A BETŰSZEDÉS KÁTÉJA


KÉZI KÖNYV
TEKINTETTEL A TANONCOKTATÁSRA


IRTA
GRÓCZ ERNŐ



I. RÉSZ
A BETŰSZEDÉS ELEMEI




BUDAPEST
GELLÉRI ÉS SZÉKELY NYOMDÁJÁBÓL
1897

MINDEN JOG FENTARTVA.




TARTALOM

ELŐSZÓ
BEVEZETÉS
A BETŰSZEDÉSRŐL ÁLTALÁBAN
A BETŰSZEDÉSHEZ SZÜKSÉGES ESZKÖZÖK ÉS ANYAGOK
AZ OSZTÁS ÉS TISZTOGATÁS
A TÖMÖRSZEDÉSRŐL
A KORRIGÁLÁS ÉS A MUTÁCIÓ
MŰVEK ÉS UJSÁGOK SZEDÉSE
A VERSEK SZEDÉSE





NAGYSÁGOS                                                                                 

SZTERÉNYI JÓZSEF

KIR. TANÁCSOS

ORSZÁGOS IPAROKTATÁSI FŐIGAZGATÓ ÚRNAK

MÉLY TISZTELETE JELÉÜL

AJÁNLJA

                                                                                 A SZERZŐ





ELŐSZÓ

Midőn e nagyobb terjedelmű szakmunkának szerkesztésére és kiadására elhatároztam magamat, nagyon éreztem súlyát annak a nehéz feladatnak, melyet ezzel magamra vállaltam, mert eltekintve attól, hogy szerény anyagi viszonyok között lévén, kötelességemnek csak akkor leszek képes teljesen megfelelni, ha az érdekelt szakkörök szives pártfogásukban részesítenek, másrészt attól is tartok, hogy talán szellemileg sem tudok megfelelni annak a várakozásnak, melyet egy ily nagyobb szakmunka irányában támasztani szoktak.

De mivel már munkám nagy része régebb idő óta készen van, úgy véltem, kár lenne azt tovább is a fiókban hevertetni már csak azért is, mert évek során szerzett tapasztalataim alapján megirt munkám talán mégis csak előnyére szolgálhat legalább fiatalabb szaktársaimnak és a tanoncoknak, kivált ha idősebb szaktársaim még hátra lévő munkámnál jóakaratú közreműködésükkel a szellemi téren is támogatni fognak: ez okokból kiindulva mégis bátorságot vettem magamnak a vállalkozásra, hogy ezzel végre megtörjem a Magyarországon még eddig parlagon heverő terét a szakmabeli kézikönyv kiadásának, amelynek művelését mindannyian oly régóta várjuk és szükségéről meg vagyunk győződve.

Munkám bár nem tisztán kézikönyv, amely talán némely szaktársam igényének jobban megfelelne, hanem inkább tankönyv, melyet a szakiskolák létesítése esetén a tanoncok oktatására szántam, azonban az ily formában is használható mások által szintén kézikönyv gyanánt, mivel tárgyilag és tartalmilag ugyanaz, mint a kézikönyv, csak formailag más.

A munkát három részre osztottam és mindegyik rész külön füzetet fog képezni azért, hogy igy lesz ez legalkalmasabb esetleg iskolai használatra, de máskülönben előnyösebb igy a szaktársakra nézve is, mert nem kell egyszerre a szakmunkáért nagyobb összeget kiadniok.

A munka beosztása lehetőleg a gyakorlati élethez van mérve. E füzetben eleve igyekeztem az eszközöket és anyagokat megismertetni, hogy az osztásnál és tisztogatásnál már ne legyenek ismeretlenek s így térek át egymás után a betűszedés alapelemeire.

A mű további két füzete tartalmazni fogja az oszlopos-szedést, a vonalas táblázatok szedését, a címbetűk ismertetését, azok alkalmazási módját, a tördelést, kilövéseket, matematikai szedést, esetleg a hangjegyszedést és az idegen betűk (görög, héber és cyrill) ismertetését is.

Sőt ha munkám kellő támogatásban részesülend, gondoskodni fogok arról is, hogy a díszített akcidencia szedési művelete is ismertetve legyen esetleg egy önálló füzetben.

Mivel azonban e munkám egészen úttörő e téren nálunk, szives elnézést kell kérnem, ha esetleg benne hézagok mutatkoznának, noha igyekezetem az volt, hogy minél tökéletesebb és kimerítőbb kézikönyvet nyujtsak a t. szakközönségnek.

Megnyugtatásomul szolgál különben e füzetnél az, hogy a Könyvnyomdászok Szakköre egy bizottsága ezt átvizsgálta s néhány észrevétellel helybenhagyta. E fáradságáért a Szakkör bizottságának e helyütt hálás köszönetemet nyilvánítom.

Midőn tehát ezt a füzetet közkézre bocsátom, abban a reményben teszem ezt, hogy a t. szakközönség törekvésemet szives pártfogásában részesítendi s ezzel lehetővé teszi nekem, hogy a mű további részeit is kiadhassam.


Budapest, 1897. augusztus hó.

A szerző.



BEVEZETÉS

Habár munkámnak nem az a célja, hogy a nyomdák szervezetét ismertesse, csak az, hogy a betűszedés technikáját tárgyalja, mert a tanoncokat kiválóan e tekintetben kívánja oktatni, mégis hogy némileg tájékozhassa magát e tekintetben az is, ki e téren még a viszonyokkal nem ismerős, ide iktatom röviden a nyomdák szervezetét is, annál inkább, mert erre nézve egyenes kivánságok merültek föl.

A könyvnyomdáknak ugyanis az a hivatásuk, hogy mindenféle könyveket, ujságokat s más egyéb bárminemű nyomtatványokat a szükséges mennyiségben elkészítsenek, illetőleg sokszorítsanak.

E célból a könyvnyomdászatnak vagy könyvnyomtató-iparnak két ága van. Az egyik a betűszedés, a másik pedig a nyomtatás.

A szedés után a munka a nyomósajtóba kerül s ez kellő előkészület mellett egyenkinti nyomtatás útján sokszorosítja azt a megfelelő számban, vagyis szakkifejezéssel szólva megfelelő példányban.

A könyvnyomdászat mindkét ágának föltalálója Gutenberg János volt, aki Mainzban, egy németországi városban 1450-ben kezdett dolgozni összeszedhető és szétrakható betűkkel, melyek a mai betűszedési rendszernek is alapját képezik. Nyomósajtójául pedig egy borpréshez hasonló faprés szolgált.

Századokon keresztül folyt így a munka, mig végre a faprések helyett vasból készült kézi sajtók használtattak s csak e század elején találták fel az úgynevezett gyorssajtókat, melyek lényegesen emelték a nyomdák munkaképességét. Ezután pedig nemsokára keletkeztek a kettős (dupla) gyorssajtók, melyek ismét megkétszerezték a munkaképességet.

Végre föltalálták az úgynevezett körforgó (rotációs) gépet, mely még a kettős gyorssajtónál is sokkal nagyobb munkaképességű, mert mig egy egyszerű gyorssajtó 800-tól 1000 példányig nyom egy órában, a kettős gyorssajtó 1500-tól 2000-ig, addig a körforgó sajtó 8–10.000 példányt nyom óránkint.

A vas kézi sajtók feltalálásával a faprések letűntek a használat teréről, csak itt-ott mint történelmi emlék van meg némely nyomdában vagy muzeumban, a gyorssajtók feltalálásával pedig már a vas kézi sajtók kezdenek letűnni a használat teréről, csak kis számban vannak még meg s csak kisebb munkákhoz használják vagy egyes vidéki városokban szerepelnek még nyomtató eszközökül.

Lényegesen hozzájárult a vas kézi sajtók használaton kivül helyezéséhez az úgynevezett amerikai gyorssajtók föltalálása, mely kisebb szerkezeténél fogva igen alkalmas a kisebb munkák végzésére és lábbal könnyen hajtható, a mellett gyors munkaképességgel bír. Ahol azonban gőz- vagy gázerővel hajtják a többi sajtókat is, ott ezt is ilyen elemi erővel szokták hajtatni.

De vannak nyomdák, ahol a nagy gyorssajtót is emberek hajtják, hanem ez csak olyan helyeken szokott előfordulni, ahol egy vagy legfeljebb két nagy gyorssajtó van.

A nyomósajtókon kivül még vannak lyukasztó (perforáló), papirosvágó és papiros-simító gépek is, melyeket segédgépeknek szoktunk nevezni.

Ezeken kivül egyes nyomdáknál találhatók még tömöntődék (stereotypia) és betűöntődék is, melyeknek ismertetése azonban nem tartozván könyvem keretébe, éppen csak annyit említek róluk meg, hogy ezeket közfelfogás szerint rokon iparágaknak hivjuk, mert szoros összefüggésük van a könyvnyomdászattal.

De szükségesnek tartom még itt fölhozni, hogy úgy a sajtóknál, mint a segédgépeknél is különös vigyázatra van szükség, mert mind e gépek vigyázatlanság esetén könnyen veszélyessé válhatnak a körülöttök foglalkozókra és ezért igen célszerű, ha ilyenkor ruhánkra nagyon ügyelünk, nehogy az a gépeknek valamely mozgó részével érintkezésbe jöjjön, amelynél fogva esetleg azok magokhoz ránthatnak bennünket és nemcsak egyes testrészeinket összezúzhatják vagy megcsonkíthatják, hanem halálunkat is okozhatják.

Midőn mindezeket itten leírtam, ide tartozónak vélem néhány szóval foglalkozni a nyomdák személyi részeivel is annyiból, hogy tájékozást nyujtsak az ott foglalatoskodók munkaköreiről.

Legelső sorban kell itt említenem a főnököket, akik vagy igazgatókból állnak vagy a nyomdák tulajdonosaiból. Igazgatók legtöbbnyire csak részvénytársaságoknál vannak és hivatásuk az szokott lenni, hogy a nyomdák kereskedelmi ügyeit végzik az üzletfelekkel szemben és a nyomda fölött a főfelügyeletet gyakorolják.

Kisebb nyomdáknál a nyomdatulajdonosok végzik e teendőket, sőt némelyek más munkaköröket is teljesítenek ahhoz képest, amilyen nagy a nyomda.

A főnökök után mindjárt következnek a művezetők (faktorok), akik a nyomdák műszaki részét intézik, a munkák helyes és pontos elkészítéséről gondoskodnak s a többi személyzet fölött rendelkeznek.

Vannak még a nyomdák nagyságához képest revizorok, korrektorok is, akiknek munkáját kisebb nyomdákban maga a főnök vagy a művezető teljesíti s a kikkel munkám folyamán bővebben is fogok foglalkozni.

A személyzet többi részei a betűszedő-osztálynál: akcidens-szedők, táblázatszedők, tördelők (metrompások = franciául: metteur en pages), ujság- és műszedők, vagyis kompressz-szedők; ezeken kivül tanoncok.

A géposztálynál: gépmesterek, segédmunkások (kerékhajtók, formahordók és házi szolgák), segédmunkásnők (berakó leányok) és tanoncok.

Végül még megemlékezem a betűszedők réméről: a szedőgépről, mely már pár évtized óta kisért, de figyelemre méltóbb tökélyre csak a legutóbbi évtizedben tett szert.

De csak, mint mondám, figyelemre méltóbb tökélyre, mert annak hasznavehetősége még mindig nem bizonyult elég jónak, habár Amerikában és Angliában ez idő szerint már több nyomdában van használatban, de Németországban, hol nemrég vették működésbe, nagyobbrészt leszerelték, vagyis használaton kivül helyezték.

Magyarországon most tesznek vele kisérletet; eddig azonban más véleményt nem tudunk róla, mint hogy a gép szerkezete igen nagyszerű, működése sok tekintetben bámulatos, de használhatósága nem elég jó.

Ily szedőgépeket háromfélét ismerünk: Linotype, Typograph és Monoline, melyek nemcsak szedik a betűket, hanem egyszersmind sorokba is öntik.

Egyelőre azonban nem kell tőlök tartanunk s ha egyszer mégis sikerülne egészen tökéletesíteni is, mindig szükség lesz itt is a jó szedőkre, azért igyekezzünk képességünket mindinkább fejleszteni, hogy bárhol és bármikor helyt állhassunk.

Ezek után pedig térjünk át a betűszedés művészetének tananyagára.



A BETŰSZEDÉSRŐL ÁLTALÁBAN

1. Mi a betűszedés célja?

A betűszedés célja, hogy a gondolatoknak papirra vetett szavait és mondatait betűnként összeszedve, azokat a nyomósajtónak előkészítse, amely azután a leírt eszméket és gondolatokat sokszorosítja s így módot nyujt azoknak szélesebb körben való megismerésére és megörökítésére.



