Nagykikinda jelenleg Torontál vármegyének legnépesebb városa. A nagy magyar Alföld déli részén, gazdag, termékeny területen fekszik, az ország egyik legrégibb és legnagyobb vasuti fővonala, a budapest-orsovai vonal mellett, Szeged és Temesvár között. Két év óta közvetetlen vasúti összeköttetést nyert Araddal is. Viczinális vasút vezet innen Nagybecskerekre is és egy rövid szárnyvonal Nagyteremia-Nyerőre.

Régi, elhanyatlott időkbe akarunk most visszatekinteni. Annyit általánosságban kiemelhetünk, hogy a régi Nagykikinda kétségkívül a jelentéktelenebb, kisebb községek sorába tartozott és csupán kevés számú lakosból álló falu volt. A kir. kincstár uradalmaihoz tartozott. Az első nyom, melyet róla találunk, az 1423. évbe vezet vissza. Az akkori írásmód szerint Nagykeken névvel nevezték ezt a községet. Királyaink adták, vették ezt a községet is és egyik emberüktől a másiknak a birtokába ment át. Így a mondott évben Berekszói Hagymás László birtokában volt. Hogy ez évet megelőzőleg mikor keletkezett, azt meghatározni nem lehet. Csak következtetni tudunk annyit, hogy már jóval előbb megvolt, minthogy ez a vidék már régebben benépesített terület volt. Az első nyom tehát Zsigmond király idejéig vezet. Olvasunk egy adatot 1425-ből arra vonatkozólag, hogy Zsigmond király több más községgel együtt Echehidát, vagyis Nagykikindát Brankovics György szerb despotának adta át birtokul, cserébe azért, hogy a szerb despota Szerbországot Magyarország főhatósága és védelme alá adta a török ellen. Azt is olvassuk, hogy Brankovics György e birtoklása révén ide s erre a vidékre nagy számú szerb lakos telepedett le. Ezek a települések a török pusztítások következtében vidékünkön mind gyakoribbá, sűrűbbekké lettek. Mátyás király alatt, 1460 táján is sok szerb költözött be. Azután egy 1462 május 25-ről kelt oklevél említi városunkat Kökénd néven. Hogy ez a Nagykeken, Kökénd és Echehida azonos a mai Nagykikindával, azt abból is következtetjük, hogy ugyanabban az oklevélben, a melyben ezek a nevek említtetnek, ezekkel együtt szerepel Hollós, Galád és Vámhalom is, mint a melyek Nagykikinda mellett feküdtek. Már pedig azt tudjuk, hogy Hollós is, - a mai Ollus, továbbá Galád is, Vámhalom is, a mai Válom, a mai Nagykikinda határrészét teszik. Régen ezek mind önálló községek voltak, ma azonban - régi nevöket fenntartva, - csupán Nagykikinda határrészei gyanánt szerepelnek.

Hollós multjáról is maradt fenn néhány tájékoztató adat. Borovszky Samu dr. történetíró azt írja róla, hogy Nagykikindától keletre, az Oluz nevű tó partján két Hollós feküdt; az egyik kiváltságos kun község, a másik jobbágyfalu. A kun Hollós lakosai elszegényedtek s beleolvadtak a jobbágyfaluba. Ez a Hollós is királyi birtok volt a XV. században. Zsigmond király ezt is Kikindával együtt Hagymás Lászlónak adta. Hagymás eladta Hunyadi Jánosnak. Hunyadiról Mátyás királyra szállott; ő pedig 1458 márczius 4-én nagybátyjának Szilágyi Mihálynak adományozta. 1558-ban azt olvassuk róla egy török adóösszeírásban, hogy egészen szerb község volt. 1582-ből az van róla feljegyezve, hogy 22 szerb lakosa van, a kik mind juhászok. Hollósról még 1752-ből is van említés, a mikor egy temesvári marhakereskedő bérelte. Ettőlfogva mint önálló községről, nincs többé adatunk róla és valószínű, hogy az ugyanez időben másodszor települt új Nagykikindába olvadt.

Ugyancsak erre a Hollósra vonatkozólag van egy érdekes történeti vélemény is, melyet e helyen fel kell említenünk. Nevezetesen Rácz Károly, a szapárfalvi ref. egyház történeti kutatásokkal is foglalkozó lelkésze azt állítja róla, hogy ezen a helyen született Mátyás király. Ezt az állítását indokolni is megkísérli. 584Azt már fentebb említettük, hogy Hollós Hunyadi birtok volt. De ezenkívül a nevezett lelkész még azzal is indokolja vélekedését, hogy azok a tudósok, a kik Kolozsvárt állítják Mátyás szülővárosának, Heltai Gáspárra hivatkoznak, a ki pedig szerinte abban tévedt, hogy a megrongált kézirat szövegében a Holosvarini helynevet Kolosvarininek olvasta. Ő Heltaival szemben Bonfini Antal írásából idéz, a ki ott élt a Mátyás udvarában. Ez a Bonfini pedig nem Kolozsvárt, hanem Holosvárt mondja a Mátyás szülőhelyének. Egyebek között azt írja Bonfini: Korvin Mátyás, Hunyadi Hollós János atyjától születve, az előnevek közűl az elsőt Erdély legszélső részén fekvő Hunyad várától vette, a másikat pedig attól a falutól kapta, a melyben született. Bonfini falunak (latinul pagus, vicus-nak) mondja azt a helyet, hol Mátyás született, Kolozsvár pedig nem volt falu, továbbá, hogy második előnevét a Korvint, vagy Hollóst attól a falutól vette, tehát Hollótól, - a melyben született.

Visszatérve Nagykikindához, azt találjuk még róla, hogy 1562-ben Kökényd, Nagy-Galád, Rév-Galád és Válhalom községeket a király Kerecsényi László gyulai várkapitánynak adományozta. Pedig már ekkor nem volt az adományban semmi érték, mert már 1551-ben ez a terület török kézre jutott. 1551 szeptember 18-án ugyanis Galád, Horogszeg és bizonyosan Nagykikinda is, meghódolnak a török hatalom előtt. S nemsokára ezután a kir. kamara adóbehajtója azt jelenti, hogy itt minden elpusztult. A vármegyében sem alispán, sem szolgabírák nincsenek, a községek nagyobb része romokban hever. Ezek között volt Nagykikinda is. Az első, a magyar Nagykikindának élete itt bevégződik. A lakosok vagy elmenekültek, vagy rakásra ölettek. Hajlékaik is a földdel egyenlővé lettek.

Százötven esztendeig ült e területen a török. E hosszú idő alatt minden elpusztult itt. Még maga az anyaföld is elvadult. A megye nagy része mocsaras, vizes területté lett. Különösen a Nagykikindától délre fekvő területek valóságos mocsártengerré változtak. Másfélszáz esztendei nagy nyomorúság után az első nagy változást 1697 szeptember 11 napja hozta. Ekkor törték össze Zentánál a török hatalmat. A második nagy szabadulási nap 1716 október 13, a mikor Temesvár bevételével az egész Délvidék megszabadult a török járom alól.

A törökök kitűzetése után az osztrák katonai kormány kezébe került a Délvidék fölötti rendelkezés.

Bécsben nagy telepítési tervezeteket dolgoztak ki és ennek értelmében hívtak ide minden országból települőket. Nagy rész jutott a Délvidék földjeiből a szerbeknek, nagy rész németeknek, nagy rész oláhoknak. Mindeniket nagy kedvezményekkel csalogatták ide. Lipót császár felhívást intézett a balkáni szerbekhez és nagy igéretekkel hívta őket az újonnan meghódított tartományba. Jöttek is sok ezren. Csernovics Árzén ipeki patriarcha maga 37 ezer családdal jött, mintegy 80 ezer főnyi néppel. Hogy az elfoglalt részeket biztosítsák, szervezték a szerbekből a Tisza és Maros mentén az úgynevezett Tisza-marosi Határőrvidéket 1702-ben.

