Egy istent imád a föld nagy része
Mégis dúlnak vad vallásháborúk
Nincs már az embernek ép elméje
Hisz istent játszik, oly elvakult.
Dogmákat tanít az első emberpárról
Kinek bűnét a nyakunkba varrja
Kígyót melenget keblén a mámor
Miközben a tanítást megtagadja.
Ellenségkép az ami ma fontos.
Nem értesz egyet? Sutba veled.
Agysejted az agymosástól rojtos,
Gondolkodnod nem kell, nem lehet.
A hit világa is a hatalomra épül
Boldog csak az, ki lelki szegény
Kapkodja fejét és szinte szédül
Kit nem csapnak be a hazug mesék.
Káin és Ábel, rossz meséket ír
Égig ér ma is a testvér-gyűlölet
Megosztott világ, de közös a sír
Melybe mindenikünket eltemet
Az idő, mert lét-percünk nullát mutat
Ha buzdító munka-dal nem hallható
Vagy a természet türelme megszakad
Akkor, új reggel nem köszönt: hahó.
Mint tömjénfüst...
Nem voltam angyal...
Furcsa páros
A szél mesél
Tükörképhez
Ha rózsát szakítasz...
Homo Ludens
Esti dal
Szeretlek, mint...
Egy érzés margójára
Vágyakozás
Törött szilánkok...
Abisszusz
Boldogságot már...
Circulum absolvere
Világ bolondja
Oly szép az éj...
Testemre jeleket...
Ó, de gyönyörű...
Ha vak lennék...
Oly sokszor...
Utolsó tánc
Virágok szirmait...
Gondolatok a temetőben
Nézőpont
Szegedi őszi emlék
Oly szép vagy...
Szégyen nélkül!
Halk futam...
Júdás evangéliuma
Feltétel nélkül!
Nekrológ helyett
Szerenád
Doni mementó, 1943. január
A tizenegyedik parancsolat!
Születés misztériuma...
Csend-élet helyett
Lehet-e...
Embernek maradni
Paradoxonok
Valahol Európában...
Szemben...a világgal
Lábnyomok
Szirének éneke
˝Boldogok a lelki szegények˝
Életemhez...
Mondd! Miért fél...
A holnap, messze van
Farsang paradoxona
Ősz búsong...
Megváltás?