2. Miből készülnek a betűk?

A betűk hetvenöt részben ólom és huszonöt részben ón és dárdany (antimonium) ásványi anyagok vegyülékéből készülnek, amelyek azért olvasztatnak össze, hogy a betűk szilárddá tétessenek, mert az ólom magában véve nagyon puha s a betűk vonásai könnyen eltompulnának. Ez ok miatt szokás a nyomdákban, ha új betűket kapnak, megpróbálni, hogy hajlékonyak-e vagy törékenyek s csak akkor jók, ha pattanva törnek.


3. Hogyan kell a betűkkel bánni?

A betűkkel mindig igen kiméletesen kell bánni. Nem szabad kemény tárgyakkal nyomkodni, mert akkor annak finom vonásai eltompulnak, sőt különösen vigyázni kell arra, hogy azokat se ütés, se valami keményebb tárgy ne érhesse. A betűkkel való bánás után a kezeket, melyeket munka közben szájunkhoz nem szabad vinni, mindig igen tisztán kell megmosni, mert a betűkben lévő ólom méregtartalmú lévén, az igen veszedelmes ólombetegségeket idézhet elő.


4. Hogyan kell állni a szekrény előtt?

A szekrény előtt középen kell állni csukott szájjal és egyenes fejtartással, mert a szekrényekből kirepülő finom ólompor a nyitott szájon keresztül a tüdőre száll s azt megtámadja; ha pedig fejünket nem tartjuk egyenesen, az könnyen hátgörbülést idézhet elő. Nem szabad a lábakat összefűzve fél lábon állni és a szekrény állványához támaszkodni, mert a helytelen állás által a lábak könnyen meggörbülhetnek s súlyos lábfájásokat szülhetnek.


5. Mi a betűszedőnek egyik főkelléke?

A betűszedőnek egyik főkelléke az, hogy munkájánál figyelmes és gondos legyen, szeresse a tisztaságot és pontosságot s munkáját ne végezze gépszerűleg, hanem mielőtt valamit szed, győződjön meg arról, hogy annak értelme legyen.







A BETŰSZEDÉSHEZ SZÜKSÉGES ESZKÖZÖK ÉS ANYAGOK

6. Melyek a betűszedéshez szükséges főbb eszközök?

A betűszedéshez szükséges főbb eszközök: a szedőállvány (Setzregale), a szedőszekrény (Setzkasten), sorzó (Winkelhaken), szedőlénia (Setzlinien), hajó (Schiff), kézirattartó (Tenakulum) és ár (Ahle).

(Lásd »A betűszedéshez szükséges főbb eszközök« címmel ellátott ábrákat, kivéve a szedőléniát, mely betűanyagból készül.)


7. Melyek a betűszedéshez szükséges segédeszközök?

A betűszedéshez szükséges segédeszközök: a korrigáló szék (Korrigierstuhl), formaállvány (Formenregale), formadeszka (Formenbrett), léniagyalu (Linienhobel), léniavágó (Schneidemesser), léniahajlító (Linienbieger), nyesőkés (Schnitzer), korrekturalehuzó-készülék (Korrektur-Abzug-Apparat), kézi festékhenger (Handfarbwalzen), kefe (Bürste), csiptető (Pincette), fujtató (Blasbalg), sormérő (Zeilenmesser) és szivacs.

(Lásd »A betűszedéshez szükséges segédeszközök« címmel ellátott ábrákat, kivéve a szivacsot, melyet úgyis ismer mindenki.)


8. Hányféle szedőállványt ismerünk?

Szedőállványt négyfélét ismerünk, még pedig: 1 üreset (1. ábra), melyet tisztán csak szedéshez használunk, 2. fiókozottat (2. ábra), melyet a szekrények elhelyezésére használunk és 3. kis műszedési (akcidens) állványt (3. ábra), mely szintén fiókozott, csakhogy ez különféle címbetű-szekrények elhelyezésére szolgál és 4. nagy akcidens-állványt (4. ábra), mely a címbetű-szekrényeken kivül formadeszkákat és stégüregeket is foglal magában.


9. Milyenek a szekrények nagyságra nézve?

A szekrények nagyságukra nézve háromfélék, vagyis 1. nagy szekrények (5. ábra), melyeket nagyobb betű- vagy anyagkészletekhez használunk; 2. kis szekrények (6. ábra), melyeket kisebb betű- vagy anyagkészletekhez használunk és 3. betűfiókok (7. ábra), melyeket kisebb mennyiségben levő nagyobb fajta betűkhöz vagy egyéb anyagokhoz használunk.


10. Alkalmazás tekintetében milyen szekrényeink vannak?

Alkalmazás tekintetében vannak kis és nagy betűszekrények (Schriftkasten), kis és nagy léniaszekrények (Linienkasten), anyagszekrények (Materialkasten), kis és nagy körzetszekrények (Einfassungkasten), betűfiókok (Schriftlade), körzetfiókok (Einfassungslade) és törtszámszekrények (Bruchzifferlade).


11. Minők a sorzók?

A sorzók vasból, nikkelből, sőt újabb időben már aluminiumból is készült eszközök (lásd 8. ábra), melyek szélességre nézve csak kissé és nem mindig különböznek egymástól, de hosszaság tekintetében változók. Egyes kivételes esetekben rézből vagy ezüstözve is készülnek, hanem ezek inkább csak dísztárgyakul használtatnak.


12. Mikép szoktak elhelyezve lenni a szedőállványok?

A szedőállványok úgy vannak elhelyezve, hogy kettőt-hármat tesznek egymás mellé, azután két lépésnyi tért hagyva ismét két-három állványt állítanak föl, úgy, hogy mindkét sor állványnak alacsonyabb része a tér felé legyen fordítva s az igy keletkező tért utcának hívjuk.


13. Hogyan kell a szekrényt elhelyezni az állványon?

A szekrényt az állványon úgy kell elhelyezni, hogy az állvány párkánya azt megtarthassa, mert ha lazán állítjuk fel, könnyen leeshet s a betűk ekkor egymással összekeveredvén, azoknak szétválogatása tetemes munkával jár és igy az üzletnek kárt okoz. Ép úgy nem szabad két-három szekrénynél többet egymásra rakni, mert a nagy súly alatt valamely alsóbb szekrénynek párkánya letörhet s a szekrények lezuhanhatnak, amiből még nagyobb kár származhat.


14. Mikép szokták a betűket elhelyezni a szekrényben?

A betűket a szekrényben úgy szokták elhelyezni, hogy a legszükségesebb betűk legjobban a kéz alá essenek s a ritkábban használt betűk jussanak a távolabb fekvő rekesztékekbe, nemkülönben arra is tekintettel kell lennünk, hogy az egymáshoz tartozó betűk egymás mellett legyenek.

Példák:

Magyar szekrény
(A Grafikai Szemle 1891. évi 5. szám 69. lapja szerinti beosztással)
[A vastagabb betűk összetartozók.]

Német szekrény
(A Pester Lloyd beosztása szerint)


15. Minden nyomdában egyformán vannak-e a betűk berakva a szekrénybe?

A betűk nincsenek minden nyomdában egyformán berakva a szekrénybe, sőt majdnem annyiféleképen, ahány nyomda van, azért majdnem mindenütt külön kell a betűk elhelyezését megtanulnunk.

Jegyzet. A szekrények tanulmányozásához legtöbbnyire olyan minták használtatnak, mint előbbi szekrény-mintáink.


16. Mik a betűk nevei törzsnagyság szerint?

A betűk nevei törzsnagyság (Kegel) szerint: gyémánt (Diamant), perl, nonpareille, colonel, petit, borgisz, garmond, cicero, mittel, tercia, text, kettős (doppel) cicero, kettős mittel, kis canon, nagy canon és missale. Ezeken kivül cicero nagyságú emelkedésekben vannak még egyéb nagyobb betűk is, de azok legtöbbnyire úgynevezett plakát-betűk.


17. Mily alapon számítjuk a betűtörzs nagyságát?

A betűtörzs nagyságát Didot francia betűöntőnek párisi lábra kiszámított, de később Berthold berlini betűöntő által méterrendszerre átváltoztatott pontrendszere szerint számítjuk s miután a mértékrendszer francia embertől származott, a számitási módot francia pontrendszernek (systema) nevezzük, magát a mértékrendszert pedig typometriának hivjuk.

Egy franczia pont szélessége a léniák közti hézag: ==


18. Voltak-e és vannak-e még ezen kivül egyéb mértékrendszerek is?

Mielőtt a francia pontrendszer tért hódított, sok mindenféle mértékrendszer volt használatban, sőt majdnem minden nyomdának más-más mértékrendszere volt s az ily magán mértékrendszereket házi mértékrendszernek (Haustypometria) hivták. Legelterjedtebb volt azonban a Haase prágai betűöntőnek bécsi lábra kiszámított rendszere, mely a Didot-félénél valamivel keskenyebb volt. Még ma is vannak egyes nyomdák, ahol vagy a Haase rendszere, vagy házi mértékrendszer szerint vannak a betűk öntve.


19. Milyen nagyságúak a különböző betűk törzsei?

A gyémánt 4 pont, peri 5, nonpareille 6, colonel 7, petit 8, borgisz 9, garmond 10, cicero 12 és mittel 14 pont nagyságúak. A tercia két petit, a text két garmond, kettős cicero két cicero, kettős mittel két mittel, kis kanon két tercia, nagy kanon két text, missale négy cicero magasságú. A nagyobb betűk 4, 5, 6, 7, 8, 10, 12, 16, 20, 24, 28, 32 cicero magasságig mennek, néhol azonban magasabbra is.

Szélességmutató diamanttól missaleig:


20. A betűk mellett milyen betű anyagokat találunk még a szekrényben?

A betűk mellett találunk még a szekrényben többféle úgynevezett kizáró betűanyagot, melyeket zárkáknak (Ausschliessung) nevezünk. E zárkák a négyzet (Geviert), félnégyzet (Halbgeviert), ⅓ és ¼-es zárka (Schliess), a spácium, mely két pont vastagságú és a finom spácium (Haarspatium), mely egy pont vastagságú. Ezeken kivül vannak még a kvadrátok, melyek a cicero betűk magasságának megfelelőleg két, három és négy cicero szélességűekre öntvék.


21. Mire használjuk a kizáró betűanyagot?

A kizáró betűanyagot a szavak közötti üresség és a csonka soroknál előforduló hézagok kitöltésére használjuk.


22. Jellegre nézve milyen betűk vannak nálunk használatban?

Jellegre nézve latin (antiqua), német (fraktur), görög (griechisch), szerb és orosz (cyrill) és zsidó (héber) betűk vannak használatban nálunk.

Példák:


23. Hány nemük van a betűknek?

A betűknek három nemök van és pedig a közönséges szövegbetűk (Brodschrift), a cím- (Titelschrift) és díszbetűk (Accidenzschrift).


24. Milyen jellegű és nemű betűket használunk a magyar és német szövegszedéshez?

A magyar szövegszedéshez a közönséges latin szövegbetűket, a némethez pedig a latin és a német közönséges szövegbetűket használjuk.


25. Milyen fajtái vannak a közönséges szövegbetűknek?

A közönséges latin szövegbetűknek vannak többféle fajtái; legelterjedtebbek a mediaeval, angol (englisch), francia (französisch) betűk és legújabbak a román (rumänisch); a németből pedig a Gotisch, Schwabacher és Fraktur szerepel.

Példák:


26. Ha a szövegbetűk közé más fajta betűk vannak szedve, minek nevezzük azokat és mit használunk erre leginkább?

Ha a szövegbetűk közé más fajta betűk is vannak szedve, azokat idegen betűknek nevezzük s e célra leginkább az írásfajnak megfelelő dőlt (cursiv) betűk használtatnak.

Példák:


27. A szekrényben levő betűanyagon kívül milyen betűanyagokat használunk még?

A szekrényben levő betűanyagon kivül még használunk térzőket (Durchschuss), léniákat (Linien), körzeteket (Einfassung) és stégeket.


28. Milyenek a térzők?

A térzők többféle vastagságúak és hosszúságúak szoktak lenni s a betűknél alacsonyabbak. Vannak egy pontos (⅛ petites), két pontos (¼ petites), három pontos (¼ cicerós), négy pontos (½ petites) térzők. Azonban a félpetites térzőt már reglettának is nevezzük, amiből vannak nonpareille, petit, garmond és cicero vastagságúak is. A térzők hosszúsága rendszerint a cicero betűk magasságának megfelelően van megállapítva. Ehhez képest vannak 2, 3, 4, 5, 6, 7 stb. cicero hosszúságú térzők egészen 28 cicero hosszúságig. 28 cicerónál hosszabb térző csak igen ritkán fordúl elő, de a regletták igen gyakran meghaladják.