Abban az új nagy alakulásban, mely Mercy Klaudius kormányzóságával itt a Délvidéken kezdetét vette, Nagykikinda nevével 1718-ban találkozunk újra. A tartomány kormányzatára vonatkozó Mercy-féle javaslatot ugyanis ez év szeptember 12-én hagyta jóvá a császár s ebben a javaslatban, mely az egész Temesi Bánságot 13 kerületre, 6 katonai század-vidékre osztotta fel, meg van nevezve Nagykikinda is, egy katonai század székhelyeként. Városunk ekkor még az 1723-iki térkép szerint még mindig lakatlan hely volt.

Ettől kezdve Nagykikinda lakossága emelkedőben van. Az ide telepített katonaság is családos emberekből állván, a lakosok számát ez is növelte, 1751-ben pedig a Tiszán és Maroson túl feloszlatott határőrségi betelepülőkkel területileg is gyarapodott. 1751-ben ugyanis a nevezett határőrök tetszésére bízták, hogy polgári szervezet alá vetik-e magukat? Ennek következtében 2400 család élt ez engedelemmel, a kik részben Nagykikindán telepedtek meg, részint pedig a Nagykikindai Kerület 10 szerb községében helyezkedtek el és pedig oly módon, hogy a letelepülésnél figyelemmel voltak a rokonságot alkotó családokra s az egy rokon családhoz tartozók lehetőleg egy helyre települtek. A 10 szerb község kizárólagos szerb lakossága itt is, épen úgy, mint a Tisza-marosi Határővidéken, korlátlan tulajdonjogot élvezett.

A szerbek ügyeinek vezetésére 1751 szeptember 22-én kelt császári intézmény által, új kormányzó hatóság, - melyet »Illyr udvari Kancellária« névvel 585neveztek, - lépett életbe. Ennek székhelye Bécsben volt. A községeknél a polgári szervezet és kormányzat 1764-1767 között lépett életbe.

Az alakuló községek elhelyezésére nézve részletes utasításokat adtak ki, mely utasításban az is meg volt állapítva, hogy az utczák milyen szélesek legyenek, hogy a községek közepén legyen elhelyezve a templom, lelkészlak és a kocsma. Iskolák szervezésére is kaptak utasítást és a földek felosztására vonatkozólag is. Gondoskodás történt a kerületi hivatalnokok, lelkészek, tanítók részére szükséges földek kihasításáról is.

1774 november 12-ről keltezve, Mária Terézia új kiváltságlevéllel örvendeztette meg a kiváltságos szerb kerület lakosait. Főbb pontjai a következők: Tökéletes élvezete és birtoka mindama földeknek, melyeket letelepedésök óta bírtak, míveltek, vagy bármi módon használtak; minden ingyen robot, s fuvarozás, úgyszintén katonabeszállások alóli mentesség, a dézsma megváltása pénzben, törvénykezési hatósággal bíró tanács és törvényszék felállítása saját költségükön, mely minden polgári s bűnvádi ügyekben ítélhet, teljes autonómia a községi jogok adományozásában idegen adózók számára; mint egy test Nagykikindai Kerület nevet viselnek, élhetvén saját czímerrel és pecséttel. A czímer a következő: vörös mezőben, zöld alapon, jobbra haladó, koronázott arany oroszlán, kiöltött piros nyelvvel, fölötte összefont vesszőkkel; baljában levágott török főt tart hajánál fogva. Körirata: Sigill, des kaiserl. königl. privileg. Kikindaer Distrikts. Ugyanakkor Kikindának két vásár tartására a szabadalmát szintén megújították. Ebben az időben Kikinda lakosainak a száma 10.491 volt.

1776-ban, midőn a kerületi tanácsot hivatalába helyezték és a hűség esküt letette, ezen a temesvári g. kel. püspök is jelen volt.

1776 szeptember 21-én Karloviczán szerb püspöki zsinatot tartottak, melyen a szerb protopópaságokat osztották be és Nagykikindát illetőleg határozatba ment, hogy a nagykikindai protopópa alá 17 lelkész tartozik.

1779-ben az a nagy változás történt a Bánságban, hogy Mária Terézia elrendelte a polgári terület rég óhajtott visszacsatolását Magyarországhoz, de a kiváltságos 10 szerb községből álló Nagykikindai Kerület tovább is megmaradt.

1790-ben veszedelmes mozgalom indult meg a szerbek közt. Engedélyt kaptak ugyanis arra, hogy Temesvárt nemzeti kongresszust tarthassanak. Egy űlésen egyebek között az is felmerült, hogy a Temesi Bánságot hasítsák ki Magyarországból és külön szerb vajdasággá alakítsák át. E kivánsággal egy szerb világi férfiú: Tököli Száva hatalmas érvekkel szállott szembe, II. Leopold király pedig a hozzá felterjesztett kihasítási tervet elejtette, de az illyr udvari kanczellária felállítását megengedte.

Ezidőtájt, vagyis a XVIII. század vége felé, már a szerbeken kívül más nyelvű s vallású lakosok is találkoznak Nagykikindán. Jönnek német nyelvű róm. kath. családok, a kik leginkább a különböző ipari munkát honosítják itt meg. Majd kezdetét veszi a zsidó családok betelepülése is, a kik kereskedelemmel foglalkoznak. A XIX. század folyamán protestáns vallású lakosok is jöttek Nagykikindára. Előbb az ág. ev. egyház a század elején, a ref. egyház pedig a század vége felé alakult meg.

Csendes mederben haladt Nagykikinda életének folyama egész 1848 tavaszáig. Mikor ugyanis a pozsonyi országgyűlés meghozta azokat a törvényeket, melyek az egész országra nézve boldogabb korszak alapjai lettek volna, egy titokzatos, ellenséges hatalom, az országban lakó összes nemzetiségeket felbújtogatta a magyarság összetörésére. Hazugságokkal, ámításokkal ingerelték fel a magyarok ellen a nemzetiségeket. Így a szerbeket is, a kiket ismét a szerb vajdaság kihasításának ábrándjával vittek bele oly helyzetbe, a melyben rájuk csak csalódás és bukás várhatott. Az izgatás góczpontja természetesen Bécsben volt. Innen uszították a szerb egyházi ügyek főkormányzóját, a karlóczai érseket is. Tőle áradtak azután szét az egész Délvidékre a gyujtogató szikrák, a melyek tüzet fogtak éspedig első sorban épen Nagykikindán.

