A magyar nyelv értelmező szótára
ELŐSZÓ
Tartalom
A Magyar Nyelv Értelmező Szótára (a továbbiakban rövidítve: ÉrtSz.) mintegy hatvanezer szócikkben a magyar irodalmi és köznyelv szókincsének a törzsállományát öleli fel. A szócikkek az egyes címszavaknak, valamint a velük alkotható szókapcsolatoknak, közkeletű kifejezéseknek, továbbá a leggyakoribb szólásoknak, szóláshasonlatoknak, szójárásoknak és közmondásoknak a jelentéseit értelmezik, azaz körülírják, nyelvünk más szavaival magyarázzák. Az ÉrtSz. ezenfelül, a szócikkek végén sok-sok ezer, az egyes címszavakhoz kapcsolódó összetételt és származékot sorol fel értelmezés nélkül, ezzel is szemléltetve a magyar szókincs gazdagságát. A szótár legfőbb célja, hogy anyagának sokrétűségével tudatosítsa szókincsünk árnyalatosságát, anyanyelvünk hajlékonyságát, kifejező erejét.
A hatkötetes ÉrtSz. a nemzetközi értelmező szótári irodalomban egyre inkább terjedő középszótárak típusába tartozik. Részletezőbb, mint a rendszerint egy-két kötetes kézi szótárak, iskolai és zsebszótárak, de kevésbé részletező, mint a nagy terjedelmű, tíz-húsz vagy még több kötetes, úgynevezett nagyszótárak. Ebben a terjedelemben elsősorban a mai magyar köznyelvnek és a legutóbbi másfél évszázad magyar irodalmi nyelvének bizonyos válogatással készült leíró jellegű szótára. A régebbi nyelvállapotot éppen ezért csak kivételesen, régi irodalmunk legismertebb alkotásaira való tekintettel veszi figyelembe.
Az ÉrtSz. azonban nem elégszik meg a nyelvi tények és fejlemények puszta számbavételével, hanem a nyelvhelyesség szempontjainak megfelelően értékeli, minősíti is őket. Ezzel a nyelvhasználat szabályozását, nyelvünknek helyes irányban való fejlesztését, tökéletesítését igyekszik segíteni.
E mű a szocializmus építésének első évtizedében, a hazánkban végbemenő nagy társadalmi, gazdasági, politikai és szellemi változások időszakában készült. Ez a mélyreható, forradalmi átalakulás természetesen nyelvünk életében, mindenekelőtt szókincsünkben is híven tükröződik. Az ÉrtSz. célja, hogy egyfelől nemzeti nyelvünknek klasszikus íróinktól kimunkált, hagyományos szó- és kifejezéskincsét összegyűjtse, és a következő nemzedékek nyelvhasználatának alapjául továbbörökítse, másfelől pedig számba vegye és értékelje a keletkező új nyelvi fejleményeket az élet kívánta szükségességnek, célszerűségnek, valamint a nyelv szerkezeti törvényszerűségeinek megfelelően.
Az egynyelvű értelmező szótárak készítésében sok más nemzet megelőzött bennünket. Mindamellett Czuczor Gergelynek és Fogarasi Jánosnak a múlt század második felében közzétett, szintén hatkötetes, a maga nemében hibái ellenére is kiváló magyar szótára annak idején jelentős alkotás volt, s ma is értékes hagyomány és alap számunkra. Mivel azonban ez a nagy kezdemény méltó folytatás nélkül maradt, hazánkban az értelmező szótár műfaja még a műveltebbek körében is alig-alig vált ismertté. Pedig az ilyen jellegű szótár a nemzeti és anyanyelvi művelődésnek egyik nélkülözhetetlen eszköze. Az ÉrtSz. elsősorban az iskola, a felnövő új értelmiség számára lehet a magyar nyelvhasználat fontos tanácsadója. Hasznos munkaeszköze lehet az íróknak, a fordítóknak, lektoroknak, előadóknak, a kiadóvállalatok, szerkesztőségek, a hivatalok dolgozóinak. Az érdeklődők felvilágosítást találhatnak benne számos ritka, kevéssé ismert vagy bizonytalan értelmű szavunk jelentéseire, a legfontosabb szavak ragos alakjaira és nyelvtani használhatóságára, helyesírására és ejtésére, valamint stílusértékére vonatkozólag. Mindaddig, amíg új és korszerű szakszótáraink nem lesznek, még a szakemberek is haszonnal forgathatják, bár e munka szótár, nem pedig ismerettár (enciklopédia vagy lexikon), tehát nem enciklopédikus ismereteket kíván közölni, hanem céljának megfelelően csupán a szavak és a szókapcsolatok jelentését értelmezi.
Szótárunk segítségére kíván lenni a magyarul tanuló vagy tudó idegen ajkúaknak, továbbá a kétnyelvű (magyar és idegen nyelvű) szótárak szerkesztőinek is. Alapja lehet egy kisebb, egykötetes értelmező szótárnak és a tervezett nagy akadémiai szótárnak. Nyelvünk búvárai, főként a leíró nyelvészet, a jelentéstan és a stilisztika művelői szintén meríthetnek belőle. Végül pedig, mint a mai magyar szókincsnek a leltára, az eljövendő száradok nyelvtörténeti vizsgálatai számára is forrás lehet.
Bízunk benne, hogy az ÉrtSz. - rendeltetésének megfelelően - művelődési forradalmunknak egyik fegyvere, anyanyelvünk gazdagságának, szépségeinek tudatosítója, a művelt nyelvhasználat irányítója és irodalmi nyelvünk további fejlődésének egyik ösztönzője lesz.