29. Milyenek a léniák vastagságra nézve és mikből készülnek?

A léniák ⅛, ¼, ½, 1/1 petit, egy nonpareille, garmond, negyed és egész cicero vastagságúak, sőt egyes fajtákból vannak két cicero vastagságúak is s ólomból és rézből készítvék.


30. Milyenek hosszúságra nézve a léniák?

A rézléniák rendszerint meghatározott hosszúságban készítvék, u. m. egy nonpareille, egy petit, egy garmond, egy cicero, egy mittel, egy tertia, egy text, azután 2, 3, 4, 5, 6, 8, 10, 12, 16, 20, 28, 32, 36 és 40 cicero hosszúságban, de az ólomléniáknak csak a rövidebbjei vannak meghatározott hosszúságban készítve s ha hosszabb léniára van szükség, azt a betűöntődéből kikerülő egész hosszú szálakból szokás vágni.


31. Minőség tekintetében milyen léniákat ismerünk?

Minőség tekintetében vannak finom (feine), dupla finom (doppelfeine), félkövér (halbfette), kövér (fette), pontozott (punktirt), hullámos (Wellenlinien), körítő (Einfassung) és egyes, különleges léniák.

Példák:


32. Milyenek a körzetek?

A körzetek többféle vastagságúak szoktak lenni, különböző rajzfigurákból állanak és díszítésre használtatnak.

Példák:


33. Milyenek a stégek?

A stégek a rendes betűanyagból öntvék és 2, 3, 4, 5, 6, 8 cicero vastagsággal szoktak lenni s azok igen ritkán vastagabbak. Hosszuk pedig 4, 6, 8, 12, 16, 20, 24, 28, 32 és 40 cicero. Ezeket nagyobb üres helyek betöltésére szoktuk használni.


34. Mi a célja a sorzónak?

A sorzónak az a célja, hogy a szekrényből egyenkint kivett betűket beleszedjük s azokból előre megállapított hosszúságú sorokat képezzünk; ezért nevezzük ez eszközt sorzónak is.


35. Mit kell tenni a sorzóval használatba vétele előtt?

A sorzót használatba vétele előtt olyan szélesre kell igazítani, amily szélességűre kivánjuk szedni a sorokat; amit rendesen úgy szoktunk eszközölni, hogy kvadrátokat fektetünk a sorzó fenekére a megkivántató mennyiségben s a sorzó mozgatható oldalát úgy igazítjuk hozzájok, hogy a kvadrátok a sorzóban könnyen mozgathatók legyenek, ami után a sorzón lévő záróval jó erősen elzárjuk, nehogy az esetleg szélesebbre tolathassék és ez által a sorok egyenlősége koczkáztassék.

Példák: Ha 24 cicero szélességűre akarjuk a sorokat szedni, hat darab négyes kvadrátot fektetünk a sorzó fenekére s miután a sorzó mozgatható oldalát hozzáigazítottuk, ismét visszatesszük a kvadrátot helyükre.


36. Mi szükséges még a sorzóhoz, hogy azt használatba vehessük?

A sorzóhoz használatbavétel alkalmával még egy szedőlénia szükséges, amit rendesen használt félpetites ólom- vagy rézléniából magunk szoktunk készíteni és pedig olyképen, hogy az ólomléniát először valamivel hosszabbra hagyjuk, mint a szedendő sorok hosszúsága s azt a részt, mellyel hosszabb, azután úgy vágjuk le késsel vagy az ily célra szolgáló nyesőkéssel (Schnitzer), hogy a lénia felső részén egy kis kiálló csücske maradjon mind a két végén, amelyek segélyével ez a szedett sorok közül két ujjal könnyen kiemelhető legyen. Rézléniából csak reszelő segélyével készíthetünk magunknak szedőléniát, mely célra azonban sohasem szabad használni új rézléniát.


37. Mielőtt az ismert eszközökkel szedni akarnánk, mire van még szükségünk a szedéshez?

Mielőtt az ismert eszközökkel szedni akarnánk, még kéziratra (Manuscriptum) van szükségünk, amely valamely írónak papírra vetett eszméit és gondolatait tartalmazza, ami legtöbbnyire kézírás szokott lenni s ezért kéziratnak is nevezzük.


38. Mily eszközt szoktunk használni a kézirathoz?

A kézirathoz kézirattartót (Tenaculum) szoktunk használni, amely két részből áll: tenákulumból és divizóriumból. A tenákulumot a szekrény baloldalán a szekrény rekesztékeihez erősítjük, a divizóriummal pedig a kéziratot úgy erősítjük rá a tenákulumra, hogy a divizórium hosszában mindig az alatt a sora alatt álljon a kéziratnak, melyet épen leszedni szándékozunk, mi által elkerüljük az írt sorok kihagyását. A szabályt csak igen gyakorolt szedőknek nem kell betartaniok.

Jegyzet: A tenákulumot úgy erősítjük a szekrény baloldalának rekesztékeihez, hogy az alsó végén levő szeget a rekeszték közfájába beszúrjuk vagy pedig ha kézirattartónk olyan, a szintén rajta levő szorító készülék által erősítjük oda.


39. A körzeteken kivül milyen tárgyakat használunk még díszítésül?

A körzeteken kivül díszítésül használunk még ábrákat (chliché = klisé), vinyettákat (vignetta), fejléceket (Kopfleisten), záródíszeket (Schlussvignetta), sorkiegészítőket és egyéb újabb díszítményeket.


40. Mit nevezünk ábrának?

Ábrának nevezzük azokat a képeket, melyeket valamely tárgy vagy tárgyak, avagy személy vagy személyek szemlélhetővé tétele végett egyes könyvekben vagy ujságokban és egyéb nyomtatványokban is alkalmazunk.

Jegyzet. Lásd ábrákat a füzet elején.


41. Milyenek a különféle díszítményi tárgyak?

A különféle díszítményi tárgyak részint szintén ékítményi (ornamentikai) rajzfigurákból állanak, mint a körzetek, részint pedig bizonyos ábrázolatokból.

Példák:


42. Miből készülnek a különféle díszítési tárgyak?

A különféle díszítő tárgyak részint betűanyagból készülnek, részint fába vannak metszve, vagy horganyedzés (cyncographia = cinkográfia) és galvanizálás (a képnek rézszerű bevonása) útján állíttatnak elő, amely műveletek külön iparágat képeznek ugyan, de rokon iparágaknak nevezzük azokat is, mint a betűöntődét és tömörítődét (stereotypia).


43. Miket szoktunk használni még a szedésekben?

A szedésekben szoktunk még használni lénia-sarkokat, bajuszokat (Klammer), különféle jeleket, mint a naptárakban és számtani (matematikai) könyvekben vannak, nemkülönben kezeket és tömöntött lemezeket (Stereotyp-Platten), melyeket tömöntődék készítenek és sajátságuk az, hogy egész darab szedéseket, sőt egész oldalakat is egybeöntve tartalmaznak, amelyeket vagy pusztán hagynak, vagy fára erősítenek.

Példák:



AZ OSZTÁS ÉS TISZTOGATÁS

44. Mit kell tennünk rendszerint, mielőtt szedni akarnánk?

Mielőtt szedni akarnánk, rendszerint osztanunk (ablegen) kell, mert csak akkor nem kell ezt tennünk, midőn új betűkkel telített szekrényt kapunk, ami azonban csak ritkábban történik meg.


45. Mit értünk osztás alatt?

Az osztás alatt értjük a betűknek a szekrény megfelelő rekeszeibe való visszarakását, hogy ily módon lehetővé tegyük magunknak a szedést.


46. Milyeneknek kell lenni az osztani való betűknek?

Az osztani való betűknek a festéktől teljesen megtisztítottnak kell lenni, amit lúggal és vízzel való mosással szokott nyomás után a gépszemélyzet végezni. A rosszul mosott betűk nemcsak hogy nehezen oszthatók, de a szekrényben levő port magukra szedvén, a betűk megromlanak.


47. Mit kell tennünk, ha a szekrényben osztás előtt sok port találunk?

Ha a szekrényben sok port találunk, ki kell fujtatnunk egy erre a célra szolgáló fujtatóval (lásd segédeszközök között), amit rendesen úgy szoktunk végezni, hogy a szekrényt kivisszük szabad levegőre és a falhoz vagy más ily szilárd tárgyhoz félig dűlve oda állítjuk, azután a szekrény fölső rekeszeinél kezdve soronkint kifujtatjuk, majd pedig megfordítjuk s ismét fölülről kezdve még egyszer kifujtatjuk.


48. Hogy hívják azokat a sorokat, melyeket osztani akarunk és honnan vesszük azokat?

Az osztani való sorokat osztani való szedésnek hívjuk és a szedést vagy betűraktárból kapjuk, vagy pedig formaállványra vagy korrigáló székre állított formadeszkákról vesszük.


49. Mit értünk forma alatt?

A forma alatt értjük a szedésnek olyszerű összeállítását, mely azt a nyomósajtónak nyomásra alkalmassá teszi s mely a kinyomás után is ugyanabban az állapotban tétetik a formadeszkára.


50. Mit kell tennünk, mielőtt az osztáshoz fognák?

Mielőtt az osztáshoz fognánk, az osztani való sorokat meg kell áztatnunk, vagyis nedvesítenünk egy erre a célra szolgáló szivaccsal, hogy a betűk összetapadjanak a nedvesség által s mégis sikamlósságukkal könnyebben elválaszthatók legyenek egymástól.


51. Milyennek kell lenni az áztató szivacsnak?

Az áztató szivacsnak portól, piszoktól mindig tisztának kell lenni, sőt ha új szivacsot kapunk – mely a tenger fenekéről lévén szedve, rendesen homokos szokott lenni – azt langyos vízzel háromszor-négyszer jól ki kell mosnunk.


52. Az osztásnál mire kell különösen ügyelnünk?

Mivel a betűfajok között sokszor igen hasonlóak vannak, az osztásnál arra kell különösen ügyelnünk, hogy a betűket egymással össze ne keverjük, vagyis halakat (Fisch) ne csináljunk; ez okból mindig jól össze kell hasonlítanunk a szekrényben levő betűknek és az osztani való betűknek vonásait egymással s ha azoknak vonásai nagyon hasonlóak volnának, a betűk alján levő bevágásokat (signatura) kell összehasonlítanunk és csak ezeknek is megegyezése esetén szabad a betűket a szekrénybe osztanunk.


53. Hogyan kell az osztást eszközölnünk?

Az osztást akképen kell eszközölnünk, hogy az e célra szolgáló sorokat egy megfelelő hosszú szedőlénia segélyével felemeljük mind a két kezünk hüvelyk-, mutató- és középujjaival és a sorokat magán tartó szedőlénia egyik végét balkezünk középujjának oldalára, másik végét meg hüvelykujjunk tövénél tenyerünk élére állítjuk. Az igy elhelyezett osztani való sorok közül azután leveszünk egyes szavakat avagy szótagokat, elolvassuk, majd betűnként a szekrény illető rekeszei fölé visszük és a betűket beleejtjük, azaz beleosztjuk.

Jegyzet. Kérdezés esetén felelet helyett gyakorlatilag is be lehet mutatni az osztás e műtétét.


54. Hány sort szabad fölvenni a szedőléniára az osztáshoz?

Az osztáshoz kezdőknek eleinte csupán néhány sort szabad fölvenni és csak akkor szabad többet, mikor már a sorok fölemelésénél az illető osztó kellő jártassággal bir; nem célszerű azonban sohasem túl sokat fölvenni, mert ujjainkat annak súlya nagyon meggyengíti és idő múltán reszketegekké teszi.


55. Meddig kell folytatnunk az osztás műveletét?

Az osztást addig kell folytatnunk, mig a szedőlénián levő sorok el nem fogytak s ha elfogytak, ismét új sorokat veszünk fel a szedőléniára és ezt addig ismételjük, mig a szekrény meg nem telik betűkkel.


56. Ha az osztásnál a betűk nehezen választhatók el, mit kell tennünk?

Ha az osztásnál a betűk nehezen választhatók el, fölemelés előtt a sorokat oda kell veregetnünk valamely szilárd tárgyhoz, pld. az érclemezből készült hajó fenekéhez és ha még ez esetben is csak nehezen lennének szétválaszthatók, osztás közben ujjainkkal szétnyomkodjuk, de ha esetleg ujjainkkal erre nem lennénk képesek, a szekrény szélén nyomkodjuk szét egymástól.


