« AZ ELNYOMATÁS ÉS FÖLSZABADULÁS KORA. (1850-1867.) Irta Dongó Gy. Géza. KEZDŐLAP

Zemplén vármegye

Tartalomjegyzék

ZEMPLÉN VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. Irta ifj. dr. Reiszig Ede. »

503AZ ALKOTMÁNYOS ÚJJÁSZERVEZÉS KORA. (1867-1905.)
Irta Dongó Gy. Géza
1867-ben Zemplén vármegye közéletében is kezdetét vette az alkotmányos újjászervezkedés, az önkormányzati tevékenység lázas munkája. Ennek a történeti kornak, vagyis a municzipális önkormányzat körében végbe ment alkotmányos újjászervezkedés korának legelején, az anyagi és szellemi elnyomatás béklyóiból kibontakozott Zemplén vármegyének jóra vezérlője is egy Andrássy volt, "Aladár gróf", ki "a múltnak jövendőbeli áthídalásánál a vármegyét erős karokkal vezette" (Jk. 1872: 2 l.) és pedig az országban párját ritkitott "kormányzó alispán"-nal.
Zemplén vármegye közéletének történeti fokozatos fejlődését e korban nyolcz időszakra kell osztanunk, és pedig: 1. a gróf Andrássy Aladár főispánkodására, benne a Komáromy József alispánságával, 1867-1872-ig; 2. a gróf Andrássy Manónak másodízben való főispánkodására 1872-73, abban a Dókus József alispánságának kezdetével; 3. báró Vécsey Sándornak az 1873 deczember hó 1-től az 1875 május 11-ig tartott főispánkodására, benne a Dókus alispánságával; 4. a Dókus József főispánkodására, mely 1875-82 egy időközű a Matolay Etele alispánságával; 5. a Molnár István főispánkodására, mely az 1882-1901 terjedő tizenkilencz év hosszán egybe van kötve a Matolay Etele alispánságával; 6. a gróf Hadik Béla főispánkodására, mely az 1901-1904. menő négy éven át és a Matolay Etele nyugalomba vonulása után, felöleli a Dókus Gyula alispánkodásának kezdetét; 7. a Szinnyei Merse István főispánkodására, mely az 1905. év folyamán csak 25 napot számlál; végre 8. a főispáni teendők ideiglenes ellátásával megbizott Dókus Gyula alispánságára, mely tart napjainkig, az 1905. év folyamán.
Ennek a harminczkilencz év hosszára terjedő nyolcz időszaknak legfőbb mozzanatait fogjuk elősorolni ebben a fejezetben, a mint következnek.
Gr. Andrássy Aladár főispán.
Zemplén vármegyében a három Andrássy-testvér (Manó, Aladár és Gyula grófok) közül a középsőnek jutott osztályrészül a legnehezebb föladatok egyike: összehozni Zemplénben a "jobb" és "bal" felé húzott politikai pártokat a vármegye bizottságába és azután összeegyeztetni az új vármegyei rendszert a parlamenti országos kormányformával. Ő neki kellett hirdetnie először nemcsak, de szuggerálnia is Zemplén vármegyére azt a közkormányzati hitágazatot, hogy a "bizottmány"-nak élethivatása, a székház ősi termeiben is, többé nem a meddő politikával, hanem igenis a termékeny önkormányzattal, alkalmazásában pedig a vármegyei és községi közigazgatás intézésével, egyszersmind az annak ellenőrzésével való szünetlen és éber foglalkozás, egyszóval: a megyerendezés. (Jk. 1870: 999. sz.). És hogy a politikai eszmecserék légyottjai az ősi székházból áthelyezendők a keletkezett s még keletkezendő u. n. "társas kör"-ökbe, a hol a zsandár már többé nem okvetetlenkedhetik senkinek.
És ebbeli igen nehéz kormányfeladatát sikeresen oldotta meg Zemplén vármegyében gróf Andrássy Aladár főispán. A mit érette még életében jutalmul nyert, kortársaitól a teljes elismerést, érdemes munkája pályabéreül megérdemelte.
504Közlekedésügy.
Az újabb kor közigazgatásának kátéjából czitált az a főigazság, hogy t. i. a vármegye, mint ilyen, mennél kevesebbet politizáljon, de annál többet adminisztráljon, természetesen, máig is inkább csak vallott, mint éppen követett alapigazság. Így történt azután, hogy Zemplén vármegyében fizetésre képtelen állapotba sülyedt a házi pénztár és 1868-ban, mint még 1869-ben támadt tartozásait, tisztviselői irányában még 1874-ben sem tudta megfizetni (Jk. a 284., 352. és 354. sz. a.). Vasutakat Zemplénnek! hangzott a közóhajtás, de a közútak széltében és hosszában honfoglaláskori, vagy mint 'Sennyey Pál mondotta, "ázsiai állapot"-ban sinlettek. Nyomorúságos volt a pénzügy- és az útügy igazgatása egyaránt. Amazt Kassáról és Ungvárról, emezt Nagymihályból és Újhelyből két igazgató és két mérnök igazgatta. Természetesen az egyik cselőre, a másik csára. A németek alatt (1856), a kiknek dícséretére legyen mondva, hogy Zemplén földén az első műutat, a 34 klm. hosszú kassa-jablonczait, már 1857-ben átadták a közforgalomnak, Dargótól Nagymihályon végig Ung vármegye irányában, még az ú. n. államépítészeti hivatalt is transzportálták Ungvárra. A két vármegyei mérnök (a Felvidéken Czibur Vilmos, az Alvidéken Koczog László) a kezelésökre hagyott 1790 klm.-nyi úthálózatot (melyből, igaz, hogy 824 klm. viczinális út volt) 1868-ban mindössze is csak 13 útbiztossal és 38 útkaparóval (Jk. 1872: 70. l. 108. sz.) tatarozták akkor, a mikor ma annak mintaszerű gondozásával vagy hét mérnök, 19 útbiztos, illetőleg útmester és 140 útkaparó bajlódik. Hat esztendő munkájába került gróf Andrássy Aladárnak, hogy fölmutathatta azt, a mire vállalkozott, hogy t. i. Zemplénben a megyerendezést befejezte. A provizoriumban ú. n. "tiszti szék"-nek szerepkörét most a "kis gyűlések" vették át (prototipusai voltak az 1870 XLII. t.-cz.-el szervezett, máig fennálló, ú. n. "állandó választmány"-nak), a mely évnegyedes kis-gyűléseken többnyire az első alispán elnökölt, jegyzőkönyveit és határozatait azonban a "nagygyűlés"-nek mutatta be. Az útügyeknek tervszerű intézésével, kavicsbányák vételével és megnyittatásával az "útépítési küldöttség" foglalkozott, melynek elnöke még 1874-ben is a hírével kivált Besze János volt. (Jk. 120. l. 71.). Mivel ennek a küldöttségnek még az ú. n. "hadászati utak" ügyeivel is kellett bibelődnie, nem csoda, hogy a szomszédos vármegyék irányában egyhamar nem tudtak eljutni a "végek"-ig, a mit pedig a tranzito-forgalommal kapcsolatban a kereskedelem érdeke követelt. Ennek a követelésnek eleget tenni az építendő vasutak voltak hivatva. Gróf Andrássy Aladár főispán nagy érdeme, hogy az országos kormány figyelmét e tekintetben ébren tartotta. Igy történt, hogy a gácsországi magyar vasút Lengyelmihályitól a határszélig (120 klm.), az északkeleti vasút Kassától, Újhelyen és Bélyen át Csapig, úgyszintén Újhelytől Szerencsig (156 klm. és a tiszavidéki vasút Szerencstől Tokajig (18 klm.) és így összesen 294 klm.-nyi vasút építése érdekében már az első kapavágások is megtörténtek az ő főispánkodása alatt és Zemplén közgazdasági életében áldásos hatásokat teremtettek.
Pénzintézetek keletkezése.
Még csak a közigazgatási bejárás stádiumában sem voltak ezek a vasútvonalak (1868), máris üdvösen hatott a pénzgazdaság föllendítésére Zemplénben a máig virágzó első két pénzintézet, nevezetesen az 1866 folyamán a Tokahegyaljai Takarékpénztár és a Sátoraljaújhelyi Takarékpénztár, melyet Dókus József alapított. A már épülő zempléni vasútvonalak nyomán támadt hiteligények adtak életet a Sárospataki Takarékpénztárnak (1868), a Zemplén-megyei kereskedelmi ipar-, termény- és hitelbanknak Újhelyben (1869), a Népbanknak ugyanott (1870), a Tolcsvai Takarékpénztárnak (1870), a Nagymihályi Takarékpénztárnak (1870), a Homonnai Önsegélyező Egyletnek (1870, később csődbe jutott), a Termény-tőzsdének Újhelyben (1870), a Sátoraljaújhelyi Polgári Takarékpénztárnak és Hitelegyletnek (1872), a Bodrogközi Takarékpénztárnak Királyhelmeczen (1872) és a Hegyalja-Mádi Takarékpénztárnak (1872). Mindezeknek az 1866-72-ben született zempléni pénzintézeteknek a vármegye közönsége (bizottmánya) volt a dédelgető dajkája annyiból, hogy a "bizottmány" köréből került ki az alapító részvényeseknek legnagyobb száma.
