137KŐSZEG.
Írta Wittinger Antal, átnézte Tipka Ferencz, Kőszeg sz. kir. város polgármestere
és dr. Thierring Gusztáv, a főv. statisztikai hivatal aligazgatója
Írta Wittinger Antal, átnézte Tipka Ferencz, Kőszeg sz. kir. város polgármestere
és dr. Thierring Gusztáv, a főv. statisztikai hivatal aligazgatója
Kőszeg látképe. Hanély Antal festménye után.
KŐSZEG A SIKSÁG FELŐL. (fejkép). Eredetije Kőszegi József tulajdona.
KŐSZEG város története a távol ős-korba nyúlik vissza. Igaz, hogy csak ritkaság számba megy a lelet, vagy adat, a melyre a kutató támaszkodhatik s nem is tudja ezek között magát mindig kellőképen tájékozni.
Kőszeg az őskorban.
A város határában álló úgynevezett Ó-ház, egy 609 m. magas sziklás hegykúp adja kezünkbe a kulcsot, melynek segítségével Kőszeg homályos multjába hatolhatunk. Egy terjedelmes, áldott vidék őrszeme gyanánt helyezkedik el abba a hullámszerü hegysorba, mely a város mögött emelkedik s annak egyik leghatásosabb hátterét alkotja. Oda füződik Kőszeg legrégibb története, onnan veszi származását s kapja majd nevét is.
Kelták. Római uralom. Húnok és góthok.
Az itt talált ősrégi tárgyak (barbár utánzatu Philippeus-érem, bronzsarlók) kelta-népségek tanyájára s a hegykúp különös fekvése s tumulusszerü alakja pogány áldozó-helyre, Wodan főisten szentélyére engednek következtetni. Századokig tartott a kelták uralkodása e vidéken és a Duna medenczéjében, míg a 40-ik év körül Kr. u. a geták folytonos támadásaitól elgyengülve, helyet engednek a művelt rómaiaknak, akik figyelmessé lesznek a sajátságos helyre, az Ó-házra s azt hadászati czélra rendezik be. Védő művekkel látják el s jelző állomásává teszik a közelben fekvő Savariának. A castrum négyszögletes alakját a közel multban fedezték fel, szilárd alapján a későbbi várépités nyomaival. Ilyen őrtornyokra nagy szükségük volt a rómaiaknak, mert a barbár népek sokat háborgatták őket. Már Valerián alatt küzdöttek a vandalok ellen, kik végre is Pannonia nyugoti részében letelepedtek. Pár évvel későbben a quádok és a szarmaták dúlják fel a provinciát és utánok keletről jövet a hunok verik ki az itt lakott népeket. 445-ben a hunok, 455-ben már a keleti gótok uralták e tartományt s röviddel utánok a longobárdok.
Avarok.
Ez utóbbiak kivonulásával kezdődik Pannoniában egy homogénebb 138betelepítés, egységesebb államalkotás s ezzel egyidejüleg a rómaiság teljes kipusztulása vagy felolvadása. Ekkor megy végbe az avar-szláv megszállás, mely 300 évnél tovább tartott s mely, ha Laziusnak hihetünk, ujra szerephez juttatta Ó-házunkat. E történetiró ugyanis azt állítja, hogy az Ó-házon egy ideig avar királyok székeltek, de hogy mely időben, nem mondja. Mikor Nagy-Károly az avarokat megtörte, engedelmével Khágán Sabária és Caruntum közt telepszik meg már keresztény avaraival. Lehet, hogy az ez időtájt okmányokban emlegetett Castellum Guntionis alatt az Ó-Ház értendő, s ebben laktak a már részekre szakadt Avarország egyes fejedelmei, mint Nagy Károly hűbéresei.
A KŐSZEGI KALVÁRIA. Eredetije Kőszegi József tulajdona.
Frankok.
Az avarok teljes eltünésével, vagyis a frank birodalom kikerekítésével, mint a keleti grófság (Ostland) tagjában, csakhamar szláv- és bajor-népség telepszik meg és adja jelét a korai kulturéletnek. A kőszegi hegyekben állott mattseei kolostor 680-ban 20 mensionyi birtokot kap, amely körülmény a kolostori életnek e vidéken való korai elterjedéséről s a föld rendes műveléséről tesz tanuságot.
Hogy Kőszeg maga, vagyis a mai város helye, akkoriban be volt telepítve, arról tanuságot tesz Arnulf német császárnak egy 888-ban kelt s a salzburgi egyház részére kiadott adomány-levele, melyben 300 népes telket és több templomot sorolván fel, megemlíti Gensi-t (Guns-Kőszeg) is az ő templomával.
Magyarok. Kőszeg vára.
A beköltözködő s e vidéket is elfoglaló magyar őseink itt tehát rendezett visszonyokkal találkoztak, miket fenn is iparkodtak tartani. Kissé furcsán hangzik ugyan sokak előtt Horváth Mihálynak Anonymus nyomán koczkáztatott amaz állitása, hogy Zsolt vezér Vasvármegyében az ország határszélének védelmére várat építtetett s ennek Kőszeg nevet adott; de, ha figyelemmel olvassuk Anonymus körülirását s ismerjük az itt létezett visszonyokat, Horváth állítását elfogadhatjuk. A névadást is megérti az, a ki a hely természeti fekvésével megismerkedik s látja a szeg alakjában a földből kiálló sziklát (kő-szeg, kő-sziget), melyre a vár épűlt. Innen nyerte nevét a város is, mely, mint egyszerűbb hely, már akkor létezett s melynek régibb lakosai besenyőkkel és magyarfaju oroszokkal szaporodtak, akik a várépítésben segítettek.
Irott emlékeink különben csak a XIII. század első felében szólnak Kőszegről. A kath. plébániai levéltárban talált följegyzések szerint 1242-ben plébánia volt itt s IV. Béla királyunk innen vezette hadát Babenbergi Frigyes ellen, hogy rajta a sajói szerencsétlen ütközet után szenvedett sérelmekért bosszut álljon.
Németujváriak.
