temes vármegyében. István később Németságon lakott. Mihály és fia András 1796-ban Pest vármegyében hirdettették ki nemességüket. A pozsonyi ágból Mihály 1837-ben főjegyző, 1846-ban első alispán, a ki az 1843. évi országgyűlésen a vármegye követe volt. A csallóközi ág egyik sarja, Ágoston 1881-ben Torontálba költözött. 1903 óta Torontál alispánja.
Czímer: (színjelzés nélkül) hármas zöld halmon, három rózsát tartó oroszlán. Sisakdísz görbe kardot tartó oroszlán.

Jankó.
Jekelfalussy. (Jekelfalusi és Margitfalvi).
Ősrégi szepesvármegyei család, melynek leszármazását a Zemplén és Nógrád vármegyéket tárgyaló kötetekben ismertettük. Tagjai közűl Zoltán (szül. 1863.), cs. és kir. kamarás, a porosz Johannita-rend lovagja, a porosz kir. veressasrend középkeresztese, miniszteri tanácsos, Magyarszentmihályon birtokos.
Jenovay.
E család Arad és Pest vármegyékben volt birtokos s a Kiskunságból 1863-ban telepedett Torontál vármegyébe. Tagjai közül: Egyed, 1766-ban aradi főbíró volt. Fiai azonban már elszármaztak Aradról Pestmegyébe, hol Miklós a XIX. század elején a kalocsai érseki uradalom jószágkormányzója volt. Ennek fia Antal, dorozsmai birtokos volt. Fia Imre, 1863-ban Ittebét szerezte meg. Ennek fia Zoltán, jelenleg ittebei birtokos.
Czímer: kékben zöld alapon álló, rövid tunikás solymár, mezítelen lábakkal és karokkal, jobbjában sólymot tartva, melynek csőrében két zöld olajág van, balját csípőjén nyugtatja. Sisakdísz: a paizsbeli sólyom. Takarók: kékarany-veresezüst.

Jenovay.
Jovanovics. (Antalfalvi).
Egyike azoknak a szerb családoknak, a melyek 1690 táján költöztek be Magyarországba s előbb a Maros mellékén telepedtek le, majd 1751-52-ben a marosi Határőrvidék feloszlatásakor, Iláncsát szállották meg. A családok egyikének sarja J. Gyula, nyug. cs. és kir. őrnagy, 1910 márczius 29-én nyert czímeres nemeslevelet.
Czímer: kékkel és veressel vágott paizsban, természetes szikla csúcsán, kiterjesztett szárnyú, aranykarmú és csőrű, veres nyelvét kiöltő barna koronás sas. Sisakdísz: két-két hatágú aranycsillaggal s középen egy aranyliliommal rakott, veres pólyával vágott, nyílt fekete szárny között kinövő, veres nyelvét kiöltő kétfarkú koronás aranyoroszlán, jobb előlábában aranymarkolatú görbe kardot, baljában török főt üstökénél fogva tart. Takarók: Fekete-arany, veres-ezüst.
Karácsonyi (Beodrai nemes és gróf).
A család első ismert őse Gratianus volt, ki a családi hagyomány szerint Francziaországból származott és 1591-ben telepedett le a moldvaországi 544Badocsányban. Innen a család Erdélybe került, hol a Karátson nevet vette föl s egykorú okiratokban az új név mellett még a régit is ott találjuk zárójelben. A család birtokában levő ereklyék szerint a család már a beköltözés előtt is nemes volt és czímerlevelét valószínűleg az egyik erdélyi fejedelemtől nyerte. Kristóf Gáspár (sz. 1652.) fia Kristóf a Szolnok-dobokai mikulai birtokért pereskedett. Az erdélyi fejedelmek és magyar királyok a család nemességét többször megerősítették. Igy Mária Terézia királynő is, ki Kristóf és fivérei részére új nemeslevelet állított ki. Kristóf első fia Deodat (Bogdán) 1781-ben 103.000 forintért megvette a kincstártól Beodrát, melyre királyi adományt is nyert és a Karátsonyfalvi előnevet a Beodraival cserélte föl. Testvére Simon. - Adeodatus fiától Kristóftól származik a ma is virágzó nemesi ág, míg a grófi ágnak Lázár volt az őse. Lázár (sz. 1759.) Torontál vármegye alispánja és később országgyűlési követe. Körülbelül 300.000 forintra rúgó összeget adományozott jótékony czélra, alapítványokat tett a Ludovikában és a franczia háborúk idején 100 főből álló inszurrekcziós csapatott állított ki; érdemei elismeréséül Ferencz király a grófi ranggal akarta megjutalmazni, hanem ő ehelyett inkább a nagy- és kiszsámi uradalmakat kérte donáczióba, melyeket meg is kapott. 1805-ben megvette gróf Draskovits Ferencztől Bánlakot, Dolaczot, Offszeniczát, Szókát és Partost. Leánya gróf Keglevich Sámuelhez ment nőül; fia Lajos (sz. 1793.), neje: Starhemberg Mária Lujza birodalmi grófnő. Ennek fia Guido (sz. 1817, † 1885.) 1842-ben Temes vármegye főszolgabírája, 1848-ban honvédőrnagy, a pesti nemzetőrök parancsnoka; majd menekülnie kellett és birtokait elkobozták. Kegyelmet nyervén, 1867-ben a csákovai kerület országgyűlési képviselője, cs. kir. kamarás, v. b. t. t., az I. osztályú vaskoronarend vitéze stb., 1858 decz. 28-án birodalmi grófi rangot nyert, melyet 1874 márcz. 14-én legfelsőbb elhatározással Magyarországra is kiterjesztettek. 1851-ben nőül vette Puchói és Csókai Marczibányi Mária csillagkeresztes és palotahölgyet. Leányai: Adrienne, Melanie, Guidobaldina, Mária, Ilma és Ilona. Fiai: Aladár (szül. 1859.), országgyűlési képviselő, cs. és kir. kamarás, a főrendiház tagja. Birtoka: Beodra. Jenő (szül. 1861.) Európának majdnem valamennyi államát és Afrika egyrészét beutazta. A bánlaki hitbizományi uradalmat mintagazdasággá fejlesztette. 1890-ben cs. és kir. kamarássá nevezték ki. 1896 óta a zichyfalvai kerület alkotmánypárti képviselője és a vízügyi bizottság elnöke. Mielőtt megválasztották, tevékeny részt vett a főrendiház tanácskozásaiban; jelentős szerepe van a megyei életben is. 1896-ban budai palotájában fényes estélyt adott, melyen megjelent a király is egész udvartartásával és a Budapesten időző főherczegekkel. 1908 őszén pedig XIII. Alfonz spanyol király és neje Viktória Ena királyné tiszteletére adott estélyt, melyen résztvett királyunk is. Érdemeiért a v. b. t. t. czímet nyerte. Ezenkívül a vaskorona- és a spanyol III. Károly-rend nagykeresztese, a souverain máltai lovagrend tb. lovagja, a torontálmegyei nemz. munkapárt társelnöke, a torontálvárm. közműv. egyesület elnöke, a bpesti önk. mentőegyesület elnöke s mint ilyen, megkapta a német császár hozzájárulásával a Deutsche Gesell. f. Samariter u. Rettungswesen-től az Esmarch orvosi érmet. Sokat áldoz jótékony és közhasznú czélokra és a vármegye monografiájának kiadhatását is 2000 koronás adományával mozdította elő. Felesége Andrássy Karolina grófnő, csillagkeresztes és palotahölgy. 1907-ben a trónörökös őt választotta kíséretébe a spanyol király esküvőjére. Kamilló (szül. 1863, † 1908.), cs. és kir. kamarás, 1895 óta a főrendiház örökösjogú tagja volt. A fent említett Kristóftól származik a nemesi ág. Fia: Bogdán. Ennek fia: I. László, 1827-ben Torontál vármegye szolgabírája, 1836-48-ig alispánja, 1843-ban országgyűlési követe, 1848-ban pedig főispánja. Antal 1848-ban országgyűlési képviselő († 1882.), I. László († 1869.). Fiai: Ferencz († 1881.) és II. László. Ferencz fia, Andor. A nemesi ág birtoka Beodra; a grófi ág ottani birtokait felparczellázták.
Czímer (grófi): négyelt paizs, a 3. és 4. közé beékelt ötödik mezővel és vágott szívpaizszsal. Ebben fent vörösben koronás kétfejű aranysas, lent ezüstben fekete mérleg. A nagy paizs 1. és 4. kékben szemközt fordult koronás syrén, halfarka jobbra (balra) hajlik, baljában (jobbjában) pedig balra (jobbra) ezüst kettős keresztet tart, másik kezét csípőjére illeszti; 2. veresben jobbra fordult, két hátsó lábán álló ezüst-bika, arany nyakövvel, arany szarvakkal, patákkal és farkkal. 3. Veresben egyenesen álló szemközt fordult medve, jobbjában vízszintesen tartott karddal, melynek hegyét baljával fogja. 5. Ezüstben ágaskodó, jobbra fordult kék párducz torkából és füleiből kitörő tűzzel, jobbjában babérkoszorús kivont kardot, baljában levágott török főt tartva. Grófi korona. Öt sisak. Sisakdíszek: 1. (középső) szívpaizsbeli sas. Takarók veresarany-veresezüst. 2. A paizsbeli medve. Takarók: veresezüst. 3. Növekvő syrén. Takarók kékezüst. 4. Növekvő bika. Takarók: veres-ezüst. 5. Növekvő párducz. Takarók: kékezüst.

