Lila lány

Korai reggelen, trillázó hajnalon,
harmatos zöld fűben, egy álom-pejlovon

vágtatok, ügetek, mint szellő szárnyalok,
fölöttem angyalok – lehet, hogy meghalok?

Ők jelzik az utat, amelyen te jártál,
érzem az illatod a szalmán, hol háltál.

Egy álmos hajnalon láttam meg alakod,
azóta akarom érezni zamatod,

azóta üldözlek, követlek, kereslek,
legyen, ki szeressen, legyen, kit szeressek.

Szárnyalok utánad te lenge lila lány,
előttem libegő lila-szín ködfoszlány.

Lila haj, lila pír, lila mell, lila száj,
lila a belőled sugárzó sima báj.

Ziháló kebeled közelről éreztem,
de nem válaszoltál, hiába kérdeztem.

Csak lila mosolyod sugárzott szemembe,
emléked örökre belenőtt szívembe.


 

Következő alkotás >