VÁLI DEZSŐ


SZERELEMNAPLÓ


VERSVÁLOGATÁS


megőrizve az eredeti írásmód





 


A mű elektronikus változatára a Nevezd meg! - Ne add el! 3.0 Unported (CC BY-NC 3.0) Creative Commons licenc feltételei érvényesek: http://creativecommons.org/licenses/by-nc/3.0/deed.hu

 



TARTALOM

1963.12.03. // C.00055 [TUDOD, NEM HITTEM]
1964.01.26. éjjel // C.00058 MUSZÁJ MINDIG RÁD GONDOLNI
1964.01. // C.00058 ELÉGIA KICSIBEN
1964.01. // C.00059 MINDEN ESTE
1964.01. // C.00059 [MÉRT JÖSSZ IDE MINDEN ESTE?]
1964.01. // C.00059 [GONDOLATAIMAT]
1964.01. // C.00059/2 [ANNYIRA SZERETEM]
1964.01. // C.00059/3 [MIBŐL HISZED, HOGY MI ERŐSEK]
1964.04. // C.00062 ÉLETEMET IS ÁTRENDEZNÉM KEDVEDÉRT
1964.09. // C.15555 [BUJÓCSKA]
1966.09. // C.00093 ESTEFELÉ, AMIKOR
1966.12. // C.00102 [TUDOM, HOGY TÍZ ÉV MÚLVA]
1967.06. // C.00117 [CSÖNDES JÓ SZÓT]
1967.10. // C.00128/B [MOST MÁR RITKÁN FÁJ]
1968.08. // C.00184 [TULAJDONKÉPP RÉG VÁRTAM HALÁLODAT]
1969.11. // C.00244 ÁLMOMBAN MEGINT
1971.11. // C.00384 [VELED ÁLMODTAM]
1971.12. // C.00385 [MÁR FÖL SE ÍROM]
1972.02. // C.00396A [MA ÉJJEL DIPLOMATÁK KÖZÖTT]
1972.12. // C.00430 [KOTORÁSZOM CERUZA UTÁN]
1973. 03. // C.00438/2 ÁLMODTAM MEGINT
1973.04. // C.00441 [MAJD EGYSZER ELVISZLEK]
1973.05. // C.00443 [TORLÓDÁS, KINÉZEK A VILLAMOSBÓL]
1974.06.06. Párizs // C.00462 [ELFELEJTETTEM, HOGY TÍZ ÉVE MÁR]
1977.09. // C.00641 [MEGINT ÁLMODTAM]
1980.11. // C.00953 [HA LENNE ANYÁM]
1982.04. // C.01085 EGY TIZENKILENC ÉVES TÖRTÉNET BEFEJEZŐDÖTT
1992.05.05. // C.02287 PÁRIZS, UTOLSÓ ÉJSZAKA
2013.11.01. // C.12443 HALOTTAK NAPJA
2015.05.05. // C.15216 MA ÁLMODTAM
2016.01.17. // C.15629 2016. JANUÁR, MEGINT ÁLMODTAM
2016.05. // C.15900 ÖTVEN ÉVE
2016.12.24. // C.16248 MEGÖREGEDTÜNK
2017.05.16. // C.16598 SZÜRKE
2017.08.09. // C.16695 [BOTORKÁLÓ]
2017.12.31. // C.17095 TÖKÉLETESEN ÉRTELMETLEN
2018.03.15. // C.17205 HAJNALI MAILEK, CSOMAY ZSÓFI
2018.03. // C.17207 ERŐSEBB NÁLAM
2018.06. // C.17422 VONATTAL AKARATTYÁRA
2018.07. // C.17461 ESETLEG MÁR ITT
2018.09. // C.17608 6F
2018.12. // C.17747 TRECENTO 1964
2019.01. // C.17814 EGYETLEN
2019.04.11. // C.18349/A KÉT ÉVÜNK
2019.05. // C.18135 LABIRINTUS






1963.12.03. // C.00055
[TUDOD, NEM HITTEM]

Tudod, nem hittem, hogy engem utolérhet a szerelem, azt hittem, gyorsabb vagyok nála.
Ha hívnál, félbehagynám a detailkihúzást
akár nem törődnék többé a statikával
és éppen csak átcsúsznék belőle a vizsgán
a kedvedért akár lusta is lennék, és mindig rendetlenül hagynám a szobámat
de kedvedért leszoknék az önhittségről
és emberszeretetet is tanulnék
és még sok mindent.



