Érzelmek emlékei,
emlékek érzelmei
cím nélkül
magányom kopott kapuját
a kétségbeesés zörgeti
és benn szomorú hangon
a bánat énekel
Elalvás előtt
Ez az este is olyan, mint a többi.
Az árnyak kivégzésükre várnak a falon.
Még nem oltom le a villanyt.
Egy verset olvasok.
Feloldozás
Hiányod tágas templomában
a vágyak márványoszlopai az égig érnek,
s én emlékeink boltívének árnyékában térdepelek,
a szerelem gyalulatlan oltára előtt,
és a távolból egy ismerős hangra várok.
A holnap
Végtelen szemem fakult mélységére,
mint súlyos sírkő nehéz köd borult,
de holnap már az áttetsző magasság
villogását nézheted,
e párás hunyorgó végtelenben.
Boldogság
Virágos rét az ágyunk,
összefont tetemünk fölött
rekedt varjak köröznek,
s zöld hátú bogarak világítanak
gyönyörű szemünk mély gödrében,
és mi kéz a kézben nézzük,
hogy hiénák marcangolják
aranyos szívünket.
Döntés
Mily együgyű voltam,
hogy nem vettem észre
a sugárzó jóságot szemedben,
és késeket vertem mindkettőnk szívébe.
Engedd, hogy kihúzzam e hideg vasakat,
vagy forgasd meg őket mélyen.
Ez legyen jutalmam, s a szégyen.
Úgy érzem
Úgy érzem magam, mint valami vendég.
Ha más is így érezné, idegenné lennék.
Kegyetlen játék
Találd ki, mire gondolok,
mikor csillagok pislognak felettem,
és virágszirmokat fúj arcomba a szél.
Ne mondd, hogy nem tudod,
mert úgysem hiszem el,
de ha kitalálod,
akkor se szólj semmit,
hisz' nem is gondoltam semmire.