306AZ EGYHÁZAK SZERVEZETE ÉS KÖZIGAZGATÁSA.
A RÓMAI KATHOLIKUS EGYHÁZ.
Irta Szokolszky Bertalan
Zemplén vármegye római katholikus vallású lakói az 1804-ben felállitott kassai püspökség joghatósága alá tartoznak. Az egész vármegye hét alesperesi kerületre oszlik, melyek élén a zempléni főesperes áll. Régen, a XII. század végeig, midőn a mai Zemplén vármegye területe két politikai megyét foglalt magában, két főesperessége volt: a zempléni és a zombori.
A zempléni róm. katholikus egyház történetével behatóbban foglalkozunk a "Zemplén vármegye története" czímű fejezetben. Itt tehát az egyháztörténeti részt mellőzve, tisztán csak a szervezetre és közigazgatásra szorítkozunk.
Zempléni főesperesség.
A zempléni főesperességet Rozgonyi Péter egri püspök 1430-ban a B.-Szűz-Máriáról czímzett egervári prépostsággal kötötte össze. Minthogy pedig az egervári prépost mindig egyuttal egri kanonok, a főesperesi hivatalt mindig egy egri kanonok viselte. A kassa püspökség kihasítása óta egy-egy zemplénmegyei plebánossal töltik be. Eddig legtöbbször a sátoraljaújhelyi plebános volt a megye főesperese. A jelenlegi főesperes: Katinai és Pielesi Katinszky Geyza, felnémethi cz. apát, szentszéki tanácsos, sátoraljaújhelyi plebános.
Alesperesi kerületek.
Az alesperesi kerületek s az azokat alkotó plebániák a következők:
A bodrogközi kerület.
I. A bodrogközi kerület. Esperes: Szepessy Ede cz. prépost, bolyi plebános. alesperes: Lahocsinszky Adolf, nagytárkányi plebános. Plebániák: 1. Boly. Eredetileg Zétényben alapították. 1806-ban helyezték át Bolyba. Templomának védőszentje sz. Miklós. Három leányegyháza közül Vékének van temploma, mely a XIV. században már fennállott. Alatta nyugosznak I. Ferdinánd király ama párthívei, kik a Szapolyai-pártiak ellen vívott harczban 1558-ban Zétény mellett elestek. Kegyúr: gróf Szirmay György. Lelkész: Szepessy Ede cz. prépost, esperes. Segédlelkész: Szepesi Gyula. Lélekszám: 1158. - 2. Bottyán (Battyán). Alap.: 1332 körül. Temploma 1659-ben épült. Négy leányegyháza van. Ezek közül Bacskának van temploma (szt. Imre). Úgy ez, mint egy másik leányegyháza, Kaponya, hajdan plebániák voltak. Kegyura nincs. Lelkésze: Lojda József. Lélekszám: 1031. - 3. Királyhelmecz. 1330-ban már virágzott. Temploma (Szentlélek) régi. Egy időben a reformátusoké is volt. Öt leányegyháza van. Kegyúr: a leleszi prépostság. A plebániát a jászóvári prémontrei kanonokrend gondozza. Lelkész: Farkas Róbert István dr. prémontrei r. kanonok, a leleszi orsz. levelestár hites tagja. Lélekszám: 1258. - 4. Lelesz. Alap.: 1142 körül. Temploma (szt. Kereszt) a XIV. század derekán épült. Sirboltjában van elhelyezve II. Endre király feleségének, Gertrudnak a szíve, sok más nagynevű férfiú tetemével együtt. Egy leányegyház tartozik hozzá. Kegyúr: a jászóvári prépostság. A plebániát a jászóvári prémontrei kanonokrend látja el. Lelkész: Heffler Konrád prémontrei r. kanonok. Lélekszám: 1411. Leleszen van a rendnek híres konventje, melyet Boleszló váczi püspök 1140-ben alapított azon a birtokán, melyet keresztatyjától, II. Béla királytól ajándékba kapott. Hajdan önálló prépostság volt. Ma jászóvárival van 307egyesítve. Czímét a jászóvárosi prépost viseli. 1875 előtt a hiteles hely kiváltságával bírt a konvent. Levelestárában sok ezerre menő nagyfontosságú oklevelet őriznek. A konvent kápolnája 1142-ből való. - 5. Nagykövesd. Alapítási éve ismeretlen. A hitújítás korában a reformátusok kezére került. Visszaállították 1763-ban. Mai templomát, mely védőszentjéül szt. Józsefet tiszteli, a nagykövesdi vár romjaiból 1801-1814 között építették. Tizenegy leányegyháza közül kettőben van templom: Bodrogszerdahelyen (szt. István) és Bodrogszögben (szt. Antal). Páczinban és Erzsébettanyán kápolna áll. Kegyura nincsen. Lelkésze: Bányász Ödön. Segédlelkésze Schopp Márton, mint kihelyezett káplán, álladóan Bodrogszerdahelyen lakik. Lélekszám: 2044. 6. Nagytárkány. A XIV. század elején már virágzott. A hitújításkor megszűnt. 1718-ban visszaállították. Templomát a b. Szűz tiszteletére 1724-ben emelték. Tizenegy leányegyháza van. Agárdon a hívek a görög katholikusokkal közös templomot látogatnak. Bélyben és Perbenyiken nyilvános kápolna áll. Kegyúr: gróf Mailáth József. Lelkész: Lahocsinszky Adolf alesperes. Segédlelkésze, mint kihelyezett káplán, állandóan Perbenyikben lakik: Moravetz István. Lélekszám: 2387. A községben hajdan karthauzi-zárda állott. - 7. Rad. Eredetileg a minoriták vezették, kik itt Melith György áldozatkészségéből 1636-ban társházat alapítottak. A szerzetesek 1810-ben Imregre költöztek, de a plebániát 1818-ig továbbra is gondozták. Mai temploma (Szentháromság) 1822-ben épült. 5 leányegyháza van. Kisújlakon és Szentmárián templom van. Mária tiszteletét hirdetik. Kegyura nincsen. Lelkész: Wischán József szentszéki tanácsos, aranymisés. Lélekszám: 1108.
Gálszécsi kerület.
II. A gálszécsi kerület. Esperes: Hiszem Kálmán cz. apát, tőketerebesi plebános. Alesperes: Czifrák Valér barancsi plebános. Plebániák: 1. Barancs. A XIV. században már fennállott. A hitújítás idejében megszűnt. Újjászervezték: 1755-ben. Temploma, melynek szt. Péter és szt. Pál a védőszentje, 1764-ből való. Hét leányegyháza közül Garanynak temploma (szt. Kereszt) és Kisztének kápolnája (szt. István) van. Kegyura nincsen. Lelkésze: Czifrák Valér alesperes. Lélekszám: 1300. - 2. Czéke. Alapítási éve ismeretlen. Régi temploma használhatatlan. Újat építenek. Hét leányegyház tartozik hozzá, melyek közül templommal csak Kásó dicsekedhetik (Nep. szt. János). Kegyura nincs. Lelkész: Hlebik János. Lélekszám: 1319. Zemplén nevű leányegyháza közelében hajdan johannita-kolostor állott. - 3. Gálszécs. 1337-ben már fennállott. Mária-temploma 1494-ből való. Hat leányegyháza közül csak Bacskónak van temploma (Pád. szt. Antal). Kegyurai: báró Fischer Ferencz és Antal, továbbá gróf Forgách Kálmán örökösei. Lelkésze ideiglenesen: Moys Jakab. Lélekszám: 2424. - 4. Imreg. Alapították 1753-ban. Az 1752-ben ide telepedett minoriták vezetik. Temploma (szt. Antal) ugyanebből az időből való. Egy leányegyháza van. Kegyura nincsen. Lelkész: Schmiedmayer Antal minorita-házfő. Lélekszám: 204. - 5. Lasztócz. Igen régi plebánia. Eredeti temploma 1342-ben épült. Mai szt. Mihály-egyházát 1860-ban emelték. A protestáns mozgalmak idején a reformátusok kezébe került. Hat leányegyháza van. Templom emelkedik Csörgőn a b.-Szűz, Magyarizsépen a szt.-kereszt, Alsómihályiban a Szentháromság és Velejtén Mária tiszteletére. Legenyén kápolna van (Urunk színeváltozása). Kegyura nincsen. Lelkész: Iványi B. Károly. Segédlelkész: Kerekes Rezső. Lélekszám: 1632. - Nagyazar. Alapították 1718-ban. Temploma (Mária tiszteletére) a réginek helyén 1890-ben épült. Három leányegyháza közül kettőnek van temploma: Kisazarnak (Mária Magdolna), mely a XV. századból való és Szécskereszturnak (Ker. szt. János). A templomokat hosszabb ideig a protestánsok is bírták. Kegyura nincsen. Lelkész: Dörner Károly kiérd. esperes. Lélekszám: 1357. - 7. Nagykázmér. Alap.: 1718-ban. Szt. István tiszteletére emelt temploma 1768-ból való. Kilencz leányegyház tartozik hozzá. Templom Vitányban van (szt. Anna). Kegyura nincsen. Lelkésze Holub Nándor. Lélekszám: 1533. A községben ismeretlen szerzet zárdájának romjai láthatók. 8. Parnó. A XIV. század elején már fennállott. Régi temploma, melynek helyén Szt. István király tiszteletére 1900-ban újat építettek, ugyanebből az időből származott. Egy ideig a protestánsoké is volt. Hat leányegyháza közül csak a Szécsmezőnek van temploma (Szentháromság). Kegyura: gróf Andrássy Géza. Lelkésze: Derfinyák Béla. Lélekszám: 2717. - 9. Pelejte. 1333-ban már virágzott. Temploma 308(Szentháromság) is állott már akkor. Hosszabb ideig a reformátusoké is volt. A plebániát 1723-1760 között pálosok vezették. Négy leányegyház tartozik hozzá. Templom Cselejben van (szt. Anna). Kegyura nincsen. Lelkésze: Géczy István szentszéki tanácsos. Lélekszám: 762. - 10. Szacsur. Alapították 1769-ben, temploma (szt. Miklós) is ekkor épült. Öt leányegyháza van. Kegyúr: a helyi közbirtokosság. Lelkész: Sefcsik Gyula. Lélekszám: 1049. 11. Szilvásújfalu. Alapítási éve ismeretlen. Sokáig volt a protestánsok kezében. Ujjászervezték 1744-ben. Szt. Józsefnek felajánlott temploma a réginek helyén 1747-ben épült. Két fiókegyháza van. Ezek egyike, Kozma, a régi időben anyaegyház volt. 1796-ban összeomlott temploma helyén 1905-ben új templom (Jézus szíve) épült. Kegyurak: Vécsey sz. Van-Dernáth Paulina grófnő és báró Vécsey Alajos örökösei. Lelkész: Szokolszky Bertalan sz.-széki tanácsos. Lélekszám: 856. - 12. Tőketerebes. Alapították 1333 körül. 1714-1786 közt a pálosok vezetése alatt állott, kiket Perényi Imre nádor 1504-ben telepített ide. Mária-temploma 1400-ból való. Három leányegyház tartozik hozzá. Kegyúr: gróf Andrássy Gyula. Lelkész: Hiszem Kálmán cz. apát, esperes. Segédlelkész: Kristóf Lajos. Lélekszám: 2254. - 13. Vehécz. Alapították: 1810-ben. Azelőtt helyi káplánság volt. Nep. szt. János tiszteletére emelt templomát 1820-ban építették. Két leányegyház egészíti ki. Varannócsemernyén templom van (szt. Anna). Kegyura: a vallásalap. Lelkész: Szkiba Vincze. Lélekszám: 1272.
Homonnai kerület.
III. A homonnai kerület. Esperes: Lehoczky Endre cz. kanonok, szinnai plebános. Plebániák: 1. Czirókahosszúmező. 133-ban már virágzott. Templomának építési ideje ismeretlen. Három leányegyháza közül Nagykemenczének és Modrának van temploma. Amaz szt. István vértanú, ez Szt. István magyar király tiszteletére épült. Kegyura nincsen. Lelkésze: Hornyák Ágoston. Lélekszám: 2846. - 2. Felsőkörtvélyes. Eredetileg helyi káplánság. 1810 óta önálló plebánia. Temploma 1756-ban egy vak koldús összekuporgatott pénzén szt. Péter és Pál apostolok tiszteletére épült. Három leányegyháza közül csak egyben, Zemplénrónán van templom, melynek a bold. Szűz a védőszentje. Kegyúr: gróf Andrássy Géza. Lelkész: Fagulya Lajos. Lélekszám: 746. - 3. Göröginye. Alapítási éve ismeretlen. Temploma, mely a bold. Szűz oltalma alatt áll, 1774-ben épült. Leányegyházainak száma: hét. Temploma kettőnek van, ú. m. Kárnának és Turczócznak. Ez is, az is Mária tiszteletére épült. Kegyurak: gróf Csáky László püspök örökösei. Lelkész: Blanár József. Lélekszám: 1709. - 4. Homonna. A XIII. század elején már virágzott. Temploma, mely hajdan a ferenczeseké volt, a XV. században épült (Mindenszentek). Hat leányegyház tartozik hozzá. Háromban van templom, ú. m. Jeszenőn (szt. Márton püspök), Felsőkohányon (szt. János) és Kisgézsényben (szt. Erzsébet). Ez utóbbit a görög-katholikusokkal közösen használják. Kegyurak: gróf Andrássy Sándor és gróf Van-Dernáth Henrik örökösei. Lelkész: Szkurkay Ágoston cz. apát, szentszéki tanácsos, aranymisés. Segédlelkészek: Gallé Marczel és Cselényi István. Lélekszám: 4277. A régi időben 1529-ig ferenczrendű szerzetesek is működtek itt, kiket a Drugeth család telepített le. Társházukat 1613-ban a jezsuiták foglalták el, kik azonban két év múlva eltávoztak. 1663-tól 1786-ig ismét a ferenczesek laktak benne. Jelenleg a páli szt. Vinczéről nevezett irgalmas nővérek működnek itt a leányiskolában és a városi kórházban. - 5. Laborcz-mező. 1786-tól 1807-ig helyi káplánság. Plebániává alakították: 1864-ben. Temploma, mely Szt. István király tiszteletére van felszentelve, 1837-ben épült. 21. leányegyháza közül kettőnek van temploma, még pedig Görbénynek (szt. Anna) és Mezőlaborcznak (Mária). Kegyurak: gróf Dessewffy Dénes, Alajos és Béla. Lelkész: Bélafi Bálint. Lélekszám: 1450. - 6. Mogyorósfalu. Alapíttatott 1730-ban. Az Úr Testének tiszteletére emelt templomát 1798-ban építették. Négy leányegyház tartozik hozzá. Temploma van Mislyén (szt. Kereszt), Topolókán (szt. Kozma és Dömjén) és Zavadkán (Mária). Kegyura nincsen. Lelkésze: Király János. Lélekszám: 1289. - 7. Szerelmes. Alap. 1786-ban. Temploma, melynek szt. Mihály a védőszentje, 1771-ből való. Hat leányegyháza van. Kettőben van templom, ú. m. Alsólászlófalván (Őrzőangyalok) és Koskóczon (Szentlélek). Kegyúr: gróf Andrássy Gyula. Lelkész: Kálmán Nándor. Lélekszám: 1906. - 8. Őrmező. 1690 körül keletkezett. Temploma (Menybemenetel) 1808-ban épült. Négy leányegyháza közül Barkónak (szt. Mihály) és 309Nátafalvának (Mindenszentek) van temploma. Kegyúr: gróf Széchenyi Imréné szül. Sztáray-Szirmay Alexandra grófnő. Lelkész: Tellyesniczky László. Segédlelkész: Hreha Mihály. Lélekszám: 1813. - 9. Papháza. Alapíttatott 1740-ben. Temploma, melyet a Nagyboldogasszony tiszteletére szenteltek fel, 1756-ban nyerte alapjait. Leányegyházainak száma: tizenhat. Kegyura: Dániel Gábor. Lelkész: Kozsár Bálint. Lélekszám: 911. - 10. Peticse. 1802-1810-ig helyi káplánság; azontúl önálló plebánia. Temploma a bold. Szűzet vallja védőszentjéül. Három leányegyháza közül kettőben építettek templomot: Helmeczkén, melynek Mária Magdolna és Kiskemenczén, melynek Nep. szt. János a védőszentje. Kegyúr: gróf Andrássy Géza. Lelkész: Sztranyovszky József. Lélekszám: 1433. - 11. Szinna. Alapítási éve: 1782. Temploma 1736-ból való. A szt. Kereszt tiszteletére van felszentelve. Harminczhat leányegyház tartozik hozzá. Kegyúr: Benyovszky Lajosné szül. Ocskay Erzsébet. Lelkész: Lehoczky Endre cz. kanonok, esperes. Segédlelkész: Major Dezső. Lélekszám: 3677. - 12. Udva. Alapítási éve ismeretlen. A Szentháromság oltalma alá helyezett temploma 1701-ben épült. Egy leányegyháza van: Szélcsmezőn, melyet Sarlós Boldogasszony tiszteletére szenteltek fel. Kegyúr: Szirmay Pál. Lelkész: Madarassy Béla. Lélekszám: 843.
Nagymihályi kerület.
IV. A nagymihályi kerület. Esperes: Kapossy Menyhért vásárhelyi plebános. Alesperes: Szkurkay Lénárd sztárai plebános. Plebániák: 1. Alsókörtvélyes. Alapítási évét homály fedi. Temploma (szt. Fülöp és Jakab) a XIV. századból való. Nyolcz leányegyház tartozik hozzá. Ezek közül Alsóhrabócznak (szt. István), Kolcsmezőnek (Szentháromság) és Kucsinnak (Sarlós Boldogasszony) van temploma. Kegyura nincsen. Lelkésze: dr. Novák József. Segédlelkésze jelenleg nincsen. Lélekszám: 2910. - 2. Butka. Alapíttatott 1612-ben. Temploma (Szentháromság) szintén ekkor épült. Rövid ideig a reformátusoké is volt. Mint leányegyház, két község tartozik hozzá. Kegyúr: hg. Lobkovitz Rudolf. Lelkész: Gerich Gyula. Segédlelkésze ez idő szerint nincsen. Lélekszám: 1435. - 3. Hegyi. 1795-től helyi káplánság. 1810-ben plebániává lett. A bold. Szűz menybemenetelének tiszteletére emelt temploma 1795-ben épült. Leányegyháza öt van. Kegyúr: a vallásalap. Lelkész: Lipták József. Lélekszám: 812. - 4. Málcza. 1788-tól helyi káplánság, 1810-től plebánia. Temploma (Szt. István) 1848-ból való. Öt leányegyháza van. Kegyúr: a vallásalap. Lelkész: Magyar János. Lélekszám: 1373. - 5. Nagycsebb. 1788-tól helyi káplánság. 1810-től plebánia. Templomát 1843-ban építették. Szt. Anna a védőszentje. Három leányegyháza közül Füzesérnek van temploma (Mária nevének tiszteletére). Kegyúr: a vallásalap. Lelkész: Miladinovics Bertalan. Lélekszám: 1076. - 6. Nagymihály. Igen régi plebánia. A b. Szűz magasztalására emelt temploma is ősrégi. A hitújítás idején a reformátusoké is volt. Említést érdemel a Györkehegyen 1893-1898 között épült kápolna, mely a nagy nevezetességű kassai szt. Mihály-kápolna hasonmása. A Sztáray-család sirboltja van alatta. Hat leányegyház tartozik hozzá. Kegyúr: gróf Sztáray Sándor. Lelkész: Oppitz Sándor sz.-széki tanácsos. Segédlelkész: Gyagyovszky Ede. Lélekszám: 3882. - 7. Sztára. Régi plebánia. A reformáczió idejében rövid ideig a protestánsok kezében is volt. Temploma (Mária) 1842-ből való. Két leányegyháza közül egynek, Ordasfalvának, van temploma (szt. József). Kegyúr: a közbirtokosság. Lelkész: Szkurkay Lénárd alesperes. Segédlelkészi állomás betöltetlen. Lélekszám: 1110. - 8. Vásárhely. Régi plebánia. Temploma 1757-ben épült. Ker szt. János a védőszentje. Nyolcz leányegyháza van. Ezek egyikében, Pazdicson, a régi időben plebánia is volt. A Bocskay-féle fölkelés idejében a lutheránusok birtokába ment át. Templom van: Lazonyban (szt. Péter és Pál) és Morván (szt. István). Kegyúr: gróf Andrássy Géza. Lelkész: Kapossy Menyhért esperes, aranymisés, az egyházmegye nesztora. Segédlelkész: Sznak József. Lélekszám: 2783.
Sztropkói kerület.
