Mint a tömjénfüst bodor felhője,
Olyan szürkék a kinti fellegek.
Mária imák kántált könyörgése
Nem hallik fel! Isten nincs veled.
Holtjaid pora már nem teremhet
Semmit, mi léted segíthetné.
Hithű imád sem hallják meg fent,
Hisz sorsodról a döntés Istené.
Mondja az írás, és hiszed is, noha
Mélyen a bensőd lázad szüntelen.
A kinyilatkoztatás, ex cathedra,
Neked a megbánás lehetetlen.
Az agymosás már kiszálazta
Kusza rostjait zilált agyadnak.
Ha fohászkodva az égre nézel,
Csillagok cinkosan kikacagnak.
Baka István Ima című versét olvasva született ez a parafrázis.
Mint tömjénfüst...
Nem voltam angyal...
Furcsa páros
A szél mesél
Tükörképhez
Ha rózsát szakítasz...
Homo Ludens
Esti dal
Szeretlek, mint...
Egy érzés margójára
Vágyakozás
Törött szilánkok...
Abisszusz
Boldogságot már...
Circulum absolvere
Világ bolondja
Oly szép az éj...
Testemre jeleket...
Ó, de gyönyörű...
Ha vak lennék...
Oly sokszor...
Utolsó tánc
Virágok szirmait...
Gondolatok a temetőben
Nézőpont
Szegedi őszi emlék
Oly szép vagy...
Szégyen nélkül!
Halk futam...
Júdás evangéliuma
Feltétel nélkül!
Nekrológ helyett
Szerenád
Doni mementó, 1943. január
A tizenegyedik parancsolat!
Születés misztériuma...
Csend-élet helyett
Lehet-e...
Embernek maradni
Paradoxonok
Valahol Európában...
Szemben...a világgal
Lábnyomok
Szirének éneke
˝Boldogok a lelki szegények˝
Életemhez...
Mondd! Miért fél...
A holnap, messze van
Farsang paradoxona
Ősz búsong...
Megváltás?