Karátsonyi.
Kászonyi. (Nagykászonyi).
A csikmegyei Nagykászonyból ered és onnét vette előnevét is. A család innen átszármazott Magyarországra, hol már a XIII. század elején Szatmármegyében lakott. 1617-ben Kászonyi Gergely II. Mátyástól kapta nemességét megerősítő oklevelét, melyet 1617 november 6-án a szatmármegyei Csengeren ki is hirdettek. A család tagjai közűl Sándor 1795 február 1-én lett Torontál vármegye második jegyzője. Ő vele származott a család Torontál vármegyébe. 1795 február 2-án publikálták ott a nemességét. 1804-ben vármegyei főjegyző lett. - II. Sándor Torontálvármegye alispánja 1822-1831. Országgyűlési követe 1807-ben, 1811-ben és 1825-ben. Királyi Consiliárius lett 1830 szeptember 3-án. Öcscse Dániel 1798-ban a nádori hivatalban, majd később az udvari Kancelláriában fogalmazó, 1816-ban Kassának provincziális királyi főbiztosa. Az 1797-i és az 1800-i nemesi fölkelések alkalmával báró Mészáros János generális adjutánsa volt. Fia Dániel, ismert regényíró és publicista. - III. Sándor 1829. évben vette donationális levél mellett a torontálmegyei gaádi birtokot. - József 18 éves korában a magyar nemesi testőrségnél gárdista, az osztrák hadseregnél őrnagy volt. A szabadságharczban mint Ferdinánd huszárezredbeli ezredes, majd mint a II. honvédhadtest parancsnoka küzdött. Részt vett Komárom várának védelmében, s midőn ez kapitulált, a többi emigránsokkal kiment és Párisban, Londonban, Hamburgban tartózkodott. IV. Sándor 1884-ben elvette Csenei Vuchetich Ilonát. Gádi birtokos. Gyermekei Pál (sz. 1885) nezsényi sjegyző. Richárd (sz. 1887-ben) megyei közigazgatási gyakornok.
Kéler.
Zsigmond, Bártfa bírája, ennek fia Zsigmond, Jakab, Pál és Márton, és leányai Erzsébet, Anna és Mária 1699 decz. 11-én I. Lipót királytól nyertek czímeres nemeslevelet, melyet 1700 nov. 20-án hirdettek ki Sárosmegyében. E családhoz tartozik az 1885-ben elhalt Béla, volt híres zeneművész és zeneszerző, valamint a most is életben 546levő Kéler Zsigmond cs. és kir. altábornagy. E családnak sarja Ákos, Torontál vármegye főügyésze, kinek fia, Béla miniszteri segédfogalmazó, torontálmegyei főispáni titkár és Tasziló cs. és kir. tűzérhadnagy.
Czímer: Négyelt paizs, 1. és 4. kékben egy-egy pirosodó szőlőfürt, a 2. és 3. aranyszínű mező üres. Sisakdísz: kiemelkedő lombos platánfa. Takarók: kékarany-biborezüst.
Kiss. (Ittebei és Eleméri.)
K. másként Ákoncz Izsák fiai: Gergely, Lukács és Jakab 1760 október 7-én nyertek czímeres nemeslevelet Mária Terézia királynőtől, melyet 1761-ben Csanád vármegyében hirdettek ki. Örmény eredetű család, mely Erzsébetvárosból szakadt a mai Torontál vármegyébe. II. Izsák a béliai uradalom bérlője, a délmagyarországi kincstári jószágok elárverezése alkalmával, 1782-ben Elemért és Ittebét vette meg a kincstártól és arra adományt nyert. Izsák fia Ágost, kinek Bogdanovics Annától született fiai: Gergely († 1815.) és Ernő (szül. 1799 június 13, vértanúhalált szenvedett Aradon 1849 október 6-án) az 1848-iki mozgalmak kitörésekor a Hannover-huszárezred parancsnoka volt s ebbeli minőségben kezdett a kikindai szerb lázadás kitörésekor a magyar hadak élén szerepelni; több fényes diadalt aratott a szerbek fölött s egyik legdicsőbb fegyverténye Perlasz bevétele volt. Később 1849-ben altábornagygyá nevezték ki s egyideig a hadügyminiszterium teendőit is ellátta; 1849 márczius 8-án a II. osztályú vitézségi érdemrendet kapta. Miklós 1844-től Katalinfalván volt birtokos. II. Izsák testvére Miklós, ennek fia Antal (1844.) Katalinfalván volt birtokos, 1810-20-ig Torontál vármegye alispánja volt. A család tagjai közűl: Antal, Gergely és Ernő 1807 július 10-én az ittebei, Gergely és Ernő pedig 1807 július 10-én az Eleméri előnevet nyerték. Antal 1814 augusztus 19-én Ambrositz Károlyt, nemességének az előnév nélküli átruházásával fiává fogadta.
Czímer: hasított paizs. Elől ezüstben a vágási vonalból kinövő fekete sas. Hátul: fehér pólyával vágott kék mezőben felül három hatágú aranycsillag, alól aranyoroszlán. Sisakdísz kivont kardot tartó veresmezű könyöklő kar. Takarók: kékarany-veresezüst.
Koczó.
A család a XIX. század elején telepedett le Torontál vármegyében. János Ignácz surjáni földesurat 1809-ben a vármegyei nemesek névsorába felvették.
Kukarics.
E család a XIX. század első felében Gádon bírt földesúri joggal.
Kussevich. (Blackói.)
K. Szvetozár nyug. főispán 1882 január 23-án nyert magyar nemességet, annak fogadott fiára: Kussevich Tivadar, jelenlegi szombathelyi m. á. vasúti üzletvezetőségi igazgatóra való egyidejűleges átruházásával.
Kussevich. (Szamobori báró.)
Varasd vármegyéből származik. K. Péter 1676 június 8-án nyert nemességmegerősítő czímereslevelet I. Lipót királytól, melyet 1676-ban hirdettek ki a horvát tartománygyűlésen. Tagjai közűl Emil 1857-ben cs. kir. altábornagy és hadtestparancsnok Zágrábban, a ki 1864 június 4-én osztrák bárói rangot nyert, Szamobori előnévvel. Jelenleg a család Zágráb vármegyében él és a bárói ág Torontálban, Kőcse községben birtokos.
Czímer: (bárói) kékben zöld alapon két egymással szemközt fordult aranyfarkas, fogaikkal vérző bárányt marczangolva. Sisakdísz: jobb előlábával aranymarkolatú görbe kardot, baljában levágott török főt tartó aranyoroszlán növekvően. Takarók: kékarany-veresezüst.
Lázár. (Écskai.)
Őse L. Lukács bérlő, a ki a délmagyarországi kincstári birtokok elárverezésekor, 1783-ban az écskai uradalmat vette meg a kincstártól. Fiai: János, a ki 1791 május 10-én nyert czímeres nemeslevelet, 1793-ban vette át az uradalom kezelését. Ő építtette az écskai templomot; Mihály és József 1804 november 9-én az écskai előnevet nyerték adományul. János Torontál vármegye alispánja volt, 1808-ban 5000 frtos alapítványt tett a Ludovika-Akadémiára. Fia Ágoston († 1837.), kinek neje Gyoroki Edelspacher Erzsébet volt. Ennek fia Zsigmond cs. kir. vezérőrnagy, cs. kir. kamarás, a Lipótrend lovagja († 1870 május 17-én), neje gyoroki Edelspacher Viktorin, kitől három leánya született: Mária (szül. 1867 † 1893 január 10) gróf Harnoncourt-Unverzagt Felix neje lett, továbbá Zsigmondka és Viktorin. A fenti József a XIX. század harminczas és negyvenes éveiben Temesvárott lakott s Temes vármegye 1832-1841. évi szavazati joggal bíró nemeseinek névjegyzékeiben előfordul. († 1848 július 3.) Neje gyoroki Edelspacher Julia volt, kitől négy leánya született: Hermina, Vilma, Jozefa és Antonia. A család a XIX. század első felében Német-Écska, Oláh-Écska (mai Ecsehida), Jankahíd, Klekk (a mai Bégafő), Lázárföld, Zsigmondfalva és Lukácsfalva helységekben bírt földesúri joggal.
Lipthay. (Kisfaludi báró.)
Liptó vármegye legrégibb családainak egyike, melynek családfája a XIII. század derekán élt Mylothig vihető vissza, a ki 1263-1298-ban Likva helységet bírta, melyet fiai 1341-ben elcseréltek Lubelle helységért. Myloth fia Zaad volt, ennek fia Fülöp s ennek unokája Bálint († 1435 előtt), ki már a Lipthay nevet vette fel. Ennek fiai II. Miklós és Péter 1435-ben hadi érdemeikért a borsodmegyei Szemerét és a hevesmegyei Andornak pusztát nyerték; ugyanők szerezték meg a nógrádmegyei Gerege és Kisfalud helységeket. II. Miklós utódai Kisfaludot kapták, a honnan a Kisfaludi előnevet vették fel. Péter ága a XVI. században kihalt és Gerege birtok a Mocsáryak kezére jutott. II. Miklós unokája IV. Miklós János király híve volt. A család legnevezetesebb tagja Imre, Bars vármegye alispánja, 1619-ben törökországi követ († 1633). Fiai közűl IV. György lévai kapitány († 1657.) terjesztette tovább a családot, kinek második nejétől, Dalmady Zsófiától és harmadik nejétől, Balogh Annától született fiai András és István terjesztették tovább a családot. András utóda Antal (szül. 1745 † 1800) cs. kir. altábornagy, a Mária Terézia-rend lovagja báróságot nyert s Lovrin és Gottlob helységeket donátióképen kapta. Fia Frigyes cs. kir. kamarás és százados, 1830 június 11-én magyar bárói rangot nyert, melyet 1830 augusztus 30-án hirdettek ki Torontál vármegyében. Frigyes Zsombolyai és Janovai Csekonics Karolinát vette nőül, kinek révén Gottlob (Kisősz) és Lovrin helységekben szerzett birtokokat. Fiai: Antal (szül. 1824, † 1886 Lovrinban) és Béla (sz. 1827, † 1899) 1848-49. honvédtiszt, volt országgyűlési képviselő, a Lipót-rend középkeresztese, a főrendiház tagja. Antal fia: Frigyes, Lovrinban birtokos, neje szül. gróf Lázár Margit.
Czímer: hasított paizs; elől veresben, zöld alapon balra fordult természetes fekete medve. Első ballábában zöldleveles száron három fehér rózsát tart; hátul: kékben, zöld alapon magyar vitéz, aranyszegélyes veres ruhában, fején prémes, lelógó süveg, könyökben elvágott jobb 547karjával fanyelű, vashegyű fehér zászlót szorítva magához, baljában aranymarkolatú, kivont görbe kardot tartva. A paizs fölött bárói korona. Paizstartók: két aranygriff.

