Szerenád

Halkan, lágyan szól a hegedű hangja,
Édes, bús dallam száll nyári éjszakán,
Egy szív dalol így, a holdfény sugara
Világítja meg könnyeit az arcán!

Gyönyörű nóta, mely felszáll az égbe,
Csillagok hallgatják a szív fájdalmát.
Néha felhő oson a Hold elébe,
Sötétbe borítva ezt az éjszakát.

Még hosszan sír a hegedűn a nóta,
Éjfélt elüti már a toronyóra,
Csökken a fájdalom, a könny is elapad,

Felhő takarja a holdfény-sugarat.
Kedvesem, miért? A szívem megszakad!
Fény nem gyullad, az ablak zárva marad.