1964.01.26. éjjel // C.00058
MUSZÁJ MINDIG RÁD GONDOLNI

- Most kezdtem a művészettörténetet
tanulni - már ½
11 van és holnap
reggel kollokválok.
- Hogy mit csináltam eddig?
Az egész nap elment avval, hogy nem
voltál itt. Így másra nem jutott időm.

Most már érted?!
Most hagyj tanulni.



1964.01. // C.00058
ELÉGIA KICSIBEN

Úgy teszem a dolgom, mint régen, amikor a nagymama biztatott:
                    ha még ezt a kis tejbegrízt megeszed: jó kisfiú vagy
úgy teszem a dolgom most is buzgón, és mereven; és várom,
                    hogy megdicsérj



1964.01. // C.00059
MINDEN ESTE

Érzelmeimet egy giccsfestmény, egy puskagolyó repülés közben
és egy befalazott svábbogár tudná neked elmagyarázni.
Lieber Gott, mennyi fegyelmezetlenség egyrakáson, hónapszámra!



1964.01. // C.00059
[MÉRT JÖSSZ IDE MINDEN ESTE?]

mért jössz ide minden este? (muszáj mindig rád gondolni)
nem tudok a munkaszékre figyelni rajzolás közben
minden pillanatomat megzavarod
minden örömöm eltűnik, és helyébe hiányod lép

pillanatig se hagysz nyugton
mért muszáj nekem mindent hozzád hasonlítani -

itt furulyáztál mellettem -
mondd, te tudsz nyugodtan aludni?



1964.01. // C.00059
[GONDOLATAIMAT]

gondolataimat odarakom az ágyad köré.
aludj jól.



1964.01. // C.00059/2
[ANNYIRA SZERETEM]

annyira szeretem, hogy már egy kicsit gyűlölöm is -
- mindig igyekezni közömbösnek maradni
- és mindig vágyni mellette lenni (pedig olyan kicsi)



1964.01. // C.00059/3
[MIBŐL HISZED, HOGY MI ERŐSEK]

- miből hiszed, hogy mi erősek és magabiztosak vagyunk?!
- szeretném már nem titkolni fél ember voltomat, és megkapaszkodni a mosolyodban megsimogatni
igazán elegem volt az érzelmi "viharok"-ból, amit a munka és az élet továbbvitele érdekében mindig el kellett fojtani!
"érzelmeimet" egy giccsfestmény, egy puskagolyó repülés közben, és egy befalazott svábbogár tudná neked elmagyarázni.
Lieber Gott, mennyi fegyelmezetlenség egyrakáson; hónapszámra!
ezekben a hónapokban úgy mozgok, mintha Szibériában kényszermunkán lennék, otthonhagyva és idevágyva az asszonyt



1964.04. // C.00062
ÉLETEMET IS ÁTRENDEZNÉM KEDVEDÉRT

néha-néha sikerül gondolatban lemondani rólad. úgy minden egyszerűbb lenne.
hát nem érted, hogy a szobámat és az életemet is átrendezném kedvedért?!
rossz utazás nem hozzád menni



1964.09. // C.15555
[BUJÓCSKA]

kis simamosolyú bújócska a hétköznapokkal



1966.09. // C.00093
ESTEFELÉ, AMIKOR

estefelé mikor megül a rohanás
és lassan csönd lesz
ijedten kapaszkodom meg
az asztal szélébe kapaszkodom meg
őhelyette.

már nem is te hiányzol, hanem minden, ami él.
a világ élő felét vesztettem el benned.
meglepődöm, ha néha látlak,
hisz már tündérré rohadtál bennem.
ezt még egyszer megtorlom az emberiségen.
pedig a szeretőm hagyott csak el
kis, ócska, tudálékos, harcias szeretőm -
követte apró, okos vénusz-társai útját:
hallgatott a jobbik eszére.



1966.12. // C.00102
[TUDOM, HOGY TÍZ ÉV MÚLVA]

tudom, hogy tíz év múlva vén lesz hozzám képest
tudom, hogy nem vallásos szemléletű
tudom, hogy nem tud meleget adni nekem, hogy mindig nagyon kínlódnék vele
tudom, hogy megmaradt önbizalmamat is elvette volna
tudom, hogy nem voltam számára nagyon fontos
tudom, hogy nem hozzám való, férfibb férfit kíván, én pedig nőbb nőt
tudom, hogy majdʼ mindig gyűlöltem is
akkor hát mért jövök meg a főiskoláról - ha látom -
mindig sebzetten, megfáradtan?



