Köszönet

(szüleimnek mindenért)

Mennyi érzés rejtett, s felejtett el engem,
és mennyi rejtett érzést felejtettem el,
mélyre merültem el véges végtelenben,
de gyermekkori lelkem felszínre emel.

Elhagyva utamat (ősökkel dacolva),
amin elindultam a kezdet kezdetén,
és tapogatózom kezeiket fogva
süllyedő érzelmek naiv fedélzetén.

Míg emlékfüzérem gyöngyeit keresem,
apám üzenetét magamra vállalom,
útravalóimat anyámtól ellesem,
jóság és becsület díszíti váll-lapom.



Következő alkotás >