IV. Keresztény-politikai katekizmus

1. Istenben a monoteizmus, a politeizmus, a panenteizmus vagy a panteizmus szerint és filozófiai érvek vagy csodák alapján nem nehéz hinni. („Ne zárd ki annak a lehetőségét, amit talán igaznak lehet bizonyítani, és ne hidd el, amit talán meg lehet cáfolni.”) Viszont a vallások lényege nem ez, hanem inkább Isten vélt vagy valós akarata és az általa nyújtott lehetőségek, illetve az ideális államformáról, mint „Isten Országáról” alkotott kép és annak megvalósításáért tett előkészületek.

2. Az iskolai jó magatartás, a törvénytisztelet, a környezetbarát életmód, és a szociális igazságosság melletti voks, mint Isten akarata, a filozófia által is megközelíthető. A vallások viszont Isten akaratának és az általa nyújtott lehetőségeknek azokat a részeit is igyekeznek megközelíteni, amelyekre nehezebb magunktól rájönni, ilyen például az örök élet kérdése, a csodák okai, vagy az ideális államforma.

3. A vallásos közösségek Isten akarataként hirdethetnek olyan etikai parancsokat is, amelyek nem univerzálisak, csak az adott közösség tagjaira vonatkoznak. Tehát, a közösséghez való tartozás előnyeiért, mint lehetőségért cserébe áldozatokat is kell hozniuk, például a bibliai Ószövetség vagy az Újszövetség szerint, ilyen módon növelve a közösség túlélési esélyeit. Lehet, hogy ezért kell a szunnita iszlámnak is Mekka felé fordulva imádkoznia.

4. A keresztény hit forrása lehet a Biblia az eredeti nyelvein, a Római Katolikus és a Görög Katolikus Egyház, valamint az Ortodox, Kopt és egyéb keleti Egyházak (esetleg az Anglikán Egyház) töretlen hagyományai, mint például az Apostoli Hitvallás, valamint a hozzájuk kapcsolódó történelmi források, műtárgyak, valamint a történelem tanúságtételei amellett, hogy Isten a kereszténységet támogatta. Ha nagyon sokan hittek benne, akkor úgy következtethettünk, hogy ennek kellett, hogy legyen valami oka, tehát egyszerűen elhittük, amit a többség mondott, miképpen a történelmet is. Ezen kívül lehettek olyan emberek, akik személyesen is tanúi lehettek Isten csodáinak a kereszténységgel kapcsolatban, és leginkább ez tette őket hívővé.

5. A kereszténység egy történetet beszél el, miszerint a Názáreti Jézus igyekezett proaktív módon, tanítással és gyógyító tevékenységgel, illetve ördögűzéssel sikeres lenni, jobbá tenni a környezetét, és ezáltal a világot, de eközben a saját bevallása (illetve a tanítványai) szerint a többi embernél (illetve a farizeusoknál) kevésbé követte el azokat a bűnöket, amelyeket a gazdagok és a politikusok szoktak elkövetni (vagyis a képmutatást és az igazságtalanságot). Ennek ellenére, az aktivitása kockázattal járt, és a tanításának hírnevéért halállal kellett fizetnie. Jézus önként vállalta a halál kockázatát annak érdekében, hogy megváltoztathassa a környezetét, és ezáltal a világot, hiszen állítólag már 30 éves elmúlt, és azelőtt valószínűleg sokat szenvedett. A hatóságok halálra ítélték amiatt, hogy önmagát túlságosan nagyra tartotta és úgy hirdette, ami már-már istenkáromlásnak tűnt. Keresztre feszítették, és a Biblia szerint meghalt és a holttestét egy sírba helyezték, de (a Biblia szerint) három napra rá feltámadt a halálból (ez pedig a keresztény hitnek egy központi motívuma).