Kőszeg várát és tartozékait nyilvánvalóan IV. Béla király adta Németujvári Henriknek, ki 1263. körül, ekkor már, mint nádor, a város északnyugati szélén ma is fennálló, de már sokszor felujított várat (alsó-vár) építtette és ujabb vendégnépet szállíthatott melléje. Ez időtől fogva Kőszeg lett a Németujváriak messze kiterjedő birtokainak legerősebb pontja s az oligarcha harczainak egyik főszinhelye. V. István trónraléptével, Henriknek oka levén 139az új király bosszújától tartani, a két Kőszeget (alsó és felső) többi határszéli váraival együtt Ottokár cseh király hadainak szolgáltatta át. E miatt és, mert a cseh király az udvarába menekült magyar főurak, valamint az István nénje által Prágába vitt családi kincsek kiadását megtagadta, háborúra került a dolog s Jakab mesternek és Gergely vasvármegyei főispánnak sikerült a két várból Ottokár és Németujvári Henrik hadait kiverni. A Németujváriak (Henrik és fia, Iván) az időközben trónra jutott IV. László király kegyét s ezzel együtt birtokaikat csakhamar visszanyerték, mikor azután az 1273-ban újból kitört cseh háborúban 30 ezernyi sereggel előbbi pártfogójuk, Ottokárnak seregét döntő ütközetben megverték. Csakhogy hűségük a király iránt nem volt maradandó. Többszörös felségsértést követtek el s galád merényleteiket azzal tetézték, hogy Béla királyi herczeget megölték, Endre királyi herczeget pedig összeesküdt czinkostársaikkal elraboltatták. Elkövetett gaztetteik után drávántúli birtokaikra menekülve, onnan hadat vezettek a király ellen, de ez őket a fövenyi pusztán legyőzte. A Németujvári testvéreknek 1279-ben a vasvári káptalan előtt kötött osztálylevele szerint, Kőszeg a legidősebb fiunak, a harczi vitézségben és gonoszságban egyaránt méltó Ivánnak jutott. Iván két év mulva elnyeri a nádori méltóságot s a magas kitüntetést azzal hálálja meg, hogy ismét pártütővé lesz, sőt daczolni mer a királylyal, midőn ez, őt megbüntetendő, 1284. elején egyik várát, Borostyánkőt körülzárolja. A rettenthetetlen ember ekkor a király segítségére siető osztrák hadat bekeríti, fogolylyá teszi s Albert osztrák herczeget békére kényszeríti; mire László király is távozni kénytelen. Az Alberttel kötött békét ismét csak Iván szegte meg. Ezt megsokalva, Albert erélyesen készült ellene harczra. 1289. tavaszán 15 ezernyi emberével a Németujváriak majdnem minden határszéli birtokait elvéve, magát Kőszeget szeptember végével szállotta meg. Iván személyesen védte Kőszeget s ellenfelével szemben rettenetesen kegyetlenül járt el. A többi között, hogy Albertet elrettentse a vár vívásától, 500 elfogott német harczosnak kezét, lábát vágatta le és dobatta a vívók sorai közé. De Albert, az iszonyattól még jobban felingerelve, nem tágított: a várost minden oldalról megrohanva, elfoglalta s az őrséget a lakosság nagyobb részével a várba szorította, melynek megtartását Iván nem remélvén, néhányadmagával egy alagúton megszökött (1289.)
KŐSZEG VÁROS RÉGI PECSÉTJE. Landherr Gyula rajza.
Albert. III. Endre.
Albert a birtokába jutott városnak, mely az ostrom alatt a Ferenczrendiek kolostorával együtt leégett, felépítését és sánczfalainak kijavítását elrendelvén, a nép őrizetét Emeberg Berchtoldra bízta. Sokáig azonban nem maradt Albert Kőszeg birtokában; III. Endre 1291-ben a többi szomszédvárral együtt Kőszeg kiürítésére kényszerítette. Iván ekkor elveszített birtokainak egy részét visszakapta ugyan, de a hainburgi békének rája nézve azon sérelmes pontja miatt, mely a kőszegi felső-várnak a többi hegyi várakkal egyetemben történendő lerombolását rendelé el, újra elpártolt a királytól a trónkövetelő Martel Károly ügyéhez s a drávántúli részekben, hol szintén nagy birtokai voltak, a zavargók élére állott. A király 1292. ápril havában már maga is a Dráván túl táboroz, megtörni szándékozván ellenségeinek erejét. Ez nehéz munkának látszott, mert a király inkább egyezségre lépett e pártos urakkal. Iván a hűség álczája alatt odafurakodik 140a király személye mellé és foglyul ejti azt. A király csak kezesek s különböző igéretek árán szabadul a rút lelkű alattvalótól, de csakhamar boszút áll rajta. 1296-ban személyesen vezet ellene hadat, megjelen Kőszegnél és elfoglalja azt az egész vidékkel. Csak a király halála után (1301) kapják a Németujváriak megint vissza Kőszeget. Ennek azután Károly király vezérei, Köcski Sándor és Kanizsai Lőrincz vetettek végett, a kik, a király parancsára, a Németujváriak ellen fordulnak és 1327-ben négy erős várukat: Sárvárt, Német-Ujvárt és a két Kőszeget tőlök örökre elvették, ifjabb (II.) Jánost pedig a király iránt való engedelmességre szorították.
Kőszeg királyi birtok. Garák.
Kőszeg most királyi birtok lesz, melynek lakói kiváltságokat kapnak s a városra most már szebb napok következnek. Az Anjouk többször látogatnak el falai közé s szivesen töltenek benne néhány napot. Több újabb kiváltsággal is gazdagítják a várost, mely jólétében csak akkor szenved, mikor Zsigmond király cserébe adja a Garáknak, a kik, habár szeretetüknek és hajlandóságuknak a kőszegiek iránt nem egy tanujelét adják, mégis okot szolgáltatnak a panaszra. Zsigmond veje, Albert király, Kőszeget a Rozgonyiaknak adja, halála után pedig neje, biztosítani akarván fiának a trónt, a Visegrádról elorzott koronával együtt Kőszeget, Sopront más szomszéd erősségekkel Frigyes császárnál vetette zálogba. De Ulászló jutván a trónra, Kőszeg ismét magyar kézre kerül, mikor azt a király Palóczy Simonnak és Guthi Ország Mihálynak adományozza, kik fentartják és megerősítik a városnak a Garáktól nyert szabadságait, de csak rövid ideig mardnak a város birtokában, mely visszaszáll a Garákra.
