Tipródó vad futamok és lágy melódiák,
Az élet már ilyen, mint egy kis diák,
Ki szertelen, vad, de tanítható,
Hol felhőn lépked, máskor üreglakó.
Mit két kézzel ad a sors, másnap elveszi,
Hátad ütlegeli, majd mellkasát döngeti.
A fényben, csak a sötétség szeme „világít”,
Megtörve, széttépve, tiporva bárkit.
Szakad a húr, hullik a billentyűk sora,
Lehetsz akárki! Fenn vagy lent, soha
Ne higgy a látszatnak! Kancsal a mámor,
Hisz ha nem kellesz, kivet magából!
Hiába a szűzi kéz, a lágy melódia,
Csendesen tép, rág az idő vasfoga.
Mire megérted, mi történik veled,
Nem leszel más, csak dőlő sírkereszt,
Melyet felülről nézel, a másik világból,
Vad futamok helyett, fuvola hangja szól.
A csend, mit eddig úgy szerettél volna,
Most nyomaszt! Elrontott lépteid sora,
Mi új és új gondolkodásra késztet.
Legjobb lenne hagyni az egészet!
De nem lehet! Még a feladatod adott:
Hibátlanul játszani a kiszabott „dallamot”!
Mint tömjénfüst...
Nem voltam angyal...
Furcsa páros
A szél mesél
Tükörképhez
Ha rózsát szakítasz...
Homo Ludens
Esti dal
Szeretlek, mint...
Egy érzés margójára
Vágyakozás
Törött szilánkok...
Abisszusz
Boldogságot már...
Circulum absolvere
Világ bolondja
Oly szép az éj...
Testemre jeleket...
Ó, de gyönyörű...
Ha vak lennék...
Oly sokszor...
Utolsó tánc
Virágok szirmait...
Gondolatok a temetőben
Nézőpont
Szegedi őszi emlék
Oly szép vagy...
Szégyen nélkül!
Halk futam...
Júdás evangéliuma
Feltétel nélkül!
Nekrológ helyett
Szerenád
Doni mementó, 1943. január
A tizenegyedik parancsolat!
Születés misztériuma...
Csend-élet helyett
Lehet-e...
Embernek maradni
Paradoxonok
Valahol Európában...
Szemben...a világgal
Lábnyomok
Szirének éneke
˝Boldogok a lelki szegények˝
Életemhez...
Mondd! Miért fél...
A holnap, messze van
Farsang paradoxona
Ősz búsong...
Megváltás?