Nihil
Alattad az ágyad és fölötted a plafon,
az unalom bömböl: jól esne egy pofon.
Mint egy döglött kutya a tűző nap alatt,
rágcsálnak a pondrók és oszlik az akarat.
Csak nézed a pontot. Három fal összefut,
és nem veszed észre: zsákutca ez az út.
Cselekvés megdermed, megfagy az akarat,
a döglött eb hever, s magában se ugat.
Több ez mint lustaság, s közömbös úri póz,
haszontalan semmi, csak el ne harapózz!