A végtelenben
Elhagyott a társad,
lélekben elbuktál.
Mindig visszavártad,
hinni már nem tudtál.
Magadra maradtál,
új istent kerestél.
Előre haladtál,
és nem perlekedtél.
Új imát tanultál,
új érzésre leltél.
A szívembe nyúltál,
lelkem része lettél.
Azóta sütögetsz
szeretet lángjával.
Simogatsz, ütögetsz
tövisfa ágával.
Ágyunkban vacogunk
szívünk körül jéggel.
Dühösen dacolunk
pokollal és éggel.
Egymással megküzdünk
oroszlánveremben.
Holnap mit is kezdünk
itt a végtelenben?