Egykorú leírás alapján a kikindai eseményeket a következőkben ismertetjük: »1848 év husvét vasárnapján, április 23-án Karlóczáról lázító levelek érkeztek az ó-hitű községekhez, melyekben e vidék a Magyarországtól való elszakadásra felhívatik. Ugyanekkor ifjak járták be a szerb községeket, s ó-hitű testvéreiket azzal fanatizálták, hogy a magyarok őket pogányokká s zsidókká akarják tenni. Felhívták azután a népet, hogy fogjon fegyvert s foglalja el azt a földet, mely 586régóta az övé. Husvét hétfőjén, április 24-én a néplázadás ki is tört Nagykikindán. Délután 3 órakor a harangokat félreverték és a nép fegyverekkel, kaszákkal villákkal rohant a vagyonosabb lakosokra. A megrémült lakosok menekültek. A városban mindenfelé rémes jajgatások, lövések, káromkodások voltak hallhatók: »Üssétek agyon az urakat, a magyarokat és németeket«. A szerencsétlen áldozatok között voltak Csuncsits János és Iszákovits Sándor kerületi tanácsnokok, mindkettő kikindai származású szerb. Csuncsitsot megcsonkították, orrát levágták, szemeit kiszúrták, azután a holttestet egy bolt ajtajába állították, fejére fazekat téve. Iszákovits pedig a kincstári házba menekült, ott egy beteg nő szobájában akart elrejtőzni; de az üldözők megtalálták, ütötték, verték, azután mikor menekülni akart, a kert kerítése mellett összeszúrkálták s fejét bűzös ganéjba dugták. A dühöngő nép a börtönöket felnyitotta, a rabokat azokból kihozta. Ekkor megindult a rettenetes rablás, gyujtogatás. Betörtek a jobb lakásokba, azokban minden bútort összetörtek, minden írást, okmányt, értékpapirt széttéptek. Ezt tették a hivatalokban is. A városban mintegy 70 huszár volt állomáson. Ezek kivonultak ugyan a lázadók megfékezésére, de a nagy tömeg ellen tehetetlennek bizonyultak. A katonák közűl is kettő áldozatul esett. Harmadfél napig tartott a rettenetes dúlás, rablás, pusztítás. Kiss Ernő ezredes jött három ezred katonasággal; össze akarta lövetni a várost, de ettől a szándékától Karátsonyi László főispán kívánságára - s hogy ártatlanok is ne lakoljanak - el állott. A nép főfelbujtója Rádah György volt. De ő látván bujtogatásának gyümölcsét, csakhamar elszökött a városból. Ezután megérkezett gróf Csernovics Péter kir. biztos a városba s rögtönítélő bíróságot állított fel a gonosz tettesek megbüntetésére. A bíróság tagjaivá kinevezte: Sanka Lajos elnöklete alatt Váray Antal, Szávits Miklós, Parchetich Hugó, Bakálovits Szilárd bírákat. A bírák az utasítást kézhez véve, azonnal hozzáfogtak az elfogott gonosztevők kihallgatásához. Több száz egyén vett részt a szörnyű dolgok elkövetésében. A kihallgatási jegyzőkönyvekből megállapítható a lázadásnak minden részlete. A főgyilkoson kívül százakra ment a rablók száma, a kik a feltört házakból kisebb-nagyobb értékű dolgokat, tárgyakat elraboltak. A rögtönítélő bíróság a főtetteseket kötél általi halálra ítélte s az ítélet azonnal végre is hajtatott.«

A szabadságharcz ideje alatt Nagykikinda október 14-én a szerb felkelők hatalmába jutott; de Damjanics három nap mulva ismét kiverte innen a lázadókat s visszafoglalta Nagykikindát. 1849. április 24-én Perczel tábornok Nagykikindánál megverte Todorovics osztrák tábornokot is. Győzelmével az egész Bánságban megtöri a szerbek erejét.

A szabadságharcz után az 1849 november 16-án kiadott császári pátenssel a Vojvodina önálló koronaország és a szerb nemzet igényei megóvása tekintetéből külön közigazgatási kerület lett.

Nagykikinda és környéke tehát újra elszakadt Magyarországtól. Az osztrák hatóságok több rendbeli kormányzati szervezet életbeléptetésével boldogították a vojvodinát. Az 1853-ban kiadott szervezési munkálat szerint a szerb vajdaság és Temesi Bánság részére Temesváron cs. kir. helytartóságot állítottak fel, melynek élén egy katonai kormányzó állott. Az egész tartományt öt kerületre osztották egy-egy kerületi főnök vezetése alatt. Minden kerületnél törvényszék is volt. Nagykikinda a hozzácsatolt 10 szerb községből álló kerület székhelye lett, törvényszéke is volt és a kerület adminisztrálása sok rendbeli hivatal felállítását is szükségessé tette. A szerbek tehát látszólag elérték vágyaik netovábbját a felállított vojvodinában. De csak látszólag. A valóságban ez az intézmény nem váltotta be a hozzá fűzött reménykedéseket. Nem lett szerb nemzeti intézmény, hanem osztrák hatalmi terület, mely a német nyelvet erőszakolta rájuk és most az osztrák hivatalnokok zsarnokoskodtak fölöttük.

Nem is nagyon soká állott fenn a vojvodina. 1860 deczember 27-én megszüntették s e területet újra visszacsatolták az anyaországhoz. Rajasics, a fondor lelkű és nagyravágyó szerb patriarcha tiltakozik ugyan a visszacsatolás ellen, de sikertelenül. Csupán annyi történt még ez időszerint, hogy Nagykikinda a 10 szerb község élén kiváltságait s önállását még egyideig megtartotta. Az 1876. évi XXXVIII. t.-cz. azonban e különállást is megszüntetvén, Nagykikindát is végleg bekebelezte Torontál vármegyébe.

Nagykikinda e változás után nagyközség lett. Közigazgatásilag a nagykikindai járás főszolgabírája gyakorolta fölötte a felügyeletet, de a községnek igazgatása 587még mindig nagyon alacsony színvonalon állott. A képviselőtestületben a nagy többséget írni, olvasni nem tudó elemek alkották. Ezeken az állapotokon igyekezett segíteni Nagykikinda intelligensebb s haladni akaró közönsége, a mikor rendezett tanácsú várossá való fejlesztését sürgette és keresztül is vitte.

1893-ban lett Nagykikinda rendezett tanácsú várossá. Új tisztviselőket s új képviselőtestületet nyert. Első polgármestere Telecsky Risztó lett, ki 1896-ban Nagykikinda országgyűlési képviselőjévé választatván, a második polgármester Bogdán Zsivkó dr. lett, a ki ez állást 1910 végéig viselte.

Nagykikinda fejlődésében a várossá alakulás, ha nem is a kívánatos mértékben, de mégis sok tekintetben új korszakot teremtett. Sok téren haladt, emelkedett a város, kormányzata is gondosabbá, rendesebbé lett.

Nagykikinda városában a közelmult időkben még nagyon elhanyagolt állapotban voltak az utczák és a gyalog-, valamint a kocsiközlekedés nagy nehézségekbe ütközött. Nehány évtizeddel ezelőtt sokszor megesett, hogy a kocsik a főutczán sárba rekedtek s heteken át ott vesztek a feneketlen sártengerben. Gyalogjáró sem volt sehol s az emberek a szomszéd házig is csak térdig érő pocsolyákon vergődhettek át. Telecsky és Bogdán dr. polgármestersége alatt azonban nagy változás történt e város közügyeinek vezetésében. A gyalogutakat aszfalttal, a mellékutczákat téglákkal burkolták. A főbb utczákon a kocsiközlekedésre keramit és gránitkoczka burkolat készült. Eddig 23.420 négyzetméter burkolat készült el 150-160 ezer korona költséggel. Megvette a város a közönség üdülésére és szórakozására az úgynevezett népkertet is, 24.500 koronáért és azt beültette fákkal, bokrokkal, virágokkal, ellátta sétányokkal s ülőpadokkal. Gondoskodtak továbbá a város belterületén a vizek levezetéséről, hidak, átjárók építéséről, a melyek 84.241 korona költséget igényeltek. A rendőrség fejlesztése is nagy mértékben haladt előre. Huszonhárom rendőr ügyel a városban a közbiztonságra. Új városháza épült, magas őrtoronynyal s a nagyszámú hivatal befogadására megfelelő helyiségekkel, nagy közgyűlési teremmel. Az iskolák szaporítására, fejlesztésére, kisdedóvókra nagy összegeket fordítottak. A közegészség ügyének nagy szolgálatot tett a jéggyár felállítása, a mely 44.879 koronába került. A városi orvosi állásokat szaporították. Számos artézi kutat fúrattak. A magánosokén kívül nyolcz artézi kútja van a városnak. A városi tisztviselők nyugdíjalapját rendezték; az alap jelenleg 91.136 korona. Addig is, míg ez az alap annyira növekedik, hogy a tisztviselők nyugdíjának terhét megbirja, a városi pénztár fedezi a tisztviselők nyugdíját. A város pénzügyeit is rendezték és a szegényügyet is olyképen, hogy a városi szegények eltartására a város pénztára 15.000 koronát fizet évente. Szervezték a mezei rendőrséget is, a külterületen most 16 csendőr és 10 városi mezőőr őrködik. A külterületeken átmenő utak jókarban tartására is 25.234 koronát fordított a város. A Pészak dűlőben levő terméketlen, homokos földjén száz holdnyi mintaszőlőt telepített s ez a telep most busás jövedelmet hoz a városnak. A régi petroleum-világítást villamvilágítás váltotta fel. A közvilágításért a városi pénztár 16.000 K évi díjat fizet.