Társadalmi mozgalmak.
Fölpezsdülés támad, élénk szellemi értékforgalom indul a művelt társadalom mezején is. Az aktuális politikával, vagyis az országos dolgok megvitatásával foglalkozó társas testületek, ú. n. "kör"-ök keletkeznek a vármegye székvárosában. Az egyik a "Baloldali kör", a másik a "Jobboldali kör". 505Amannak Dókus József, emennek Szirmay Ödön az "előlülője". Az 1831-ben alakult, 1850-ben zsandár-erővel szétoszlatott, 1865-ben ismét összegyülekezett "Zemplénmegyei Casinó", melynek kebeléből a politizálás ki volt zárva, Újhelyben csak éppen hogy tengődött, pártonkívüli, féltuczat tagjával. Tagjainak legnagyobb része besorakozik a Baloldali vagy pedig a Deák-körbe. Zemplén nagyreményű gentry-fiatalsága is beiratkozik, és azután jobbra, vagy balra indul, míg a fiatalságnak másik része Hornyay Kálmán vezetése alatt, megalakítja az Ifjúsági kört, melynek első jegyzője Szent-Györgyi Vilmos.
A zempléni kórház.
Nem marad figyelmen kívül a Bach-rendszer alatt és a Schmerling-világban zilált helyzetbe jutott zempléni kórház sem Újhelyben. Felügyelőválasztmányát a vármegye újjászervezi. Dókus József lett elnöke a választmánynak, melynek buzgó tagjai Stépán Mihály, Vályi István és id. Farkas Lajos. Főorvosa Schön Vilmos dr., a ki memorandumot is írt a kórház viszontagságos multjáról. Memorandumát a vármegye kinyomatja, terjeszti, hogy azt olvasván, buzduljanak anyagi áldozatokra a gazdag egészségesek a szegény betegekért. Maga a vármegye évenként kerek ezer forint segedelmet és ötven öl tűzifát ajánlott meg 1867-ben a kórháznak. (Jk. 448. l. 1065. sz.). Az Ifjúsági Kör tánczvigalmakat rendez a kórház javára s föleleveníti a feledésből - az 1832-1847-ig szakadatlanul gyakorolt - azóta abbanhagyott, ú. n. kaszinói bálokat.
Hosszú álmából ébredt föl a Gazdasági Egylet, mely még a 60-as évek elején, mikor Újhely alatt, Borsi mezején rendezett lófuttatásokat és akkor politikai tényező-számba ment - adott magáról életjelt, azóta pedig egész 1868-ig szendergésben volt. Elnöke volt akkor (1868) báró Barkóczy Mihály, a lónemesítő szakosztály elnöke Vladár Kristóf, alelnöke Szirmay Pál, a selyemtenyésztés előmozdítása terén Soós Sándor buzgólkodott. Később (1870) terménykiállításokat rendezett. (Jk. 1868: 515. l. 1150. sz.). A Tokajhegyalja szőlészetének és borászatának felkarolásában a "Hegyaljai Bormivelő Társulat" fáradozik Vay Miklós báró elnöklete mellett (Jk. 1871: 907. és 925. sz. a.), és Sárospatakon a "Bortermesztő egyesület". (Jk. 1870: 637. sz.).
Ugyanekkor, vagyis gróf Andrássy Aladár főispánkodása idejében találkozunk a "Jótékony Nőegyesület" nevével és szép alkotásával: a Szt.-Vinczéről nevezett irgalmas szűzek vezetése alatt Sátoraljaújhelyben, az 1872. év folyamán megnyilt leányiskolával (ma már: felső-leányiskola.). Főalapítói: özv. herczeg Bretzenheimnél szül. herczeg Schwarzenberg Karolina, Fábry Ignácz és Perger János, kassai volt püspök. (A sátoraljaújhelyi kegyes tanítórend 1872/73. évi Értesítvénye.) Az alkotmányos újjáalakulás kezdő évében visszanyeri az országos kormánytól 5. és 6. osztályát a piaristák újhelyi gimnáziuma is, melyet a cs. kir. ideiglenes megyei kormányzat degradált kisgimnáziummá. A vármegye közönségében igen lelkes hangú fölterjesztésére báró Eötvös József közoktatásügyi miniszter előbb rangjába visszahelyezte és továbbra is a piaristákra bízta, az 1868 október 1-én az 5. és 6. osztálylyal egyszerre megnyilt nagygimnázium vezetését. (Jk. 1867: 1042. és 1868: 698. sz. a.).
Szerepeltek még a múlt évszázadban, a 70-es években a "Női olvasó-egyesület", melynek az elnöke Mudri-Pálkürthy Janka volt, úgyszintén a "Torna-egylet", melynek elnökei akkor: Matolay Etele és ifj. Farkas Lajos voltak. A jótékony intézetek sorában számot tett az "Árvagyámolító nőegyesület", melynek elnöke Évva Andrásné, szül. Balázsházy Terézia volt.
Hírlapirodalom.
Az első helyi és vármegyei érdekű hírlap a "Zemplénmegyei Híradó", 1869-ben, lángbuzgalmú szerkesztőjének, Karossa Endrének márczius 25-én történt halálával megszűnt ugyan, de a szerkesztő kezéből kihullott írótollat fölveszi Boruth Elemér költő, s megindítja a "Hegyalja" czímű lapját (Jk. 1870: 148. és 1872: 323. sz.), melyet a vármegye, mint ilyen, elsőbben ugyancsak erkölcsi támogatásban, később (1885 január 1) anyagi pártfogásban is részesít, a mikor a lap már "Zemplén"re változtatja nevét és a vámegyének hivatalos közlönyévé lesz. (Adalékok. VII. köt. 89 l.). Eseményszámba ment a "Zemplénmegyei Híradó" alapítása (1862 augusztus 21), mert addig a vármegyében csak egy cziril-betűs, Ungváron szerkesztett heti lap (Kárpátok) volt. Becsesek is a "Híradó"-nak ama kötetei, mert azok az egyetlen kutfői a lenni és nem lenni között reménykedett zempléni magyar 506társadalom akkori élettörténetének. (Egyetlen egy példányban van meg az a Híradó, s most Karsa Ferencz nyugalmazott árvaszéki helyette elnök tulajdona).
Az új megyei szervezet.
Visszatérve a hivatalos értelemben vett vármegye szervezeti átalakulásának ismertetéséhez, az új alkotmányos kornak ezt az alapvető munkáját, vagyis az új megyei szervezeti javaslatnak az új törvény szellemével összeegyeztetett kidolgozását Zemplénben 90 tagból állott küldöttség teljesítette a főispán elnöklete alatt és Dókus József intézése mellett. (Jk. 1871: 430, és 1872: 2 17. 65. és 1874: 61.). A 90 tagból álló ma már csak Bajúsz József, Fejes István (Újhelynek költő-papja, a kiváló egyházi szónok és író), Matolay Etele, Schön Vilmos dr. és Szeghy Gyula vannak életben. A szervezeti javaslat csekély eltéréssel, a Matolay-féle tervezet szerint vált 1872-ben Zemplén vármegye territoriális törvényévé, vagyis, mint akkor nevezték, új megyerendszerré. Ez a rendszer, egyebek között, kikerekítette, egyszersmind járásokba osztotta Zemplén vármegyét. Kevésben múlt, hogy akkor az egész szerencsi járás ki nem kerekedett Zemplénből Borsodba. A Meczner Gyula felszólalása reklamálta vissza Zemplénnek. (Jk. 1873: 377. sz.). A német világ rendszerétől eltérően, a járások száma 9 lett s egyező a mai járásnevezetekkel és a mai járásszékhelyekkel. (E tekintetben máig mindössze csak annyi változás történt, hogy 1876-ban a homonnai járásnak bizonyos részéből csinálták a 10-ik, vagyis a szinnai járást, 1905-ben pedig az újhelyi és a bodrogközi járásoknak egy-egy részéből alkották a 11-ik, vagyis a sárospataki járást).
