Ajánló

„A kötet két részből áll: első felében az 1980-as években keletkezett, második felében a legutóbbi időszakban írott versek olvashatók. És bár a két korszak verstermése között jól érzékelhető – tartalmi és stiláris – különbségek vannak, abban alapvetően megegyeznek, hogy szerzőjük leíró lírát, elsősorban is természet ihlette költészetet művelt és művel.
Török Nándor az élővilág megannyi csodáját szövi versbe, újra és újra rácsodálkozik a természet, a táj szépségére, vagy éppen eltöpreng a lepusztultság, a sivár kopottság látványán: "Gyűlölöm a szakadt tapétájú, koszos falakat, / melyeken a feszülő új pókháló / az egyetlen dísz, amely megcirógatja a szemet" (A falak). Még epikusan mesélős verseit is a természet ihlette, mint a Három történet címűt, amely a kismadárról, a napraforgóról és a hópehelyről szól. A természet képeit a szerelmi érzés, az őszinte vonzalom, a társ utáni vágy dalai váltogatják (Kívánságcsokor; Ez a szerelem, ez a fájdalom; Lila lány).
Újabban írt verseiben is folyamatos maradt a költői szemlélet természetközelisége (Harmónia; Őszi kép; Tájkép; Illúzió stb.), és ugyancsak változatlanul érvényesül a költő elkötelezett formafegyelme. Török Nándor meghatározó műfaja a rímes, ritmusos dal, a négy sorból álló strófákra épülő, többnyire keresztrímes és gyakran ütemhangsúlyos forma, azért olykor a szabad verset is műveli, de ez utóbbiakban is föl-fölbukkan a ritmus és a rím valamiféle laza kombinációja.
De bármely korszakában bármely témát versel meg, minden darabjából süt a kimondás, a meggyőzés vágya, az a közvetlen hatni akarás, amely sosem tesz jót az áttételező lírai ábrázolásnak, mert semlegesíti a még oly eredeti költői képek hatását is. Szép idilljein, bukolikus képein is átüt a direkt megnevezés szándéka, a mondandó hangsúlya, sőt primátusa. Ilyenkor a direkt kimondás elnyomja a metaforákat, hasonlatokat, szóképeket (A disznó; Tesztkérdés; Patyomkin történet; Nehéz utak).
Ugyanakkor tud önfeledten és eredetien játékos is lenni (Kurta versek; Rím romok; Napló; Születésnapodra). Ilyenkor természetes könnyedséggel játszik a szavakkal, variálja a rímeket.
Végül is Török Nándor versvilágában sajátosan keveredik a természeti ihletettség és a direkt hatni akarás attitűdje; a látvány átélésének, belsővé válásának őszintesége és a tendenciózusság ambíciója, miközben mindkettőt körbe keríti a konvencionális formák tiszteletben tartása.”   

Könyvkultúra Magazin, 2015.