NAGY
VENDEL
MEGSZÓLALOK
LEGÚJABB VERSEIM GYŰJTEMÉNYE ÉS A MARADÉK
E-KÖNYV
VERSVÁLOGATÁS
RÉGI ÉS ÚJ VERSEIM
KIADOTT KÖNYVEIM 20.
A SOROZATBAN 18.
KILENCVEN HANGULATI VERS, EGY BEFEJEZETLEN ÉLETMŰBŐL...
2019. MÁRCIUS 10.
KÉSZÜLT 2019 TAVASZÁN, AJÁNDÉKKÉNT A KÖLTÉSZET NAPJÁRA.
AJÁNLOM
BARÁTAIMNAK ÉS ELLENSÉGEIMNEK, OKULÁSKÉNT...
VALAMINT MINDEN
CSALÁDTAGOMNAK.
Kapcsolattartás:
nagy.vendi54@gmail.com
KÖSZÖNÖM A MEK DOLGOZÓINAK ÁLDOZATOS MUNKÁJÁT.
KÖSZÖNÖM
A KÖNYVBORÍTÓ TERVEZŐJÉNEK ODAFIGYELÉSÉT,
CSOMOR HENRIETT
BORÍTÓ
TERVEZŐ
A
KÖNYVET FOTOMONTÁZS DÍSZÍTI.
A KÉP CÍME: ZSÁNERKÉP
A
KÖNYV BELSŐ BORÍTÓJÁN A SZERZŐRŐL KÉSZÜLT FOTÓ LÁTHATÓ,
FOTÓMONTÁZS
A
KÖNYV MAGÁNTULAJDON.
A KÖTET TARTALMÁT SZERZŐI JOGOK VÉDIK.
OLVASD
ÉS ADD TOVÁBB.
A VERSEKET VAKOK IS OLVASHATJÁK, OLVASÓ PROGRAMMAL.
KÉSZÜLT
2019-BEN, TAVASZRA, KÖNNYED OLVASMÁNYNAK.
AZ ÜNNEPEKRE AJÁNLVA.
A
SZERZŐ TIZENNYOLCADIK KÖTETE
A MAGYAR ELEKTRONIKUS KÖNYVTÁRBAN.
TARTALOMJEGYZÉK, KERESŐ
01. ELŐSZÓ
02. AJÁNLÓ
03. MEGSZÓLALOK
04. KIJELENTEM KOMOLYAN...
05. PLATÁNOK ALATT
06. SÍROMON A VIRÁG
07. ELRÚGOK EGY HANTOT UTAMBÓL...
08. AZ ÉN UTAM
09. CSORDUL A KADARKA
10. TITANIC 100 ÉVE
11. PAPA, MONDJ EGY MESÉT
12. KATALIN KOPOGTAT
13. SZÁRAZ MALOM
14. IGA
15. SZAPPANBUBORÉK
16. SZÁZ ÉV FELETT
17. SZÁLLOK A SZÉLLEL
18. AZ ÖREGAPÓ CSUDÁLATOS SZÁJA
19. ARANYCIPŐK
20. A SÜLT GALAMB
21. ASSZONYOK ELEJÉNEK
22. MONDOK PÁR MESÉT AZ UNOKÁKNAK
23. BŰNÖS LÉLEK 1741
24. ASZTALODNÁL...
25. AKI NEM TUD BESZÉLNI
26. A KANCSÓ KÖRBE JÁR
27. A SZÉPSÉG MARADÉKA
28. AKTUÁLIS GONDOLATOK
29. AKI NEM ÁLL FENT
30. SZÁMVETÉS EZ IDŐK SZERINT
31. Ő ÉS ÉN
32. LÁGYAN RINGÓ BARNA ÖLEDBEN
33. ELKELT
34. ARANYCSENGETTYŰ
35. EBBŐL VITA LESZ
36. EBEN GUBA
37. A MOCCANÓ IDŐ
38. TÉLI ÉLETKÉP
39. A NŐKRŐL
40. VIRÁGGAL KÖSZÖNTELEK VIRÁGOM...
41. KISMADÁR ÜL
42. A VINCELLÉR IGAZSÁGA
43. RANGSOR
44. MESE NAGYOKNAK
45. ESIK AZ ESŐ
46. LESZÁLLT AZ EST...
47. MINDEN ŐSSZEL LEHULLANAK...
48. ANYÁNK SZEME FIGYEL
49. ÉBREDÉS
50. KÖRTÉFA, KÖRTÉFA
51. HATVAN ÉVEM
52. ÜZENTEM EGY CSACSOGÓ MADÁRNAK
53. RÁTALÁLTAM AZ ÚTRA
54. MELYIK ÚTON...
55. VÍZ, AZ ÉLTETŐ ELEM...
56. VISSZATÉRŐ ÁLOM
57. KÖSZÖNET A SZÉP ÉVEKÉRT
58. MÉG AKARNI
59. ZACSKÓSVÍZ
60. AZ ESÉLY
61. MÁRCIUSI FORRADALMUNK
62. SZÁLLÓIGE
63. TRILLÁK ÉS LILLÁK
64. TEMATIKUS HAIKUK
65. HAJNAL
66. FUTNAK ELŐTTEM...
67. SZÁMÍTÓGÉP
68. A CSŐZÖRG
69. BOLDOG AZ EMBER
70. NŐNAPRA
71. TITKOK ÖSVÉNYEIN
72. EGY ESTE...
73. APEVA
74. APRÓ MANÓ
75. ELMEGYEK ÉN A FALUMBÓL
76. EGY KATONAÉNEK
77. MEGGYÓNTAM ÉN BŰNEIMET A PAPNAK
78. POROS ÚTON BANDUKOLVA
79. ÉDES, DRÁGA POSTÁS KISASSZONYKA
80. BÚCSÚZÓ SIRATÓ HÚSVÉTKOR A GOLGOTÁN
81. ELKOPOTT A...
82. FIGYELEM A KOCSMAAJTÓT
83. ÖREG FŰZFATEKNŐ
84. PUHA-PIHE PÁRNÁN
85. VADVIRÁGOK
86. VADREZEDA
87. UHU BAGOLY
88. VADGALAMB SIRATÓ
89. VADÁSZAT
90. A HAJNALI ERDŐ
91. UTÓSZÓ...
Ha már eljutottál addig, hogy csak a szíveddel látsz, de végleg nem zárult még be neked a világ, s valahogy ki akarnád fejezni magad, ki kell nyitnod a szájad.
Magam is ezt teszem, miután tíz éve, hogy elment szememből a világosság.
Ezek után talán azt hihetné az ember, hogy mindent jobban lát.
Persze, kiderül, hogy ez csak csalfa illúzió.
A belső látás mintha megnyitná a teret, eltávolodnának tőlem az emberek, vissza kell hódítani őket.
Meg kell szólalni, és szólítani mindenkit, hogy lássák, nem változott igazából semmi, csak nehezebb lett kicsinykét az élet.
A vakondok, a giliszta, és a vakegér is vígan elvan a Föld alatt.
Ha mondom a magamét, az csak kevesekhez juthat el, de az írás sokakat megtalálhat, legnagyobb találmánya az emberiségnek.
Önálló és zseniális szellemi terméke az embernek.
A tüzet, melegvizet, kereket, elektromosságot nem kellett feltalálni, hiszen azok mind voltak már, dühöngtek az elemek, csupán az írás a legnagyobb vívmány. A közlés, az információ átadása létfontosságú a modern világ évmilliós távlatában, a felhalmozott tudás és a históriák hogyan juthatnának el egyébként mihozzánk.
Értem én, hogy elektromos, de akkor mégis mitől megy?
Mi lehet az a szikra...
Ehhez a közlésáradathoz szeretnék hozzájárulni tizennyolcadik e-könyvemmel, hátha tudok én is valami újat nyújtani magamból, a többek által félműveltnek titulált létezésemből, hiszen a tökéletesre hiába is törekednék, úgy sem érhetem el.
Bölcselkedve megsúgom, másoknak sem sikerülhet.
Megelégszem csupán csak a jóval.
Örömmel ajánlom sokaknak ezt a könyvet, főleg azoknak, akik szimpatizálnak írásaimmal, akik pedig nem, ők ne is álljanak neki az olvasásnak.
Felesleges idő- és energiapazarlás lenne, nem is akarnám igazán meggyőzni őket.
A mesékben, csodákban hiszek, a lehetetlenre magam sem vállalkozom.
Őszinte
hívük...
Nagy Vendel
magánzó
Szekszárd
2019. március 10.
A Könyvhétre ajánlva.
VAKABLAK A
VILÁGRA
AJÁNLÁS A VAK KÖLTŐHÖZ
Ablakom
kitárom
Belecsapok gitárom húrjába,
S rácsodálkozom
E csodás
világra.
Ott állok az ég alatt
Rongyos nagykabátban
A
hőgutában,
Mert hüssöt tart nyáron,
Télen meleget ád.
Nem
törődöm én az írott
S íratlan szabályt,
Nyakamba akasztom a
gitárt.
Széttárt karral az ég felé kiáltok
Egy rövid imát,
Te
Isten...
S semmit nem látok
A vakablak előtt állva,
Kinyitva
a gitártok.
Menjetek félre előlem,
Ne vessetek elébem
gátot,
Hadd induljak utamra.
Megtapasztalni e
Cudar
világot.
hagyd énekelni a
szegény utcazenészt,
ki ékes
dalaiért
némi aprót remél.
s lecsordul a dal
a templom fehér
faláról,
harangok néma tornyáról
fatornyos
haranglábról.
aktuális gondolatok
gördülnek
elébem,
kritikusaimnak ajánlom,
mindegyik tisztán
lásson,
sohase találgasson.
Írónak költőnek igen,
kritikusnak
még nem emeltek szobrot.
Éjszaka születtem
Lanttal a
kezemben
Eleve megfenyegetve
A költészetnek
Mindenféle
Múzsáit,
S megtapasztalva
A forrongó pokolnak
Kénbűzös
bugyrait.
S a Parnasszusra felhágva
Miközben folyton szállt a
dal,
Sokakban felötlött
Gyenge testemnek
Sárba tiprása,
Ez
volt többeknek
Legfőbb óhajtása.
Pitiáner irigyeknek
Álnok
ármánysága.
Álságos kultúrák
Belterjes világa.
Telik pénzzel
a gitár tokja,
potyog az aprópénz a dobozba.
szégyenlős benne
az erő,
nem ő a főszereplő.
ügyelj a kényes gitárodra.
S
elvesztek öröknek hitt
Nemes gondolataim,
A feledés
homályába.
Évek elmúltával
Kihunyni készülő
Öregedőn
romos
Rideg cemende
Fekete kemence lukába
Agg testemet
elrejtve
Az örök feledésbe temesse.
Ráutalva arra,
A száraz
fát kezében tartva,
Mindenki maradjon
Annál a fánál,
Amelyiket
kapta.
S majd, a végítélet során,
Mi marad egy vak költő
után?
Néhány könyv csupán,
S egypár örökérvényűnek
Vélt
gondolata,
gitárjának szakadt húrja,
és egy hangszerét
vesztett
kopottas gitártok,
melyből hiányoznak
a magasztos
dallamok.
2019. 02. 12.
EGYÉNI HITVALLÁS
A
tribünön és
A szószéken
Én nem értem el
Semmilyen
sikert,
Számomra csak a
Katedra és a
Színpad termett
Némi
babért.
Igazán nem is
Törtem magam
Efféle jutalomért,
De
mondanivalóm van
Erről a cudar világról,
S magányomból
Csak
az írással
Tudok kitörni,
A Magyarok
Gyönyörű
nyelvén
Sokakkal pörölni
Hangos, hamis szóra
Magamat nem
ragadtatom,
Mint némely
Szószátyár szónokok,
Nem mondok
szónoklatot.
A literatúra az
Amivel dicsően szólhatok,
Mondom,
mondom,
A magamét
Míg levegőt kapok,
Amíg a Teremtő
akarja:
Megszólalok.
2012 augusztus 1.
PÁR SZAVAS BÖLCSELET...
Kijelentem
komolyan,
nem vagyok én
ilyen, olyan, amolyan,
csak olyan
amilyen.
senki nem olyan amilyen
szeretne lenni.
mindenki
olyan amilyen
valójában, s ennyi.
csak az ami.
Egy
ismeretlen senki.
Ha verseket ír,
mi lesz belőle?
Egy ismert
senki.
olvasod te,
mondom én, Vendi.
2016. május 21.
ÜZEN A PLATÁNFA
Üzen a
platánfa,
Cakkos levélen...
Bokáig járva
Zörgő
derékaljában
Repedező kérge
Jelzi a moccanó időt,
Évszázados
fasorban
Költők igyekeztek
A messzire siető
vonathoz,
Hallhatatlanságba víve őket,
Görbe fát dobj a
tűzre,
mert kanyar jöhet,
távolból egy halkuló
vonatfütty
integet.
Minden évben vaskosodó
Derekát átölelve
Didergő
ágain lógaszkodva
Elhozza az őszt.
Vastag hóbundába
burkolódzva
Várja a jövőt,
Hogy ismét újra
Költő
sétálhasson
A szekszárdi platánsoron.
Didergő szél kopogtat
a
zárt ablakokon.
Langymeleg szökik hozzá
párnahuzatos
fugákon.
Egyesülnek majdan
korai tavaszon.
Megjegyzés: 2018. november 21.
Három
virágszál
Háromszögbe áll.
Testemből
sarjadzott
Három szép virágszál
Gyöngyen illatozó
Fehér
liliomszál
Leszakítva mind már,
S testem síromba
száll
Ültessetek három
Illatot árasztó
Viruló
rózsaszált
Háromszögbe zárva,
Mégis egy csokorba.