57. Ha a szekrény már megtelt, mit kell még tennünk, mielőtt szedni akarnánk?

Ha a szekrény már megtelt, mielőtt szedni akarnánk, meg kell néznünk, hogy a rekeszek valamelyikébe nincsen-e nagyon kevés betű vagy talán nagyon sok. Ha nagyon kevés van, lehetőleg pótoljuk a megfelelő betűket betűraktárból vagy máshonnan és ha nagyon sok van, az illető betűkből annyit kiveszünk (kiraufolunk) és stanicliszerűen elkészített papírba teszünk, amennyinek kivétele után a többi betűknek megfelelő betűk maradnak a rekeszben. Ez esetben azonban, ha szükséges, még oszthatunk is a szekrénybe.


58. Hogy hívjuk azt a szekrényt, amelyben a betűk megfelelően vagy nem megfelelően vannak és a betűket, melyeket a szekrényből kiveszünk vagy beteszünk?

Azt a szekrényt, melyben a betűk megfelelően vannak, komplett szekrénynek s amelyben nem megfelelően vannak, defekt szekrénynek nevezzük, azokat a betűket pedig, amelyeket a szekrényekből kivenni szoktunk avagy amelyekkel a gyéren levő betűket szaporítani szoktuk, defekt betűknek mondjuk.


59. Az osztásból kikerülő fölösleges anyagokkal mit kell tennünk?

Az osztásból kikerülő fölösleges anyagokat, u. m. térzőket, kvadrátokat, ha azokat magunknál elhelyezni nem lehet vagy ha azokra már nincs szükségünk, a defektekkel együtt a betűraktárba (depôte) vagy más ily célra szolgáló helyre kell szállítanunk s a szedésben előforduló idegen betűket, melyeket osztás közben a szekrény párkányára állítunk, az illető szekrényekbe osztanunk vagy szintén elhelyeznünk.


60. Mit értünk a tisztogatás alatt?

A tisztogatás (Auframen) értjük a kinyomás után formadeszkára lőtt (állított) formának különböző alkatrészekre való szétszedését és megfelelő helyekre való rakását.


61. Milyen alkatrészekből szokott állni a forma?

A forma rendszerint egy vagy több oldalból (columna = columne) szokott állni, amelyek betűkből, betűanyagokból, léniákból vagy esetleg körzetekből és egyéb díszítményi tárgyakból is vannak szedve.


62. Hogyan kell a tisztogatást eszközölnünk?

A tisztogatást úgy kell eszközölnünk, hogy mindenekelőtt az oldalakat megáztatjuk, mint az osztásnál az osztani valót, azután a netán spárgával körülkötött oldalokról a spárgát szép csendesen levesszük vagy leoldjuk, azaz fölbontjuk s midőn ezekkel már készen vagyunk, az oldalokon levő oldalcímeket (columnentitel), oldalszámsorokat (pagina) és az oldalok alatt levő üres kvadrát- vagy stégsorokat (Anschlagzeilen), úgy nemkülönben a különböző címsorokat, kvadrátsorokat vagy stégeket, térzőket, léniákat és egyebeket kiszedjük s minőségük szerint csoportosítjuk vagy kiválogatjuk (szortírozzuk).


63. Hová kell tennünk a különböző betűanyagokat?

A különböző betűanyagokat többféle szekrénybe kell raknunk, aszerint, amint annak minősége megkívánja és pedig a léniákat léniaszekrénybe, a kvadrátokat, térzőket, négyzeteket az anyagszekrénybe (Material-Kasten), a körzeteket körzetszekrénybe (Einfassung-Kasten), a stégeket stégállványba vagy ládába.


64. Milyenek a különböző betűanyagok szekrényei?

A léniaszekrény rendesen úgy szokott készítve lenni, hogy a léniákat minőség és hosszúság szerint külön-külön lehessen elhelyezni; az anyagszekrény szintén úgy, hogy a különböző vastagságú és hosszúságú térzőket minőségük szerint és a kvadrátokat, négyzeteket betűvastagságuk szerint elhelyezhessük; a körzetszekrények pedig a figurák nagysága szerinti rekeszekre osztvák vagy pedig csak betűfiókokba tétetnek; a stégek állványa sok egyenlő nagyságú rekesztékből áll, a láda azonban nincsen részekre osztva.

Példák:

1. Lénia-szekrény.


2. Anyagszekrény.


3. Stégállvány.


65. Hogyan kell a különböző betűanyagokat elrendeznünk, hogy megfelelő helyökre tehessük?

Hogy megfelelő helyökre tehessük, a léniákat nagyság és minőség szerint kell rendeznünk (szortíroznunk), úgymint a finom, félkövér, kövér, dupla finom stb. vonalakat külön rakjuk, azután pedig mindegyiket hosszúságuk szerint összeválogatjuk; a térzőket először vastagságuk, azután hosszúságuk szerint válogatjuk össze, u. m. az ¼, ⅛ petites és ¼ cicerósokat külön tesszük, azután 2, 3, 4, 5, 6, 8 stb. cicero hosszúságuk szerint szedjük össze; a kvadrátokat csak betűvastagságuk szerint különítjük el és pedig aszerint, amint nonpareille, petit, borgisz, garmond, vagy cicero vastagságúak; a körzeteket figuráik szerint osztjuk be és a stégeket 2, 3 vagy 4 cicerós vastagságuk és 4, 8, 12 stb. hosszúságuk szerint rakjuk be az állvány rekeszeibe vagy pedig egy tömegben ládába tesszük.


66. Mit kell tennünk a tisztogatásnál a szövegbetűkkel?

A tisztogatásnál a szövegbetűket szükség esetén beleosztjuk az illető szekrénybe vagy pedig, ha arra szükségünk nincsen, lehetőleg egyenlő darabokba kell összeállítani, spárgával kikötni (körülkötni) és portopázsra tevén, egymás tetejére állítjuk, hogy sok helyet ne foglaljanak el, avagy pedig papirosba becsomagoljuk, azaz beütjük.


67. Mit nevezünk portopázsnak?

Portopázsnak (franciául: porte au page) nevezünk egy négy- vagy nyolcrét összehajtott papirívet, melyhez rendszerint vastagabb kiselejtelt (makulatura) papirost veszünk s melyet magyarul alátétnek nevezhetünk, miután rendesen nagyobb számú sorok aláhelyezésére használjuk, hogy ezzel a sorok esetleges továbbvitelét könnyebbé tegyük vagy hely nyerése végett egymásra állíthassuk.


68. Mit csinálunk a tisztogatásnál a címsorokkal?

A tisztogatásnál a címsorokat is fajuk szerint összeválogatva vagy eltesszük kikötve és papírba csomagolva a betűraktárba vagy az e célra szolgáló helyre, vagy pedig elosztjuk az illető szekrényekbe.


69. Milyenek a címbetűk szekrényei?

A címbetűk szekrényei háromfélék és pedig vagy rendes nagy szekrény vagy egy kisebb címbetűszekrény vagy végre betűfiók. (Lásd ábrákat a főbb eszközök között.)


70. Hogyan kell a szekrényekbe osztanunk a címbetűket?

A nagy és kis szekrénybe a címbetűket épp úgy kell beosztanunk, mint a szövegbetűket, azonban a fiókokba lécek közé kell raknunk ABC rendben s ha a lécek között a betűk esetleg el lennének dőlve, az elesett betűket fölállítanunk és úgy betennünk az illető betűket a megfelelő helyre.


71. Hogyan kell elosztanunk a törtszámokat?

A törtszámokat úgy kell elosztanunk, hogy a felső számokat, vagyis a számlálókat mindig a bal- és az alsó számokat, vagyis a nevezőket mindig a jobboldali rekesztékekbe osztjuk, a törtszámvonalakat pedig a számok végén levő rekesztékbe tesszük.

Példa:


72. Mit teszünk a szedésből kikerülő díszítményi és egyéb tárgyakkal?

A különféle díszítményi és egyéb tárgyakkal aszerint járunk el, amilyen anyagból azok készítvék. Ha a rendes betűanyagból készültek, egyszerűen eltesszük rendes helyére a szekrénybe, ha azonban fából valók vagy fára vannak erősítve, szárazra töröljük azokat s úgy tesszük az e célra rendelt helyre. Célszerű azonban a faanyagú tárgyakat egy kis olajjal bedörzsölni, hogy ezzel a fát a meggörbüléstől megóvjuk.



A TÖMÖRSZEDÉSRŐL

73. Milyen ágai vannak a betűszedésnek?

A betűszedésnek háromféle ága van, u. m.: tömör-szedés (compress), táblázat- (Tabella) szedés és mű- (akcidencia) szedés.


74. Mit értünk tömörszedés alatt?

Tömörszedés alatt értjük a szövegbetűknek folyólagos egymásra szedését, amely szedéshez tartoznak a hirlapok és a könyvek szedésének legnagyobb része.


75. Milyen betűnemet használunk a tömör szedéshez?

A tömörszedéshez a szövegbetűket (Brodschrift) használjuk és pedig a magyar nyelvnél a latin, a német nyelvnél a latin és német betűket.

Lásd az anyagok ismertetésénél.


76. Hogyan kell a sorzót kézben tartani?

A sorzót balkezünk tenyerében félig dűlt helyzetben kell tartanunk s hüvelyk ujjunkat mindig a legutóbb beletett betűre kell helyezni, hogy azzal együtt a belehelyezett betűket az eldűléstől megóvjuk.


77. Hogyan kell elhelyezni a betűket a sorzóban?

A betűket a sorzóban úgy kell elhelyezni, hogy azok fejjel befelé álljanak, vagyis úgy, hogy a betűkön levő bevágás (signatura) mindig kifelé essék.


78. Miképpen kell a betűkért a szekrénybe nyúlni?

A betűkért a szekrénybe úgy kell nyúlni, hogy azt a betűkép felőli végén fogjuk meg s azt a bevágással kifelé helyezhessük el a sorzóban, azért a betű fekvését, amelyért nyúlni szándékozunk, már előre megfigyeljük.


79. Mire használjak a zárkákat a szedésnél?

A zárkák közül szedés közben rendszerint a félnégyzetet használjuk a szavak közé, csak ritkábban a harmad zárkát. A többi zárkák csak arra szolgálnak, hogy vele az esetben, ha a szedett sor nem telnék meg kellőleg, a szavak közé belőlök annyit egyenletesen berakjunk, illetőleg műnyelven szólva beosszunk, amennyivel a sor teljesen megtelik. Az esetben pedig, ha a kivánt mennyiségű betűk nem férnének be, a harmad zárkából vagy félnégyzetből kicserélünk spáciummal vagy harmaddal annyit, amennyi után a kivánt betűket a sorba beleszoríthatjuk. A szavak közé sohasem szabad többet beosztani két egyharmados zárkánál vagy egy harmad és egy félnégyzetnél.


80. Hogyan kell a beosztást eszközölnünk akkor, ha minden szó között nem oszthatunk be egyenletesen?

Mivel előfordulnak olyan esetek is, midőn csak annyi terünk marad beosztásra, hogy még finom spáciumot sem oszthatunk be minden szó közé a szedés közben szedett félnégyzeten vagy harmadon kivül; vagy pedig midőn nem minden szó között kell kicserélnünk a szedett félnégyzetet vagy harmadot keskenyebb zárkával: akkor a beosztást úgy eszközöljük, hogy az előforduló írásjeleknél több beosztás maradjon, avagy az összetartozó szavak közé kevesebbet osztunk be s előtte többet.

Példa: E szövegben oly helyeken, hol nem szabad többet beosztani, feltűnés okáért kevesebb van a rendesnél beosztva. Igy például a névelő után nem szabad beosztanunk, ha előtte nem oszthatunk be, mert így: »nem szabad a névelő« olykép tűnik föl, mintha az a névelő nem a »névelő«, hanem a »szabad« szóhoz tartoznék. Ép így kell eljárnunk akkor is, ha egy kilogramm, két ház, jó ember, nagy öröm hasonló kifejezések fordulnak elő, vagyis a jelző és főnév közé csak akkor szabad beosztani, ha előtte is beoszthatunk (nyiló virág). De nem szabad a névutó előtt sem beosztanunk, igy e kifejezésnél: »öt év mulva« nem szabad sem az »öt« után, sem a »mulva« szócska előtt beosztanunk, ha mindenhová egyenletesen nem oszthatunk be, amint szabályszerűen beosztanunk kell.


81. Mire kell még különösen ügyelnünk a sorok beosztásánál?

A sorok beosztásánál arra kell még különösen ügyelnünk, hogy a beosztások lehetőleg egyenlően történjenek, vagyis ne legyen az egyik sorban a szavak között nagyon kevés hézag, a másikban pedig sok.

Példa: A sorok beosztásánál arra kell különösen ügyelnünk, hogy a beosztások lehetőleg egyenlően történjenek a szedett sorokban.


82. Hogyan kell a sorokat megtölteni?

A sorokat akként kell megtölteni, hogy addig szedjük bele a szükséges betűket, mig a szavak vagy szótagok azt megengedik, vagyis ha már nem fér be valamely, szótag, akkor azt már egészen átvisszük a következő sorba és a hézagot a sornál kitöltjük kizáró betűanyaggal.