V. A sztropóki kerület. Esperes: Schütz Nándor dr., cz. kanonok, sókúti plebános. Alesperes: Strasser Antal varannai plebános. Plebániák: 1. Rubó. 1785-től helyi káplánság, 1810-től plebánia. A templom szt. Péter és Pál tiszteletére 1780-ban épült. Leányegyházainak száma hat. Kegyúr: a vallásalap. Lelkész: Kapalla József. Lélekszám: 585. - 2. Jánosvölgye. Alap. 1735-ben. Templomát az oltári szentség tiszteletére 1770-ben emelték. Tizenegy leányegyház tartozik hozzá. Templom van: Alsóvirányos (Mária neve), Felsővirányos 310(Rózsafűzér királynéja), Gyapalócz (Ker. szt. János), Kosárvágása (Szentháromság) és Lukácsi (Urunk színeváltozása) leányegyházban. Kegyúr: Lukovics Géza. Lelkész: Matuscsák János. Lélekszám: 1698. - 3. Matyasócz (Mátyásvágás). Alap. 1744-ben. Temploma (szt. Miklós) 1771-ben épült. Öt leányegyház tartozik hozzá, melyek közül Benkóczon (szt. Imre), Csicsván (szt. kereszt) és Tavarnán (szt. József) van templom. Kegyúr gróf Hadik-Barkóczy Endre. Lelkész: Thain István. Lélekszám: 1759. - 4. Mogyoróska, alap. 1739-ben. A bold. Szűz tiszteletére emelt temploma 1753-ból való. Öt leányegyháza közül Feketepataknak (Mária), Felsőmihályinak (Mária) és Tapolyizsépnek (Mária) van temploma. Kegyura nincsen. Lelkész jelenleg nincsen. Lélekszám: 597. - 5. Nagydobra. Ősrégi plebánia. Temploma is régi (szt. Ferencz). Hat leányegyháza közül Nagykőpataknak (Szentlélek) és Tótkányának (Szentháromság) van temploma. Kegyúr: Forner Flóra. Lelkész: Hudák Ádám. Lélekszám: 1182. - 6. Nagydomása. Alapították: 1788-ban. Mária-temploma 1851-ben épült. Három leányegyháza közül Kelcsének van temploma. Védőszentje: Szt. István király. Kegyúr: a vallásalap. Lelkész: Tutkovics József. Lélekszám: 954. - 7. Sókút, alap. 1600-ban. Temploma (szt. Miklós) a XVII. századból való. Leányegyházainak száma: hét. Négyben van templom, ú. m. Agyagoson (Szt. István), Csáklyón (Nagyboldogasszony), Komaróczon (szt. Mihály) és Tapolybányán (Szentháromság). Kegyura nincsen. Lelkész: Schütz Nándor dr. cz. kanonok, esperes. Lélekszám: 1436. - 8. Sztropkó. Régi plebánia. Temploma (Úrvacsora) 1675-ből való. Harminczhat leányegyháza közül Hocsán (1639-ből való fatemplom) és Nagyberezsnyén van templom. Az a Mindenszentek, ez szt. József tiszteletét hirdeti. Kegyúr: gróf Pethő Zsigmond örökösei. Lelkész: Virágh Pál dr. Lélekszám: 1831. A községben a ferenczrendieknek zárdájuk van, mely 1673-ban épült. E zárda helyén állott ezelőtt a minoriták klastroma. - 9. Varannó. A XIV. században már állott. Hosszabb ideig a pálosok is vezették. A bold. Szűz tiszteletére emelt templomát 1580-ban építették. Hat leányegyháza közül háromnak van temploma, ú. m. Henczfalvának (szt. László), Magyarkrucsónak (Urunk színeváltozása) és Telekházának (Ker. szt. János). Kegyúr: a vallásalap. Lelkész: Strasser Antal alesperes. Segédlelkész: Kubik József. Lélekszám: 2348. Voltak itt hajdan minoriták és ezek eltávozása után pálosok. - 10. Zemplénturány. 1801-től helyi káplánság, 1810-től plebánia. Temploma (szt. Anna) 1838-ból való. Kilencz község tartozik hozzá. Templom csak Alsóolsván van. Védőszentje: a bold. Szűz. Kegyúr: a vallásalap. Lelkész: Knapik József. Lélekszám: 531. - 11. Zsalobina. 1788-tól helyi káplánság. 1810-től plebánia. Temploma szeráfi szt. Ferencz tiszteletére 1765-ben épült. Két leányegyháza van. Mindkettőben van templom. Jeszenőn szt. Mihály és Kisdomásán Nagy-boldogasszony tiszteletére. Kegyúr: a vallásalap. Lelkész: Széman János. Lélekszám: 1076.
Tokaji kerület.
VI. A tokaji kerület. Esperes: Bessenyey István monoki plebános. Plebániák: 1. Gesztely. 1735-1769-ig plebánia. Ez utóbbi évben megszünt. 1848-tól ismét plebánia. Temploma, melynek Nagyboldogasszony a védőszentje, 1806-ban épült. Négy leányegyház tartozik hozzá. Kegyúr: Orosz Lajosné szül. Szányi Hermin. Lelkész: Csicseri Ferencz. Lélekszám: 1468. - 2. Girincs, alap. 1737-ben. Temploma (bold. Szűz) 1739-ből való. Öt leányegyháza van, melyek közül Körömnek (b. Szűz) van temploma. Berzéken és Kiscsécsen nyilvános kápolnát emeltek. Kegyúr: Tüköry József, Mária és Magdolna. Lelkész: Hankó Gyula. Segédlelkész jelenleg nincsen. Lélekszám: 1837. Körömben hajdan pálosok voltak. - 3. Hernádnémeti. A XV. század elején már állott. A hitvillongások idejében megszűnt. 1769-ben ismét feléledt. Mai temploma (szt. Joachim) 1768-ban épült. Leányegyházainak száma négy. Siska tanyának temploma van (Immaculata). Kegyúr: gróf Zichy-Meskó Jakab. Lelkész: Benkő János. Segédlelkész: Fercsák József. Lélekszám: 2295. - 4. Mád. A XIV. században már fennállott. A reformátusoké is volt. Temploma, mely a Szentháromság tiszteletét hirdeti, 1651-ben épült. Kegyura nincsen. Lelkész: Osváth Mátyás kiérd. esperes. Segédlelkész: Petsár Béla. Lélekszám: 1940. - 5. Mezőzombor. Régi plebánia. Idő folytán megszűnt, 1808-ban feléledt. Temploma, melynek szt. Mihály főangyal a védőszentje, az ősrégi egyház romjain 1774-ben épült fel. Kegyura nincsen. Lelkész: Sándor János. Lélekszám: 1216. - 6. Monok. Régi plebánia. A hitújítás idejében a reformátusok elfoglalták 311és hosszabb ideig birták. Temploma (Mária) a réginek helyén 1814-ben épült fel. Az Andrássy-kastélyban kápolna van, melyben szt. Orbán vértanú ereklyéit őrzik. Két leányegyháza közül Golopnak van kápolnája (Mária). Kegyúr: gróf Andrássy Dénes. Lelkész: Bessenyey István esperes. Segédlelkész: Szedlák Ede. Lélekszám: 3318. - 7. Rátka, alap. 1855-ben. Szt. Anna-temploma 1807-ben épült. Kegyura nincsen. Lelkész: Vay Mátyás. Lélekszám: 914. - 8. Szerencs. A XIV. század elején már virágzott. Ősrégi temploma a protestánsok kezébe került s ma is azoké. Mostani egyháza (Mária születése) 1759-ben épült. Három leányegyháza közül kettőnek van temploma, ú. m. Bekecsnek (Nagyboldogasszony) és Legyesbényének (Jézus szive). Ez utóbbiban, 1904-ben, helyi káplánságot szerveztek. Helyi káplán: Molnár János. Kegyura nincsen. Lelkész: Szekeresi János. Segédlelkész: Kovarcz Károly. Lélekszám: 4931. Szerencsen hajdan Benedek-rendi apátság volt. - 9. Taktaszada. Alap. 1866-ban. Temploma (Szt. István király) ugyanabból az évből való. Két község tartozik hozzá. Kegyura nincsen. Lelkésze: Szabó Bálint. Lélekszám: 1768. - 10. Tállya. A XIV. század elején már virágzott. A hitújítás idejében megszűnt. 1688-ban visszaállították. Templomának védőszentje szt. László. Kegyura: báró Maillot György. Lelkész: Köhler Jakab. A segédlelkészi hely betöltetlen. Lélekszám: 2744. - 11. Tarczal. Régi plebánia. A hitújítás idejében megszünt. Helyreállították: 1699-ben. Mai templomát (Mennybemenetel) 1766-ban építették. Kegyúr: a m. kir. pénzügyminiszterium. Lelkész: Plent Nándor szentszéki tanácsos. Segédlelkész: Szignarovich János. Lélekszám: 1450. - 12. Tokaj. Régi plébánia. A hitújítás korábban a protestánsok elfoglalták. Visszaállították 1705 táján. Kegyúr: a m. kir. földmívelésügyi miniszterium. Lelkész: Karniss István. Segédlelkész: Tarsovits Lajos. Lélekszám: 1986. Tokajban 1470-1537-ig pálosok is működtek. Volt a városban továbbá kapuczinus-zárda (1711-1787) és piarista-ház (1723-1789).
Sátoraljaújhelyi kerület.
VII. A sátoraljaújhelyi kerület. Esperes: Breth Gyula bodrogkeresztúri plebános. Plebániák: 1. Bodrogkeresztúr. A XIII. század elején már virágzott. A hitvillongások alatt protestáns kézbe került. Helyreállították 1714-ben. Ősrégi temploma a szt. Kereszt tiszteletére épült. Egy leányegyháza van: Kisfalud, melynek szt. Anna templomát 1810-ben építették. Kegyura: gróf Wolkenstein Oszvald. Lelkész: Breth Gyula esperes. Lélekszám: 1588. - 2. Erdőbénye. 1334-ben már virágzott. A reformátusoké is volt. Temploma (szt. György) a réginek összeomlása után 1807-ben épült. Két leányegyháza van. Az erdőbényei fürdőben 1877-ben kápolnát építettek (szt. Anna). Kegyura nincsen. Lelkész: Violet Gyula. Lélekszám: 1141. - 3. Erdőhorváti. Alap. 1773-ban. Temploma (szt. Kereszt) 1787-ben épült. Öt leányegyháza közül Regéczközéphután van templom (Szt. Anna). Kegyura: Bassenheim Waldbott Hedvig szül. Beust bárónő. Lelkész: Somsák Elek. Lélekszám: 1137. Hajdan a pálosoknak klastromuk volt e községben. - 4. Olaszliszka. Régi plebánia. Temploma (Nagyboldogasszony) 1332-ben épült. A protestánsok annak idején elfoglalták és akkor megszűnt. Helyreállították 1711-ben. Egy leányegyház tartozik hozzá. Kegyúr: a szepesi püspök és káptalan. Lelkész: Gecsei Lajos. Lélekszám: 1331. - 5. Sárospatak. A XIII. században már fennállott. 1540 táján a protestánsok elfoglalták. Helyreállították 1666-ban. Temploma (Immaculata) a XIII. század elején már állott. A plebániát sokáig a jezsuiták vezették. Öt leányegyháza közül egynek, Károlyfalvának, van temploma (Nep. szt. János.) Józseffalvának nyilvános kápolnát adtak 1885-ben. Kegyúr: hg. Windisch-Graetz Lajos özvegye. Lelkész: Gruska Lajos pápai kamarás. Segédlelkészek: Malicsky József és Árvay Nagy Bálint dr. Lélekszám: 3983. Sárospatakon hajdan több szerzetes rend működött, ú. m. a domonkosok zárdája 1255-ben virágzott; a ferenczrendiek, kik 1447-ben kerültek ide; a jezsuiták 1666-1773-ig; a klarisszák háza 1530-ban virágzott; a minoriták, kiket 1307 előtt telepitettek le; az orsolyák és a trinitáriusok (1695-1786-ig). A város közelében virágzott hajdan a premontreiek darnói prépostsága. Jelenleg a páli szt. Vinczéről nevezett szatmári irgalmas nővérek működnek a városban. - 6. Sátoraljaújhely. 1360-ban már virágzott. Régi temploma sok viszontagságon ment keresztül. Több ízben a reformátusok kezében volt. Mai egyháza (Szt. István) 1768-1792 közt épült. Van itt ezenkívül a kegyesrendieknek templomuk 312(Mária), mely eredetileg a pálosok használatára épült 1258-ban; továbbá az irgalmas nővéreknek nyilvános kápolnája (Jézus szíve) és egy fogadalmi kápolna (Szentháromság), mely 1710-ben épült, midőn a pestis szedte áldozatait. Hat leányegyháza van. Kegyúr: gróf Wallis Gyuláné, szül. Somogyi Ilona grófnő. Lelkész: Katinszky Geyza, cz. apát, főesperes, szentszéki tanácsos. Segédlelkészek: Petsár Gyula, Szedlacsek Szilárd és Marczinkó József. Lélekszám 7590. Működtek itt hajdan pálosok is, kiket V. István a XIII. század közepe táján a közelfekvő Kistoronyáról telepített át ide. 1789-ben a kegyesrendiek foglalták el kolostorukat. Ezeken kívül a páli Szent Vinczéről nevezett szatmári irgalmas nővérek működnek a városban. Tanítással foglalkoznak. - 7. Tolcsva. Alapították: 1437-ben. Két ízben is volt protestáns kézen. Visszaállították 1711-ben. Temploma (Mária születése) a XV. század derekáról való. Tornyát a hagyomány szerint Szent István korában építették. Eredetileg őrtorony volt. A templom Nep. sz. Jánosról nevezett kápolnájában 1806-ban egy nap és két éjjel őrízték a magyar szent koronát, a midőn azt visszaszállították Munkácsról, hová a franczia hadak elől vitték. Négy félegyháza közül egynek, Bodrogolaszinak (Szentháromság) van temploma. Bodrogolasziban Stefánia herczegnő férjezett gróf Lónyay Elemérné, kezdeményezésére független helyi káplánságot szerveztek. Helyi káplán: Varga János. Kegyura az anyaegyháznak nincsen. Lelkésze: Kolbay Gergely. Segédlelkész: Koredkó Ede. Lélekszám: 2246. - 8. Herczegkút (Trauczonfalu) 1788-tól helyi káplánság. 1810-től plebánia. Templomát (Mária születése) 1845-ben építették. Kegyúr: báró Waldbott Frigyes. Lelkész: Payer Ferencz. Lélekszám: 1034.
A leleszi prépostság temploma.
A tőketerebesi r. kath. templom.
Casulák a XVII. és XVIII. századból.
Sztropkó.
Casulák a XVII. és XVIII. századból.
Tarczal.
Casulák a XVII. és XVIII. századból.
Sztára.
A sztropkói római katholikus templom.
A GÖRÖG KATHOLIKUS EGYHÁZ.
Irta Miklóssy István
Zemplén vármegye görög szertartású kath. hívei a munkácsi és eperjesi püspökök joghatósága alá tartoznak. Számuk, az 1900. évi népszámlálás adatai szerint 101.053; vagyis az összlakosságnak 30.84 százaléka. Számarányuknál fogva a vármegyében található egyházak, illetve vallásfelekezetek hiveinek sorozatában a második helyet foglalják el. A hívek számából a munkácsi egyházmegyére 59.604, az eperjesire 41.419 hivő esik.
Munkácsi egyházmegye.
A munkácsi egyházmegyéhez tartozik: a bodrogközi járás egészben; a gálszécsi járás egészben; a homonnai járásból csupán Barkó község; a nagymihályi járás egészben; a sárospataki járás egészben; a sátoraljaújhelyi járás (Mikóháza, Mátyásháza, Alsóregmecz, Felsőregmecz, Vily és Vitány községek kivételével); a szerencsi járásból: Bekecs, Csalános, Kisdobsza, Lgyesbénye, Mád, Megyaszó, Mezőzombor, Monok, Ond, Rátka, Sóstófalva, Szerencs, Taktaharkány, Taktaszada; a szinnai járásból: Berezócz, Éralja, Kisgereblyés, Kistölgyes, Kálnarosztoka, Kelen, Kolbása, Kiskolon, Ladomér, Kismihály, Ujszék, Oroszsebes, Nagygereblyés, Oroszpatak, Oroszvolova, Juhászlak, Sugó, Topolya, Ugar, Utczás, Görbeszeg, Zboj. A tokaji járásból: Bodrogkeresztúr, Bodrogkisfalud, Bodrogolaszi, Bodrogsára, Bodrogzsadány, Olaszliszka, Szegilong, Tarczal, Tokaj, Tolcsva, Vámosújfalu. A varannói járásból: Alsógyertyán, Bányapataka, Dávidvágása, Kolcsmező, Kővágó, Kucsin, Pósa, Szacsúr.
Eperjesi egyházmegye.
Az eperjesi egyházmegyéhez tartozik: a homonnai járás, Barkó község kivételével; a sátoraljaújhelyi járásból: Alsóregmecz, Felsőregmecz, Mátyásháza, Mikóháza, Vily, Vitány; a szerencsi járásból: Berzék, Gesztely, Girincs, Golop, Hernádkak, Hernádnémeti, Kesznyéten, Kiscsécs, Köröm, Sajóhídvég, Tállya, Tiszalucz. A szinnai járásból: Alsóalmád, Csukaháza, Czirókabéla, Czirókafalu, Czirókamező, Dara, Felsőalmád, Jármos, Juhos, Kispereszlő, Méhesfalva, Nagypolány, Papháza, Pásztorhegy, Szedreske, Szinna, Szinnamező, Takcsány, Tüskés, Telepócz, Tölgyeshegy, Ujszomolnok, Vendégi, Zellő, Zemplénoroszi, Zuhatag; a sztropkói járás egészen. A tokaji járásból: Erdőbénye, Erdőhorváti, Komlóska, Háromhuta, a varannói járásból: Agyagospatak, Alsónyírjes, Aranyospatak, Benkőfalva; Csemernye, Csáklyó, Csicsóka, Érczfalva, Feketepatak, Felsőkázmér, Felsőmihályi, Istvántelek, Jeszenőcz, Józsefvölgy, Kisdomása, Kisterebes, Klazány, Komarócz, Magyarkrucsó, 313Majoros, Merészpatak, Nagydobra, Nagykőpatak, Opálhegy, Petkes, Sókút, Tapolybánya, Tapolyizsép, Tapolymogyorós, Tavarna, Tavarnamező, Telekháza, Újszomotor, Varannó, Varannómező, Vehécz, Zemplénmátyás.
Történelmi visszapillantás.
A munkácsi püspökség múltja, a történetírók szerint, a magyarok bejövetelét megelőző időkbe nyúlik vissza. Egyike ez, állítólag ama hét pannoniai püspökségnek, a melyekről Piligrin passaui püspök VII. Benedek pápához írt levelében említést tesz, és a melyek fölött érseki joghatóságot, őseink bejövetele korában, Methodius szláv apostol-hittérítő gyakorolt. A püspökség multját illetőleg pozitiv történelmi adatok a XV. század végétől állanak rendelkezésünkre. 1491-től fogva, csekély megszakítással, az összes püspökök névsora ismeretes.
A IX. század végén a Photius konstantinápolyi patriarchától kezdeményezett s a XI. században Cerulárius Mihály patriarchától befejezett egyházszakadás ezen egyházmegye nagyszámú hiveit is magával sodorta. Visszatérésük a kath. egyház kebelébe 1646-ban történt. A visszatérés - Unio - eseménye nem csupán egyházi, hanem állampolitikai és közművelődési vonatkozásaiban is nevezetes fordulatot jelent a jobbára szláv ajkú munkács-egyházmegyei hívek történetében.
Ez új jogviszony természetes következménye az az üdvös hatás, melyet a kath. egyház fejlettebb hitélete, hierarchikus intézményei és szervezett közigazgatása a görög szertartású egyházra gyakorolt; míg másrészről a nemzetiségi jelleg, mely tapasztalás szerint a görög-keleti vallás hű kisérőjeként szokott jelentkezni, ezen egyházmegye híveinél annyira elmosódott az idők folyamán, hogy ezek vezetői, a papok és tanítók, érzelemben és nyelvben már évtizedek óta a legkifogástalanabb magyarok. Ugyanezek családi és hivatalos nyelve kizárólag magyar.
Az önállósítás.
A kánoni értelemben vett önállóságot 1771-ben érte el az egyházmegye, a mikor Mária Terézia újjászervezte, püspökét megfelelő dotáczióval látta el és részére káptalant alapított; XIV. Kelemen pápa pedig híveit és püspökét, kik ez ideig az egri püspök felügyelete alatt állottak, e sok súrlódást és keserűséget okozó felügyelet alól kivonta, főpásztorát a teljhatalmú püspökök jogaival felruházta és az esztergomi érsek suffraganeusává tette.
Az eperjesi egyházmegye múltja.
Az eperjesi egyházmegye multja az imént előadottakkal 1815-ig mindenben azonos; a mikor I. Ferencz király a munkácsi egyházmegye nagy komplexumából ezt az egyházmegyét kiszakította s a püspök javadalmazását biztosította és részére székes káptalant alapított, ez, mint önálló egyházmegye, ugyancsak az esztergomi érseki tartományba osztatott be.
A munkácsi püspök székhelyéül Mária Terézia Ungvárt jelölte ki; míg az eperjesi püspök, I. Ferencz rendelkezése szerint, Eperjest nyerte székhelyül.
Mind a munkácsi, mind az eperjesi egyházmegyéhez tartozó hivek és papok egyházi vonatkozású pereiben, ideértve a házassági pereket is, első folyamodásilag a püspök székhelyén ülésező szentszék, második fokban az esztergomi érseki főszentszék, harmad folyamodásban a herczegprimási szentszék itél. Mindkét egyházmegye püspökeinek és szentszékeinek levelezéseit a római szentszékkel a bécsi apostoli nuncziatura közvetíti.
Egyházi közigazgatás.
Egyházi közigazgatás tekintetében mind a munkácsi, mind az eperjesi egyházmegye azonos s a latin szertartású kath. egyházmegyékhez hasonló szervezetet mutat. Zemplénvármegye a munkácsi s illetve eperjesi püspökségnek egy-egy főesperességét alkotja, ugy azonban, hogy a munkácsi püspök joghatósága alatt álló összes zempléni parochiák egy főesperes jogköréhez tartoznak; míg az eperjesi egyházmegye területéből, topografikus okok és a vármegye közbejött kikerekítése óta, három község, (Nagybukócz, Nagyderencs és Boksa), az eperjesi székesegyházi, kettő pedig (Mikóháza és Komlóska) az abauj-tornai főesperesség parochiáihoz csatlakoznak.
