Fasirató
Kivágom a fámat, ahogy meg van írva,
úgy döntöm a tőkét, nyökögve és sírva.
Virága elvetélt, szúrágta a törzse,
meddő lett a lelke, ezért nincs gyümölcse.
Ő is nyögdécselget, ráreccsen az égre,
nem sokáig bírja, hajlik már a térde.
Megvillan a fejsze, lecsapna az ágra,
beszorul a fűrész és minden hiába.
Megkéri a szellőt (bár esélye nincsen),
hogy nyitott szemembe friss fűrészport hintsen.
Nem segít már semmi, ütések kopognak,
ágak és gyökerek recsegnek-ropognak.
Fűrészem munkában a szívében hörög,
sóhajtó szelleme hiába könyörög.
Összedarabolva túl van az élményen,
utolsó sikolya elszáll a kéményen.