Illatozó
fejük
Estére lekonyulna.
Ha hervad síromon
A kókadó
virág,
Feljövök megöntözni
Könnyemmel éjféltájt.
Hogy
reggelre kelvén
Csodálhassa majd őket,
Az ébredő világ.
Itt
nyugszik e sírban,
S vigyázzuk apánk,
Teste e földbe,
Lelke
a menybe,
Szíve szívünkbe szállt.
2013. október 03.
07. ELRÚGOK EGY HANTOT UTAMBÓL...
IMA BETEGSÉGEMBEN...
Hallgass meg
Uram...
Elrúgok egy hantot,
Hogy messzire guruljon
Rögös
utamból...
Leteszem a lantot,
Hogy más is dalolhasson.
Elrúgtam
egy hantot,
Hogy még ne takarjon,
Megvívtam a harcot,
Szedtem
a sok sarcot,
Várom hogy életemre
Fentről rábólintson
Értőn
valaki,
S hogy az Isten
Magához intsen,
S
felszólítson
Szolgálatára...
Én teljesítem
Alázattal
Ámen
Domine,
Úgy legyen Uram.
Megjegyzés: 2014. szept. 17.
Az én utam,
az én sorsom,
messzire visz,
messze vándorolok.
az úton
mindenki elfér,
egymás után a nyomon,
mégis nagy a tülekedés.
a
csúcsra mindenki felérhet,
ha hagyják,
ha akarják,
ha
hagyom,
ha igazán akarom.
Bármit is állítanak rólam
Nem
igaz.
Ha mégis kiderül
Hogy igaz,
Akkor azt
kimagyarázom.
Jóhíremet vigyázom
Nektek elárulom,
A dolgokat
nem értem,
De megmagyarázom.
Néha azt remélem.
Összecsapnak
mellettem
Jó és rossz szellemek,
Fejem felett vonulnak
Fekete
fellegek.
Ti értitek ezeket?
Mindenféle emberek
A világból
s
jó volna ha elolvasnátok
néhány NAGY VENDEL verset
csupán a
javából.
rámkiabálnak páran a kortársaimból,
te mész
borért,
nem te következel még.
még nem,
most nem,
már
nem.
kritikusaimnak mondom,
nem figyelem ki mit gondol,
vagy
hangosan rikoltoz,
csinálom a munkám,
ez a dolgom.
elvetem a
magot,
meglátjuk mi lesz belőle,
virág e vagy gyom.
most
talán többen
felugrálnak a rádiótól.
a kútmérgező nem
piszkít
egyenesen a kútba,
csak a kávájára,
aztán
belerúgja.
minden esetre,
elkezdtem árulni
temetésemre a
jegyeket,
elkerülve a csődületet.
ingyér meg sem halok
nektek,
létem drágán adom,
mert hát ripacs vagyok.
s lassú,
andalító zenével
elindul velem a körmenet,
S megrengetem a
hegyeket,
akár egy eszeveszett.
Megjegyzés: 2016. november 18.
Csordul a
Kadarka,
szálljon az ének,
mindenki azt kapja,
amit
kiérdemlett.
Folyik a
tüzes bor,
leöblíti a port,
hordó abrincsával
szorítja a
kort.
Csorduljon a
bor,
és szálljon a dal,
aztán legyen az,
amit ő akar.
Öreg fák közt
zsolozsmázó
rongyruhájú remete,
csurgó hideg vizén
él,
barlangok bölcseletén.
Nos hát
valakinek
el kell hintenie
az igazság felének a felét,
sokszor
már az is elég.
Derekán a
kötél,
hármas csomójával,
elűzi a rossz bajt,
mindig
kordában tart.
Csorog a hegy
vére,
bíborszín lopóból,
bölcsességet áraszt
mindenkor az
óbor.
2018. november 24.
REQUIEM
Az
emberiség
Tudományos,és
Technikai
Szárnyalása
Megtorpant
Egy
pillanatra,
Mikor kettétörött
A nagy hajó.
Egy másodpercre
A
levegőben megmeredt,
Majd kétfelé
A vízbe esett,
A Föld
gravitációjának
Súlya alatt.
Lemerült négy kilométerre
A
mélybe.
Ablakain egy szörny
Közömbösen néz be.
De az
emberek
Önzően
Továbbszáguldoznak
Űrhajóikon a
Csillagok
felé,
Az ismeretlen
Világmindenségbe.
-
Közelebb
Mindig csak közelebb
Hozzád Istenem. -
2012 április 15
Megjegyzés: Ma száz éve süllyedt el a Titanic, de már épül a másik.
VAKOS VERSES
MESE
PAPA MESÉLJ!
Körülvesz egy
csudavilág,
körbeülnek az unokák.
Mindegyik mesére vár,
egy
fiúcska és két kisleány,
kinyílik a mesetár,
az örök
kíváncsiság,
gyakran visszajár.
Papa, mesélj,
olyant amilyent csak te tudsz,
amelyik a te szavadon fut,
és
a boldogságig jut.
Papa,
Meséld
el
Milyen a csillag,
Tudom,
Nem látod,
Sötét az
éjszaka,
S nem jön az álom.
Papa,
Meséld el,
Hiszen még
nem értem,
A tündöklő Napot,
Ami a fejünk fölött ragyog.
Meséld
el
Az eget és a földet,
A közte háborgó tengert,
A hegyet és
a völgyet,
A szépen zöldellő rétet,
Ahol a barika béget.
Meséld
el a
Folyót és a patakot,
Ahol isznak a farkasok,
Fogukkal
harapják
A gördülő habot,
Fentebb isznak a
szarvasok.
Papa,
Meséld el
A tarkálló mező
Mézes
lehelletét.
A zöldellő füvek
Puha heverését.
Milyenek
ezek?
Minden olyan
Gyönyörű lehet.
Elmesélem
a
Holdat és a Napot,
A millió csillagot,
Mindegyiken
sárkányszív lakott,
A rétet, s a mezőt,
A tarka
legelőt,
Emlékezetből mondom,
Mindenre emlékszem,
Álmomban
visszaidézem,
Hiszen én Sötétben élek.
Vaksi szemem, suta
kezem,
Gyermekarcot, kezet keres.
Íme a
nagyotmondó mese
Faluvégen,
Partok
alatt,
Akkora nagy
Hó szakadt,
Hogy a madarak
Guggolva
repültek
El az ég alatt.
A feneketlen
tóba
Belefagytak a halak.
És csúsztak rajta
gyors agarak.
Éhes
róka
Kergeti a nyulat,
Az meg szalad,
Ki a hóból,
Be a
zöld kukoricásba.
Érik a búza,
Meg az árpa.
Süt a Nap
százágra.
Mindenki arat,
Csak a lusta
Falu bolondja
Hüssöl
a fa alatt.
Nevet, fogja a hasát,
Cudar ez a világ.
Amikor e
mesét mondtam,
belealudtam,
s így folytattam.
Az unokák
reám szóltak,
papa, tegnap nem így mondtad.
Folytatom, mondom...
Esik a
hó,
szalad a ló.
havas fák ölén,
siklik a szánkó.
roskatag
felhőkből
párnáját rázza
Holle anyó.
mindent beborít
a
pihés hótakaró.
szunnyad alatta
egy téli manó.
hólepte
fák alatt
oson az álom,
didergő árnyékom
lábait himbálva
ül
egy faágon.
Aztán
most jöhetne egy mondóka,
simítom hajukat óvakodva.
Itt van,
megjött
Valaki,
Aki nem tud
Szaladni.
Jobbra dűl
És
Balra
dűl,
Két picike
Nyuszifül.
Várj egy kicsit,
Hurka
sül.
Mondja az Anyó,
Kisült a cipó.
Prücsök koma
hegedül.
Fülemüle hangicsál
Kisegérke rágicsál.
Ugró veréb
csicsereg,
Füsti fecske ficsereg.
Uhu bagoly huhorász
Csengős
csikó nyihorász
Kicsi kocsi csikorog
Vásott kölyök
vigyorog.
Farkas koma vicsorog
Riadt madár rikoltoz
Szarvas
bika barcog
Tavi béka vartyog.
Fapapucsod klaffog,
Gumicsizma
cuppog.
Bőrbakancsod csattog
Kukorica pattog.
Szélfutta fa
tekereg,
Korhadt törzse nyekereg.
Száraz ága
recseg-ropog,
Tarka harkály kipeg-kopog.
Gesztenye hull kopp
kopp
Ugrik a nyúl hopp hopp
Szaladgálunk ide- oda,
Ezredéve
idestova.
Nevet a
három gyerek,
ragyognak a szemek,
no, most már eljött a mese
vége,
későre jár gyerekek.
neeeee..
papa, mesélj még.
Mondj
még egy mesét.
Egyszer
volt,
Hol nem volt,
igaz sem volt,
Talán lesz még.
Egyszer
voltam,
hol nem voltam,
Néha nem sikerült,
Tán leszek valaki
még.
Tiszta ég és
Napfény
Szemeimbe süt a fény
nem látok semmit rég.
Tiszta
ég és Holdfény
Eljött a csendes éj.
Mindhármukon
béke honol,
én őrködöm az álmukon,
paplan alá
kuporodtak,
sötétségbe burkolództak.
halkan duruzsol a
kályha,
csendesen ketyeg az óra,
elringatja az időt,
készülődik
a holnap.
Szemeim én is
lehunyom,
mostanság van rá okom,
régi meséim hallgatom,
senki
sem tudhatja meg,
hogy mikor álmodom.
Szekszárd, 2018. november 20.
VIRÁGOT
KATÁNAK...
ÉS EGY POHÁRKA SZEKSZÁRDI KADARKÁT.
NÉVNAPODRA
Kopogtat
reménnyel
szívemen-e név,
Angyali csengése
elbűvölt már
rég.
Terád gondolok
e szép szót kiejtve,
Arcodat
idézem
minden este,
névnapodat lesve
KATICA,
KATICA...
KATA, KATINKA ÉS KATALIN
KATALINKA ÉS KALINKA..
KÉTI
ÉS KETRIN, ÉS KATYUSA...
Katica,
Katica,
karmoljon meg a cica.
cérnán pamut gombolyag,
hat
cica
százfelé szalad.
gyöngy fogak közt
kacaj fakad,
gurul
mint a karika.
párta helyett menyasszony koszorú,
félre a
bánat,
félre a bú.
hintó előtt paripa,
indulj a
bálba,
csendüljön a muzsika,
boldog lány
a KATICA.
ÖRÖMTELJES
NÉVNAPOT KÍVÁNOK...
NEVED ÜNNEPNAPJÁN
NÉVNAPODRA
VIRÁGOT
AZ ÜNNEPELTNEK
MEG EGY POHÁRKA SZEKSZÁRDI KADARKÁT
KEDVES
KATALIN
Az örök
Dívának
Az Isteni Nőnek,
Páristól elloptam
A szép arany
almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért jutalmul
Királynőm
Tenéked.
Reménylőn
Remegő szívvel
Adózok, az
Eredendő
bűn kísértésének,
A kígyó csábításának
Erénnyel
ellenállj,
Testeddel, lelkeddel
Ezen a mai
Szent napon.
A
névnapodon.
S szavaimmal megkoronázom
Dicsően szép homlokod.
BOLDOG NÉVNAPOT.
Szeretettel Vendi.
Szekszárd, 2018. november 25.
Fejemet
önként
Igába hajtom,
Mint betört barom
Nyakamat
tartom.
Nem szaladgálok
Vadul, szilajon,
Sivár ugaron.
Feszül a
járom,
Morog a malom
Süvölt a huzat,
Az üres garaton.
Nem
terem búzaszem
Elvadult földeken.
2013. 04. 15.
Megnősült a
legény,
Jármot a nyakába,
Önként vállalt terhét
Vette fel
magára.
Gúnyos
tekintetű
Férfinépek, tudjuk,
Könnyebb lett az iga,
Eggyel
többen húzzuk.
2012. aug. 20.
Hogy
vagy?
kérdik tőlem érdektelenül,
fázós utcasarkon,
hol a
járda jobbra dől,
vagy balra dől,
tücsök koma hegedül,
csak
lassacskán,
válaszolom szertelenül.
nem biztos hogy
komolyan
érdekelné,
nagyon meglepődnél,
ha őszintén kifejteném.
tehát
akkor mi újság van?
mi legyen?
na ugye, hogy ugye?
Vendi
vagyok a
rossebsarokból,
egy vegyes alomból.
duó
produkció.
turmix a javából.
mostanság bizonytalan
sorsom,
vékonyka néha,
mint a hagyma hártya héja,
akár a
lét,
néha léha,
széjjelpukkanó
szappanbuboréka.
Megcélozom
a századik életévet,
mert nagy az adósság,
kevésnek tűnnek
az
eddigi évek,
hogy a régi nyomba térjek.
és száz év felett
már
kicsi a halandóság,
lelassul az élet,
amikor minden
ismét semmivé lesz,
eljön a mulandóság.
csak ennyi az
egész,
Érted?
2017. január 28.
Megcélozom a
századik életévet,
mert nagy az adósság,
kevésnek tűnnek az
eddigi évek.
