Abisszusz

Repedezik az „alap”, dőlnek a falak.
Menekülsz? Vagy alatta marad
Minden álmod, mi szép volt eddig,
Nem tudod! Csak kergetőzik
A sok gondolat ott a fejedben.
Ha szembeköpnek, akkor sem érted
Mindazt, mi bánt és nyomaszt.
Nem kell semmi! Az égi malaszt
Sem más, mint üres hazugság!
Hogy letörheted a sorsod szarvát.
De nézz magadba, minden oly üres.
Lapítanál most, mint egy rossz csöves.
De fel kell állni! Vár a messzeség!
Hol kézzel fogható a lét és az ég.
S talán ott a nyugalom szigete vár.
Indulj, mondja az agyad. De minden porcikád
A pihenést várja. Csak szíved visz előre.
Lesz-e feloldozás ott a végtelenben?

abisszusz: mélység, szakadék, feneketlen mélység