Komáromy József alispán.
De mindezeknél az inkább csak formai változásoknál lényegesebb újítások is érték 1871-ben a régi (Zemplénben az 1861-iki) vármegye rendszert. "A hajó elvesztette egyik kormányosát és egyik hajókerekét", mondták képletesen akkor élt vármegye-atyáink. A kormányos jelentette ugyanis a másod-alispánt (substitutus viczispánt), a hajtókerék pedig a megye-törvényszéket, illetőleg az igazságszolgáltatást. Az 1872. év folyamán tehát Zemplén vármegyében is különvált az igazságszolgáltatás a közigazgatástól. És mint volt Zemplén vármegyében 1691 előtt (Adalékok II. évf. 178. l.), lett újra 1871-ben, csak egy alispán, az ú. n. kormányzó alispán, akkor, mint tudjuk, Komáromy József, a ki 1852-ben, mikor ő felsége Zemplénbe először látogatott el, a császárnak nagyon megtetszett "kedves" díszkocsisa volt a vármegye négyes fogatán. A substitutus viczispán, Matolay Etele, az új vármegyei-rendszer következtében, hivatal nélkül maradt. A körülmények úgy hozták magukkal, hogy még nem Komáromy József lett az új alispán, mert ő már 1871-ben állami szolgálatba, a sóvári kincstári gazdaságba lépett át jószágkormányzónak, hanem Dókus József, a kit Komáromy lemondása után nyomban közakarattal kormányzó alispánná választott a vármegye, 1871. évi márczius hó 7-ikén, a mellette szóba jött Boronkay László és Spillenberg Gábor ellen. Komáromy József távozásával a zempléni Deák-párt egyik vezérférfiát vesztette el. A vármegyét majd négy éven át, a mily szelídséggel, oly szilárdsággal kormányozta. Ő volt Zemplénnek 1861-ben és ismét 1867-ben alkotmányos úton megválasztott első alispánja, kinek a vármegye kebelében olykor-olykor fölmerült ingerültséget kiengesztelnie s a barátságos összetartást eszközölnie mindig sikerült. (Jk. 1871: 56. l.)
Még előbb (1870) egy más fölemlítendő személyváltozás is történik a vármegyei tisztikarban. Báró Vécsey Sándor első aljegyző, egyszersmind tiszteletbeli főjegyző, a magyar királyi kuriához tanácsjegyzővé neveztetvén ki, hivataláról leköszön. Helyébe első aljegyzőnek választják Payzsoss Andort (ma nyugalmazott árvaszéki elnök). Ez a választás nagyjelentőségű volt azért, mert a baloldali bizottság nyert vele, a jobboldaliakkal szemben.
Igen lényeges szervezeti változás továbbá, hogy az árvaszék különválik a törvényszéktől és Spillenberg Gábor elnöklete alatt két ülnökkel (Albert Pál és Vass Gyula) a vármegye kebelében folytatja működését. Az árvapénztárt, melyet 1867-ben a megyei pénztárral egyesítettek, most (1872) különválasztják Bárczy József gyámpénztárnoksága alatt.
A 40-ik honvédzászlóalj.
Élénken érdeklődik a vármegye közönsége és művelt társadalma a halottaiból föltámasztott honvéd-intézmények fejlődése iránt is. Sátoraljaújhely képviselőtestülete és intelligencziája a 40-ik honvédzászlóaljat, melyet a kassai honvédkerület a vármegye székvárosába vezényelt az akkor épült 507kaszárnyába, Staudt őrnagyparancsnoksága alatt, beczéző gonddal veszi körül. Zászló-szentelésén (1872) a zászlóanya gróf Andrássy Aladárné. Staudt őrnagy honfiú érzéstől lángoló beszédet mond. A főispán hasonlóképp "jól rendezett nemzeti hadseregünk"-ről azt hirdeti a vármegye közgyűlésén, hogy egykoron "az alkotmányos és törvényes állapotok védpajzsa" leend. (Jk. 1870: 415. l. ). És mikor a Vácznál tartott király-hadgyakorlatról ő felsége megelégedésének kiérdemlésével érkezik haza a honvédzászlóalj, azt kivánja neki a vármegye, hogy "a haza oltalmára és a polgárok biztonságára virágozzék". (Jk. 1871: 376. l.) Máig is kegyelettel őrzik halóporaikban Henneberg tábornok és Staudt ezredes emlékeit, kik Sátoraljaújhelyt, mint honvéd-helyőrségi parancsnokok, országos hírűvé tették. A máig is élő Görgey Kornél, honvéd-tábornok, úgyszintén a vármegye szülöttei közül Czibur László honvédezredes, Sebők Antal honvéd-főtörzsorvos, a Ferencz József-rend lovagkeresztese is, Újhelyből emelkedtek magas katonai rangjaikba.
Népoktatásügy.
Fölkarolják az elárvult népoktatásügyet is a zempléni iskolatanács elnöke, Árvay József királyi tanfelügyelő és a tanácstagok, kik közül csak a Füzesséry Sándor (akkor sárospataki római kath. plébános, később haláláig országgyűlési képviselő), Hegedüs László (sárospataki ref. lelkész, később országgyűlési képviselő † 1872), báró 'Sennyey Pál († 1888 január 3), Viczmándy Ödön és Zsolnay Endre neveit birtuk kiböngészni a vármegyének egykorú leveleiből (Jk. 1869: 690. sz.). Ott találkozunk később (1876) a gróf Barkóczy János nevével, a ki a varannai magyar iskolának volt meczénása 2000 frt.-nyi alapítványnyal. A zsidó zugiskolák ellen való viaskodásban a királyi tanfelügyelő és az iskola-tanács tagjai mellett fárad Csaszin József segédtanfelügyelő (előbb gör. kath. lelkész). A legnehezebb és legháládatlanabb munkának, hogy t. i. a szülék gyermekeiket iskolába járassák, ők voltak Zemplénben a legelső munkásai.
A községek rendezése.
Sok dolgot adott a községek rendezése is az akkori (1870) új törvénynek megfelelően. Így pl. Tállya, mely 1848-ban rendezett tanácsú várossá szervezkedett s még városi törvényszéke is volt, csak nagynehezen tudott beletörődni a nagyközségi szervezetbe. Elárvult és felsőbb ellenőrzés nélkül való állapotban volt a vármegyebeli 451 község háztartásügye, melyre csak egyetlen egy számvevő vigyázott a központból. Nem csoda, ha mindenütt lábrakapott a szabados gazdálkodás. Jellemző, hogy a központi árvapénztárnak 1862-67. évi számadásait csak 1881-ben vizsgálta felül a számvevő. (Jk. 34.)
Chyzer Kornél dr.
Hasonlóképp elárvult helyzetben sínylődött a közegészségügy is mindaddig, míg annak vezetése 1869-ben a Chyzer Kornél dr. megyei főorvos (most belügyminiszteri tanácsos) kezébe nem került, a ki úgyszolván semmiből teremtette meg Zemplén vármegyében a közegészségügynek hatósági, ma már mintaszerű ellátását. Mindenre telt ideje, még az Orvosgyógyszerészegylet létrehozására is (1870), pedig Chyzernek foglalkoznia kellett még az állategészségügygyel is, melyet akkor a vármegyében a legnagyobb veszedelmek egyike, a keleti marhavész kerülgetett.
A főispánnak, alispánnak és a tisztikarnak ebben az időszakban sok dolgot adott a német világból a magyar provizoriumon átörökölt hibák, mulasztások jóvátétele, sőt egynémely tekintetben az elmúlt idők eredendő bűneinek kiengesztelése. Hogy csak egy példát említsünk: még az 1855-ből származott kolera-költségek megfizetéseért nem egy községet szorongattak felülről. Vizsgálat után kisült, hogy a községek annak idején azokat a költségeket befizették a cs. kir. szolgabírósághoz, de ott hűtelen kezekre találtak. (Jk. 1870. 1098. sz.) Voltak mélyebben gyökerező sérelmek is, melyeknek szálai egész 1849-ig, az orosz hadsereg által okozott károk keletkezéseig nyúltak vissza. Az 1849. évből az orosz haderőnek kiszolgáltatott hadi ellátás czímén károsodott községek: Tiszalucz, Kak, Németi, Gesztely, Csanálos, Hoporty, Harkány, Megyasszó, Tállya, Tarczal, Tokaj, Bordogkeresztúr, Hogyka, Petrahó, Józseffalva, Újhely, Szécskeresztúr, Homonna, Csebinye, Laborcz, Sztropkó, megfelelő országos alap hiányában (Jk. 1869. 206.) kárpótolhatók nem voltak.
