Tájkép
Langyos, lágy szellő izgatja a fákat,
a harmónia áttetsző lepel,
romos kéményen gólya kelepel,
és pihenni tér lassan, ami fáradt.
Egy elkésett madár fészkére repül,
utolsót kacsint, elmerül a nap,
a szelíd égbolt ékszereket kap
és minden árnyék a helyére kerül.
Tücsökzene szól a zsendülő fűben,
a fázós bokrokat betakarja
a jószívű hold ezüstös karja,
és úgy szeretnék cérna lenni tűben,
mert hallom a földnek fájó sóhaját.
Be kell foltozni rajta minden rést,
minden kis rosszat, minden szenvedést,
ne borzolják a vágy illatos haját.