KŐSZEG RÉGI KÉPE. A Kőszeg város birtokában levő eredeti után.
Osztrák uralom. I. Mátyás.
1445-ben Frigyes császár, felhasználva az országban támadt zavart, azon ürügy alatt, hogy Garai László, Kőszeg birtokosa megtámadta Sopront, a császár birtokát, a várost megostromolja, elfoglalja és annak vagy 80 polgárát minden előzetes kihallgatás nélkül felakasztatta. A rá következő évben azonban már kibékült a várossal s, hogy hűségét magának biztosítsa, megerősíti szabadalmait és új czimert adományoz neki.
1454. november 28-án Hunyady János időzött Kőszegen, mely ismét 141magyar birtok, de már 1459-ben ujból Frigyes az úr Kőszegen, melynek elnyeréseért 1461-ben a Rozgonyiak tesznek kisérletet. Azonban csak Mátyás király tudott végezni Frigyessel, kitől Kőszeget 1482-ben visszafoglalta s szenvedett káraiért a várost 1483 évi január hó 25-én kelt szabadalomlevelével kárpótolta. Ekkor Csolnoki Albert lett az alvárnagy, ki a nagy király halála után Kőszeget könnyű szerrel átengedte Miksa császárnak. A város osztrák uralom alá került s másfél századon át az alatt maradt, csak egyházilag tartozott a győri püspök joghatósága alá.
Kőszeg ostroma 1532-ben.
A legnagyobb szorongattatás és egyúttal a legnagyobb dicsőség napjait 1532-ben élte Kőszeg, mikor Szulejmán szultán Bécsnek irányzott utjában azt fölkereste és megostromolta. Jurisics Miklós volt akkor Kőszeg kapitánya, aki a várat és a várost zálogképen bírta Ferdinánd királytól és aki a város polgárain kívül egy csapat legénynyel és asszonynéppel a török császár hatalmával sikeresen szembeállott. Az ostromot sok érdekes részletével a városi levéltárban őrzött egykoru német kézirat mondja el a leghívebben, melyet lehető hű fordításban itt közlünk:
KŐSZEG VÁRA. Kőszegi József felvétele.
"Kőszeg ostroma 1532-ben.
Az örökkévaló Isten megtartja a hívőket. Az Isten nevében Amen. Az 1532-ik esztendőnek augusztus ötödik, azaz Marie Nivis (Havi-Boldogasszony) napján, mely akkor hétfőre esett, egy hatalmas török sereg vonult föl Kőszeg elé. A felvonulás ugyanezen hétfőn kezdődött és eltartott péntekig. Alatta a kőszegiek naponkint a magyar külvároson át a marhavásár-térre, egész a Gyöngyösig kivonúltak a török elé, amikor is vele gyakran összetűztek.
E közben egy új selyemzászló lengett a város falain kődarabok és sípok felett s onnan a legderekabban lőttek az ellenségre. De már pénteken reggel a Kőhegy-szőlők körüli mezőn sátrakat lehetett látni. Hírül vitték a városba, hogy a török császár hadnépével maga fog támadni. E hírre mindkét külváros lakossága sietve a belvárosba vette magát s a külváros házait, különösen a sánczárok körül állókat, a kapitány ur (Jurisics) parancsára felgyújtották és felégették, min a török császár nem kevéssé csodálkozott és vizsgáltatta, hogy mely részről eredt a tűz. Szombaton reggel százezer török sátrát lehetett látni a város körül álló magaslatokon egészen a felső-ház (ó-ház) tetejéig, nemkülönben minden sík téren és zeg-zúgban. E napon állíttatta fel a török ágyuit a szőlőhegyeken és az alább eső sík tereken, a vár és város ellen irányítva azokat és lövetni kezdett. A rá következő vasárnap, azaz augusztus 11-én egész naphosszat oly iszonyu lövöldözés folyt egyrészt a török, másrészt pedig a vár és város között, mintha összeroskadni akarna az ég és föld. A lövöldözés még hétfőn (12-én) is eltartott. De az ezután jövő kedden (13-án) a török rohamra indult és éjjel-nappal egyfolytában lövetett. 18 ilyen rohamot intézett a város ellen, mégis közülök csak 9 hatalmasabbat; de (Istené legyen a dicsőség) egy sem sikerűlt. Erre a török a körfalak aláaknázásához fogott, hogy azokat puskaporral fölvettesse. Három helyen sikerült is munkája, de ahol a törökök aláástak, ott a kőszegiek, legtöbbször ellenásással meghiúsították az ellenség szándékát, elűzték azt és magukkal hozák a városba annak szerszámait. Mindamellett mégis sikerült a töröknek egy aknát szétrobbantani, mire a fal 10 ölnyi hosszuságban összeomlott. Az így támadt résen át azután a török nagy csoportokban betörni készült. De Isten erőt adott a kőszegieknek, kik lövéseikkel visszaűzték a törököt s fát, földdel megtöltött hordókat helyeztek a rés elé. E roham 1 1/2 óráig tartott s alatta a török császár maga is Ibrahim pasával és királyunk követségével (?) a szőlőhegyen volt, látni akarván, miként dűledeznek a falak, törnek be azokon át emberei és bánnak el a 142keresztényekkel. Azonban Isten megoltalmazta a kőszegieket. A törökök még egyszer csomagokba kötött rőzsével akarták a sánczárkokat betemetni, de mitsem végezhettek, mert erős tüzelésnek voltak kitéve. Ezenkívül a törökök tevéken, lovak és szekerek segítségével fahasábokat hordoztak össze a sánczárkokba s a fal magasságát túlhaladó három halomba rakták. Hanem a kőszegiek éjjel lyukakat törtek a falakon s ezeken át kénnel, szurokkal és faggyuval töltött hordókat löktek a farakások közé; a hordókat azután meggyújtották és a falakon át tüzes kévéket és szalmát dobtak ki, hogy a fa tüzet fogjon és gyorsan elégjen. Midőn a törökök ezt látták, nagyon megijedtek és a fahalmok segítségével sem tudtak végezni. Hanem elcsüggedtek és végre augusztus 27. napján délután erős rohamot és 28. napján kora reggel a török császár legfelsőbb parancsára a legerősebb és leghatalmasabb rohamot intézték a város ellen, mely roham délutáni egy óráig eltartott s mely alatt néhány török zászlókkal a falakra jutott; de a keresztények Isten erejével négy zászlót elvettek tőlük, őket magukat pedig a falakról lelökdösték, megverték és leszurták.