Követválasztások.
Akkori közéletünknek minden irányban való fölpezsdülését, természetszerűen, legélénkebben foglalkoztatta az ország jövendő fejlődésének ügye. Gróf Andrássy Aladár főispánkodása idejében Zemplén vármegyének nyolcz 508választókerületre osztott közönsége két ízben, az 1868-70 és az 1871-73 cziklusokra választott követeket. Még pedig két kerület Deák-pártit és csak egy kerület, a liszkai, ez is csak az első cziklusra, baloldalit, Szakácsy Dánielt. Jobboldali követek voltak: a megyasszai kerületből Harkányi Károly, a mádi kerületből Zalay István, a liszkaiból (a második cziklusban) Lónyay Gábor, az újhelyiből gróf Andrássy Gyula, a bodrogköziből Kossuth Pál, a terebesiből Molnár István (később főispán), a nagymihályiból Kazinczy István, a homonnaiból Szirmay Pál. - Időközben gróf Andrássy Gyula államkanczellárrá neveztetvén ki (1872), az újhelyi kerület, Lónyay Menyhért akkori miniszterelnökkel szemben, Matolay Etelét választotta követéül, baloldali programmal. Matolay Etele, kinek általános tetszést ébresztett szereplésével Széphalmon, 1859-ben a Kazinczy-emlékünnepen, már találkoztunk, 1872-ben, az általános, titkos szavazás behozatala mellett mondotta el szűzbeszédét az országgyűlésen.
Dókus József alispán.
Gróf Andrássy Gyulát, kiről 1872-ben a Széchenyi jóslata csakugyan beteljesedett, Zemplén vármegye fölirattal üdvözölte (Jk. 68 és az Andrássy válasza 132. sz.). Ezt a föliratot már nem Juhász Antal főjegyző írta, a ki időközben Nyiregyházára távozott kir. ügyésznek, és Zemplén vármegyében, mint olyan tiszteletreméltó férfiú, a ki 32 éven át volt a közéletnek napszámosa, maga után közbecsülést hagyott hátra, hanem az 1872. évi január hó 10-iki általános tisztújításból lett főjegyző: Vladár Ervin, (később országgyűlési képviselő) fogalmazta. Ugyanakkor alispánná marasztatott Dókus József. Az előző (1867) tisztújításból már ismert névsorban ezen a főbb változások: Payzsoss András gálszécsi szolgabírónak megy, helyére jön első aljegyzőnek Kálnásy Sándor, a tokaji járásban Szabó Lajos (később országgyűlési képviselő), a nagymihályiban pedig Kazinczy János lesz a szolgabíró. Az árvaszéknél közgyámmá választják Stépán Gyulát (később árvaszék. ülnök volt.) Nagyjából evvel az általános tisztújítással ér véget gróf Andrássy Aladár főispánkodása. "Avval a jól eső öntudattal távozhatott a főispáni székéből" - mondja az 1872. évi Jk. a 2. lapon - "hogy törvényhatóságunknak újjászervezését és átalakítását minden rázkódtatás nélkül vihette keresztül."
Gr. Andrássy Manó főispán.
Utóda lett 1872-ben, a ki előde volt 1861-ben, édes testvérbátyja, gróf Andrássy Manó. Főispáni beköszöntő beszédében szívesen emlékezett vissza 1861. évi főispánságának korszakára, mikor őt egy szívvel-lélekkel támogatta a bizottmány. Azután így folytatta "...ma két, honfiúi törekvésektől lelkesült, de egymással ellentétben álló párt foglalván el a politikai küzdelem terét... a közbizodalmat iparkodik megérdemelni"... A vármegye nevében az új főispánt üdvözölt főjegyző "mindnyájunk kedves büszkeségé"-nek nevezte Manó grófot; azután pedig az 1849-66 tartott közállapotokra és Manó grófnak 1861-iki főispánkodására czélozva így folytatta: "...hosszan tartott deremesztő tél után, mely alatt alkotmányunknak hajója az önkény jégtengerének torlaszai közt már-már összeroppanni látszott: Méltóságodnak megjelenése azt a hatást idézte elő mint verőfényes tavaszi nap sugarainak feltünése." Végre pedig az újhelyi piaristák rendházában az 1861. évi május hó 1-én lezajlott jelenetre czéllozva, így fűzte tovább mondandóját a főjegyző: "...Méltóságod, az elnöklete alatt utólszor szuronyoktól körülvéve tartott megyei közgyűlésünkön, tisztikarával egyetemben lemondott"... végre pedig így szólott: "...Megyénk szülöttje és Méltóságod családjának tagja az a nagy hazafi, a ki bölcs vezérletével és helyes tapintatával a rabigából kiszabadított."
Manó grófnak e másodízben kezdődött főispánkodása már az 1873. évi deczember hó végével befejeződött. E rövid idő folyásán teljes bizalommal ráhagyta a közigazgatás vezérletét Dókus József alispánra, ő maga pedig kiváló szakismereteit a gazdasági egyesületnek szentelte, a melynek elnöke is volt. (Jk. 1873. 371. sz.) Főispánsága alatt valóságos élet-halál harcz folyt Zemplénben a kolera ellen, mely harcz kivívása után Chyzer Kornél dr. diadalmas vezérként állott meg a küzdőtéren. Mellette Dókus József alispán, úgyis, mint a közkórház igazgatóságának elnöke, most már "királyi tanácsos"-i czímmel kitüntetve. Chyzer dr.-t a Ferencz József-rend lovagkeresztjével ékesítette föl a király. Turcsán István dr. honvédorvosnak Ujhelyben, a legfelsőbb elismerést adták tudtul. (Jk. 1874. 8. sz.) Zemplén felső részében 509egy főúrnő volt védőangyala a kolerában szenvedett szegény betegeknek, gróf Hadik-Barkóczy Ilona, kinek a járvány ideje alatta tanúsított buzgó tevékenységeért legfelsőbb megelégedés nyilváníttatott. (Jk. 1874. 8. sz.)
Andrássy Manó főispánkodása alatt (1872) hozta szóba először Matolay Viktor biz. tag a tisztviselők fizetésemelését, mely indítvány azonban eredménytelenül hangzott el. Nem úgy a széphalmi Kazinczy-emlék kertjének birtokkérdése, melyet a Tudományos Akadémia örök idők számára úgy oldott meg, hogy a kertet, most már parkot, örök áron tulajdonába vette. Ő alatta tett lépéseket Zemplén vármegye (Zombori Gedő református lelkész indítványára), hogy II. Rákóczi Ferencznek Törökországban hamvadó porai haza hozassanak. Ő alatt jött át a kir. törvényszéki bíróságból a vármegyéhez főjegyzőnek Wiczmándy Ödön, mikor Vladár Ervint országgyűlési képviselővé választották.
Br. Vécsey Sándor főispán.
Következett a báró Vécsey Sándor főispánkodása.
Mikor 1870-ben mint tb. fő- és első aljegyző kilépett Zemplén tisztikarából, sajnálattal vette tudomásul a megye az erélyes és szorgalmas tisztviselőjének lemondását. Erényeit, még fejlettebb mértékben, érvényesítette mint főispán. Figyelmét főképp a községek törvényszabta kötelességeiknek számonkérésére, a megyei árvaszéki ülnökök számának szaporítására és a tűzoltói intézmény népszerüsítésére fordította. Főispánkodása alatt harmadik ülnök is lett az árvaszéknél és pedig Dókus Gyula. Ékes tollú II. aljegyzőt nyert alatta a megyei jegyzői kar is, Füzy Kálmán, később tb. főjegyző személyében, kinek ellenjelöltje a jeles Hornyay Kálmán volt. (Füzytől ered a szellemes mondás, mely akkor még nem egy tiszttársának gondolkodásmódját jellemezte, hogy t. i. "a vármegye dolga úgy halad, ha marad.") A Vécsey-érában adattak át a kiépült vasutvonalak a forgalomnak. Mikor a "fusio" alkalmával a belügyminiszternek rendelkezésére bocsátotta főispáni állását és főispáni lemondásáról értesültek, a nem várt hírt fájdalmasan vette tudomásul a vármegye. - Később, a múlt évszáz végén, mikor József főherczegről, mint annak kiérdemesült udvarmestere, búcsút vett és nyugalmát élvezni haza jött Zemplénbe, br. Vécsey Sándor élénken érdeklődött a vármegye közdolgai iránt, bár legszívesebben a hozzá folyamodott bodrogközi szegény nép bajainak jórafordításával szeretett foglalkozni. Sírja a "nagykegyelmes báró"-nak, mint a nép nevezi, ott domborodik Bodrogszerdahelyen, a római katholikus templom mellett levő sírkertben.