és száz év felett már
kicsi a halandóság,
lassul
az élet.
akarod tudni mikor ijed meg igazán egy férfi?
mikor
először nem sikerül másodszor,
s másodszor nem s ikerül először.
látom,
asztalon hever a sajt,
háromszögel a tányéron,
mellette fanyelű
kés,
s a fél vekni kenyér.
morzsája hull az abroszra,
éhes
hangya elhordja.
halkan nyikordul a parafa
borosüveg nyakából
kicsavarva,
bíborszín pohárban
illatozik a Kadarka.
azért
még nem éhezünk,
nem úgy élünk,mint a köszörűs kutyája.
s
ülhetünk mint majom a köszörűkövön.
nemrégiben egy temetésre
kinyaltam magam,
fekete bőrkabát,
fejemen fekete
kalap,
szomszédom megsokallta,
de kiköszörülted magad.
némely
ember mind egyforma
vagy szopottgombóc fejű ufonauta.
előbukkan
a homályból
néhány baltával faragott
szálkásan markáns arcú
Madonna,
ha harc, hát legyen harc.
számomra az első
Elektra,
Papadimitriu Athina,
délies temperamentuma,
és
valóban,
görögök vannak a falóban.
s az örök díva,
a
mindenben csodajó,
Keresztes Ildikó.
mindkettőjük színészek
remeke,
énekesek eleje.
a kishitűek tévednek,
hogy ma nem
történik semmi,
a velünk élő történelmet is,
észre kell venni.
Petőfi ha élne,
titulusa terrorista lenne,
gondoljatok csak
a királyokra.
vajh mit kaphatna érte
hisz odaillesztette a
sorvégére,
szítani a parazsat,
akasszátok fel a
királyokat.
eléggé eretnek gondolat,
nincsen szívükben semmi
alázat,
az urak még mindig vadásznak.
2016. augusztus 30.
Szállok a
széllel, éjféli madarakkal
Nyakunkat nyújtva a sarkcsillag
felé,
Tollunkat tépi vad vihar erejével,
Zord fellegeket
gördítve utunk elé.
Lábunk,
szárnyunk összekötve
Haptákban repülve
Saját vérünkben
fürödve
Guggolva húzunk el
Az ég alatt,
Ösztönnel ügyelve
arra,
Marad az ék alak.
Hangunk egész
a földig leér,
Élesen jelez elöl a vezér,
Nekifeszül a
légnek
Az elöl repülő,
Néha leváltja
A mögötte jövő.
Hogy
pihenjen kicsinyét
S magával rántja az örvény
Könnyebb a
követés.
Egyszer
délnek,
Majd újra északnak,
Ősi ösztöne a körforgásnak
A
sarki mágnes pólusa
Mutatja az utat,
Szabad madaraknak,
S
lenyűgöz az Auróra fénye,
S a szférák zenéje.
Megjegyzés: 2015. 01. 28.
18. AZ ÖREGAPÓ CSUDÁLATOS SZÁJA
Fát vág az
ősz
Öregapó
Kint az udvaron.
Keze fején érzi,
Hideg van
nagyon.
Unokája les rá
Ki az ablakon.
Az öreg Apó
Leheli
a kezét,
Vágyja a szoba
Bódító melegét.
Duruzsol a
kályha,
Leveszi a bögrét,
Fújja a borleves
Illatozó gőzét.
A
gyerek csudálja:
De furcsa a
Papa szája.
Hiszen ez
Egy
kincs.
Azt hittem:
Ilyen nincs.
De hisz
Egyszerre van
benne
Hideg is,
meg
Meleg is?
2018.
Aranycipőt
varrt a varga,
kiteheti az ablakba,
fénylőn pompás
kirakatba.
kisasszony és úri dáma,
eltipeghet benne
bálba.
Erzsébet és Katalin
mesés mulatságára.
Hintó előtt
paripa,
boldog lány a Katika.
Csengő-bongó
muzsika,
szívgyógyító patika,
éjfél kongó harang dala,
gurul
mint idők szava.
Gyöngy fogak közt kacaj fakad,
véget ér a móka
mára,
topánkák elnyűtt óráján,
Visszahoznak e világba.
2018. december 26.
Az éjszaka
álmomban
Sült galambot láttam,
S a számat kitátva
Vártam, s
vártam...
Hírtelen arra ébredtem,
Éppen elrepült felettem.
Az
üveghegyen túlra,
Akkor arra gondoltam:
Mi lehet az
Üveghegyen
túl?
Biztosan nem egy
Kurtafarkú malac túr.
Ahogy a mesében
Lenni szokott.
Vagy terülj-terülj asztalkám?
Az volna egy
csoda ám.
Mi lehet a hegyen túl?
A remény, és
A mindenkori
menedék.
S az esélyem
Hogy lesz
Egy kis pénzem,
Ha
visszaváltom
A sok üvegedényem.
Nem tudom mi lehet ott
túl...
Oda születni kell.
Jövő évi reményem,
Egyetlen
esélyem,
Gondolatim viharában,
Szilveszteri éjszakában
2018 szilveszterén
VIRÁGOT AZ
ÜNNEPELTNEK
MEG EGY POHÁRKA SZEKSZÁRDI KADARKÁT.
KEDVES ÉVA
Az örök
Dívának
Az Isteni Nőnek,
Páristól elloptam
A szép arany
almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért jutalmul
Királynőm
Tenéked.
Reménylőn
Remegő szívvel
Adózok, az
első
asszonynak,
Eredendő bűn kísértésének,
A kígyó
csábításának
Erénnyel ellenállj,
Testeddel, lelkeddel
Ezen a
mai
Szent napon.
A névnapodon.
S szavaimmal
megkoronázom
Dicsően szép homlokod.
BOLDOG NÉVNAPOT.
Vannak
olyan elvetemültek,
akik nem az almát,
hanem a kígyót
ennék
meg.
Szeretettel Vendi.
2018. Karácsonyán
22. MONDOK PÁR MESÉT AZ UNOKÁKNAK
VAKOS VERSES
MESE
VAKONDOK OKOK
Papa mesélj nekünk.
Körülvesz egy
csudavilág,
körbeülnek az unokák.
Mindegyik mesére vár,
egy
fiúcska és két kisleány,
kinyílik a mesetár,
az örök
kíváncsiság,
gyakran visszajár.
Papa,
mesélj,
olyant amilyent csak te tudsz,
amelyik a te szavadon
fut,
és a boldogságig jut.
Papa,
Meséld
el
Milyen a csillag,
Tudom,
Nem látod,
Sötét az
éjszaka,
S nem jön az álom.
Papa,
Meséld el,
Hiszen még
nem értem,
A tündöklő Napot,
Ami a fejünk fölött ragyog.
Meséld
el
Az eget,és a földet,
A közte háborgó tengert,
A hegyet és
a völgyet,
A szépen zöldellő rétet,
Ahol a barika béget.
Meséld
el a
Folyót és a patakot,
Ahol isznak a farkasok,
Fogukkal
harapják
A gördülő habot,
Fentebb isznak a
szarvasok.
Papa,
Meséld el
A tarkálló mező
Mézes
lehelletét.
A zöldellő füvek
Puha kerevetét.
Milyenek
ezek?
Minden olyan
Gyönyörű lehet.
Elmesélem
a
Holdat és a Napot,
A millió csillagot,
Mindegyiken
sárkányszív lakott,
A rétet, s a mezőt,
A tarka
legelőt,
Emlékezetből mondom,
Mindenre emlékszem,
álmomban
visszaidézem,
Hiszen én Sötétben élek.
Vaksi szemem, suta
kezem,
gyermekarcot, kezet keres.
Íme
egy nagyotmondó mese
Faluvégen,
Partok
alatt,
Akkora nagy
Hó szakadt,
Hogy a madarak
Guggolva
repültek
El az ég alatt.
A
feneketlen tóba
Belefagytak a halak.
És csúsztak rajta
gyors
agarak.
Éhes
róka
Kergeti a nyulat,
Az meg szalad,
Ki a hóból,
Be a
zöld kukoricásba.
Érik a búza,
Meg az árpa.
Süt a Nap
százágra.
Mindenki arat,
Csak a lusta
Falu bolondja
Hüssöl
a fa alatt.
Nevet, fogja a hasát,
Cudar ez a világ.
Amikor
e mesét mondtam,
belealudtam,
s így folytattam.
Az
unokák reám szóltak,
papa, tegnap nem így mondtad.
Folytatom,
mondom...
Esik a hó,
szalad a ló.
havas fák ölén,
siklik
a szánkó.
roskatag felhőkből
párnáját rázza
Holle
anyó.
mindent beborít a
pihés hótakaró.
szunnyad alatta
egy
téli manó.
hólepte fák alatt
oson az álom,
didergő
árnyékom
lábait himbálva
ül egy faágon.
Aztán
most jöhetne egy mondóka,
simítom hajukat óvakodva.
Itt
van, megjött
Valaki,
Aki nem tud
Szaladni.
Jobbra
dűl
És
Balra dűl,
Két picike
Nyuszifül.
Várj egy
kicsit,
Hurka sül.
Mondja az Anyó,
Kisült a cipó.
Prücsök
koma hegedül.
Fülemüle hangicsál
Kisegérke rágicsál.
Ugró
veréb csicsereg,
Füsti fecske ficsereg.
Uhu bagoly
huhorász
Csengős csikó nyihorász
Kicsi kocsi csikorog
Vásott
kölyök vigyorog.
Farkas koma vicsorog
Riadt madár
rikoltoz
Szarvas bika barcog
Tavi béka vartyog.
Fapapucsod
klaffog,
Gumicsizma cuppog.
Bőrbakancsod csattog
Kukorica
pattog.
Szélfutta fa tekereg,
Korhadt törzse nyekereg.
Száraz
ága recseg-ropog,
Tarka harkály kipeg-kopog.
Gesztenye hull
kopp kopp
Ugrik a nyúl hopp hopp
Szaladgálunk ide-oda,
Ezredéve
idestova.
Nevet
a három gyerek,
ragyognak a szemek,
no, most már eljött a mese
vége,
későre jár gyerekek.
neeeee..
papa, mesélj még.
Mondj
még egy mesét,
Egyszer
volt,
Hol nem volt,
igaz sem volt,
Talán lesz még.
Egyszer
voltam,
hol nem voltam,
Néha nem sikerült,
Tán leszek valaki
még.
Tiszta ég és
Napfény
Szemeimbe süt a fény
nem látok semmit rég.
Tiszta ég
és Holdfény
Eljött a csendes éj.
Mindhármukon
béke honol,
én őrködöm az álmukon,
paplan alá
kuporodtak,
sötétségbe burkolództak.
halkan duruzsol a
kályha,
csendesen ketyeg az óra,
elringatja az időt,
készülődik
a holnap.
Szemeim
én is lehunyom,
mostanság van rá okom,
régi meséim
hallgatom,
senki sem tudhatja meg,
hogy mikor
álmodom.
Szekszárd 2019. január 01.
Eleonóre
Bűnös
lélek
Vámpírként élte
Bús életét.
S most itt
fekszik
Kiterítve
Holtan,
Vámpír ruhában
Hasra
fordítva
Koporsója
Cementbe rakva
Gonosz szíve
Karóba
szúrva
Bűnös teste
S álgyermeke
Kriptába zárva
Soha
többé
Nem szabadulhat.
Farkas vérét
itta
Azok vonyítva
Nehezen adták
Életüket
Nőstények
tejét
Ketrecben fejték
Üvöltve hívták
Kölykeiket
Így
általadták
Erejüket.
Rettegtek tőle
Az emberek.
Vágtató
lovak
Fujtatva futnak
Fekete hintón
Viszik a
holtat,
Sörényük lobog,
patájuk dobog,
ördög ül a
bakon,
pattog az ostor,
oh, borzalom,
halál ellen
nincs
oltalom.
A halott lelkek
Gyorsan utaznak.
2019
Megjegyzés.
Eleonóre Grófnő Mária Terézia idején élt a Monarchiában.
Sorvadozó
testéből egy gyermekfej nagyságú daganatot operáltak ki az akkori
orvosok.
Farkasvért, és farkastejet ivott, hogy erőre
kapjon.
Szolgái azt hitték, hogy vámpír.
Féltek tőle, s hassal
lefelé
szívét karóval átszúrva
temették el.
hogy fel ne
támadhasson.
Asztalodnál
Mindenképpen
Legyen
egy tányér
Levessel több étel,
Meg tudd kínálni
Ha eljön
érted
Az angyal, vagy ördög.
Egyre megy.
Ha az angyal jött
elébb,
Poklok követének
Adj pénzt tűzifára,
Hogy az ördög
se
Várjon hiába.
Ha már mindenképp
Felraknak a
Szent
Mihály lovára.
Emeld koccintásra
Búcsú poharad,
Távolodni
hallom
Suhogó szárnyad.
Fekete hintaján
Loboncos
lovakon
Elinal a gonosz,
Keserű vigyorral
Ördög ül a
bakon.
Pokol tornácán
Vámpírok dohognak,
A holtak gyorsan
utaznak.
Megjegyzés: 2014. július 3.
A
vers hangos linkje, elmondja Mátyás
Rita:
https://www.youtube.com/watch?v=aJLntosV8YY
Aki nem tud
beszélni,
Ne akarjon szónokolni.
Aki nem tud mulatni,
Tanuljon
meg hallgatni.
Aki nem tud szeretni,
Jöjjön hozzám nevetni.
Aki
tudna szeretni,
Próbáljon reménykedni.
Aki nem tud
vidulni,
Tanuljon meg csitulni.
Aki nem tud búsulni,
Jöjjön
hozzám tanulni.
Aki nem tud feledni,
Bűnét sosem felejti.
Aztán
mindezekért,
Morzsolja a rózsafüzért.
Átlépi a
Gondok
halmát,
Pörgeti az
Imamalmát,
Veri a lármafát.