JURISICS MIKLÓS. Az orsz. képtárból.
Mikor a török a keresztényeket ilyen félelmet nem ismerő, erős szivüeknek találta, nagyon elcsüggedt s miután egész hadával 25 napon át feküdt Kőszeg előtt, állat és ember éhezett és aggságoskodott, nem is akart tovább maradni, hanem mielőtt még először csak serege szine-javát vinné, hódolatot fogadott el és békét kötött, azután még két napon át egész a harmadikig békében elvonúlt. Ami fölött a kőszegiek az Isten kegyelméből a legfelsőbbel örvendeztek és Istennek dicséretet és hálát mondottak.
Idejegyezvék a dicső várúr neve, valamint plébános, bíró és hadnagyok, akik akkor, mikor a török Kőszeget ostromolta, léteztek, negyedmesterek és parancsnokok voltak. Nevezetesen:
A vár ura Jurisics Miklós úr, lovag, ő felsége a római császár tanácsosa, Szent-Vid és Kőszeg kapitánya. Ez az úr ezután a Kőszegen véghez vitt őszinte, becsületes cselekedeteért bárói rangra emeltetett.
Álts Mihály plébános úr, sértetlen maradt
Rempel István városbíró, egyik karján lősebet kapott.
A tizenkét tanácsos.
Negyedmesterek.
Erdős Pál Kerszner János Bedőcs Miklós Lederer Mátyás | mind a négy a falakon esett el. |
Schlaher András a falon beteg lett, házában meghalt.
Schwankler Pongrácz Markhó Bálint Plickenofen Mátyás Günser Ulrik | ez mind a négy megsérült a falon. |
Csó Mihály Drakner István Vörös Benedek | e háromnak mi baja sem lett. |
Négy hadnagy, kiket a város választott meg:
Bedőcs András Lederer Mátyás fent megnevezve Schneider Márton Kramer János | ez mind a négy elesett. |
Khromoser György őrmester sértetlen maradt.
Ygl János zászló-tartó, megsérült.
143Három őrmester:
Schwankler Hermann Schmid Péter | e kettő nem sérült meg. |
Schuster Erhard elesett
Forintos Mátyás tüzmester, sértetlen maradt.
Toronyőr elesett.
Sipos megsérült.
Az ostrom alkalmával Kőszeg városában szerte körőlbelül négyszáz és tizennyolcz ember veszett el és lövetett agyon.
A török császár az ő igazlelkü és lovagias törökjeit, akik Kőszeg előtt elestek, igen megsajnálta, de hogy hány maradt közülök halott, a kőszegiek nem tudják."
Igy az egykorú német kútfő, melynek a vége kissé homályos s azért némi magyarázatra szorul. "Hódolatot fogadott és békét kötött," t. i. a török Kőszegről való elvonulása előtt. Ennek magyarázata a következő: Az aug. 27-én megkisérlett roham után Ibrahim nagyvezir császára nevében négy tekintélyes törököt küldött Jurisicshoz, hogy ezt a hely feladására bírják s ha erre nem lehetne, arra, hogy egy-egy ház után 1 frt évi adót fizessen, vagy egyszersmindenkorra 2000 magyar frtot a gyalogság parancsnokának. Jurisics, akinek katona létére feltünhetett a támadás lanyhasága és sikertelensége0, daczolni mert a túlnyomó erővel. "Adót nem fizetek olyas után, amivel nem bírok, 2000 magyar forintom pedig nincsen" - válaszolá, a mivel majdnem vesztét okozta magának és a városnak. Mert a török most bosszúságában a végső eszközhöz nyúlt, az utolsó és legerősebb rohamhoz. Az augusztus 28-án intézett támadás borzasztó csatazajában a város fegyvertelen népe, már halálra készen, a szt.-Jakab egyházat kerítő temetőfalak közé menekülve egetverő jajkiáltásba tört ki, nem is gyanítva, hogy ezzel menti meg magát és a várost. A török katonák ugyanis, kiket ugyis csak korbácscsal lehetett támadásra bírni, valamely közeledő segitő sereg csatakiáltásának vélvén a lármát, hanyatthomlok visszafutottak. Ibrahim erre szorult helyzetében ismét fölvette az alkudozás elejtett fonalát, találkozóra híva fel Jurisicsot.
JURISICS-EMLÉKTÁBLA KŐSZEGEN. Dörre Tivadar rajza.
"Látván szükségemet - irja Jurisics Ferdinándhoz intézett jelentésében - hogy sem lőporom, sem puskám, sem emberem, ki még kész lett volna a védelemre, s hogy lehetetlen még csak egy óráig is megállanunk a sarat, azt feleltem a küldöttnek, hogy hozzanak kisérő levelet és két híres törököt tuszul. Egy óra tellett bele, míg polgáraim és szolgáimmal a teendők iránt tanácskoztam, szivükre kötvén, hogy semmi szín alatt meg ne adják magukat, ha engem esetleg tőrbe is ejtene a török. Kimentem már most nagy vigyázva egymagam. Künn vagy ezren vártak már. Mellettem a janicsárok főparancsnoka lovagolt s Ibrahim pasa sátorába vezetett, mely közel volt a városhoz. Nagy pompa között ült ő itt. Bemutattak neki, ő fölkelt, kezet nyujtott és leültetett. Mindenek előtt azt kérdezte tőlem, ha fölépültem e már teljesen nyavalyámból, melyben már Törökországban sinylődtem.1
Azután tudakozódott, ha egynél több sebet ejtettek-e rajtam és veszélyesek-e azok?"