Dókus József főispán.
Üresen maradt főispáni székébe Dókus József alispánt érdemesítette 1875-ben a kormány bizodalma. Ő volt alispánjaink közül az első, kit a főispáni székbe ültettek. Május hó 19-én tartotta székfoglalóját. Beköszöntő beszédében a "megyei önkormányzat, a nemzet e féltve őrzött kincsének ápolását" vallotta jelszavának és kérte a bizottságot, hogy az ő kinevezését megelőzött fúziót úgy értelmezzék, "hogy állami és nemzeti életünk érdekében közös cselekvésre egyesítsük szellemi erőinket." (Jk. 87. sz.) A június hó 1-ére kitűzött alispánválasztás érdekéből pedig hangsúlyozta, hogy úgy legyen a jövendőben is, mint volt mindíg a multban, hogy t. i. "az alispáni hivatal a megyei önkormányzat oszlopa" legyen. Egyszersmind biztosította a vármegyét, hogy "a reá bizott főispáni hatalmat, a törvény és alkotmány szellemében, részrehajlás nélkül fogja gyakorolni."
Matolay Etele alispán.
Hogy az ősi magyar alkotmánynak volt rendületlen híve, megmutatta még vármegyei aljegyző korában, mikor egyik tiszttársával (ifj. Nyomárkay Józseffel) együtt a vármegyeháza erkélyéről felolvasta a népnek Kossuth debreczeni nyilatkozatát. A világosi fegyverletétel után, az első ideiglenes tisztikarban a terebesi járás főszolgabírája volt. Köztudomású, hogy az akkori osztrák hatalom előtt kompromittált hazafiak és üldözött honvédek javára használta föl szolgabírói tevékenységét. Gróf Andrássy Károly özvegyének, Szapáry Etelka grófnőnek, terebesi kastélya volt főmenedékhelye akkor, a Zemplénben is bujdosott honvédeknek. A nemes grófné, az ő "kedves főszolgabírája" révén eszközölte ki jórészt a bujdosóknak külföldre szólott útleveleit és mentette ki okkal-móddal az osztrák ármádiákba történendő besoroztatás veszedelméből mindazokat a volt honvédtiszteket, a kik Terebesen járultak a császári sorozó-bizottság elé. Így mentette ki a többek között Matolay Etelét is, a Mészáros Lázár tábornoknak volt százados-segédtisztjét. 510("Zemplén" 1900 január 20-iki száma). És ne feledjük, hogy a mikor Terebesen gróf Andrássyné és Dókus főszolgabíró a levert szabadságharcz honvédeit mentették, nemcsak a saját életüket, de még sokkal többet: családjaik jövőjét is koczkára tették. A nemzeti elnyomatás kezdetén (1850), midőn érvényesülni kezdett az "Unbedingte Unterwerfung", Dókus József visszavonult a közpályáról és kiterjedt gazdálkodásának, kiváltképp pedig mintaszerű szőlei mívelésének, kitűnő borai termesztésének szentelé tevékenységét. Az 1860-61. évi alkotmányos rövid élet alatt a megyei törvényszéknek vezető bírája (mint akkor nevezték: ülnöke) volt. Mikor a Schmerling-féle provizórium behozatalának alkalmával újra felfüggesztetett az alkotmány, Dókus ismét a magánéletbe vonult vissza. Mikor gróf Sztáray Viktor jött főispánnak Zemplénbe: váltig ostromolta Dókust, hogy vállalja el az első alispánságot. Mikor már megunta ostromoltatását, avval menekült, hogy a Matolay Etele másod-alispánságához kötötte magát. "Leszek első alispán" úgymond, "ha Matolay elfogadja a másod-alispánságot." Jól tudta, a mit később Sztáray is megtudott, hogy Matolay a föltételt nem vállalja. (U. o.) Ily történeti, élő reminiszczencziák közrehatása alatt választotta meg a vármegye Matolay Etelét, akkor az Andrássy család jogi tanácsosát, eben az állásában Kossuth Lajos utódát, alispánná az 1875. évi június hó 1-én, 158 szótöbbbséggel Wiczmándy Ödön volt, (mert az 1892. év folyamán hivatalából kilépett) főjegyzővel szemben. Az akkor új (az 1902. év folyamán nyugalomba vonulót) alispán, székfoglaló beszédében vallotta, hogy mindenkor a törvény lesz előtte az elhatározó irány, melyet hivatali tevékenységében követni fog "és az irott és kétségtelen törvény ellenében nem teszek semmit", vallotta tovább "akár felettem, akár körülöttem kívánnák azt." (Jk. 128. l.) Pártpolitikai hitvallásának ágazatai pedig egyezők, úgymond, az iránynyal, "melyet pártvezérem, a ki most a belügyminiszteri széken ül (Tisza Kálmán) jelölt ki." Társadalmi kérdésekben szabadelvűség, alispáni bírói ítélkezéseiben "nem tekintve a feleknek, se egyéni viszonyaikat, se politikai pártállásukat" legjobb belátása és meggyőződése fogja vezérelni "minden részrehajlás nélkül." Hozzátesszük mi: hivatali hitvallását megtartott mindvégig. És ez az ő páratlan nagy népszerűségének egyszerű magyarázata. Ezért vették körül avval a rendületlen nagy szeretettel, vármegyei bizottság, tisztikar és nagyközönség, a mely nagy szeretet ma is környékezi. Azt írja ő maga Dókus József főispánról és önmagáról: "viszonyom vele a lehető legkellemesebb volt" hivatalos téren is. (Zemplén id. sz.) És ez a viszony a vármegye közönségére kihatott eredményeiben üdvös volt, a "közjónak minden irányában való előmozdítását" szolgálta, teljes odaadással és önzetlenséggel. Az alatt a hét teljes év alatt, mely Dókus József főispán és Matolay Etele alispán együttes szolgálatideje Zemplénben, mondhatjuk, hogy vállvetett munkásságukat ismerve, ismét két alispánja volt a vármegyének, mert az alispánból lett főispánnak, a mint maga vallotta ünnepiesen, csak czíme lett más, de czéljaik közösek maradtak és a főispánnak vármegyéje iránt érzett tisztelete és őszinte ragaszkodása legkevésbbé sem változott. (Zemplén id. sz.)
Az 1878. évi tisztikar.
Zemplén vármegyének tisztikara, mondjuk hogy az 1867. évtől fokozatosan és alkotmányosan újjászervezett vármegyének, már harmadízben reaktivált és a mai számhoz mérten kis gárdája ezekből állott 1878-ban: a központban: Matolay Etele alispán, Wiczmándy Ödön főjegyző, Füzy Kálmán, I., Farkas Dezső, II. aljegyzők, Vékey Gedeon tiszti ügyész, (az alapítványi ügyészszé kinevezett Barthos Tivadar helyére választották 1874-ben; a Vékey utóda 1876-1903 Mizsák István), Csiszár Gábor házi pénztárnok, Kossuth Gusztáv számvevő, Chyzer Kornél dr. főorvos, Geőcze Tamás levéltárnok (április hó végeig), Szilvássy József (május hó 1-től.) Bodeczky Ede allevéltárnok; - az árvaszéknél elnök márczius végéig Spillenberg Gábor, utóda Héricz Márton, ülnökök Albert Pál, Payzsoss Andor és Karsa Ferencz, jegyző Kálnásy Sándor, pénztárnok Bárczy József, ellenőr Klein Tivadar, - a járásokban szolgabírák Dókus Gyula az újhelyi, Füzesséry György a varannai, Füzesséry Gyula a sztropkai, Füzesséry Tamás a nagymihályi, Izsépy Kálmán a szinnai, Szenczy László a tokaji, Újfalussy Mihály a homonnai, Zábráczky Miklós a szerencsi járásokban; szolgabírói segédek: Bencsik István, Debreczenyi Ferencz, Fejérváry Miklós, Haraszthy Miklós, 511Kossuth Elek, Mattyasovszky Albert, Mándy István, Oláh István, Séra István, Törseök Gyula és Urbán Ferencz. - Járás-orvosdoktorok: Frieder Zsigmond, Grünfeld Vilmos, Horváth Géza, Löcherer Lőrincz, Obláth Mór, Paczauer Mór, Raisz Gedeon, Szepesi Arnold, Székely Alajos és Thomán Dávid. - Csendbiztosai voltak Zemplén vármegyének s mint olyanok a "legutolsó pristaldus"-ok is: Darcsinszky Gyula, Gyarmathy Jenő, Kormány Mihály, Láczay Gyula, Okruczky Antal, Pálkuthy Endre, Rettegh Bertalan, Safranovics Ferencz, Szent-Mihályi Lajos és Újfalusy János. Ők tizen, 20 lovaspandur és 32 gyalogpandur élén voltak legutoljára Zemplén vármegyének "közbiztonsági személyzete." Egy csendbiztos fizetése 600 forint, egy lovaspanduré 300 forint, egy gyalogpanduré 180 forint lévén: került az intézmény egy év alatt - ruházaton és fegyverzeten kívül - 35,520 koronába.
