Nem voltam angyal, talán már nem leszek.
Nem dohányzom, és nem iszom alkoholt.
Ezért már oly sok barátom megorrolt.
De tartom magam! Ilyet én nem teszek.
Lett volna ok, hogy a pohárért nyúljak,
Hisz lázban égett agyam és a testem,
Mert oly szép volt az álmom, mit kergettem,
Utamon csak törött cserepek voltak.
Tudom, egyszer az álmok véget érnek.
Lelki gyötrelem a múlté, elillant.
Fohászom akkor nem mondom az égnek.
Az Úr szeme majd talán reám pillant,
S én intek neki: minden rendben van.
Nem kell segítség! Tőle nem! Biztosan.
Mint tömjénfüst...
Nem voltam angyal...
Furcsa páros
A szél mesél
Tükörképhez
Ha rózsát szakítasz...
Homo Ludens
Esti dal
Szeretlek, mint...
Egy érzés margójára
Vágyakozás
Törött szilánkok...
Abisszusz
Boldogságot már...
Circulum absolvere
Világ bolondja
Oly szép az éj...
Testemre jeleket...
Ó, de gyönyörű...
Ha vak lennék...
Oly sokszor...
Utolsó tánc
Virágok szirmait...
Gondolatok a temetőben
Nézőpont
Szegedi őszi emlék
Oly szép vagy...
Szégyen nélkül!
Halk futam...
Júdás evangéliuma
Feltétel nélkül!
Nekrológ helyett
Szerenád
Doni mementó, 1943. január
A tizenegyedik parancsolat!
Születés misztériuma...
Csend-élet helyett
Lehet-e...
Embernek maradni
Paradoxonok
Valahol Európában...
Szemben...a világgal
Lábnyomok
Szirének éneke
˝Boldogok a lelki szegények˝
Életemhez...
Mondd! Miért fél...
A holnap, messze van
Farsang paradoxona
Ősz búsong...
Megváltás?