A munkácsi egyházmegye Zempléni főesperessége nyolcz, az eperjesié pedig hét egyházkerületre van felosztva.
A munkácsi egyházmegye nyolcz kerülete összesen 66, az eperjesi egyházmegye hét kerülete összesen 55 parochiát foglal magában. Az eperjesi parochiák utóbbi számához azonban még hozzáadandó az idegen vármegyei 314főesperességek, illetőleg egyházkerületek öt parochiája s így nyerjük az eperjes-egyházmegyei zempléni parochiák teljes számát, vagyis 60 parochiát. Minden egyházkerület élén egy-egy esperes (vicearchidiaconus) áll. A főesperest a püspök előterjesztésére a király nevezi ki.
A munkácsi egyházmegye területén a káptalanon kívül álló főesperességek lévén szervezve, a főesperest mindíg a vármegye területén működő lelkészek közül nevezik ki.
Az eperjesi egyházmegyében nincsenek a káptalanon kívül álló főesperessségek. Itt a főesperesi tiszt egy, vagy esetleg több, vármegyére kiterjedő jogkörrel egy-egy székesegyházi kanonokra van ruházva. A főesperesi tiszt inkább csak rangfokozat, dignitás, mint hivatal. Tulajdonképeni feladatuk a főespereseknek az egyházak és iskolák látogatása, főleg azokban a parochiákban, melyeknek kerületi esperes a parochusuk. Továbbá tartoznak a püspököt hivatalos útjában a főesperesség területén kisérni és ennek, az adminisztráczióval kapcsolatos, különleges megbízásait teljesíteni. A főespereseknek e tisztségükért javadalmazásuk nincsen. Csupán némi csekély úti átalányt élveznek.
A szorosabban vett közigazgatási teendőkben a kerületi esperesek a püspökök kormányszervei és a kerületekben azok helyettesei. Az esperesek ügyelnek fel a kerületükbe osztott parochiákra, mind lelki, mind vagyoni tekintetben; elsőfokúlag elintézik a lelkészek és a hivek között esetleg felmerülő ellentéteket; fontosabb ügyekben közvetítik a levelezést a lelkészetek és a püspöki kormány között. Az espereseket a püspök nevezi ki és tisztségök külső jelvénye a vörös öv. Külön hivatalos pecsétjük van. Ez az állás azonban csak bizalmi állás, melyért semminemű fizetést nem élveznek. Csupán a szokásos évi egyszeri egyházlátogatás alkalmával van joguk a meglátogatott egyházakkal szemben a hivatali állásuknak megfelelő napi és fuvarbért fölszámítani. Az esperesi hivatal helyhez kötve nincs, arra a kerület bármely papja, sőt a püspök tetszése szerint még idegen kerület lelkésze is kinevezhető.
A hitközségek papjait "lelkészek"-nek nevezik. Hivataluk lelkészi hivatal. A lelkészek vagy véglegesen kinevezett investiturával (felruházványnyal) ellátott parochusok, a kiket kánoni ok és per nélkül parochiájukból a püspök sem mozdíthat el; vagy adminisztrátorok (helyettes lelkészek), a kiket tekintet nélkül esetleges hosszabb idejű szolgálatukra a püspök bármikor áthelyezhet; vagy ideiglenes (ideiglenesen helyettes) lelkészek, kiket a püspök valamely lelkészi hivatal vezetésére a parochus, vagy adminisztrátor elhalálozása alkalmával, vagy olyankor rendel ki, a mikor a lelkészi hivatal bármely ok miatt véglegesen be nem tölthető. Végül vannak ú. n. segédlelkészek, kik nagyobb parochiákban a parochus mellé vannak beosztva egy-két évi segédkezésre.
A lelkész kinevezése a püspök korlátlan joga, mely jogát csakis a kegyúri jog szorítja korlátok közé, a mennyiben a püspök kinevezni tartozik a kegyúrtól valamely parochiára bemutatott, kánoni kifogás alá nem eső, áldozópapot. Minthogy pedig Zemplén vármegye 126 gör. kath. parochiájából 63 áll kegyuraság alatt, nyilvánvaló, hogy a vármegye főurai, nagyobb birtokosai és az egyes testületek, a lelkészek megválasztásával, a vallási és erkölcsi életre, valamint a hazafias irányú kultúrára a kegyúri jog révén is kiváló jótékony befolyást gyakorolhatnak.
A parochusok és adminisztrátorok javadalmaik összes jövedelmét élvezik. Az ideiglenes helyettes lelkészek jobbára osztozkodási viszonyban vannak elődjük törvényes örököseivel - esetleg magával a volt javadalmassal - és a javadalomból csakis az a hányad illeti meg őket, a melyet részökre a püspök megállapít.
A lelkészi javadalmak rendszerint némi földbirtokból, párbér, stóla és kongrua illetményből állanak, mely illetményekhez a legtöbb parochiában az eddigelé végleg még meg nem állapított államsegély járul. A segédlelkészek a rendszeresített állomásokon a vallásalapból nyerik díjazásukat. Ellátásuk természetben - vagy esetleg egyenértékesítve - a parochusnál van.
315A vármegye gör. kath. papjai legnagyobb részben nősek. A nősülés joga a munkácsi és eperjesi papság részére az 1646-ban megkötött unióban van biztosítva. Nősülniök azonban csupán egy ízben, a szent rendek felvétele előtt, szabad.
A munkácsi püspökség.
I. A munkácsi egyházmegye püspöke Firczák Gyula, v. b. t. t., római gróf, pápai trónálló, a pápa házi főpapja, Szent Péter és Pál apostolokról nevezett tapolczai javadalmas apát, a Lipótrend középkeresztese, főrendiházi tag. 1891-től fogva megyés püspök.
Főesperes.
Főesperes legutóbb e vármegye munkácsmegyei területén, Puza Sándor, lechnitzvölgyi cz. prépost, vármegyei egyházi főtanfelügyelő, aranymisés áldozópap volt, aki mint sárospataki lelkész, nyugalomba vonult 1904-ben. Jelenleg a főesperesi állás üresedésben van.
A vármegye területén, a munkácsi püspökség joghatósága alatt álló lelkészek, mint már említettük, nyolcz egyházkerületbe vannak osztva. Ez a nyolcz kerület együttvéve hatvanhat parochiát foglal magában. Ezek a kerületek és parochiák a következők:
Bodrogközi kerület.
Bodrogközi kerület. Esperes: Mitrovics István kisdobrai lelkész. Parochiák: Bodrogszerdahely. Lelkész: Damjanovics Ágoston, tiszt. esperes. Hívek száma 1870. - Dámócz. Lelkész: Sztankaninecz Emil. Hívek száma 460. - Czéke. Lelkész: Damjanovics Ödön. Hívek száma 924. - Kisdobra. Lelkész: Mitrovics István, ker. esperes. Hívek száma 1537. - Bodrogmező (Leleszpolyán.) Kegyúr: A szt.-keresztről nevezett prémontrei prépostság. Lelkész: Antalóczy Kornél. Hívek száma 1527. - Zemplénagárd (Agárd). Lelkész: Csopey Antal. Hívek száma 1064.
Gálszécsi kerület.
2. Gálszécsi kerület. Esperes: Ihnátkó Emil, szentsz. ülnök, gálszécsi lelkész. Parochiák: Bacskó. Kegyúr: a báró Fischer család. Lelkész: Malcher Béla Ágoston. Hívek száma 774. - Bányapatak (Bánszka). Lelkész: Petách Emil. Hívek száma 503. - Csábócz. Kegyúr: gróf Hadik-Barkóczy Endre. Lelkész: Stéfán János. Hívek száma 766. - Dávidvágása. Kegyúr: gróf Hadik-Barkóczy Endre. Lelkész: Seregélly Sándor. Hívek száma 607. - Gálszécs. Kegyúr: a báró Fischer család. Lelkész: Ihnátkó Emil, ker. esperes. Hívek száma 1359. - Szacsur. Kegyúr: a helyi közbirtokosság. Lelkész: Szabó Sándor. Hívek száma 733. - Sztankócz. Lelkész: Pajkossy Gyula. Hívek száma 387. - Szécsudvar (Techna). Kegyúr: gróf Hadik-Barkóczy Endre. Hívek száma 663. - Vécse. Kegyúrtársak: gróf Andrássy Géza és gróf Sermage Artúr. Lelkész: Szabados Mihály. Hívek száma 980. - Zebegnyő. Lelkész: Malczovszky János. Hívek száma 804.
Hegyaljai kerület.
3. Hegyaljai kerület. Esperes: Bányay János szentszéki ülnök, szerencsi lelkész. Parochiák: Bodrogkeresztúr. Lelkész: Kricsfalussy Viktor. Hívek száma 821. - Bodrogolaszi. Kegyúr: gróf Lónyay Elemér. Lelkész: Mitró György. Hívek száma 646. - Mezőzombor. Lelkész: Fodor István. Hívek száma 415. - Szerencs. Lelkész: Bányay János ker. esperes. Hívek száma 1700. - Tokaj. Kegyúr: A m. kir. kincstár. Lelkész: Grigássy Mihály tiszt. esperes. Hívek száma e vármegye területén 670. E hitközséghez részben szabolcsi községek tartoznak. Ezekkel együtt híveinek száma 1400. - Tolcsva. Kegyúr: A vallásalap. Lelkész: Kiss Andor. Hívek száma 688.
Nagymihályi kerület.
4. Nagymihályi kerület. Esperes: Dudits János, szentszéki ülnök, rákóczi lelkész. Parochiák: Laborczvolya. Lelkész: Sereghy János. Hívek száma: 1118. - Márk-Csemernye: Kegyúr: Sztáray-Szirmay Alexandra grófnő. Lelkész: Mitró Dezső. Hívek száma 674. - Nagymihály. Kegyúr: gróf Sztáray Sándor. Lelkész: Karczub Pál, cz. esperes. Hívek száma e vármegye területén 1200. (Az ungmegyében fekvő fiókegyházzal együtt 1900.) - Őrmező. Kegyúr: Sztáray-Szirmay Alexandra grófnő. Lelkész: Lescsisin György. Hívek száma 508. - Pósa. Lelkész: Fesztóry Gyula. Hívek száma 982. - Rákócz. Kegyúr: A községi közbirtokosság. Lelkész: Dudits János ker. esperes. Hívek száma 1222. - Topolyán. Kegyúr: gróf Sztáray Sándor. Lelkész: Mihalkovics Jenő. Hívek száma 900.
Tőketerebesi kerület.
5. Tőketerebesi kerület. Esperes: Szaxun Izidor tőketerebesi lelkész. Parochiák: Bodzásújlak. Hívek száma 1398. - Cselej. Lelkész: Manajló Tivadar. Hívek száma 840. - Hardicsa. Kegyúr: gróf Andrássy Sándor. Lelkész: 316Juhász József. Hívek száma 629. - Isztáncs. Kegyúr: gróf Széchényi Sándor. Lelkész: Fesztory János. Hívek száma 937. - Kolbása. Lelkész: Simsa Tivadar. Hívek száma 1150. - Lasztócz: Lelkész: Spiry Elek. Hívek száma 565. - Magyarizsép. Kegyúr: gróf Széchényi Sándor. Lelkész: Karczub Viktor. Hivek száma 484. - Nagyruszka. Kegyúr: gróf Andrássy Gyula. Hívek száma 709. - Szécskeresztúr. Kegyúr: Holländer Lajos uradalma. Lelkész: Fedák András. Hívek száma 636. - Tőketerebes. Kegyúr: gróf Andrássy Gyula. Lelkész: Szaxun Izidor, ker. esperes. Hívek száma 2143.
Újhelyi kerület.
6. Újhelyi kerület. Esperes: Miklósy István, pápai tiszt. káplán, szentszéki ülnök, sátoraljaújhelyi lelkész. Parochiák: Czéke. Lelkész: Bacskay Antal szentszéki ülnök. Hívek száma 938. - Nagytoronya. Lelkész: Berecz László. Hívek száma 797. - Rudabányácska. Lelkész: Kiss Pál. Hívek száma 697. - Sárospatak. Kegyúr: herczeg Windisch-Graetz Lajos. Lelkész: Fenczik Győző. Hívek száma 1793. - Végardó. Kegyúr: herczeg Windisch-Graetz Lajos. Lelkész: Kiss Gyula. Hívek száma 580. - Sátoraljaújhely. Kegyúr: gróf Somogyi Ilona, férj. gróf Wallis Gyuláné. Lelkész: Miklósy István, ker. esperes. Segédlelkész: Hadzsega Gyula. Hívek száma 3145. - Velejte: Kegyúr: gróf Andrássy Sándor. Lelkész: Matyaczkó György. Hívek száma 815. - Zemplén. Kegyúr: gróf Andrássy Gyula. Lelkész: Harajda János. Hívek száma 599.
Vásárhelyi kerület.
7. Vásárhelyi kerület. Esperes: Gorzó Bálint, sámogyi lelkész. Parochiák: Dubróka. Kegyúr: herczeg Lobkovitz Rudolf. Lelkész: Novák János. Hívek száma 1040. - Falkus. Kegyúr: a Kazinczy család. Lelkész: Csudáky Miklós. Hívek száma 953. - Lask. Lelkész: Karczub Pál. Hívek száma 651. - Lasztomér. Lelkész: Azary András. Hívek száma 429. - Márk. Hívek száma 384. - Petrik. Hívek száma 291. - Sámogy. Lelkész: Gorzo Bálint ker. esperes. Hívek száma 725. - Szalók. Lelkész: Csurgovics György. Hívek száma 381. - Vásárhely. Lelkész: Szluk János. Hívek száma 647.
Zanasztászi kerület.
8. Zanasztázi kerület. Esperes: Chira Agoston, utczási lelkész. Parochiák: Kelen (Klenova). Kegyúr: gróf Hadik-Barkóczy Endre. Lelkész: Legeza Irén. Hívek száma 1170. - Kálnarosztoka. Kegyúr: Beaufort Spontin Frigyes. Lelkész: Lyahovics Bazil. Hívek száma 534. - Kiskolon (Kolonicza). Kegyúr: herczeg Lobkovitz Rudolf. Lelkész: Kontratovics Irén. Hívek száma 551. - Ladomér. Lelkész: Mók Endre. Hívek száma 746. - Nagygereblyés (Oroszhrabócz). Lelkész: Kossey Sándor. Hívek száma 1175. - Topolya. Kegyúr: gróf Andrássy Géza. Hívek száma 724. - Ugar (Ublya). Kegyúr: herczeg Lobkovitz Rudolf. Lelkész: Zlotzky Mihály. Hívek száma 1117. - Utczás (Ulics). Kegyúr: Beaufort Spontin Frigyes. Lelkész: Chira Ágoston, ker. esperes. Hívek száma 1058. - Görbeszeg (Ulicskriva). Kegyúr: Beaufort Spontin Frigyes. Hívek száma 725. - Harczos (Zboj). Kegyúr: herczeg Lobkowitz Rudolf. Lelkész: Firczák Sándor. Hívek száma 1355.
Az eperjesi püspökség.
II. Az eperjesi egyházmegye püspöke: dr. Vályi János, v. b. t. t., római gróf, pápai trónálló, a pápa házi főpapja, a Lipótrend középkeresztese, főrendiházi tag. 1882-től fogva megyés püspök.
Főesperesek.
Az eperjesi egyházmegyéhez tartozó hatvan zempléni parochia három főesperességbe van beosztva és pedig: a zempléni, székesegyházi és abaúj-tornaiba, továbbá tizenegy esperesi kerületbe. A főesperesek székeskáptalani kanonokok, lakhelyük Eperjes. Az esperesi kerületek közül nyolcz ú. m. a homonnai, vendégi (hosztoviczai), laborczi, világi, sztropkói, varannai, lomnai, bukóczi, e vármegye községeiről van elnevezve. E kerületekből a bukóczi és lomnai nagyobb részben Sáros vármegyére terjed ki; a vármegye területén a bukóczinak két, míg a lomnainak három parochiája van. Viszont három esperesi kerület, a melyek Sáros és Abaújtorna vármegyék községeiről vannak elnevezve, ú. m. a szvidniki, a kassai és a szántói kerület, e vármegye területére nyúlnak be s itt egy parochiával vannak képviselve. Zempléni főesperes: Petricskó Miklós, éneklő kanokok, pápai praelatus, ötvenöt zempléni parochiára kiterjedő jogkörrel. Székesegyházi főesperes: Mizsicskó József kanonok, a zempléni parochiák közül a nagybukóczi, nagyderencsi és boksai jogkörrel. Abaújtornai főesperes: Bacsinszky Ágoston kanonok, a zempléni parochiák körül a mikóházira és a komlóskaira kiterjedő jogkörrel.
317Zempléni főesperesség. Homonnai kerület.
A) Zempléni főesperesség: 1. Homonnai kerület. Esperes: Kutka István. Parochiák: - Homonna. Kegyúr: gróf Andrássy Sándor. Lelkész: Kutka István, ker. esperes. Hívek száma 1253. - Maskócz. Kegyúr: gróf Andrássy Gyula. Lelkész: Zapotóczky Gyula. Hívek száma 716. - Szinnamező (Nechvalpolyánka). Lelkész: Rojkovics Miklós. Hívek száma 444. - Kisortovány (Porubka). Kegyúr: gróf Andrássy Géza. Lelkész: Bihary Elek. Hívek száma 376. - Istvántelek (Stefanócz). Kegyúr: gróf Hadik-Barkóczy Endre. Hívek száma 700. - Szopkócz. Kegyúr: gróf Andrássy Sándor. Lelkész: Burik Miklós. Hívek száma 286. - Pásztorhegy (Valyaskócz). Kegyúrtársak: Benyovszky Ludovika és gróf Eberhard Lippe. Hívek száma 268. - Tölgyeshegy (Zubna). Kegyúr: gróf Dessewffy Gyula örökösei. Lelkész: Ádámkovics Antal. Hívek száma 541.
Vendégi kerület.
2. Vendégi kerület. Esperes: Bihary Emánuel tiszt. kanonok, méhesfalvi lelkész. Parochiák: - Csukaháza. (Csukalócz). Lelkész: Mártyák Viktor. Hívek száma 816. - Vendégi (Hosztovicza). Hívek száma 768. - Felsőalmád. (Felsőjablonka). Lelkész: Hodermarszky Nikon. Hívek száma 867. - Tüskés. (Pichnye). Lelkész: Podhajeczky Miklós. Hívek száma 528. - Méhesfalva (Pcsolina). Lelkész: Bihary Emánuel ker. esperes. Hívek száma 900. - Nagypolány. Kegyúr: Flesch testvérek. Lelkész: Bajczura János. Hívek száma 635. - Zemplénoroszi (Oroszruszka). Kegyúr: Flesch testvérek. Lelkész: Petrássovics Miklós. Hívek száma 638. - Takcsány (Sztakcsin). Lelkész: id. Petrássovics Elek. Hívek száma 1300. - Czirókafalu (Sztarina). Lelkész: Bogdányi Tivadar. Hívek száma: 1090. - Telepócz. Lelkész: Kovaliczky Irén. hívek száma 620. - Zellő (Zuella). Lelkész: Gojdics János szentszéki ülnök. Hívek száma 920.
Laborczi kerület.
3. Laborczi kerület. Esperes: Gerbery Ede, laborczrévi lelkész. Parochiák: - Boró. Kegyúr: Reuss Henrik, uralkodó herczeg. Lelkész: Deák Elek. Hívek száma 962. - Felsőcsebény. Lelkész: Mihalics György. Hívek száma 984. - Nagycsertész. Kegyúr: néhai Dobránszky Adolf özvegye, szül. Mylvius Eleonora. Lelkész: Chanáth Irén. Hívek száma 962. - Laborczfő (Habura). Kegyúr: néhai Dobránszky Adolf özvegye, szül. Mylvrus Eleonora. Lelkész: Homócskó Pál. Hívek száma 1224. - Laborczrév. (Krasznibrod). Kegyúr: Reuss Henrik uralkodó herczeg. Lelkész: Gerbely Ede ker. esperes. Hívek száma 748. Ezen parochia területén van a Szent Bazilról elnevezett görög szertartási katholikus szerzetesrendnek temploma és zárdaépülete. - Mezőlaborcz. Kegyúr: Gróf Andrássy Géza. Lelkész: Rojkovics Vladimir. Hívek száma 876. - Szukó. Kegyúr: Lányi Gizella, Wollmann Kázmérné. Lelkész: Gyulovics Viktor. Hívek száma 616. - Vidrány. Kegyúr: néhai Ehrenheim Ferencz örökösei. Hívek száma 790.
Világhi kerület.
4. Világhi kerület. Esperes: Petrásovszky Leó világhi lelkész. Parochiák: - Izbugyabéla. Lelkész: Molcsányi Elek. Hívek száma 734. - Csabaháza. Kegyúr: Gróf Hadik-Barkóczy Endre. Lelkész: Petrássovics Pál. Hívek száma 1077. - Izbugyaradvány. Lelkész: Tuskovics Bertalan. - Homonnarokitó. Kegyúr: a késmárki takarékpénztár. Lelkész: Rokiczky István. Hívek száma 961. - Virava. Kegyúr: gróf Hadik-Barkóczy Endre. Hívek száma 753. - Óbajna. Hivek száma 404.
Sztropkói kerület.