Dókus főispánsága alatt választotta meg (1876 szeptember 26.) Zemplén vármegye az ő közigazgatási bizottságának legelső tagjait, a kik névszerint: Bessenyey Gábor, Éwa András, Gräfl József, Matavovszky János (a német világban magyar érzelmű megyefőnök), Nyomárkay Hugó, Orosz Sándor, Péchy Ferencz, Prámer Alajos (római katholikus plébános, 1848-49-ben szabadságharczos), Vladár Kristóf és Zsolnay Endre voltak. Közös érdemük mindannyioknak, hogy ők, mint a zempléni "öregek tanácsa", az alkotmányos haladást előmozdították, bénító ellenzéssel nem hátráltatták. "Szenvedély és mellékérdek nélkül, tiszta meggyőződésük szolgálatában állottak", mint állott legelső elnökük is, Dókus József. (Jk. 1875. 87. sz.) És a hatósági ügykörükhöz utasított közdolgokban, ügybuzgóságot és igazságszeretetet tanúsítottak.
Ez időre esett Deák Ferencz halála. Az elhúnyta fölött érzett közös nagy fájdalmát avval enyhítette a vármegye, hogy "az uralkodónak és a királyasszonynak a nemzet gyászában osztozott kegyességükért" tartozó hálájokat jegyzőkönyvbe örökítették.
Stefániához és Rudolf trónörökös ő fenségeikhez (1880), mint ő felségeikhez is, hódító föliratokat intéztek. - Zemplén vármegye közönségét Dókus főispánsága alatt érte legelőször az öröm, hogy koronás királyát, mikor átutazott (1880 szeptember 19) a vármegyén, Újhely vasúti pályaudvarán üdvözölhette. (Mint császárt még 1851-ben látta). A gróf Széchenyi István emlékszobrának leleplezése alkalmával tartott országos ünnepen az a nagy kitüntetés érte Zemplén díszküldöttségét, hogy azt gróf Andrássy Gyula külügyminiszter vezette. (1880). A mit mégis a legfájdalmasabb volt látni itthon: az az Amerikába való tömeges népvándorlás, mely ellen nyakra-főre intézte föliratait a kormányhoz a vármegye, de a baj nem gyógyult, sőt később már a szoczialistaságba készült átcsapni. Ott fent erősebb megyekormányzatot sürgettek, később követeltek is Zemplén részére. Dókus József lemondott "sine ira et studio" és tagja lett újra az "öregek tanácsá"-nak, vagyis az ú. n. közigazgatási bizottságnak. Vármegyéjét megnagyobbodva adta át utódának, a Sárosból Zemplénbe átkebelezett Bukócz, Dricsna, Sandal, Sztaskócz, az Ungból átjött Izbugya és az Abaújból ide csatolt Bányácska, Biste, Kázmér, Mátyásháza, Mikóháza, a két Regmecz és Vily községekkel. Zemplénből csak Bőcs helységet engedte átmenni (1882) Borsodhoz.
Molnár István főispán.
Főispánutóda lett: Molnár István, volt miniszteri tanácsos, őrnagy a honvédelmi királyi miniszteriumnál, a ki, mint láttuk, már az alkotmány helyreállításának első éveiben nagyrebecsülendő szerepkört töltött be, itthon szülővármegyéjében, mint később (1871) az országházban is. De illendő, hogy még előbb kezdjük, 1848/49-nél, a mikor honvédszázadosként, az orsovai csata után, tagja volt annak a fegyveres kis honvédcsapatnak, mely Kossuth Lajost, Törökországba történt menekülésekor, mint hátvéd, az Aldunáig követte. Sőt még előbb, 1847-ben, akkor mint 21 éves ifjú, tiszteletbeli jegyzője volt szülővármegyéjének. Az emigráczióból haza jövén, Dókus József főszolgabírót már nem találta a terebesi kerületben, be is sorozták a császári hadseregbe közembernek. Kiszabadulván az osztrák katonaságtól, kelecsenyi birtokában volt jó magyar gazda a német világnak egész ideje alatt. Csak egyszer volt rossz gazda, (de akkor is jó hazafi) mikor kincset érő teheneit, mert a "fejedelmi adó"-t kifizetni nem akarta, a zsandárnak elhajtani engedte.
512Főispánná történt kineveztetésével egyidőben (1882 február) nyerte, addig szerzett érdemeinek elismeréseűl, a Lipót-rend lovagkeresztjét. 1882. évi márczius hó 7-én, zajos és lelkes éljenzések közt iktatta be a vármegye, örömmel üdvözölvén azt a férfiút, "kinek élete nyílt könyv, melyből a jellemszilárdság, az igazságosság és hazafias önfeláldozás erényeinek lánczsorai tündökölnek." (Jk. 1. 4.). A főispán a "megye egynémely égető teendőinek" elvégzéséhez, különösen a magas arányú kivándorlásnak leszállításához kérte a bizottság támogatását. A gyakorlatban, még a német világból ismert fogalom, az "epuratio" alkalmazásán kezdette programmjának megvalósítását. Erős karokkal legelőször is a községi és körjegyzők között csinált rendet és a nyolczvan egynehány jegyzőből huszonhármat elbocsátott. Az epurácziót átvitte azután a járásokra is, a honnan két főszolgabírót mozdíttatott el; a hivatalok restancziáit pedig kiirtotta. Előbb azonban (1885) megerősítette a vármegye számvevőségét, ott a főszámvevő (Kossuth Gusztáv) mellé még egy alszámvevőt is (Dongó Gy. Géza) alkalmazván, később pedig (1887) még egy második, azután még (1889) egy harmadik alszámvevői állást is kreálván. Ebben az időközben lépett életbe (1886), még pedig az 1867. július 1-ig visszamenő érvényességgel, a vármegyei tisztviselőknek Dókus főispánkodása alatt szervezett nyugdijintézete. Az anyagi segedelemre szorúlt lelkészekről, tanítókról, és arra érdemes magánosokról felségadományokkal gondoskodott. Évenként annyira ment a Zemplénbe jött felségadomány, hogy a király kegyes adományait nyilvántartó kabinet-iroda számvevőségénél Zemplén vezette a többi vármegyét. - Kért és addig kért, míg államsegélyeket kapott a belügyi kormánytól, sőt állandó teherkönnyebbítéseket is a kereskedelemügyi kormánytól, a vármegyének házi és közúti pénztárai részére. Így jött létre (1883) a miskolcz- gerenda-dukla országhatárszéli törvényhatósági közútnak államosítása, később (1896) ugyanannak a közútnak gerenda-feketepataki szakaszát is államosíttatta és így 144.5 kilométer hosszúságú közút évi fentartásának terhét levétette a vármegye vállairól. Még igy is megmaradt törvényhatósági közútnak 787 kilométernyi, melyből 68 kilométer máig is kiépíttetlen (nem számítva ide az érdekelt községek gondoskodásának évi terhét, a 824 kilométernyi viczinális közútat.) Főmunkatársai voltak közútaink kiépítésében eleinte Szunyoghy Dezső kerületi felügyelő, később és folyvást Hönsch Dezső műszaki tanácsos, mint a sátoraljaújhelyi kir. áll. építészeti hivatal fejei. Kijárta, hogy a nagyalföldi "transversalis" műút kiépítéséhez megkivántatott kavicsot zúzó állami kőbányáknak egyike Tarczalra telepíttetett, a honnan aztán önköltségi árban kapott a vármegye is zúzott követ műutaihoz. Darázsfészekbe nyúlt, de azzal nem törődve, reorganizálta a gazdasági egyesületet, mely a maga hivatásszerű irányában most gróf Andrássy Sándor vezetése alatt úgyszólván szervezeti része Zemplén vármegye közigazgatásának, alkalmazottan pedig "éhségmentő intézet" mindannyiszor, valahányszor népinség jelentkezik. Kiválóan finom érzéket hozott magával Zemplénbe