6. A történet szerint a Názáreti Jézus halálának okát a Római Birodalom, valamint a zsidó nép törvényeire és az emberiség bűneinek akkumulációjára lehetett visszavezetni, és emiatt a követői csalódtak a zsidók (és valószínűleg a rómaiak) törvényeiben, valamint az emberiség bűneiben is, és úgy tűnik, hogy ezek leváltását Isten csodái is támogatták, legalábbis olyan szinten, ahogy Jézus tanítványai részesültek az ő Szellemében. A zsidó vallás kötelezettségei helyett Jézus Krisztus és az ő követői egy új, a hitre (és valószínűleg Noé történetére) alapuló szellemi rendszert hoztak létre, amely jelentősen igyekezett csökkenteni a bürokráciát és a törvények sokasága által okozott bűnöket, és ezek helyett az egyszerű emberek számára jobban felfogható szeretetre és az ősközösséghez hasonló helyi Egyházakra koncentráltak, ahol az egy közösséghez tartozók jól ismerték egymást, és ahol közösek voltak a bűneik is a publikus gyónások miatt.

7. Szóval, úgy tűnik, hogy a Názáreti Jézus leginkább a dolgok alapos megértése miatt tudott hódítani, azaz valóban, jelentősen tehetségesebb lehetett, mint a kortársai. Miként a kagyló kikristályosítja az igazgyöngyöt, a világ úgy kristályosíthatta ki az Igét (helyileg) Jézus Krisztus emberi elméjében, azaz a tanítást, amit ő hirdetett. Ha tehát Isten Fiáról beszélünk, akkor azt valószínűleg nem a kagylóhoz (azaz az emberhez, illetve sorshoz), hanem az igazgyöngyhöz hasonlíthatjuk, amit (részben vagy egészben) át is lehetett adni egy másik embernek, és akár tovább is fejleszteni, mint „apostolok tudományát”.

8. A keresztény tudás értékesebbnek látszott annál, minthogy ingyen adják, és ezáltal másokat, például az ellenségeiket helyezzék önmaguknál előnyösebb helyzetbe. (Jézus szerint is: „Ne adjátok azt, a mi szent, az ebeknek, se gyöngyeiteket ne hányjátok a disznók elé, hogy meg ne tapossák azokat lábaikkal, és néktek fordulván, meg ne szaggassanak titeket.”, Mt:7:6.) Viszont akkor még valószínűleg nem létezett szellemi tulajdonjog (és valószínűleg látta Isten, hogy ez jó volt így), tehát a tanítást a Biblia Újszövetségi részében alaposan elrejtették (Mt:13:10-15), a kibogozásának titkát pedig megtartották maguknak, illetve valószínűleg még átadták a Római Katolikus Egyház cölibátust vállaló püspökeinek. Az is lehetséges, hogy ez a tudás nem tesz jót, ha illetéktelen kezekbe kerül, miként a Tíz Parancsolat egyike is int: „Ne vedd az Úr nevét hiába, mert nem hagyja az Úr büntetés nélkül, ha valaki hiába veszi az ő nevét.” (2Móz:20:7) Manapság sem reklámozzák a szakemberek által használt mély orvosi könyveket a nagyközönségnek, hiszen ami az egyik embernek orvosság, az a másik ember számára méreg is lehet. Elképzelhető még az is, hogy a kereszténység ahhoz hasonlóan szervezett be (merített be, vagy mártott be) embereket, mint a maffia, ezután pedig a titkok tudói elvegyültek a beszervezett emberek között.

9. A Biblia leírása alapján úgy tűnik, hogy a kereszténység rendkívüli mértékű szenvedésből született, és Jézus Krisztus elég sok tanítása erre utalhat, nem pedig valami titkos bölcsességet akar közölni. Leginkább azokat az embereket akarta összeszedni, akik maguk is sokat szenvedtek (pl. akiknek a bűn miatt meg kellett gyűlölniük az apjukat és anyjukat, vagy akiknek nem volt mit enniük azon kívül, amit Jézus Krisztus tudott nekik adni), hogy a tanítványai motivációja kellőképpen erős legyen a közös célok végrehajtásához, a változás érdekében. El kell ismerni, hogy ezek a célok részben politikaiak voltak (de valószínűleg nem kormányzási céllal), és talán éppen ezért is kísérte azokat a csoda ereje (miként Julius Caesar-t is). Jézus Krisztus igyekezett minél több embert „lekötelezni” azáltal, hogy jót tesz velük, és a „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” mondásra hivatkozva igyekezett kamatostul betakarítani a hálájukat, hogy ezáltal még több ember életére fejthesse ki a befolyását. Ez talán meg is érte nekik, de reneszánsz korára úgy tűnik, hogy ez az Apokalipszisre készülő, de a fenntarthatóbb „Isten Országának” keresését másokra bízó hódítás a végéhez érkezett, és már inkább káros lett. Egyébként a sok szegény aktivista tevékenységét általában nem nézte jó szemmel a hatalom, de úgy tűnik, hogy Jézus Krisztus követőinek (előbb vagy utóbb) sikerült megalkudnia vele, a zsidók esetében a kereszthalál (vagy annak látszata) vállalásával (ezzel kizárva az uralkodási szándékot és a polgárháborút), a rómaiak esetében pedig a mozgalomnak a Római Birodalom és a Császár számára kedvezőbbé alakításával katolikusan populáris elemek felhasználásával (pl. Szentháromság, mint Triumvirátus), a későbbi királyok számára pedig a szentgyónás titkosításával.

