Lázálom
Elborult elmével szemlélem világom,
szívem szegletéből jóságom kivágom.
Szeretet gyümölcsét rohasztom, erjesztem,
félelmem tüzeit lohasztom, gerjesztem.
Ártatlan szemedből könnyeket fakasztok,
őszinte arcodra bánatot akasztok.
Izzítom parazsam, fénye csillog-villog,
gyönyörű válladra kerüljön hát billog.
Körmeid ágyába tüskéket eresztek,
hátadon s hátamon iszonyú keresztek.
Őszülő fejemre zúduljon az átok,
minden nap nyakamon új kötelet látok.
Üressé vált lelkem. Lázálmom valóság?
(Hajnalban ajtómon kopog a hatóság).
Tenyeredbe teszem szívem, ezt a csonkot,
úgy szeretlek most is, mint kutya a csontot.
Ringass el karodon, kergesd el álmomat,
gyötörj úgy, mint aki álmomban látogat.
Fekete hajadra peregjen az áldás,
hideg cellám előtt jön az őrségváltás.