Szívedben
hűség az erény,
Legyél erős, ne kemény,
Szívósan karikába
hajtva,
Talpra esve, mint a macska,
Rugalmasan, mint az
acél,
Ahogy verik az üllőt,
olyan pattogón kemény.
Megjegyzés: 2014. 05. 20.
SZÜRETI BORDAL
A kancsó
körbe jár,
Üres már, a pohár,
Bánatod messze száll,
Igyál
csak, és igyál.
Fehér abrosz,
vörös bor,
Mindjárt rám kerül a sor
Nótát mondok,
vidámat,
Elkerül a búbánat.
Bíbor színű
pohárban,
Borok igazsága van,
A bajt fedje be a por,
Felvidít
minket a bor.
A jó gazda
nem sajnálja
A borát,
Megkínálja jó borivó
Barátját,
Az
Isten tartsa meg a
Szokását.
S mi egymásra nézünk
Borok
gyöngyfátyolán át.
2014. szept. 02.
Szép fogsorom
megkopott,
Mely gyöngysorként ragyogott
Valamikor,
csábítón
Szőke hajam kihullott,
Ritka mint régen
A cirkusz
kerítése volt
A vásártéren egykoron
Szemeimnek
kékje
Elhalványodott
Homokórámon a perc
Hamar
lecsorgott,
Lábam lassult
Messze futamodott
Csupán a szívem
ver még
Csilingelve üllőjén,
S össze, vissza kalapál.
Csak
emlékeimben vagyok még
Ifjú Titán
De a Titanic is
Rég
elsüllyedt már.
Ritkábban fordulok meg
A dámák után
S nem
vitázom senkivel
Az első éjszaka jogán.
Kishitűségből talán?
2015. 02. 16.
KRITIKUSAIMNAK FIGYELMÉBE
Éjszaka
születtem
Lanttal a kezemben
Eleve megfenyegetve
A
költészetnek
Mindenféle Múzsáit,
S megtapasztalva
A forrongó
pokolnak
Kénbűzös bugyrait.
S a Parnasszusra felhágva
Miközben
folyton szállt a dal,
Sokakban felötlött
Gyenge
testemnek
Ganajba tiprása
Ez volt többeknek
Legfőbb
óhajtása.
Pitiáner irigyeknek
Álnok ármánysága.
Álságos
kultúrák
Belterjes világa.
S vesztek el öröknek hitt
Nemes
gondolataim,
A feledés homályába.
Évek elmúltával
Kihunyni
készülő
Öregedőn romos
Rideg cemende
Fekete kemence
lukába
Agg testemet elrejtve
Az örök feledésbe
temesse.
Ráutalva arra,
A száraz fát kezében tartva,
Mindenki
maradjon
Annál a fánál,
Amelyiket kapta.
S majd, a
végítéletsorán,
Mi marad egy költő után?
Néhány könyv csupán,
S
egy- két örökérvényűnek
Vélt gondolat.
Megjegyzés: 2015. 08. 07.
Aki nem áll
fent rég már
Boldog élte csúcsán,
Aki nem áll fent már
A
vártán, ó a vártán,
Annak kedvese is
Másra vár már.
Akinek
nem áll fent zászlaja, zászlaja,
Még a szeretője is
Jól
megcsalja.
Mással hál már.
Más öleli, más kapja,
Hosszasan
taglalja,
Az az életét is már
Jól elrontotta.
Akinek
kihullott a foga, a haja,
Az az életét is már hagyja abba?
De
ami már elveszett,
Azután ne hullass könnyeket,
Találj azoknál
szebbeket!
Vigyed más irányba
Az életed.
Megjegyzés: 2014. 01. 04.
Így hatvan év
felett,
Az ember számvetést csinál,
Mit evett,
Mit
ivott,
Mit csinált.
És hová jutott.
Mi az, amiben
elbukott.
Milyen eredményre juthatott.
Valamikor még
láttam
Templomunk tornyán
Az órát és a láncot,
De ma már
tornyot
Sem látok.
S arcodon sem a ráncot.
Egyre jobban
hullik
A hajam és a fogam.
Olyan laza és ritka, mint a
Cirkusz
kerítésén a léc.
A férfi hatvan felett, és
Száz kiló alatt
Csak
csenevész szobadísz.
Valamilyen köcsög,
Vagy padlóváza,
Ami
a sarokban áll
Amelyből hamar
Kifolyik a víz.
S ha nagy
ritkán nászágy
Közelébe kerülök,
Lelkesen küzdök,
Ha már
rádühödök.
Csak egy kis kertem van,
Hét szilvafás
Földbirtokos
vagyok.
Ebből is látszik, hogy
Rám nem vonatkoznak
A
földesúri jogok.
Engem már nem vonz
A dicsőség és a hatalom,
Az
első éjszaka jogát is
Most már TIRÁTOK hagyom.
2012.
Tarka réten
jártam
virágok között
nektárittas méh
bódultan röpködött
hűs
patak vizében
lányka fürdőzött
színes ruhácskáját
önfeledten
levette
fehér báránykái
táncoltak mellette
pásztorlány
voltát
könnyedén feledte
nem haragszik rám
ha tolvaj
szívem
lopva megleste
megvallom neked
megszerettelek
gömbölyded két kebled
mindent
felejtet
gyönyört okozott
maga elé gyorsan
ingvállat
kapott
meggyszínű ajkával
gyöngyen mosolygott
futó patak
habja
tova robogott
ő és én vigyázva
kezet
kerestünk
patakunk vize ott
egybefodrozott
szelek szárnyán
szálltunk
karunk ölelésre
összefonódott
legelő báránykák
fehérlő
füstje gomolygott
Ámor arcán huncut
mosoly ragyogott
2015. 12.
17.
32. LÁGYAN RINGÓ BARNA ÖLEDBEN
Vannak napok
mikor
elgondolkodom
mire van még időm,
lesz-e holnapom?
a
többi percet bizony
ellébecolom.
Tornyosulnak a
gondolatok,
Asszonyt, gyereket, kutyát
Nevelni nem
tudok.
Lágyan ringó barna öledben
Moccan a lassan múló
idő,
Megmérettetni erőmet
Csupán erre vágyom
örömmel vagy
szenvedőn..
hullámzó forró öledben
Élvezem a jelent,
Feledem
a múltat,
S nem törődöm a jövőt.
Megjegyzés: 2016. 01. 15.
Érted
üvöltök,
mint néma sakál,
nem ellenedre.
népszerű
vagyok,
akár a halál.
az élet nem lehet az,
nem születik meg
mindenki.
csinálom magamnak az utat,
húzgálom, mint
szivárványos kútnak
sárgaréz gombjával a hattyúnyakat.
nem
siettet senki,
a véget is meg kell élni.
hogy az utat el ne
vétsem,
cigánybanda elkísérjen.
messzire szálljon az ének.
hogy
aszongya...
most van a Nap lemenőben...
közelebb, mindig csak
közelebb
hozzád, Istenem,
s a végkifejlet
ne menjen
kárba,
árulom a blankettákat,
akár árendába,
nyomott az
ára.
temetésemre a jegyek
elővételben elkeltek.
s miután
síromnál
felolvasták verseim javát,
aztán sorsolják
majd a
tombolát.
elhalkulni hallom
a ringlispíl zaját.
egy fehér
ruhás lány
letörli sírkövemről
a ránemesült mohát.
Megjegyzés: 2016
Szép
kedvesem
Jöjj ágyamhoz halkan.
Csitt, csendesen
Hogy meg
csak én halljam
Bús
arcodat
Puha párnámra tedd le.
Aranyos csengettyű
Van
sarkára kötve.
Gyöngy
hajaddal
Forró testemet född be.
Meg ne lássa
Senki a
Holdfényben
2013. 11. 09.
A hazugság
A
stressz,
Ebből vita lesz.
A cipó,
A liszt.
A jó
gazdatiszt.
Az ősi jog,
A juss,
Törvény elé fuss.
Egy
ciha,
Egy dunyha,
Egy párna.
Hamis a párja.
Az apám
Gróf
volt,
Gróf a
Fiam is.
Csak én vagyok
Egyedül
Parádés
Kocsis.
Mondja a fáma,
S ez nem vicc.
2012
Megjegyzés: Történet a dzsentri világból.
Ami mindegy,
vagy egyre megy,
úgy hívják mifelénk, eben guba.
vagyis
egykutya.
mikor összekerültünk kettő pusztánk volt,
egy-egy
mindegyikőnknek,
ami kilógott a nadrágunkból
s ez a mai napig
így is maradt.
ne gondolj magadról sokat,
hazugság nem fed el
hazugságokat.
végül kezedbe kaptál egy csokrot,
vele a
szeretete is nyakadba omlott,
forgatod, mint rosszlány a
liliomot.
eben guba
ezt már elbaltáztuk kiscsikó
korunkban.
iszunk mint a ló dereka.
aki nem tanult meg
gyermekkorában
puha szervvel szeretni,
most már nagy bajban
kezd lenni.
szegény ember vizel és főz.
ez már eben guba.
ép
testet adj ép lélek,
ép testben ép csak a lélek.
ép testemben
épp hogy élek.
barátaim mind meghaltak,
rosszallóim
megmaradtak.
nem az megy el aki koros,
mindig csak az aki
soros.
azzal kit a vagyon fölvet,
döngölni lehetne a földet.
ki
dolgozik csak kalapol,
kialmolva maga alól.
a dologtól mindig
féltek,
csak gondolkodásból éltek.
bármit levághat a doktor
úr,
a fejemhez nem nyúl
ezért jótállok
pedig sok a túl
okos,
olyan az élet, mint a gyereknadrág,
rövid és
koszos.
engem már nemigen érdekel senki,
néha igazán megtudsz
nevettetni.
csak némán ülök s elmerengek,
ilyenkor azt mondom
magamnak,
gondoltam nevetek egyet.
bármit bedobok a
sutba,
véleményem csak ennyi,
végül is mondjuk ki...
eben
guba.
Megjegyzés: 2016. március 15.
Közel húsz
évig
Ólomcipőben járt
Az idő,
Nehezen moccant
előre
Nélküled.
Mint sárba ragadt,
Megrakott szénásszekér,
S
akár a Föld,
Oly lassan fordult
Az idő kerekén.
Egyszer
fent,
Egyszer lent.
Az örök körforgásban,
S talán mi még
mindig
A lefelé menő,
Sárba merülő
Kerékküllőn vagyunk.
S
ki tudja, mekkora
A kerék?
S leszünk-e a
Feljövő ágon
még?
Pedig tudjuk,
Hogy száguldunk
A Nap körül
A
gravitáció pórázán
Keringve szüntelen,
Az örökkévalóság
felé.
Hol a holtak
Gyorsan utaznak.
2006. 06. 12.
Veréb
ugrál
Az útszélen
Búsan néz fel
Szerte-széjjel
Terített
tál volt ez
Valamikor régen.
Fagyos szél fúj
Hideg
télben.
Szánkó nem jár
Erre régen.
Arra gondol
sok veréb
kobak
Vajon hol vannak
Mostanság a lovak?
2019. január 09.
Az
idejekorán
Tőrőlszakított
Bimbózó rügyektől
Elvásik
fogunk.
Meg kell várni amíg
Az érett gyümölcs
Önként ölünkbe
hull,
Önmagát kínálva,
Enyhíteni étvágyunk,
S
szomjunk,
Akaratlanul.
2012
40. VIRÁGGAL KÖSZÖNTELEK VIRÁGOM...
NŐNAPRA
Az emberiség
Szebbik felének,
Az örök Évának,
Az Isteni Nőnek,
Páristól
elloptam
A szép arany almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért
jutalmul
Királynőm Tenéked.
Bódító bonbont,
Csábító
csokrot,
Suhogó selymet
Adhatnék Néked,
Vagy némi
ékszert,
Talán igazán gavallér
Akkor lennék
Ha
szálanként
Tízezer forintos
Hóvirágot szednék.
S évente nem
csak
Egyszer ünnepelnénk.
De mégiscsak rendezett
ez a
világ,
hiszen Te magad vagy
a letépve is illatozó virág.
ASSZONYOK ELEJÉNEK...
Az örök
Dívának,
Az Isteni Nőnek,
Páristól elloptam
A szép arany
almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért jutalmul
Királynőm
Tenéked.
Reménylőn
Remegő szívvel
Adózok, az
Eredendő
bűn kísértésének,
A kígyó csábításának
Erénnyel
ellenállj,
Testeddel, lelkeddel
Ezen a mai
Szent napon,
A
Nőnapon,
Hogy megkoronázhassam
cselekedeteimmel
Dicsően
szép homlokod..
S ha cudarul galád
olykor a sorsod,
mindig
arra gondolj,
hol a virágot tapossák,
ott ontja
leginkább
bódító illatát.
2017. 03. 08.
Megjegyzés:
Boldog Nőnapot kívánok, és kézcsókom a hölgyeknek
Nagy
Vendel Nőnapra című hangosversét elmondja Ilosvay
Gusztáv.
https://www.youtube.com/watch?v=cgBu3DZvQNw&t=7s
Kismadár ül
száraz ágon,
Jól ment dolga e világon.
Én is felülök egy
fára,
Úgy fütyülök a világra.
Tavasz után
forró nyár jön,
Ősz utánra hideg tél jár,
Kicsiny madár
ázva-fázva,
Dideregve párját várja.
Hideg szél
fúj át a fákon,
Jeges hó gubbaszt az ágon.
Szürke légben a
vadludak,
Guggolva repülnek az ég alatt.
Csontig hatolnak a
fagyok,
Ha lettem is, miért vagyok?
2014. 11. 03.
