Cinkosság

 

Amikor jó film volt a tévében, Apu behűtött egy dobozos üdítőt magának, Tina pedig a Nagyival pogácsát sütött.

Régen Tengeranyu sütött, amikor még csak hárman laktak: Ő, Anyu és Apu.
A Nagyi és Nagypapa akkor költöztek hozzájuk, amikor ketten maradtak.
A Nagypapa megint kórházban volt, de Apu megnyugtatta Tinát, hogy az állapota nem súlyos.

Amikor Apu kinyitotta az üdítőt, arra a kattanó hangra Zoé előbújt rejtekhelyéről, és Apuhoz futott. Apu odatartotta elé a dobozt, és a cica átszellemült arccal lenyalogatta az oldaláról a hideg cseppeket. Ez volt kettejük kis szertartása.

Zoé nem volt mindennapi macska. Ő szeretett „részt venni” a dolgokban. Ez a „közös üdítőzés” is ilyen volt.

Tinával is volt ilyen cinkossága. Amikor meghallotta, hogy Tina előveszi a mérőedényt a szekrényből, rohant hozzá a konyhába, mert tudta, hogy a kislány most tölt vizet az ivókútjába. Zoé olyan ámuló szemekkel figyelte a csordogáló vizet, mintha bűvészmutatvány lenne.

 

Következő fejezet >