Tél
A kertek fölött szálló varjak tiszta hangja
kavarog táncolva a szélben részegen.
Megkopott a fáknak régi tiszti rangja,
elvesztik díszüket tétován, félszegen.
Ágaik esdeklőn merednek az égre,
ékszereket kapnak majdnem minden reggel,
fohászuknak talán soha nincsen vége,
álmukban küzdenek egész hadsereggel.