1967.06. // C.00117
[CSÖNDES JÓ SZÓT]

Csöndes, jó szót kapnál tőllem -
                                                      (sic!)



1967.10. // C.00128/B
[MOST MÁR RITKÁN FÁJ]

most már ritkán fáj,
már könnyebb, ha rád gondolok, és más köti le figyelmemet,
új meg új arcok.
én is keresgélés-harcban élek, mint minden korombeli,
igyekezettel és
meg-megújuló lendülettel.
de a szívemnek azóta nem sok köze van mindehhez



1968.08. // C.00184
[TULAJDONKÉPP RÉG VÁRTAM HALÁLODAT]

tulajdonképp rég vártam halálodat,
kis teásibrik,
hisz sok ideje - azóta - élsz együtt velem.
mégis, most, kicsit hirtelen

talán le kellett volna dobjalak
azután;                      - igen.
az ember el is felejti lassan -
és téged sem lehet éppé tenni már.

nem lehet éppé tenni, tudom
de itt hagyom még, az asztalomon.



1969.11. // C.00244
ÁLMOMBAN MEGINT

hát itt voltál megint?
zavarsz ám, cimbora
mért jössz hozzám
most kezdjek el inni?

más már a rend
nem szabad és nem szabad -

úristen, micsoda évek voltak!
héjj, kispajtás
emlékszel-e még?

irtózatos komolyan vettük a munkát,
félszemmel lestem az arcod,
jól teszem-e
(mindketten tudtuk, vezetsz is engem)

s most itt vagy.

te egyetlen halottam
te éjszakai énem
valahai szellemi társam
jajj, te leány!

           *
már megtanultam egymagam élni
s a kormányosi hídon senki nem áll



1971.11. // C.00384
[VELED ÁLMODTAM]

veled sétáltam álmomban, Zsófia
bár ennek semmi értelme nincs
nagy kertben, falak között
próbáltalak meggyőzni
szemközt a domboldalon
gyerekek meg állatok vonultak
befelé a városba
te épp egy zsinóron
húzható játéknak örültél
én próbáltalak utánozni ebben
még valami utazásról is szó volt köztünk
sajnos semmi többre nem emlékszem



1971.12. // C.00385
[MÁR FÖL SE ÍROM]

már föl sem írom, el se mondom, hogy veled álmodtam
de reggel még nyelvem alatt forgattam az éjjel ízét
- és persze bevallottam, hogy nagyon fontos vagy nekem
és orrod gyöngyözött az izzadságtól
a nők mindig hordanak fényképeket magukkal
gyerekkori fotóimat vetted elő
álmomban egy festővel éltél együtt
de néhány tartózkodóan többértelmű mondatod
boldoggá tett
még megszidtál, hogy nem törődöm eleget feleségemmel
mi a fene, lelkiismeretemmé váltál?!
szégyenkezve elrohantam virágot lopni
meg hogy beszéltél rólam valakivel
hát, - ennyi.



1972.02. // C.00396A
[MA ÉJJEL DIPLOMATÁK KÖZÖTT]

ma éjjel diplomaták között voltam
lámpák, autók, könnyed meghajlás
suhogó tiszti köpenyek, ahogy bevezettek
folyosók
valami sötéten kellett áthaladni
ami közben megindult alattunk
hadihajó volt, ágyúval, háborúba készült
szürke egyenruhák közt egyedül én voltam civil
valamit vártunk
aztán rohamautón falukon át
hideg félelem
a többiek énekeltek félelmükben
majd megint a fényes ház
csillárok, nők, büfé, könnyed meghajlás
pedig féltünk
a bejárathoz legközelebbi székre ültem a nagyteremben
csönd, mindenki előre figyelt, várt

és akkor leültél mellém



1972.12. // C.00430
[KOTORÁSZOM CERUZA UTÁN]

kotorászom ceruza után
veled álmodtam még öt perce
mint cserebogár értelmetlen életéhez - ragaszkodom hozzád
úgy látszik.
Istenem, milyen otthon voltam veled!
amúgy levélbólogató - rutin életem.
tudod, hogy tíz éve szeretlek már?
volt nekem Zugligetben egy remek nagymamám, ezüstfejű bottal
emlékszel
talán ő élt igazán.