Rendezték a felekezetek segélyezésének évtizedeken át húzódó kérdését is. A görög-keleti egyház 1869-ben 1000 hold földet nyert a várostól. A többi felekezetek újabban pénzadományban kapták meg a megfelelő segélyösszegeket. Megkapta a város az engedélyt arra, hogy öt országos vásárt tarthasson.

Harmincz munkásház épült, melyből 18 ház szerb munkásoknak, 12 pedig magyar munkásoknak van kiadva 70 K bérért, úgy hogy 15 év mulva a ház az illető munkás tulajdonába megy át.

1896-ban, Magyarország ezeréves fennállásának országos ümepségéből, Nagykikinda város közönsége is minden különbség nélkül kivette a maga részét. Három napra voltak beosztva az ünneplés különböző részletei. Május 9-én ünnepet tartottak az összes iskolák; ugyanaznap délután a város alatti réten nagy népünnepet rendeztek ökörsütéssel, népmulatsággal és este a várost kivilágították. Katonazene szólt a főtéren és a városház erkélyéről magyar, szerb és német ünnepi szónoklat hangzott el a sok ezernyi néphez. Május 10-én volt az összes egyházakban a hálaadó ünnep és május 11-én a társaskörök, kaszinók ünnepélye.

1906 október 27-én este 9 óra 18 perczkor II. Rákóczi Ferencznek a hazába visszahozott hamvai, továbbá az ő édes anyjának, Zrinyi Ilonának s a többi bujdosó honfiaknak a hamvai is, Nagykikinda vasuti állomásán 15 perczig állottak. Ezen a napon az összes templomokban imádságot mondtak és este a vármegye 588Nagykikindán, a városházán tartotta díszgyűlését. S a város lakosainak ezrei, hatóságok s testületek kivonultak az állomáshoz.

Az überlandi földekről sokszor van szó Nagykikindán. Szükséges tehát, hogy röviden elmondjuk, mi az az überlandi föld. Mikor nevezetesen a Nagykikindai Kerületet alkotó tíz szerb község lakosai e vidékre letelepültek, az akkoriban mívelhető földeken kívül találtak itt még óriási kiterjedésű mocsaras, nádas, szikes, tehát hasznavehetetlen területeket. Az emberi szorgalom azonban ezeket a mocsarakat lassan-lassan lecsapolta és a hasznosítható földterület folyton növekedett. A szerb települők azután ezeket a földeket is birtokukba vették, szántották, használták, a nélkül, hogy a birtoklás jogát ezekre a földekre megszerezték volna. Ámde a kincstár magát tartotta e földek tulajdonosának és a lakosokat csupán bérlőknek ismerte el. E földeket bizonyos időközökben újra meg újra bérbe adták a lakosoknak. 1787-ben kötöttek haszonbéri szerződést először és utoljára 1857-ben. Ekkor indultak meg a tárgyalások e földek, melyeket überlandi földeknek neveztek, megszerzése iránt. A magyar kormány álláspontja az volt, hogy az überlandi földeket csak adásvétel útján adja át az illető tíz község lakosainak. Mindenféle bizottságokat bíztak meg a kormánynyal való tárgyalással. A kincstár a maga részéről Hertelendy József, torontálmegyei főispánt, nevezte ki kormánybiztosul. Rajta kívül különösen Gödl Károly, Vinczehidy Izsó, takarékpénztári igazgató, Trifunácz Mladen, volt városi ügyész és legutóbb Bogdán Zsifkó dr. volt polgármester dolgoztak sokat az überlandi föld ügyének rendbehozatalában. Az adásvétel tárgya 101.750 kat. hold föld volt s ebből Nagykikindára 25.323 holdnyi esett. Nem csoda, hogy ily nagymennyiségű birtok ügyének a rendezése évtizedeken át annyi izgalomnak volt a kútforrása. Az egész überlandi föld vételárát, a regáléval együtt, 4,416.430 forintban állapították meg, a miből Nagykikindára 1,667.000 forint esett. Végre sok akadály után a szerződéseket a tíz kerületi községgel, külön-külön, 1882 április 28-án aláíratták. A községek a megfelelő pénzösszeget a budapesti Magyar Jelzálog- és Hitelbanktól vették kölcsön. Törvényhozás útján rendezték a nagy adásvételi ügy lebonyolítását. A törvény mondta ki azt is, hogy az egyes községek ezeket a földeket az egyes birtokosoknak átengedni tartoznak. Az adásvételi szerződés lényege az, hogy megállapíttatott a vételár. A vételárt az összes földekre, de az egyesek birtokára is külön-külön bekebelezték. A kölcsön törlesztése 40 évre szólt és pedig 6.90% évi törlesztéssel. Legújabb időbe való az az intézkedés, hogy a földek összes váltságterhét az egyesek birtokáról törlik, a mikor minden egyes birtokosnak csupán saját adósságának a terhe marad bekebelezve. Ez által a földek lekötöttsége egyszerre megszünik.

Nagykikinda területe a legújabb felmérések szerint 49.780 kat. hold és 940 négyszögöl. Ebből szántóföld 42.219 hold, kert 561 hold, rét 80 hold, szőlő 1280 hold, legelő 3395 hold, nádas 62 hold, erdő 33 hold, homok 2145 hold, vízállás 5 hold 940 négyszögöl, városi belterület 1200 hold. A városé, mint testületé mintegy 6000 hold.

A külterületen van a városnak néhány nevezetes pontja, melyeket külön is megnevezünk. A »Gradiste« nevű dűlő a nagykikindai határnak a tiszahegyesi határba benyúló háromszögében fekszik. A »Gradiste« magyarul »Várhely«-et jelent. E helyen most is láthatók egy kisebb erődítménynek a nyomai. A néphagyomány szerint itt volt Szibinyáni Jankónak, vagyis Hunyadi Jánosnak a vára.

A város délnyugati végén, a bocsári és törökbecsei utak között emelkedik egy homokdomb. Ennek a dombnak a tetején valami épületféle volt. Ez a domb arról nevezetes, hogy a régi időben a halálra ítélteket itt végezték ki.

Innen mintegy két kilométernyire van az úgynevezett »Vodica«. E szó értelme magyarul: kis víz. Ezen a helyen áll egy ház és egy kis tornyos kápolna és benne egy forrás, a »Vodica«, melyet a nép gyógyító erejűnek tart. A görög keleti szerb egyház tulajdona s népes búcsújáró hely, melyet a nép távolabbi vidékekről is felkeres. Építkezés közben itt embercsontokat is találtak. Úgy látszik, hogy itt hajdan temető volt.