83. Mikép kell a szavakat a sor végén elválasztani?

A szavakat, ha valamely szótagja nem fér már be a sorba, úgy kell elválasztani, hogy se két keskeny betű (ti-zed) a sor végén ne maradjon, se pedig két betűt (ké-ri) át ne vigyünk. Ez esetekben vagy be kell szorítanunk a kizárandó sorba a következő szótagot is, vagy átvinni a következőbe az illető szótagot.

Példa: Behozzuk így: . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . tized
kéri, így átvesszük.


84. Hogyan kell elválasztani az összetett szavakat a sor végén?

Az összetett szavakat nem szabad úgy elválasztanunk, hogy az első szó végéből egy szótagot átvigyünk a következő sorba (hoz-zácsatolni), vagy a második szó elejéből egy szótagot a sor végén az előbbi szóhoz hozzácsatolnunk (hozzácsa-tolnunk). Ezeknél is vagy egy szótagot kell még a sorba beszorítani vagy át kell vinni a szótagot a következő sorba.


85. Mire kell különösen ügyelnünk az elválasztásnál?

Az elválasztásnál arra kell különösen ügyelnünk, hogy a szótagok az elválasztás következtében valami kellemetlen értelmet ne nyerjenek.

Példa: X. vagy Y. herczeg volt a vásár-ló.


86. Az elválasztási szabályok tekintetében mikor tehetünk kivételt?

Az elválasztási szabályok tekintetében kivételt csakis akkor tehetünk, ha a sorok oly keskenyre lesznek szedve, hogy a szabályok betartása e miatt lehetetlenné válik; a kellemetlen értelmet kölcsönző elválasztást azonban sohasem szabad eszközölni.


87. Mire használjak a négyzetet és kvadrátokal?

A négyzetet és kvadrátokat arra használjuk, hogy azokkal a nem teljes sorok előtt levő vagy utánuk következő üres hézagokat kitöltsük.


88. Minek nevezzük azokat az ürességeket, melyek a csonka sorok előtt és után vannak?

Azokat az ürességeket, melyek a csonka sorok előtt vannak, bekezdésnek (Alinea), azokat pedig, melyek a sorok után következnek, kimenetnek (Ausgang) nevezzük.


89. Hová alkalmazzuk a bekezdéseket és kimeneteket?

A bekezdéseket és kimeneteket a kézirat minden szakaszánál (passzus) alkalmazzuk és pedig úgy, hogy ahol az iró a sorokat beljebb irja vagy ha nem is irja beljebb, de előtte nem irta a sort a pont után tele, ott bekezdünk; ahol pedig az iró a pont után a sort nem irja tele vagy ha az utána való sort beljebb kezdi, ott kimenetet csinálunk.

Példa:

Itt a »Példa« szó előtt bekezdtünk, utána pedig kimenetet csináltunk.


90. Hogyan kell eszközölni a bekezdést?

A bekezdést különbözőképen kell eszközölnünk, amint azt a sor szélessége megkivánja és pedig 12 cicero szélességig egy négyzettel, 12– 16 ciceróig másfél négyzettel, 16–20 ciceróig két négyzettel, 20–28 ciceróig két cicerós kvadráttal, 28–36 ciceróig három cicerós kvadráttal, 34–48 ciceróig négyes kvadráttal és 48 cicerón felül öt ciceróval szoktuk a sorokat behúzni, vagyis bekezdeni. Utóbbi időben azonban úgy is szokták a bekezdést alkalmazni, hogy 24 ciceróig csak egy négyzettel, 24-től kezdve két négyzettel kezdenek be.


91. Milyen szabályt kell betartanunk a kimenetnél?

A kimenetnél azt a szabályt kell betartanunk, hogy a kimenetsor sohasem lehet rövidebb, mint a milyen szélességű a bekezdett sor behúzása, vagyis ha a bekezdés három cicero, ennél keskenyebbre menő betűkből kimenetet nem csinálhatunk, hanem vagy behozzuk (einbringen), illetőleg beszorítjuk azokat vagy az előbbi sorokat annyira kihajtjuk (austreiben), kiverjük, kikergetjük, azaz a szavak közé annyit beosztunk, hogy azoktól annyi betűt visszakapjunk, amennyi a kimenetsor kellő szélességéhez okvetlenül szükséges.

Példa: így nem szabad a kimenetsornak lenni:

sor.

Igy nem stb.

Hanem legalább ilyennek kell lenni:

ilyennek.

Igy nem.


92. Miképen alkalmazzuk az írásjeleket a szedésnél?

A szedésnél az írásjeleket (interpunctió) különbözőképen alkalmazzuk és pedig a kérdő- és felkiáltójelek, kettős pont, pontosvessző elé egy spáciumot teszünk; a pont, vessző, komma, kötőjel (divis), idézőjel, zárójel elé nem teszünk semmit, azonban a gondolatjelnél (minus) elől-hátul olyan zárkát teszünk, a milyent a szavak közé.

Példák: m ? m ! m : m ; m. m, m- "m" »m« (m) [m] – m –


93. Milyen kivételes szabály fordul elő a zárójel és idézőjel alkalmazásánál?

A zárójel és idézőjel alkalmazásánál az a kivételes szabály fordul elő, hogy a második [)] zárójelet és idézőjelet [«"] nem a betűn levő bevágással ki felé tesszük a sorzóba, hanem a bevágást befelé fordítjuk. Némely helyen azonban az ujabb («) idézőjelnél nem a másodikat fordítják be, hanem az elsőt.

Példa: «Isten áldja a művészetet!»


94. Milyen különleges szabálya van a kötőjelnek?

A kötőjelnek alkalmazását a sor végén lehetőleg kerülni kell, de ha mégis elkerülhetlen annak alkalmazása, az a különleges szabálya van, hogy egymás után csak három sor végén fordulhat elő, négyszer már nem szabad, ha csak a sorok nem túlkeskenyek. Különben a sorokat úgy kell szorítanunk vagy kivernünk, hogy ezt kikerüljük.


95. Hová használjuk a kérdőjelet?

A kérdőjelet csakis kérdőmondatoknál használjuk és ahol a mondat nem kérdőalakban van s mégis volna kérdőjel írva, ott a kérdőjelet bátran elhagyhatjuk, sőt olyankor is, ha kérdőalakban van ugyan a mondat írva, de nem egyenes felhívó kérdést képez, valamint akkor, ha a mondatban a kérdés mellett a válasz is benn van.

Példák: Egyenes felhivó kérdés: Hová használjunk kérdőjelet? – Nem egyenes felhivó kérdés: Nem tudom, munkámat jól végeztem-e. – A mondatban a kérdés mellett a felelet is megvan: Hogy munkámat jól végeztem-e, nem tudom.


96. Mikor használunk felkiáltójelet?

Felkiáltójelet csak igen ritkán használunk s csakis akkor, ha valamely mondatot különösen hangsúlyozni akarunk vagy ha a mondat parancsoló alakban van írva. A kitörő szóknál, mint vajh! oh! ma már nem igen használunk felkiáltójelet, hanem inkább a mondat végén.

Példák: Parancsoló alak: Azt ne tedd! – Vesszen a rossz és jöjjön a jobb kor! – Hangsúlyozott mondat: Kívánom, hogy úgy legyen! – Kitörő szókkal biró mondatok: Vajh, mi szép a tündérálom! Oh, mikép hullnak el jobbjaink!


97. Hogyan használjuk a kettős pontot és pontos vesszőt?

A kettős pontot és pontos vesszőt főkép körmondatoknál használjuk, a midőn a körmondatban levő mondatokat egymástól pontos vesszővel választjuk el s a körmondat első részét a másodiktól pedig kettős ponttal. Ezen kivül a kettős pontot használjuk még olyankor, midőn valamely szó után valamit részletezni akarunk; pontos vesszőt pedig még akkor, ha a mondatok nem tartoznak egybe, de összefüggésüknél fogva nem akarjuk mégsem egymástól elkülöníteni, valamint egyes pontozatok felsorolásánál és neveknél, ha állással vagy foglalkozással vannak felsorolva és ezek közt vesszők használtatnak.

Példák: Körmondat: Ha a szedő kellő elméleti képzettséggel bir; ha munkájánál óvatos és figyelmes; ha a tipográfiai szabályokat ismeri: akkor szedésében nem fordulhatnak elő helyesírási hibák; nem találhatók temetések, lakodalmak és suszterek; nem fedezhetők föl ízléstelen tipográfiai hibák.

Részletezések: ilyenek a következők: – tagjai ezek: – Van sokféle betű: garmond, cicero, petit stb.

Egybe nem tartozó, de különben összefüggő mondat: Az ember gyarló teremtmény; sohasem ment egészen a tévedésektől és hibáktól, de a tévedéseket és hibákat csökkenteni lehet, ha az ember óvatos és figyelmes.

Egyes pontozatok fölsorolása: Legfőbb dolog a jó szedésnél: a) figyelmes munka; b) a kellő képzettség birása. – Milyennek kell lenni annak, aki munkájával haladni akar? Aki munkájával haladni akar: 1. kellőleg képzettnek; 2. szorgalmasnak; 3. ügyesnek kell lennie.

Nevek felsorolásánál, ha ranggal és foglalkozással vannak s ezeknél vessző van használva: Horváth István, a hazai takarékpénztár igazgatója; Solymossy a Népszinház tagja stb.


98. Hová használjuk a pontokat?

A pontokat befejezett mondatok után teszünk, valamint szavak rövidítésénél és oly kérdőmondatoknál, midőn az nem egyenes, felhívó kérdőmondat.

Példák: A mai kor tőlünk is sokat kiván. Nem szabad tehát magunkat elhanyagolnunk, hanem önképzés utján képzettségünket folyton fejlesztenünk kell. – Rövidített szavaknál: Tud. Akad. = Tudományos Akadémia. – Nem egyenes, felhívó kérdőmondat: Bár igyekeztem munkámat jól végezni, de nem tudom, érdemelek-e érte mégis elismerést.


99. Milyen helyeken használunk vesszőket?

Vesszőket (comma) a legtöbb helyeken használunk. Használjuk összevont és összetett mondatoknál, tulajdonnevek felsorolásánál, utójelzőknél, vonatkozó névmásoknál, kötőszóknál, közbevetett mondatoknál és néha felkiáltójelek helyett.

Példák: Összevont mondatnál: Az ujság, könyv, meghivó és gyászjelentés könyvnyomdai termékek. – Összetett mondatnál: a könyv is hasznos, az ujság is hasznos. – Tulajdonnevek fölsorolásánál: Duna, Tisza, Száva, Dráva; Péter, Pál; Kinizsi, Rákóczi. – Utójelzőknél; Mátyás, az igazságos, jó király volt. – Vonatkozó névmásoknál: Derék ember, aki előre törekszik. – Kötőszóknál: Szép a reménység, de csak akkor, ha beválik. – Közbevetett mondatoknál: Az az ember, aki nem igyekszik, hátramarad. – Felkiáltójel helyett: Ah, már rég nem láttalak! – Különösen a következő szavak előtt kell vesszőket használnunk: ki, aki, mi, ami, mely, amely, mint, amint, hogy, minthogy, mivel, mert, akkor, midőn, úgy, hogy, mig, amig, mikor, amikor, mindamellett, hanem, de, ámde, noha, miért is, azért is, ennélfogva, minélfogva, amennyiben, miszerint, továbbá, nemkülönben, úgyszintén, ha, mintha, valamint, habár, mindazonáltal stb.


100. Hová használjuk a kötőjelet a szóelválasztásokon kivül?

A kötőjelet (divis) a szóelválasztásokon kivül az összetett szavak között használjuk olyankor, ha a szavak az összetétel által nagyon hosszúra nyúlnának és ha az összetételből a szavaknak kétféle értelme is lenne, nemkülönben akkor, ha számjegyekhez ragokat kapcsolunk és egyes tulajdonneveknél.

Példák: Hosszabb összetett szavaknál: fűszerárú-kereskedés, azonban vaskereskedést egy szóba kell szedni. – A távbeszélő-készüléket is össze kell kötni, de a dolgozó embert nem, mert a távbeszélő-készülék nem maga beszél, hanem csak beszélnek vele, de az embernél a »dolgozó« szó csak jelző, mert az ember maga dolgozik. – Kétféle értelmet adó összetételeknél: terembejárat. E szó kétféle értelmet ad: terembe-járat és terem-bejárat. Ha az elsőt akarjuk kifejezni, akkor egy szóba szedjük, de ha a másodikat, akkor kötőjelet alkalmazunk. – Számjegyeknek raggal való összekötésénél: 1897-ben, 1-ső, 2-ik, 1-ször stb. – Tulajdonneveknél: Nagy-Kanizsa, Turócz-Szent-Márton.