5. Sztropkói kerület. Esperes: Zima György, havaji lelkész. Parochiák: - Kisberezsnye. Lelkész: Zsedényi Emil. Hívek száma 659. - Borosnya. Lelkész: Kapisinszky Emil. Hívek száma 532. - Havaj. Kegyúr: Reuss Henrik uralkodó herczeg. Lelkész: Zima György, ker. esperes. - Mikó. Kegyúr: Reuss Henrik uralkodó herczeg. Lelkész: Turkinyák János. Hívek száma 697. - Minyevágása. Lelkész: Vajda Mihály. Hívek száma 742. - Sztropkóolyka. Lelkész: Viszlóczky Gábor. Hívek száma 746. - Pakasztó. Hívek száma 373. - Oroszvágás. Lelkész: Pankovics Antal. Hívek száma 831. - Pusztaháza. Hívek száma 284. - Máriakút. Lelkész: Kristóf András. Hívek száma 738. - Repejő. Lelkész: Hodobay Antal. Hívek száma 572.
Lomnai kerület.
6. Lomnai kerület. Esperes: Rusznák Pál győrgyösi lelkész. Parochiák: - Lomna. Lelkész: Vaskovics Antal. Hívek száma: 770. - Felsőolsva. Lelkész: Csanda János. Hívek száma 530. - Valkó. Kegyúr: gróf Hadik-Barkóczy Endre. Lelkész: Szabol Mihály. Hívek száma 366. Ezen kerület többi parochiája Sáros vármegye területén fekszik.
318Varannói kerület.
7. Varannói kerület. Esperes: Brinszky Antal, rudlyói lelkész. Parochiák: - Agyagospatak. Kegyúr: gróf Coudenhove Kalergi. Lelkész: Ádámkovics István. Hívek száma 568. - Varannócsemernye. Lelkész: Viczlóczky Adolf. Hívek száma 1125. - Csicsóka. Lelkész: Neviczky Emil. Hívek száma 449. - Oroszkázmér. Hívek száma 336. - Petkes. Lelkész: Kokincsák János. Hívek száma 575. - Érczfalva. Kegyúr: gróf Coudenhove Kalergi. Lelkész: Brinszky Antal. Hívek száma 877. - Újszék. Lelkész: Lukács Mihály. Hívek száma 448.
Székesegyházi főesperesség.
B) Székesegyházi főesperesség. 1. Bukóczi kerület. Esperes: Sosztek János, sárosbukóczi lelkész. Parochiák: Nagybukócz. Lelkész: Sosztek János, ker. esperes. Hívek száma 524. - Nagyderencs. Kegyúr: néhai Dobránszky Adolf örökösei. Lelkész: Maczkó József. Hívek száma 687. - 2. Szvidniki kerület. Esperes: Molcsányi Antal, szentszéki ülnök. Parochia: Boksa. Lelkész: Arsim Antal. Hívek száma 595.
Abaújtornai főesperesség.
C) Abaújtornai főesperesség. 1. Kassai kerület. Esperes: Habina Péter szentszéki ülnök, szigetbölzsei lelkész. Parochia: Mikóháza. Lelkész: Romonyák János, szentszéki ülnök. Hívek száma 1037. 2. Szántói kerület. Esperesi hivatalvezető: Zapotoczky Konstantin. Parochia: Komlóska. Kegyúr: báró Waldbott Frigyesné, szül. báró Beust Hedvig. Lelkész: Kerekes Antal. Hívek száma 965.
AZ ÁGOSTAI HITVALLÁSU EVANGELIKUS EGYHÁZ.
Irta Korbély Géza
Az első reformátorok.
A vallási és nemzeti megújhodásnak a reformáczió által világszerte irányelvül kitűzött eszméi, hatalmas főurak pártfogása mellett, igen korán lelkes igehirdetőkre találtak Zemplén vármegyében is. A vármegye első reformátora Sátoraljaújhely lelkésze, Siklósy Mihály volt, a kit a városnak és Sárospataknak kegyura, Pálóczy Antal főispán 1522-ben nevezett ki ide, s a ki a városban és annak környékén lelkesedéssel hirdette a hitjavítás tanait. Ugyanilyen szellemben működött a vármegye felső részén, az Ondava folyó mentén levő községekben Fischer András, a ki hitbuzgóságáért mártirságot is szenvedett, mert Katzián János, I. Ferdinánd király felsőmagyarországi főkapitánya, 1527. körül a csicsvai vár börtönébe záratta s ott hosszabb ideig fogva tartotta. Egy-két évvel a mohácsi vész után még jobban fellendült a hitújítás, a midőn Sztáray Mihály és Kopácsi István sárospataki volt ferenczrendi szerzetesek, rendjükből kilépve, a reformáczió buzgó apostolaivá lettek. Az általuk megindított szellemi mozgalomnak diadalra juttatásában legnagyobb érdemük a hitjavítást pártoló vármegyei hatalmas főuraknak, többek között Drágfy Gáspárnak, a Homonnai Drugetheknek, első sorban pedig a Perényieknek vala. Perényi Péter, a ki valószínűleg még II. Lajos király életében, Mária királyné udvarában ismerkedett meg a reformáczió eszméivel, 1528 óta szívvel-lélekkel Luther követőihez csatlakozván, Zemplén vármegyében nemcsak családi birtokain, a melyekhez Pálóczy Antal halála után 1527-ben Sátoraljaújhelyt és Sárospatakot is megszerezte, hanem az egri püspökség területén is, mindenütt a reformáczió tanait hirdető lelkészeket alkalmazott.
Hogy a vármegyei protestáns egyházak szervezésében, a reformáczió elterjedése után, évtizedeken át a Luther által hirdetett tanok és elvek voltak az irányadók, kétséget kizáró tények bizonyítják. Az első szervezkedés az 1530-ban szimbolikus irattá vált ágostai hitvallás alapján történt: a Drágfy Gáspár oltalma alatt 1545-ben Erdődön és az Ecsedi Báthory György engedélyével 1554-ben Óváron, majd ismét 1555-ben Erdődön tartott zsinatokon megjelent lelkészek, közöttük a zempléniek is, az úrvacsorai tant s egyéb hittételeket a lutheri reformáczió felfogása szerint állapították meg.
Tagadhatatlan, hogy különösen a Dévai Bíró Mátyás és a Perényi Gábor kiskorúsága idejében 1550-ben Sátoraljaújhelyben is megfordult Kálmáncsehi Sánta Márton működése következtében, a kálvini irányú reformácziónak is voltak hívei, de az csak a XVI. század második felében, a Perényiek halála után emelkedhetett túlsúlyra. Tudjuk, hogy Perényi Péter 1540-ben 319az egyik sátoraljaújhelyi prédikátort börtönbe vetteti és úgy igyekszik meggyőzni Dévai hittudományi rendszerének alaptalanságairól. Semmi túlzás sincs Klanicza Márton feljegyzésében, a ki azt állítja, hogy ebben az időben Zemplénben több, mint negyven községnek volt ágostai hitvallású evangélikus egyháza.
A XVI. század későbbi évtizedeinek eseményei már inkább a református vallás elterjedésének kedveztek. Az ágostai és helvét hitvallású lelkészek és egyházak Zemplénben is hosszú ideig egy testületben maradtak és egy egyházmegyét alkottak, a melynek élén, Sárosi Molnár András sátoraljaújhelyi, majd varannai lelkész személyében, még 1609-ben is ágostai hitv. evang. esperes állott, kinek legnagyobb pártfogói Bocskay István és Miklós, valamint Homonnai Drugeth Bálint voltak.
A XVII. században az ellenreformáczió küzdelmessé és viszontagságossá tette a protestáns egyházak helyzetét. A róm. kath. főpapság, az őket pártoló királyok segítségével, mindent megtett régi jogainak visszaszerzésére. Megkezdődtek az egyházak tervszerű zaklatásai a templomfoglalások és a lelkészek üldöztetésével Zemplénben is. A protestánsok erélyesen védekeztek az országgyűléseken, de a visszaélések nagyrésze orvosolatlanul maradt.
A sáros-zempléni egyházmegye keletkezése.
A XVII. század második felében a zempléni ágost. hitv. evangélikus egyházak szervezete is gyökeresen megváltozott. Már az 1608: 1. t-cz. megengedte, hogy minden vallásnak saját felebbvalói, szuperintendensei legyenek, a minek következtében a szomszédos öt szabad királyi városi és szepes- és sárosvármegyei többi ágostai hitv. ev. egyházak az 1614-iki szepesváraljai zsinaton két szuperintendencziát szerveztek, a mely öt év után egybeolvadt. Az ekként keletkezett tiszai szuperintendenczia területén alakult sárosi egyházmegye egyházai tőszomszédságában lévén Zemplén felső részével, az itten ágostai hitv. ev. egyházak is annak fenhatósága alá kívánkoztak s 1663-ban, miután ezt a zempléni helvét hitvallású másodszeniornak, Mikolay János varannai lelkésznek bejelentették, előbb az agyagosi, sókúti és varannói egyházak, majd 1666-ban az Olyka és Ondava folyók mentén levő többi ágost. hitv. evangélikus egyházak is, theologiai közös meggyőződésüktől indíttatva, vallások fraternitásához csatlakoztak és az egyházmegyei törvények sajátkezű aláírásával a Szentháromság egy Istennek vallásukban állhatatosságot, szolgálatukban serénységet s egész életük folyamán kegyességet fogadva és a sárosi szenioroknak és utódaiknak, valamint a másodszeniorok és asszeszoroknak engedelmességet, szeretet és tartozó tiszteletet ígérve, a sárosi ágost. hitv. ev. egyházmegye kebelébe felvétettek. Így keletkezett a sáros-zempléni egyházmegye, mely a zempléni egyházak ügyeinek ellátására külön másodszeniori állást szervezett és zempléni másodszeniorul, 1663-ban, Wiszliczenus János keczerpekléni lelkészt választotta meg, utasításul adván neki, hogy Kaulides János varannai és Liborcenus Mátyás sókúti lelkésztársaival, mint asszeszorokkal, Zemplénben az összes alája rendelt lelkészek felett felügyeletet gyakoroljon, azoknak és egyházaiknak ügyét megvizsgálja, kisebb perekben ítéletet hozzon és büntetést alkalmazzon, a nagyobb ügyeket pedig, minők az elválások, vallássérelmek, hivataltól való elmozdítások és az egyházból való kiközösítések, feljelentse, hogy ezek a szenior és az egész szent contubernium jelenlétében tárgyaltassanak.
A zempléni egyházakkal megerősödött sárosi egyházmegye ebben az időben még a nagyrészt evangélikus nemességű vármegye oltalma alatt állott. Az 1614-ben alkotott egyházi törvényeket, a melyekben a fraternitas tagjai különösen az ágostai és az öt szabad királyi városi hitvallásra hivatkoznak, s a melyeket minden újonnan belépő lelkésznek alá kellett írni, a vármegye megerősítette.
Az ellenreformáczió.
Alig történt meg az új szervezkedés I. Lipót uralkodásának szomorú emlékezetű gyászévtizedében, (1670-1680) Zemplénben is siralmas sorsa lőn az evangélikus egyháznak. Mivel Báthory Zsófiát hatalmas pártfogói, az erőszakoskodása miatt reá rótt büntetéstől megóvták, az ellenreformáczió más hívei is vészemet kaptak. Vármegyeszerte katonák segélyével szedték el a protestánsok templomait, s hogy támaszaiktól megfoszszák az egyházakat, a nemeseket és lelkészeket a pozsonyi rendkívüli törvényszék elé idézték, a 320mely könyörtelenül ítélkezett felettük; többek közt halálra ítélte és kivégeztette Tolcsvai Bónis Ferenczet is, a kit kivégeztetése előtt a jezsuiták át akartak téríteni, de minden igyekezetük hiábavaló volt. A rendkívüli törvényszék, az egyházmegyében az ágostai hitv. evang. lelkészek közül, 1674-ben több társával Wiszliczenus János szeniort és Zemplénből Kaulides Márton nagydomásai, Moller György sókúti, Megyeki György hrabóczi és a csáklyói, nagymihályi, izsépi és szacsuri lelkészeket idézte maga elé, a kik elbujdostak és csak úgy menekülhettek meg a gályarabságtól.
Alig volt egyház, a melyet ne zaklattak volna. Az 1681-ik évi országgyűlésen a protestánsok Zemplén vármegyében az 1662-1681-ik évekből 114 templom, paplak, iskola és azok jövedelmeinek erőszakos elvételét panaszolják.
Az 1681-iki országgyűlés XXVI. törvényczikkének 12. §-a Zemplénre nézve is kimondja ugyan, hogy "a mennyiben jelenleg szintén minden ott levő templomaiknak valóságos használatában lennének az evangélikusok, valóságos birtokaiban meghagyatnak", mégis tovább folyt az üldözés és templomfoglalás. A Thököly-féle felkelés is csak rövid időre szüntette meg a jogtalanságokat; azután ismét kegyetlen megtorlás következett. Pika Gáspár sátoraljaújhelyi ágost. hitv. ev. birtokos, mint a felvidéki tót felkelők vezére elfogatván, iszonyú kínzások között végeztetett ki. Érdekes adat e század végéről, hogy a még megmaradt, vagy időközben feléledt zempléni ágost. hitv. evangélikus egyházak lelkészei, hogy jobban védelmezhessék ügyeiket és az elhódítás ellen megóvhassák eklézsiáikat, 1694-ben a sárosi fraternitásnak minden forma szerint búcsút mondtak és ünnepélyesen megírták, hogy a saját traktusukban Plorantius (Weinerus) Dániel pazdicsi lelkészt választották gyűlésükön szeniornak.
A XVIII. század biztató előjelekkel kezdődött. Az 1705-iki szécsényi országgyűlés "a haza szabadságáért szövetkezett magyarok vezénylő fejedelme", II. Rákóczi Ferencz nevében, utasítással ellátva, Zemplén vármegyébe is bizottságot küldött ki, hogy rendet csináljanak "a három vallásbeli templomok és egyházi javak tulajdonjoga" tekintetében. A Gundeefinger János róm. kath., Szakmáry János helv. hitv. és Breznay János ágost. hitv. ev. biztosokból álló bizottság orvosolni kezdé a sérelmeket. Ugyanezen időben a zempléni ágost. hitv. ev. egyházak újból visszatértek a sárosi egyházmegye kebelébe s annak élére főfelügyelőnek a zempléni nemesség egyik kiváló tagját. Szirmay Miklóst választották (1705-1725), a ki később, mint az 1714/5-iki országgyűléstől kiküldött országos vallásügyi bizottság tagja, az egyetemes egyház életében is kiváló érdemeket szerzett. Az új életre kelő egyházak egységes szervezésére és a szertartások egyöntetű megállapítására jó hatással volt az 1707-ben tartott rózsahegyi zsinat is, a melyen Zemplén vármegye evangélikus egyházait Szirmay Miklós, András és Péter, Róth Mihály és Breznay János képviselték. De a biztató remények nem váltak valóra. A lelkiismereti szabadság nyolcz évtizeden át minden módon elnyomatott. Az egyházak feldúlása után az úri nemesi házaknál gyakorolni szokott magán istentiszteletek betiltattak; az evengélikus lelkészeket illető stólát a róm. kath. plébánosoknak kellett megfizetni; az artikuláris egyházakban is a róm. kath. esperesek végezték a vizitácziót. Az 1723-ban felállított helytartótanács, a melyhez a vallásügyeket utalták, igazi ostora volt a protestánsoknak. E mellett a templomfoglalások is napirenden voltak. A Zemplén alsó részén fejlődésnek indult ágost. hitv. ev. egyházi élet, a melynek középpontja a monoki egyház volt, 1735 után, a midőn az ottani templomot elvették és a lelkészt elűzték, hosszú ideig szünetelni volt kénytelen. A vármegye felső részében is szűk körre volt szorítva a nyilvános vallásgyakorlat, úgy hogy 1713-ban a zempléni egyházak, minthogy a lelkészek száma az üldözésekkel igen megapadt, csak a szuperintendens kérésére hagyattak benn az egyházmegyében. A lelkipásztor nélkül maradt híveket sok helyen, a mint ezt 1718-ban Bukóczra, Volovára és Dobrára nézve gróf Erdődy egri püspök említi, a gör. kath. papok, más helyeken pedig, a mint ezt 1725-ben a római katholikus papok nevében Püspöki András panaszolja, a Sáros és Abaúj vármegyékből átjáró ágost. hitv. evang. lelkészek gondozták, kik, a mint ezt Magyarizsépen, Kolbásán, Szilvásújfaluban és sok más helyen megfigyelték, 321titkon, leginkább éjjel tartottak istentiszteletet a különböző helyekről összesereglett hívekkel. Nyilvános vallásgyakorlattal bíró szervezett ágost. hitv. ev. egyház 1741-ben, a mikor a báró Calisius Keresztély elnöklete alatt tartott egyetemes értekezleten a közpénztárra az évi illetményeket az egyes egyházakra kirótták, már csak egy volt Zemplénben, az artikuláris jellegű pazdicsi egyház, a hol állandóan volt lelkész; de az egri püspök akadályozása miatt, a filiákban előbb egyik, vagy másik nemesnek, vagy más hitsorsosnak házában rendszeresen tartott istentiszteleteket, 1750-ben a pazdicsi lelkész is kénytelen volt beszüntetni. E mellett még a morvai egyház említhető, a hol 1746-ban ismét külön lelkész végezte a szolgálatot, de a nyilvános istentiszteletben ez is akadályoztatott.
Sztropkó.
A ferencziek zárdája és temploma.
Tállya.
A r. kath. templom.
Sztropkó.
A r. kath. templom.
Imreg.
A minoriták kolostora.
Varannó.
A plébánia-templom belseje.
Bodrogkeresztúr.
A plébánia-templom szentélye.
Hocsa.
Róm. kath. fatemplom 1639-ből.
Kisazar.
Harangláb 1619-ből.
Gálszécs.
A róm. kath. templom.
A parnói róm. kath. templom.
A sárospataki r. kath. templom.
A türelmi rendelet.
Kedvező változás csak II. József uralkodása idejében az 1781. okt. 25-én kelt türelmi rendelet kibocsátása után következett. Zemplén vármegye ágostai hitv. evangélikus lakossága is szervezkedni kezdett. Engedélyt nyervén, a vármegye alsó részén a hegyaljai egyházmegyéhez csatlakozó Tokaj és Tállya, a felső részén pedig a sáros-zempléni egyházmegyéhez tartozó Mernyik és Sókút középponttal új anyaegyházak keletkeztek, illetőleg támadtak fel a halottaikból, hogy átvegyék a szomszédos községek gondozását is; ugyanakkor Pazdics nagy környéke megújította anyaegyházával a régi összeköttetést; a határszéli községek egy része pedig az abaújvármegyei felsőkemenczei és a sáros-vármegyei hanusfalvi egyházhoz csatlakozott, úgy hogy 1786-ban, a midőn a még nem társult összes protestáns községek felhívattak az affiliáczióra és a filiák gondozása nemcsak hogy megengedtetett, de a papoknak az oda- és visszautazásra a hitsorsosoktól fuvar is rendeltetett, Szirmay Péter összeírása szerint a fentemlített öt zempléni és két más vármegyebeli anyaegyházközséghez Zemplén vármegyében kilenczvenkét fiók és leányegyház csatlakozott, vagyis annyi község evangelikus lakossága részesült lelkészi gondozásban. Kiváló papjaik is voltak. Így az 1791-iki pesti zsinaton a sáros-zempléni egyházmegyét Csernota Ezékiel pazdicsi lelkész képviselte.
A XIX. század a csendes fejlődés és erőgyűjtés időszaka volt. Némi villongást idézett elő ugyan az autonomiát veszélyeztető 1859-iki pátens, úgy, hogy annak elfogadása miatt a sáros-zempléni egyházmegye főesperesének is le kellett mondania és egyideig Sókut is ingadozott; de az egyházak vezető férfiainak az egyházi és nemzeti autonomiához egyaránt ragaszkodó hazafisága a régi rendet mihamar helyreállította. Ebben a században keletkezett a csanálosi és szervezkedett újból önállóan a sátoraljaújhelyi anyaegyház, mindkettő a hegyaljai egyházmegye fenhatósága alatt; a felvidéken pedig a klazányi egyház önállósította magát a sáros-zempléni egyházmegye fenhatósága alatt.
A közigazgatás szervezete.
Közigazgatásilag a vármegyebeli összes ágostai hitv. evangélikus egyházak 1663-ban, a mikor a sárosi ágost. hitv. ev. egyházmegyéhez csatlakoztak, az 1619-ben két szuperintendencziából és a később azokhoz csatlakozott vármegyékből alakult tiszáninneni szuperintendenczia kormányzó hatósága alá kerültek, mely egyházkerület 1707-től 1734-ig a Gömör, Kishont, Torna, Heves és Szolnok vármegyékre kiterjedő szuperintendencziával együtt, 1734-től pedig azt is magába foglalva, mint tiszai egyházkerület az 1894-iki zsinati beosztás szerint egészben harminczegy és részben még négy más vármegye evengélikus lakosságára terjed ki.
Az egyházkerület mostani kormányzói: püspök 1890-től Zelenka Pál miskolczi lelkész; felügyelő 1898-től Szentivány Árpád orsz. képviselő.
Az egykori sáros-zempléni egyházmegye 1663-tól 1897-ig tartott fennállása alatt a zempléni egyházak gondozására időnként külön konszeniorokat (alespereseket) és asszesszorokat rendelt. Zempléni konszeniorok voltak a XVII. században: Wiszliczenus János keczerpekléni lelkész 1663-1665, Fabiani János karácsonymezei lelkész 1665-től, Chlevanszky Márton hanusfalvi lelkész 1683-tól 1700-ig; a XVIII. században Habermann Tóbiás (1713). Az új szervezkedés után zempléni konszeniorokul kizárólag megyebeli lelkészek választattak, még pedig a következők: Csernota Ezékiel pazdicsi, 1788-1793; Kaczián Márton mernyiki, 1793-1812; Greskovits Sámuel pazdicsi, 1814-1829; Roykó Mátyás sókúti, 1830-1842; Lindtner János pazdicsi, 1842-1864; Balogh András sókúti, 1864-1869; Kaczián Gusztáv sókúti lelkész 1871-1878.