Lipthay.
Maldeghem gróf.
A család Németalföldről származik. A bárói rangot 1648 július 13-án nyerte de Leyschot előnévvel. A grófi rangot 1685 április 25-én von Stenuffel előnévvel II. Károly spanyol királytól kapta. 1820 november 22-én a bajorországi grófok közé vették fel. A család Törökkanizsán birtokos.
Malenicza. (Sztamorai.)
M. József Temesvár városi bíró 1773 január 18-án osztrák nemességet nyert Mária Terézia királynőtől. II. József császár 1782 november 9-én 109.000 frt. vételár ellenében adománylevelet állított ki M. József és unokaöcscse Péter részére a nagygáji uradalomra, melyhez Torontál vármegyéből Nagy-Gáj, Ternián, Temes vármegyéből Kis-Gáj és Ballad tartozott. Ezt az adományt I. Ferencz király 1804 augusztus 7-én megujította. A családot Péter terjesztette tovább és jelenleg Temes vármegyében virágzik.
Marczibányi (Puchói és Csókai).
Trencsén vármegyéből származik, hol már a XV. század közepén birtokos volt. 1469-ben új adományt nyert Puchóra. Lajos és János a XIX. század elején Csókát szerezték meg és csókai földesurakként 1802-1810-ben Torontál vármegye nemeseinek jegyzékébe felvétettek. A család a XIX. század első felében Csókán kívül még Czernabara, Imretelek, Monostor, Terján és Verbicza pusztákat bírta.
Marton.
Vas vármegyéből származik, hol Meszlen községben volt birtokos. E helységre I. Rudolf és II. Ferdinánd királyoktól adományt nyert. Tagjai közűl Gergely 1647-ben meszleni birtokosként szerepel. Az 1731 jún. 18-án Felső-Bükk községben tartott nemesi vizsgálat alkalmával Sopron vármegye rendei előtt igazolta nemességét. Az 1754-55. évi nemesi vizsgálatok alkalmával Sopron vármegyében újólag igazolván nemességét, a családból Lászlót, Istvánt és Sándort vették fel Sopron vármegye nemeseinek névsorába. Sopron vármegyéből a család Somogy vármegyébe költözött, hol 1839 aug. 1-én hirdettetette ki nemességét. Tagjai közűl Andor jelenleg a Torontál vármegyei Gazdasági Egyesület főtitkára.
Czímer: (színjelzés nélkül) leveles koronán felugró ló. Sisakdísz: hatágú aranycsillag.
Mihailovics. (Jazembinai).
M. Félix a zágrábi püspökség billédi uradalmának igazgatója és gyermekei 1842 jan. 7-én kaptak nemességet és a szepesmegyei jazembinai nemesi birtok felét adományul. Az adománylevelet 1842 decz. 5-én hirdették ki Torontál vármegyében.
Mixich (Alsó-Lukaveczi).
Horvátországból származik. Egyike azon horvát nemeseknek, a melyeknek sarjai, mint a zágrábi püspökség hűbéresei 1801-ben telepedtek le a vármegye területén. A család tagjai közűl László Zágráb vármegye bizonyítványa alapján 1820 aug. 1-én hirdettette ki nemességét Torontál vármegyében. Ferencz és ennek fiai, Mátyás, György, Imre, Simon és Tamás, továbbá testvérének Milosnak és fiainak nemességét ugyancsak Zágráb vármegye bizonyítványa alapján, 1823 jún. 16-án hirdették ki. Tamás 1832 ápr. 2-án nemesi bizonyítványt nyer Torontál vármegyétől. A család jelenleg Csene helységben birtokos.
Czímer: négyelt paizs. 1. és 4. aranyban zöld alapon, fehér lovon vágtató kék egyenruhás, veres magyar csizmás és barnaprémes veres dolmányos huszár, aranyszegélyű lótakarón ülve, jobb kezében kivont kard, melyre török fő van tűzve. 2. és 3. kékben jobb előlábában kivont kardot, baljában levágott török főt tartó arany oroszlán. Sisakdísz: nyílt fekete szárny. Takarók: veresarany-kékarany.
Mocsonyi (Foéni).
M. másként Popovics Péter, Konstantin, János és Naun 1783 febr. 28-án nyertek czímeres nemeslevelet II. József császártól, melyet I. Ferencz király 1805 máj. 10-én megerősített. A megerősítőlevelet 1827-ben hirdették ki Torontál vármegyében. A nemességszerzők atyja András 1782-ben Foen helységet vásárolta meg a kincstártól, hol a család 1848-ig földesúri joggal bírt. A nemességszerzők közűl János († 1858.) terjesztette tovább a családot. Fiai közül: Péter 1843-ban Torontál vármegye országgyűlési követe, utóbb a cs. kir. semmítőszék tanácsosa volt. András 1845-ben Torontál vármegye főszolgabírája. Antal († 1889.) 1842-ben Sztáray János özvegyével szül. báró Brudern Jozéfával kötött házasságot. E házasságból született Zeno († 1905 jún 26.), kinek neje báró Nagyszalatnyai és Bacskói Fischer Mária volt és Viktor; Zeno fia, Antal jelenleg Fényben birtokos.
Czímer: alulról jövő befelé hajlott kék ék által három részre osztott paizs. Az ékben szárnyas golyón egy merkurbot. A jobb oldali aranymezőben a vágási vonalból kinövő veresnyelvű, csőrű és karmú fekete sas. A baloldali mező vágott. Felül veres pólyával és ezüsttel vágva; felül egy balra fordult holdsarló és egy hatágú aranycsillag. Alól fekete betűkkel: Foen. Alól kék paizsfő alatt aranyban két veres jobbharánt pólya, fölötte három kiemelkedő és zöldlevelű veres rózsa, arany maggal. Sisakdísz: aranymarkolatú görbe kardot tartó arany oroszlán. Takarók: feketearany-kékezüst.

Mocsonyi.
Nagy.
A XIX. század első felében Gád helységben bírt földesúri joggal.
Nákó (Nagy-Szentmiklósi) gróf.
Maczedóniából származik, onnan a XVIII. század folyamán költözött Bécsbe, majd onnan Magyarországba. Kristóf és Cyrill bécsi lakosok, a délmagyarországi kincstári jószágok elárverezése alkalmával, előbb 1781-ben Nagyteremiát (most Máriaföld), 1782-ben pedig Nagyszentmiklóst vásárolták meg a kincstártól. Kristóf és Cyrill 1784 febr. 27-én nyertek czímeres nemeslevelet, 1784 máj. 28-án pedig Nagyszentmiklósi előnevet. Ezt az adományt I. Ferencz király 1807 júl. 27-én megerősítette. Sándor (szül. 1785, † 1848.) 1813 febr. 26-án grófi rangot nyert. Neje: gróf Tolnai Festetich Terézia, kitől egy fia született: Kálmán (szül. 1822, † 1902.) a magyar főrendiház örökös jogú tagja, cs. kir. kamarás, 1887-től a nagyszentmiklósi kerület országgyűlési képviselője volt. Fia: Sándor (szül. 1846. † 1889 Arcoban.) fia: Sándor (szül. 1871.), 1901 óta a magyar főrendiház tagja, 1906-1910-ig Fiume és a magyar-horvát tengerpart kormányzója. v. b. t. t. 1896-ban Kisfaludi Lipthay Eszter bárónővel lépett házasságra. A nemesi ág utolsó férfisarja Nákó János, a ki a XIX. század első felében 1848-ig Szerb-Csanád, Nákófalva, Konstantia és Komlós helységekben bírt földesuri joggal. 1840 ápr. 8-án kapott nemesi bizonyítványt Torontál vármegyéből, melyet Krassó vármegyében hirdettetett ki. Leánya: Mileva, férjezett Zurlo San Marco herczegné, Nagycsanád, Máriafölde stb. helységekben birtokos. Jótékonyságáról ismert és tisztelt úrnő, ki többek között Nagykomlóson 1891-ben leánynevelő intézetet építtetett és tart fenn, továbbá 548Nákófalván és Máriaföldén leányiskolát. Budapesten ő építtette s tartja fenn a »Jó Pásztor Háza« leány-javító intézetet; ugyanott építtette fel az »Irgalomház«-at, gyógyíthatatlan betegek számára, melyet a fővárosnak adott át. A honvéd katonai nevelő intézetekben is jelentékeny alapítványokat tett.
Czímer: négyelt paizs szívpaizszsal; ebben kék mezőben fehér héjából kilátszó három (2:1) érett dió. A nagy paizs: 1. aranyban a vágási vonalból kinövő fekete félsas. 2. veresben arany bőségszaru, melyből gyümölcs és virág ömlik ki. 3. veresben balra ágaskodó aranyló. 4. aranyban, jobbra ágaskodó fehér ökör. Sisakdísz: nyílt fekete szárny között kinövő aranyoroszlán előlábaival gyümölcsével megrakott, kitépett pamutfát (gossipium) tart. Takaró feketearany-kékezüst.