101. Hová használjak a zárójeleket?

A zárójeleket olyan helyekre használjuk, ahol valamit mellékesen meg akarunk jegyezni vagy könnyebb megérthetés végett valami szót közbeszúrunk.

Példák: Mellékes megjegyzésnél: Sokat dolgoztam munkámmal (amit ugyan szívesen tettem), csak aztán ne vesszen kárba! – Könnyebb megérthetés végett: a múlt évben (1896-ban).


102. Mikor használunk idézőjeleket?

Idézőjeleket akkor használunk, ha valakinek szavait vagy mondatait idézzük és ha valami címet idézünk. A címek idézését azonban utóbbi időben már elhagyják és e helyett az illető címeket vagy kiemelik, avagy pedig annak minden egyes szavát nagy betűvel (verzál) kezdik.

Példák: Valaki szavainak idézésénél: Azt mondta Széchenyi István: »Magyarország nem volt, hanem lesz« és úgy látszik, igaza volt. Címek idézésénél: »Grafikai Szemle«, »Vasuti és közlekedési közlöny«. E helyett azonban most már így szednek: Grafikai Szemle, Vasuti és közlekedési közlöny.


103. Hogyan használjuk a gondolatjelet?

A gondolatjelet (minusz) közbevetett mondatoknál használjuk, valamint párbeszédeknél regényekben; mondatok után azonban nem használunk, ha a kéziratunkon irva volna is, ha csak a szerző külön nem kívánja azt valamely okból.

Példák: Közbevetett mondatoknál: Elérjük czélunkat – ha reményünk nem csal – csak kitartás kell hozzá. – Párbeszédeknél:

Miért tanulsz te szorgalmas fiú?

Azért, hogy magamat minél jobban kiképezzem.


104. Mikor használjuk a pontot a zárójelen és idézőjelen kivül és mikor belül?

A pontot a zárójelen és idézőjelen kivül akkor használjuk, ha a zárójelekben vagy idézőjelekben foglalt szavak nem önálló mondatok, hanem valamely mondatnak csak egy részét képezik; belül pedig akkor, ha a záró- vagy idézőjelek közötti szavak önálló mondatok.

Példák: Nem önálló mondatoknál: Sok ember volt Budapesten a mult évben (1896-ban). Azt mondják, hogy a harcban küzdeni »vitézség«. – Önálló mondatoknál: Petőfi azt mondta: »Egy gondolat bánt engemet.« Sokat kell küzdeni manapság a megélhetésért. (Csak kevesen vannak, akiknek az életük kevés gonddal jár.)


105. Mikor szabad a szedésben rövidítéseket használni?

A tömörszedésben a rövidítéseket (abreviáció) csak akkor szabad használni – akár van az a kéziratban, akár nincs – ha azok nagymennyiségben fordulnak elő. Kivételt csak egyesek képeznek, mint például a t. i. (tudniillik), u. m. (úgymint), stb. (s a többi) és a számok után alkalmaztatni szokott frt (forint), kr. (krajczár), t.-c. (törvénycikk), kg. (kilogramm), dg. (dekagramm) stb., de ha a szavak előtt számok nincsenek, szintén ki kell szedni. Egyébként rövidítéseket csak akkor szabad még használnunk, sőt akkor magunk is rövidíthetünk, ha bizonyos szöveget egy sorba vagy valamely térre be kell szorítanunk.


106. Mikor nem szabad számjegyeket használni a tömörszedésben?

A tömörszedésben számjegyeket nem szabad használni, ha az író azt úgy írta is, midőn azok egyszerű számneveket képviselnek.

Példa: Két héten, nyolc nap, tizenöt esztendő s nem 2 héten, 8 nap, 15 esztendő.


107. Hogyan alkalmazzuk az idegen betűket a sorokban?

Az idegen betűket úgy alkalmazzuk a sorokban, amint azt a kéziratban aláhúzással megjelölve találjuk, amely aláhúzás lehet egyszeres, kétszeres, sőt háromszoros is s kiterjedhet az egyes betűkre, szavakra és mondatokra is.


108. Mi célból alkalmazzuk az idegen betűket a sorokban?

Az idegen betűket a sorok között a célból alkalmazzuk, hogy vele egyes betűket, számokat, mondatokat olvasás közben föltűnővé tegyünk, vagyis azoknak ezzel nyomatékot adjunk, azért az idegen betűknek ez alkalmazási módját kiemelésnek nevezzük.

Lásd »kiemelésnek« szót.


109. Hogyan kell kiemelnünk, ha egyszeresen vagy többszörösen van a kéziratban az aláhúzás?

Ha egyszer van aláhúzva a kéziratban, kurzivval vagy spáciummal ritkítva szedjük a betűket, amit spacinirozásnak nevezünk; a kétszer aláhúzottat feketébb betűkkel szoktuk szedni, a háromszor aláhúzottat pedig vagy nagyobb betűkkel vagy nagyon fekete betűkkel. Ha egy szövegben kurzív és ritkítás is előfordul, megkülönböztetésül a kurzívból szedendőket hullámvonallal (~~~~~~~) és pontozatokkal (................) is szokták jelölni.


110. Hogyan kell eszközölnünk a spacinirozást?

A spacinirozást úgy kell eszközölnünk, hogy a szó minden betűje után teszünk egy spáciumot. Számokat (akár arabst, akár rómait) azonban nem szabad ritkítani, de az összetett szavak közt használt kötőjel előtt és után szintén kell tenni spáciumot, kivéve, ha a kötőjel a sor végére esik.


111. Ha egy sort szedtünk s kizártuk, mit kell tennünk?

Ha egy sort szedtünk s megfelelőleg kizártuk, a sor alul a sor fölött álló szedőléniát csücskénél fogva a jobb kézen levő hüvelyk- és középujjunkkal ki kell emelnünk és a sor után kell tennünk, hogy a szedett sort hátranyomván, rászedhessük a szedőléniára a következő sort.


112. Hányfélekép szedetnek a sorok?

A sorok kétféleképen szedetnek és pedig ritkítva (durchschossen) és ritkítatlanul (undurchschossen), amit negyedpetites térzőkkel eszközlünk legtöbbnyire, de szoktunk ezen kivül nyolcad- és félpetites vagy negyedciceros térzőkkel és reglettákkal is ritkítani.


113. Mikép ritkítjuk a sorokat a térzővel?

A sorokat a térzővel úgy ritkítjuk, hogy a sor kizárása után rátesszük a sornak megfelelő hosszú térzőt, mely leginkább egy darabból szokott állni, de megtörténik többször, különösen szélesebb soroknál, hogy két, sőt három darabból lesz egymás mellé téve a megfelelő hosszúságig. Cicerós térzőül cicero spáciumot szoktunk használni.


114. Hogyan kell a térzőket alkalmaznunk, ha azok több darabból lesznek összeszedve?

Ha több darab térzővel ritkítjuk a sorokat, a térzőket a sorok után úgy kell alkalmaznunk, hogy a különböző nagyságú darabok a sorok után váltakozva legyenek betéve, nehogy a szedésünk e miatt esetleg ketté váljék.

Példa: Ha 28 cicero szélességű sorokat szedünk s ehhez egy 12 és 16 cicero hosszú térzőt használunk, egyszer a 16 ciceróst tesszük jobbról s a 12-tőst balról, másszor pedig a 12-tőst jobbról s a 16-ost balról.


115. Mit kell tennünk, ha a térzőt vagy térzőket a sor után már rátettük?

Ha a térzőt vagy térzőket a sor után már rátettük, akkor a szedőléniát a sor alul kivisszük s a sor után tesszük és úgy folytatjuk a szedést.


116. Mit kell tennünk, ha a sorzó már megtelt sorokkal?

Ha a sorzó már megtelt sorokkal, azokat a sorzóból kiemeljük (ausheben), amit úgy szoktunk eszközölni, hogy mind a két kezünk mutató- és hüvelykujjával a sorokat alul és felül megfogjuk, a sorok két végénél pedig a betűket középujjainkkal összeszorítjuk s igy azokat a sorzó hátulsó részének visszanyomásával kiemeljük.

Jegyzet. Gyakorlatilag is mutatható.


117. Mikor szabad csak megtelt sorzóból kiemelnünk?

Megtelt sorzóból csak akkor szabad a sorokat kiemelnünk, ha elég gyakorlatunk van a kiemelésben; kezdőnek azonban csak fokozatosan két vagy három sort szabad eleintén kiemelni.


118. Hová kell emelni a sorzóból a kiemelt sorokat?

A sorzóból a kiemelt sorokat hajóra kell emelni, amelyet rézsút balra dőlve szekrényre vagy formaállványra szoktunk tenni, de utóbbi esetben a hajót a jobb oldala alá tett stéggel állítjuk féloldalra s a kiemelést a hajóra addig ismételjük, mig a hajó tele nem lesz, vagy mig a szedni valónk el nem fogy, illetőleg még kéziratunk ki nincsen szedve.


119. Hogy hivjuk a hajóra emelt sorokat?

A hajóra emelt sorokat szedésnek s a hajót megtöltő szedést hasábnak nevezzük, ezért az olyan keskeny és hosszú hajót, melyre a szedést emeljük, hasábhajónak hívjuk.


120. Mit teszünk, ha a kéziratban jegyzetek is vannak?

Ha a kéziratban jegyzetek is fordulnak elő, a jegyzeteket a hasábban oda kell szednünk, ahol a szövegben előfordulnak.


121. Hogyan kell szednünk a jegyzeteket?

A jegyzeteket cicero és garmond szöveghez petitből, petithez nonpareilleből, mittelhez és terciához garmondból s a texthez ciceróból szoktuk szedni; csak külön kívánságra szedjük esetleg nagyobból vagy kisebből egyiknél vagy másiknál.


122. Milyen jeleket szoktunk használni a jegyzetek elé?

A jegyzetek elé rendesen egy, kettő vagy három csillagot (*, **, ***) szoktunk használni, de ha sok a jegyzet, fölső törtszámokat alkalmazunk (1 2 3 4 5 6 7 stb.). Néha azonban kereszteket is († †† †††) használunk, de csak olyankor, ha jegyzetünk kétféle s csillag már van használva. A csillagok, keresztek és törtszámok mellé szoktunk használni zárjeleket is [*) †) 1)], de a díszmunkáknál ezek rendszerint elhagyatnak.


123. Mit szoktunk még használni a jegyzetekhez?

A jegyzetekhez elülről finom vonalakat is használunk a bekezdés szélességéhez képest két cicerótól nyolc ciceróig és pedig úgy, hogy a lénia mindig csak olyan hosszú legyen, amely a bekezdést és a jeleket jól eltakarja. Díszesebb munkáknál azonban ezt is elhagyjuk.

Példa: A jegyzetet*) a hasábban oda kell szedni, ahol előfordul.
_________
* A jegyzet különben az oldalak aljára tartozik.


124. Ha a hajó tele van, mit kell a hasábbal tennünk?

Ha a hajó tele van, spárgával (zsinórral) kikötjük, azaz körülkötjük a hasábot olyképen, hogy a hasáb felső jobb sarkához illesztjük a spárga első végét s azt balkezünk mutatóujjának csuklójával leszorítva tartjuk mindaddig, mig a kezdő saroktól jobboldalon lefelé szilárdan húzott spárgát a hasáb alsó végén a baloldalon és felső végén keresztül nem húzzuk, amidőn a spárgát a hasáb alsó végének tartásával szintén ráhúzzuk s ismét odafogjuk a kezdő sarkon álló ujjunkkal; azt megismételvén még kétszer vagy háromszor, a hasáb felső balsarkánál végre megállapodunk és ha a spárga még hosszú, egy tenyérnyi hosszú darabot fönhagyva, elvágjuk. Az igy fönhagyott darab spárgát azután a hasáb felső végének közepén a rajta lévő spárga alá dugjuk és hurok-alakban egész a bal sarokba szorítjuk.

Jegyzet. Gyakorlatilag is mutatható.


125. Mit szoktak még tenni némely helyen kikötés helyett a hasábbal?

Némely helyen a hasáb mellé kampós vasléczet állítanak s két hozzá való faékkel, melyet egymás ellen állítanak, a hasábot megszorítják.


126. Mit kell tennünk a hasábbal, ha már kikötöttük?

A hasábot a kikötés után nyomban a lehúzó kézi sajtóhoz visszük a hajóval együtt levonat készítése végett oly célból, hogy a hasábban előforduló hibák kijavíttassanak a levonaton.