1973. 03. // C.00438/2
ÁLMODTAM MEGINT

felöltözve, de ágyon hancúroztunk
nagyon örültünk egymásnak
birkóztunk
olykor pulóverjét simogattam, kívántam is.
és mindent meg akartam beszélni vele, gyorsan.
végre és teljesen együtt, egymással.
       ha még tudnék egyszer tenni valamit érte
       még szót váltani
       megtudni, mennyire szeretett
igen, az égi-, és nem a földi szerelem
a túlvilágból ő érdekel



1973.04. // C.00441
[MAJD EGYSZER ELVISZLEK]

majd egyszer viszlek, elviszlek szénásszekéren
én hajtom a lovakat
száz év múlva, az égben -



1973.05. // C.00443
[TORLÓDÁS, KINÉZEK A VILLAMOSBÓL]

torlódás, kinézek a villamosból
távolról mentő, közelebb,
dermesztő ijedtség.
a hordágyon kék-zöldkockás nadrágod látszik.
eszméleten vagy
utasítást küldesz gyerekeidnek.
már jobban vagy. őrizlek
halkan beszélgetünk. minden rendbe jön majd
nyugalom, most jó

       persze, tudom
       együtt élve alig szeretnélek. talán
       életem értelmetlen kincse
       éjszaka gazdag vagyok



1974.06.06. Párizs // C.00462
[ELFELEJTETTEM, HOGY TÍZ ÉVE MÁR]

elfelejtettem, hogy tíz éve már
ma, mint a mesében, veled álmodtam
hívtál te hívtál beszélgessünk egyet
valami csendes helyet kerestünk, de mindig
megzavartak
én már egy zugra is gondoltam, ahol összebújhatnánk
kint Zugligetben
s megint csak lestem a szavad, jól teszem-e.
hát igen.

mindent elvesztettem veled, tudom.
ésszel választottam szakmát helyetted
most falom a munkát - valami, ami hasonlít hozzád
de semmi nem melegít föl ma már
és talán ez a legrosszabb az egészben

okos szabályok mozgatnak
s mivel nem érdekelnek - nem uralkodnak rajtam a dolgok.

undorítóan magabiztos vagyok
(Seneca bátyám, nem így gondoltam én)

- mindent el is fogok érni
rajtad kívül, te leány



1977.09. // C.00641
[MEGINT ÁLMODTAM]

megint álmodtam
álmodtam, hogy szeretsz
egyszerű dolog.
mosolyogtál
s újra mellém ültél, ennyi az egész
panaszkodtam rád, értetted.

bementünk egy trafikba
tanácsot is adtál
én mégis a kapuba beszaladó kisegeret vettem.
ezt is megértetted.

a nappalok komolytalanok.



1980.11. // C.00953
[HA LENNE ANYÁM]

ha lenne anyám
vagy lenne asszonyom
vagy lenne valakim
ha gyenge lennék
ha ember lennék
ha hallanék
ha figyelnék

egy érintés
egy érintés
egy érintés
egy tekintet

nézne
nézne
látna
fogna
nyílna

művész vagyok
fekete kalappal



1982.04. // C.01085
EGY TIZENKILENC ÉVES TÖRTÉNET BEFEJEZŐDÖTT

az első előttiek

aki kézenfogva andalog szerelmével
az még semmit nem tud
vagy csak az tud mindent?!
-
Isten, alkalmatlan vagyok megoldani az életemet
-
egy tizenkilenc éves történet befejeződött.
eltöröltetett.
tőle jöttem. és először nem néztem föl elszoruló
szívvel Zsófia ablakára útközben



1992.05.05. // C.02287
PÁRIZS, UTOLSÓ ÉJSZAKA

Fölébredtem, négy-öt felé lehetett, nem néztem meg.
Forgolódtam. Az estéről hozott izgalom, meg kéne venni azt a fűrészgépet.
Iszonyú pénz. Megtehetem-e. De húsz éve kellene, keretkészítéshez.
Nincs irgalom, dönteni kell.
Elaludtam.
Valami csoportos sétába keveredtem,
Kutyákról is beszélgettünk.
Amitől mindig féltem, mellettünk szép lassan eldőlt egy építési toronydaru.
És akkor mellém sodródott.
Föllépett egy párkányra, és szembefordult velem. Hátizsák volt rajta.
Rám mosolygott, majd átölelt, hogy ezután minden másképp lesz.
Talán meg is csókolt.
Arra ébredtem, hogy a szomszédban fölsír egy gyerek.
Tegnap láttam, fiúcska, néger.
Kászálódom, készülök a fűrészboltba.
Még nem tudom, hogy nem fogom megvenni.

