Születésnapodra
(az idén 110 éves József Attila emlékének tisztelegve)Bocsásd meg (szívem kelepel),
véled egy lapon szerepel
nevem,
s hevem.
Az ötven évem tetten ért,
megfizetek e tettemért.
Hogyan
roggyan
meg az ember, ha nem henyél,
asztalon ott a friss kenyér,
s gyümölcs.
Üvölts,
ha talán nem jól gondolom,
hogy nem segít már gondomon
simán
imám.
Mert itt a város peremén
együtt élünk te meg én,
külön
külön.
Más századok, más emberek,
másmilyenek a fegyverek,
bizony:
iszony.
A történelem szekere,
hiányzik egy/két kereke?
Letört
e tört
fele, vagy kétharmada,
harcolni kész az armada,
az ám,
hazám!
Inog a demográfia,
a bűnre nincsen grácia!
sajog
a jog.
Nem oszt pénzt zsebbe énnekem,
ezért van fájó énekem
sírva
írva.
Hanyagold kérlek e hibám
sose lesz romos kalyibám
villa.
- Tilla,
a valódi rend nincs velem,
hiába bor és szerelem,
(Ámor,
mámor).
Szavak nélkül ez semmit ér,
és múzsám mindez semmiér'
gyaláz,
aláz.
Nélküled a szó szelleme,
a jelleme és kelleme
kerül,
s elül.
Hatvan év köztünk nagy dolog,
kurázsit tőled koldulok,
költök,
öltök
össze néha ily verseket,
lódítok valót, nyerseket,
sekély
e kéj.
Kölcsönöztem pár rímedet,
ám nem viszem el prímedet
soha,
noha
száztíz évedet köszönté,
s fogod népedet örökké
taní-
tani.