A tóbai és topolyai határ felé, az úgynevezett »Veliki Rit« nevű dűlő fekszik. Itt hajdan falvak állottak. A mult század közepén még akadtak itt fal-alapzatokra, téglákra, találtak itt nagy rakás pénzérmeket is a rómaiaktól egészen az erdélyi fejedelmek koráig, továbbá nagymennyiségű arany- és ezüstékszert, gyűrűket, karpereczeket, drágakövekkel kirakott feszületeket. Egy kiásott kődarabról 589megállapították, hogy az a legfinomabb szemcséjű porfir volt. Bulgáriából évtizedeken át jártak ide emberek, a kik itt valamely bolgár czárnak az elásott kincseit keresték. Még a mult század hatvanas éveiben is jártak ide. A leletekből arra lehet következtetni, hogy itt hajdan nagy urak lakása állott. A hagyomány azt tartja, hogy itt fekhetett Hollós, a mely Hunyadi János tulajdona volt s a hol Mátyás király is sokat időzött.

A mi magát Nagykikinda városát illeti, ha valaki látogatóként jön a városba, feltűnik előtte a legtöbbnyire nyílegyenes, széles utczák sokasága, a melyek 5 kilométernyi hosszúságban futnak át a városon s ugyanilyen módon a keresztbe menő utczák is. Néhány évtizeddel ezelőtt Nagykikinda még nagyon is falusias külsejű volt, de ez a kép évről-évre városiasabbá válik. Szép házak épülnek szerte a városban. A középpontban sok az emeletes ház is. Az utczák forgalma is azt mutatja, hogy a haladás útja megnyílt a város számára.

A középületek közűl nehányat bemutatunk. A vasuti állomásról a kövezett úton haladva a városba, először is a nagy gőzmalom ötlik szemünkbe. Ez egyike az ország legnagyobb, legmodernebb malmainak. Ugyancsak itt épült a villamos telep is, a mely négy év óta Nagykikindát világítással látja el. Ezt elhagyva, befordulunk a főutczába, a mely két oldalt két-két sor fával van végig beültetve. Hatalmas hosszúságú utcza, melynek végig leendő aszfaltozása már el van rendelve. A főúton haladva, az első emeletes nagy épület az állami polgári leányiskola. Ez úton befelé van az ármentesítő társulat székháza, ezzel szemben a régi Kada-féle vendéglő. Itt van az evangélikus imaház, iskola és paplak is. Itt van több szép ház között a kiemelkedő Vinczehidy úrilak is. Ezen az úton van a római kath. templom és plébánia. Vele szemben a Jung-féle nagy bérház. Itt van a városi bérház, az emeleten a járás főszolgabírói hivatalával, a városi nagyvendéglő, melynek emeleti helyiségeiben a kaszinó vett évtizedek óta szállást. Itt van a Közgazdasági Bank új palotája, a Bogdán Zsivkó dr. díszes emeletes palotája, a Nemzeti szálloda, ennek földszintjén színház és hangversenyterem. Ez épület a görög keleti szerb egyházé. E mellett van az ódon görög keleti szerb templom, melyet a piacztér vesz körül. Itt áll a királyi törvényszék nagy négyszögű emeletes épülete, a háttérben a fogházzal. Vele szemben a Telecsky-féle nagy terjedelmű, régi emeletes épület, a mely most Löw Sándor bútorgyáros tulajdona. A földszinten üzletek vannak, az emeleten pedig évtizedek óta a Vinczehidy-féle első Nagykikindai Takarékpénztár. Itt van a Ferencz József-tér, a melynek a másik felén van a Draxler Ferencz emeletes, kupolás palotája, mellette a városháza, messze kilátszó tornyával s a városi hivatalokkal. Itt kifelé haladva, találja az ember a Szabó István artézi fürdőjét. A városból kiérve pedig ott állanak szem előtt a téglagyárak, keményítőgyár, vasöntőde messze látszó kéményei. A középponton átmegy a Ferencz József-téren a Mokrini és Vásár-utcza. Ez utczákban üzletek hosszú sora látható. Az előbbi utcza elején van a Bohn-féle kétemeletes szálloda, az emeleten nagyon szépen díszített nagy teremmel. Közel ehhez a királyi járásbíróság és királyi ügyészség. A Bohn-féle szállodától a vasút felé haladva, találjuk az állami főgimnázium kétemeletes épületét és mellette a római kath. nagy népiskolát. Ezzel szemben van a tűzoltó-laktanya. Utána jön az izraelita templom és iskola, a főrabbi lakásával. Ezzel átellenben az adóhivatal. Ettől nem messze, a Távirda-utczában, most épült föl a reformátusok szép új temploma; ennek egyik oldalán az iskola, másikán a lelkész lakása van. Ezek szomszédságában van a gőzfürdő a nyári uszodával. A főutczán keresztül menve, találjuk a Szerb-utczát. Itt van a görög keleti szerb iskola-épület, nagy díszteremmel s hivatalos helyiségekkel. Itt van a posta, távirda, telefon épülete is. Ez utczában számos díszes ház található. Kelet felé való részén a városnak van a vármegyei közkórház, több pavillonnal, nagy parkkal s ezen túl, a város alatt, a Károly Lajos főherczeg-huszárlaktanya, három század befogadására való épület-csoporttal.

Nagykikinda népességének emelkedését a következő adatokkal mutatjuk be. 1869-ben a lakosok száma volt 18,834, 1880-ban 19.845, 1890-ben 22.768, 1900-ban 24.449 és 1910-ben mintegy 27.500. Az 1900. évi népszámlálás adatai szerint férfi lakos volt: 12.449, nő 12.394. Hat éven aluli lakos volt 3.392, 6-11 éves 3.183, 12-15 éves 1.820, 60 évnél idősebb lakos 1.999. Magyar nyelvű lakos 4.344, német 6.442, tót 74, oláh 600, szerb 13.114. Magyarul beszélt 8.825 ember. Vallás szerint római kath. volt 9.664, görög kath. 35, görög keleti 13.808, ág. ev. 205, református 269, izraelita 777. A lakások száma volt 4.245. Téglából épült 590ház ebből 599, vályogból és földből 2.355, fából 479, vegyes anyagból 818. Katona volt Nagykikindán 430.

Nagykikindának legrégibb egyháza a görög keleti szerb egyház. Mostani temploma nehány évvel a település után épült és pedig 1773-ban, egyelőre torony nélkül, a tornyát 1797-ben emelték. Az egyház öt parochiális körre oszlik, egy-egy lelkész áll az élén. A papság áll egy esperesből, négy plebánosból, egy káplánból s egy diakonusból. Két év óta van itt egy görög keleti szerb szerzetes is, a ki a Gaicsity Melánia által építtetett kápolnában szolgál. A szerzetes fenttartására szükséges fundátiót is ő tette. Az anyakönyveket az 1765. év óta vezetik.

Az egyháznak tetemes vagyona van. És pedig ingatlanokban 882 láncz föld, 876.000 K értékben, épületek 313.000 K értékben, jogok 3.300 K értékben, templom 160.000 K, paplak, iskolák 73.000 K értékben. Összes vagyon 1,494.023 K a 66.723 koronát tevő ingóságokkal együtt, Évi költségelőirányzat bevételben 137.332 K 29 f, kiadásban 87.880 K 47 f. Adóssága van: 195.118 K 20 f.

Az egyház első papja, protopópája, Vlahovits György esperes. Világi részről elnöke Bogdán Márkó, kereskedelmi tanácsos.

