Helyzetjelentés alulnézetből

Az óvó karok ernyedten lehanyatlanak
és minden a hanyatlás sikamlós útjára lép.
            Valaki elindult, hátranézett
            és kővé válva még most sem érti,
            hogy mi történt vele.
            Mások évekig tartó
            iszonyú erőfeszítéssel felnőttek,
            de ahhoz, hogy örüljenek neki,
            már nem volt erejük.
            Valaki a tavaszi szélben belázasodott,
            és szegény azt hitte,
            hogy a szerelem fűti ily vadul.
A levegőben bizonytalan hangok keringenek,
kozmikus fáradtság ülepedik erodált tudatunkra,
és katasztrófajelölt jelenségek tekintenek le ránk.
Egyelőre csak a mindenható szárazság érzékelhető
primitív nyálkahártyáink szomjas sejtjein keresztül,
és a nagy tikkadtságban zöldellő oázisként jelenik meg
nedves korunk, nyirkos foltként tündökölve
a történelem véres térképasztalán.            
           Valaki oly harsányan kacagott,
           hogy a könnye kicsordult.
           Valaki sötét szakadékban kuporgott
           és az eltévedt szentjánosbogarat
           a napfénynek hitte.
           Valaki búcsú nélkül elment,
           és valaki itt maradt párás szemekkel.



Következő alkotás >