Halkan, lágyan szól a hegedű hangja,
Édes, bús dallam száll nyári éjszakán,
Egy szív dalol így, a holdfény sugara
Világítja meg könnyeit az arcán!
Gyönyörű nóta, mely felszáll az égbe,
Csillagok hallgatják a szív fájdalmát.
Néha felhő oson a Hold elébe,
Sötétbe borítva ezt az éjszakát.
Még hosszan sír a hegedűn a nóta,
Éjfélt elüti már a toronyóra,
Csökken a fájdalom, a könny is elapad,
Felhő takarja a holdfény-sugarat.
Kedvesem, miért? A szívem megszakad!
Fény nem gyullad, az ablak zárva marad.
Mint tömjénfüst...
Nem voltam angyal...
Furcsa páros
A szél mesél
Tükörképhez
Ha rózsát szakítasz...
Homo Ludens
Esti dal
Szeretlek, mint...
Egy érzés margójára
Vágyakozás
Törött szilánkok...
Abisszusz
Boldogságot már...
Circulum absolvere
Világ bolondja
Oly szép az éj...
Testemre jeleket...
Ó, de gyönyörű...
Ha vak lennék...
Oly sokszor...
Utolsó tánc
Virágok szirmait...
Gondolatok a temetőben
Nézőpont
Szegedi őszi emlék
Oly szép vagy...
Szégyen nélkül!
Halk futam...
Júdás evangéliuma
Feltétel nélkül!
Nekrológ helyett
Szerenád
Doni mementó, 1943. január
A tizenegyedik parancsolat!
Születés misztériuma...
Csend-élet helyett
Lehet-e...
Embernek maradni
Paradoxonok
Valahol Európában...
Szemben...a világgal
Lábnyomok
Szirének éneke
˝Boldogok a lelki szegények˝
Életemhez...
Mondd! Miért fél...
A holnap, messze van
Farsang paradoxona
Ősz búsong...
Megváltás?