| « AZ ÁGOSTAI HITVALLÁSU EVANGÉLIKUS EGYHÁZ VASVÁRMEGYÉBEN. Írta Fülöp József. | KEZDŐLAP | A VASMEGYEI ZSIDÓ HITKÖZSÉGEK. Írta Kovács Sándor, átnézte dr. Sziklay János. » |
306AZ EVANGÉLIKUS REFORMÁTUS EGYHÁZ VASVÁRMEGYÉBEN.
Ismerteti Turcsányi Endre
Ismerteti Turcsányi Endre
A Kálvin-vallás terjedése.
Nagyon természetes, hogy kezdetben, mint mindenütt, a lutheri irány volt ismeretes Vasmegyében is. De, hogy Kálvin iránya szintén csakhamar nagyszámú követőkre talált, bizonyos abból, hogy már az 1548. és 1550-ik években hozott törvények a sacramentáriusok (így neveztettek Zwingli és Kálvin hívei) mindenünnen való elüzetését rendelték. Sőt éppen Vasvármegyére vonatkozólag adott ki a reformáczióval különben rokonszenvező Miksa király 1567. október 31-én egy rendeletet a nagyban terjedő kálvinizmus elnyomására.
A reformáczió terjedésének előmozdításában Vasvármegyében a Nádasdy- és Batthyány-családok tüntek ki. Amabból, mint a reformácziónak vezéralakja, Nádasdy Tamás válik ki, a kinél egyes reformátorok is menedéket, pártfogást, működési tért nyertek.
A reformácziót pártoló másik főuri család, a Batthyány, német-ujvári és körmendi birtokain s ezek vidékein mozdította elő a protestantizmus ügyét. Közülök, mint ilyen, Batthyány Orbán neve ismeretes először, a ki meggyőződésének mártírja is lett: Martinuzzi György, az erélyes főpap, saját szolgáját megvesztegetve, méreggel végezte ki. Különösen kivált e családból a tudományosan képzett Batthyány Boldizsár, a kinek támogatása és pártfogása mellett keletkezhetett és állhatott fenn Körmenden a tizenhatodik század második felének közepe táján létezett felsőbb iskola, melyben, ujabban felmerült adat szerint, a theologiai tudományok is taníttattak.
Szakadás az ágostaiaktól.
A protestáns vallásúak nehány évtizeden át az egész országban együtt voltak s csak a kálvini irány terjedésével s a helvét hitvallás elfogadásával fejlett ki mindinkább az ellentét, majd a szakadás. Ez a különválás legkésőbb történt meg a dunántúli részeken, így Vasmegyében is. A Csepregen 1590-ben, Nádasdy Tamás jelenlétében megtartott zsinat alkalmával dőlt el a különválás ügye.
Beythe István.
A helvét hitvallást, vagyis a kálvini irányt elfogadó párt ezután vezérét, Beythe István német-ujvári lelkészt választotta püspökének.
A református egyházak már a XVI., vagyis a reformáczió első századának végén nagy számmal voltak Vasvármegyében.
A XVII. század kezdetén még inkább elszaporodtak a református gyülekezetek, különösen az őrségi részen, a hol még a XVIII. század első tizedében sem volt egyetlen katholikus gyülekezet sem. S ha következtetni lehet abból, hogy a Körmendre 1629. márczius 18-ára összehivott püspökválasztó kerületi közgyülés meghivóját Vasmegyéből Briccius Péter unyomi, Kanizsai P. János német-újvári, Szilágyi István vépi lelkészek, mint széniorok, tehát esperesek is aláirták, azt kell mondanunk, hogy Vasmegyében a reformátusoknak a XVII. század elején nem is egy, de három egyházmegyéjök volt.
307A vasmegyei reformátusság nevezetesebb helyei voltak: Német-Ujvár, az első tisztán református püspök Beythe István, majd püspök-utódja, Kanizsai Pálfy János székhelye és Körmend, hol Pathai István 1612-ben, majd Kanizsai 1629-ben választattak a kerületi közgyülés által püspökké.
Ellenreformáczió.
A XVII. században országszerte megindult reformáczió-ellenes mozgalom a vasmegyei református egyházakat sem hagyta érintetlenül. Sőt azon körülmény folytán, hogy a fő pártfogó főuri család feje, Batthyány Ádám, 1630 táján katholizált, a legnagyobb támadásoknak voltak kitéve.
A KÖRMENDI ÁG. EV. TEMPLOM. Saját felvételünk.
Batthyány Ádám a birtokain levő összes protestáns papoknak megparancsolta, hogy 15 nap alatt elhagyják helyeiket; ezt a tényt a templomok elfoglalása követte egymásután. 1643-ban foglaltatott vissza a körmendi, ezt követték a csákányi, szecsődi, hollósi, rádóczi, szent-lőrinczi, táplánfai, kis- és nagykajdi, poláni, kápolnásfalui, tótfalusi, kis-unyomi, ujfalui, nagy-unyomi, balogfai, köveskuti, salfai, felső-surányi, bődi, ivánczi, 1663-ban a felső-eőri templomok és iskolák.
Artikuláris hely.
Az 1714/15. évi országgyülés a protestánsok jogait a legszűkebb korlátok közé szorította, majd az 1731-ben kibocsátott Károly-féle rendeletet (Resolutio Carolina) az istentisztelet gyakorlását csupán az artikuláris helyeken engedte meg. Ilyen pedig Vasmegyében csak egy volt református részről, és ez: Felső-Eőr.