127. Kézi sajtón kivül mivel készítünk még levonatokat?

Szokás a hasábot lehúzó kefe segélyével is levonni, olyanformán, hogy a hasáb szélességénél jóval szélesebb és nyirkos, tiszta papirost ráteszünk a festékező hengerrel már előbb befestett hasábra, azután még egy másik bármilyen papirost teszünk a fölé s a kefe szőrmés oldalával alulról vagy felülről kezdve keresztben végigverünk rajta. Az ily levonatokat kefe-levonatnak szoktuk nevezni.

Jegyzet. E levonat-készítési módot kerülni kell, mert nagyon rontja a betűket és ezenkivül nem jól javíthatók.


128. Milyen eszközök fordulnak még elő korrektura-levonat készítéséhez?

Szokás még olyan előkészület után, minőt a kefe-levonatoknál alkalmazunk, a kefe helyett kis kézi vagy egyéb hengerrel is levonni a hasábot, olyképen, hogy azt végiggurítjuk rajta, némi nyomást gyakorolván mindkét kezünkkel a henger két fogó végén a hengerre.

Lásd ábrák között a korrekturalehúzó-készüléket.


129. Mielőtt a hasáb levonatnék, mit szoktak tenni némely helyen a kikötött hasábbal?

Mielőtt a hasáb levonatnék, némely helyen portopázsra (porte au page = alátét) teszik s annak a két oldalán fenhagyott széleit a hasábhoz fogva és a hasáb két végén alul mind a két kéz kis és gyűrűs ujjaival oldalra fektetett helyzetben tartva viszik levonás végett a sajtóhoz, mi közben két kezünk többi ujjaival a hasáb alsó részének derekát tartjuk.

Jegyzet. Gyakorlatilag is mutatható.


130. A javítás végett készített levonatokat kinek adjuk?

A javítás végett készített levonatot a megfelelő sorrendbe szedett kéziratokkal együtt át kell adni az illetékes egyénnek, aki a javításokat a levonatokon eszközli s akit magyarul javítnoknak, de leginkább csak latinul korrektornak nevezünk s a kijavított levonatot pedig korrekturának hívjuk.



A KORRIGÁLÁS ÉS A MUTÁCIÓ

131. Hogyan történik a javítás?

A javítás (korrigálás) úgy történik, hogy a hasáb szövegében előforduló hibák keresztülhúzatnak bizonyos jelekkel s ugyanolyan jelet a levonat papirosának szélére is irunk, azután a jelek mellé irjuk a bejavítandó egyes vagy több betűket vagy szavakat is.

Lásd a korrektura-mintát a következő oldalon.


132. Minek nevezzük a szedésben előforduló kétszeres szedést s kisebb és nagyobb kihagyásokat?

A szedésben előforduló kétszeres szedést lakodalomnak, a kisebb kihagyást suszternek, a nagyobbakat pedig temetésnek nevezzük.


133. A kész korrekturával mit kell tennünk?

Ha a korrektor munkájával már elkészült és nekünk a korrekturát kiadta, a hasábot a hajó jobboldalára tesszük, az áztató szivaccsal megáztatjuk, azután a hasábot felnyitjuk, azaz a körülkötött spárgát a hasábról levesszük vagy szép lassan föloldjuk, majd megkezdjük a hasábban a javítást (korrigálást).


134. Hogyan végezzük a korrigálást?

A korrigálást úgy végezzük, hogy az összevágó jelek alapján a hasábból ár segélyével a javítás szerint kivesszük a kiveendő betűket s helyette a javított betűket betesszük.


135. Milyennek kell lenni a korrigáló árnak s hogyan kell vele dolgoznunk?

A korrigáló árnak mindig jó hegyesnek kell lenni s ha esetleg már kissé tompa lenne a hegye, fenőkövön meg kell hegyesítenünk és akár szavakat javítunk be a hasábba, akár csak egyes betűket, jobbról az ár segélyével, balról pedig bal mutatóujjunknak hegyével az illető szót mindig egészen fölemeljük s ha a szót ki kell cserélnünk, egészen kivesszük a fölemelt szót; ha pedig csak egyes betűket kell belőle kivennünk, akkor a jobb kezünk mutató- és hüvelykujjával az illető betűket kivesszük és úgy tesszük be helyettük az újakat, az ár talpával pedig a betűket leütjük.


136. Helyes-e az árhegyet a betűkbe szúrni és úgy venni ki a betűket?

Az ár hegyét a betűkbe szúrni és úgy venni ki a betűket nem helyes, mert ezáltal a betűkben nagy kárt teszünk.


137. Mit kell tennünk, ha a bejavítandó betű vékonyabb lenne, mint amely a hasábban volt?

Ha esetleg a bejavítandó betű vékonyabb lenne, mint amely a hasábban volt, a zárkákból olyant teszünk be a szavak közé, amely a javított betűvel együtt teszi ki azt a vastagságot, amilyen vastag az előbbi betű volt.


138. Hogyan járunk el akkor, ha a bejavítandó betű vastagabb lenne, mint amely a hasábban volt?

Ha a bejavítandó betű vastagabb lenne, mint amely addig a hasábban volt, akkor a szavak közül valamely beosztott zárkát vagy több zárkát is kiveszünk vagy szükség esetén a szavak között levő vastagabb zárkákat vékonyabb zárkákkal cseréljük ki s ez által az illető betűt a sorba behozzuk.


139. Miképen eszközöljük a korrigálást akkor, ha szavak vannak kijavítva?

A korrigálást az esetben is, ha szavak vannak kijavítva, úgy eszközöljük, hogy ha a bejavítandó szó keskenyebb, mint az előbbi volt, a szavak közé beosztunk, ha pedig szélesebb az új szó, mint a régi, kiveszünk a szavak közül.


140. Mily módon javítjuk ki azt, ha esetleg szavak vagy sorok kétszer vannak szedve vagy talán ugyanazok kihagyattak?

Ha szavak vagy sorok kétszer vannak szedve s igy lakodalmat csináltunk, avagy szavak vagy sorok vannak kihagyva, azaz susztert vagy temetést csináltunk, az illető sort, melyben a korrigálás történik, sorzóba kell vennünk s addig kell szorítanunk, illetőleg a szóközöket szűkítenünk vagy tágítanunk, illetőleg kergetnünk, míg a javítás által támadt hézag betöltve vagy a kimaradt betűk behozva nincsenek. Szükség esetén e miatt több sort is újra kell kizárnunk, esetleg a legközelebbi kimenetig is mennünk.


141. Mit kell tennünk akkor, ha a korrigálást befejeztük?

Ha a korrigálást befejeztük, ismét ki kell kötnünk a hasábot s eltennünk oda, ahol volt vagy oda, ahová a javított hasábot tenni kell. Szokás azonban a hasábokat kikötetlenül is eltenni, különösen hirlapoknál, de akkor a korrigálás után a hasábot esetleg még egyszer meg kell áztatnunk, hogy a betűk el ne dőljenek.


142. Milyen betűszedési műveletet végzünk még úgy, mint a korrigálást?

A korrigáláson kivül még a mutációt szoktuk úgy végezni, mint a korrigálást, vagyis ár segélyével kész szedésben.


143. Mit nevezünk mutációnak?

Mutációnak azt a betűszedési műveletet nevezzük, midőn valamely kész szedésben a számokat újakkal kicseréljük vagy ha egyes szavakat vagy sorokat megváltoztatunk az erre a célra szolgáló kézirat szerint.

Jegyzet. Tanítás esetén a korrektura-mintát néhányszor el kell jól olvastatni és le kell íratni, hogy: 1. miképen lesznek a betűhibák kijavítva, 2. hogyan jelöljük az új bekezdést, 3. a szedésből kiveendő betűket és szavakat, 4. a kihagyásokat, 5. fordított betűket, 6. a talppal fölfelé álló (blokált) betűket, 7. a szavak és sorok között előforduló feketeségeket (Spiesse), 8. a szórendváltoztatást, 9. a szétválasztandó és összetartozó betűket és sorokat, 10. a helytelen beosztást, 11. a térző hiányát, 12. a ritkítandó kurzívból és kövérebb betűkből szedendő sorokat, 13. a görbén álló sorokat, 14. a ritkított szavak összevonását, 15. a sorok beljebb vagy kijebb állítását és. 16. a bekezdés elhagyását.



MŰVEK ÉS UJSÁGOK SZEDÉSE

144. Milyen részekre szoktak felosztva lenni a művek és ujságok?

A művek (Werk) rendesen fejezetekre és kisebb szakaszokra szoktak felosztva lenni, az ujságok (Zeitung) pedig rovatokra (Rubriken), cikkekre (Artikel) és kisebb közleményekre (Mittheilungen).


145. Mivel kezdődnek rendszerint a művek és ujságok egyes részei?

A művek és ujságok egyes részei rendszerint címmel szoktak kezdődni, még pedig rovatok, fejezetek és cikkek mindig külön álló sorokkal, a kisebb részek azonban hol külön álló címmel, hol pedig csak az első sor elején elhelyezett címmel, vagyis vezérszavakkal (Schlagwörter) bírnak.

Példák:

Művek és ujságok szedése.

Kitünő szedőre van szüksége egy nagy nyomdának.


146. Hogy hívják a különböző címeket?

A fejezetek és rovatok címeit rendesen főcímnek (Haupttitel) vagy fejezet (Capiteltitel) és rovatcímnek (Rubrikentitel) nevezzük, a többi címeket pedig alcímeknek (Subtitel) hívjuk.


147. Milyen betűkből szoktuk szedni a címeket?

A címeket többnyire címbetűkből szoktuk szedni, még pedig a főcímeket nagyobb betűkből, az alcímeket kisebbekből, azonban szoktuk szórt (spacinirozott), vagy nagy (verzál) betűkkel is szedni.


148. Hogyan kell kizárni a címeket?

A címeket, ha azok nem töltik be a sorok szélességét, rendesen középre zárjuk, vagyis a címbetűk előtt és után egyenlően kell beosztani a megfelelő kizáró betűanyagot, de ha valamely cím egy egész sornál is többet ad, a második sort s ha két sornál is többet ad, a harmadik sort zárjuk középre. A kizárásnál azonban ügyelnünk kell arra, hogy a címben szavakat el ne válasszunk; inkább ne töltsük ki a cím első sorát se teljesen, hanem középre zárjuk; három sornál pedig az első rövidebb, a másodikat hosszabb és a harmadikat ismét rövidebbre szedjük.

Példák:

A címsorok szedése.


A címsoroknál, ha két sort adnak,
a másodikat kell középre zárni.


Ha a címsorok sem egy, sem kettő,
hanem három sorra is kiterjednek,
a harmadik sort zárjuk középre.


Az elválasztást kerülni kell
a címsoroknál

inkább az első sort is rövidebbre szedjük.

A háromsoros címsoroknál
az elválasztást úgy kell elkerülni,
hogy az elsőt rövidebbre,

a másodikat hosszabbra és a harmadikat ismét rövidebbre szedjük.


149. Hogyan szoktuk szedni a műveket és ujságokat?

A műveket kétféleképen szoktuk szedni, még pedig mindjárt oldalakba (kolumna) és hasábokba, de az ujságokat csak hasábokba szoktuk szedni, kivéve a kisebb alakú folyóiratokat.


150. Ha hasábokba szedjük az ujságokat vagy műveket, kitől szoktuk a kéziratokat kapni?

Ha az ujságokat vagy műveket hasábokba szedjük, a kéziratokat tördelőtől (metteur en page = metrompás) szoktuk kapni, a ki a hasábokat azután oldalakba állítja össze.


151. Hogyan nevezik azokat a szedőket, akik a műveket és ujságokat csak hasábokba szedik és minek hivják munkájukat?

Azokat a szedőket, a kik a műveket és ujságokat csak hasábokba szedik, pakétszedőknek vagy ujságszedőknek nevezik és munkájukat pakétszedésnek vagy paketirozásnak hívják.


152. Miről kell biztos tudomást szereznünk, mikor kéziratot kapunk?

Alikor kéziratot kapunk, arról kell biztos tudomást szereznünk, hogy a mű vagy ujság milyen szélesre szedendő, hogy sorzónkat olyan szélesre zárhassuk, magunknak megfelelő szedőléniát készítsünk, valamint arról is, hogy a mű vagy ujság milyen betűkkel lesz szedve, a bekezdést mivel kell behúznunk, ritkítva (durchschossen) vagy ritkítatlan (undurchschossen) lesz-e és milyen ortográfiát kell hozzá használunk.


153. Mit értünk ortográfia alatt?

Ortográfia alatt értjük a betűknek helyesírását, nevezetesen, hogy a szavakat mindenütt csak rövid i betűkkel, vagy ahol kell, hosszúkkal szedjük-e, avagy c vagy cz-t használjunk, vagy az esetleg előforduló latin szavakat kiejtés szerint vagy latin ortográfia szerint szedjük stb.

Példák: Bizonyitás = bizonyítás. – Ortográfia = orthographia.