a magyar nemzeti népnevelés ügyének föllendítése és a kisdedóvás fölkarolása, mindannak pedig, a mi ezeknek ellenzője, konok kiirtása érdekében is. E téren aratott érdemeit megosztotta Nemes Lajossal, annak nyugalomba vonulása után pedig Beregszászy István kir. tanfelügyelőkkel. Az ő főispánkodása alatt keletkezett és intencziója szerint szervezkedett Zemplén vármegyében a magyar nyelvet és népnevelést terjesztő egyesület is, melynek elnöke gróf Andrássy Tivadar volt († 1905. május 13), intéző alelnöke, pedig Fejes István ma is. Közgazdasági téren hatalmas vívmánya a sátoraljaújhelyi kir. dohánygyár, hol az ujhelyi szegény iparos ember megnyeri a réven, a mit vesztett a vámon: vagyis a filloxerától elpusztult szőlőcskéjének évi jövedelmét behozza szivargyári évi keresménye urasan. Mikor 1886-1901-ben a filloxera föltartózhatatlanúl elpusztította Tokajhegyaljának majd 14,000 holdnyi szőlejét, Molnár István, mint filloxera-kormánybiztos, kiváló érdemeket szerzett magának a szőlők újjáépítése körül is. A 14,000 holdból ma 9000 hold ujra pompás termőerejében van. Egyet elhibázott, hogy a czukorgyárat, melynek alapitása a Baross miniszter kreálta zemplénmegyei közgazdasági bizottság, eszméje volt, Szerencstől nem udvarolta el Újhelynek. Ezért a hibájáért is menti a "vis maior", hogy t. i. épp akkor, mikor a részvényesek tanakodtak, Ujhely vagy Szerencs legyen-e a czukorgyártelep székhelye: Molnár István 513betegen feküdt. De ki tudná mindazt, a mi az ő hosszú időre kiterjedt főispánkodása alatt a vármegye maradandó javára történt, egytől-egyig fölsorolni? Mikor 1892-ben főispánkodásának 10-ik évét jubilálták és 21 küldöttség tisztelgett előtte, már akkor is mindenkinek volt külön-külön megköszönni valója. Mikor pedig 1901-ben búcsúzott főispáni hivatalától, közéletünknek egy épp oly független, mint előkelő állású férfia, így köszöntötte egyebek között a nyugalomba vonúlt főispánt: "egy fényes pályáról a híven betöltött kötelesség felemelő tudatával lép vissza, kísérve a legnagyobb fejedelmi agy kitüntető megnyilatkozásától és övezve a régi dicsőségről és fényes múltról híres nagy vármegye közönsége minden rendű és rangú polgárainak szeretet és tisztelete által ... főispáni működésében a tiszta hazafiság, a hazának, fajunknak aggódó szeretete, igazságosság, vármegyénk közjava és a lakosságnak terhektől lehető megkimélése vezette" ... istápolója volt a szegényebb embereknek, kik tőle vigasz nélkűl talán soha sem távoztak el. (Adalékok VII. évf. 196. l.) Főispánsága idejében titkárai voltak MargitayJózsef dr., most pénzügyminiszteri osztálytanácsos és Staudt József belügyminiszteri segédtitkár.

Molnár István, ny. főispán.

Matolay Etele, ny. alispán.

Gróf Hadik Béla, főispán.

Dókus Gyula, alispán.
Épp egy évvel előbb, hogy Molnár István főispán nyugalomba ment, dőlt ki a vármegyei közéletnek egyik oszlopos alakja, Dókus József, az élők sorából. Egyik kortársa, mikor elparentálta, ezeket a jellemző sorokat tette közzé róla: "...gyászolom ő benne azt az igaz hazafit, ki a nemzet kétségbeejtő, siralmas állapotában az üldözötteknek önzetlen pártfogója volt. Az akkor hontalan, üldözött honvédek hálája kísérte őt örök honába." (Zemplén 1900. 4. sz.)
Molnár Istvánt, kit nyugalomba vonulása előtt a Szent-István-rend középkeresztjével ékesíttetett föl ő felsége és még 1885-ben a magyar főrendiház örökös tagjává nevezett ki, Sátoraljaújhely pedig, mely alatta lett (1898) rendezett tanácsú várossá, díszpolgárává tette, nem sokáig hagyták "procul negotiis" a vármegyében, hanem beválasztották volt főispán-elődének, Dókus Józsefnek a helyére, a közigazgatási bizottságba. Azonkívül tevékeny elnöke a zemplénvármegyei Casinónak, mely legidősebb élő tagját, a ki még 1847-ben iratkozott be kaszinótagul, tiszteli személyében.
A millennáris banderium.
Alapvető és maradandó alkotásokon nyugvó főispánkodásának van egy országos, sőt históriai jelentőségű mozzanata is, mely az ezredéves nemzeti ünnep megülésével állott kapcsolatban, az az indítvány t. i., hogy a vármegyék díszlovas bandériumokkal képviseltessék magukat, a mi azután végbe is ment Budapesten, az 1986. év június hó 8-án. Ennek az országos díszbandérium szervezésének pompás eszméje Dókus Gyulától, akkor a vármegye főjegyzőjétől eredt.
Az ekkor újra vezér-vármegyévé lett Zemplénnek, az egész országból egybesereglett 82 zászlóaljnyi lovasbandériuma élén díszbandéristái voltak, Dókus főjegyző vezetése, úgyszintén id. Meczner Gyula és Thuránszky László zászlótartók mellett: Barthos József, ifj. Barthos Tivadar, Bernáth Aladár, Dessewffy Miklós, Dombay Kálmán, gróf Hadik Béla, Horváth József, Kovács Gábor dr., ifj. Meczner Gyula, Nagy Barna, Nemes Sándor, Pilissy László, báró 'Sennyey István, Szemere Gáspár, Thuránszky Tihamér, báró Waldbott Ödön, ifj. gróf Wolkenstein Osvald és Zalay Andor. A zempléni lovas-bandériumnak nagyszabású képét két ifjú festőművész, Boruth Andor és Löschinger Hugó festették meg, a mely kép 1000 cm nagyságban a vármegye székházának nagytermét díszíti.
Zemplén vármegye külön, fényes házi-ünnepét az 1896. évi május hó 19-én tartott az ezredéves nemzeti ünnep alkalmából, a mikor is a nagyszabású ünnepi beszédet Dókus főjegyző mondotta. Ezt a történelmi momentumot tetézte Zemplén vármegye közönsége abbeli jogerős határozatával, hogy az "1896"-ot tisztviselőinek szolgálatába három évet számító becscsel ruházta föl és saját áldozatkészségéből javította tisztviselőinek és segédhivatali alkalmazottainak évi fizetésöket.
Gr. Hadik Béla főispán.
A zempléni bandérium délczeg leventéi között 1896-ban ott lovagolt, akkor még mint 26 éves ifjú, az a zempléni mágnás is, gróf Hadik Béla, kit a Drugethek, Perényiek, Andrássyak vármegyéjének élére, főispánul, 1901. évi június hó 16-án nevezett ki ő felsége, Széll Kálmán, a belügyminiszterium 514vezetésével megbízott miniszterelnök előterjesztésére. Ünnepies beiktatása, oly pazar fénynyel és pompával, a minőt ebben a "mágnás-vármegyé"-ben még nem láttak, 1901. évi július hó 16-án történt. Az installálást követett banketten gróf Török József, ungi főispán szellemes felköszöntőjében, egyebek közt, így szólott: "...ez a fényes alkalom úgy tetszik én nekem, mint egy lakodalmi kép: szép vármegyéjök a menyasszony, kedves főispánjok a vőlegény, mi, a szomszédos törvényhatóságok küldöttei, vagyunk a tanúk, a mai díszközgyűlés protokolluma az anyakönyv." Az ifjú gróf főispánról, mindjárt az első ismerkedés után, azt a nézetet nyilvánította a közvélemény, hogy jó szónok, tehát rossz főispán nem válhatik belőle a szónokló vármegyében.