Nákó.
Nátl (Nátly).
Sopron vármegyéből Ruszt helységből származik. Nátl Lipót, valamint fiai Lipót és Gergely, továbbá testvérei, János és György 1636 febr. 12-én nyertek czímeres nemeslevelet II. Ferdinánd királytól, melyet Sopron vármegyében hirdettek ki. A család tagjai közűl Lipót 1636-ban az Isolani-féle lovasezredben alkapitány. Ferencz 1763-ban Hont vármegyében esküdt. István 1758-63-ban huszárkapitány. Ferencz 1793-ban testőrtiszt. Máté 1815-ben plebános Temesgyarmatán. József, a ki Ujszentivánon lakott, 1847 máj. 25-én nyert nemesi bizonyságlevelet Hont vármegyétől, melyet 1847 szept. 22-én hirdettetett ki Temes vármegyében. I. József fia, II. József temesvári főpostaellenőr, 1848-49-ben országos postafőigazgató. III. József posta- és távirdafőfelügyelő, Ujszentivánon birtokos és Géza szintén. József Szegeden nagyiparos.
Czímer: kékben, zöld alapon aranymarkolatú egyenes kardot tartó kétfarkú oroszlán. Sisakdísz: jobbról veressel és ezüsttel, balról aranynyal és kékkel vágott nyílt szárny között kinövő paizsbeli oroszlán. Takarók: kékarany-veresezüst.
Németh.
Jobbaházi. János és testvére István, az utóbbinak neje Királyi Zsuzsánna, 1639 ápr. 7-én nyertek czímeres nemeslevelet III. Ferdinánd királytól. Az egyik nemességszerző Németh István fiai János és Gergely voltak. János Felpéczről Söptére (Vasmegye) költözött; ennek fia János 1768-ban, a maga, mint Ferencz és István nevü fiai részére nemesi bizonyságlevelet nyert. Gergelytől Mihály és György származott. Mindaketten felpéczi birtokosok voltak. Mihály Felpéczről Sopron vármegyébe, a Rábaközbe, Jobaházára költözött át, a hol birtokos volt. Az 1779. évi nemesi összeírásban Sopron vármegye birtokos nemesei között találjuk, neje Edvi Marinka volt. Fiai Mihály és János, ennek neje Kemenesszentmártoni és Pottyondi Pottyondy Erzsébet. János fia Pál, kinek neje Alsó-Káldi Káldy Klára volt, 1780 táján edvei (Sopron vármegye) birtokosként szerepel. Fia Lajos (szül. 1798, † 1865.) edvi birtokos, volt nemzetőrségi főhadnagy, ennek neje Ócsai Torkos Ida, soproni lakos. Fia Antal (szül. 1846.) nyug. királyi ítélőtáblai bíró, ügyvéd, Torontál vármegye törvényhatósági bizottsági tagja, Nagykikindán birtokos. A Jobbaházi előnév legfelsőbb helyről 1910-ben neki adományoztatott. Fiai: Jenő kir. albíró és Ödön cs. és kir. tart. tűzérhadnagy és törvényszéki jegyző.
Czímer: négyelt paizs. 1. és 4. veresben, arany markolatú kardot tartó pánczélos kar. 2. és 3. aranyban, a vágási vonalból kinövő fekete sas. Sisakdisz: kinövő fölkantározott fehér ló. Takarók: kékarany-veresezüst.
Nikolics. (Rudnai báró).
Szerb eredetű család, mely 1690 táján költözött Magyarországba. Első ismert (őse Nikola, máskép Nikolics Miklós; kinek fiai Emánuel, Péter, és Szlavon, 1694 márcz. 26-án czímeres nemeslevelet nyertek I. Lipót királytól. Péter dédunokája Nikola, máskép Nikolics János eszéki lakos részére Pest vármegye 1778 febr. 4-én nemesi bizonyságlevelet adott ki. Utóbb 1783 ápr. 18-án Nikolics János nemességét a legfelsőbb helyen is elismerték. János a délmagyarországi kincstári javak elárverezése alkalmával Ivánkovics Tódorral együtt 1782-ben megvette a rudnai birtokot s miután vevőtársát kielégítette, az egész uradalom egyedüli birtokosa lett. Gyermektelen lévén, 1804 aug. 10-én nevének és nemességének átruházásával örökbe fogadta Belcsics Jánost, mely alkalommal a rudnai uradalom birtokában megerősítést nyert. A királyi oklevél kiemeli ez alkalommal, hogy Nikolics János császári királyi asztalnok, aranysarkantyus vitéz, Torontál, Temes és Szerém vármegyék táblabírája, a török és a franczia háborúk alatt tetemes áldozatokat hozott s a népfelkelési pénztárnak kamat nélküli kölcsönt adott. Örökbefogadott fia János († 1830) terjeszté tovább a családot. Fiai: János, Péter és Sándor 1840 máj. 21-én a Rudnai előnevet nyerték V. Ferdinánd királytól. Utóbb I. Ferencz József császár 1854 nov. 18-án Nikolics Jánost és fiait Milost, Feodort és Mihályt osztrák bárói rangra emelte. János (szül. 1810, † 1880.) neje Obrenovits Erzsébet herczegnő (szül. 1816, † 1848). Fiai: 1. Milos († 1863.), 2. Feodor (szül. 1836, † 1903, febr. 27.) 1861-ben a párdányi, 1865-ben a zsombolyai választókerület országgyűlési képviselője, 1882-1886-ban Bosznia és Herczegovina országos kormányzójának polgári adlátusa, 1882-ben v. b. t. t., 1884 május 4-én az I. osztályú vaskorona-rend vitéze, 1886-1896 Nagykikinda város országgyűlési képviselője volt, 1890-1902-ben a karlóczai szerb kongresszuson, királyi biztosként vett részt. 1886 febr. 10-én kelt legfelsőbb elhatározással bárói rangját Magyarországra is kiterjesztették. Fia: Feodor (szül. 1871.) a magyar főrendiház örökös jogú tagja Rudnán birtokos. 3. Milán († 1840.) 4. Mihály (szül. 1841.) Maczedónia helységben birtokos. 1905-ben legfelsőbb engedélylyel örökbe fogadta Thierfelder Jánost, a ki Obrenovi előnévvel osztrák bárói rangot nyert. 5. Mladen († 1849.) A bárói rangot nyert János testvérei: Péter (szül. 1817, † 1878.) fia Iván és Sándor (szül. 1825, † 1893.) a Temes-Begavölgyi vízszabályozó társ. igazgatója, majd Pancsova és Versecz városok főispánja. Fia: Sándor m. kir. belügym. titkár, a közig. bíróság elnöki titkára.
Czímer: (bárói) kékben aranymarkolatú görbe kardot tartó aranyoroszlán. Sisakdísz: verescsőrű és lábú fehér galamb, csőrében hármaszöld olajágat tart. Takaró: kékarany. Jelmondat, kék szalagon, arany betűkkel: Virtutum Nexu.

Nikolics.
Pálfy.
P. Imre 1795 ápr. 16-án nyert czímeres nemeslevelet I. Ferencz királytól, melyet 1795 aug. 26-án hirdettek ki Torontál vármegyében. 1809-ben Gád helység egy részére nyert adományt, hol a család a XIX. század első felében földesúri joggal bírt.
Pejacsevich. (Verőczei gróf)
Szlavoniából származik. A XVIII. század elején nyert bárói 549rangot. Tagjai közűl György, a ki már bárónak czímeztetik Bács vármegye jegyzőkönyvében, 1712-1719 Bács vármegye alispánja. Unokája Márk báró 1760-ban Szerém vármegye főispánja. Ennek fia János József, valamint fiai Zsigmond, Károly és Antal 1772 júl. 22-én grófi rangot nyertek. A családból Jánost 1803-1807-ben tordai földesúrként Torontál vármegye nemesei közé iktatták. Károly 1847 jún. 21-én nyert Verőcze vármegyétől nemesi bizonyítványt, melynek alapján Torontál vármegye nemeseinek névsorába iktatták. Tordát P. Zsigmond 1797-ben telepítette.
Petrikovics.
Ily nevű családból az 1754-1755. évi országos nemesi összeírásban Bars vármegyében Pál özvegye, Nyitrában Pál és Trencsénben Pál, János, József, Miklós és István vannak felvéve. Trencsén vármegyében a megyei nemesi lajstromok szerint 1748-ban Pál fiai az alsó járásban, János és Miklós pedig Trencsén városában laktak. 1768-ban Szoblahóg, Borcsánban, 1803-ban pedig szintén Borcsánban és Trencsén városában találjuk e család tagjait. Békés vármegyében 1750-ben hirdettette ki nemességét. 1837-ben Trencsén városában találjuk e család tagjai közűl Jánost, Ignáczot és id. János örököseit, úgymint Ferenczet hasonnevű fiával, Lászlót szintén hasonnevű fiával. Borcsánban laktak: János örökösei: Miklós, Tamás és Márton. Továbbá Lajos fiai: Antal és Lajos. E család sarja Petrikovics főmérnök Nagybecskereken.
Petrovics.
P. József a zágrábi püspökség hűbérese 1822-ben hirdettette ki nemességét a Pozsega vármegyétől 1822 márcz. 27-én nyert bizonyítvány alapján. A család a XIX. század első felében Kanak és Idvornok (Törzsudvarnok) helységekben bírt földesúri joggal.
Piret. (De Bihain báró).
A család a brabanti Jodoigne vallon városból ered; régi nemességét Baydaels Károly János, az aranygyapjas rend czímernöke 1783 márcz. 31-én Brüsszelben kelt oklevéllel erősítette meg. Az 1827. évi 44. törvényczikkel báró P. de Bihain Lajos cs. kir. kamarás és vezérőrnagyot, leszármazóival együtt honfiúsították, minthogy azonban a honfiúsítási díjakat nem fizette le, 1830-ban ismét törölték. Az 1840. évi 50. törvényczikkel a szokásos kincstári díj elengedtetvén, P. Lajos cs. kir. kamarás, altábornagyot a Lipót-rend középkeresztesét, érdemei elismeréséül újból honfiúsították. E Lajos (szül. 1784, † 1862 Eleméren) Zsombolyai és Janovai Csekonics Erzsébetet vette nőül, kivel Eleméren telepedett le. Fiai: 1. Lajos (szül. 1819, † 1874) cs. kir. kamarás és altábornagy. 2. Jenő (szül. 1821, † 1902). cs. kir. kamarás v. b. t. t., Albrecht főherczeg főudvarmestere, a 9. számú dragonyos ezred tulajdonosa, a Szent István rend nagykeresztese. 3. Béla (szül. 1831) cs. és kir. kamarás és ezredes, a főrendiház örökös jogú tagja 1898 decz. 25-én a valóságos belső titkos tanácsosi méltóságot kapta. Neje: báró Orczy Leona, Györgyházán birtokos. Fiai: Lajos (szül. 1862) cs. és kir. kamarás, a főrendiház örökösjogú tagja és Gyula (szül. 1874.) cs. és kir. kamarás.
Czímer: ezüstben, természetes lombosfa, gyökerestől, melyet két oldalt és alúl egy-egy ötszirmú aranynyal futtatott vörös-rózsa kísér. Sisakdísz: zöldezüst fonadékon a paizsbeli fa. Takaró: zöldezüst.

