Circulum absolvere

Tipródó vad futamok és lágy melódiák,
Az élet már ilyen, mint egy kis diák,
Ki szertelen, vad, de tanítható,
Hol felhőn lépked, máskor üreglakó.
Mit két kézzel ad a sors, másnap elveszi,
Hátad ütlegeli, majd mellkasát döngeti.
A fényben, csak a sötétség szeme „világít”,
Megtörve, széttépve, tiporva bárkit.
Szakad a húr, hullik a billentyűk sora,
Lehetsz akárki! Fenn vagy lent, soha
Ne higgy a látszatnak! Kancsal a mámor,
Hisz ha nem kellesz, kivet magából!
Hiába a szűzi kéz, a lágy melódia,
Csendesen tép, rág az idő vasfoga.
Mire megérted, mi történik veled,
Nem leszel más, csak dőlő sírkereszt,
Melyet felülről nézel, a másik világból,
Vad futamok helyett, fuvola hangja szól.

A csend, mit eddig úgy szerettél volna,
Most nyomaszt! Elrontott lépteid sora,
Mi új és új gondolkodásra késztet.
Legjobb lenne hagyni az egészet!
De nem lehet! Még a feladatod adott:
Hibátlanul játszani a kiszabott „dallamot”!

circulum absolvere = a kört bevégezni (valamely munkát befejezni) latinul