Vöröslő horizontról a nap még visszanéz.
Csönd üli meg a tájat, oly szép az este,
Ott fenn az égen még néhány kecses fecske
Rovart gyűjt, a sok fióka bizony enni kér!
Az est, mint lágy takaró, fedi be a tájat,
Csak a szél susog a kerti fák között,
Gondolati szárnyon vajon hova költözött
Szabad lelkem? Ilyenkor hova szállhat?
Az est az úr már a néma táj felett.
Átölel a csend és oly messzire repít.
Feledve mindent: bút, bajt és a kínt,
S a lámpa körül éji pillangó repkedett!
Csak dadog a szó, ha látja e szépséget,
A természet oly csodás és oly örök,
Az ember szól: Istent játszom, égre török,
Elveszek mindent, mi engem megillet!
Vöröslő horizontról még visszanéz a nap.
Talán sajnálkozik, hogy nem érti senki,
Nem lehet büntetlenül mindent tönkretenni!
Fejét csóválja, míg reggelig magunkra hagy!
Mint tömjénfüst...
Nem voltam angyal...
Furcsa páros
A szél mesél
Tükörképhez
Ha rózsát szakítasz...
Homo Ludens
Esti dal
Szeretlek, mint...
Egy érzés margójára
Vágyakozás
Törött szilánkok...
Abisszusz
Boldogságot már...
Circulum absolvere
Világ bolondja
Oly szép az éj...
Testemre jeleket...
Ó, de gyönyörű...
Ha vak lennék...
Oly sokszor...
Utolsó tánc
Virágok szirmait...
Gondolatok a temetőben
Nézőpont
Szegedi őszi emlék
Oly szép vagy...
Szégyen nélkül!
Halk futam...
Júdás evangéliuma
Feltétel nélkül!
Nekrológ helyett
Szerenád
Doni mementó, 1943. január
A tizenegyedik parancsolat!
Születés misztériuma...
Csend-élet helyett
Lehet-e...
Embernek maradni
Paradoxonok
Valahol Európában...
Szemben...a világgal
Lábnyomok
Szirének éneke
˝Boldogok a lelki szegények˝
Életemhez...
Mondd! Miért fél...
A holnap, messze van
Farsang paradoxona
Ősz búsong...
Megváltás?