322Ugyancsak az egyházmegyei főfelügyelők mellé is választattak zempléni másodfelügyelők. Ilyen volt Szirmay András 1807-1814-ig, a ki azután 1832-ig mint főfelügyelő állott az egyházmegye élén; továbbá Tomka István 1832-1851; ezt megelőzőleg pedig a XVIII. században külön főfelügyelője is volt Zemplénnek. 1743-ban ugyanis a szuperintendens Zemplén vármegyének egy főinspektort látván szükségesnek, ez állásra Szirmay Menyhért, annak helyetteséül pedig Aisdorffer Sámuel választatott.
1897 óta a vármegyei ágost. hitv. ev. egyházak részben a hegyaljai, részben pedig az akkor keletkezett tiszavidéki egyházmegyékhez vannak beosztva. A hegyaljai egyházmegyében főesperes. Túróczy Pál ózdi lelkész; alesperes: Osztermann Pál ranki lelkész; felügyelő: Radvány István kir. tan., kereskedelmi és iparkamarai elnök Miskolczon.
A tiszavidéki egyházmegyében főesperes: Materny Lajos debreczeni lelkész; alesperes: Bortnyik György kölcsei lelkész; felügyelő: dr. Meskó László ügyvéd, orsz. képviselő, Nyíregyházán.
Zemplén vármegye ágost hitv. evangélikus lakosainak száma, az 1900. évi népszámlálás szerint, 6807 lélek, a kik nyolcz anyaegyházba vannak beosztva.
A nyolcz ágost. hitv. evangélikus anyaegyházközség a következő:
Ujcsanálos.
1. Ujcsanálos. Az egyház 1817-ben, a Pazdicsi Szirmay András által Gömörmegye Felső- és Alsó-Veszverés községéből a Hernád-folyó mellett fekvő birtokára telepített 58 ágost. hitv. evang. lelket számláló 14 családból alakult. Keletkezésekor mint leányegyház a borsodvármegyei sajóarnóti anyaegyházhoz csatlakozott; 1868-ban önállósította magát. A lakosok 1865-ben imaházzal új paplakot, nem sokkal később, 1872-ben pedig templomot építettek. Lelkészei a múltban: Henczély István 1855-től segéd, 1868-tól rendes, Vida Lajos, Friedrich Zsigmond, Fischl Tóbiás. Felügyelői: Kárász Imre 1855-1866. Haberényi György 1866-1869, Mudrony Sándor. Az egyház közigazgatásilag a hegyaljai egyházmegyéhez tartozik s helyi önkormányzati ügyeit az egyháztanács és közgyűlés intézi. Anyakönyvet 1855 óta vezet. Lélekszáma helyben 214, vidéken tizenegy politikai községben 182, összesen 396. Lelkész Wiczián Lajos. Felügyelő: Jamriska Gyula czukorgyári pénztáros Szerencsen.
Klazány.
2. Klazány. 1650-ben Kucsin filiája volt, 1670 körül pedig ezzel együtt Hrabóczhoz csatoltatott. 1740 körül új életre kelve, mint filia, Pazdicscsal egyesült, 1805-ben pedig anyaegyházzá alakult. Fejlődését és felvirágzását kezdettől fogva a nagycsepcsényi és mutnai Vladár család nemeslelkű pártfogása és védelme biztosította, a kik között örökös volt az egyházfelügyelői tisztség. Lelkészei a múltban: Fábry Sámuel 1805-1826., Hlovich Ádám 1827-1831; Hlovich János 1832-1845, Kaczián Gusztáv 1845-1853; Szabó Mihály 1854-1889, Hoznek Lajos 1889-1894. Kiváló felügyelők valának a múltban: Vladár András 1805-1822, Vladár József 1824-1841, Vladár Kristóf 1841-1888. Temploma 1812-ben épült, 1845-ben megújíttatott, a mikor is Kaczián Gusztáv lelkész az új oltárra oltárképet festett. Paplakát 1833-ban emelték s 1860-ban újították meg Vladár Kristóf és Tamás és más urak segítségével, a kik 1856-ban az új iskola felállításánál is áldozatkészséggel támogatták az egyházat. 1904-ben a 3 év előtt új orgonával felszerelt templomot gyökeresen renoválták és új parochiát építettek, 12.000 korona költséggel. Leányegyháza az 1838-ban Mernyiktől ide csatolt Varannómező (Varannó-Hosszúmező), a hol 1902-ben 3600 korona kiadással új tantermet építettek. Ide tartozott azelőtt Homonna is, a hol az ev. református és az ágostai hitv. evang. lakosok 1881-ben egyesült protestáns egyházat szerveztek. Az egyháznak közigazgatási felsőbb hatósága 1897-ig a sáros-zempléni egyházmegye volt, azóta pedig a tiszavidéki. Anyakönyvet 1805-től fogva vezet. Lélekszám helyben 288, Varannómezőn 261, vidéken (ide tartozik, a homonnai járás mind a 74 községe és más járásokból 76 község) 150 politikai községben 350, összesen 899. Lelkész Goldperger János 1895-től. Felügyelő 1888-tól Vladár Emil.
Merészpatak.
3. Merészpatak (Mernyik). A sáros-zempléni egyházmegyében 1666-ban végzett esperesi látogatás jegyzőkönyvében már előfordul, mint Agyagos filiája. Az önálló egyházat 1784-ben Karomi és Szulyovi Szulyovszky Menyhért alapította, a ki előbb saját házában adott helyet az istentisztelet tartására, azután pedig azzal biztosítá az egyház fennállását, hogy templom, paplak, tanítói lak és iskola építésére telket és segítséget adott. Templomát 1863-ban renoválták, ugyanakkor szerezték az orgonát is. A parochiát 1899-ben alapjából ujonnan építették; a régi iskolát új tanteremmel látták el s a tanítói lakást megújították. Érdekes ereklyéje egy ostyasütő, az egyik oldalon "Wolfgang Melinger", a másik oldalon: "Lif. Got Allain Die Er MDX." felirattal. Lelkészei a múltban: Kaczián Márton 1784-1812, Kaczián József Ferencz, kit 1831-ben a kolerajárvány idejében saját fellázadt hívei gyilkoltak meg, Loykó Mátyás 1843-ig, Ehn Károly 1851-ig, Novák Mihály 1860-ig, Bodiczky Márk 1884-ig, Varga János 1899-ig. Felügyelői a múltban: Szulyovszky Menyhért, Boronkay Albert, Szeghy Ferencz, Czibur András, Vladár Tamás, Kéler Ede és Benczúr Aba. Régebben leányegyháza volt Varannómező, a mely 1815-től kezdődő sok huza-vona után 1838-ban végképp Klazányhoz és Tapolymogyorós, a mely 1666-ban anyaegyház volt, 1868-ban pedig mint filia a sárosvármegyei hanusfalvi egyházhoz csatoltatott. Emlékezetre méltó hely területén Nagydobra, a hol 1669-ben s 1706-ban is lelkész volt. Leányegyháza Tapolyizsép, mely a XVII. század első felében anyaegyház és Felsőmihályi, a mely roskadozó kőtemplommal 1666-ban Mogyoróska filiája volt; iskolája most is van mind a kettőnek. Hozzá tartozik Varannó is, hol a XVI. és XVII. században virágzó anyaegyház és 1570-1650 körül látogatott magasabb fokú ágost. hitv. evang. iskola volt. Az egyház közigazgatásilag egykor 323a sáros-zempléni egyházmegyéhez volt beosztva; 1897-ben az újonnan alakult tiszavidéki egyházmegyébe kebeleztetett be. Önkormányzati ügyeit közgyűlésein tárgyalja. Lélekszáma helyben 188, Tapolyizsépen 258, Felsőmihályiban 149, a vidéken 26 politikai községben 266, összesen 861. Lelkész 1899-től Lőrincz János, a ki a zempléni körben dékán. Felügyelő Werner Gyula ügyvéd Varannón.
Pazdics.
4. Pazdics. Nagyon régi egyház. A XVII. század közepéig református volt, de papjai az egyházat több ízben önként elhagyván, a hívek 1650 körül a földesuraknak, az ágostai hitvallású evangélikus Szirmayaknak vallására tértek át, mely család a romladozó állapotban levő templomot helyre hozatta és adományaival kegyúri joggal az ágost. hitv. ev. egyházat megalapította és azt minden megtámadások ellen megoltalmazta és fentartotta. Az egyház 1762 után újból épült, mert akkor minden egyházi épülete leégett. A templomot a patronusok segítségével, 1772-ben alaposan renoválták; 1859-ben kijavították; 1903-ban a nép a maga erejéből a karzatokat újra építtette és 120 éves, szépkivitelű orgonáját 1500 korona költséggel kijavíttatta. A patronusok sírboltja egykor a templomban az oltár előtti rész alatt volt, később ez a hely megtelvén a temetőben emeltek új sírboltot. Az oltár jobboldalán a falban egy fekete márványkő-emlék áll, latin sírfelirattal, melynek ez a bekezdése: "Verba Ultima Splis ac Grosi Dni Nicolai de Zyrma Inclytorum Comitatuum Zemplén, Sáros et Unghvár Tabulae Judiciariae primarii Assesoris Anno 1720: die 16 Sept. Bartfae beate defuncti." Az oltár baloldalán a régi sírbolt zárkövén, a vízirányosan fekvő veres márványkövön, ez olvasható: "Hic jacet Andreas de Szirma, Melchioris, Andreae, Adami, Ladislai, Emerici, Alexandri, Teresiae parens. Nat. Anno 1656, obiit 1723." Az oltár mögött ugyanoly emlékkő ezen felirattal: "Hic jacet Julianna Róth de Királyfalva, Andreae quondam de Szirma Consors. nata Anno 1670. obiit 1733." Az egyháznak érdekes ereklyetárgya egy ezüst ostyatartó: "Andreas de Szirma Ecclae Pazdics obtulit Anno 1692" felirattal. 1784-ben nagy nyilvános könyvtár felállítását tervezték. Értékes munka a levéltárában a Greskovits Sámuel lelkésztől (1806-1829) összeirt: "Protocollum Articularis Ecclesiae Aug. Conf. Addict Pazditsiensis", melyben a legrégibb idők története s az addig élt egyházi tisztviselők életrajza és az általános érdekű egyházi végzések vannak megörökítve. Az egyháznak lelkészei a múltban a következők voltak: 1. Caulidesz Márton 1654-1665. 2. Plorantius György 1665-1666. 3. Petry András 1666-1669. Az 1670-től 1690-ig tartott üldözések idejéből nincsenek adatok. 4. Plorantius (Weinerus) Dániel 1690-1704. 1705-1707-ig a morvai és bosnyiczai egyházak lelkésze, Dunay Ádám gondozta. 5. Mixadt Mátyás 1707-1709. 6. Felicides János 1712-1716. 7. Greskovits András 1716-1746. 8. Fabriczius Dávid 1746-1772. 9. Csernota Ezékiel 1772-1792. 10. Hecskó György 1792-1806. 11. Greskovits Sámuel 1806-1829. 12. Lindtner János 1829-1864. 13. Farbaky József 1864-1873. 14. Simkovics Pál 1873-1898. Felügyelők: Szirmay Miklós 1705, Szirmay Menyhért 1743-1765, s vele mint helyettes Aisdorffer Sámuel, Kovásznay Zsigmond 1765-1769, Boronkay András 1769-1770, Szirmay Péter 1770-1774, Kovásznay Mihály 1774-1781, Szirmay Pál 1781-1822, az egyház jóltevője; Szirmay Tamás 1822-1840, szintén az egyház jóltevője és patronusa, Szirmay Hugó 1840-1853 a helyettese: Fejérváry Ferenczczel, jótékonyságában két elődjéhez hasonló, Okolicsányi István 1853-1857, Boronkay László 1857-1874, Szirmay Tamás 1874-1879, Zsolnay D. Endre 1879-1881, Lám Gyula 1884-1889, Szirmay Ödön 1889-1899, Stépán Gábor 1899-1902. A pazdicsi egyház területén nevezetesebb helyek: Ungvár, a hol a református templom használata 1783-tól szerződésileg van biztosítva, 1898-ig mint leányegyház ide volt bekebelezve és mint szervezés alatt álló missziói kör, ideiglenesen most is a helybeli lelkész gondozása alatt van; Gálszécs, egykor leányegyház volt s 1786 óta most is rendszeres gondozásban részesül, az evangélikusok itt a református templom elvesztése után, 1718-1792-ig, a Szemere család kastélyába és oratoriumába jártak, a hol időközönként a felsőkemenczei evangélikus, rendesen pedig az ottani református lelkész tartott istentiszteletet, most pedig minthogy az 1786-ban engedélykéréssel tervezett imaház építéséről lemondtak, egyezségileg a református templomot használják: Málcza (Maltsitz), a hol 1735-ben evangélikus rektor is volt s a reformátusokkal váltakozva közösen használták a templomot. 1827-ig Munkács is Pazdicshoz tartozott s istentiszteletek tartása végett oda is a helybeli lelkész járt ki. A pazdicsi egyház közigazgatásilag 1897 óta a tiszavidéki egyházmegyébe van bekebelezve, azelőtt a sáros-zempléni egyházmegyéhez tartozott. Anyakönyve 1747 óta van. Önkormányzati ügyeit az egyháztanács és a közgyűlés intézi. Lélekszám: helyben 489, Sámogyon 175, Berettőn 293, Karasznón 179, a vidéken (a nagymihályi és gálszécsi járásban és Ungmegyében 11 helyen) 94 politikai községben 1002, összesen 2138. Lelkész Kozlay József 1898-tól. Felügyelő-helyettes főgondnok Görgey Géza takarékpénztári pénztáros Nagymihályon.
Sátoraljaújhely.
5. Sátoraljaújhely. A magyarhoni hítjavitás kezdetén a legkiválóbb reformátorok, kiváltképpen Siklósy Mihály által szervezett első eredetű egyház, mely virágzásának első időszakában 1522-től, különösen Perényi Péter és fia Gábor életében, de még azután is egészen a XVI. század végéig a vármegyei ágostai hitvallás evangélikus hitéletnek középpontja volt. Sárosi Molnár András lelkésznek 1609-ben a varannai ágost. hitv. ev. egyházba történt átköltözése után a hívek többsége, úgy látszik, hogy a kálvini irány felé hajlott ugyan, de a hitéletnek és az egyházszervezetnek egységét a két irány hívei csak az egyházi javaknak 1711-ben történt végleges elvesztése után bontották fel. Az evangélikusok 1712-1784-ig önálló szervezet nélkül a református lelkészek szolgálatával éltek, 1784-ben pedig leányegyházat szervezetek és attól fogva, 1889-ig, a tokaji anyaegyházhoz tartoztak. Nevezetes a leányegyházban hazánk nagy fiának, Kossuth Lajosnak működése, a ki 1826-1832-ig Sátoraljaújhelyben, mint az egyház fiskálisa és jegyzője, egyházi tisztségét tényleg is gyakorolta, a mivel más egyház nem dicsekedhetik. Az ő idejében hozták és az ő fogalmazásában és írásában maradt meg emlékül az 1827 április 16-iki közgyűlés azon határozata, hogy "a Predikátió mindétig és egyedül magyar nyelven tartasson". A múlt század végén Sátoraljaújhely 1889-1893-ig, mint missziói társegyház, Tokajjal szövetségben, 324azzal együtt közösen tartott lelkészt, a ki hetenként a két egyházban felváltva végezte a szolgálatot; 1893-ban önálló missziói anyaegyházzá szervezkedett. Szegénysége miatt a berendezkedés és fentartás költségeit a maga erejéből nem fedezhetvén, 1892-ben 13,000 koronáért gyűjtésekből és kölcsönvett pénzből szerzett papi házat és telket és 1893-ban szerény imaházat épített azon, a melyet nagyrészt a hívek áldozatkészségéből szerelt fel, úgy hogy az 1901-ben megszerzett orgona 1200 korona költségét is gyűjtésekből fedezte. Az egyház lelkészei a XVI. században: Siklósy Mihály 1522-től, Szilvásy Mihály, Batizi András 1543 körül, Érsek András, Tihaméri Máté, sárosi Molnár András 1600-1609. Az újabb időkben a misszió társegyházban a következő lelkészek működtek: Geduly Lajos 1889, Czékus Gyula János 1889-1890, Boór Jenő 1890-1891, Mikler Sándor 1891-1893. Az önálló missziói anyaegyházban: 1. Materny Imre 1893-1896. 2. Boór Jenő 1896-1900. Az egyházhoz Nagykázmér leányegyházon kívül a vármegyéből a bodrogközi és sátoraljaújhelyi járás összes és két más járás négy községével, továbbá az Abaúj vármegyéből idecsatolt tíz községgel együtt összesen százhét politikai község evangélikus lakossága tartozik. Területén nevezetesebb helyek: 1. Bottyán, a hol 1659-ben Tárkányi István ágost. hitv. evang. földesúr hitsorsosainak külön templomot épített s 1662-ben az egyház fentartására hét telek-alapítványt tett és az azok felett való felügyelettel Kassa, Eperjes, Lőcse, Bártfa és Szeben lutheránus előljáróit és lelkipásztorait bízta meg; 1680-ban az egyházat templomától és vagyonától megfosztották; 1705-ben II. Rákóczi Ferencz a javakat visszaadatta ugyan, de 1719-ben újból elveszítették azokat s az egyház megsemmisült. 2. Nagykázmér, mint a XVIII. században szervezett leányegyház, 1897-ig Felsőkemenczéhez (Abaúj vármegyében) tartozott; templomukat és iskolájukat a hívek a földesúrtól, gróf Töröktől kapott telken 1795 körül építették; a templomot 1894-ben renoválták, az iskolát, miután szegénységük miatt rendes tanítót nem tarthattak, megszüntették. 3. Sárospatak, hol az egyház szintén a Perényiek alkotása, a várbeli templomot Perényi Gábor építtette; ugyanő az édes atyja által 1531-ben létesített iskolát 1551-ben kollégiummá emelte s nagy alapítványokkal ajándékozta meg és egyúttal annak szellemi felvirágzásáról is gondoskodott, Szatmármegyéből visszahíván ide a hitbúzgó reformátort, Kopácsi Istvánt, a ki 1562-ig, és utána Czeglédi Ferencz, 1590-ig, az egyháznak első prédikátorai és a vármegyei traktusnak első esperesei voltak. Később az egyház és az iskola kálvini irányú jellegűvé változott át. A sátoraljaújhelyi missziói anyaegyház közigazgatásilag 1897-ig a hegyaljai egyházmegyéhez volt beosztva, azóta az akkor keletkezett tiszavidéki egyházmegyéhez tartozik. Önkormányzati ügyeit az egyháztanácsülésekben és közgyűléseken intézi. Anyakönyvei 1889 óta vannak. Lélekszám helyben 302, a nagykázméri leányegyházban 47, a vidéken 107 politikai községben 144, összesen 493. Lelkész 1900-tól Korbély Géza. Felügyelő 1890-től Hönsch Dezső kir. főmérnök, műszaki tanácsos, Sátoraljaújhelyben.
Sókút.
6. Sókút. Az ágost. hitv. ev. egyház 1620-ban már a község közepén templommal, paplakkal és iskolával bírt s az 1666-iki esperesi látogatás jegyzőkönyvében mint mindennel ellátott egyházat említik; de I. Lipót uralkodása alatt, az üldöztetések szomorú évtizedében, mindenét elvesztette, sőt akkori papja, Moller György is elbujdosott, mert a pozsonyi rendkívüli törvényszék 1674-ben őt is megidézte. Az egyházat romjaiból II. József türelmi rendelete keltette új életre. Szulyovszky Menyhért, Szulyovszky László és Fejérváry Károly 1783-ban, a nyilvános vallásgyakorlatra, templomépítésre és lelkész alkalmazására a szomszédos községek nevében is engedélyt kértek és miután kimutatták, hogy száznál több család kíván az egyházhoz csatlakozni, az engedélyt el is nyerték s 1786-ban már lelkészt választhattak. A templom alapkövét a gróf Forgách József róm. kath. főúr által ajándékozott telken 1793-ban tették le, de az építkezést csak 1801-ben végezhették be; addig magánházakban tartották az istentiszteletet. Egykor népes egyház volt, ezernél több lélekkel, de az 1831. és 1847. évi kolera nagyon megapasztotta a hívek számát és sok bajt okozott, mert a félrevezetett nép a lelkésze és urai ellen támadt. Templomát új oltárral 1833-ban, orgonával pedig 1847-ben szerelte fel s a tornyot 1864-ben emeltette, melynek építésénél Benczúr József egyházfelügyelő szerzett érdemeket. A paplakot 1843-ban, iskoláját pedig 8000 korona költséggel 1903-ban újból építette. Lelkészei a múltban: Fábry Jakab 1620, Árvay Márton 1646, Moller György 1663-1674, Kapitány Sámuel 1786-tól, Némethy Sámuel 1789-től, Roykó Mátyás 1791-től, Gyuro Pál és Páll Endre káplán 1832-től, Balogh András 1836-tól, Kaczián Gusztáv 1869-től, Placskó István 1878-tól, Kovácsi Gyula 1886-tól. Felügyelői: Vladár József 1826-tól, Kossuth József 1836-tól, Csáklyay Károly 1839, Trsztyénszky Illés 1841, Benczúr József 1860, Benczúr Aba 1870, Labath Béla 1879. A sókúti egyházhoz tartozó községek között egyháztörténelmi szempontból nevezetesebbek: Agyagospatak és Szacsúr, a hol a XVII. században anyaegyházak valának. Leányegyházai: Csáklyó, mely a XVII. század közepén és a XVIII. század elején anyaegyház volt, külön lelkészszel és Opálhegy, mely 1620-ban már Sókút filiája volt s 1670-ben templommal, toronynyal és abban két haranggal. A sókúti egyházat közigazgatásilag, 1897-ben, az akkor alakult tiszavidéki egyházmegyéhez csatolták; előbb az addig fennálló sáros-zempléni egyházmegyéhez tartozott. Anyakönyvet 1786 óta vezet. Lélekszám helyben 251, Csáklyón 291, Opálhegyen 146, vidéken 13 politikai községben 190, összesen 878. Lelkész 1903-tól Timkó György. Felügyelő Czibur Vilmos kir. műszaki tanácsos Ungvárt. Másodfelügyelő: Ureczky Béla műmalmi intéző Csemernyén.