Római kath. egyház. A római kath. vallású lakosok a szerb település után nemsokára jöttek Kikindára. Az első római kath. lakosok kincstári hivatalnokok és iparosok voltak. Vallási ügyeiket eleinte a beodrai plebános látta el. Első kápolnájuk 1760-ban épült s a paplak is, vertfalból. Ekkor jött az első lelkész is egy ferenczrendi szerzetes személyében. Az anyakönyveket is ez évtől vezetik. A kápolnát és templomot maguk a hívek építették, de az 1783-ban épült templomot már a kincstár, mint kegyúr. Ez a templom a mostani iskola délnyugati végén állott. Ettől kezdve rohamosan szaporodtak itt a római katholikusok. Ferencz király 1808-ban Nagykikindán járva, megígérte az eleibe járuló katholikusoknak, hogy nagyobb templomot építtet nekik. Ez fel is épült s 1812-ben szentelték fel. A mostani templom tehát ez évben már száz éves.

Az egyház plebánosa Káplár Mihály, tiszt. kanonok s esperes. Az egyháztanács világi elnöke Augusztin Miklós, v. főjegyző. A lelkészi szolgálat ellátására még három kápláni, illetőleg hittanári állás is van szervezve.

Az ág. hitv. ev. egyház hívei már a XIX. század elejétől laktak Kikindán. Eleinte az aradáczi anyaegyház gondozása alá tartoztak. Ettől 1840-ig a nagyszentmiklósi anyagyülekezethez. A lélekszám ekkor 150 volt. A gyülekezet 1840-ben anyaegyházzá lett. Alapító lelkésze Frint János volt, a ki csak úgy tudott megélni, hogy a kerületi tanács őt a kerületi latin iskolához tanárul alkalmazta, évi 500 váltó forint fizetéssel. Az egyház buzgó támogatói voltak: Nagel Henrik, Nákó gróf tisztje, Horváth és Baranyi jegyzők, Diel festő, a Gusztáv Adolf németországi prot. egylet és a zürichi hasonló intézmény. Ezek oly nagy segélyt nyujtottak az egyháznak, hogy papitelket vásárolt, iskolát, imaházat, paplakot építtetett. Újabb időben az egyház fejlődésére kedvező hatással volt az, hogy 1890-ben modern színvonalon álló felekezeti iskolát állított fel, melynek fenntartásához, a hívek áldozatkészségén kívül, nagyban hozzájárult a Nagykikinda várostól adott iskolai segély, mely évi 2240 koronát tesz. Ezenfelül kapott az egyház a várostól 5000 korona egyházi segélyt is, és régebben temetőhelyet, a mely jelenleg a református híveknek is temetkezési helyük. Az egyház híveinek száma 219. A hozzátartozó szórványokban 214. Az egyház tagjai iparosok és hivatalnokok. Az istentisztelet nyelve magyar, a három főünnepen német is. Lelkészek voltak: Frint János 1840-1850-ig, Baris Sándor 1850-1853-ig, Ruttkay Sámuel 1853-1854-ig, Fuchs András 1854-1886-ig és két évi szünet után Jeszenszky Ignácz 1888-tól máig. Felügyelők voltak: Belicska Béni, orsz. képviselő 1886-ig, Jobbaházi Németh Antal, táblai bíró, 1886-1905-ig, Eidenmüller Ádám, máig és Iglói Szontagh Hugó másodfelügyelő. Pénztárosok voltak: Kolb Vilmos tanító, Benczur Jenő törvényszéki bíró. Gondnokok: Fullajtár Mihály kereskedő, Lux Adolf könyvkötő, Vilim János iparos, Fodor István iparos, Vichmann Lajos kertész, Fodor Péter iparos.

A református egyház tagjai eleinte a helybeli ág. ev. egyház lelkészének gondozásával éltek. 1886-ban az egyetemes ref. egyház konventje kimondotta, hogy a Nagykikindán és környékén élő magyar reformátusok lelki gondozása czéljából missiói lelkészséget állít fel s a lelkészi állás fenntartásához évenként a maga részéről 800 forinttal járul. Szalay József, nagybecsereki lelkész, a szükséges előmunkálatokat, összeírást, presbiterium alakítást elvégezvén, a békésbánáti 593egyházmegye esperese: Szabó János, az első ref. lelkészt Fekete Gyula személyében kiküldötte Nagykikindára. Fekete Gyula 1887 október 2-án tartotta az első predikácziót. Azután a mellette álló buzgó presbiteriummal hozzálátott az egyház szervezéséhez. Az egyháznak ekkor sem pénze, sem helyisége nem volt. A lelkész bérházban lakott, az isteni tiszteleteket pedig a gimnázium rajztermében tartották. A lelkész járt-kelt, zörgetett egyháza érdekében. A siker nem is maradt el. Ő felsége a király 1890-ben, a minisztertanács fölterjesztésére, 45 kat. hold földet adott az egyháznak Újszentivánon. Közben az egyetemes egyház is 12.000 K segélyt nyujtott lelkészlak, imaház és iskola szerzésre. Egyéb adományokat is kapott az egyház, úgy hogy 1891 szeptemberében iskoláját megnyitotta. Október 18-án szép imaházát ünnepélyesen fölszentelhette s már az előző év novemberében az egyházi épületbe a lelkész is beköltözhetett.

1908-ban Zsiross Lajos dr. főgondnok buzgólkodásával az újszentiváni föld eladatván, Nagykikindán az Ollusban vett az egyház annak árából 71 kat. holdat. Ugyanekkor az egyetemes ref. konvent újra 10.000 K segélyt adott az egyháznak templomépítésre. Ezzel az összeggel, valamint a város által a ref. egyháznak néhány év előtt adott 5000 koronával megvetették az alapot, a melyből most az új templom épült. Első főgondnoka volt az egyháznak Varga Nagy István, törvényszéki bíró, a második Zsiross Kálmán törvényszéki bíró, a harmadik Kemény Frigyes táblai bíró, mostani főgondnoka Zsiross Lajos dr. ügyvéd s egyházmegyei világi főjegyző. Jelenlegi presbiterek: Szalay Jenő, Kovács Sándor, Deseő Béla dr., Vakarcs Kálmán, Bodnár János, Vig Dániel, Marosi Mózes, Balogh István. A templomépítésben buzgó munkássággal részt vett Tóth Kálmán munkáspénztári igazgató. Lélekszám 280, a környékkel együtt 1600.

Az izraelita hitközség alakulásáról megállapítható, hogy 1800-ban Nagykikindán már volt hitközség, rabbival, tanítóval, előkönyörgővel. Ugyanakkor volt már szentegyletük is. 1880-ban épült a jelenlegi zsinagóga és iskola.

A nyolczvanas évek végén választotta a már akkor 200 családot tevő zsidóság főrabbinak Rosenstein Mózes drt. Első rabbija a XIX. század elején Dominusz Ferencz volt.

Nagykikinda város lakossága megfelelő tanintézetekkel el van látva. A város saját pénztárából öt óvódát tart fenn, és ezekre mintegy 5000 K költséget fordít. Népiskolája minden egyes felekezetnek van; a felekezeteket az iskola fenntartásában a város segélyezi.

A görög keleti szerb iskola felállításáról az első írásos adat az 1819. évről szól. A politikai község ekkor építtetett a mostani bérház helyén egy emeletes épületet. Az emeleten lakások voltak, a földszinten két görög keleti szerb és egy róm. kath. tanterem. Az osztályokat később szaporították. A későbbi években, a magyar alkotmány visszaállítása után, is új meg új osztályokat nyitottak. A város pénztára az iskola fenntartásához most 34.510 K-val járul, maga az egyházközség pedig 15.246 koronát ad e czélra. Az iskolák évi költségvetése szerint a bevétel 51.475 K 67 f, a kiadás 51.326 K 29 f. Ez iskolákat mintegy 1200 gyermek látogatja.