Piret.
Pozojevics. (Pozoevics).
Egyike azoknak a családoknak, a melyek a zágrábi püspökség hűbérnökeiként a XIX. század első évtizedében telepedtek le Torontál vármegyében. A családtagok közűl Miklós, Mátyás, János és Imre, továbbá György, József, János, Ferencz, Imre, Tamás, Gábor, Péter, másik József és Mátyás, úgyszintén Tamás, Jakab, Miklós, József, és Péter, végül János, József, Miklós, másik Miklós, Mátyás és Tamás 1821 jún. 18-án hirdettették ki nemességüket Torontál vármegyében Zágráb vármegye bizonyítványa alapján. A család jelenleg Klári községben birtokos.
Radonics.
Varasd vármegyéből származik. Tagjai közűl István 1622-ben Varasd vármegye szolgabírája volt. A zágrábi püspökség hűbérnökeként 1802 táján letepedett le Torontál vármegyében.
Czímer: (színjelzés nélkül) természetes földön haladó kétfarkú oroszlán, jobb előlábával görbe kardot tartva. Sisakdísz: az oroszlán növekvően.
Rogendorff gróf.
Steyerországból származik. 1480 november 4-én birodalmi bárói rangot, 1521 május 3-án Rogendorff és Mollenburg előneveket nyert. 1669 április 12-én Csehország területére nyert honfiúsítást. 1686 április 16-án csehországi grófi rangot nyert. József, mint kanaki és idvarnoki hűbérnök, 1799-1802 között telepedett le Torontál vármegye területén. Ennek fia volt József Albert Ernő (szül. 1784, † 1842.), a ki Petrovich József udvarnoki birtokos leányát vette nőűl; ő telepítette Rogendorf (a mai Szőllősudvarnok) helységet, melynek területét Udvarnok határából hasíttatta ki 1840-ben. Fia: Róbert Dezső (szül 1833, † 1887.), kinek gyermekei: Andor (szül. 1854.) és Marcsa (szül. 1859). 1886-ban a család eladván Rogendorf birtokát, elköltözött a vármegyéből.
Rohonczy.
Veszprém vármegyéből származik; a XVII. század folyamán tűnik fel tagjai közűl István (1640.), esztergomi kanonok, szalavári apát, 1651-ben pozsonyi prépost († 1652.). Az 1754-55. évi összeírásban e családból Sopron vármegye nemesei közé Mihály, Veszprém vármegyében pedig Pál van felvéve, ki e vármegyének főispánja volt. János (szül. 1775, † 1842.), Veszprém vármegye követe, később udvari tanácsos. Ennek fia Ignácz (szül. 1802, † 1867.), Sopron vármegye alispánja, később 1861-ben udvari tanácsos. György (szül. 1837.), lovassági tábornok, 1904-ben bárói rangot nyert. Lipót (szül. 1807, † 1861.), az osztrák hadseregben a 7. chevauxleger ezrednél viselt századosi rangjáról lemondván, 1847-ben Torontál vármegyébe, Törökbecsére költözött. Nemességét 1845 szeptember 13-án hirdettette ki, Veszprém vármegye bizonyítványa alapján. A szabadságharcz kitörésekor ő is kardot kötött s 1848 október 13-án Törökbecsénél átkelvén a Tiszán, Csurognál a szerbeket szétverte. Később a 16. számú huszárezrednek lett a szervezője s parancsnoka. Az aradi törvényszék, 1849 november 16-án, kötéláltali halálra ítélte, melyet Haynau 16 évi várfogságra változtatott, de már 1851-ben kegyelmet nyert. Fia: Gida (szül. 1852 január 15.), tanulmányai befejeztével törökbecsei birtokán gazdálkodott, 1878-ban képviselőnek választották meg. Az 1879-iki szegedi árvíz alkalmával helyettes kormánybiztos volt s tevékeny részt vett a mentési munkálatokban, a miért legfelsőbb elismerésben részesült. A képviselőháznak 1901-ig szakadatlanul tagja volt.
551Czímer: kékben hármas zöldhalom koronás középsőjéből kiemelkedő szárnyas sasláb. Sisakdísz: koronás fekete sas, fejét hátrafordítva, felemelt jobblábával aranymarkolatú görbe kardot tartva. Takarók: kékarany-veresezüst.

Rohonczy.
Rónay. (Zombori).
A R. Mihály levéltárában található adatok szerint a család első ismert őse Heinrich der Oexel 1322-ben szerepel, a ki már az Ampfingen melletti ütközetben esett el. A XVI., XVII., XVIII. századokban Bajorországban két ágon (»Franke« és »Bajor«) virágzott az Oexel nemzetség, mely az idők folyamán egymásután római szentbirodalmi nemességet és báróságot és a frank ág 1790-ben birodalmi grófi rangot is nyert. Egy harmadik ág Tirolban élt; egyes családtagok Sziléziába vándoroltak; mig az egyik János Jakab a XVII. század vége felé Magyarországba költözött s itt 1714 május 10-én József Ignácz Ádám és Mária Rozina nevű gyermekeivel együtt, a magyar nemességet is megszerezte. Ezt 1717 május 29-én Komárom vármegyében, később több ízben Torontál vármegyében kihirdették. József Ignácz Ádám fia József Mátyás 1783 november 7-én Kiszomborra nyert királyi adományt; fiai 1805 szeptember 27-én új adománylevelet eszközöltek ki és ezt 1839 szeptember 9-én kihirdettették Torontál vármegyében. József, Mihály, Mária, Lajos és János 1846 február 26-án családnevüket legfelsőbb engedélylyel »Rónay«-ra változtatták át és hozzája a »Zombori« előnevet nyerték. Azóta a család »Zombori Rónay«-nak írja magát. A család tagjai között Komárom, Csanád, Csongrád és Torontál vármegyékben több híres alispán, főispán és országgyűlési követ volt és a katonai pályán is többen szolgáltak. A jelenkori nemzedékből, a legidősebb ág legidősebb tagja Mihály (szül. 1871.) előbb tényleges huszártiszt volt, majd temesmegyei birtokára költözött s itt az ország egész Délvidékére kiterjedő intenziv közgazdasági tevékenységet fejt ki. Felesége római szentbirodalmi báró Leonhardi Marianne. Fivére Elemér (szül. 1874.) cs. és kir. kamarás, volt orsz. képviselő, nőül véve gróf Béldi Klárát, Erdélyben telepedett le. László (sz. 1864.) Lajos (sz. 1821.) Torontál főispánja. Móricz 1871-1876-ig Torontál főispánja. János ágából: János (szül. 1809, † 1867) 1861-ben országgyűlési képviselő. Fiai: István († 1902.), János (szül. 1837.) országgyűlési képviselő, Ernő (sz. 1852) orsz. képviselő, jelenleg a nagyszentmiklósi kerületet képviseli. Jenő (szül. 1854.), 1891-1902 Torontál vármegye főispánja, a Lipót-rend lovagja, jelenleg 1910 óta a nagykomlósi kerületet képviseli.
Czímer: kékben, zöld alapon görbe kardot tartó kétfarkú aranyoroszlán. Sisakdísz: csőrében három árpakalászt tartó, repülésre kész galamb. Takarók: veresarany-kékezüst.

Rónay.
Sántha.
A család 1655 május 7-én nyert czímeres nemeslevelet, melyet Pest vármegyében, hirdettek ki. A család Nagykőrösről származik, honnan idővel Bihar, majd Torontál vármegyébe elágazott. Tagjai közűl Gyula 1875-ben telepedett le Doláczon, majd Iláncsára költözött. Fia Gyula jelenleg Párdányban birtokos. A családtagok közűl István 1848 előtt hétszemélynök; Mihály 1848-49-ben huszárfőhadnagy; Antal 1848 előtt szolgabíró Pest vármegyében; Gábor 1880-ban kúriai bíró.
Schulpe. (Törökkanizsai).
Sch. Emil, dragonyosszázados és nejétől, báró Nyáry Matildtól született fiai Vilmos és Alfonz, 1866 július 27-én nyertek czímeres nemeslevelet, melyet I. Ferencz József, 1876 október 9-én megerősítvén, a Törökkanizsai előnevet adományozta nekik. A család Westfáliából származik s a XIX. század ötvenes éveiben telepedett le Törökkanizsán. Tagjai közűl a nemességszerzőn kívül, Vilmos és Alfonz törökkanizsai birtokosok, György, pozsonymegyében él és jóléti intézményeiről ismert szocziológus.
Czímer: vágott paizs alsó kék mezejében három hatágú aranycsillag alatt szarvaival fölfelé álló ezüst holdsarló. Felül: aranyban a vágási vonalból kiemelkedő, kiterjesztett szárnyú fekete sas, jobbjában a paizsbeli csillagokkal és félholddal megrakott kék zászlót tartva. Takarók: kékarany-veresezüst.