Tállya.
7. Tállya. Az itt lakó ágost. hitv. evangélikus hívek egykor Monokhoz tartoztak, a hol egészen 1735-ig virágzó evangélikus egyház állott fenn; majd annak elpusztulása után 1784-ig istentiszteletre az abaújvármegyei czekeházai "artikuláris" evangélikus egyházba jártak. Az önálló egyház 1786-ban keletkezett, a midőn II. József türelmi rendelete következtében, a szomszédos községek csatlakozásával, kérésükre a nyilvános szabad vallásgyakorlatra engedélyt kaptak. A templom építését 1790-ben fejezték be, de ez 1810-ben s 1813-ban porrá égett. 1861-ben és 1884-ben ismét kigyulladt és csak nagy erőfeszítéssel menthették meg az összesereglett evang. hívek. A templomot, mint történelmi emlékű helyet, mert Kossuth Lajos 325ebben kereszteltetett meg, közadakozásból 1892-ben renoválták. A nevezetes eseményt a templom jobboldalán, a falból kiemelkedő oszlopon, márványtábla örökíti meg e felirattal: "E templom, melyben 1802 szeptember havában Kossuth Lajos nagy hazánkfia megkereszteltetett, épült 1790-ben, megújíttatott országos közadakozásból 1892-ben s újból felszenteltetett u. a. évi szept. 19-én, Kossuth Lajos 90-ik évi születésnapján." A paplak és az iskola 1885-ben épült újból. Az egyház lelkészei a múltban következők valának: 1. Draskóczy Krasznitz János 1784-1793. 2. Belánszky József 1793-1797. 3. Radnóthi Mayer Mátyás 1797-1834. 4. Psenyeczki Nagy Mihály 1834-1873. Felügyelők: Mazsáry József, Lehoczky András 1821-ig, Reviczky János 1821-től, Reviczky Elek 1845, Okolicsányi Lajos 1845-1856, Sóhalmi János 1856-1870. Kéler Imre 1872-1888.. Szirmay István 1888-1890. Tállyához tartozik többek között Monok is. Közigazgatásilag az egyház keletkezése óta a hegyaljai egyházmegyéhez tartozik. Anyakönyve 1810 óta van. Ügyeit az egyháztanács és közgyűlés intézi. Lélekszáma helyben 196, vidéken tíz politikai községben 399, összesen 535. Lelkész 1873-tól Hajász Pál. Felügyelő Dorosnyák Gyula földbirtokos, Tállyán.
Tokaj.
8. Tokaj. Reformácziókorabeli egyház; 1545-ben az ágost. hitv. ev. főúrnak, Drágfy Gáspárnak udvari papja, Batizi András, volt a lelkésze, de később az egyháztagok többsége Kálvin tanaihoz hajlott. A XVIII. század közepe táján ismét voltak ágost. hitv. ev. hívek is, a kik az abaújvármegyei czekeházai "artikuláris" egyházhoz tartoztak. Önálló egyház alapítására, arra való hivatkozással, hogy Tokajban a nyilvános vallásgyakorlatra már az 1681. évi 26. t.-cz. szerint is joguk volt, a szomszédos városokkal együtt 1782-ben kértek engedélyt, a minek megnyerése után 1783-ban lelkészt választottak s 1785-ben imaházat rendeztek be. A mostani templomot 1890-ben építették. Az egyház 1889-1893-ig egykori leányegyházával, Sátoraljaújhelylyel társulva, azzal együtt közös lelkészt tartott, a ki hetenként felváltva végezte a két helyen a szolgálatot; 1893-ban ismét visszanyerte előbbi anyaegyházi jellegét. Lelkészei az újjáalakulás óta a következők valának: 1. Fábry Pál 1783-1786. 2. Molitorisz János 1787-1788. 3. Budaeus György 1788-1821. 4. Komáromy József 1821-1834. 5. Lázáry Pál 1834-1863. 6. Honétzy Miksa 1863-1889. 7. Geduly Lajos 1889. 8. Czékus Gyula János 1889-1890. 9. Boór Jenő 1890-1891. 10. Mikler Sándor 1891-1893. Felügyelők: 1. Brankovics Mihály 1783-1784. 2. Pfannschmidt Dániel 1784-1790. 3. Lintzenmayer Mihály 1790-1797. 4. Oelschläger Ferdinánd 1797-1798. 5. Mayer Mátyás 1798-1802. 6. Mathesy István 1802-1826. 7. Mathesy Miklós 1826-1832. 8. Stepán Ferenc 1832-1838. 9. Radványi Miksa 1838-1847. 10. Oelschläger Mihály 1847-1851. 11. Lux Leopold 1851-1866. 12. Tichy Károly 1866-1869. 13. Fornét Kornél 1869-1870. 14. Krajnyák Mihály 1870-1873. 15. Lux András 1873-1876. 16. Radványi Gábor 1876-1882. 17. Burger András 1882-1884. A múlt század utolsó évtizedéig Sátoraljaújhelyen kívül Sárospatak is ide tartozott, az előbbi helyen évenként kétszer, az utóbbin egyszer tartott istentiszteletet úrvacsoraosztással a lelkész. Fiókegyházai: 1. Tolcsva, 2. Erdőbénye. A tokaji anyaegyház közigazgatásilag 1897-ig a hegyaljai egyházmegyéhez volt beosztva, azóta pedig az újonnan alakított tiszavidéki egyházmegyéhez tartozik. Önkormányzati ügyeit az egyháztanács és közgyűlés intézi. Anyakönyvet 1783-tól vezet. Lélekszám helyben 119, a vidéken (a tokaji járásban 12, Szabolcsban 24) 36 politikai községben 333, összesen 452. Lelkész 1893-tól Varga Márton, a nyiregyházi kör dékánja, ugyan ő végzi a tanítást is. Felügyelő 1884-től Bolner Károly ügyvéd, Tokajban.
AZ EV. REF. EGYHÁZMEGYE.
Irta Péter Mihály
Történeti visszapillantás.
A Németországban támadt hitújítást Zemplén vármegye fogadta be legelőbb és innen áradt az szét egész Magyarországra. A reformáczió első évtizedei inkább a csendes forrongások kora volt. Csak a mikor belátták - mind a külföldön, mind minálunk - hogy a tervezett reformok a római katholikus egyház kebelében keresztül nem vihetők, akkor gondoltak arra, hogy a reformácziót, mint egyházat, hivatalosan is szervezzék. Ez a szervezkedés azonban, jó hosszú időn át, az egységes protestantizmus szervezkedése volt. A külön egyházzá való tömörülés, különböző vidékeken, különböző időkben történt. Így a tiszántúli egyházakban az 1561. évben készített debreczeni hitvallással, a felső megyékben pedig az 1562. évben tartott tarczali zsinaton, a hol először fogadták el saját hitvallásul Beza Tódornak 1560-ban készült genfi vallástételét és először mondták ki a ref. egyház hivatalos megalakulását. Míg azonban másutt a két részre szakadt prot. egyház mereven állott egymással szemközt, holott egységesen is alig tudtak volna ellenállni a visszahódítás munkájába fogott római katholiczismusnak: Zemplénben a két testvérfelekezetet valamely jótékony szellem szorosabban tudta egybefonni.
Kánonkönyvek.
A hivatalosan kiformálódott református egyháznak első dolga volt kánonkönyveket készíteni, a melyek nagy vonásokban magukba foglalták részint hittételeiket, részint azokat a dolgokat, melyek az egyház szervezetére, a jó rendre, a közigazgatásra tartoztak. Ily kánonkönyvek rendesen csak egy bizonyos egyházterületre nézve voltak érvénynyel, ott, a hol az egyházakat akár a geografiai helyzet, akár az egyházigazgatási szempont, akár 326más okok, szorosan összekapcsolták és ezen egyházak képviselői, zsinatot tartván, a hozott törvényeiket aláírták. Zemplén vármegye egyházai - noha a XVI. században megindult nemzeti mozgalmak, majd később a nemzeti fejedelmek idejében, több ponton és több szállal voltak összekötve a tiszántúli egyházakkal - az abaújtornai, sárosi, a borsod-gömöri, az ungi egyházmegyék kötelékébe voltak bekapcsolva. E négy egyházmegye ugyanis nem fogadta el a már másutt felállított püspöki hivatalt, melyet hierarchikus színezetűnek ítélt és espereseik igazgatása alatt állott. A szövetségben élt e négy egyházmegye legelső kánonos könyvei, a melyekből az egyházszervezet és közigazgatás képe, habár halvány vonásokkal is, elénk rajzolható: az 1566. évben készített gönczi, az 1595. évből való felsőmagyarországi és az ugyanezen időtájban keletkezett borsod-gömöri kishonti czikkek. Voltak ezenkívül zempléni czikkek név alatt ismert kánonok is (Sárospataki Füzetek, 5. k. 543. l.)
Szervezet és közigazgatás.
A zempléni egyházak szervezete és közigazgatása a reformáczió első századaiban lelkész-presbiteri zsinati volt. Az igazgatás legalsó foka, illetőleg alapja, a presbitérium, de ez a presbitérium, vagy tanács, azonos a falusi vagy városi tanácscsal, a mit ide vonatkozó összes emlékeink bizonyítanak. Ennek pedig az volt az oka, hogy a reformáczió első századaiban a községek lakosainak többsége és színe-java reformátussá lett: így az egyházközség igazgatását könnyen és megnyugtatóan lehetett a politikai községi előljárók kezében összpontosítani. Ez a tanács intézte el azokat az ügyeket, a melyek az egyházközség beléletére tartoztak. Gyakorolta a lelkészszel egyetértőleg a fegyelmet, vezetőleg befolyt a lelkész és tanító választásába, felügyelt az egyház javaira stb. A mi első sorban is az egyházi fegyelmet illeti: az ebben a korban igen szigorú volt, "a tanács árgus-szemekkel ügyelt a hívek minden legkisebb ballépésére és azokat keményen büntette".
Szomorúan érdekes oldala az egyházközségi életnek az, hogy a lelkész minden esztendőben tartozott leköszönni. Ez azért történt, "hogy hallgatóinak irányában való indulatát kitapogatván, ha elbocsátási ok fenn nem forog, nagyobb tisztességgel megmarasztathassék." Az elbúcsúzásnak Zemplénben Gergely napja előtt két héttel kelett megtörténnie. Kétségtelen, hogy e törvényt magasabb szempont hozta létre, még pedig az, hogy csak a nép szeretét élvező lelkész munkálhatja sikerrel az egyházközség előmenetelét és virágzását. De ez rendesen igen sok visszaélésre adott okot és sok keserűséget okozott a lelkészeknek. Ott, hol a lelkész a törvény szerint a szigorú fegyelmezésnek volt első őre, vagy más okok miatt is, elég volt egy-két ember haragját magára vonnia, ezek azután könnyen felizgathatták az egyházközséget és a búcsúzást igen sokszor nem követte a marasztalás. Igaz ugyan, hogy az ily felmondások felett felső fokon az egyházmegye határozott és arra szolgáló okot sokszor el sem fogadta, de ritkán történt meg, hogy ily bizalmatlansági szavazás után a belső hivatalnok tovább is szolgálni kívánta volna az egyházat, a miért a lelkészek ezidőbeli élete legtöbbször folytonos vándorlás volt egyik egyházból a másikba. E törvény tehát éppen ellenkező czélt szolgált, mint a mit elérni kívánt, mert alig fogott valamely lelkész nagyobb terveinek kiviteléhez, már meg kellett hátrálnia, sokszor bosszantóan kicsinyes okok miatt, az egyháza munkamezejéről.
Az egyházközségi előljárók rendjébe tartozott az egyházfi, a kit a lelkész és a gyülekezet előkelő tagjai választottak; ennek a kötelessége volt az alamizsna-pénzeket átvenni, kezelni, a pap és tanító fizetését beszedni, átszolgáltatni, az egyházi építkezéseket vezetni, az épületek tisztaságára felügyelni, szóval, gondozója volt az egyház anyagi ügyeinek. A tanító, a ki kisebb községben már kívül esett az előljárók körén, tanítói hivatala mellett rendesen a község pennája is és jellemző, hogy ellátása a lelkészeknek tétetett kötelességökké, miután a kánonok szerint "a lelkészek asztalának volt állandó vendége." Nagyobb és virágzóbb egyházakban nemcsak két pap működött, hanem, minthogy iskolájuk is magasabb színvonalú volt, az ezekben működő tanítók is rendesen theologiai képzettséggel bírtak és tanítói hivatalukból legtöbbször papi szolgálatra léptek át. Nagyobb községek a tanító mellett kántort is alkalmaztak.
327Az esperes jogi állása.
Már érintettük, hogy a felsőmagyarországi négy egyházmegye, a püspökségtől való féltében, unióban volt egymással. Minden egyházmegyét esperes igazgatott, a kit az egyházmegye lelkészei választottak. Az esperes tiszte volt felügyelni a kebelbeli egyházakra, iskolákra, azok mindennemű anyagi javaira, kötelessége volt a szellemi és erkölcsi dolgok felett őrködni, a lelkészekre és tanítókra felvígyázni. Ezenkívül a zempléni esperes, a mióta ezt a jogot a sárospataki főiskola gondviselője, I. Rákóczy György, reá ruházta, a sárospataki főiskola felügyelője is volt. Egyházlátogatói kötelességének gyakorlása végett vagy maga, vagy a magához vett presbiter-papokkal minden évben meglátogatta az egyházakat; a mely egyházmegye, mint a zempléni is, nagy kiterjedésű volt, ott konszéniort is választottak, a ki az esperesi teendőket végezte. Tartozott az esperes minden évben legalább kétszer zsinatot összehívni. S az ily zsinat intézett el minden felmerülő ügyet, a beterjesztett vizitacziónális jegyzőkönyvek szerint ítélt a tanítók, lelkészek felett; ítélt továbbá fegyelmi dolgokban mind a belhivatalnokok, mind pedig a hívek fölött; eldöntötte a házassági pereket, betöltötte a megürült lelkészi állomásokat s kibocsátotta a lelkészi hivatalra készülteket. A zsinatnak elnöke az esperes volt; mídőn azonban az unionált egyházmegyék valamely közös ügyben együtt üléseztek, az esperes volt az elnök és az ő területén tartották a gyűlést. Az egyházmegyei gyűléseknek csak a lelkészek és tanítók voltak jogos tagjai; a világi egyének, ha ott megjelentek is, csak passzív szerepet vittek, de a lelkészek és tanítók pénzbüntetés terhe alatt tartoztak a zsinatokon megjelenni.
Az egyházak vizitácziója általában igen körülményesen és nagy szertartással ment végbe. Legelőször is a hallgatókat kérdezték ki a lelkészek és tanitók, majd viszont ezeket a hallgatóik felől. Az ilyen töviről-hegyire való kérdezősködésekkel azután feltárták a belső emberek olyan hibáit is, a melyek nem voltak ugyan főbenjárók, de mégis szégyenpadra kellett miattok állni. Pl. Simándi újhelyi papot egyszer azzal vádolták, hogy a leányok tanítását elkezdi, azután abbahagyja, máskor pedig, hogy röviden prédikál. A mikor hosszú beszédet mondott, ezért jelentették fel. Egy másik lelkészt pedig azért, mert az ökröket maga hajtotta. Igaz, hogy voltak keményebb dolgok is; pl. a toronyai pap pünkösd napján "nagy ivó volt". A bodrogkeresztúri főpásztorról minden jót mondtak, de a társáról azt, hogy néha többet iszik. Viszont azután a hallgatók is bejutnak a fekete könyvbe. Itt a fizetések meg nem adása, az isteni tiszteletek elhanyagolása, amott "bizonyos házasságtörési ügyek" szerepelnek legtöbbet. De az egyházi élet minden körére kiterjesztették a látogatók a figyelmüket és meg kell vallani, hogy a panaszok nagyobb részét ott helyben intézték el, a mi a felső hatóságnak akkori széles jogköréből és nagy tekintélyéből önként következik. A mi a lelkészeket illeti, a bűnben találtakat az egyházmegye vagy végleg megfosztotta hivataluktól, vagy pedig időlegesen felfüggesztette. Azon esetben pedig, a midőn a lelkésznek kisebb hibát róttak fel, a zsinat vagy más helyre helyezte át, vagy helyben hagyta meg az illetőt. Viszont azonban engedetlen, rossz fizető egyházakat azzal is büntettek, hogy bizonyos időre lelkészt nem kaptak. Jókora munkát adott a zsinatnak a házassági perek elintézése. Ha a tárgyalásokat olvassuk, nem egyszer érezzük azt az igazságot, hogy a komolyt a nevetségestől csak vékony vonal választja el. Ide vágó példa: "Páczeni Szabó Mihály feleségétől, Szücs János leányától, el akar válni azért, mert romlott ember... mely a helmeczi gyülésben vizsgáltatott. R. Salamon és Szalka Gáspárné tud... gyógyítani. Az uraim közzül némelyek orvosságot is mondottak, hogy hasznos az varjú mogyorót enni, mikor az földből kiássák. Az Isten ümőjét meg kell száraztani, törni, égetett bort faolajjal misceálván kell innia, d. 40." (B.-újlaki gyülés 1632. év.)
Fontos tárgya volt a zsinatnak az ifjú papok felavatása, kibocsátása. Miután azoknak megvolt már a szolgálatuk éve és hűségöknek megfelelő bizonyságát szolgáltatták, a kibocsátásuk mindíg nagy ünnepélyességgel ment végbe a zsinatot megelőzőleg, de mindenkor a templomban. A felavatandók vizsgájának elnöke és a vizsgálattal összekötött disputa vezetője rendesen az egyik tudósabb presbiter-pap, vagy valamelyik sárospataki professzor volt.
328A ref. és luth. egyházak uniója.
A midőn a két protestáns egyház e hazában mindenütt külön alapon kezdett szervezkedni, a zempléni református és lutheránus egyházak megmaradtak egy szervezeti egységben. Ezt bizonyítja az a körülmény, hogy a felvidéki lutheránus egyházak rendesen a varannai ref. consenior felügyelete alatt állottak és a felavatandó lutheránus lelkipásztorok a zempléni református zsinatokon ordináltattak, így pl. az 1630. évben Újhelyben tartott zsinaton egyszerre szentelték fel a varannói ref. és lutheránus predikátorokat. Úgy látszik, hogy ezen uniót Somlyai Báthory István hatalmas szelleme teremtette meg és ezzel azt a messzi kiható czélt akart szolgálni, hogy a protestantizmus itt a felvidéken sikeresebben ellenállhasson a nemzetiségek és az ellenséges államhatalom réstörő munkájának. Ez az 1597-ben létesült unio egészen 1712-ig állott fenn, a midőn végül egyesek izgatásának sikerült azt felbontania; de hogy az egyesülésben e téren is volt erő, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a protestantizmus csak addig tudott itt imponálóan működni az ellenséggel szemben, míg ezt az uniót megtartotta. Ez adott neki erőt ahhoz, hogy a magyar nyelvet e területen elbukni ne engedje. A felvidék protestáns egyházai a magyar nyelv szigetei voltak a szlávság nagy tengerében. A részekre bontott protestantizmussal könnyen elbánt az idegen törekvéseket pártoló, a nemzetiségi velleitásokat előtérbe toló szellem, mely később vagyon-elkobzással, börtönnel és bitóval dolgozott. A hajdan erős protestantizmus jókora töredéke felszívódott a többi vallásokba, a megmaradtak pedig az ellenáramlat közepett elfelejtették nyelvöket, ha magyar voltukat nem is, és a mire az előző korok még csak nem is gondoltak soha: 1744-ben a felvidék elszlávosodott reformátusai részére, hogy saját zsoltáraikat és dicséreteiket énekelhessék, ez énekeknek szláv nyelven való kinyomatását a tiszáninneni ref. egyházkerületnek megengedni.
Újítási mozgalmak.
Az előzőkben festettük a zempléni ref. egyházak és egyházmegye szervezetét. Láttuk, hogy ez a szervezet lelkészpresbiteri zsinati alapon állott. De ez a szervezet a külföldi protestáns egyházak egyikéhez sem hasonlított, legkevésbbé pedig azokhoz, a melyeket Kalvin a genfi és a franczia református egyházakban hozott gyakorlatba. Egy nagy elvi jelentőségű harczban a régi és az új rendszer hívei összeütközésbe jutottak egymással. Végre is sok huza-vona után, a mely különösen a legszélsőbb határig menő tolnai és a zempléni egyházmegye között folyt, megtartották az 1646. évi szatmárnémeti nemzeti zsinatot.
Az unió megerősítése.