10. Jézus Krisztus (vagy legalábbis Pál apostol) a törvények mennyiségének csökkentését célozta, hogy azokat könnyebb legyen tökéletesen teljesíteni. Ezen kívül Isten Országának keresésére buzdította a tanítványait, amin valószínűleg részben utópisztikus földi vagy világi birodalomra gondolt (Lk:1:33 … „és az ő királyságának vége nem lészen”), részben pedig ennek a spirituális kibővítésére, ami térben, időben, és akár egyéb dimenziókban is az átlagemberek szeme elől elrejtve létezhet, de bármikor megjelenhet a kinyilatkoztatás (illetve apokalipszis) által. Tehát, úgy tűnik, hogy nem csak azt a modellt tekintette jónak, ahol ő a fej, és a tanítványai a test tagjai, hanem a tanítványai fejét is igénybe szerette volna venni, de ő sem ült tétlenül. Ez abból a bölcsességből ered, miszerint az úrnak figyelnie kell a szolgáira, ezért ebben a tekintetben nem teljesen szabad, hanem maga is szolgává válik, akinek inkább érdeke a szolgáit segíteni, mint nem. Isten Országának fő haszna valószínűleg a kedvezőbb politikai rendszer, ami csökkenti az emberek szenvedéseit és/vagy növeli a természetes élővilág fenntarthatóságát.

11. A jobbágyság jobb rendszernek bizonyult, mint a rabszolgák általi földművelés és gazdálkodás, ezt a sikert pedig részben a kereszténységnek és Isten Országának köszönhetjük. Földet művelni nehéz család nélkül, tehát a jobbágyság is családok köré épült. De ha nincs család, akkor szövetkezetet is lehet alapítani, ami olyan, mint régen a vallásos szerzetesrend, ennek pedig jelmondata: „Ora et labora” (Imádkozzál és dolgozzál.) (Egyébként lehet, hogy a szerzetesek inkább szellemi munkát végeztek.) A szabad családi kisgazda földbirtokok, illetve városi kézműves mesterségek, és a korlátozott méretű termelő szövetkezetek együttes léte tehát emberiesség szempontjából a legkedvezőbb gazdasági rendszernek látszik, amely bizonyára jobb lenne, mint korunkban a kapitalisták által alkalmazott munkaviszonyok alsó 50%-a (mint például a több műszakos munkarend vagy az általános titoktartási kötelezettség, stb).

12. A középkorban a nemesek általában katonák vagy politikusok voltak, és ezért a kockázatos munkáért hűbérként kapták az előjogokat. De az Ipari Forradalom óta az öröklött gazdagságnak nem öröklődik az igazságossága („azé a föld, aki megvédi” jelmondat szerint), ezért instabillá és problémássá vált a rendszer. (A nemesek visszaéltek a hatalmukkal, és/vagy a katonai kötelezettségeiket nem teljesítették, ami könnyen előfordulhatott, hiszen az indiai kasztrendszerhez hasonlóan túlságosan ritkán lett jobbágyból nemes és nemesből jobbágy.) Igaz, jobb lenne, ha sem az ingatlan vagyon, sem a katonasághoz való jog és kötelezettség nem lenne örökölhető, de a lényeg az: bárhogyan változik is a politikai rendszer, a föld azoké, akik megvédik. Ez a bölcsesség pedig lehet, hogy szintén a kereszténységből származik (Jézusnak a „jó pásztorról” szóló példázatából: Jn:10:11-12, akinek a juhok a tulajdonai, és ezért védi meg őket). Talán még a kommunizmus is merített ebből a bölcsességből, amikor a hadkötelezettséget, azaz az oktató sorkatonai szolgálatot általánossá tette a fiatalok körében. A világ jelenlegi helyzete alapján is úgy tűnik, hogy nem kedvez a fenntarthatóságnak, ha a gazdagok igazságtalanul élvezik az életet, örömeit és javait, míg a szegények szinte a semmiért vállalják az áldozatokat, a kockázatot és a szenvedést.