Hát ennyi. 1992-t írunk, tehát 26 éve váltunk el.



2013.11.01. // C.12443
HALOTTAK NAPJA

az én halottaim mind élnek csakugyan
húsz kilométeres körzetben körülöttem
bankkártyával és telefonnal
igazán halott hároméves kislányom
akinek játékkutyát varrtam
még farkát öltögettem
elöl ő már simogatta
igazán halott óvodás kislányom
hazafelé csak annyit mondott úgy vártalak
halott kislányom rárakott iskolatáskával
az volt a véleménye
nagy szalság az egész
az er betűt még nem tudta
halott lányom fekete körömcipőben
halott a már munkába induló
élő egereket kellett földhöz csapnia a sasok számára
most hetente beszélünk telefonon
ilyenkor is négy gyereke lóg rajta
halott a kisfiú aki kétévesen ecseteimet -
nézegetem régi fényképeimen
évente ötször forgat Nyugaton
halott az az építészlány menyasszonyi fehérben
az én asszonyom is lehetett volna
itt lakik a várkerületben
negyedik éve özvegy már
halott apám Paul Klee mert elfelejtettem
igaz Giorgio Morandi nagyon is él
halott az evezés augusztus tizenhatodika óta
utoljára kétpárevezősben
a Hajógyári öbölben egyetlen forduló
a többihez már fáradt voltam
halott Assy kutyám pedig az bernáthegyi volt
elajándékoztam azt is

ki él itt egyáltalán

de halottaim által vagyok gazdag
és ők is gazdagabbak általam

és ez így van jól.



2015.05.05. // C.15216
MA ÁLMODTAM

rég nem láttuk egymást
talán véletlen hogy találkoztunk
egy üres mellékutcában
alkonyodott
ő fáradt és szomorú volt
átkaroltam nem ellenkezett
ritka perc most gyengébb volt nálam

szótlanul ballagtunk
belépve a terembe ellépett mellőlem
hogy ő külön helyre ül

most ne csókold meg őt előttem mondta
és engem se

vártuk a zenekar bejöttét
a mellettem-hely üresen maradt
ő az első sor szélére ült
messze tőlem és tőle is
aki szintén ott valahol



2016.01.17. // C.15629
2016. JANUÁR, MEGINT ÁLMODTAM

Hogy lehet megjeleníteni ezeket a történésvillanásokat
sehogy nem lehet
ha mégis, ha muszáj
völgyön át, nehéz zsákkal
ebédhez tálalás
egy könyv kinyitva
azt kérdi, hol vagyunk
egy hideg fémkorlát
hibás útvonaltérkép
a földön fokhagymagerezdek
alkonyati felhők

akkor egy világosabb kép
balról mellém léptél
kezed pillanatra a vállamon
és elindulunk
valahova



2016.05. // C.15900
ÖTVEN ÉVE

Ötven éve búcsúzott el. Most álmomban odalépett hozzám,
hogy rendezd hát el dolgainkat. Hiánya kincsem.



2016.12.24. // C.16248
MEGÖREGEDTÜNK

megöregedtünk
ötven éve hiányzol

minden rendben van
szép volt
köszönöm



2017.05.16. // C.16598
SZÜRKE

Én szürkét ütköztetek lilával.
Átlépni ezen a hirtelen fájdalmon.
Hogy hiszen minden rendben van.



2017.08.09. // C.16695
[BOTORKÁLÓ]

botorkáló kábultan
álmomban várakozó-boldog voltam
tévedés lehetett



2017.12.31. // C.17095
TÖKÉLETESEN ÉRTELMETLEN

Tökéletesen értelmetlen vágy, de így van.
Befejeződő életemből egyetlen mondat hiányzik, fura módon, tartósan.
Egy mondatod. Hogy akkor, ötven éve, nagyon fontos voltál nekem.
Tökéletesen értelmetlen, de így van.

Karácsonyfádat megnéztem.
Minden karácsonyfa hivatalból szép.
Én a sok ezüstcsillogókat szoktam szeretni rajtuk.

Mondod, elmaradt. Ha meghívsz, koccintunk.