Schulpe.
Sermage. (Szomszédvári és Medvegradi gróf).
Francziaországból származik. S. Péter Troilus, 1720 deczember 9-én bárói rangot, 1749 deczember 9-én fiával, Péter Jánossal együtt grófi rangot s az 1764-65. évi XLVII. törvényczikkel honfiúsítást nyert. A család a XIX. század első felében Gyertyámos helységben bírt földesúri joggal.
Simonsich. (Simoncsics, Simonchitz, Simontsits, vagy Simonchich; Banjalukai és Nahácsi).
Boszniából, Banjalukából származik. Mátyás és leszármazói 1565 október 20-án nyertek czímeres nemeslevelet Miksa római német császár és magyar királytól. Ez adománylevelet III. Ferdinánd király 1647 június 15-én czímerbővítéssel megújította. Az 1565. évi nemeslevelet 1622-ben, az 1647. évit pedig még ebben az évben Pozsony vármegyében hirdették ki. A család Pozsony vármegyében Nahácson telepedett le, mely községre adományt nyert, a mit Pozsony vármegyének Nagyszombatban tartott közgyűlésén, 1722-ben hirdettek ki. A család 1842-ben telepedett le Torontál vármegyében. Tagjai közűl: Gyula († 1907) első osztályú főhadbiztos. Géza jelenleg kir. közjegyző Nagyszentmiklóson, Béla valkányi községi jegyző.
Czímer: I. (1565. évi) kékben zöld halmon, a paizsfőben félkör alakban elhelyezett nyolcz hatágú csillagtól kísért természetes oroszlán, jobb előlábával kivont kardot, baljával a kardot érintő ezüst holdsarlót tartva. Zárt sisak. Sisakdísz: czölöpösen állított, dárdát tartó, veres békóba zárt, természetes színű emberi kar. (Más adat szerint: czölöpösen állított pánczélos kar gerelylyel). Takarók: veresarany-veresezüst.
Czímer: II. (1647. évi) kékben hármas zöldhalom koronás középsőjét átlépő, görbe kardot tartó, természetes színű oroszlán. Sisakdísz: nyílt fekete szárny között kinövő piazsbeli oroszlán. Takarók: kékarany-veresezüst.