Ezek leirása után ekként folytatja Jurisics jelentését:
"Erre oly hangon kezdett velem Ibrahim beszélni, mintha kegyelmet eszközölt volna ki számomra uránál és a császár a várost, a várat s mindent, a mi benne van, nekem akarná ajándékozni. Fölkelvén azonban, feléje mentem, ő pedig csókra nyujtá kezét. Én tekintélyem megőrzése végett azonban csak a kabátját csókoltam meg s köszönetemet fejeztem ki. Ő 144erre ujra leültetett s azt mondta: menjek el vele kézcsókra a császárhoz, aki innen nem messze van sátrában. Erre azt válaszolám, hogy tudom, mikép nagy befolyása van a császárnál s amit ő megigér valakinek, azt megadja a császár; de mivel sebeim miatt nagyon elgyengültem, engedje meg, hogy népemhez mehessek vissza a városba. Vettem észre, hogy vonakodásom s hatalmának nagyrabecsülése megelégedést keltett nála; ennélfogva kértem tőle 6-10 törököt, akik megakadályozzák a többi törökök benyomulását a várba azokon a helyeken, ahol a falak áttörvék. Ezeket magammal vinném a várba, a többit pedig parancsolja el a falak alól. Ezt helybenhagyta és megjegyezte, hogy azonnal elrendeli: keljen utra a népség azon irány felé, amerre terv szerint indulnia kell, két nap mulva amugy is odább áll az egész sereg."
A török Kőszeg alól eltakarodva, a Fertő irányában vitte seregét, de csakhamar Stájer- és Horvátországon keresztül visszasietett tartományaiba. A török elvonulásakor a városbeliek meghúzták a harangokat és a szerencsés szabadulás emlékére Kőszegen azóta is naponkint délelőtt 11 órakor harangoznak.
Jurisics Miklós.
Jurisics, kinek természetesen nagy része volt Kőszeg sikeres védelmében, nyomban a törökök elvonulása után, érdemeinek jutalmazását kérte Ferdinándtól, ki meghallgatván hű emberének többszörös előterjesztését és méltányolván hősies viseletét, kőszegi predikátummal a bárói rangot adományozta neki, később pedig Kőszeg várát s a mezővárost minden hozzátartozóival örök birtokul.
Privilégiumok.
A város polgárairól sem feledkezett meg Ferdinánd. Ezek példás kitartását, hűségét nevezetes kiváltságokkal jutalmazta; a megrongált falakat ujból építtette s a többi között 1533-ban kelt német kiváltságlevelében megparancsolta:
"hogy ők (a kőszegiek) ezentúl minden házi szükségleteikhez tartozó javaikkal és áruikkal alsó-ausztriai örökös tartományainkban és ezek területein mindenütt, vizen és szárazon, husz éven át a kiváltságlevél keltétől számítva, szabadon járhatnak-kelhetnek, valamint a mi és örököseink kegyes tetszéseig minden bárhol az országban fizetendő harminczad-vám és egyéb terhek alól fölmentvék."
SZÉCHY MÁRIA KÉZIRÁSA. Egy, a nemzeti muzeumban őrzött levél aláirása után.
1535-ben Ferdinánd ráparancsol a magyar megyékre és városokra, 1545-ben pedig az alsó-ausztriai tartományokra, hogy a kőszegiekkel szárazon és vizen vámot ne fizettessenek. Ferdinánd trónutódai sem feledkeztek meg a város fontos szolgálatairól, kiváltságait ezek is részint megujították, részint szaporították.
Kőszeg birtoklási joga, miután Jurisicsnak gyermekei nem maradtak, idővel idegen kezekre szállott.
1544-ben Ferdinándtól zálogban bírja Weispriach János, későbben ennek veje, Teuffel Kristóf, azután Jurisics fitestvéreinek gyermekei, ifjabb Jurisics Miklós és János kapták, kikre a bárói czím is átszállott.
Reformáczió.
1550-ben Kőszegen már nyoma volt a reformácziónak, mely oly rohamosan elterjedt, hogy négy évvel későbben az akkori katholikus plébános, Álts Mihály, helyét elhagyni volt kénytelen és abba helvét hitvallásu lelkész lépett, kit pár évvel későbben ágostai vallásu pap váltott fel.
Ujabb kiváltságok.
1564-ben Miksa király több kedvezményben részesíté a kőszegieket és 1565-ben megerősítette szabadalmaikat is. Ugyane király 1571-ben a megyéknek és városoknak megparancsolja, hogy a kőszegieket lakostársaiknak vétke miatt letartóztatni ne merészeljék. Rudolftól is kaptak 1578-ban, II. Mátyástól 1609-ben és II. Ferdinántól 1623-ban kiváltságokat megerősitő okleveleket.
Kurucz hadjáratok.
1605-ben már Nádasdy Tamás birja Kőszeget, ki a polgárokkal egyetértve kaput nyit Bocskay hadának. Ezért a kuruczok kivonulása után a védtelen városra tört Dorn, császári parancsnok vérlázító kegyetlenséggel és 145dulással sujtja a lakosokat. Később a kőszegi uradalmat Nádasdy Kristóf birja, majd meg ennek özvegye, Choron Margit.
KŐSZEG SZAB. KIR. VÁROS TÉRKÉPE. Rajzolta Kogutovicz Manó.
