Mint tömjénfüst...

Mint a tömjénfüst bodor felhője,
Olyan szürkék a kinti fellegek.
Mária imák kántált könyörgése
Nem hallik fel! Isten nincs veled.

Holtjaid pora már nem teremhet
Semmit, mi léted segíthetné.
Hithű imád sem hallják meg fent,
Hisz sorsodról a döntés Istené.

Mondja az írás, és hiszed is, noha
Mélyen a bensőd lázad szüntelen.
A kinyilatkoztatás, ex cathedra,
Neked a megbánás lehetetlen.

Az agymosás már kiszálazta
Kusza rostjait zilált agyadnak.
Ha fohászkodva az égre nézel,
Csillagok cinkosan kikacagnak.

Baka István Ima című versét olvasva született ez a parafrázis.