A varázsszőnyeg

 

Amikor újrafestették Tina szobáját, és új bútorokat kapott, egy szőnyeg feleslegessé vált.

A kislány kapott egy emeletes ágyat, alá pedig egy íróasztalt, mert nemsokára iskolába megy. A falak szép, sárga színt kaptak, mert Tinának ez volt a kívánsága. A szőnyeget pedig kirakták az előszobába, mert még nem döntötték el, mi legyen a sorsa.

Zoé azonnal rátelepedett, és attól kezdve az a szőnyeg már az övé volt.

Apu játékokat csempészett a szőnyeg alá, és Zoé nagy lelkesedéssel kereste meg azokat.

Amikor a cicára „rájött a hoppáré”, őrült módon fel-alá futkározott a szobában és forgatta a szemeit. Aztán hirtelen ráugrott a szőnyegére, mire az elcsúszott, és a cica kifarolt. Ezt nagyon élvezte.

Máskor a szőnyeg alá bújt, és ha odagörgettek egy labdát, csak egy mancsot lehetett látni, ami kinyúlt, és elpöckölte azt. Ezt mindenki nagyon viccesnek találta, ezért sokszor játszották ezt Zoéval. Sőt, Apu kitalált egy másik játékot is. Elkezdte húzni a földön a szőnyeget, és Zoé egyszer csak rápattant. Apu különféle zörgős egereket dobált a szőnyegre, miközben ide-oda húzta a szobában Zoét, aki a hátsó lábaival gyömöszölte az egereket.

Tina varázsszőnyegnek hívta, mert amikor Apu huzigálta a szőnyegen a cicát, Apu és a Nagyi is nagyokat nevetett. Ez pedig már rég nem fordult elő.

 

Következő fejezet >