****

és halálos zavar hetekig, hogy ezt el is küldtem
- minek ilyennel zavarni Őt
- hűtlen elhagyás kezdete, bár ha csak gondolatban
- vállalja-e az ember leggyengébb pillanatait
- a befejeződő - affektálás
- igenis, uralkodhatni kósza érzelmeinken
- de a szöveg vérzik, és ez érték, ez irodalom



2018.03.15. // C.17205
HAJNALI MAILEK, CSOMAY ZSÓFI

- Kösz, elolvastam interjúdat. Hatalmas életpályád. Igazi érték vagy, tudod, tudnod kell. Díjak, stb., szép és érdektelen. Hanem, hogy sokakat elindítottál életben, pályáján, sokaknak segítettél és segítesz. Sokan szerettek és szeretnek, nem csoda. És ipar-művész, a szó szép értelmében, nagy kaliberű. A házaid. Ahogy ismerlek, mellékesen nyilván 11 unokádat is te szülted. Kapacitásodat 50 éve bámulom.

Munkám befelé, csöndes, nehezebb lett volna melletted. Így volt szép, így volt jó, ötven évig távolból szeretni téged. Halk fájdalom életfűszer.

Még valami. Nem érted, mit publikálok én itt naponta nyakra-főre, bele a nagy nyilvánosságba. Szórakoztató és hasznos. Melléktermék, könnyű már kifelé, fontosat is, méjen őszintén, a magamban megépített munka után. Egyébként 69 kiló vagyok, és épp egy életműalbumot csinálok, véletlen magamról.

Gratula neked, Csomay, életgratula. ölel d.

- Drága vagy, kösz... A "mélyen" így íródik. Hát, így jobb volt az élet, a beteljesülés rontja a lelket. Zs.

- csillagom, a méjen azért volt kurzív... zárszónak: kék-zöld kockás szoknyáját nagyon szerettem d.

- én meg a kék fiókos szekrénykét - bunkó vagyok

- - - - - - - - - - - - - - - - - -

- Jó ez így. nagyon.

Két életmű épült fel belőle. N.



2018.03. // C.17207
ERŐSEBB NÁLAM

nem tudok rajta segíteni



2018.06. // C.17422
VONATTAL AKARATTYÁRA

Reggel vonattal Akarattyára,
a dácsájába;
meghívott egy teára
osztálytalálkozó.
Főiskolán rajzasztalunk
egymás mellett
öt évig.
Érettebb volt nálam.

Estére haza, holnap
07:30 rutin vérvétel.
Ebben a korban vagyunk.
Illetve ő öregebb: 78,
kilenc éve özvegy már.
Férjét, osztálytársunkat,
a nagynevű építészt szülővárosában temette el.

Három gyereküktől nagyszámú unoka.
Tanításból, munkából maradt minden idejét
ma is azokkal;
gazdag élete,
gazdag napjai.

Gyógyszeremet bevettem. Keserves lett volna vele élni.
Egy fekete fehércsíkos kavicsot találtam, azt viszem neki.



2018.07. // C.17461
ESETLEG MÁR ITT

Szerettem ezt a Moszkva teret.
Negyvenes évek végétől - Széll Kálmán tér -,
szombat délutánonként húgommal az iskolából
Zsenimamához Zugligetbe, baracklekváros tojáshab,
segítettem fölverni, kezembe adták az üstöt,
társasjáték dobókockával, bujócska Guszta nénivel a kertben,
csak később került ágyba, hosszan, végleg, agyvérzéssel.
Ámulatos üvegtetejű barométer, belül ezüst szerkezettel,
Miklós nagybácsi - soha nem láttuk - félsötét szerszámkamrája, esztergagéppel,
egy súlyos aranyozott kötet titokban Kossuth levelezéséből,
mert a könyvszekrénybe nem szabadott benyúlni,
és egy képeslap Helgoland szigetéről
az sokáig foglalkoztatott, ismeretlenül.
Hazafelé este már sötétben mindig a vak hadirokkant
a 61-es megállóban, tangóharmonikázott. Féltem.
Aztán a zugligeti Főiskola, 1962-67, esetleg már itt
találkoztunk Zsófival, háromnegyed nyolc, 81-es villamos,
a Jakuba kocsi, ha azt lekéstük, rajztanárunk megdorgálhatott.
A tér találkozóhelye a háromágú Gomba, belül presszóval.
Akkor még a 81-esek, jóval későbbi tragédia, botrány, hogy átnevezték őket 58-asnak.
1972-ben pedig végleg szomszédságába költöztünk,
vasárnap a fogaskerekű, a 22-es busz, a hegyek.
A kettes metró erőszakos legyezőháza akkor már megvolt.