Simonsich.
Sina. (Hodosi és Kizdiai).
Boszniából származik, honnan a XIX. század elején költözött Magyarországba. A beköltözött S. György Simon, 1818 április 3-án nyert magyar nemességet. Fiai 1832 márczius 8-án osztrák bárói rangot nyertek. György Simon és János Simon testvérek osztrák báróságát 1832 márczius 29-én Magyarországra is kiterjesztették. A család utolsó fisarja Simon György († 1876.), v. b. t. t.; a Lipót-rend nagykeresztese, a Magyar Tudományos Akadémia igazgatósági tagja, Kis-Orosz (Torontáloroszi) és Valkány helységekben volt birtokos.
Sissányi.
Eredetileg: Hadsimihal-Sissani. H. Pál, neje Constantin Ágnes, fia János Pál és ennek neje, Papapoliso Klára, gyermekei: Pál, Miklós, Ágnes, Erzsébet, Konstantina, Mária, Anasztázia és Ilona, 1798 október 12-én nyertek czímeres nemeslevelet és 1799 január 4-én 552az Ujbecsei előnevet. A czímeres nemeslevelet 1799 április 22-én hirdették ki Torontál vármegyében. A család Törökbecsén bírt földesúri joggal, ezenkívül az övé volt a XIX. század első felében Borjas-puszta is.
Sváby. (Svábóczi és Tóthfalui).
Szepes vármegyéből származik. Első ismert ősei Detre és Leonhard, a kik 1263-ban nyertek adományt Tóthfalura. Ezek egyikének utódai: György, Bálint és János, a kik 1582-ben nyertek Rókusz helységre iktató parancsot és adománylevelet. Idővel átszármazott Külső-Szolnok vármegyébe, hol Dévaványán és Kéthalom-pusztán bírt földesúri joggal. Az 1754-55. évi országos nemesi összeírásban Károly van felvéve e családból Heves és Külső-Szolnok vármegye nemeseinek névsorába. Békés vármegyében Szent-Andráson és Csabacsüd-pusztán volt birtokos. Tagjai közül: János, tábornok (1802-1820). János Károly 1827-1859-ig gróf Blankenstein Károly uradalmi igazgatója. Fia Viktor 1850-79-ig a báró Baldacci-féle uradalom felügyelője Kéthalom-pusztán. Fia Gyula, állomásfőnök Nagykomlóson. A család jelenleg még Nógrád és Szepes vármegyékben is elterjedt. Nándor († 1910. Lőcsén), törvényszéki elnök. Gyula, Nógrádban, Lőrincziben orvos.
Czímer, melyet a Külső-Szolnok és Békés vármegyékbe szakadt ág használt: veresben zöld halmon álló pánczélos sisakos vitéz, jobbjában nyílveszszőt, baljában levágott emberfőt tartva. Sisakdísz: kinövő paizsalak. Takarók: veresarany-kékezüst.
Szabó, (Eredetileg Kőrösy-Szabó).
A család 1690-ben nyert czímeres nemeslevelet I. Lipót királytól, melyet Komárom, majd Pest vármegyében hirdettek ki 1698-ban. A család idővel átszármazott Bács-Bodrog, Temes és Krassó vármegyékbe. Torontál vármegyében 1849-ben telepedett le. Tagjai közűl János 1848-49-ben honvédtüzérőrnagy. Ferencz 1848-49-ben honvédszázados. Ödön jelenleg főszolgabíró Temes vármegyében. Ferencz kir. postamester Tamáslakán.
Czímer: kékben zöld alapon fehér lovon ülő, zöld attilás és nadrágos, fehér mentés, nyusztkalpagos vitéz, jobbjában görbe kardot tartva, melyen levágott turbános török fő van átütve. Sisakdísz: görbe kardot tartó pánczélos könyöklő kar, a kardon átütött turbános fővel.
Szápáry. (Muraszombati, Széchy-Szigeti és Szápári).
Veszprém vármegyéből származik. A XVI. század közepén tűnik fel. Tagjai közűl Péter országbíró, 1690-ben bárói, Miklós és Péter testvérek Muraszombat örökös urai, az előbbinek fia István, az utóbbinak báró Balassa Teréziától született gyermekei: József Ádám, Péter Ignácz és Mária Terézia Erzsébet, 1722 deczember 28-án grófi rangot nyertek. A család tagjai közűl: József († 1822), cs. kir. kamarás, Moson vármegye főispánja, II. József császár uralkodása alatt előbb Egrest, majd 1807-ben Nagy-Szent-Pétert (Rácz-Szent-Péter) vette meg a kincstártól. Halála után a torontáli birtokokat testvére Pál, majd ennek fia József, ennek halála után pedig Antal (szül. 1802, † 1880) magyar királyi főajtónállómester, örökölte. Utána fiára: Gézára, magyar királyi főudvarmesterre, szállott (szül. 1828, † 1898). Fia Pál, cs. és kir. kamarás, volt fiumei kormányzó, itteni birtokait eladta az aradi görögkeleti román egyháznak.
Szent-Ivány. (Liptó-Szent-Iváni).
A család II. Endre király uralkodása alatt Csehországból származott be. 1286 május 8-án IV. László király a család őseit, mint cseh nemeseket, a magyar nemesek közé rendelte soroltatni. Első ismert őse Lőrincz, a ki az 1263. évi adománylevélben említtetik. A további leszármazási adatokat a Nógrádot tárgyaló kötetben ismertettük. Tagjai közűl: Zoltán (szül. 1844), cs. és kir. kamarás, a Felsőaradi, Elemér és Szentmihály községekhez tartozó Szent-Ivány, Két-Lénia és Szemitra tanyák birtokosa.
Czímer: kékben, liliomos korona fölött, czölöpös pánczélos kar és kürt között hatágú aranycsillag. Ezt a czímert már 1342 óta használja a család. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: kékezüst-veresarany. 1622 óta czímertartók: két bányász.
Szerviczky.
Szervüszky Márk ujvidéki lakos II. József király uralkodása alatt a kincstári jószágok elárverezése alkalmával Törökkanizsát vásárolta meg. 1783 november 7-én a »Törökkanizsai« előnevet nyerte, a mit I. Ferencz király 1799. márczius 29-én megerősített. 1795-ben Torontál vármegye nemeseinek névsorába vették fel. E családból származik Sándor, kinek nemességét 1843 június 6-án hirdették ki Torontálban, Bács vármegye bizonyítványa alapján.
Szőllősy. (Felsőszőllősi.)
(Ősi fészke a nyitravármegyei Felsőszőllős. Első ismert ősei: Busa fia Gáspár, Gyula fiai Csima, Sámuel, Altony, Csalló, Pál fia Mikó, Botka fiai János és Bene, továbbá István fia Miklós, Csolkez fiai Tamás és Batiz. Tamás 1294-ben homo regius Ivánka mesternek, a Forgáchok egyik ősének beiktatásánál. Benedek fia Marczel, Dénes fia Deés, Módos fiai Simon és Péter, Jakab fiai Ábrahám és Sándor, Ipse fiai Ipoly és Ipuna, végül Mató fia Bátor és Gál fia Sándor, a kik 1285-ben osztoznak ősi birtokukon, Szőllősön. Ezek egyikének utóda lehetett Tamás - a XIV. század második felében - kinek fiaitól: Gáspártól (1414-1428.) és Dénestől (1424-1428.) a család két főága származik. Gáspár utóda Miklós (szül. 1572, † 1630 táján) a pozsony vármegyei Alsó-Csöpönyre költözött, házasság útján megszerezvén ezt a birtokot, melyet a XIX. század elején adott el a család. Miklóstól származik a család csöpönyi ága. Dénes utóda szintén Miklós († 1589. előtt), a ki Kisherestyéni Gyepes Magdolnát bírta nőül, e házasság révén Felső-Elefántot szerezte s megalapítója lőn az elefánti ágnak, mely a XIX század elején kihalt. Pál 1463-ban Mátyás király kanczelláriájának jegyzője; Mihály (az elefánti ágból) 1606 lovaskapitány Bocskay seregében és Sempte várának parancsnoka; János (az elefánti ág barsi mellékágából), 1606-1609-ben Barsmegye alispánja, országgyűlési követ, a ki részt vett a zsitvatoroki békét megelőzőleg, a törökökkel folytatott békealkudozásokban. János (a csöpönyi ágból) 1632-ben Nyitra vármegye őrseregének kapitánya; János (az elefánti ágból), Rákóczi híve, 1709-10-ben Nyitravármegye alispánja; László (a barsi mellékágból) szintén Rákóczi híve, a ki szerepel a fejedelem és a szövetséges rendek 1705 szeptember 20-án, a szécsényi gyűlésen, kiállított szövetséglevelének aláírói között; Gáspár (a csöpönyi ágból, szül. 1720, † 1781.), kinek anyja Grassalkovich Erzsébet Judith volt, 1773-1782 közt Pozsony vármegye alispánja; Ferencz (1754-1805.) az elefánti ág utolsó sarja, udvari kamarai tanácsos, József (a csöpönyi ágból, szül. 1796, † 1844) udvari kamarai tanácsos. - Az ősi birtokot, Felsőszőllőst a XVIII. század elejéig bírta a család. A csöpönyi ágból János (szül. 1772.) telepedett le első ízben Torontál vármegyében, hol a komlósi járás szolgabírája volt. Mint szolgabíró, részt vett az 1809. évi nemesi felkelés szervezésében. Valószínűleg ő hívta meg Torontálba 553testvérének, Józsefnek (szül. 1753. † 1806.) fiát Lajost, a kitől a jelenleg virágzó torontáli ág származik. Lajos (szül. 1787. † 1868.) ifjú éveit a szülői háznál Alsócsöpönyben töltötte. 1809-ben már Torontál vármegyében szerepel, hol a felkelt nemes sereg hadnagyává választották. Később vármegyei esküdt volt Törökkanizsán és Nagykikindán, majd adószedő. Fiai közűl György (szül. 1814. † 1870.) 1848-ig a kir. kamaránál szolgált. A szabadságharcz után a temesvári első takarékpénztár szolgálatába lépett. Ernő (szül. 1818. † 1887.) az 1839-40. évi országgyűlésen Fodor Károly gádi földbirtokos és országgyűlési követ mellett vett részt. 1842-ben megszerezte az ügyvédi diplomát és Torontál vármegye szolgálatába lépett, mint esküdt. 1848-ban szolgabíróvá választották. A szabadságharcz után 1870-ig a begaszentgyörgyi uradalomban volt gazdatiszt, később haláláig a billédi érseki uradalom jószágigazgatója. Fiai: Gyula (szül. 1844. † 1907.) mérnök. Lajos (szül. 1845, † 1902.) részt vett az 1866. évi poroszok elleni hadjáratban, később gazdatiszt. István (szül. 1852) ügyvéd, Lugos város tiszti ügyésze. Kálmán (szül. 1857.), eleinte állami, később magánmérnök volt; 1911 óta Nagybecskerek város mérnöke. 1910-ben kiadta családja történetét.
Szőke.
Sz. Sámuel aradvármegyei főjegyző 1831 július 29-én nyert czímeres nemeslevelet I. Ferencz királytól, melyet még ugyanez év deczember 7-én hirdettek ki Arad vármegyében. Ugyanakkor Repszeg községre nyert királyi adományt s azóta a család az »Alsó-Repszegi« előnévvel él. Tagjai közűl Sámuel 1831-ben Arad vármegye főjegyzője és táblabírája. Károly 1848-ban és 1861-ben Arad vármegye alispánja, majd 1848-ban és 1861-ben a pécskai kerület képviselője. II. Károly királyi ítélőtáblai bíró, Módoson lakik.
Czímer: ezüstben, aranysujtásos, kék ruhás, magas kucsmás magyar vitéz, jobbjában kivont kardot tartva, a kardon átütött török fővel. Sisakdísz: csőrében aranytollat tartó ezüstszürke sirály. Takarók: kékarany-veresezüst.
Sztojanovics. I.
Sz. Fülöp nagykikindai alesperes, neje Georgievics Erzsébet, gyermekei Sándor, Bazil, Arzén és Fruzsina 1792 július 26-án nyertek czímeres nemeslevelet, melyet 1793 márczius 4-én hirdettek ki Torontál vármegyében.
Sztojanovits II.
Sz. János és nejétől Plavschity Eulaliától született Mladen fia 1835 május 8-án nyertek czímeres nemeslevelet »Latzunási« előnévvel, melyet 1836 június 17-én hirdettek ki Torontál vármegyében.
Tajnay. (Tajnai és Tiszahegyesi.)
Bars vármegyéből származik. Első ismert ősei T. Orbán és Mihály (1461-1471.), a kik közűl az utóbbi terjesztette tovább a családot. 1560-ban új adományt nyert I. Ferdinánd királytól. János és Antal I. Ferencz királytól 1796-ban nyertek adományt Tiszahegyes egy részére, a mit 1796. szeptember 22-én hirdettek ki Torontál vármegyében. A XIX. század első felében Tiszahegyesen birt földesúri joggal.
Tallián. (Vizeki nemes és báró.)
Somogy vármegyéből származik; előnevét a sopronmegyei Vizekről (Vizenek) írja. A család régi oklevelei elpusztulván, Tallián János és gyermekei Miklós, Gergely, György, Ilona férj. Marossy Mihályné, úgyszintén János atyjának fivére és gyermekei Pál, Vitus János és sógoruk Mylosits gyermekei 1610 január 1-én nyertek II. Mátyás királytól új czimeres nemeslevelet Vizeki előnévvel. A nemességszerző János fiai közűl Gergely és György terjesztették tovább a családot. Gergely fiai: Gergely és Ádám külön ágak alapítói. Tagjai közül János Pál a hétszemélyes tábla nyugalmazott bírája, a II. osztályú vaskoronarend lovagja 1876. február 7-én osztrák bárói, 1897-ben magyar bárói rangot nyert »Bélaházi« előnévvel. Torontál vármegyébe András († 1876, Törökkanizsa) telepedett le és 1866 február 17-én hirdettette ki nemességét. Fia Béla (szül. 1851.) 1880-ban Torontál vármegye szolgabirája, föjegyzője, majd alispánja, 1886-tól Somogy, majd 1892-ben Békés és Csongrád vármegye főispánja, a képviselőház volt alelnöke (1899-1903.), majd földmívelésügyi miniszter (1903-1905.), 1902-ben a szerb nemzeti egyházi kongresszus királyi biztosa, valóságos belső titkos tanácsos, a Szent István rend kiskeresztese, a szerb királyi Takovarend nagy keresztjének és az arany koronás érdemkeresztnek tulajdonosa. 1896 óta a törökkanizsai kerület országgyűlési képviselője. 1911 decz. 24-én magyar bárói rangot nyert, örökös főrendiházi tagsági joggal; 1885-ben Varadiai Baich Máriával lépett házasságra. Jelenleg Törökkanizsán birtokos.
Czímer: kékben, zöld halmon, veresruhás mellvértes, sisakos vitéz, jobbjában veres keresztes fehér zászlót tartva. Sisakdísz: vereskeresztes fehér zászló. Takarók: veresezüst-kékarany.
Trifunátz.
T. Demeter 1816 június 21-én nyert czimeres nemeslevelet »Báttfai« előnévvel, a mit 1816. szeptember 3-án hirdettek ki Torontál vármegyében.

Tallián.
Urbán. (Monyorói.)
Arad vármegyéből származik. Gyula I. Ferencz királytól adománylevelet nyert Monyoróra, melyet 1845 november 17-én hirdettek ki Torontál vármegyében. Tagjai közűl Iván (1900-1905.) és 1910 óta másodízben Arad vármegye és Arad szabad királyi város főispánja, Törökbecsén birtokos.
Czímer: kékben, zöld alapon szemközt álló pánczélos, veres tollbokrétás, sisakos vitéz, jobbjában egyenes kardot tart, balját csípőjére támasztja. Sisakdísz: egyenes kardot tartó könyöklő pánczélos jobb kar. Takarók: kékezüst-veresarany.
Uzbasich. (Eredetileg Juzbasich).
Varasd vármegyéből Mihajlováczról származik. Egyike azoknak a családoknak, a melyeknek tagjai a zágrábi püspökség hűbérnökeiként 1801-ben telepedtek le Torontál vármegyében, a hol Kőcsén volt birtokos. Jelenleg Gáspár a csenei járás főszolgabírája, Kőcsén és Csenén birtokos.
Czímer: Kékben, zöld alapon álló magyar vitéz, jobbjában görbe kardot tart, balját csípőjén nyugtatja. Sisakdísz: paizsalak növekvően. Takarók: kékarany, vörösezüst.