Közöltetvén a szatmárnémeti gyűlés végzése az unióban levő atyafiakkal, ezek előbb Újhelyben, április 4-én, majd augusztus 29-én Tolcsván gyűltek össze, hogy határozzanak az új körülmények között és egyrészről kifejtették az okokat, melyek miatt püspökségben nem egyesülhetnek. Érdekes, hogy ezt nem a püspökségtől való óvakodással indokolják, hanem geografiai és helyi körülményekkel. Nagy a távolság a négy széniorság között, gyakorta árvizek vannak, egyik részen a török parancsol, másik részen a császár, félelmes eltávozni otthonról; de azért a fő ok mégis a püspöki intézménytől való félelem. Az egyházigazgató és szervezet régi formája tehát az 1646. évi szatmárnémeti zsinat határozatának ellenére is megmaradt nálunk továbbra is.
Esperesek nevei.
Minthogy az elmondottak az egyháznak körülbelül a XVIII. század elejéig terjedő időszakára illenek, fel kell vennünk sorrend szerint az ez idő alatt kormányzó zempléni espereseket is. Kopácsi István sárospataki professzor és pap, később 1562-ig esperes, Czeglédi István pataki lelkész 1590-ig esperes, Gyarmathy Biró Miklós 1606-ig helmeczi lelkész. Sárosi Molnár András sátoraljaújhelyi és később varannai lelkész 1606-ban. Szántai Pál liszkai lelkész 1610-ig. Kecskeméti Elekes János sárospataki lelkész 1610-1617-ig. Tihaméri Máté 1617-1623-ig. Váczi Gergely gálszécsi lelkész 1623-1629-ig. Miskolczi Csula István liszkai predikátor 1629-1645-ig. Simándi János előbb sátoraljaújhelyi, majd liszkai pap 1645-1653. Tarczali Pál liszkai pap 1653-1669. Szentpéteri János előbb keresztúri, azután zempléni, majd vámosújfalusi pap 1669-1673. Az ezután következő gyásztized alatt üresedésben volt az esperesi szék. Rozgonyi Mihály előbb tolcsvai, majd zempléni lelkész 1682-1707-ig. Zádorfalvi Márton sátoraljaújhelyi lelkész 1707-1711-ig. Pósaházi István tolcsvai lelkész 1711-1729-ig.
Tolcsva.
A r. kath. templom.
Olaszliszka.
A r. kath. templom.
Bacskó.
A gör. kath. templom.
Lomna.
A gör. kath. templom.
Laborczrév.
A bazilita-templom ikonostáza.
Laborczrév.
A Mária-kápolna kegyképe.
Laborczrév.
A bazilita-kolostor és templom.
329Az egyházszervezet és közigazgatás megváltoztatására nem is gondoltak mindaddig, míg a szabadságharczok nagy alakjai biztosították a politikai egyház virágzását s az ő védelmök alatt a még hiányosabb szervezet mellett is boldogulni tudott az egyház; mássá lett azonban minden, a midőn a szatmári békekötés után egyszerre az osztrák lett feltétlen ura Magyarországnak. Azelőtt is sokat szenvedtek a protestánsok, de szenvedéseik tüzéből mindíg megaczélozva kerültek ki. A helyzetet uraló osztrák kormány látva azt, hogy csak a protestántizmus elnyomásával tudja az ellenállásnak még a gondolatát is leigázni, minden ponton a katholiczizmus szilárd, egységessé tételére törekedett. "Alig száradt meg a tinta a szatmári békekötésen, 1714 elején, királyi rendelet jelent meg, hogy a protestánsok ne a békekötésekhez, hanem az 1681-iki és 1687-iki törvényekben s az azokat bővebben magyarázó királyi explanatiokhoz tartsák magokat." Mozgásba hozattak újból a térítésnek rég kipróbált eszközei. E kor eseményeiről más helyen különben bővebben szólunk.
A budai zsinat.
Az 1791. év választóvonal a mult és az ezután következő idő között. Az 1791. évben Budán tartott nemzeti zsinaton emelkedik érvényre a tiszta presbiteri zsinati elv és ekkor alkotnak törvénykönyvet az egész egyházi igazgatás és szervezet számára. Öt szakaszba osztott 155 kánon, a paritás teljes figyelembe vételével, egybefoglalja azokat az ügyeket, melyek az egyházak presbiteriumait, az egyházmegyét, az egyházmegyei házassági törvényszékeket, az egyházkerületet, a zsinatot, az egyházi fegyelmet, az iskolákat, a házasságot illetik. Ezen első, rendszeres, az egyházi életnek minden részére kiterjedő, szabadelvű törvényt használta a magyarországi négy egyházkerület s az abban lefektetett irányelvek szolgáltak a későbbi zsinati alkotásoknak is alapjául.
A zempléni egyházmegye kettéválása. Esperesek nevei.
De alig lépett a törvény gyakorlati alkalmazásba, a zempléni egyházmegye, mely századokon keresztül egységes igazgatás alatt állott, valószínűleg a nagy kiterjedésű megye igazgatásának nehézségei miatt, 1799-ben két részre vált; húsz anyaegyház ugyanis a hozzájuk tartozó filiákkal együtt elszakadt a többi zempléni egyházaktól és Felső-Zemplén néven Unghoz csatlakozott, ahhoz az Unghoz, mely Zemplénből nehány egyházat eddig is kebelében és igazgatása alatt tartott.
Érdekes a gálszécsi egyház anyakönyvében található egykori feljegyzés, mely így szól az elszakadásról: "Anno 1799. 25 Augusti tartatott itt Gálszécsbe a helvetica confessiot tartó zempléni egyházi társaságnak utolsó közgyűlése, melybe tökéletességre ment, a venerabilis szuperintendentiának az a végzése, mely szerint a boldog reformatiotól egy testet formált zempléni tractusnak húsz ecclesiai (itt felsoroltatik a húsz anyaegyház) felsőzempléni tractus nevezet alatt a vármegyének alsó részeibe helyeztetett Reformata Ecclesiaktól elszakasztatván, egyesíttetének az ungi tractussal. Meghivatattak erre mint búcsúzó gyűlésre mind a két zempléni tractusnak lelkipásztorai, kik is nyilvánosságos jeleit mutatták egymástól való külön szakasztatástól származott fájdalmaiknak, nemcsak az isteni tisztelet alatt hullatták könnyeiket az akkor gálszécsi predikátornak Csel. 21. 6. alkalmatosságával mondott búcsúzó beszédének hallgatása közben, hanem annak utánna is a gyűlésben meglágyula az ő szívek a T. T. Sárkány Pál és Bunyitay János búcsúzó beszédjeiken. Kiváltképen pedig meggyengültek néhai köresperesek T. T. Palóczy György úrnak befejező beszédjén, melyet ő sem végezhete be, reáfuvalván a beszéd közbe az Urnak szele és így szomorúsága fájdalommal megtetszettetvén, csak elhallgata."
Ugyanez évben megtörtént az Unggal való egyesülés és ugyancsak ekkor a zempléni egyházmegye elszakadt részei szervező gyűlést tartottak szept. 15-én Bodrogkeresztúrban, állván egyházmegyéjök az elszakadt húsz egyházon kívül a többiekből, azzal a különbséggel, hogy az ezelőtt Abaújhoz tartozott néhány zempléni egyház hozzájuk, viszont néhány Abaúj vármegyében fekvő egyház pedig az abaúji egyházmegyéhez osztatván be. Ez időben, az elszakadásig, a következők voltak az esperesek: Bogáti Balázs keresztúri, később sátoraljaújhelyi lelkész 1735-ben, Heczei Dániel erdőbényei lelkész 1735-1740-ig, Mihályi Kovács István előbb petrahói, majd toronyai, azután ismét petrahói lelkész 1740-1754-ig, Görgey András 330sátoraljaújhelyi lelkész 1754-1758, Sziráky András sátoraljaújhelyi lelkész 1758-1764, Hollósi Kozma János olaszliszkai pap 1764-1765, Csuzi János sárospataki lelkész 1785-1792, Palóczi György bodrogkeresztúri, majd olaszliszkai lelkész 1792-1806.
Az egyesült ung-felső-zempléni egyházmegyéhez 67 anyaegyház tartozott, mely egyházak közigazgatási, illetőleg egyházlátogatási szempontból négy körbe voltak beosztva. Az egyesült egyházmegye élén egy esperes állott, mellette két gondnok lévén, egy az ungi, egy a zempléni részen, az assessorok választásánál is figyelemmel voltak arra, hogy számuk annyi legyen amott, mint itten. Azonban az egyesülés alig fél századig maradt fenn. Már 1831-ből ilyen feljegyzést találunk: "Midőn 1831 márcz. hava 10. napján Deregnyőben tartatott Part. consistorium alkalmatosságával a f.-zempléni és ungi egyesített tractusok egymástól való elválások iránt tett régi kérdés megújittatott volna, ezen kérdésnek a főtiszteletű által leendő végelhatározásaig a rendes esperesek megtétele függőben maradván." De az egyházkerület még akkor nem engedte meg, hogy az egyesült egyházmegyék ez uniója felbomoljék. Ez csak 1849-ben történt meg. Ugyanis junius 12-én tartott közgyűlésében a következő határozatot hozta: "1849 június 12. s több napjain tartott egyházkerületi közgyűlés jegyzőkönyve 49. pontja határozott a F.-Zemplén és Ung által beadott folyamodások felett oly módon, hogy ezek két önállású megyévé alakítandók, még pedig a kérdéses nyolcz egyház polgári megyénél fogva Zemplénhez csatoltatik. Az okok: mert már a természet különíti el folyamai által, mert a megyéknek kisebb körökre való felosztása, a választások szabadabb gyakorlása, a közigazgatás gyorsabb és czélszerűbb elintézése, végrehajtása elvét nem sérti, sőt előmozdítja a két egyházmegyének egymástóli elválása, mert a felsőbb rendeletek is csak úgy eszközölhetők gyorsabban, ha mindenik egyház polgármegyeileg megtartja állását." Ezen magasabb elv követelte osztozkodások eredménye im tehát az lett, hogy utoljára is a huszonnyolcz kis és szegény egyház magára maradt és felsőzempléni egyházmegye néven megalakult. Igaz, hogy közigazgatási szempontból előnyösebb, ha az egyházmegye kevesebb számú egyházból áll. De az egyházmegyét nemcsak ez oldalról kell elbírálni. A közigazgatás egyik kereke az anyag, a pénz; kevés számú, szegény egyház nem bírja a közigazgatás költségeit; kevés számú egyházak közpénztárai, fentartási alapjai csak üresek vagy fogyatékosak lehetnek, ennek hátrányait mindíg érezte a huszonnyolcz egyházból álló egyházmegye; de érezte azt is, hogy most még nehezebben tarthatja magát az idegen vallású és fajú területbe ékelten, mint azelőtt, midőn a nagyobb egyházak impulzust adtak a kisebbeknek, és midőn a gyengébbre mindíg biztató vala, hogy velük erős, népes egyházak állanak közösségben. De a lelkészek előmenetelére is csak hátrányos volt ez a szétoszlás. Az egyházmegyékben ugyanis mindíg megvolt helytelen, de hagyományos szokás, hogy a más egyházmegyék lelkészei előttök külföldiek voltak, a mit különösen a lelkészválasztásnál lehetett tapasztalni. Így a kis egyházmegye sok jeles, kiváló lelkésze oda volt szorítva a huszonnyolcz egyházból álló egyházmegye határai közé; jobb, népesebb egyházba, vagyis más egyházmegyébe alig juthatott, míg 1799-ig kilenczvenöt, később hatvanhét anyaegyház állott előtte, hogy azok közül valamelyikbe, talán a legfényesebbe előléphessen. A zemplén-ungi egyházmegyék esperesei és gondnokai ezek voltak: Palóczi György 1810-ig, Liszkay Sámuel abarai lelkész 1810-1831, Jászai Mihály 1831-1850. Gondnokok a felső-zempléni részről Szemerei Szemere Albert 1799., Szemerei Szemere István 1800-1814., Kazinczi Kazinczy István 1814-1827., Egerfarmosi Kandó Gábor 1818-1832., Vásárosnaményi és Nagylónyai Lónyay Gábor 1831. Gondnokok az ungi részen: Palóczi Horváth György 1827-ig, Palóczi Horváth Simon 1827-től még a szétválasztás után is.
1799-től tehát a Zemplénmegye területén levő egyházak két egyházmegyébe tartoztak, részint az alsózemplénibe, részint a felsőzempléni-ungiba, később a felsőzemplénibe. Külön háztartásban élve, a budai kánonok szerint kormányozták magukat, de ezen kánonoknak némely pontjait, vagy bővítve, vagy azok helyett másokat használva, a szerint, a mint azt a felettök álló egyházkerület szabályrendelettel megállapította. Így pl. 1838-ban végképpen eltöröltetett a papmarasztás, mely pedig a budai kánonokba is be volt foglalva. 331Átélték azután e kánonok alatt a későbbi időket, a szabadságharczot, majd az alkotmányt felfüggesztő nehéz napokat, de a budai kánonokban kifejezett azt a határozatot nem érhetvén meg, hogy tíz évenként országos zsinat tartassék; csak 1881. évben következett ez be, a mióta 1891-ig majd az akkor Pesten alkotott törvények szerint igazgatja magát mind a két egyházmegye. A mindkét alkalommal alkotott törvény az 1791-iki budai kánonok alapján mozog, azzal a különbséggel, hogy az abban még benfoglalt házassági kánonok ezekben már nem találhatók, és hogy most már az erdélyi kerület is be van keblezve a magyarországi egyetemes egyház testébe; végül, hogy 1881-ben megalakult az országos közalap, mely mind a két egyházmegyével nem egyszer éreztette jótékony hatását; a paritás most már minden vonalon teljes; teljes a zsinat-presbiteri rendszer. Az egyházak népessége szerint presbiteriumot, gondnokot, lelkészt az egyházközség választ. A presbiterium őrködik az egyház anyagi és szellemi ügyei felett, ő választja a tanítót, a felsőbb egyházi hivatalnokokat, az esperest, az egyházmegyei gondnokot, a tanácsbírákat, a jegyzői kart. Az esperes felügyel az egyházakra, azok hivatalnokaira, e végett évenként vagy maga, vagy másokkal (tanácsbírák) egyházlátogatást tart. Egyházmegyei közgyűlés évenként kétszer, tavaszkor és őszkor van, a hol az egyházak minden fenforgó ügyeit elbírálják. A vizitácziót a felsőzempléni egyházmegyében előbb három, most négy körbe osztva ejtik meg, az alsózempléniben ötben. A tavaszi gyűlés mint a két egyházmegyében állandó, csak az őszi megy sorrend szerint: az előtt mindkét gyűlés más-más egyházban folyt le, de ennek hátrányait az egyházmegye közönsége belátta, ezért a felsőzempléni tavaszi gyűléseit Sátoraljaujhelyre, az alsózemplénit Sárospatakra konczentrálta. Esperesek voltak a felsőzempléni egyházmegyében: 1850-től folytatólag 1855-ig Jászy Mihály deregnyői lelkész, Laky András izsépi lelkész 1855-1882-ig, Kálniczky János mihályi 1882-1894-ig, Fejes István sátoraljaújhelyi 1894-1898-ig, Sárkány Imre gálszécsi 1898-1900-ig, Hajzer Endre hardicsai 1900-1901-ig, Hutka József 1901-től máig. Gondnokok: Cseley János, Dercsényi Kálmán, Bernáth Elemér 1875-től máig. Az egyházmegye jelenleg a következő 29 anyaegyházból áll, melyekhez több filia és szórvány tartozik: Abara, Bánócz (filia Vásárhely, Morva), Bodzásújlak, (f. Garany), Csernahó, Deregnyő (f. Szalók), Gálszécs (fiókegyház: Kohány, Gerenda, Visnyó), Gercsely (fiókegyház: Kiszte, Kelecseny, Velejte), Hardicsa, Homonna, missziói egyház (missziói főbb pontok: Mezőlaborcz, Szinna, Varannó), Kisazar (társegyház: Nagyazar; (fiókegyház: Zebegnyő, Szécskeresztúr), Kisbári (f. Nagybári), Kisráska (f. Hegyi), Kolbása (szórványok: Beér, Kótajpuszta, Hegyalja, Danczpatakmajor), Ladmócz, Lasztócz (f. Nagykázmér), Lasztomér (fiókegyházak: Dénesújfalva, Füzessér, Izbugya, Kisráska, Krasznócz, Gödrös, Gáborpuszta, Mocsár, Nagymihály, Nátafalva, Petrócz, Oreszka, Rebrin, Sámogy, Sztára, Sztrázs és Bethlenpuszta, Tarna, Topolyán, Troganopuszta), Legenye, Magyarizsép (fil. Cselej, fiókegyh.: Egres, Pelejte, Kisruszka, Upor), Magyarsas, (filia Szürnyeg, Imreg, fiók: Czéke), Málcza (fiók: Dubróka, Falkus, Kácsánd, Márk, Petrik), Miglécz (fil. Vécse), Mihályi (fil. Kiskázmér), Nagyráska, Nagytoronya (fil. Kistoronya), Sátoraljaújhely (fiókegyház: Hosszúláz, Széphalom), Szöllőske (fil. Szerdahely, Borsi, Bodrogszög), Tussa (fiókegyh.: Kisbosnya, Hoór, Parnó, Tehna, Tussaújfalu), Zemplén (fiókegyh.: Kisújlak, Pálfölde, Szentmarja). 1850-től tehát a következő változás állott elő: Az akkori 18 anyaegyházból Szilvásújfalu végkép elveszett, de anyásíttatott Kolbása és poraiból újra fölemelkedett Homonna.
A jelenlegi tisztikar.
Jelenleg a felsőzempléni egyházmegye tisztikara a következőkből áll: Esperes: Hutka József bánóczi lelkész, gondnok: Bernáth Elemér kir. táblai elnök, tb. esperes: Fejes István sátoraljaújhelyi lelkész, papi főjegyző: Péter Mihály gálszécsi lelkész, világi főjegyző: Dókus László, Zemplén vármegye főszolgabírája, papi aljegyző: Sütő Kálmán migléczi lelkész, világi aljegyző: Bernáth Aladár, Zemplén vármegye II. aljegyzője. Papi tanácsbírák: Kozma Antal magyarsasi, Szeghő Benő zempléni, Tudja Mihály deregnyői (egyszersmind pénztárnok), Kádár János legenyei és Virág József lasztoméri lelkészek. Világi tanács-birák: Dókus Gyula Zemplénmegye alispánja, Dókus Ernő országgyül. képviselő, Nemes Lajos nyug. tanfelügyelő, Mándy István 332tb. főszolgabíró, Bessenyey István földbirtokos. Ügyész: Izsépi Tihamér. Levéltárnok: Melkó István ladmóczi lelkész. Lelkészértekezleti elnök: Hutka József, jegyző Sütő Kálmán. Tanítóegyesületi papi elnök: Péter Mihály, világi elnök: Dókus László, tanítói alelnök: Várady Pál deregnyői tanitó. Az alsózempléni egyházmegye esperese a különválás óta: Tóth Kálmán liszkai, majd megyaszói lelkész 1806-1828, Somossy István tállyai 1828-1843, Somossy János sárospataki theol. tanár 1844-1855, Hegedűs László 1855-1868, Kőrössy István harkányi lelkész 1868-1874, Kopré Ferencz 1880-1894, Keresztúri József 1895-től máig. Ez egyházmegye jelenleg a következő 61 anyaegyházból áll: Agárd, Alsóbereczki (fil. Felsőbereczki), Bacska, Báj, Berzék, Bodroghalász, Bodrogkeresztúr, Bodrogolaszi, Bodrogszentes, Czigánd, Csabaj, Erdőbénye, Erdőhorváti, Gesztely, Golop, Hernádkak, Hernádnémeti, Karád, Karcsa, Kenézlő, Királyhelmecz, Kisdobsza, Kisgéres, Kiskövesd, Kistárkány (f. Nagytárkány), Lácza, Legyesbénye, Luka, Makkoshogyka, Mád, Megyaszó, Mezőzombor, Monok, Nagygéres, Nagykövesd, Nagyrozvágy, Olaszliszka, Ond, Örös, Perbenyik, Pthrügy, Ricse, Sajóhidvég, (f. Kesznyéten), Sárospatak, Semjén, Szerencs, Szomotor-Vécs, Taktaharkány, Taktaszada, Tarczal, Tállya, Tiszaladány, Tiszalucz, Tokaj, Tolcsva, Vajdácska, Vámosújfalu, Viss.
Esperes: Keresztúry József sátoraljaújhelyi lelkész, gondnok: Meczner Béla földbirtokos, papi főjegyző: Hézser Emil tállyai lelkész, világi főjegyző: Vitányi Bertalan ügyvéd, papi aljegyzők: Ölbey János nagyrozvágyi és Zitás Bertalan pusztahrügyi lelkészek, világi aljegyzők: dr. Finkey Ferencz jogtanár és dr. Kovács Gábor ügyvéd: papi tanácsbírák: Zombori Gedő megyaszói, Gecsey Ferencz tarczali, Kónya András hernádnémeti, Bálint Dezső sárospataki, Páricsi József czigándi lelkészek; világi t. bírák: báró Vay Sándor, Szinnyei Gerzson nyug. tanár, Koczán Miklós földbirtokos, Meczner András földbirtokos, Debreczenyi Bertalan jogigazgató, Miklós Béla földbirtokos, ügyész: Vitányi Bertalan, levéltárnok: Szinyei Gerzson, pénztárnok: Kónya András, lelkészértekezleti elnök: Páricsi József.
AZ IZRAELITA HITKÖZSÉGEK.
Irta dr. Székely Albert
Zsidó letelepülések.