13. Az adó 1%-ot és a hívők egyéb jellegű támogatását megnyerni igyekvő, a hit (üdvösséget is emlegető) előtérbe helyezésével hódító vallások nem az Istennek tetsző életmód eredeti céljai, hiszen nem a fenntarthatóságra helyezik a hangsúlyt, hanem az Apokalipszisre, az Armageddonra, és hasonló eljövendő nagy változásokra. Ezeknél jobbak lehettek az ókorban a Jézus Krisztus születése előtti papok szervezetei, amelyek az állami berendezkedés szerves részei lehettek, pl. tanítói, bírói, áldást hozó és talán a káros tudományok terjedését korlátozó feladatokkal is, és itt a vak hit valószínűleg nem volt az üdvösség feltétele. A káros tudományok (pl. klónozás) terjedésének korlátozására szükség lehet, és éppen ezért kellhet, hogy a társadalom által is elismert tudósok egyben papok is legyenek, máskülönben a tudomány túlzott fejlődése miatt összeomolhat a civilizáció.

14. Ha a kereszténység által nyújtott áldásokról beszélünk, akkor nem elhanyagolható az sem, miszerint a kereszténység hiánya esetén talán valami annál rosszabb dolog töltené ki az emberek Istent kereső kíváncsiságát (mint például a boszorkányság, az emberáldozatokat lehetővé tevő politeizmus, vagy az erőszakosan, a test erejével hódító, és a Mekka felé forduló imát megkövetelő iszlám). Lehetséges, hogy a kereszténység az azt megelőző római államvallásnál, azaz a jósokat alkalmazó többistenhitnél jobb és hihetőbb volt (a Mithrász kultusznál pedig katolikusabb, más szóval egyetemesebb, vagy általánosabb), és ezért volt létjogosultsága. Valamint, mind a római államvallás, mind a kereszténység überelni látszott a vélhetően emberáldozatokat is gyakorta lehetővé tévő kelta és karthágói vallásokat (bár, vallástól függetlenül sajnos a gladiátorok között öldöklés folyt).

15. Általában a vallásalapítók, akik nagy dolgokat vittek véghez, a tevékenységükkel az emberek egy része számára áldást, az emberek egy másik része számára átkot jelentettek a tevékenységük nagyságából következően. De általában mindegyiknek volt valami mentsége rá, hogy ezt megtegye, az adott vallások tanításai alapján: Mózes a rabszolgaságból szabadított ki embereket, Buddha kolduló tanítványai adományokból éltek, Jézus feltehetőleg a Római Birodalom elnyomása ellen küzdött, Mohamed pedig valószínűleg bosszút szeretett volna állni az ő területén a kereszténység és Mekka által okozott károkért.

