Lassan téptem le a takaró fátylat,
Sötét üresség vett csak körül,
Nem láttam mást, csak távlat nélküli vágyat,
Érzés nélkül a lepel a földre kerül!
Fagyos hevület járja át testem,
Lelkem remeg, a fogam vacog,
Iszonyú érzések kavarognak bennem,
Élet és elmúlás, paradoxonok!
Halott életek csokorba kötve,
Élettelen vágyak tömkelege,
Megtépett élet csúnya világban,
Egy kiégett lélek üzenete!
A fátyol, mi lassan földre hullott,
Takarta el eddig a borzalmakat,
Tépett testek, vérző lelkek sora
Jelölte ki számunkra a végső utat!
Visszatakarnám, mit láttam eddig,
De a kíváncsiság hajt egyre tovább,
Egy-egy darabot kiszakítva, meddig
Viseli a lélek ezt a nagy csatát?
Add fel! Az ürességből vad nevetés hallik,
Hisz a végső harchoz nem lesz már erőd!
De dacos lelkem továbbcsatázik,
Még nagyobb erővel, mint azelőtt!
Megtöröm-e majd végzetesnek tűnő átkom,
Kiszabott karmám vajon elenged-e?
Ha megtöröm végre, boldogan kiáltom,
Győzött az ember szeretete!
Mint tömjénfüst...
Nem voltam angyal...
Furcsa páros
A szél mesél
Tükörképhez
Ha rózsát szakítasz...
Homo Ludens
Esti dal
Szeretlek, mint...
Egy érzés margójára
Vágyakozás
Törött szilánkok...
Abisszusz
Boldogságot már...
Circulum absolvere
Világ bolondja
Oly szép az éj...
Testemre jeleket...
Ó, de gyönyörű...
Ha vak lennék...
Oly sokszor...
Utolsó tánc
Virágok szirmait...
Gondolatok a temetőben
Nézőpont
Szegedi őszi emlék
Oly szép vagy...
Szégyen nélkül!
Halk futam...
Júdás evangéliuma
Feltétel nélkül!
Nekrológ helyett
Szerenád
Doni mementó, 1943. január
A tizenegyedik parancsolat!
Születés misztériuma...
Csend-élet helyett
Lehet-e...
Embernek maradni
Paradoxonok
Valahol Európában...
Szemben...a világgal
Lábnyomok
Szirének éneke
˝Boldogok a lelki szegények˝
Életemhez...
Mondd! Miért fél...
A holnap, messze van
Farsang paradoxona
Ősz búsong...
Megváltás?