Helyrajzi magyarázat:
1. Vasuti állomás. 2. Czeke-féle gőzmalom. 3. Honvéd kaszárnya. 4. Közvágóhid. 5. Betegház. 6. Katonai alreáliskola. 7. Erzsébet kisdedovó. 8. Domonkosrendi apáczák iskolája. 9. Gőzmalmi kaszárnya. 10. Hidegvízgyógyintézet. 11. Polgári gyámintézet. 12. Evang. konvent-épület. 13. Evang. templom. 14. Izraelita templom. 15. Albrechtinum. 16. Szolgabirói hivatal. 17. Vár. 18. Szt-Benedekrend székháza. 19. Szt.-Benedekrend temploma. 20. Szt. Benedekrend algimnáziuma. 21. Városi elemi isola. 22. Árvaház. 23. Polgári iskola. 24. Plébánia templom. 25. R. k. plébánia lak. 26. Városháza 27. Járásbíróság. 28. Adóhivatal. 29. Posta és táviró. 30. Kőszegi takarékpénztár. 31. Jézus szt. szivéről nevezett templom. 32. Szálloda. 33. Általános takarékpénztár. 34. Temetői templom.
1616-ban a király Kőszeg várát uradalmával együtt, a város és az egyházak kegyuri jogának kivételével, rimaszéchi Széchy Tamásnak adja. A város lakossága ez időben a békének örvendhetett egész Bethlen Gábor fölkeléseig, mely alatt Kőszeg ismét sokat szenvedett.
Bogrády János, Bethlen sopronyi kapitánya 1619. évi deczember 14-én a várost megtámadja és annak külvárosait felgyujtatja. Erre Bethlennek hódolnak a kőszegiek, kik kevéssel rá ismét csak a császáriaknak nyitják meg városuk kapuit, amiért Bethlen katonái 1620-ban ujra felgyujtják és elfoglalják Kőszeget, 1621-ben pedig már ismét itt vannak a császáriak.
Visszakapcsolása Magyarországhoz. Szabad király város.
A Nikolsburgban megkötött békével a rend és nyugalom némiképen helyre állott s a később támadt országos mozgalmak sem igen hatottak el ide. Sőt csakhamar öröm érte Kőszeget: visszakapcsolták a magyar hazához. A magyar rendeknek sokszoros sürgetésére és erre kapott biztató igéretek után III. Ferdinánd 1647. szeptember 7-én a város visszakeblezését rendelte el s királyi kegyét azzal tetézte, hogy a rákövetkező év november 6-án Kőszeget a szabad királyi városok sorába emelte, birtokában hagyván egyuttal a Frigyes császártól kapott s eddig használt falas-tornyos czimerének.
Kőszegnek, az ország testéhez való visszakebelezésével s szabad királyi várossá emelkedésével viszonyai is megváltoztak. Érzelmeiben, törekvéseiben, szokásaiban magyarrá lett, és bár polgárai már régtől fogva függetlenek, szabadok voltak és saját testületük, velük egyenlő polgártársaik által voltak csak kormányozhatók, itélhetők, mint szabad királyi város teljesen felszabadult minden földesuri hatalomtól és a megyei kormányzat alól is. Sajnálni való csak az, hogy a város ez időben a vallás és alkotmány miatt oly sokszor viszályok és nyomor színhelyévé lett. Minden átmenő had, ellenség vagy jóbarát zsarolja a lakosságot, mely nagyobbára mindenkivel kész tartani aszerint, amint teheti s a legkönnyebben menekűlhet tőle. Országos nagy nemzeti és hatalmi elvek helyett apró helyi kérdések érdeklik csupán s legfeljebb még a hitujitási, pártszakadási viták, templomfoglalások. E mellett az erkölcsök dolgában is hanyatlás állott be. A nép oly kicsapongásokba merült és annyira megromlott, hogy a baj orvoslása czéljából a városi tanács 1689-ben szigoru rendszabályok alkalmazását látta szükségesnek.
KŐSZEG VÁROS MAI PECSÉTJE. Landherr Gyula rajza.
Rákóczy-felkelés.
A következő század küszöbén felmerült harczok alatt a város bástyáit még egyszer, de most már utoljára kellett kijavítani. Rákóczy kuruczai 1704-ben a maguk részére hódították a várost, mely a szabadságharcz ideje alatt megint hol az egyik, hol a másik hadakozó féllel tartott. A hadakozások természetesen megint nagy kárral jártak a lakosokra nézve, ami a többi között kitünik az akkori városi főjegyzőnek következő emléksoraiból:
"Anno 1707. die Junij. Délután 2 és 3 óra között jütt Generál Nehem uram ő Excja, az egész ármádiával Szombathelyről a szilfánál levő rétekre, ahol nemcsak a réteket rontották, hanem a gabonákat is lekaszálván, ugy rontották az a tájon való vetéseket. Avval nem elégedvén, a következő napon jütt föl az egész, a Gyöngyös mellett lévő mezőkön; azokat is nemcsak letaposták a lovakkal, hanem szekerekkel egynehány utakat csináltak, ugy rontották és azután kaszálták. Mely kár minémű nagy keserüségére lett légyen a szegény lakosoknak, - minden körösztény ember elgondolhatja. Az nap (jun. 6-án) ujonnan dél tájban a patak alatt való földekre és rétségre szállott, - e tájon is a gabonát lekaszálták, noha ugyan a generál erősen tiltotta, de csak nem használt. Megszállván azért, ott maradt 146két napig és csak harmadnapjára, u. m. szerdán (jun. 8-ka) reggel indult vala el Sopronba. Alig ment el a német, azonnal itt volt a kuruczság."
A kuruczharczok utolsó fellobbanásának lángját is látta és érezte Kőszeg. 1710-ben, mikor Rákóczy a végső erőfeszítéseket tette a haza ügyének jobbra fordítására, Balogh Ádám merész becsapást intézett Ausztriába. Délről jövet, a Dunán való merész átkelése után felhatolt Kőszegig, a honnan, mint a villám csapott Ausztria széleire s Kőszeget is megtámadván, sikertelen ostrom után fölégette.
KŐSZEG. - RÉGI HÁZAK. Saját felvételünk.
Telepítések.