NÉPI BÖLCSELETEK
Útból,
kútból,
senkit nem szabad
kizárni.
2019. január 10.
A
duhajok
Duhajkodnak
A szegények
Rabsickodnak
A
vadőrök
Elkoboznak
Prémvadászt aláznak
A halőrök
Halásznak
Pákászokra vigyáznak
A gazdagok
Horgásznak
De
az urak
Még mindig
Vadásznak.
IGAZ TÖRTÉNET
Egy tavacska
hullámzott
A kert végében,
Nyáron ötven kacsa
Lubickolt
vizében.
Történt egyszer, hogy a néne
Kacsát akart sütni
ebédre.
Nógatta az apót,
Menjen le a tóra,
Fogjon meg egy
szárnyast,
Kész lesz harangszóra.
Az öreg hallgatott az
anyóra,
Rögtön sietett is le a tóra.
Sáros volt a
partja,
Megcsúszott a lába,
Belebukott arccal a
pocsétába.
Elunta a várást az öreg néne
Eredj kis unokám,
Szólt
a kis legényre.
Nézd meg öregapád,
Hol késik, mi végre?
Fenem
a kést,
A víz is lobog már,
Fuss öregapádért
Hozza azt a
gácsért.
Szalad a legényke
Jön is vissza mindján,
Milyen ing
volt a nagyapán?
Reggel
kiöltözött a szép
Kockás ingébe!
Zsörtölődik a néne.
Akkor
jó, mert ott úszik
A tó közepébe.
Az anyja csudáját
A vén
hülének
Ilyenkor fürdik
Mikor a kacsák még élnek?
Nem tudta
a balga,
Hogy az ura, szegényke
Holtan van a vízben
S kacsa
a kezében.
2006. március 15.
Ha az ember
már
Hosszú napok óta
Az ablak előtt áll,
Unott-idegesen
Jobb időkre vár.
Lesi az ég alján
Feljön-e a szivárvány.
De
csak esik az eső.
Özönvíz szerűen, ömlik mindenünnen,
Mintha
örökre elakarná
Önteni a vad zápor
E cudar világot.
Közben
dörög az ég,
Villámlott jóelébb.
Egészen magasról
A Földig
cikázott.
Megvilágította a Cikádort.
Zeusz haragvón
Viharos
villámokat rázott.
Akár ha össze akarná
Zúzni a
világot.
Mindenünnen szürke
Árnyak bújnak felfelé,
A
színeket kíváncsian
Csak a fény csalogathatja
Trónusa elé.
A
nagy Univerzum is sötét,
Csak a mi földünk kék.
A talajon
hideg a szél,
De a magasban sistereg a levegő.
Kopaszodó ágú
fákon
Didereg az őszi levél,
Teste reszketőn remegő.
Fázós
öregasszonyként.
A ráboruló köd,
Betakarón óvó kendő,
S csak
vigasztalhatatlanul
Esik az eső.
2013 07 07
BABBA MÁRIA
Leszállt az
est,
Csillag vezess,
Barlangja
Rejtekén
Ébred a
Szent
remény.
Mellette áll már
A két szüle pár
Glória lengi
át
Babba Mária
Dicső homlokát.
Angyalok kara zeng,
Tömjén
füstje száll
Pásztorok imáján át,
József meghatva áll
Mária
oldalán.
Harsona hangjára felsír
Az isteni bárány.
2013. 12. 24. Szenteste
47. MINDEN ŐSSZEL LEHULLANAK...
Minden ősszel
lehullanak a falevelek,
Éles malomkővel megőrlöd a
búzaszemet
Megláthatod Jézus arcát
Ha sütöd a kenyeredet,
S
osztja a cipót, s a halat
Az összegyűlteknek,
Szenvedéllyel
harcol
A gonosszal
Ki ellened fenekedett,
S áldozati füst
száll
Az oltár felett.
Meghal minden szenvedőn,
A falu, az
emberek,
A szeretők,
De mindörökké élnek
A temetők.
Megjegyzés: 2014. 09. 10.
BABBA MÁRIA MOSOLYA
Mint
oroszlán,
Ahogy védi kölykét,
Inaszakadtáig,
Élete árán
is,
Dühödten figyel
A bősz anya.
Ki ha gyermekére
néz,
Szemén, s arcán
Babba Mária mosolya
Az ősi juss,
Az
ősi jog,
A Szűzanya malasztos arca.
Minden anyára
átragyog,
Önmaga feláldozásával
Féltve óvja gyermekét,
Ki
szeretetben,
Féltésben felnevelkedett,
Majd a keresztről
levétetett,
S nem gyűlölte Pilátust,
Ki szent fiát
Hóhér
kézre adta.
S halott magzatját
Kezében tartva,
Mária,
jajával oltalmazza,
Mint anyáknak eleje...
A nyugodt
fájdalom,
Az anyai szeretet,
A féltő oltalom.
S a felhők
között
A Mennyországból,
Mintha reánk mosolyogna
Szeplőtelen
Szűz Mária,
Örökké szépen, és fiatalon,
Mindannyiónk
édesanyja.
Áve Maria,
Üdvözlégy Mária.
Mindenki
oltalmazója.
Magyarok Nagyasszonya.
Megjegyzés: 2014. 05. 04. Anyák napján...
Ködös-hűvös a
reggel
Álmos még a macska is,
Ablakomon élesen
Koppan egy
kavics.
A függöny
behúzva még,
Takarja a hajnalt.
Átsejteti a Napot.
Ébren
vagyok.
Ólomcipőben
járt az éj,
De gyorsul most már az idő.
Betör a ragyogás.
Hová
ez a rohanás?
Mámorító kávé
Friss illata száll.
Terebélyes az
öreg fa,
Árnyat ad hatalmas lombja,
Mézédes a körte
rajta.
Enyhet vet a gyenge gyöpre,
Egy sem hullik le a
földre.
Szőke kislány áll alatta,
Az éhes kis Katinka.
Kinézett
egy mosolygós
Gyümölcsöt magának,
Látja, hogy sokáig
várhat,
Toppantva kiált a fának:
Pottyanj körte Katikának!
2019. január 20.
A múlt
századnak
Közepén születtem,
Hol itt, hol ott
De
felnevelkedtem.
Villany sem volt,
Ahol laktam,
Faggyúból
volt
Ott a szappan.
A petróleumlámpa
Tompa
fénysugara
Hívogatón hatott
Sok buta bogárra.
S a forró
cilindertől
Többeknek lett ottan
Szörnyű halála.
De e
lámpavilágnál
Nyílott ki a könyvek
Szellemi sugara
S bennem
az értelem
Fénylő világossága.
A huszadik században
Ceruzával
kezemben
Szavaim papírra vetettem
Öregapám látta még
Ferencz
Jóskát a tizenkilencedik század végén,
A Millennium ünnepén,
S
unokáim születtek
A huszonegyedik század elején.
Három évszázad
ölel át,
Így megy előre a világ.
Néha reám is sütött
A Tüzes
Nap sugára,
Könyvem felolvashattam
Petőfi szobájában.
S
hallhatta verseimet
Az aki akarta.
Kezét fogtam, s
érintettem
Illyés Gyula lányát,
S általa átöleltem
Édesapját,
Babitsot,
És József Attilát.
Megérthettem
Flórát,
Megismerhettem szellemük világát.
Később nekem
is
Nyílott itt virág,
Számomra is kinyílott
E csodálatos
világ.
Ha számvetést kell adni
Majd legutoljára
Büszkén
vallhatom, hogy
Nem éltem hiába.
Nekem is illatozott
a
Költészet virága.
De vajon mi marad
Egy költő után?
Semmi
más, csupán
Néhány könyv,
És egy-két örök érvényűnek
Vélt
gondolat.
Megjegyzés: 2014. 03. 27.
52. ÜZENTEM EGY CSACSOGÓ MADÁRNAK
DAL, HALLGATÓ
Üzentem egy
csacsogó madárnak,
Ne üljön az ágon
oly vidáman.
Küldtem
vele
egy levelet
egy kislánynak.
Visszahozta
nemsokára,
azt súgta hogy
nem találja
sehol.
Kicsiny
madár
hol kerested
nékem,
ne mondjad hogy
elköltözött
csendben,
úgy hírlik, hogy
kivitték a
temetőbe
régen.
Kicsiny madár
repülj vissza,
kérlek,
ne cikázzál
fent a magas
égben,
megfogadta
a kis árva
lélek,
vitt egy rózsát
a csőrében
Néked,
lerakta a
sír tövébe
szépen.
2019. január 24.
DAL
Rátaláltam az
útra,
ami haza vezet,
szép emlékek hívnak,
hogy újra otthon
legyek.
Mikor reggel
jöttem,
nem volt itten ennyi,
leülök egy kőre,
kissé
megpihenni.
Három út van
előttem,
negyedikre lépek,
fejtetőre állnak
délibábos
képek.
Pince mélyén
ittunk
Bíborszín borokat,
Mámoros muslincák
Danoltak
dalokat.
Fehér borok
íze
elűzte a borút,
pezsgő gyöngysor vet rá
aranyos
koszorút.
Elfáradt az
óév,
messze lemaradt,
a fürge új esztendő,
előre szaladt.
2019. január 25.
ANDALGÓ
Melyik
úton
Kéne haza menni?
Mikor jöttem,
Nem volt itten
ennyi.
Elidőztem
Kicsinyt a tanyában,
Este felé
Kialudta
lámpa.
Dűlőúton
Jöttem
a tanyára,
Belenéztem
Kissé a pohárba
Esteledve
Elfogott
a honvágy,
Elindulnék
Hazafelé hozzád.
Melyik
úton
Kéne elindulni,
Valahogyan
Haza kéne jutni.
A
sarkcsillag
Visz az éjszakába,
Pislákol a
Halvány Hold
sugára.
Fény dereng
a
Falu határában,
Valahol
Világit egy lámpa.
Utat
mutat
Babám ablakába.
Józanító
Hűvös éjszakába.
2014 szeptember 30.
MA VAN A VÍZ VILÁGNAPJA
Tudósaink
bőszen azt állítják:
"Ma már tudjuk!"
Ámbár csalfa
az illúzió.
Ma úgy tudjuk!
Ez a helyes konfúzió.
Hisz még
azt sem értjük,
Hogyan tud ennyi mindent
Ez az egyszerű
elem?
Egyszer folyik, csobog, és csörgedez.
Frissítő ként is
magadhoz veheted.
Felüdíti, megtisztítja testedet.
El sem
képzelheted nélküle az életed.
Hisz innen indult minden.
Az
egysejtű lény is a vízben fogant,
A folyamat igen hosszú,
Embert
alkotott az evolúció.
Máskor kemény, mint a kő.
Éles, vágni is
lehetne vele,
És szúr akár a tőr, a jégcsap,
S csendül, mint
kristálypohár,
Ha reped a rianás.
A fagyott folyó elbírja nehéz
lelkedet.
Majd hirtelen gőzzé válik, ha hevíted,
Ereget nehéz,
szürke ólomfelleget.
S a mozdonyt, malmot, kalapácsot is
Elbírja,
ha kell, ereje teljében.
Milyen csodálatos is a víz.
Egyszer
folyik, másszor megfagy,
Majd elpárolog.
Íze, színe, hangja,
energiája, alakja, súlya,
Éltető ereje van.
Ételként is
fogyaszthatod.
Csiklandozza nyelvedet zamata,
Ha gőzölög a
leves.
Télen kemény, mint a kő.
Sziklaként zuhog és megtelik
vele a jégverem.
Ha befagy a tó elbírja testedet
Csilingel és
csattog a rianás,
S mily erő, összenyomja a jég a
csónakot.
Elsöpri házadat a lavina,
Zuhog, tombol, ködöl a
Niagara.
Messzire hallik robaja.
Bölcsen hömpölyög medrében
A
Nílus és a Duna.
S milyen rettenet, ha árad a Tisza.
Erő és
szépség sugárzik,
S nézd milyen szelíd egy pohár víz.
Enyhíti,
oltja szomjadat.
A cserép virág felébred, ha tányérjába,
Éltető
nedűt csepegtetsz,
S a nedves földből kikel a mag.
Ha jő a
december, a milliónyi hókristály,
Behinti a fenyőt.
Fehéren
csillámlik a hó, ha a szánkóval
Szalad a ló.
Csilingel, hogy ha
folyik a patak.
Zúg, ha
lezuhan a zuhatag.
Durrog csattog a jég,
Duruzsol a gőz a
fazékban,
S mindennek felveszi az alakját.
Nézd meg ónos eső
után a fákat,
És a kerítés drótját.
Barlangokban
évmilliókig,
Cseppkristályt alkot.
Az Alföldön gémeskút
bólogat.
Úszik a hajó a vízen.
Megbújik csendesen a barlangi
patak,
Melyből dacosan mosod ki az aranyat.
Hisz az aranynál,
többet ér egy tiszta ér!
A világ nagyon ráfizet,
Ha ezen túl
boltban
Zacskóban vesszük a vizet.
Megjegyzés: Kémia,
fizika és magyar szakos tanároknak ajánlom.
Figyeljétek meg, a
boltokban hatalmas hegyekben állnak a palackozott vizek.
Félelmetes...
ÉRTŐ ELENGEDÉS
Nagy
fényesség árad,
visszatérő álom,
arany színe csordul,
a
templom faláról.
Sötétségbe réved,
arca ékessége,
szemei
ragyogón,
tükrös ébersége,
messziről integet,
múló
gyermeksége.
Barna asszony térdel,
hosszú ruhájában,
szemei
oltárán,
fehér kőmárvány áll.