16. A Biblia (vagy a kereszténység) a Római Birodalom kultúrájának és a zsidóság kultúrájának az ötvözetét mutatja. Az Eucharisztia inkább római: talán a „kenyeret és cirkuszt” mondásra utal, vagy az Arisztotelész által említett Italos királyra. Italos (vagy Italus) királyt Arisztotelész a Politika című művében említi annak kapcsán, hogy bevezette a népe körében a közös étkezések rendszerét ("system of common meals"), és annyit kell még róla tudni, hogy Itália félszigete róla kaphatta a nevét (mivel ott élt). Egyébként nem tudom, hogy lehetett-e összefüggés az Italos király által bevezetett közös étkezések rendszere és Melkizédek (király) papi szolgálata között, amiről Pál apostol (vagy talán valaki más) a Zsidókhoz írt levelében ír (Zsid:6:20-7:28), utalva ezzel az Ószövetségre (pl. 1Móz:14:18-20). Az Eucharisztia tehát akár Melkizédekig is visszavezethető lehet. A Szentháromság Triton „istennel” vagy a Triumvirátussal is kapcsolatos lehet (Julius Caesar és Pompeius Magnus ellentétéből), Spartacus és Szókratész halála, valamint Themisztoklész száműzetése Jézus Krisztus halálának prototípusa (vagy hiányos képmása) lehet, Diogenész és a cinikus filozófusok a tanításukban emlékeztetnek a Bibliára, illetve természetesen ott vannak azok a Római Birodalom által lehetővé vált kulturális hatások, amelyek ok-okozati összefüggésben lehetnek a kereszténységgel, mint pl. az Egyiptomi kultúra, a Buddhizmus, a görög-római kultúra, valamint egyebek megismerésének lehetősége és az ezek által (valószínűsíthetően) nyert zsidó felvilágosodás. Ilyen módon a vallásra a „katolikus”, azaz „egyetemes” elnevezés talán még találóbb, mint a „keresztény”. Itt még az a spekuláció is felmerülhet, hogy Jézusnak a következő mondása (Mt:4:19):

összefüggésben állhat a rómaiak szórakoztatására kitalált RETIARIUS típusú gladiátorokkal, akik késsel, hálóval és háromágú szigonnyal voltak felszerelve. Egy másik spekuláció szerint a keresztény Chi-Rho jel: ☧ a Kheirón (Chiron) nevű kentaurra is utalhat, akit az ógörög mitológiából ismerhetünk. Mások összefüggésbe hozzák az ógörög Adónisz mitológiai alakot a héber Adonáj isten-megnevezéssel (James Frazer – The Golden Bough című művében), ő pedig arról is híres, hogy meghal és feltámad (miként Dionüszosz, a bor „istene” is, aki így összefüggésbe hozható az utolsó vacsorával és az Eucharisztiával).

17. Az is elképzelhető, hogy Jézus Krisztus, magyarul „Szabadító Felkent” nem más, mint a tinta, amivel arámi és ógörög (koiné) nyelven írták az Újszövetségi Szentírást, és ami talán Tritonnal, egy görög tengeristennel (mint tintahallal) is kapcsolatos lehet, és amelyet talán meg is ihattak. Azaz, míg maga Jézus csak egy ember lehetett, addig az írásműve, a „felkent” Jézus, vagyis a Biblia túlélése már szinte olyan biztosra vehető, mint egy istené, azaz Isten Fiáé, amennyiben az írásmű valóban „Istentől ihletett” (és ha „katolikus”, akkor valamilyen szinten valóban az, még ha nem is igaz). Szent Péter pedig akár az írásra használható kréta birtokosa is lehet, egy Kréta szigetéről származó kőé, vagy valami hasonlóé. Illetve, a Bibliában megjövendölt vasvessző talán a rovásíráshoz használt eszközt jelentheti. Pál apostol pedig talán csak Senecával és Nero császárral való kapcsolata miatt lehetett képes ilyen népszerűvé tenni a vallást, ami híresebbre sikerült, mint Ehnaton fáraó Amarna-reformja. Illetve az az állítás, hogy a „keresztények gyújtották fel Rómát”, lehet ugyanolyan igaz, mint az, hogy Nero adott parancsot Róma felégetésére. A Mária név teljesen hasonló a latinos Márióhoz. Stb. Ez azt jelenti, hogy a kereszténységnek nagyon tömör, és nagyon mély filozófia és spiritualitás, valamint sok ezoterikus titok állhat a hátterében, az adott kor filozófiájának, orvostudományának, populáris sztorijainak és egyéb ismereteinek szummájával és sok félreértelmezési lehetőséggel, ahogyan Jézus lehet az (akkori) „világ világossága” (Jn:8:12).

