Tavasz
Szertelen szellők tépik kacéran
a vénülő felhők őszülő szakállát.
Szikrázó sóhajok bontogatják
az ébredő rügyek gömbölyű, zöld száját.
A kelő nap sápadtan megfürdik
a gőzölgő szántás termékenységében.
Csiklandós patakok futkároznak
az új élet dalát dúdolva a réten.
Fenn a fákon nyüzsgés, csivitelés,
a szabadság fürgén felkúszik e falra.
Lenn a fák közt édes a pihenés,
csókok válaszolnak szelíden a dalra.