Előtte kőoszlop,
búsongó
imádság,
hála adó ének,
repes csöpp ajakán,
hogy látta a
szépet.
A világ fényeit,
félve elereszti,
sötétlő vakságát,
fátyol mögé rejti.
Orcáján legurul
forró könnye
gyöngye,
érző lelkek által
óvón letörölve.
Sebei
tisztulnak,
a tisztító tűzben,
nehogy elkárhozzon,
poklok
kénbűzében.
Kendővel harmatját
szépen felitatják,
megőrizni
híven,
kezeibe adják,
jegykendője gyanánt.
Kíváncsi
örömmel,
Búcsút int a múltnak,
ismeretlen várja,
fájó
felismerés,
sötétség világa,
örök reménykedés.
Marcuskának
ajánlva...
2019. február 04.
Szekszárd
FELESÉGEDTŐL
HÁZASSÁGI
ÉVFORDULÓNKRA
Negyvennyolc
év után,
Drága Józsikám,
kezem indul sután,
s feléd
integetek,
fogd meg szépen újra
reszkető kezemet.
Emlékszem
mikor megkérted,
s én oda adtam
remegőn, szertelen.
S azóta
is fogjuk
egymás kezét boldogan,
néha gondok között,
de
leginkább gondtalan.
Köszönöm, hogy életünk
legfontosabb
percei
nem gurultak szerte szét,
őrizted szerelmünk
összetartó szeretetét.
Boldogan megköszönöm
gyermekünk
életét.
Hogy örömmel fogadtad
unokáink kedvességét,
éltünk
minden szép percét,
hogy segítetted nekem
bús vakságom nyolc
évét.
Drága Józsikám,
Szeretlek én,
ha hagyod,
Ha Te is akarod.
Elmegyek Hozzád Tőled,
Ha Te azt
akarod.
Figyellek könnyes szemmel
Szívem örömmel teli
Míg
csituló szívünk
éltünk elfeledi.
Nem lehet a lelkünkben
Mindent
eltemetni.
Mindent abbahagyni.
Még élni akarni
Együtt Veled.
Szerettelek
magzatodban
szerettelek bájos gyermekkorodban
szerettelek
kamasz korodban
diadalmas felnőttként is
őszintén,
nyíltan.
szeretlek ha megöregedtél,
s akkor is
miután
ráfátyolosodott
vaksi szemeimre
az alkonyodó homály.
2019. február 06-án
ÉLETKÉP
Pincesorok
árkán
száguld az idő,
enyészet ellen
küzd a jövendő.
Még
akarni,
életben maradni,
hangját hallatni,
valahová
tartozni,
hasznosnak maradni.
Téglák alól a fű
óvatlan
kitüremkedett,
alattuk a gyökerek
kusza táncot
lejtenek.
Szerény virág törekszik
serényen a fény
felé,
nyúlánk nyakát nyújtogatva,
érlelődik magva.
Öreg
gazda vaksi szeme
kapák között válogat,
ki akarná kertjében
egyelni a sorokat.
A régi vasa már
félig-meddig
elkopott,
kérges öreg kezétől
kifényesedett a bot.
olyant
keresget,
amely magától megy.
Már nem bírja a
munkát,
gyalogszékre ül,
s úgy vágja a kapát.
Pendül a
fáradt kapa most,
kalapált élétől,
hanyatt dől a gyom.
Erőt
merítve
rukkol előre,
homlokát letörli
kökénykék
kendője.
Demizson dugóját
mikor kicsavarja,
csapva
kilöttyinti
ha víz van alatta.
Hogyha nemes ital
érinti
ajakát,
szája fölött rést hagy,
könnyebb lesz az ivás.
Erős
óbor ez itt,
nem valami lőre,
nem csigerrel köszön
erre a
szőlőre.
Mikor harangoznak
pillanatra megáll,
keresztet
vet reá,
emeli kalapját.
Ősei ereje,
konok lelkülete,
gazda
makacssága
viszi még előre.
Hogyha ő is kidől,
fehérlik
szemfedője,
unokája visz ki
bort a temetőbe.
A
szekszárdi tanyasoron...
2019. február 06.
Manapság
olyan
Világot élünk,
Hogy az egyforintos fagyi
is
Száznyolcvanba kerül.
És semmisem sikerül.
Igaz lett
az
Apai bölcselet:
Akkor lesz minálunk
Igazán rossz
világ,
Hogyha majd boltban
Veszed a vizet.
Amiért
mindegyőnk
Nem bankóval,
A jövőjével fizet.
Mostanában, ha
egy
Üzletbe bemegyek,
Hegyekben állnak a
Flakonos vizek.
Ki
emlékszik rá?
Még én igen,
Milyen az íze,
Régen mérgezett
már
A kerekeskút vize.
2012. szept. 05.
EMLÉKEZÉS A KÖLTÉSZET NAPJÁN
A múlt
századnak
Közepén születtem,
Hol itt, hol ott
De
felnevelkedtem.
Villany sem volt,
Ahol laktam,
Faggyúból
volt
Ott a szappan.
A petróleumlámpa
Tompa
fénysugárra
Hívogatón hatott
Sok buta bogárra.
S a forró
cilindertől
Többeknek lett ott
Szörnyű halála.
De e
lámpavilágnál
Nyílott ki a könyvek
Szellemi sugara
S bennem
az értelem
Fénylő világossága.
A huszadik században
Ceruzával
kezemben
Szavaim papírra vetettem
Öregapám látta még
Ferencz
Jóskát a tizenkilencedik század végén,
A Millennium ünnepén,
S
unokáim születtek
A huszonegyedik század elején.
Három évszázad
ölel át,
Így megy előre a világ.
Néha reám is sütött
A Tüzes
Nap sugára,
Könyvem felolvashattam
Petőfi szobájában.
S
hallhatta verseimet
Az aki akarta.
Kezét fogtam, s
érintettem
Illyés Gyula lányát,
S általa átöleltem
Édesapját,
Babitsot,
És József Attilát.
Megérthettem
Flórát,
Megismerhettem szellemük világát.
Később nekem
is
Nyílott itt virág,
Számomra is kinyílott
E csodálatos
világ.
Ha számvetést kell adni
Majd legutoljára
Büszkén
vallhatom, hogy
Nem éltem hiába.
Nekem is illatozott
a
Költészet virága.
De vajon mi marad
Egy költő után?
Semmi
más, csupán
Néhány könyv,
És egy-két örök érvényűnek
Vélt
gondolat.
Az alkotásnak
addig neki se láss,
amíg te sem hiszed el hogy világszám
kerül
ki kezeid közül.
meg akarjuk mutatni magunk,
mert hát ripacsok
vagyunk.
a Mona Lisa is csak egy picike kép.
mégis milyen
gyönyörűség.
Michelangelo is csupán kalapáccsal dolgozott
mint
akárki más, ki faragott,
s levéste a kőtömbről a felesleget.
az
anyag szoborrá vetkezett.
én is ecsetet és vésőt veszek,
majd
nekiveselkedek.
Ha valakit megkergetek,
elfelejtem miért
teszem,
mire utolérem.
Ő is csak a látszatért fut,
nehogy
rosszéletűnek higgyék,
gondolja magában,
már eleget
futottam,
akkor inkább megbotlom.
Ez talán maradi
szemlélet,
nem röhög, együtt érez.
Küzdök ha már
rádühödök.
talán halad felfelé is
az a síkos lejtő.
lefele
életveszélyesen lejtő.
mikor iskolába jártam
örökre
megtanultam,
egy szabad országban,
szabad sajtóban,
azt
szabad írni
amit a többség akar.
s ha bántanak a
kritikusok,
csak azért is legyél jobb.
Éhes volt a
farkas,
Szomjas volt a bárány.
Megette őt
A patak
partján.
Báránybőrbe bújt
A farkas,
Farkasbőrbe bújt
A
bárány.
s ha már nem tudják a nevedet,
te leszel a hallja e
kend.
néha leöblíted torkodról a port,
iszod a jó szekszárdi
bort.
s viszel magaddal a diófa alá
egy NAGY VENDEL könyvet.
s
ha elérted az öregkort,
nem csinálhatsz magadnak létrásbort.
az
egyik szemed sír,
a másik meg üveg.
szórhatod fejedre a
port.
ki kellett volna szedni a meggymagot.
nem mérgezné a
ciánkáli a gyomrod.
titkaim nem mondom el senkinek,
csak nagy
ritkán gyónok meg,
szinte minden másnap teszem,
karácsony és
húsvét másnapján.
utcavégén templom,
bemegyek-e nemtom.
minden
topega az ajtónak vezet,
bent nézegetheted a kazettás
mennyezetet.
minden út Rómába vezet.
de mikor is van
egyakaraton a magyar?
ha a templomból egyenest a kocsmába
tart.
ripacsoknak és csepűrágóknak ott áll
az utca másik
oldalán az ispotály.
s elkönyvelheted magadban ad akta..
mindenki
maradjon annál a fánál,
amelyiket kapta.
Gondolataim a
költészet napján,
Nem légből kapottak tán.
Nem kétszáz,
nem
négyszáz,
nem ezer,
csak hétszáz csupán
verseimnek
száma.
ne gondolja senki bután,
nem vagyok szószátyár,
csak
költők sokadalmának
alázatos követője talán.
nem tudom hogy mi
az oka,
csak sejtem mint vad a vihart,
ennyien nem írtak még
verset soha.
ha nem tömegekhez szólsz,
versed lóg a
levegőben,
ha fiókodnak írsz,
sohasem jutsz előre.
mindenképpen
várj a vevőre,
ki megjön előbb, vagy utóbb,
de ne igyál előre
senkinek a bőrére.
kell bele paprika, só,
hadd eméssze az
olvasó.
csípje száját és szemét
hívja fel a figyelmet, és
figyelmét.
egy gatyám egy ingem
a vers számomra csaknem
minden,
dolgozom folyton ingyen.
meg kell győzni a sok
bohót,
kikkel döngölni lehetne a földet,
meg kell tudniuk a
valót.
a költő mind koldus,
az írások szerint,
de mégis több
Párizsban tanult.
hogy is van ez?
lámpásod tartsd magasra,
ne
kezdj munkádhoz sután.
de vajon mi marad egy költő után?
pár
olcsó könyv,
s néhány örökérvényűnek vélt
őszinte gondolat.
a
dolgokon elmerengve mondja,
nahát,
ejha,
azta,
hűha,
jé,
nocsak
hetedszerre
azt mondja,
hm,
mert ő a kuka.
a hét vezér, a hét törpe,
és
a hét gonosz,
s a hétszáz vers,
a hét szűk esztendő,
egyre
megy.
ne törekedj a tökéletesre,
sohasem érheted el.
elégedjél
meg
csupán csak a jóval.
a mákostésztában is ott a hangya,
de
a többi az mák,
meghintve jó erősen
fekete borssal.
az
anyja.
írom verseimet egy papírra,
igazságokat halomra.
az
idő barázdákat szánt homlokomra.
mindenre odafigyelni,
dicsérni
és fenekedni,
ez a költő dolga.
sohase hallgasson el
a
Múzsa.
2019.
tavaszán,
a Költészet Napjára ajánlva.
Zászlóink
vezesd
Hős diadalra.
Ajkunkat dicsőség
Fakassza
dalra.
Lobogónk lobogva
Zúg el a széllel,
Süvítve,
csattogva
Vezérel éllel.
Diadalra száguld
Éjt kergető
hévvel.
Regéket mesél
Régmúlt emlékével.
Vidáman
lobog
Újidők szelével.
Mindennapi forradalmunk
Meghitten
nemes
Fénylő erejével.
Zászlónkat lobogtasd
Örök
dicsőséggel.
S művünktől félve
Az ellen ha elébünk áll,
Nem
is nézve azt
Ki itt a Magyar,
Kivégzik mindazokat,
Ki a
nemzetben
Egyet akar.
Ott küzdelmes a világ
Hol a virágot
tapossák
Akkor ontja leginkább
Mámorító illatát.
2019. február 11.
Testem e
Földbe,
Lelkem a Mennybe,
Szívem szívedbe
Szállt.
Ez még
ez eddig
Nem történt velem
Meg.
Szekszárd 2019. február 14. Valentin napon
P. P. P.
MEGSZÜLETŐ KÖSZÖNTŐ
Másképpen
kelt fel a Nap
Mintha tudná
Történelmi ez a mai
Tavaszi
virradat.
Déltájékán felragyogott a Nap.
S szaladgáltak
serényen
Hatalmas Góliátok,
Pusztítók erejét taszítván
Féltők
rémálmaival.
S felhangzottak a trillák,
Hé! Valaki!
Itt
vagyok!
Lilla, egy pici lány.
Figyeljetek énrám:
Hogyha
szeretni akartok,
Eggyel több
A létszám.
Megszületett
Lilla
A kisunokánk,
Akit mindenki várt,
Hogy övé legyen a
világ.
Koccintsunk érte pohárt
Mi végre?
Egészségére!
2017. május 04.
NÉVNAPODON
Kedves
Lilla,
Két éve már,
hogy néked nyílik
minden kis
virág.
Tavaszváró szívvel
köszönt Téged a világ,
s minden
nap megtalál,
egy csodás boldogság.
Hamarvást madárkák
dalolnak a fákon,
ajkukon zengenek
trillák és
Lillák.
Táncol hozzá a sok
fehérlő hóvirág.
Szekszárd
2019. február 16.
Lillának ajánlva...
01. TŰZKŐDOMB
Népek harca
száll
Tűzkődombunk ormára,
Szikrázó világ.
02.