2018.09. // C.17608
6F

Megfejthetetlen ma már, miért és mikor került
ez a ceruzarajzocska Szabó Lőrinc-kötetem (1969) egy üres oldalára.
6f (férőhely)-es lakás alaprajza,
a láthatóan igen szűkösre megadott fesztávok szorításában.
F = fürdőszoba, K = konyha, kétszer áthúzva a
beépített szekrények, egyszer az ágyak.
Hibátlan munka, 1965, a mellettem ülő élő
szintén harmadéves Zsófi terve.
A rajz az enyémnek tűnik.



2018.12. // C.17747
TRECENTO 1964

főiskola
mintha otthon, úgy
díszítette asztalát az enyém
mellett, meg az én
falamat, ablakunkra
meg száraz levél



2019.01. // C.17814
EGYETLEN

Egyetlen vágyamat ismerem, hogy 1965-ben odasimuljon hozzám,
avval, hogy nagyon szeretlek.



2019.04.11. // C.18349/A
KÉT ÉVÜNK

Két évünk együtt.
Főiskoláskori szerelmem
most valami egyetemi rangot kap.
Kőrlevél, pár mondatot kér sokunktól
a szervező a laudációhoz.
Azt akartam volna valahogy megfogalmazni, hogy
sok területét ismerem...
de hát ezt mégse lehetett:

Egy réges-régi évfolyamtárs,
valaha együtt jártunk, ha még emlékszik rá,
a Zugligeti Főiskolára...
Náncsival és Fülöppel együtt  örülünk
és gratulálunk is e szép történethez.
Váli Dezső

Ezt csak ő fogja érteni, a földön rajta kívül már senki.
Náncsi a dadája, Fülöp 50 év előtti foxija volt.
Ismertem mindkettőt.
Náncsi kollokviumidőben Veszprémben
biliben gyertyát égetett, vizsgát segítendő.

fotó: F/1965/01

Zsófia. És éppen ma. Költészet Napja; április 11., első szerelmes éjszakánk. (Ötvenedik fordulójára hatalmas sárga virágcsokor. Rám nevetett; tudod, ilyenkor mit, a francia regények szerint.)
Aztán '66., a búcsú. A tanári kar egy értekezleten úgy döntött, Válinak ez okból nem kell bejárnia. Ő akkor már mással járt, rajzasztalunk az osztályteremben egymás mellett. Délelőttönként otthon fogösszeszorítva újra kezdtem festeni.
Együtt élni nem ment volna. Én nőbb nőt, ő tán férfibb férfit vágyott. De emléke élethossziglan, nem harmadolva.
Három unokám egy dédunokája,
és ez így kerek
élet költemény
esteledik



2019.05. // C.18135
LABIRINTUS

Tudtam, hogy labirintus; aggodalom, mert mindig hosszan bolyongtam a föld alatt a gyéren világított éjszakai folyosókon, mire megtaláltam. Sikerült. Hosszú sor állt mozdulatlan csendben a peronon. Beálltam a végére, vártuk a metrószerelvényt. Az ott szolgálatos üldögélő ügyelőnek: egyetlen centime-om sincs. - Nem baj, segítőkészen biztatott, s keresgélve csakugyan találtam egy magyar ötvenforintost. Váratlanul elfogadta. Majd kényszeres fölöslegesen rákérdeztem, hány megálló a Louvre. Két átszállással, és sorolta a megállóneveket, azonnal tudtam, úgyse bírom megjegyezni. De hát nem is oda készültem. Késedelmesen valahogy szállásomra keveredtem. Nem volt ott. Hívom. Igen, voltam, de hát te nem... (Közben a szobában matató festőfiúk egyike rákérdezett -, kitalálta, kivel beszélek. Őt egy elterelő szóval félrevezettem.) És akkor egy nehéz sóhaj, hogy most evvel átlépem határaimat, döntöttem: fölmegyek hozzád. Kertes családi házuk; tudtam, férje nincs otthon. A mondat félreérthetetlen volt. Jó, mondta majdnem közömbösen. És hozzátette, ki is vehetnénk egy albérletet, a felét te fizetnéd, felét én. Elindultam. Erre ébredtem.