18. A kereszténység árnyaltabb értelmezéséhez érdemes lehet még megismerni annak a kornak a zsidó kultúráját, ami ugyancsak nagy változáson ment keresztül. Jelentős személyek: Hillél az Öreg, Gamáliel az Öreg, Bar Kohba. Jelentős fogalmak: szanhedrin (városi tanács), nasi (zsidó herceg, a szanhedrin elnöke), szukkót (a sátrak ünnepe). Jelentős dolgok még: Citrus medica, Phoenix dactylifera (datolyapálma és levele), Myrtus (mirtuszág), Salix (fűzfagally), Hillél szendvicse, Kebap / Kebab, Gírosz / Gyros. Szóval, ezeket a dolgokat meg lehet nézni például a WikiPedia-ban. A Júdaizmus valószínűleg azért Júdaizmus, mert Izrael törzsei közül főleg Júda és Benjámin (illetve talán a Léviták egy részének) hagyományaira alapszik. Rajtuk kívül a WikiPedia szerint Izrael tíz törzse „elveszett”, azaz feltehetően Kelet felé vándorolt, és nem tudjuk pontosan, hogy mi lett a további sorsuk. Ez a szakadás a (sokak által bölcsnek titulált) zsidó Salamon király koráig vezethető vissza a Bibliában (1Kir:11:30-32). Tehát a rabbik és a léviták valószínűleg nem ugyanazok.

19. Izrael, a Biblia feltételezett helyszíne kitüntetett, központi helyet foglal el a térképen, és lehet, hogy ezt már az ókorban is látták. Tehát, az ott jelen lévő három nagy monoteista vallás közül, azaz a zsidóság, a kereszténység és az iszlám közül valamelyik akár Isten kedvence is lehet. Viszont a térképen nem ez az egyetlen érdekes hely, hiszen Itália formája Új-Zélandra, Nagy-Britannia formája a Fülöp-szigetekre, a Kárpát-medence formája pedig Ausztráliára emlékeztet (ezek pedig nem magyarázhatók lemeztektonikával, mint Afrika és Dél-Amerika partvonala közötti hasonlóság). De Ausztrália talán mégis inkább az Antarktisznak feleltethető meg (vagyis analóg vele), míg Eurázsia Észak-Amerikának és Afrika Dél-Amerikának (érdekes kérdés, mi okozza a Szuez és Panama közötti analógiát). Másik földrajzi érdekesség a Bibliával kapcsolatban az Édenkert. A Biblia szerint az Édenkert négy nagy folyója egy helyről eredt – valószínűleg eső formájában az égből, régebbi elnevezés szerint Mennyből – és nem feltétlenül (azaz valószínűleg nem) egy helyre futott be, tehát Mezopotámiába tenni azokat (a jelenlegi Tigris és Eufrátesz folyók miatt) nem biztos, hogy helyes. Van viszont legalább egy rész a térképen, Svájc (az egykori „Holy Roman Empire”, azaz „Német-Római Császárság” része), ahonnan négy nagy folyó ered (Inn/Duna, Rajna, Rhone, és Lago Maggiore/Pó), amelyek különböző tengerek felé folynak (Fekete-tenger, Északi-tenger, Földközi-tenger és Adriai-tenger) és talán ezeknek a stratégiai értéke ihlette az Édenkert-történet mellett a Svájci Nemzeti Himnuszt is (miszerint ott lakik az Isten)... legalábbis könnyen elképzelhető, hogy a Biblia korabeli írója ilyenekre gondolhatott, amikor a művét írta... amiből az is következhet, hogy abszolút értelemben nem is Isten ihlette, csak (vagy legalábbis részben) egy nagyon befolyásos személy, vagy idegen lény.