VIADAL
Fénylő magas
vár,
Hős vitéz, ormára hág,
Vad diadalra.
03.
ZÁSZLÓ
Vitorla
ormán
Kalózok zászlaja leng,
Félnek a lelkek.
04. KAKASUNK
Cifra
kakasunk
Fatető ormára hág,
Hasad a hajnal.
05. GIZELLA KIRÁLYNÉ
Ifjú
királynénk
Tűnődik, látja-e még
Passau ormát.
06.
BAGOLY
Vén torony
ormán
Bagoly tanyázik némán,
Prédára vár.
07. BUDA
VÁRA
Budavár
tornya
Dől halomról halomra,
Újra kél orma.
08.
KÖZÉPKOR URAI
Vár áll hegy
ormán,
Király, bolond otthona,
Ostobák hona.
09.
HUNYADI VÁRA
Áll Tüzes
Orbán,
Hunyad várának ormán,
Sortűzre várván.
10. KÖD
Oromfal
alján,
Hegyormok láncolatán,
Oszlik a homály.
11.
OROMDÍSZ
Büszke
kőmíves,
Épülő ház falán áll,
Ormán dísz, zöld ág.
12.
VADÁSZAT
Hegyeink
ormán
Az urak még vadásznak,
Ölni akarnak.
13.
TEMPLOMUNK ROMJÁN
Néma
harangok
Templomunk csonka ormán,
Békére várnak.
14.
DOMBON
Kavicsos
dombon,
Ormos homokra vált,
Az omló lábnyom.
15.
INDIÁNOK
Mohás fa
alatt,
Indiánok osonnak,
Ormán hó csillan.
16. ESŐ
ELŐTT
Tűzpiros
égbolt,
Eső illatot hordoz,
Felhők ormán jár.
17. FÁRAÓ
Egy rossz
Fáraó
Sokak szerint is csak
Fa ormára jó.
18.
MAGÁNY
Rám tört a
magány,
Iszonyú az üresség,
Ormán a dalnak.
19.
SZONDI GYÖRGY 1552
Hős Szondi
György áll
Drégely palánkja ormán,
Védi hazáját.
20.
SEMMIBŐL
Semmiből
raktál
Oromra katedrálist,
Hit erejével.
21. ÁLDÁS
Kapálás
közben
Feljutván az oromra,
Áldás borodra.
22. HAIKU
Ha Haikut
írsz,
dalok ormára juthatsz,
értesz a lanthoz.
2019. február 19.
Hajnali
szélben
Süvöltő gyárak
Gőzmozdonyának
Sípszava száll,
Dohogó
gépek
Fényesen szépek
Szívemben érzem
Révületük.
Munkáslány
siet
Napsugár arccal
Megfizet minden
Félelemért.
Csillogva
nézem
Fényesen szépek
Ezüstös nyilak
Zúgnak feléjük.
2018. július 30.
Futnak
előttem
A mák és a holnapok,
Sokat írok Neked,
Hogy
olvashass,
S én oly keveset kapok.
Vágtatnak a napok,
Lélekben
itt vagy velem
S írok Neked.
Hozzád kéréssel fordulok.
De
üresek a holnapok.
Nem jön levél,
Az ember remél,
Nem jön
levél.
Azt azért nem hinném,
Hogy elfelejtettél.
Várom
alkotásaid melyeket
Szívesen megjelentetnék.
Közös
munkánkkal
Egymást segíthetnénk.
2017
lapzárta kezdetén...
Itt
derminál
ott totálódzik
emitt nekiáll
amott föláll
lent
kiáll
fent beáll
sok mindenre
rátalál
S ott messze,
az
asztalnál pedig:
umblaccolják az
egész hóbelevancot..
s
kiadja a pohártartót
ha alul megnyomsz egy gombot.
2019-02-20
SAJÁTOS
FILOZÓFIA
TALÁLJUNK KI ÁLLATOKAT...
Éjszaka
érkezett
egy kitalált,
de mégis élő állat,
a
csőzörg.
Létezik, mert
végül is felébresztett.
általában
éjszaka vadászik,
áldozatra várva,
bár már néha hallottam
hajnalban is.
igaz hogy soha
senki nem látta még,
de
vanni van, az biztos,
mert hallottam.
felkúszik a
csöveken,
zörögve ki akar jönni
a csaptelepen.
s ha a
láncot megrántod,
lezúdul a sok szörny
meglátod.
zörögnek
és dörömbölnek,
mérgesen csörömpölnek, és hörögnek.
ők a gonosz
manók,
elűzik az álom manót.
plafont nézve
gondolkodom,
találjunk még ki
nem létező állatot.
újat
alkotott az evolúció,
egy hőzöngő csőzörgőt.
a fene a jó
dolgát,
már megint nem tudja
hogy mit csinált.
2017. február 13.
Boldog az
ember,
Ha bevégezte dolgát.
A sírásónak is látszik az
arcán,
Büszke, hogy ő látta utoljára a holtat,
Mikor ráhajtotta
szemfedelét,
S kiáshatta végső nyughelyét.
Az orvos is
nézi
Hogy szép-e a minta, ha
Bevarrta a páciens sebét.
Csak
ritkán felejti benne
A kést vagy a szemüvegét.
A tanár is
hiszi
Hogy a tudatlan gyermek
Általa ismeri meg
Az egész
világot.
S a kertész sem szívesen tép le
Egy nemes virágot.
A
nehéz gőzmozdony is csak
Hideg vasdarabként áll,
Ha nem lobog
benne tűz,
Surran a gőz a csövekbe,
Mely életet lehel a sok
kerékbe.
S ki a bombát ledobta
Is visszatér, hogy lássa
Műve
mennyit ér.
Vajh hol a határ?
Hol az élet és a
Halál
mezsgyéje.
A zseni és az őrült között
Csak hajszálnyi a
rés,
Az ember is boldog,
Ha élete végére
Minden munkáját
Végre befejezte.
De a dolgoknak
Akkor van vége,
Ha
valaki
A papírmunkát is
Elvégezte.
2012
Az emberiség
Szebbik felének,
Az örök Évának,
Az Isteni Nőnek,
Páristól
elloptam
A szép arany almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért
jutalmul
Királynőm Tenéked.
Bódító bonbont,
Csábító
csokrot,
Suhogó selymet
Adhatnék Néked,
Vagy némi
ékszert,
Talán igazán gavallér
Akkor lennék
Ha
szálanként
Tízezer forintos
Hóvirágot szednék.
S évente nem
csak
Egyszer ünnepelnénk.
De mégiscsak rendezett
Ez a
világ,
Hiszen Te magad vagy
A letépve is illatozó virág.
ASSZONYOK
ELEJÉNEK...
Az örök
Dívának,
Az Isteni Nőnek,
Páristól elloptam
A szép arany
almát,
Hogy odaadhassam
Szépségedért jutalmul
Királynőm
Tenéked.
Reménylőn
Remegő szívvel
Adózok az
Eredendő bűn
kísértésének,
A kígyó csábításának
Erénnyel
ellenállj,
Testeddel, lelkeddel
Ezen a mai
Szent napon,
A
Nőnapon,
Hogy megkoronázhassam
Cselekedeteimmel
Dicsően
szép homlokod..
S ha cudarul galád
Olykor a sorsod,
Mindig
arra gondolj,
Hol a virágot tapossák,
Ott ontja
leginkább
Bódító illatát.
2019. 03. 08.
Megjegyzés: Boldog Nőnapot kívánok, és kézcsókom a hölgyeknek.
Nagy
Vendel nőnapodra című hangosversét elmondja Ilosvay
Gusztáv:
https://www.youtube.com/watch?v=cgBu3DZvQNw&t=7s
Brian
Adams: Have You Ever Really Loved A Woman
Az asszonyról szól ez a
dal, a végzet és a szerelem
asszonyáról:
http://www.youtube.com/watch?v=zeEFHJFUbEg
DUNAFÖLDVÁR
FELÉ
AKI ÁTJUT A HÍD FELETT
A tavasz
nyugodtan simítja a láthatárt,
mint felnövő gyermek
buksiját,
ölelkeznek a dunai fák.
A Nap lomha sugarakkal
kúszik a kopár ágon,
nyugalom árad az elmúló világon.
Titkok
ösvénye ez,
tájkép amerre járok,
a Duna partját szegélyező öreg
nyárfák
nyár elő lombjukat egymást átölelve egy
"kapu"
ívét formázzák.
Átjáró ez, egy titkos kapun át,
amit csak azok
látnak, akiket megszólítanak
a Duna-parti fák..
Csak
keveseknek adatik meg a megvilágosodás.
Ősrégi történeteiket
takarják
azok elől kik nem beavatottak,
emberek milliói álltak
itt,
nagy időknek tanúik,
s a Dunának fodros habjai
elrejtik
őseink hamvait.
Fél világ urának gondolatait.
Attila Hun
királyunk is
megvonatta hálóit,
a halgazdag vízen,
mert nagy
a had gyomra.
Nemesen dicső csontjait,
örök homály takarja.
A
fény, s a sötétség,
arany, ezüst, és a vas
hármas koporsója
mindig titok marad,
a habzón folyó éjszaka alatt.
Római
sasok árnyékában
Templom előtt zsibongva,
gyűlik össze a
nép,
Sok színes tóga,
tarka a kép.
Szivárvány íve feszül
át,
az Iszter két partján,
Dicsőséges diadalív lehetne
talán.
S császárukra koccintanak bíborszín pohárt tüzes
borokkal,
A harcból megjövők ezrei,
S lovaikat itatják
serényen
A hódoltságnak új,
Fodrozó határvonalain,
Hol
láncukat rázva bólogatnak karcsú csónakok reménylőn,
Az új limes
partjainál.
Itt állították meg a Barbárok sokadalmát,
S ettől
nyugatra isszák már
A kultúra édes poharából a nektárt.
A város
piacán özönlik áldozni a tömeg,
Isteneinek oltárán öli a
bárányt,
Bársonyvér csordul márvány csatornákon,
Kőkése okán
Vesta papnőjének,
Jósolja jövőjét
Lapocka csontjából,
Feledve
népek szenvedését,
S élvezve a szenvedélyét,
Táltosok
emlékének.
Gondold meg ifjú,
Téged is dologra várnak itt,
Reád
is szüksége van,
E honban a hazának.
Pusztulnunk nem kell
egyikőnknek sem,
Éljünk ezen ősi földön itt,
Hol a bölcs folyó
hömpölyög.
Ha el is bukunk talán,
Dolgunkat tenni
muszáj.
Neveinket dicsőn
Kőbe vési a szobrász,
Hősök
bronzképe alá,
A pentelei úton
Láthatjuk Cziránszky
Máriát,
Ahogy cizellálja szobrát.
Elmúltunk
mindannyian,
Márványkövön olvashatod neveinket.
Belevésték
hálás maradékaink,
Kik tisztelettel gondolnak reánk.
Dicsőítenek
koszorúval, s vár egy másik világ.
Szörnyű tűzkígyó fenekedik az
égen,
Hirtelen, hamarvást háborúság lészen.
A nap, a hold, a
csillagok, a fény ragyog,
Víziorgona dallama száll, tündököl a
behódolt tájakon át,
Az ég alján szivárvány ragyog ívelve
sugarát,
Színeiben pompázva, mint pogány bálvány.
S komor
őrtornyok vigyázzák a megfoghatatlan
Üvegkorsónyi, törékeny
provinciát.
Évszázadok múltán
Emelik ki a régészek
A
Dunába omlott
Római korok
Kőbe vésett maradékát.
Állt a
Dunánál Szulejmán,
pár héttel Mohács után,
nézte vonuló
hadait,
a gályák sokaságát,
vitték az ostromágyúkat
Buda
vára alá,
majd hozták lefelé a zsákmányt,
Mátyás világhíres
corvináját.
Fogták, s sütötték neki
olajon a keszeget,
a
lusta folyó halát,
s ette kézzel papírból,
pedig fél világ
császára volt.
A magasba
ívelő hídnál
csókolt meg először a lány,
s tovatűnve a kéklő
Dunánál
néztük a kacsák vad,
örömbe szökellő
végzetes
násztáncát,
a víztükör fodrozódását,
az önzetlenség
vérforralóan
csábító vágyakozását.
Virágzott a Duna
millió
csókok csokra.
még tovatűnt a múzeum,
a vár kapuja és
fala,
várvédők palánkja,
hősök haláltusája,
a templom
tornya,
a tűztorony,
mint a város legősibb orma.
Elhalkult
hódító hadak gúnyos kacaja.
Által mentünk a hídon,
hol Rákóczi
kurucai
özönlöttek át egykoron,
hogy hősi harcot vívjanak
a
sarcolt Dunántúlon.
S itt a kép megszakad.
Ifjúságunk
elmúlt,
miért kísért még mindig
a múlt újra meg újra?
Hiszen
a sokévnyi idő
barázdát szántott homlokunkra
nem hagy nyugodni
a csoda
Dunaföldvár, álmaink hona.
Titkok ösvénye vezeti
őket,
Akik átjutnak a lélekhíd felett.
A tavasz nyugodtan
simítja a láthatárt,
mint felnövő gyermek homlokát,
ki várja a
megújulást,
ölelkeznek a dunai fák.
A Nap lomha sugarakkal
kúszik a kopár ágon
nyugalom árad az zöldülő világon.
Titkok
ösvénye ez
tájkép amerre járok,
a Duna partját szegélyező öreg
nyárfák
nyár eleji lombjukkal egymást átölelve egy
"kapu"
ívét formázzák.
Átjáró ez, egy titkos kapun át,
hol csodálatos
a világ,
amit csak azok látnak,
akiket megszólítanak
a
Duna-parti fák.