A róm. kath. népiskola multjáról annyit lehet említeni, hogy rendes iskolát 1812-ben kapott a hitközség. 1819-ben már két tanító működik. Az iskolai tanítás nyelve 1878 óta magyar. Ma 12 tanítója van az egyháznak, a kik mintegy 1000 iskolás gyermeket oktatnak. A várostól 23.969 K évi segélyt kap.

Az ág. hitv. ev. iskolának egy tanterme és egy tanítója van. Az egyház iskoláját nagymértékben látogatják más vallású gyermekek is.

A református iskolát 1891-ben nyitották meg. A szerbek különösen nagy rokonszenvvel látogatják az iskolát, a mit az a tény mutat, hogy megnyitásától mostanáig 580 görög keleti szerb gyermek tanult itt és sajátította el a magyar nyelvet. A város az iskolát 1400 K évi segélyben részesíti.

Az izraelita népiskolát 1877 óta magyar nyelven s hazafias szellemben vezetik. A két tanerővel ellátott iskolát a város 2000 K évi segélyben részesíti.

A községi népiskolában két tanerőt alkalmaz a város s 1893-ban nyitotta meg. Ebbe az iskolába a tankötelesek mindeddig nagyon kevés számmal iratkoztak be. Egy férfi és egy nőtanító van itt alkalmazva. A város 1911-ben díszes, új épületben helyezte el az iskolát. A város több mint 6000 K évi költséggel tartja fenn.

Az állami népiskola a Raczkovits-féle leányiskolából alakult, midőn 1910-ben az állam ez alapítványi iskolát az alappal együtt átvette. Itt két nőtanító van.

594A gőzmalmi magán népiskolát 1885-ben nyitotta meg a nagy kikindai gőzmalmi részvénytársaság és ez tartja fenn, kizárólag a gőzmalmi munkások gyermekei részére. A tannyelv magyar és német. Az utolsó tanévben 70 tanuló járt ide és pedig négy magyar, 66 német nyelvű. A gőzmalom könyvekkel, ruhával is ellátja a gyermekeket.

Az állami polgári leányiskola 1884-ben nyílt meg, mint kétosztályú felső leányiskola. Alapításán sokat búzgolkodott Vinczehidy Izsó, takarékpénztári igazgató. Később négyosztályú polgári leányiskolává alakult s díszes épületet kapott. A magyar szellemű nőnevelés terén hasznos szolgálatokat tett a városnak. Hat rendes tanerő van itt alkalmazva.

A községi polgári fiúiskolát a város állította fel és 1910-ben nyílt meg, az első osztály párhuzamos osztálylyal.

Az állami főgimnázium történetét a közoktatásügyi fejezetben ismertetjük.

Nagykikinda város közigazgatása élén Bogdán Zsivkó dr. volt a polgármester 14 évig. Midőn a törökbecsei választókerület országgyűlési képviselővé választotta, 1910-ben Majinszky Lukács lett a polgármester. Rendőrkapitány: Krajtár Jenő. Főjegyző: Augusztin Miklós, első jegyző: Vangyel Géza, II. jegyző Udiczki István, ügyész: Dús Sándor, főorvos: Szimits Pál dr., orvosok Klimos Zsigmond dr., Vidák Arzén dr. és Róth Ignácz dr., mérnök: Manojlovits István, tanácsnokok: Müller József, Szávits Gerő, főszámvevő: Veszelinovits Milivoj, pénztárnok: Lákovits Dusán, állatorvos: Bodnár János. A képviselőtestületnek van száz választott és száz virilis tagja.

A városban a következő hivatalok vannak: Kir. törvényszék: Elnöke: Róth Gergely kuriai bírói ranggal. Kir. ügyészség. Vezetője: Déván Ottó, főügyészhelyettesi ranggal. Kir. járásbiróság. Vezetője: Eidenmüller Ádám. Telekkönyvi hivatal. Kir. adóhivatal. Vezetője: Kracsinger Jenő. Kir. közjegyző: Kikindai Győző dr. Járási főszolgabíróság. Főbíró: Horváth Zoltán, t. főbíró: Vogel Dezső. Cs. és kir. katonai parancsnokság. Magyar kir. csendőrszakaszparancsnokság. Pénzügyőri biztosság. Vezetője: Kende Gyula p. ü. biztos. Ármentesítő társulat. Igazgató: báró Hauser Károly.

Nagykikinda fontos vasúti góczpont. Helyi forgalma is kifejlődött, mivel a város ipartelepei megszaporodtak. Az állomás árúforgalmát a nagymennyiségű darabárú, továbbá a gőzmalom, a téglagyárak, keményítőgyár alkotják. Több gyár iparvágánynyal rendelkezik. A gyárak naponta 40-50 kocsirakományt szállítanak, darabárú naponta 10-15 kocsival érkezik. A személyforgalom naponta 600-700 között váltakozik. Az állomás pályaterületének kibővítésére 500.000 K van engedélyezve, szertárak, fűtőházak és új sínpárak építésére. Az állomás személyzete száz emberre emelkedett, kik közűl 80 a forgalmi, 20 pedig a fűtőház személyzetéhez tartozik. Naponta 60-70 vonat érkezik. Főnök: Óriás Pál.

A m. kir. posta- és távirdahivatal forgalma nagy arányban emelkedett. A tisztviselői személyzet 20, az altiszti és szolgaszemélyzet 44. Naponta 20 posta érkezik. Feladott levelek száma az 1910. évben 1,941.148, az érkezett leveleké 1,245.556. Feladott ajánlott levelek száma 42.023, érkezetteké 72.958. Feladott csomagok száma 43.203, az érkezetteké 86.664. Feladott távirat 23.028, érkezett 23.039. Feladott postautalvány 43.670 darab, 2 millió 626 ezer korona összeggel; kifizetett 46.012 darab, 3 millió 126 ezer korona összeggel. Postatakarékpénztári befizetés 24.941 darab, 6 millió 328 ezer koronával, kifizetés 2950 darab, 3 milliói 342 korona összeggel. A hivatali főpénztár forgalma 24,349.077 korona. Jövedéki bevétel 182.055 korona. Távbeszélő előfizető 137. - Főnök: Stiebl János.

A közkórház főorvosa: Valovits Gyula dr., a Ferencz József-rend lovagja, orvos: Tarnói Emil.

A munkásbiztosító pénztár elnöke Reitter János, vezető-igazgató: Tóth Kálmán.

Nagykikindán a hitelügyletek kielégítésére több pénzintézet áll fenn. Ilyenek: 1. Első nagykikindai takarékpénztár, az osztrák-magyar bank mellékhelye. Alakult 1869-ben, eredetileg 50.000 frt. alaptőkével, melyet 1899-ben 100.000 frt.-ra emelt. Igazgatója: Vinczehidy Izsó, a Ferencz József-rend lovagja. 2. Nagy Kikindai kerületi Takarékpénztár, alakult 1872-ben, 120.000 korona alaptőkével. Igazgatója Kasztóry János. 3. Közgazdasági bank r.-t. Alakult 1892-ben, eredetileg 200.000 korona tőkével, a melyet 1907-ben 300.000 koronára emelt. Elnök-igazgatója 595Bogdán Zsivko dr. 4. Központi takarékpénztár. Alakult 1911-ben, 250.000 korona alaptőkével. 5. Nagykikindai szerb bank. Alakult 1911-ben, 100.000 korona tőkével. 6. Szegedi kereskedelmi és iparbank fiókintézete. 7. Temesi agrár takarékpénztár fiókintézete. Igazgatója lovag Karvanszky Gusztáv. 8. A brassói nemzeti bank fiókintézete. 9. Nagykikindai hitelszövetkezet, 470 taggal. 10. Első negyedi szerb földmívelők szövetkezete, 104 taggal, másod negyedi 96, harmad negyedi 46 és negyed negyedi szerb földmívelők szövetkezete, 83 taggal.