Ez isszonyú csapás volt az elszegényedett városra. És ezt a csapást nagyobbította még a terméketlen évekkel járó inség, pestis, döghalál, mely mindmegannyi baj a már úgyis megtizedelt lakosságot szerfelett megapasztotta, úgyannyira, hogy a szatmári békét közvetlenül követő években új telepítésre kellett gondolni.
A Rajna vidékéről jött az uj vendégnép, melyet 1713-ban Württembergből kiköltözködő csoportok követtek, kik a város délkeleti határában földeket kapván, ott Svábfalu (ma Kőszegfalva) telepet alapíták. Így nyomta el újra Kőszegen a lassan meggyökeresedett magyarságot a német elem és ad még ma is derekas munkát a magyarosításra.
Franczia betörések.
Mikor a század elején a francziák elárasztották hazánk nyugoti részét s 1809. évi május havában Kőszeget is megszállották, ez év november haváig hol franczia, hol osztrák császári csapatok tartózkodtak a város falai között, ami ismét igénybe vette a polgárság vagyoni erejét.
Ferencz király Kőszegen.
Ferencz király 1818. julius 2-án, dalmácziai útjából való visszatérése alkalmával, meglátogatta a várost és a magisztrátus a királyt harminczezer főre menő embertömeg jelenlétében fogadta egy felállított diadalkapunál.
147És ezzel eljutottunk ahoz az időponthoz, amikor a város falai, mint a védelemre immár elégtelenek, az enyészetnek engedtetnek át s amikor épen azok, akiknek védő pajzsul szolgáltak, emelnek ellenök kezet. A tornyokat áttörik, hogy átjárókul szolgáljanak, a falakat lebontják, hogy házfal, kerítés gyanánt szolgáljanak. Szóval, Kőszeg nyitott várossá lesz.
1848-49.
Mint ilyen már nem érezte meg annyira az 1848-iki szabadságharcz különböző fázisait, habár ezalatt sem maradt mentes ember- és pénzáldozattól. 1848. deczember havában a várost Windischgrätz herczeg rendeletére ostromállapotba helyezték és később bűndíj-fizetéssel rémítgették. De Kőszeg megadással viselte a nyomást, melyet a világosi fegyverletétel után az egész ország érzett és tűrni volt kénytelen a hatvanas évekig.
KŐSZEG. - A FŐTÉR A PLÉBÁNIA-TEMPLOMMAL. Saját felvételünk.
1867.
Az 1867-iki kiegyezéssel felhasadt ujra a szabadság hajnala és a legalkotmányosabb fejedelem jogara alatt most Kőszeg is élvezi egy szabad nép jogait; iparkodik az alkotmány keretein belül, az állami élet minden terén magát a lehetőség szerint érvényesíteni s boldogulását keresni.
Királyi látogatás.
1893. szeptember havában érte a szerencse, hogy a király ő felségét, fejedelmi vendégeivel együtt, üdvözölhette s pár napig falai között látta.
1896. május havában hazafias örömmel ünnepelte meg a millenniumot, melynek emlékére története legkiválóbb helyén, az Ó-házon tornyos czimerét állíttatta és avatta fel ez év szeptember hónapjában, nagy ünnepségek között.
*
Kőszeg fekvése.
A keleti Alpoknak hazánk dunántúli részébe benyúló végágai Vas vármegye északnyugati szélén emelkednek legmagasabbra. A Dunántúl legmagasabb kúpja, az Irott-kő (valaha Szálkő, 883 m.), innen tekint vissza a szomszéd tartományokra s köszönti elszakadt társait: a Sághot, Somlyót, és a balatonmelléki bazalttetőzeteket.
A kőszegi halmon Zsolt vezértől épített Kőszeg (hegyi vár) a völgynyilások és közlekedési utak szemmeltartására a legalkalmatosabbnak bizonyult. 148Érdekes pont ez, honnan a szem elé elragadóan szép panoráma tárul. Körülötte érintkezik sokszorosan árnyékolt zöldjével a hegy- és patakszelte völgy, alatta, kiterjedt látókörben, a mindegyre alacsonyodó dombhát és a dús mezőséggel megáldott síkföld. A változatos földszabás azon részében, hol a rómaiaktól szabályozott Gyöngyös a völgynyíláshoz érve, bucsút mond a hegységnek, helyezkedik el Kőszeg városa, a víz jobb partjának hosszában, a Ferrótól számított keleti hosszúság 34° 16' 3", illetőleg az északi szélesség 47° 22' 5" között, Győr, Pozsony, Bécs, Grácz városoktól majdnem egyenlő távolságnyira. Közepes magassága a tenger színe felett 274 m.
Erődítmények.
Kőszeg régebben meg volt erősítve. Két vára volt, a mai Ó-ház (ó-vár) helyén állott felső- és a lapályban épült alsó-vára, mely utóbbi mellett német bevándorlottak a XIII. század közepe táján a várost alapították, idővel falakkal és sánczárkokkal vevén körül ezt is, mint a várat. Ma már az erődítéseknek alig látszik nyoma. A felső-vár (Ó-ház) régi falrészleteit nem régen a kőszegi turistaosztály fedette fel, hogy a vándor legalább roncsait lássa az egykori hegyi erődnek; az alsóvárnak a XVII. században négyszögűvé átépült tornyai mögött, valamint az egész belvárost kerítő házabroncs között csak itt-ott látható még egy-egy részlete a sánczárkoknak és faldüledéseknek. Korábbi jelentősége a belvárosnak az erőd megszüntetésével elveszett s csupán a városház, a gimnázium és benczések temploma vonz még régiségével.
KŐSZEG. - A VÁRKAPU. Eredetije Kőszegi József tulajdona.
Főtér. Plébánia-templom.
A hol a közlekedés, forgalom konczentrálódik, az most a főtér körüli rész, a belváros és az egykori magyar külváros között. Itt van a legtöbb és legelőkelőbb üzlet; itt tartják a hetivásárokat; ez a gyülekezési helye a sétálóknak. Főékessége e térnek az új kath. plébánia-templom korai gothstilű hatalmas épülete.
