Érzelmek sora
Négy keserű sor
Akkor volt a vég, mikor sírni akartam,
s nem volt szememben egy rohadt, árva könny sem.
Csak hajamat téptem és sebem vakartam,
tűrtem, hogy elvesszen két ily drágagyöngy szem.
Négy sor
Egy kis keserű íz botorkál a szájban,
világít a párna a széles homályban,
és körültolongnak az édes emlékek,
mint virágzó mezőt a zümmögő méhek.
Öt sor
Szívemben gyomokat már nem kapál a nyár.
Nem tudtam, hogy így fáj az igaz ébredés.
Semmim se volt még és semmim nem maradt már,
csak ez a túl nemes, gazossá vált kelés,
és benne a parázsló szűzi szenvedés.
Öt sor egyedül
Fojtogató homály boruljon rád,
mint hajó nyílt tengeren,
úgy hánykolódj az ágyon.
Álmodban remegjen a szád,
gondolkodj el a rémes magányon.
Két sor egyedül
Szabad vagyok: ó, átkozott szabadság!
Karjaid között százszor jobb a rabság.
Hat sor egyedül
Kínozd magad,
sokkal jobban, mint másokat,
talán így megmenekülhetsz.
A kínok alatt,
míg minden álmod lassan elmarad,
másoknak új fájdalmakat szülhetsz.