A révnél
Ereid fekete folyójának partján
a révész segédje részegen ücsörög.
Tudja, hogy gazdája kegyetlen toportyán,
szorítja a szíved, a véred dübörög.
Dübörög a véred. Honnét jön ennyi szenny?
A jóisten vajon melyik partot látja?
Fájdalmas álmodból nem ránt ki semmi sem,
szorítja a révész, kését belemártja.
Belemártja kését, s elérve a partot,
üvöltenél vadul: legyen végre vége!
Pihegve, fáradtan feladod a harcot,
(nem tudod ki győzött), arcodon a béke.