1892-ben kezdték meg a monumentális templom építését s egy év kellett csak ahhoz, hogy a templom, mely Schöne Lajos építész terve szerint és vezetése alatt épült, tető alá kerüljön. A 60 m. magasságú szép karcsú toronyban a többek között egy 22 métermázsa súlyú harang van.
Az egész építkezés háromhajós csarnok-templom, világosan feltüntetett kereszthajóval. Belső hossza 49·30, szélessége 17·60, legnagyobb magassága 18 méter. Már a homlokzat szemlélete is lebilincselő; ha meg az előcsarnokon áthaladva, belép az ember a főhajóba, szinte bámulat fogja el. Ott azonnal szembe ötlik a hatodik baloldali oszlopnál elhelyezett és fából készült szószék, melynek oldalait a négy evangelista domboru képei, mennyezetét pedig gothikus tornyocskák alatt a 12 apostol szobrai díszítik. Odább, a templom szentélyében, a fő- s a kereszthajó oldalán, a két mellékoltár díszlik mandula-alakú nyilásokban szentek szobraival.
Szépek és izlésesek a nagy gót-ablakok. Igen szépek még a kereszt- és mellékhajók faloldalaiba illesztett domború stáczió-képek és fenséges hangú 149az orgona. A monumentális épület minden felszerelésével együtt mintegy 200 ezer forintba került.
A városkörön szemlélhető kiválóbb épületek még a Kőszegi takarékpénztár emeletes modern épülete, mindjárt az új templomtól jobbra; az északi behajlásnál jobbra több újabb épület szomszédságában az óvó-intézet, odább balkéz felé a községi polgári fiu- és leányiskola épülete és feljebb, a nyugati elhajlásnál az izr. templom.
Belváros. Jurisics-vár.
A belváros hosszú patkóalakban a városkörön belül terül el s legrégibb, valamint történetileg legnevezetesebb része Kőszegnek. Északnyugati széléhez tapad az egykori Jurisics-vár, mely most az Esterházy herczegeké; egy szabálytalan négyszögalakú erős épület, két idomtalan négyszögű toronynyal, sánczárkokkal és hatalmas, de már omlatag kerítőfalakkal.
KŐSZEG A KÁLVÁRIA FELŐL. Az orsz. képtárból.
A vár eredeti alakjából alig maradt fenn valami. Legrégibb része, mely déli sarkán van, egy düledező gömbölyü torony. Legérdekesebb a belső udvaron látható épületfal párkányzata románkoru tagozatával.
Benczés templom.
A belváros kellő közepén áll Kőszeg egyik legrégibb épülete, az egykori plébánia, most benczés-templom. Ezt Garai Miklós nádor, Kőszeg egykori ura, 1403-1407 között az ő "kedves kőszegieinek" építtette, szép gothikus stílben, melyen azonban sokat rontottak.
A templom rövid, háromhajójú; oszlopai kerekek, zömökek és fejnélküliek. A templom szentélyének ablakai tagozatra nézve a jobb izlésüek közé tartoznak, az episztola oldalán a falba illesztett papi székek, valamint az ezzel szemközt levő három osztályú mennyezet a góth stílnak maradványai. Eredeti boltozatának csúcsivei kerek zárókövekbe futnak össze s ezek némelyikén a Garák kigyós czimere látható. A hitújítás előtt plébánia templom volt, kőtoronynyal ellátva. 1554-től 1560-ig a helvét, azontúl 1501671-ig az ág. ev. hitvallásúak bírták. 1671-ben I. Lipót király rendeletére visszavétetett s 1675-ben a jezsuiták kezébe jutott. Ezek elmenetele után 1777-ig a győr-egyházmegyei világi papok, 1815-ig kegyesrendiek végezték benne az istentiszteletet. Akkor a pannonhalmi sz.-benedekrendüek kapták meg, a kik ma is tulajdonosai. A templom alatt levő elzárt sírboltban pihen Jurisics Miklós két gyermeke, Ádám és Anna. Ez utóbbiak sírfülkéje fölött a templom baloldali falában szép dombormüvű vörösmárvány-síremlék van elhelyezve. Általánosan elfogadott vélemény szerint a sírboltban Széchy Mária, a murányi Vénus is örök álmát aluszsza.
KŐSZEG. - A KIRÁLY-UTCZA. Saját felvételünk.
Régi plébánia-templom.
A benczések egyházától csak egy kis köz választja el a közelmultban régivé lett városi plébánia-templomot. Ezt 1620. körűl a kőszegi, akkoriban csekély számú katholikusok közadakozásból emeltették. 1626-ban ezt is elfoglalták a protestánsok magyar hitközségük részére, a miért legujabb időben magyar, ellenben a szomszéd Jakabegyházát német templomnak nevezték.
A katholikusok kezére 1673-ban került vissza. 1678-ban lett plébániatemplommá, megkapván a Jakab-egyház minden fölszerelését, jószágát, jövedelmét és hagyományait.
Szép alakú tornyát 1725-ben bádoggal, 1770-ben pedig vörös rézzel födték be. 1805-ben a plébánia-házzal egyetemben történt tatarozásakor ereszét a szent atyák domborművű képeivel díszítették. Stil tekintetében e templom semmi különöset nem nyujt.
Városháza.
E templommal rézsút átellenben tűzfalas régi épület áll, a városháza, melynek egynémely részei még a XV. század derekáról maradt fenn. A gyűlésteremben vannak I. Lipót és III. Károly királyok életnagyságú, II. József császár, I. Ferencz, V. Ferdinánd és I. Ferencz József kisebb méretű képei, a jegyzői hivatalban pedig Kőszegnek 1736-ban festett képe látható. Egy emeleti nagyobb teremben a város levéltárát őrzik, melynek irományai között néhány régi kiváltságlevél, egy a török-ostromról szóló egykorú német kézirat, egy már csak foszlányokból álló sárgaszínű selyemzászló az 1532. évi megszállás idejéből s több egyéb ereklye-tárgy látható.
A KŐSZEGI ÁRVAHÁZ. Eredetije Kőszegi József tulajdona.
