Ne légy szomorú
Szemedben ne legyen ború,
s arcodon langyos hervadtság,
dalod legyen vidám sorú,
áradjon felém a vadság.
Tőled függök, talán érzed,
mint napfénytől a kis virág,
sötétben nem kínál mézet,
s elfordul tőle a világ.
Ha szemed pajkosan villan,
s benne üde mosoly tanyáz,
tőlem a bánat elillan
és elmúlik a lámpaláz.
Ajkamról, mint hegyi patak,
szóözön áradoz feléd,
s míg akarod el nem apad,
csak ne érezd a bú szelét.