Ó, de „gyönyörű, szép új világ”!
Hol ember embernek farkasa!
Bűzlő levegő és rothadó virág,
A pénz csupán a siker záloga!
Emberi kapcsolat, széthulló mátrix,
Csak virtuális a kommunikáció,
Gyorsul a tempó, és pusztul máris
Évezredes emberi populáció!
Megosztott világ és vallási nézet,
Más néven, de mind egy Istent imád,
Nevében követnek el szörnyűséget,
A feloldozás a papokra vár!
Tűzzel és vassal alkotott hitek,
És kényszer szülte elfogadás,
Menny és pokol csak ígéretek,
Revelatio is egyszerű csalás!
Lucifer, kinek neve a fényhozó,
Prométheusz, ki hozta a lángot,
Ádám, a gyáva, megalkuvó,
Döntötte romba ezt a világot?
Ó, de „gyönyörű szép új világ”!
A sötét középkor lassan visszatér,
Butaság, félelem, fenyegetés, dogmák,
Gondolkodó ember még talán remél!
Mint tömjénfüst...
Nem voltam angyal...
Furcsa páros
A szél mesél
Tükörképhez
Ha rózsát szakítasz...
Homo Ludens
Esti dal
Szeretlek, mint...
Egy érzés margójára
Vágyakozás
Törött szilánkok...
Abisszusz
Boldogságot már...
Circulum absolvere
Világ bolondja
Oly szép az éj...
Testemre jeleket...
Ó, de gyönyörű...
Ha vak lennék...
Oly sokszor...
Utolsó tánc
Virágok szirmait...
Gondolatok a temetőben
Nézőpont
Szegedi őszi emlék
Oly szép vagy...
Szégyen nélkül!
Halk futam...
Júdás evangéliuma
Feltétel nélkül!
Nekrológ helyett
Szerenád
Doni mementó, 1943. január
A tizenegyedik parancsolat!
Születés misztériuma...
Csend-élet helyett
Lehet-e...
Embernek maradni
Paradoxonok
Valahol Európában...
Szemben...a világgal
Lábnyomok
Szirének éneke
˝Boldogok a lelki szegények˝
Életemhez...
Mondd! Miért fél...
A holnap, messze van
Farsang paradoxona
Ősz búsong...
Megváltás?