Uzbasich.
Vinczehidy. (Vinczehidi).
A nemességet V. Izidor, a nagykikindai takarékpénztár igazgatója 1885 máj. 6-án kapta »Vinczehidi« előnévvel a nagykikindai magyarság politikai és kultúrális mozgalmainak vezetéséért s különösen az ottani magyar gimnázium létesítése körüli kitartó és eredményes munkásságáért. Fia: Ernő (szül. 1870.) Torontál vármegye főjegyzője. Dezső (szül. 1877) ügyvéd.
Czímer: három természetes színű méhvel megrakott jobbharánt ezüst pólyával vágott paizs felső kék mezejében, a paizs szögletéből sugárzó aranynap. Az alsó vörös mezőben haladó aranyoroszlán. 554Sisakdísz: zárt veres kék szárny között kinövő aranyoroszlán. Takarók: kékezüst, veresarany.
Vuchetich. (Brinyi és Csenei).
Horvátországból származik, hol már a XIV. században a nemesek között szerepel. 1820-ban, midőn horvátországi birtokaiért Csenére nyert adományt, Torontálban is meghonosodott, hol 1829 máj. 11-én hirdettette ki a nemességét. A magyar nemességet Pál drinji vajda és Kenéz, valamint fiai: György, Farkas és Péter, leánya Philoméla 1652 ápr. 29-én nyerték. Ezek egyikének utódai Lőrincz és Mihály, 1698 aug. 14-én Lipót királytól Briny nevű nemesi birtokra és tartozékaira adományt nyertek. Tagjai közűl Farkas, az egyik czímerszerző, Brinye vár kapítánya volt. Mileta a Napoleoni elleni hadjáratok alatt a maburgettói erődítvény parancsnoka. Miklós († 1823.) udvari káplán. György († 1843.) huszárkapitány; Mátyás († 1827.) egyetemi tanár. György († 1876.) zsombolyai járási főszolgabíró, később járásbíró. Miklós (1833.) árvaszéki elnök. Ferencz († 1889.) plebános. Endre († 1894.) ügyvéd, Alajos jelenleg nyug. aljárásbíró. István jogtudor, zágrábi kanonok († 1894). Sándor nyug. főispán. II. István nyug. ezredes. III. István honvédhuszárőrnagy. Lukács cs. és kir. őrnagy. János honvédszázados. IV. István honvédhadnagy. V. István perjámosi szolgabíró. Ödön billédi ügyvéd. Iván dr. módosi ügyvéd. VI. István Párdányi plebános. József nyug. vasúti titkár.
Czímer: vörösben két kereszbe fektetett kard elé állított aranyszélű kék paizson »Pedes et eques« jelmondat. Sisakdísz: kétfarkú aranyoroszlán nővekvően, jobbjában buzogányt tart. Takarók: kékarany-veresezüst.

Vuchetich.
Wimpffen gróf.
W. Domonkos Herman 1555 aug. 18-án nyert birodalmi czímerlevelet. János Frigyes és János Detre testvérek 1658 aug. 13-án nyertek birodalmi lovagi rangot czímerbővítéssel. 1781-ben a család bárói rangja megerősíttetett. 1797-ben a család birodalmi grófi rangot nyert. A bárói ágból Dagobertet 1827. évi 42. törvényczikkel honfiusították. Ferencz Károly Ede Herman (szül. 1767, † 1842.), fia: Ferencz Eneszt Lőrincz (szül. 1797, † 1870.) cs. és kir. kamarás v. b. t. t. Ennek fia: Viktor Egyed Keresztély (szül. 1834, † 1897.) cs. és kir. udvari tanácsos cs. és kir. korvett-kapitány, a ki 1860 jan. 12-én lépett házasságra Hodosi és Kizdiai Sina Anasztázia bárónővel, telepedett le Magyarországban. Fiai: Siegfried és Simon 1902 okt. 3-án magyar grófi rangot nyertek az örökös főrendiházi tagság jogosultságával. Siegfried (szül. 1865.) birtokai: Ercsi, Fibics, Kizdia és Hodos. Simon (szül. 1867.) Óbéb helységben birtokos.
Czímer: veresben hármas zöldhalmon ágaskodó ezüst kos, előlábaival ezüstkeresztet tartva. Sisakdísz: két vörös szarv között, melynek mindegyike kívülről hét (1:1:2:3) arany hársfaleveles pálczácskával van megrakra, kinövő paizsbeli kos. Takarók: mindkét oldalról veresezüst.

Wimpffen.
Zichy Ferraris gróf.
A család eredetét és leszármazását a Pozsony vármegyei kötetben ismertettük. A jelenleg virágzó nemzedék őse János († 1767.), kinek fia István (szül: 1722, † 1769.) az oroszvári főágazat alapítója. Ennek második fia: Károly (szül. 1753 márcz. 4., † 1826 szept. 28-án.) Békés, majd Győr vármegye főispánja, 1783-ban kamarai tanácsos, 1785-től kamaraelnök, tárnokmester és v. b. t. t., majd 1787-től a m. kir. helytartótanács elnöke s 1788-tól országbíró, az aranygyapjas rend vitéze, 1808-tól kezdve pedig az államtanács tagja és az állami miniszterium elnöke. Kamarai tanácsosként 1783-ban kincstári birtokon telepítette Zichyfalvát. Fiai közűl Ferencz altábornagy (szül. 1777, † 1839.), nőül vevén gróf Ferraris Vilmát, az 1802. évi 32. törvényczikkel Magyarországon is honfiusítást nyert és 1811. évi ápr. 12-én engedélyt kapott arra, hogy leszármazóival együtt a Zichy-Ferraris nevet viselje és a Ferraris czímert a Zichy-czímerrel egyesítse. Ferencz Nagytószeg, Kistószeg, Molydorf (Molyfalva), Szenthubert, Charleville (a mai Károlyliget), Seultourn (a mai Szentborbála) helységekben és Nagytóba pusztán bírt földesúri joggal. Fiai: Emanuel (szül: 1808, † 1877.), Bódog (szül. 1810, † 1885.) cs. kir. kamarás és Lajos (szül. 1814, † 1859.). Bódog fiai: Viktor (szül. 1842, † 1880.) Moson vármegye alispánja, majd Pest vármegye főispánja, a ki Molyfalván, Nagytószegen és Kistószegen volt birtokos, a mely birtokait báró Billot Cirillnek adta el. Lajos (szül. 1844,) a főrendiház tagja. Emanuel (szül. 1852.) cs. és kir. kamarás. Budapesten lakik. Jelenleg a családból Ágost Torontálorosziban, Andor Pészakon birtokos, az utóbbi szintén a család oroszvári főágából származik. Ez ág alapítójának Istvánnak elsőszülött fia volt Ferencz (szül. 1751 febr. 17, † 1812.), Békés, majd Pest-Pilis-Solt vármegye főispáni helytartója, 1788-ban Zemplén vármegye főispánja, majd főpohárnokmester és Veszprém vármegye főispánja, a ki a vedrődi ágazatot alapította. Tíz gyermeke közűl Ferencz József, Károly és Edmund három vonalra osztották a vedrődi ágat. Ferencz József (szül. 1874, szept. 20-án Pozsonyban, † 1861 aug. 15. Pozsonyban) kir. főajtónálló és Bihar vármegye főispánja alapította a seregélyesi vonalat. Fiai közűl László (szül. 1799, † 1868 jan. 9-én Pesten) cs. kir. kamarás, 1848 előtt m. kir. helytartósági tanácsos. Nejétől gróf Széchenyi Máriától született fia: László (szül. 1830, † 1896.) cs. és kir. kamarás. Neje: gróf Széchenyi Ernesztin. Fia Andor (szül. 1858 nov. 13-án.) 1891 jún. 1-én Pozsonyban lépett házasságra Pészaki Bajzáth Mária csillagkeresztes hölgygyel. E házasságból született Vera, Erzsébet, Magda és Dezső Antal (szül. 1904.).
Czímer I.: kékben, lebegő aranykoronából kiemelkedő, négy-négy ágú szarvasagancs között lebegő, egyenlő szárú ezüstkereszt. Sisakdísz: paizsalak. Takarók: mindkét felől kékarany. Czímer II.: Hasított paizs. Elől a Zichy-czímer kékben, aranyeveles koronából kiemelkedő négy-négy ágú szarvasagancspár között, a máltai kereszt. Hátul a Ferraris-czímer: vágott paizs, felül ezüstben kinövő kétfarkú természetes színű oroszlán. Alul veresben két aranypólya. A paizs fölött grófi korona. Paizstartók: két arany oroszlán.
Zoldy (Zoldi).
Franges Simon écskai uradalmi bérlőtől és nejétől Vettich Erzsébettől született Péter, Simon, Nándor, Lipót, Mihály és Erzsébet családnevüknek Zoldyra való változtatásával, Zoldi előnévvel, 1845 Szent Jakab hava 10-én nyertek czímeres nemeslevelet V. Ferdinánd királytól. Mihály (szül. 1837.), a ki Lázárföldön volt birtokos, 1910 máj. hó 13-án örökbefogadta Küffer Húgó Béla cs. és kir. huszárkapitányt, a kire nemességét és czímerét is átruházta.
Czímer: kékben hármas zöld halom középsőjén nyugvó leveles aranykoronából kinövő aranygriff, első lábaival három arany búzakalászt tartva. Sisakdísz: paizsbeli griff. Takarók: mindkétfelől kékarany.
Zsiros.
L. Antalffy-Zsíros.

« TORONTÁL VÁRMEGYE TÖRTÉNETE. 1779-ig irta Reiszig Ede dr. történetíró, a közp. szerkesztő biz. tagja 1779-től 1867-ig írta Alexich Bogolyub megyei főlevéltáros 1867-től a mai napig írta Haraszthy Lajos segédszerkesztő. KEZDŐLAP

Torontál vármegye

Tartalomjegyzék

NAGYBECSKEREK. Irta Móricz Miklós, a monografia munkatársa. »