Megváltás?

(gondolatok a golgotáig)

Miért üvölt a tömeg, mit kiabálnak,
Tegnap még hőse voltam e világnak,
Ma már csak megvert, kivert kutya,
Kinek töviskoszorútól „ékes” a homloka,
A bőrömbe mar, vér csorog arcomon,
Botladozom, azt hiszem, nem bírom
Cipelni ezt a nehéz fakeresztet,
Az Istenem engem jól „eleresztett”!

Nem szűnik a zsivaj, szomjas vagyok,
Átkot szórnak rám, és haragot
Látok szemükben, de mit vétettem?
Isten, ember közé hidat építettem,
Szóval, tanítással, előre vetítve
Poruk a porba ismét visszatérve,
Milyen lesz majd a túlvilági élet,
Mit vár a Teremtő, mit tegyen a lélek,

Ha szerencsém van, gyorsan meghalok,
Porhüvelyem elhagyva kiszabadulok,
Visszatérek oda, ahonnan jöttem,
Az út túloldalán van már a helyem,
A lelkem eltökélt, de a testem gyenge,
Keresztem súlya mintha nehezedne,
Mázsás súllyal nyomja a vállamat,
A nép üvölt, de szánalmat nem mutat!

Egyik kis lépés a másik után
Vajon meddig tart még itt a Golgotán,
Még felérek és megfeszítenek,
A nép csak üvölt, gúnyosan nevet,
„Zsidók királya” Hát védd meg magad,
Íme a szeretet, mit hirdettél, megtagad
Istened, most miért nem segít neked?
Atyám! Nem tudják, mit cselekszenek!

Megváltja-e életem, bűnös sorsukat,
Vagy egy leszek, kit az utókor megtagad?
Nevemmel követnek el szörnyűségeket,
Leigáznak és irtanak népeket,
Mindezt a kereszt oltalma alatt,
Hazudnak és földbe döngölnek másokat!
Ember az embernek farkasa lesz?
Uram! Tényleg akarod ezt?

Már nem bánom! Add, hogy legyek süket!
Ne halljam már gúnyos megvetésüket!
Jó volt a terv, de egy dolog kimaradt,
Figyelmen kívül hagyva az emberi akarat!
A teremtésben nagy ez a hiba, belátom,
Uram! Segíts meg, legyél a támaszom!
Mert tudom és érzem, igazad van,
De a test gyenge! Ezért bizonytalan!

*
Akkor és ott nem volt már szánalom,
A nép vért kívánt és a borzalom
Bekövetkezett, mit ma megváltásnak hívnak,
De az ember nem változott, ha koncot dobnak,
Ma is öklét rázza és vért követel,
Egy kedves hazug szó és keblére ölel,
S az áldozat? Vajon érdemes volt?
A válasz odaát van, nem hallhatod!