Főispáni programmbeszédében maga elé czélúl kitűzött közelebbi föladatait gróf Hadik Béla így formulázta: a kölcsönös megértés és az összhang a vármegye közönségével a jó közigazgatásnak egyik alapföltétele. Minden tekintetben híve a Széll-kabinet kormányzati rendszerének, mely Deák Ferencz elvei alapján békés munkálkodással törekszik a magyar nemzeti állam kiépítésére, mint Zemplén vármegye főispánja pedig, szigorúan őrködni fog, hogy a törvények, rendeletek megtartassanak és teljes erejéből törekedni fog, hogy a vármegye közigazgatása minél jobb, minél tökéletesebb legyen, e végből ő maga is teljes mértékben ki fogja venni részét a munkából, ugyanezt szigorúan megköveteli a tisztikartól is, melytől elvárja, hogy a szegény sorsú néphez őszinte jóindulatot tanúsítson; mint elnöke a vármegyei közgyűléseknek őrködni fog, hogy a szólásszabadságon soha csorba ne ejtessék, a vármegyei és községi közvagyon kezelésmódjára, úgyszintén azok jövedelmeinek hováfordítására a legnagyobb éberséggel fog ügyelni. Távolabbi föladatait pedig ezekben körvonalozta: oda fog hatni, a hol csak lehet, hogy mezőgazdasági viszonyaink javíttassanak; hogy az ipar és kereskedelem föllendüljön a vármegyében; hogy az amerikai kivándorlásnak igaz okai fölismertessenek és elháríttassanak. Végül pedig ünnepiesen ígérte, hogy a zempléni szegény parasztnép sorsát is mindenkor a legmelegebben szívén fogja viselni.
Dókus Gyula alispán.
Észrevehető, hogy ez a főispáni új éra, melyben Dókus Gyula, Zemplén vármegyének az 1892-1902 volt ékes szavu főjegyzője lett alispán, mindannak betetőzésére szolgáló, nemes becsérzettel kezdett alkalom kivánt lenni, a miket az előző főispáni érák alapozni és építeni kezdettek és folytattak, de a melyeknek betetőzéséhez még nem hozta el a bokréta-ünnep alkalmát az idő. Végzetes országos politikai körülmények keresztet állítottak a gróf Hadik Béla főispáni programmja nagy részének teljesedése útjába is. Kis részét megvalósíthatta: epurálta a tisztikart (3 főszolgabírót menesztett nyugalomba), közúthálózataink tovább menő és végképp leendő kiépítésének módozatáról és lehetőségéről nagyszabású tervezetet dolgozott ki Gnädig Lipót kir. mérnök szakmunkája alapján; a felekezeti népiskolák államosításának utain messzebbre hatolt, mint bármelyik főispán előde; az amerikai kivándorlást nagybirtokok parczellázásával, így a nép földéhségének mérséklésével iparkodott csendesíteni; Sátoraljaújhely és környéke úri közönségének, hogy havonta legalább egyszer legyen hol találkoznia és előkelő szellemi élvezetekben részesednie, a Ferenczy Elek dr. indítványából alakult Kazinczy-kör elnökségét elvállalta és e kör szellemi nivójának emelésében csüggedetlenül fáradozott. Gondja volt rá, hogy a vármegye-törvények, vagyis a sok tekintetben tartalmokkal már avulásnak indult vármegyei szabályrendeletek, Dókus Gyula alispán gondos reviziója és a vármegye szankcziója után, kormányhatósági jóváhagyást, a gyakorlati közigazgatásban eddig üdvös alkalmazást nyerjenek.
1903-ban gróf Hadik főispán elnöklete mellett ülte meg Zemplén vármegye közönsége a II. Rákóczi Ferencz fejedelem zászlai alatt 200 esztendővel azelőtt lezajlott nagy szabadságharcz kitörésének évfordulóját. A mikor a "sátoralja-újhelyi turisták" (kik később a "Rákóczi" cz. szabadkőmíves páholy alapítói lettek Újhelyben) országos ünnep jelentőségével leplezték le Borsiban a Rákóczi szülőkastélyának falába illesztett emléktáblát, a hivatalos vármegye még csak tudomást sem vett arról az országos ünnepről.
515Az ő főispánkodása alatt (1903) derült ki a gyámpénztárnál évek hosszú sorára visszaterjedő hűtlen kezelés. Ugyanis közpénztárainknak az állam kezelésébe történt átadása alkalmával tűnt ki, hogy a gyámpénztárnak hitelezett árvák követelésére talált fedezet 175,000 koronával kevesebb volt, mint kellett volna lennie. A hűtlen sáfár, a kinek felelnie kellett volna a gyámpénztár állapotáért, önmagán hajtotta végre a legsúlyosabb földi ítéletet; itt hagyván földi feleletre azokat, kik közvetett ellenőrzői voltak.
Ez a rettenetes mély és fájdalmas seb is heged már. És hogy sem az árvák nem károsodtak, sem az ártatlanul megvádolt, szívtelenűl meghurczolt volt alispán (Matolay Etele), árvaszéki elnök (Payzsoss Andor), főszámvevő (Dongó Gy. Géza) és gyámpénztári ellenőr (Schőn Miksa) kiderült teljes ártatlanságuk alapján egyéni becsületüket és szolgálati igényeiket nem vesztették el, abban kettőnek van legnagyobb érdeme: a vármegye közönségének meg gróf Hadik Béla főispánnak és az ő kettőjük nemesszívűsége között érvényesült "kölcsönös megértésnek és összhang"-nak.
Az a november 18-iki vihar, mely 1904-ben dúlt a parlamentben, arra indította gróf Hadik Béla főispánt, hogy még az 1904. évi november hó 21-én lemondott kormánybizalmi állásáról és mint főispán disszideált. Az 1905. évi téli választáskor országos képviselőjévé választotta meg Felső-Magyarország székvárosa, Kassa, disszidens-pártállású programmal.
Szinyei Merse István főispán. Az 1905. évi tisztikar.
Zemplén főispáni székében gróf Futtaki Hadik utóda lett Sárosból Szinyey Merse István, a ki az 1905. évi január hó 5-én vette át a vármegye kormányzásának ellenőrzését. Akkor, a téli országos képviselő választások előestéjén, Szinyei Merse főispán már fékét vesztett pártpolitikai tülekedésben találta Zemplén vármegyének mind a nyolcz képviselő választó kerületét és 25 napi főispánkodása után lemondott. Az 1905 év végéig a főispáni teendőkkel ideiglenesen megbizott alispán: Dókus Gyula kormányozza a vármegyét, melynek tisztikara a következő. A központban: Dókus Gyula cs. és kir. kamarás, a Vaskorona- és Ferencz-József-rend lovagkeresztese, a német lovagrendnek Mária-keresztese, alispán, Thuránszky László főjegyző, Bernát Aladár tiszteletbeli főjegyző, I. aljegyző, Izsépy Zoltán II., Prihoda Etele III., Görgey Géza IV., Bessenyey Zenó dr. V. aljegyzők. Tiszti főügyész: Szirmay István dr., alügyészek: Somogyi Bertalan és Tátray Dezső dr. - Árvaszéki elnök: Pintér István. Ülnökök: (szolgálati sorrendben) Spillenberg Barna, Pilissy László, Mester István, Bajusz József, Bajusz Zoltán dr. Árvaszéki jegyző: Szent-Györgyi Zoltán dr. Főorvos: Löcherer Lőrincz dr. Főlevéltáros: Bodeczky Ede. Allevéltáros: Spisovszky Imre. A járásokban: Bencsik István bodrogközi, Diószeghy János varannai, Dókus László újhelyi, báró Fischer Lajos szinnai, Füzesséry Ödön tokaji, Gortvay Aladár szerencsi, Haraszthy Miklós, a Ferencz-József-rend lovagkeresztese, homonnai, Malonyay Tamás a sztropkai, ifj. Meczner Gyula sárospataki és Nemes Sándor gálszécsi főszolgabírák. Alszolgabírák: Bárczy Gusztáv a varannai, Bencsik Béla a szerencsi, Bernáth Béla a sárospataki, Császár Pál tiszteletbeli főszolgabíró a tokaji, Durcsinszky Gyula a szinnai, Fehér Elemér a nagymihályi, Gosztonyi István a homonnai, Héricz Márton a szinnai, gróf Hoyos Viktor dr. az újhelyi, Lantos János a szerencsi, Marton Sándor dr. a bodrogközi, Mándy István tiszteletbeli főszolgabíró a homonnai, Mizsák István a bodrogközi, Pilissy Béla a varannai járásokban. Hatósági orvosdoktorok a járásokban: Erős János Szerencsen, Frieder Zsigmond Királyhelmeczen, Friedman Adolf Tokajon, Kende Miksa Gálszécsen, Marton Dénes Szinnán, Rosenfeld Miksa Homonnán, Simonovics Ignácz Varannón, Schön Hugó tiszteletbeli főorvos, Sátoraljaújhelyben, Widder Márk Nagymihályon.

« AZ ELNYOMATÁS ÉS FÖLSZABADULÁS KORA. (1850-1867.) Irta Dongó Gy. Géza. KEZDŐLAP

Zemplén vármegye

Tartalomjegyzék

ZEMPLÉN VÁRMEGYE NEMES CSALÁDAI. Irta ifj. dr. Reiszig Ede. »