20. A korabeli katolikus kereszténység nem csak a politika, azaz a jog és a törvények területén igyekezett csökkenteni az írás, és ezáltal a beszéd és a szimbólumok segítségével történő gondolkodás döntő szerepét (kis közösségek építésével), hanem az alkotásainak egy jelentős része a Biblián kívüli megfogható (nem közismert jeleket használó) tárgyakban és szokásokban testesült meg, mint például mozaikok, keresztek, „szentségeken” alapuló szerveződés, „szentelmények” (mint Szenteltvíz), művészeti alkotások és misztikus ábrák (mindig ugyanazon betűk helyett), az egyházi rend öltözéke, és a kultúra egyéb nem nyilvánvaló elemein keresztül akár egészen a miseborig kiterjedően, stb. a világban szétterítve, nem pedig mindig mindenhol csak ugyanazt a Bibliát közvetítve, de azt meghaladó erők (mint pl. csodatévő szentek) nélkül. Lehetséges, hogy Isten is éppen azért nehezítette meg a Biblia egyedül történő megértését, hogy inkább az azon kívül eső, kereszténységtől származó kulturális elemek felé irányítsa a figyelmünket (beleértve magát a keresztény közösséget is), amelyek talán a kereszténység megértését is jelentősen felgyorsíthatják. Az is említést érdemel, hogy Jézus Krisztus nevelőapjának (aki talán a biológiai apja is volt egyben), azaz Szent Józsefnek a Biblia szerint ács vagy asztalos volt a foglalkozása, és ez képessé tehette őket érdekes eszközök készítésére, mint amilyen például a kereszt alakú vázzal készített sárkány (sárkányeregetésre), vagy talán még a Chi-Rho jelhez (☧) hasonló, talán az apostolok számára is készített hajókormány (amennyiben hajóács volt), bár ez csak spekuláció.

21. Európában a Római Birodalom felemelkedése után elterjedt az indoeurópai-keresztény kultúrkör, amely alól a legjelentősebb kivételt Magyarország területe képviselte, és talán mindmáig képviselheti. A magyar nyelv leginkább a finnugor és a török népekkel rokon, ami köztudott, de ennek az oka magyarázatában már jelentős eltérések léphetnek fel. Valószínűnek látszik, hogy a finnugor és a török eredetű szavak két ősibb nép utólagos keveredése során kerültek egy nyelvbe, és így jött létre a mai magyar nyelv a történelem során megjelenő egyéb jövevényszavakkal (és pl. névelőkkel) együtt. A hivatalos értelmezés szerint a török eredetű szavak még keleten, a Honfoglalás előtt kerülhettek a nyelvbe (vagy legkésőbb a Vérszerződéskor), de a magyarság Kárpát-medencei története során is bőven volt alkalom arra, hogy a magyarok a törökök nyelvcsaládjába tartozó népekkel keveredjenek, különös tekintettel az avarokra, akik a Honfoglalás előtt itt éltek (a szlávokkal együtt), és feltehetőleg a kunokra, akik a Tatárjárás pusztítása után segítettek benépesíteni az országot, nem is beszélve magukról a törökökről a Török Hódoltság idején... Ez a keveredés (gepidák, hunok, avarok, szlávok, honfoglalók, kunok, stb.) nyelvcsaládokba sorolása (legalábbis a magyarok számára) hasonlóan érdekes kutatási témát jelenthet, mint a kereszténység története, ami szintén népek találkozásáról szólt (pl. egyiptomi, babiloni, héber, arámi, görög, latin, stb.), és a kereszt jele akár a keresztezésre is utalhat.

22. A honfoglaló magyarok sikere talán a spirituális felkészültségükből is következett. A Szentháromság-tagadó arianizmus például gyorsabban terjedt a Római Birodalmat körülövező területeken, mint a „katolikus” Szentháromság hite, így az arianizmus könnyebben is keveredhetett az adott népek tradícióival (pl. a sámánizmussal), ezért lehetséges, hogy Géza és István király csak erről tértek át a katolikus és az ortodox vallásokra (de még valószínűbb, hogy a „tengrizmus” követői lehettek, bár ezt is befolyásolhatta a kereszténység valamilyen formája). Az is lehet, hogy a honfoglaló magyarságot vezető legendás „hét vezér” utalás lehet a hét főbűnre, a hét erényre, vagy a hét ókori görög bölcsre. De az ősmagyarok történetei vagy a székely-magyar rovásírás szimbólumai más titkokat is magukban hordozhatnak a kereszténységgel kapcsolatban.