A zsidóknak Zemplén vármegyében való megtelepűléséről és első szerepléséről semmiféle okirat, vagy más följegyzés, nem nyújt adatokat a történetírónak. Sátoraljaújhely város könyvében csak az 1664. évben találjuk azt az első adatot, hogy akkor Macskássy János és neje, Zsidó Katalin, szerződést kötnek. A legelső hivatalos adat arról, hogy zsidó ember ingatlant vásárol Újhelyben, 1761-ből való, a midőn Philep Izsák zsidó és felesége, Judovics Erzsébet, nagyságos Szegedy Johanna asszonytól a Palotás-utczában házat vásárolnak. Ennél egy emberöltővel régibb az a nem hivatalos adat, a melyet az 1860-ban elhúnyt Teutsch Dávid újhelyi lakos mond el a végrendeletében, s a mely szerint a végrendelkező nagyapja 1734-ben telepedett le Újhelyben, a hol akkor csak két zsidó család lakott. Később sűrübben találkozunk azzal a különös körülménynyel, hogy zsidók ingatlanokat vásárolnak. Így a város könyvének tanúsága szerint, 1799. május 8-án Kozba Gábor és felesége eladja a Cserkó utczában lévő házát Dávid Rabbé zsidónak és Márkus Annának, a pinczével együtt. Másik adat van 1800 szeptember 12-éről, a mikor Rózsa Márkus görög kereskedő és felesége Marton Heléna eladja háromezer rénes forintért a Vilyókában lévő szőlejét.
Az első iskola.
Arra vonatkozólag, hogy Újhelyben zsidó iskola volt, legrégibb adatot az 1744-ben a regéczi és pataki uradalmak teljhatalmu jószágkormányzójának parancsára készült összeírásban (Conscriptio Pratorum) találunk, a mely felemlíti, hogy a "Vigyázó a Fűszfánál" nevű réten, mely a város birtokosságáé volt, "van egy rét-részecskéje a zsidó oskolának is."
A zsidók birtokszerzési viszonyaira a XVIII. század közepén érdekes világot vetnek tehát a fenti adatok, mert ezekből kitűnik, hogy téves az a hit, mintha a zsidók nem szerezhettek s nem örökölhettek volna már a legrégibb időkben ingatlanokat. Lehetséges azonban, hogy Zemplén vármegye liberálisabb volt e tekintetben még az országos törvényeknél is és szokásjogilag az ellenkezőjét kultiválta és állapította meg. Ez állítás mellett bizonyít 333az a hivatalos adat is, mely a zemplénmegyei cs. kir. törvényszéktől, 1851. február 12-én 144-ik szám alatt, a politikai hatóságokhoz érkezett. De még érdekesebb zsidó kulturhistóriai szempontból az az adat, hogy a város közbirtokossága a saját rétjéből a zsidóiskola részére is kihasított egy darabot, hogy azt a szegény zsidó tanító használja. Újhely város örökvallások-könyvének 54-ik lapján 1767. május 1. kelettel olvassuk, hogy maga a földesuraság, a mely itt helyben a kir. kamara volt, Jónás Dávidnak egy ingatlant ad el, melynek éjszaki szomszédja Markovics zsidó volt.
Sátoraljaúhelyi hitközség.
A sátoraljaújhelyi szent-egylet, mint az izr. hitközségnél lévő adatok bizonyítják, 1772 évben alakult meg. Ebből is következik, hogy már akkor Újhelyben virágzó hitközségnek kellett lennie. Hogy mennyire megfelelt ez egylet hívatásának s a zsidók milyen érzékkel birtak a közegészségügy iránt, az szintén a város örökvallások könyvének 189-ik lapja 1783-ik év szeptember 24. kelettel igazolja, hogy már akkor a zsidóknak kórházuk is volt.
Ebben az időben egy Ruben Izsák nevű zsidó ötvös is lakott már Újhelyben.
A legrégibb zsidó sírkő a régi zsidótemetőben az 1760-ik esztendőből való, de az elhúnyt neve ki nem betűzhető.
Szentegylet.
A zsidó anyahitközségnél őrzik a fent említett szent-egyletnek könyveit és az elkallódott régi könyvek czímlapját. Kulturhistóriai szempontból is érdekes ez a legrégibb emlék. Színes képekkel befestett két lap, oszlopokkal, növénydíszítésekkel körözve, magyarázza azt, hogy Hirsch Naftali vándorrabbi letelepedett Újhelyben és 1772-ben megalakította a szent-egyletet. Az első, díszes lap alsó részén ágyban fekszik egy haldokló zsidó, a kit hitrokonai imádkozva vesznek körül. A második lapon már üres az ágy s a halott, ősi szokás szerint, a földön fekszik; feje mellett égő gyertya, a mellett két gyermek ül; két oldalt pedig két hitrokon készül a halottat felemelni. Jobbról két másik zsidó férfi s azok mögött a koporsó deszkáját fűrészelő alak. A lap alján távlatban a zsidó temető látszik, kőfallal körülvéve; belül a sírásók dolgoznak. Négy zsidó a vállán viszi a fekete lepellel borított Szentmihály-lovát, melyet a gyalog haladó gyászoló közönség követ. Érdekes az e képeken látható zsidó ruházata. Legtöbbje czipőben, magas, térdig érő harisnyában, térden felül érő kabátban és rendes kalapban van. Az a rút jellegzetes viselet, a strámli és kaftán, melylyel a lengyel zsidók most is dísztelenítik Újhely és felső Zemplénmegye utczáit, ezen a képen nem láthatók.
A vármegye 1807 évi jegyzőkönyveiből kitűnik, hogy egy Lengyelországból idekerült rabbi miatt nagy kellemetlensége volt a zsidó hitközségnek s a rabbit ki is utasította a hatóság, sőt visszavitette Lengyelországba.
Az első zsinagóga.
Hogy 1790 év előtt hol állott a zsidók temploma, azt nem tudjuk; alighanem csak valamilyen kis imaházuk lehetett. Az ismert régi templom a jelenleginek udvarán állott és falai a mostani városháza hátulsó falának támaszkodtak. A fundusa a báró 'Sennyey-féle nemesi birtokhoz tartozott és mielőtt templommá alakították, magtár volt. Egy fenmaradt, kőbevésett emlékből, mely az új templom falában van illesztve, tudjuk, hogy a régi templom 1790-ben épült. A templom építésének idejében tehát már virágzó hitközségi élet volt Újhelyben, mint azt a templom nagyságából és terjedelméből is következtethetjük. Ez a templom 1887-ig állott. Lerombolásánál hét-nyolcz földalatti czellának látszó helyiséget találtak, a mi arra enged következtetni, hogy valamikor régen a templom helyén börtönhelyiség, vagy talán kolostor állott.
A zsidó lakosság, illetőleg a családfők neveiről és számáról az 1817-18 s 1819 évből maradtak fenn adataink, az úgynevezett Lista Taxalis, vagy "tolerantialis taxa", türelmi adó-kimutatásból. Ezt az adónemet tudvalevőleg Mária Terézia királynő hozta be 1749-ben és a zsidók ezt már adóikon felül is fizették. II. József pedig, ki kötelezte a zsidókat, hogy német neveket vegyenek fel, cameralis taxára változtatta ezt az adót és liberálisabb felfogásból indulva ki, a zsidóknak ezzel szemben kedvezményeket adott s főképpen önkormányzati jogkörükön tágított.
A hitközség jegyzőkönyvei.
Az újhelyi zsidó hitközség legrégibb jegyzőkönyve 1831 február 13-án kezdődik. Akkor választották jegyzőnek Grünfeld Heselt. Ugyanekkor a 334híres Teitelbaum Mózes volt a hitközség rabbija, kit csodatevőnek mond a hagyomány, s a kinek sírjához, Sátoraljaújhelyben, még ma is ezrével zarándokolnak messze vidékről a hívők.
A hitközség jegyzőkönyveit 1834-től fogva vezettették magyarul. Ebből az első magyar jegyzőkönyvből kitűnik, hogy az 1828-29-ik évben kivetett úti munka és levélhordás váltsága fejében a zsidók kétezer forintot fizettek. Az 1836. év február 15-én az újhelyi zsidók főbírójáúl Schön Móriczot választották meg, a tanács tagjaivá pedig Engel Ábrahámot, Bermann Izráelt, Thoman Mórt, Kremer Mojzest, Reiner Ábrahámot, Hartstein Pinkeszt, Ginszler Áront és Reichmann Sámuelt.
Az újhelyi zsidóság első elkülönítésének nyomait már az 1842 márczius 4-én felvett jegyzőkönyvből látjuk, a midőn a zsidó hitközség panaszolja a közhatóságnak, hogy külön zsidó-társulat van alakulóban, melynek tagjai "elkülönözni kívánnak"; a kiküldött szolgabíró a társulat alakítását betiltotta.
Kesztenbaum alapitványai. Az új iskola.
A tulajdonképeni izr. népnevelés 1838-ban kezdődik, a mikor Kesztenbaum nagy hagyatékából egy Sátoraljaújhelyben felállítandó zsidó elemi népiskolára százezer forint jutott. Az iskola 1838-ban, a mostani Rákóczy-utczában épült s a homlokzatán veres márvány emléktábla ezzel a felírással: "Kesztenbaum Márton alapítványából Izráeliták Tanodája; megnyílt 1838. október 16." Az iskola ünnepies megnyitásakor Matolay Gábor, az iskola főfelügyelője, mondta az ünnepi beszédet. Az iskola első felügyelője Thoman Mór (szül. 1792-ben, meghalt 1876-ban) Thoman István jeles zongoraművészünk nagyapja volt. Az iskolában a tanítási nyelv kezdettől fogva magyar volt. Egyike a legjelesebb főtanítóinak Heilprin Mihály volt, ki 1848-ban, mint honvéd, később pedig mint Szemere Bertalan belügyminiszter titkára, szolgálta a haza szabadságának s függetlenségének ügyét. 1852-ben a hitközség áldozatkészségéből alreáliskolával és leányiskolával bővítették az iskolát. 1856-ban a reálosztályokat kevés tanuló látogatta, miért is beszüntették azt és a helyett a leányiskolát bővítették ki négy osztályúvá. 1860-ban az iskola "királyi izr. elemi mintaiskolá"-vá emeltetett. 1872 óta, mint "hitközségi elemi népiskola" teljesíti vallási, kulturális és hazafias működését.
Az 1850. évben a zsidók száma Zemplén vármegyében 14,988 volt, mint ezt Fényes Elek statisztikai munkájából tudjuk.
1852-ben Lőw Jeremiást választották meg főrabbinak, a ki művelt lelkületű, nagy tudományú férfiú volt. Az ő idejében vált két részre a zsidó hitközség, mert a chasideusok külön községgé alakultak s elszakadtak az anyahitközségtől. Lőw talmudiskolát tartott fönn. 1874-ben történt halála után fiát, Lőw Lázárt, választották meg, a midőn újra szakadás történt a hitközség kebelében s az orthodoxok kiválván, új hitközséget alakítottak. Ezidőszerint tehát Sátoraljaújhelyben három izr. hitközség van, három külön szervezettel, három templommal és két hitközségi iskolával, a mennyiben az orthodoxok külön fiú-népiskolát tartanak fenn, szintén jeles magyar tanerőkkel. A felekezeti türelmességre említésre méltó példa, hogy az 1840-es években még más vallásuak is segélyben részesítették a hitközség szegény zsidait, így 1848 július havában az előljáróság köszönetet mond tekintetes Spek Úr homonnai gyógyszerésznek azon hatvan pengő frtos alapítványért, melyet a helybeli héber közönséghez küldött örökös alapítványul.
Hogy az újhelyi zsidók az 1848-iki szabadságharczban élénk részt vettek, azt bizonyítja az 1848-ban felvett jegyzőkönyv. Sokan mentek háborúba az újhelyi zsidók közül s nem egy vitte hadnagyi rangra is. Az 1850. évben felvett jegyzőkönyvből látni, hogy az újhelyi zsidó hitközségre is kivetették azt a büntetést, melyet Pozsony és Temesvár kivételével, az összes magyarországi zsidó hitközségekre szabtak a szabadságharczban való részvétel miatt.
Homonnai hitközség.
A homonnai izr. hitközség helyi legrégibb történetének megírásához szükséges adatokat sem régi jegyzőkönyv, sem okmány, sem pedig hitelt érdemlő szájhagyomány nem nyújt; annyit azonban bizonyosan megállapíthatunk, hogy Homonnán és vidékén évszázadok óta laktak zsidók, ha csekély számban is. A kéznél levő iratok tanúsága szerint az 1780-90 években a homonnai zsidók száma annyira növekedett, hogy immár rendezett hitközséget alakíthattak, a mely azután betegsegélyező egyletet (Chevra Kadisa) alapított s rendes új zsinagógát emelt. Ez a zsinagóga az 1793. évi 335tűzvészben elpusztult róm. kath. templom romjaiból épűlt, mely romok törmelékeit a zsidóság gróf Csáky István és gróf Van-Dernáth Henrik földesuraktól vásárolta meg, szekerenként két garasért. Ezt az adásvételt igazolják a ma is meglevő, német szövegű szerződések. Ez az itt épűlt zsinagóga szalmával födött volt; nemsokára szűknek is bizonyúlt s így újabbat, díszesebbet emeltek, melynek építését 1796-ban be is fejezték.
A homonnai hitközség szervezkedése, a legrégibb jegyzőkönyvek szerint, 1809 évi húsvét köznapján veszi kezdetét, a mikor Propper Mór elnöklete alatt és Spira Jakab rabbi jelenlétében elhatározták, hogy e naptól kezdve minden gyűlésről jegyzőkönyvet vezetnek. Érdekes az 1821. évi húsvét köznapján felvett jegyzőkönyv, mely szerint a Gabella (húsz-krajczár) heti harminczhat váltó forintért bérbe adatott, de már néhány héttel később a bérlő bérleengedés iránt folyamodott. A hitközség belátta veszteségét és heti két váltó forintot engedett is a bérlőnek. Ennek a jegyzőkönyvnek a végén meg van az első öt heti Gabella jövedelemnek a számadása, melyből a hitközség szükséglete és fedezete is kitűnik. A számadás következő: A Gabella-bérlő fizetett két heti bérfejében hatvannyolcz váltó frtot. Ugyanezen szerződés szerint óvadék fejében, három heti bérösszeget, százkét frtot; az első két heti bértöbblet a bérleengedés előtt négy frt. Összesen százhetvennégy frt. E bevétel ellenében a kiadás: A rabbi két heti fizetése tizenként frt, a kántor és a metsző két heti fizetése húsz frt, a rabbi helyettesnek négy frt, templomszolgának négy frt, a rabbi régibb követelés kiegyenlítésére hat frt, a kóser mészárszék bére tizennégy frt, a szegények segélyezésére kirendelt gondnoknak harminczkét frt, gróf Van-Dernáth követelése a templom belhely után 1822. évi deczember végéig negyvenöt frt, a tanácskozási helyiség bére tizenhat frt, a kántornak előlegűl, mely összeg azonban megérkezése után heti fizetéséből heti két frtjával levonandó lészen, tizenöt frt; a rabbinak előleg a járandóságára hat frt. Összesen százhetvennégy frt. Ha tekintetbe vesszük, hogy Czirókamező volt földesurának, gróf Szirmaynak, százötven év előtti feljegyzései szerint, az akkori rabbi fizetése csak abból állott, hogy szabad volt a földesúr legelőjén egy tehenet legeltetnie, akkor bizonyára a homonnai rabbi hat váltó forintnyi heti fizetése már haladást jelent. Az utána következett rabbi, Fischel Horovitz, évi fizetése már negyvenhét váltó forint volt, de ezt a pénzt nem kapta rendesen, a mint a hitközséghez intézett folyamodványából látszik, melyben arra kéri a hitközséget, hogy a már lejárt negyvenhét forint évi járandóságát fizessék ki, mert már nem tudja kitől kérjen kölcsön.
Az 1835. évtől fogva meg vannak türelmi adó és közmunka kivetésére vonatkozó jegyzőkönyvek és számadások, a melyeket a járási főszolgabíró felülvizsgált és hitelesített. E jegyzőkönyvek egyikében találjuk azt a tételt, hogy a zsidó hitközség kilenczszázötven forintot fizetett tíz újoncz megváltásáért. Az 1881. évig héber és német nyelven vezették ezeket a jegyzőkönyveket; csak 1881. július 19-én folytatták magyar nyelven.
Egyesületek.
A homonnai izraeliták intézményei közt legrégibb a már említett Chevra Kadisa, a melyet 1787-ben alapítottak. Ez egyesületen kívül virágzó a Talmud Tóra egyesület, a melyet 1835-ben alapítottak szegénysorsú gyermekek taníttatása érdekében. Harmadik egyesülete az úgynevezett "Komasági-egylet" (Sandekoth), melynek az a czélja, hogy szegénysorsú családnak - abban az esetben, ha újszülöttjének komát nem kaphat, mivel az nagyobb költséggel jár - az egylet tagjai közül sorsolnak ki komát, kinek költségeit az egyesület viseli. Ennek az alapítása még az 1820. évre esik.
Szerencsi hitközség. Iskola.
A szerencsi izr. hitközségre vonatkozó legrégibb irott adat 1809-ből való. Ez az irat gyüjtőívnek látszik s imaház építésére vonatkozik. Ebből az ívből kitűnik, hogy a gyűjtés hat évig tartott és ezerhatvankilencz váltó forintot és nyolczvan krajczárt eredményezett. Szerencs abban az időben nem volt önálló hitközség, hanem csak a mádi rabbikerülethez tartozó fiókhitközség. Saját belügyeit azonban önállóan vezette, a mit egy 1815-ben készült, héber szövegű alapszabály is bizonyít. Ez alapszabály alatt tizenegy aláírás látható, a mi annak a bizonyítéka, hogy a hitközség alig számlált ennél több tagot. A hitközséget egy gondnok (Gabai) és négy előljárósági tag kormányozta. 1846-ban a hitközség élére elnököt (Rós Hakóhol) választottak; 336e tisztségre Engel Józsefet emelték, a ki a hitközség sorsát előmozdította. Hűséges segítő társa volt a hitközség kiépítésében a Billitzer család. 1854-ben a hitközségnek már rendes költségvetése is volt, mely 585 forinttal szemben 574 forint kiadást tüntet föl. 1860-ban a régi alapszabályokat kibővítették. Az 1873. évben a szerencsi zsidóság hithű aut. orth. hitközséggé szervezkedik és az 1871. évben a királytól szentesített magyar és erdélyhoni aut. orth. zsidóság alapszabályait elfogadta. Ekkor vált ki a mádi rabbikerületből és alkotja azóta az önálló szerencsi anyahitközséget. 1875-ben a hitközség iskolát alapitott és pedig 1886-ig egy okleveles tanítóval, azóta pedig hittan-tanító alkalmazásával bővítve ki azt. Kezdetben az iskola bérházban volt elhelyezve és csak 1888-ban jutott külön épületbe.
A hitközségi tagok fölszaporodására nagy befolyással volt a Szerencsen 1891-ben épült czukorgyár, melylyel a város ipara és kereskedelme emelkedett. Az 1895. évben a hitközség temploma már szűknek is bizonyúlt és így külön imaház épült, mely azonban nem tartozott a hitközség felügyelete alá és imarendje is a hitközség régi imarendjétől eltérő (szefárd) volt. 1900-ban a régi templomot a hatóság közveszélyesnek nyilvánította és bezáratta. Két éven át a hívek magánházakban tartották istentiszteleteiket, míg a hitközség deszkából ideiglenes templomot állíthatott föl. 1902-ben a vallás- és közoktatásügyi miniszter az orsz. tanítói nyugdíj-alapból ötven év alatt törlesztendő negyvenezer koronás kölcsönt juttatott a szerencsi hitközségnek új, díszes templom fölépítésére, mely 1903 augusztus 6-án meg is nyílt.
Varannai hitközség.
A varannai hitközségről csak szájhagyomány révén tudjuk, hogy mintegy két évszázad előtt fennállott. A jelenlegi izr. temetőben százötven éves sírkövek láthatók, a melyek szintén régiségről tanúskodnak. Varannón nagyhírű rabbik működtek, többek közt Lichtenstein Mózes és Spira Ábrahám, a ki negyven évig állott a hitközség élén; továbbá Schick Dávid, Spira Zakariás, Wechsler Soma. A hitközség egyesületei között legrégibb a Chevra Kadisa, melynek alapszabályai a XVII. századból valók. Második egyesülete a Bikur Cholim, melynek alapszabályait a hírneves Teitelbeum Mózes állította össze 85 évvel ezelőtt. E két egyesületen kívül van még a Koronaegylet.
A tanügy terén is régi munkásságot fejt ki a hitközség. Mielőtt a jelenlegi állami (ezelőtt községi) iskola létesült, rendes három osztályú, nyilvános jellegű izraelita iskola volt a róm. kath. hitközséggel közös épületben. Ez az épület eredetileg kórháznak volt szánva, de 1849-ben a város képviselőtestülete szükségesebbnek látta az épületet a róm. kath. és izr. hitfelekezeteknek iskola-helyiségűl átengedni, a melyet később közösen, a czélnak megfelelő módon, átépítettek. Varannón jelenleg állami iskola lévén, az izraelita hitközség Talmud-Tóra iskolát tart fenn. Ennek költségei fedezésére szolgálnak Stareich Izrael és nejének 1888 január 20-án tett ötezer koronás alapítványa, továbbá a tandíjak és a hitközség hozzájárulása.
Szerencs.
Az árpádkori ev. ref. templom.
A Rákóczy-síremlék a szerencsi ev. ref. templomban.
Régi magyar himzések.
(A felsők Lorántffy Zsuzsánna himzései a sárospataki ev. ref. egyház birtokában, az alsók Vladár Emilné birtokában, Klazányban.)
Bári Mihály padja 1615-ből a kisbári ev. ref. templomban.
Bodrogszentes.
Az árpádkori templom.
Bodrogszentes.
A portálé.
Bodrogszentes.
Befalazott oldalportálé.
A karsai árpádkori templom homlokzati része.