154. Hányféle ortográfiát ismerünk elnevezés szerint?

Elnevezés szerint kétféle ortográfiát ismerünk, úgymint a házi ortográfiát és a szerző-ortográfiát. Házi ortográfia alatt értjük azt az ortográfiát, melyet valamely nyomda házilag magának megállapít s amit csak az esetben nem követ a nyomda, ha a szerző külön ortográfiát állapít meg magának amidőn szerző-ortográfia szerint szedünk.


155. Milyen következményekkel jár az, ha a kézirat-vételnél a szükségesekről tudomást nem szerzünk?

Ha a kéziratvételnél nem szerzünk biztos tudomást arról, hogy szedésünket milyen szélesre szedjük, akkor szedésünket egészen újra kell kizárnunk, ami sok munkával és időveszteséggel jár. Hasonlókép sok időveszteséggel jár, ha a ritkítandó sorokat ritkítatlan szedjük, vagy ha a bekezdést rosszúl húzzuk be; ha pedig az ortográfiát nem tudjuk, szedésünkben nagyon sok hibát csinálunk és sokáig kell korrigálnunk, amit mindenesetre kerülni kell.


156. Használunk-e kézirattartót a művek és ujságok szedésénél?

A művek szedésénél szoktunk használni kézirattartót (Tenaculumot), mert a művekből rendszerint egész oldal kéziratokat kapunk, de az ujságoknál csak a heti lapokhoz használhatjuk, a napi lapokhoz nem, miután a napi lapoknál rendszerint csak apróbb darabka (Fleck) kéziratokat kapunk, a melyeket kézirattartóra nem lehet fölállítani és a napi lapok szedésének gyorsaságával nem fér össze a kézirattartóval való babrálás.


157. Mit szoktunk használni kézirattartó helyett a napi lapok szedésénél?

A napi lapok szedésénél kézirattartó helyett legtöbbnyire félpetites ólomléniákat használunk nehezékül vagy pedig a kézirat fölső szélébe beszúrjuk korrigáló árunkat s a szekrény baloldali keresztfájához erősítjük azért, hogy a járás-kelés és mozgás által támasztott légáramlat szekrényünkről a kéziratot le ne dobja.


158. Hogyan jár el a szedő, ha a kéziratban egyes szavakat elolvasni nem tud?

Ha a szedő a kéziratban egyes szavakat elolvasni nem tud, egy-két kollégájának vagy esetleg a korrektornak megmutatja s ha mindezek után nem jönnek rá a kellő szóra, akkor a szónak körülbelül megfelelő mennyiségű betűt talpával fölfelé fordít, vagyis blokál, de ajánlatosabb üres helyet hagyni, mert a blokálással a betűk nagyon romlanak.


159. Hogyan történik a kiemelés a napi lapoknál?

A napi lapoknál a kiemelés úgy történik, hogy mielőtt szedésünket a hasábhajóra akarnánk állítani, megnézzük kéziratunk számát s miután a hasábhajón is ugyanazon számok föl vannak krétával irva, ugyanarra a helyre emeljük szedésünket, amely kéziratunk számának megfelel.


160. Mit kell tennünk, ha az előttünk levő kéziratot már kiszedtük?

Ha az előttünk levő kéziratot már kiszedtük, sorainkat az illető helyre kiemeljük s ha utánunk van már szedés kiemelve, azt rátoljuk szedésünkre, azután pedig saját számunkat kezünkkel letöröljük, jeléül annak, hogy kéziratunk már ki van szedve; ha pedig nincsen még utánunk szedés, egyszerűen letöröljük számunkat, hogy az utánunk következő tudja, mikép szedésünkre az övét ráemelheti.


161. Mikor kell tompán kezdeni és mit értünk az alatt?

A napilap-szedésnél igen gyakran előfordul, hogy a kézirat nem bekezdéssel (Alinea) kezdődik, hanem csak bizonyos helyen el van vágva – lehet, hogy éppen valamely mondatnak közepén, sőt az is lehet, hogy valamely elválasztott szónak második részénél kezdődik kéziratunk – ekkor szedésünket mi is bekezdés nélkül, ugyanazon kis betűvel kezdjük, amilyennel a kézirat kezdődik, vagyis tompán kezdve (stumpf) szedünk.


162. Mikor kell kimenesztenünk és mit értünk ez alatt?

Kimenesztenünk akkor kell, midőn kéziratunk nem végződik kimenettel, amit úgy eszközlünk, hogy sorainkat akként osztjuk be, hogy legutolsó sorunk is megteljék, ha azonban ez minden igyekezetünk mellett sem sikerülne, akkor az utánunk következő számú szedésből elveszünk egy-két sort s ezeknél fönmaradt betűinket vagy behozzuk, vagy ha sok fönmaradt betű, úgy, hogy azt behozni nem, csak kikergetni lehet, akkor az átvett sorokat kikergetjük, a mennyire szükséges s ez eljárást kimenesztésnek nevezzük.


163. Mit szoktunk még tenni a kézirattal, ha kiszedtük?

A kézirattal, ha kiszedtük, azt szoktuk még tenni, hogy fölirjuk annak hátuljára nevünket és soraink számait, hogy ennek alapján ellenőrizhessék, hogy mennyi sort szedtünk; azután azt az e célra szánt helyre tesszük s más kéziratot veszünk. Azonban vannak egyes helyek, ahol e tekintetben egészen külön rendszer szerint járnak el.


164. Ha több lapból áll a kéziratunk, hogyan szoktunk vele szedés közben bánni?

Ha a kéziratunk több lapból áll, úgy szoktunk vele bánni, hogy ha az előttünk levő lapot kiszedtük, a tenákulumról az összes kéziratot levéve, azt a többi után tesszük és igy mikor az utolsó lapot kiszedtük és hátratettük, a kézirat olyan sorrendben áll előttünk, amilyenben volt és amilyenben minden rendszerető szedőnél kell a kéziratnak állania, midőn azt a levonattal együtt a korrektornak átadja.



A VERSEK SZEDÉSE

165. Mit értünk a versek alatt?

A versek alatt értjük az időmérték szerinti és a szótagonkinti lábakra osztott költeményeket, melyek lehetnek rímesek és rím nélküliek s mert szerkezetük bizonyos számú lábakhoz van kötve, kötött beszédnek is neveztetnek.


166. Hogyan kell szednünk a verseket?

A verseket aszerint kell szednünk, amint azt a vers minősége megkívánja, vagyis a verssorokat egyenlően vagy különbözőképen bekezdve, illetőleg behúzva.


167. Miképen kell megállapítanunk a verssorok behúzását?

A verssorok behúzását általában úgy kell megállapítanunk, hogy kikeressük, melyik a versben a leghosszabb sor s azt oly formán zárjuk ki körülbelül középre, hogy elől és hátul teszünk megfelelő mennyiségű négyzetet vagy kvadrátot, a netán még szükséges kisebb zárkákat pedig a sor végére helyezzük; a többi sorokat azután ehhez alkalmazzuk.

Példa:

Ott, hol a Dráva szelid folyású zsongó habokkal
Kész a Dunába szakadni kövér föld sík mezején.


168. Be kell-e okvetlen húznunk a verssorokat?

Az esetben, ha a kiválasztott sor sorzónk szélességét betölti, a verssorokat nem kell behúznunk.


169. Ha a kiválasztott sor olyan hosszú, hogy a sorba nem fér be, mit kell tennünk?

Ha a kiválasztott sor olyan hosszú, hogy a sorba nem fér be, először megnézzük, hogy a szavak közé alkalmazandó keskenyebb zárkákkal beszoríthatjuk-e s ha nem szoríthatnók be, második sort csinálunk a kimaradott betűkből s azt egy szögletes zárjel elővételével hátrazárjuk és igy kell eljárnunk, valahányszor ily verssor fordul elő.

Példa:

Kész a Dunába szakadni kövér föld sík
                                           [mezején.


170. Rendes körülmények között szabad-e a szavak közé különböző zárkákat alkalmaznunk?

Ha a sor hosszúsága nem kivánja meg a szavak összeszorítását, rendes körülmények között nem szabad különböző zárkákat alkalmaznunk a szavak közé; mindenüvé vagy félnégyzetet vagy egyharmad zárkát kell alkalmaznunk.


171. Mely verssorokat kell egyenlően behúznunk?

Mindazon sorokat, melyeket az iró egyenlően kezd írni, egyenlően is húzzuk be, de leginkább a páros rímmel végződő sorok ilyenek.

Példa:

Ragyogó Budapest pazar fényét szórja,
Robog a királynak aranyos hintója,
Villamos lámpások, mint csillagok égnek,
Mint szövétnekei hosszú ezerévnek.


172. Milyen versek sorait kell különbözőképen behúznunk?

Azokat a verssorokat, melyeket az író különböző bekezdéssel ír, nekünk is természetesen úgy kell behúznunk, amint azok írva vannak; ilyenek szoktak lenni leginkább a keresztező, ölelkező, fél- és visszatérő rímmel végződő verssorok, nemkülönben a párvers (distichon), a költői elbeszélések és verses párbeszédek.


173. Mely sorait kell behúznunk a keresztező rímnek?

A keresztező rímnek második és negyedik sorait kell behúznunk.

Példa:

A sír szája, gyászhomálya
     Rejt magába bús ölén;
Ámde várja és táplálja
     Lelkünket egy jobb remény.


174. Hogyan húzzuk be az ölelkező rímű verset?

Az ölelkező rímű versnek a második és harmadik sorát húzzuk be.

Példa:

Ezt megjegyezze, aki verset szed,
     Mert mind jól kell tudni annak,
     Kire versek bízva vannak;
Munkádnak máskép' hasznát nem veszed.


175. A félrímet hogyan húzzuk be?

A félrímnek első és harmadik sorát húzzuk be.

Példa:

     Ülök szobámban egymagamban,
Kivül halotti néma csend;
     Kocsizörej hallik csak hozzám,
Amint elrobog odalent.


176. Hogyan húzzuk be a visszatérő rímet?

A visszatérő rímet a szerint húzzuk be, amint a versek egymással rímelnek. Ha az első, második és negyedik sorok rímelnek és a harmadik rímtelen, akkor a sorokat csak egyenlően húzzuk be, de ha az első, második és ötödik sor rímelnek, a harmadik pedig a negyedikkel, akkor az első, második és ötödik sort húzzuk be.

Példa:

     Szerelmes lett hullámaidba
     Egy árva költő, Ádria!
S aki annyi kincset birt szivébe,
Hogy egy királlyal sem cserélne,
     Szegény most, nincs mit adnia.


177. Hogyan húzzuk be a párverset?

A párversnek (distichon), mely úgynevezett hexameteres, és pentameteres sorokban szokott írva lenni, minden második sorát be szoktuk húzni.

Példa:

Hős vértől pirosult gyásztér sóhajtva köszöntlek;
     Nemzeti nagylétünk nagy temetője, Mohács!


178. Hogyan húzzuk be a költői elbeszéléseket és verses párbeszédeket?

A költői elbeszéléseknél a szakasz első sorát rendesen egyformán szoktuk behúzni, míg a verses párbeszédeknél a beszélő személyek verssorát úgy szoktuk behúzni, amint az előbbi beszédét elhagyja, vagyis ha az első beszélő utolsó sora teljes, akkor a második beszélő első sorát a többi verssorokkal egyenlően kell kezdeni; de ha az első beszélő utolsó sora csonka, a második beszélő első sorának annyival beljebb kell kezdődnie, amennyi tért az előtte való csonka sor elfoglal, mert a kettőnek együtt kell képezni egy verssort.

Példa:

                       FELICIÁN:

Mit tett?

                       BARNABÁS:

                Tanult mindig és igy magát
Képességben folyton gyarapítá.


179. Mennyire kell behúznunk a behúzandó sorokat?

A behúzandó sorokat a vegyes párbeszéd kivételével legtöbbnyire egy négyzettel szoktuk behúzni és csak olyankor húzzuk be többel, midőn a behúzandó sorok rövidek. Ilyenkor két-három négyzettel is behúzhatjuk a sorokat.

Példa:

Tied vagyok, tied hazám,
          E szív, e lélek.


180. Mit nevezünk versszakoknak?

Versszakoknak (strófa) nevezzük az egymástól a kéziraton hézaggal elkülönített versszakokat, amelyek állhatnak két, három, négy, öt, hat, hét, nyolc vagy több sorból is.


181. Mivel szoktuk kitölteni a versszakok közötti hézagokat?

A versszakok közötti hézagokat rendesen a szedett betűk nagyságának megfelelő üres sorokkal szoktuk kitölteni, vagyis olyan kvadráttal vagy stéggel töltjük ki, amilyen betűkből a verset szedjük, pld. ha garmondból szedjük a verset, garmonddal s ha petitből szedjük, petittel.