Decoration

Homo Ludens

„Játszótársam, mondd, akarsz-e lenni”,
Várat is építek, ha gondolod,
Szeretnék a hintán veled szállni,
Hol árnyat nyújtanak a platánok!
Gyerekként megélni újra jót és szépet,
A kis famozdonnyal repülni tova,
Megbámulni a csodás azúr eget,
S feledni, hogy az élet mostoha!

„Játszótársam, mondd, akarsz-e lenni:”
Hisz az élet-idő csupán egy pillanat.
Játszani egy dalt, kopott, vén gitáron.
Félresimítani selymes hajad,
Ha arcodba hull, miközben szemed nézem,
S szégyenlős pírja új játékra hív,
A nap eltűnik a horizontmesszeségben,
Az égen csillagfáklya világít!

Az ifjonti tűz már hiába lángol,
Porhüvely bizony éltes kort mutat.
Álmodozhatok letűnt világról,
De a tény akkor is tény marad.
Ha megérted a vágyat, mi bennem lakik,
S a játékkedv még benned is ott ragyog,
Keress hát! Én szeretettel várlak,
Hisz a játszótéren még mindig ott vagyok!