Csak keveseknek adatik meg a
megvilágosodás.
Kiváltságosok láthatják
a féltő fák
mosolyát.
Ősrégi történeteiket takarják
azok előtt, kik nem
beavatottak,
emberek milliói álltak itt,
nagy időknek tanúik,
s
a Dunának fodros habjai
elrejtik holtak hamvait.
A fény, s a
sötétség,
örökre titok marad,
a habzón folyó éjszaka
alatt.
Ifjúságom, és szerelmeim,
titkaim örökös
színtere
Földvár,
rajtam kívül nincsen
aki értené ezt már.
Hideg
szobor vagy...
Hűvös szelek hegedűjén
évtizedek halkuló
dallama száll,
s az emlékek sora
mindvégig visszajár,
az
álmok ezüstös hídján.
Majd végül utolér
a végzet alkonya,
s
reánk borul a
sötétbarna éjszaka,
s vár az elmúlásnak
örökös
hona.
Befogad a város,
átölel a híd,
utat nyit a
síkra,
körbe fon a Duna.
Szekszárd, 2019. február 26.
Mint fagyott
üstökös,
Melegségre vágyva,
Hosszú hideg útjáról
Néha
visszatér,
S egy szikrától kigyúl,
Hogy fényét szórja szét.
Egy
este jöttél
Hogy felragyogj.
S másnap visszahullj
A kihunyni
készülő
Örök csillagok közé,
Hol eláraszt mindent,
A viola
színű fény.
S feltornyosul
A negyvenévnyi remény.
Így kerek
ez a világ,
Éljen, s illatozzon
Minden csodálatos virág,
Mit
rajzoltál.
Mely fekete,
Mint a világ.
2012. szept. 30.
01.
Jöjj
kedves
várok
rád
időm űzni
véled akarnám.
02.
Egy
kihalt
állatfaj
őscsontjait
humusz takarja.
03.
Halk
nesz
van
jön a szél
vitorlád már
szélirányba áll.
04.
Halld
dal
van
zene szól
forradalom
dicső hangja zeng.
05.
Kör
forgás
kendő
száll
halk zene ring
ringlispíl kering.
06.
Erő
lovak
vas
ina
akarással
hámfának feszül.
07.
Hús
leves
tyúkpörkölt
csipedettel
lakodalom van.
08.
Nyár
nincs
víz
ló nyomtat
szárazmalom
mégis lisztet jár.
09.
Ló
verseny
győzelmi
dicsőséggel
aranyserleg jár.
10.
Vers
ha
jó
szép mesét
mond el nekünk
dicső múltunkról.
Szekszárd, 2019. március 04.
(CSÚFDAL)
Apró
Manó
Olyan legény
Bumsztillárom tillárom
Repedt nadrág
Az
ülepén
Bumsztillárom tillárom.
Nagy a
zsákja
Be van kötve
Bumsztillárom tillárom
Azt se tudja
Hová
tegye
Bumsztillárom tillárom.
Felveti
a
Vállára
Bumsztillárom tillárom
Leér a
Csizma
sarkára
Bumsztillárom tillárom.
2011. január 26.
Elmegyek én
A
falumból
Vissza-vissza
Nézek.
Kéményünkön
Gólya
madár
Vigyázza a
Fészket.
Más
vidékre
Megyek innen
Dolog után
Nézek.
Kelepelő
Gólya
madár
Őrizd meg a
Fészket.
Illatozó
Új
tavasszal
Én is vissza-
Térek.
Megjegyzés: (magyar nóta)
2011. február 13.
KATONA NÓTA
Mikor a
4/1
Híradós bevonul
A világ beborul
És a lány szívéhez nyúl.
Mikor a
4/1
Híradós sorba áll
Még az őrmester úr is
Szalutál.
Ha végigmegy
az utcán
Egy híradós gyerek
Mind megáll a forgalom
Hogy őt
nézze meg.
Mikor a
4/1
Híradós kivonul
A világ kivirul
És a lány szívéhez nyúl.
Mikor a
4/1
Híradós sorba áll
Még az őrmester úr is
Szalutál.
2011. február 14.
77. MEGGYÓNTAM ÉN BŰNEIMET A PAPNAK
Meggyóntam
én
Bűneimet
A papnak
Azt mondta, hogy
Mennyországban
Ilyen
lélek
Nem lakhat.
Ilyen
legény
Nem teremhet
Mindenféle
Bokorban
Keresek egy
Jó
kis helyet
Magamnak a
Pokolban.
Megjegyzés:
(magyar nóta)
2011. február 17.
Poros
úton
Bandukolva
Dolgom után
Járok.
Az út
szélén
Illatoznak
Színes vad
Virágok.
Ha
meghalok
Ne hozzatok
A síromra
Virágot.
Sokkal
jobban
Szeretem én
Ezt a cudar
Világot.
Ha nem
élek
Akkor nékem
Ne tépjen le
Senkise
Egy
útszéli
Virágot.
Megjegyzés:
(magyar nóta)
2011. február 16. 2019. március 07.
79. ÉDES, DRÁGA POSTÁS KISASSZONYKA
Édes,
drága
Postás kisasszonyka
Kérek egy bélyeget
Ide a
markomba.
Felragasztom
És elküldöm
Önnek a levelet.
Ha már
úgyis
A kezébe vette
Olvassa el
Hogy mit írok
Benne.
A
szívemet
A lelkemet
Küldtem Önnek versben.
Megjegyzés:
(magyar nóta)
2011. február 18.
80. BÚCSÚZÓ SIRATÓ HÚSVÉTKOR A GOLGOTÁN
Megfőzte jó
anyám az ebédet
Elfogadtam kezéből az étket
Megszidott,
megróvott, meglegyintett
Szívem rá nem sokat hederített.
Megfőzte jó
anyám a vacsorát
Nem fogadtam soha intő szavát
Éltében de
sokszor megbántottam
Holtában de sokszor megsirattam.
Megjegyzés:
Magyar nóta, hallgató
2011. április 23.
NÉPIES DAL
Elkopott
a
Csizmám sarka,
Elveszett a
Patkó róla.
Jancsiszög
már
Rég nem tartja,
Fürge lábam
Eltáncolta.
Szép
csendesen
Járok rajta
Hogyha jövök
Hajnaltájba.
Soha
szomszéd
Meg ne hallja
Ne csámcsogjon
Senki rajta.
Hazajövök
Virradóra,
Éles
ékes
Kakasszóra.
Hogy az
úton
El ne vesszek
Hegedűsök
Elkísértek.
Elhúzták
ott
A nótámat,
Felkeltették
A babámat.
Megbocsássad
Édes
Rózsám,
Felkeltelek
Ilyen korán.
Bekopogok
A
szobádba,
Indulni kell
A határba.
Megjegyzés: 2014. 03. 17.
Figyelem a
kocsmaajtót
Eltolom a kerékpárod.
Felugrom a kerékpárra
Úgy
megyek el a vásárba.
Eladom a
kerékpárod
Pénz kell egy nagy áldomáshoz.
Visszamegyek a
kocsmába
Jó bort iszom a vásárra.
2012
NÉPIES MŰDAL
Öreg
fűzfateknő,
De megrepedeztél.
Sok idő teltével,
Jól
megöregedtél.
Szomorúfűz
teknő
Eljárt már az időm,
Nem mosom már benned,
Többé a
jegykendőm.
Jó leszel eztán majd
Csibéknek etető.
Megjegyzés: 2013. nov. 24.
NÉPIES DAL
Sárga
színe
Van a pelyhes libának,
Azt gondoltam
Őszre viszlek
babámnak.
Fehér
tolla
Van az öreg libának,
Puha pihe kell
Az öreg párnának.
Bekerült a
szívembe
A búbánat,
Rád terítem
Aranyszőrű subámat.
Megjegyzés: 2014. 01. 29.
Rejtve nyíló
kis ibolya,
Bokor alatt illatozva
Erdők, mezők
virága,
Szerencsések világa
Utak mentén
farkasalma
Kóbor kutya megszagolja.
Erdők, mezők
virága,
Fütyülök a világra.
Árok partján
kék szilvafa
Hamvas gyümölcs terem rajta
Erdők, mezők
virága
Ebédem leszel mára.
Hétszilvafás
nemes vagyok,
Minden fáról egyet adok.
De ha kettőt
visszakapok,
Akkor szívesebben adok.
Megjegyzés: 2013. november 22.
Gyermekzsivajt
feledve
Ecsettel kezedben
Álmaid vágyón
Fested a
képre,
Forrás csilingelő
Ezüstös kékje.
Versed
papíron
Rejti az álmot
Lelked édesen
Dúdol egy táncot.
Elérhetetlennek
Tűnnek
a vágyak.
Szeretnéd ha érték
Maradna utánad.
Az asztalon
gyertya ég,
Szellemed világa,
Vázában vadrezeda,
Szívednek
virága.
2013. szept. 25.
Éjszaka egy
uhu bagoly
Össze-vissza barangol,
Sötétben is élesen
lát,
Elkapja a vacsoráját.
Megfogja a pockokat,
Fészkeket is
fosztogat.
Ágon ül a gerlepár,
Lecsap rájuk a madár,
Elrabol
egyet a galád.
Búsan búg a párja még,
Megölték
szegénykét.
Megölték szegénykét.
Bagoly fejében ébredez
A
sok bölcs gondolat,
Pislog rá jó nagyokat,
Közben okosan
bólogat.
Karmai közt áldozat,
Nem kíséri kárhozat.
2018. 03. 18.
Vadgerle
hajnalban
Keresi társát,
Elvitte éjjel a
Halálmadár.
Kuviknak
fiai
Elvannak egy napig
Míg újra
Eljön a sötétség.
Csak a
galamb
Siratja párját,
Egyedül őrzi a fészkét,
Megölték
szegénykét!
Megölték szegénykét!
2012
Reccsen a
száraz ág,
Megtöri a csendet
Erdő sűrűjében
Zavarják a
rendet.
Puska csöve kattan.
Bozótba menekíti
Malacát a
vadkan.
Bokorban csendesen
Reszket az őzgida,
Az anyja
rejtette oda,
Hogy túlélje az ivadék.
Míg őt halk
vágtával
Elnyeli a nyiladék.
Szarvasbika lépdel
Királyi
kéjjel
Hátravetett fővel
Suhan át a réten.
Idegen
illatát
Érzi a légben.
Varjak károgása
Jelzi a
veszélyt
Futás, menekülés
Ad némi esélyt.
Az emberben
Nincs
semmi alázat,
Mert az urak még
Mindig vadásznak.
2012. okt.
5.
Megjegyzés: A gemenci erdőben láttam...
Árnyékos,
hűs
Bokrok alatt,
Mohás törzsű
Sudár fák közt
Szivárványos
páracseppek
Millióin át
Ébred a világ.
Harmatos
csalitban
Búvik a nemes vad.
Szarvasbika sem les,
Üres a
nyiladék.
A róka már alszik,
Éjszaka vadászott.
Kölykei
testétől
Meleg a kotorék.
Lomhán, felfelé
Kúszik a
fény,
Százágra tűz majd a Nap.
Ezüstös puzdrájából
Előhúzza
aranyos nyilait
Mókusmama fürdeti benne fiait.
S ahogy az idő
szalad,
Mind magasabbra tör fel a Nap!
Maradj még hajnal!
Olyan
szép ez a kép.
Nem kell felébredni semmiképp.
Álmodjál
szépeket.
Tavaszi, virágos ligetet.
Hiszen a hajnali álom
A
legédesebb.
2006. május
Kedves olvasó, megköszönöm, hogy eljutott az utolsó versemig. A tanulságokat, majd megérlelve, magában kell lerónia, aztán remélhetőleg kikerekedik majd egy vélemény, amelyik jó lenne, ha pozitív előjelű volna.
Ha tetszett a válogatás, mondja el másoknak is, ha nem, mondja el nekem. A leírtakon már változtatni nemigen tudok, de a jövőre nézve adhat előzetes inspirációt.
Mindenképpen folytatni akarom az írást, mert a magamfajta vagy ír, vagy halott.
Jelen könyvemben a hagyományos verselésen kívül megpróbálkoztam más stílusokkal is, mint például a Haiku.
Boldoggá tesz az a gondolat, hogy megindíthatott valami folyamatot az olvasóban, és felkeresi előző könyveimet, vagy várja a még meg nem született könyveket.
Életemben többször is vártam a tizennyolcas számot, mert nagykorúságom eljövetele óta, mindig ezekben a periódusokban következtek be a sorsdöntő fordulatok.
Valahogy én hiszek a számmisztikában.
Ez a kötet is a tizennyolcas sorszámot viseli.
Az alap szám ötszöri szorzatával látatlanban is kiegyeznék, mint életkor, akkor még talán ismerhetnék valakiket a családomból.
Száz év korkülönbséggel ez már eléggé nehézkes feladat volna, hiszen mikor születtem, még villany sem volt a faluban.
Köszönöm mindenkinek az olvasást, megtisztelő a jelenlétük. Szándékaim szerint a könyvhétre egy újabb kötettel jelentkezem. Valószínű, hogy prózai könyv lesz. Kézcsókom a hölgyeknek, kézfogás az uraknak.
Tisztelettel...
NAGY VENDEL
Magánzó
NYIBA, KÖLTŐK IMÁI DÍJAS ÍRÓ, KÖLTŐ
2017.
ARANY BOT KÜLÖNDÍJAS 2018.
Szekszárd, 2019. március 10.
VÉGE, ENDE, KONYEC, FIN, END, FINÍTÓ.