Decoration

Doni mementó, 1943. január

Mint bukott „angyalok”, földre hullva,
Szárnyak nélkül, vánszorogva,
Jeges hóban lefagyott kezek, lábak,
Széttörött, szétzúzott emberi vágyak,
Gonosz, kegyetlen sátáni kacaj,
De lépre csalva mind mást akar!
Megtört, vánszorgó emberi testek
Várják, hogy földre rogyjanak, az estet,
Megpihenni a kegyetlen harc után,
Elhinni, csak jó jöhet ezután!
Remélni, megnyílik az ég talán,
Kimenekít, és rossz álom volt csupán!
De csak a halál hangját hallja a mező,
A menekülésre már nincs semmi erő,
Mind ott maradt, a sok-sok bátor élet,
Don-kanyar eltemet, és itta be a véred.

Egy kis haza gyászolta elhunyt fiait,
De tudta, ez rajtuk már nem segít!