A gyáripar is elég tekintélyesen van képviselve a városban.

1. A Nagykikindai gőzmalom r.-t. alakult 1869-ben, eredetileg 900.000 korona alaptőkével, mely jelenleg 1,800.000 korona. Évi gyártás képessége 700.000 métermázsa. 293 munkást foglalkoztat. Igazgatója Fischer Félix. 2. Briket- és kőszénbánya r.-t. Alaptőke 90.000 korona, átvette a Délmagyarországi Kőszénbánya r.-t. bányáit. 3. Nagykikindai villamossági r.-t. Ellátja a nagykikindai, nagyszentmiklósi, mokrini, máriaföldi közvilágítást. 4. Schaff Testvérek keményítőgyára, termelőképessége 450 vaggon. 120 munkást foglalkoztat. 5. Bohn M. és társa gépgyár, vasöntőde és téglagyára. Gépgyára 106, vasöntődéje 23, téglagyára 948 munkást foglalkoztat. 6. Dippong József téglagyára 84 munkást, 7. Kummenakker József téglagyára 136 munkást, 8. Mészáros József és Társai téglagyára 114 munkást foglalkoztat. Ezeken kívül vannak asztalos-gyárak, 25-30 munkással. A gyáriparban és építési iparban összesen 1750 munkás van alkalmazva.

A kisipar és kereskedelem összesen 1686 embert foglalkoztat. A háziipar terén ki kell emelnünk a szerb nők körében magas fokon álló himzési és szövőipart; ezekből magasabb igényeket is kielégítő munkákat készítenek.

Nagykikinda egyesületei a következők:

Nagykikindai önk. tűzoltóegylet. 1875-ben alakult Petrovits Milán ügyvéd buzgólkodására. Az egylet szép lendületet vett, mert 120 működő és 150 pártoló tag sorakozott mellé. Maga Nagykikinda város és a volt kerület is segélyezték a hasznos egyletet. Első főparancsnoka Petrovits Milán volt, a ki 1882-ig viselte e tisztet, utóda Brettner Ernő gyógyszerész lett. 1883-ban Stolz Adolf parancsnok kiküldetett, hogy Németországban, Francziaországban. Svájczban, Ausztriában tanulmányozza a tűzoltó-intézményt. A jelentésében sürgetett újításokat azonban a pénzhiány akadályozta meg. Így találta az egyletet az 1888 márczius 29-iki nagy tűzvész, mely mintegy 300 házat és sok értéket pusztított el. 1892-ben Stolz Adolf lett a főparancsnok, a ki e tisztét máig is nagy odaadással tölti be. 1900-ban fényes ünnepély kereteiben tartotta az egylet 25 éves jubileumát. 1900 óta az intézet fejlődése korszerübbé lett. Ezóta az egylet elnöke Bogdán Zsivko dr. volt polgármester, a ki kieszközölte azt, hogy a városi segélyt 1600 koronáról 4600 koronára emelték fel. Tagok száma: és pedig tiszteleti tag 8, pártoló 98, működő 66, fizetett tag 2. Az egylet tisztviselői: elnök: Bogdán Zsivko dr. orsz. képviselő, parancsnok: Stolz Adolf alparancsnok: Löw Gyula, szakaszparancsnok: Szeiler Miklós és Deutsch Sándor, titkár: Moldt Ferencz, zászlóanya: Jankó Ágostonné, Hollósy Ilona. - Rákóczi szoboregylet. Alakult 1904 február hóban. Czélja, hogy II. Rákóczi Ferencznek Kikindán szobrot emeljen. Alapvagyona jelenleg 3525 korona 94 fillér, a mely összeghez Rákosi Jenő főrendiházi tag 1910-ben 7484 korona 92 fillért ajándékozott, mint a mely összeg a Budapesti Hirlapnál gyűlt össze Rákóczi és édesanyja: Zrinyi Ilona hazahozatalára. Minthogy ezt a kegyeletes szolgálatot maga a kormány elvégezte, a begyült pénzt Rákosi a nagykikindai szoboregyletnek adta át ama kikötéssel, hogy a szobor felállításánál a nagy szabadsághős édesanyjára is valami módon megemlékezés tétessék. Az egylet elnöke: Jobbaházi Németh Antal ny. táblabíró. - A nagykikindai temetkezési egylet 1870-ben alakult, több buzgó iparos közreműködésével. 1886 óta az igazgatói teendőket Martin János tanító látja el. Az egylet tagjai két csoportot alkotnak: az egyik csoport tagjai minden tag halálakor 20 fillért fizetnek az egyletbe s halál esetén kap a család 200 korona segélyt, a másik csoport tagjai havi 2 koronát fizetnek 5 éven át, tehát befizetnek 120 koronát. Az egyletnek 903 fizető, 183 felmentett tagja van. Vagyona: 16.009 K 64 fillér.

Kaszinó. 1870-ben alakult. Elnöke volt évtizedeken át Kikindai Ferencz kir. közjegyző, a nagykikindai társadalomnak hosszú időkön át vezéralakja. Jelenlegi elnöke Róth Gergely törvényszéki elnök.

596Társaskör. A kisebb tisztviselők s iparosok egyesülete. Elnöke Iglói Szontágh Hugó táblai bíró.

Polgári dalegylet. - Guszle dalegylet. - Nagykikindai Athlétikai Klub. Elnöke Kajtár Jenő rendőrkapitány. Szerb olvasókör. - Humanitás nőegylet. Mintegy három évtizeden elnöke volt Karátsonyi Róza, a ki vonzó egyéniségével nemcsak a jótékonyságot gyakorolta egyletével, hanem magyar kisdedóvót is alapított, a mely nagy szolgálatot tett a magyar szellemű gyermeknevelésnek. Mostani elnöke az egyletnek Stassich Lászlóné.

Szerb jótékony nőegylet. Elnöke volt sokáig Petrovits Jánosné dr.-né, majd Pacsu Döméné váltotta fel.

Izraelita nőegylet. Elnöke: Varró Ignácz dr.-né. Patronage egyesület. Elnöke: Róth Gergely kir. törv. sz. elnök. Alelnök: Tellecsky Risztó orsz. gy. képviselő. Igazgató: báró Hauser Károly árm. társ. igazgató. Ezeken az egyleteken kívül még néhány felekezeti, vagy vallásos irányú egyesület is van Nagykikindán.

Nagykikindán a helyi sajtót hat lap szolgálja. 1. »Felsőtorontáli Hirlap«, szerkeszti: Türk Marczell dr. ügyvéd. 2. »Torontáli Hirlap«, szerkeszti: Deák Gyula dr. ügyvéd. 3. »Nagykikinda« (német nyelven) szerkeszti: Hochstrasser János dr. ügyvéd. 4. »Grosskikindaer Zeitung« 15 éven át szerkesztette: Kolb Vilmos tanító, most Telbisz Jenő dr. 5. »Národni Liszt« (szerb nyelven) szerkeszti: Koszovac Máta. 6. »Szrbszki Glac« szerkeszti: Jaksits Vásza dr. A nagykikindai sajtótermékek előállítására 5 nyomda szolgál.

Nagykikindán egy magyar és egy szerb színtársulat játszik minden évben egy-egy hónapon át. Mind a két társulatot a város is segélyezi, egyenként 500-500 koronával.