A szél mesél

Kósza esti szél,
fülembe suttog, mesél,
most is csak rólad.

Mindig csak szépet,
tudja: szeretlek téged,
halkan dúdolgat.

Drága esti szél,
arra jár, neked mesél,
akkor már rólam.

Súgja, szeretlek,
álmodom, mindig veled,
csupán csak álom.

Ha felébredek,
megköszönöm, szél, neked,
hogy segítettél.

Álmom messze szállt,
szeretetem nem talált
most viszonzásra.

Van még bennem hit,
érzésem mély, nem avítt,
rám valaki vár.

Ő lesz a párom,
szeretni fogom nagyon,
ameddig élek!