A holnap, messze van

Hold fénye csillog az ablaküvegen.
Jégcsapok lógnak az ereszeken.
Hideg az éjszaka, oly nagyon hideg,
Meleget áraszt az álmodó szemed!

Kristály tiszta ég, sok csillag hunyorog.
Karod átölel, én ébren álmodok.
Szférák zenéje az éjjeli zene,
Mint angyali érintés, úgy tölti be,

Szeretettel, a tested és a lelked.
Holnap mi lesz? Már nem érdekelhet!
Szavakat suttogok, szépeket neked,

Mosolyogsz: Ennél többet érdemelhet,
Ki szeret, de csak így „plátóian”?
Álomnak vége! A holnap, messze van!