Sajgó lélek
Nem zavar az eső,
nem érdekel a nap,
nem baj, ha vihar ver,
vagy ha éhség harap.
Nem ér el a gúnyszó,
sem suta sérelem,
visszapereg rólam,
vagy észre sem veszem.
Nincs szükség a bókra
és dicséret se kell,
mert sajgó a lelkem
most éppen vezekel.
Közömbös számára
az idő és a hely,
ó, te rózsás ajkú
hűs, gyöngyszemű kehely.