23. Jézus Krisztus néhány mondása inkább cinikusnak tűnik, mint igaznak. Ilyen például:

- „Boldogok az irgalmasok, MERT ők irgalmasságot NYERNEK.” (Mt:5:7)
Ez pontosabban megfogalmazva azt is jelentheti, hogy bár több esélyük van így az irgalmasság elnyerésére, mint egyébként, ezzel együtt általános értelemben lesüllyedhetnek a társadalmi ranglétrán, azaz nagyobb lesz az esélyük arra is, hogy irgalmasság elnyerésére szoruljanak. A Biblia még rengeteg ilyen mondást tartalmaz, amely, mint a kétélű kard, látszólag valamire buzdít, de valójában éppen az ellenkező irányt támogatja szellemileg, ami a farizeusok szidalmazására is igaz lehet, hiszen egy idézet szerint a Térítő azt mondta, hogy „akit szeretek, megfenyítem” (Jel:3:19).

- „Boldogok, a kiknek szívök tiszta: MERT ők az Istent meglátják.” (Mt:5:8)
Ez pedig kombinálható azzal a bibliai idézettel, miszerint Isten azt mondta Mózesnek: „nem láthat engem élő ember” (2Móz:33:20). No comment.

- „… a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat IS.” (Mt:5:39)
Ez pedig a kívülről érkező problémával való SZEMBENÉZÉST jelentheti, hiszen mindkét orcája látható.

- „És a ki téged egy mértföldútra kényszerít, menj el vele kettőre.” (Mt:5:41)
Ez a parancs vagy tanács végrehajtója pedig a gazdasági hátrányt úgy bosszulja meg, hogy kémkedés gyanújába sodorja saját magát, és legközelebb éppen emiatt nem merik megkérni rá. Az igazi kémek pedig ilyen módon könnyebben elvegyülhetnek a tömegben. (Talán a 21. századra már elavult ez a tanács az informatika miatt.)

- „… a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek.” (Mt:10:27)
Ennek következménye: ne engedjetek közel senki olyat a fületekhez, akitől olyan súgás várható, amit háztetőkről hirdetve rosszul járhattok.

- „És ha megbotránkoztat téged a te kezed, vágd le azt” (Mk:9:43)
Bár a saját kezemmel ez nem igazán fordulhat elő, hiszen általában saját magam ellen nem vétkezek, tehát nem is bánok meg semmit, az még előfordulhatott az ókorban, hogy egy „megváltott rabszolga” tolvaj vagy késes rabló kezét levágta az, aki erre képes volt, az „én vagyok az úr a saját földemen”, avagy „azé a föld, aki megvédi” filozófia alapján. Egyébként ez az igevers valószínűleg csak azt jelenti, hogy közösítsük ki azt, aki megbotránkoztat bennünket.

- „… és vannak heréltek, a kik maguk herélték ki magukat a mennyeknek országáért” (Mt:19:12)
Azaz a hárembe nem kerülhettek be másképpen... alternatív értelmezés, hogy „Isten Országáért” túl sokat harcoltak, nagy hatással voltak a világra, és talán ezért is, lányuk született, mint VIII. Henriknek.

- „Ha valaki én hozzám jő, és meg nem gyűlöli az ő atyját és anyját, feleségét és gyermekeit, fitestvéreit és nőtestvéreit, sőt még a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.” (Lk:14:26)
Ez ellentmondani látszik a Tíz Parancsolat „tiszteld szüleidet” tanácsának (2Móz:20:12), és Salamon egyik kijelentésének is (Péld:6:16-19), miszerint az Úr gyűlöli azt, aki „szerez háborúságokat az atyafiak között”. Ez az igevers azt is jelentheti, hogy Jézus Krisztus ROSSZABB volt, mint azok, akik nem méltók arra, hogy a tanítványai legyenek.

- „A ki a bűnt cselekszi az ördögből van...” (1Ján:3:8)
Ennek alapján az egész „mea culpa”-t megvalló, és szentgyónást vállaló Római Katolikus Kereszténységet az ördögtől eredeztethetjük. János, mint Zebedeus fia, akár az ókori görög és latin kultúrából is meríthetett a „katolikus levelének” (János apostol közönséges első levele) írásakor, vagy akár Zoroaszter (Zarathustra) alapján az ördögöt, mint az Isten párját képzelhette el, akik nélkül nem létezne a világunk sem, és a bibliai levelet író Júdás apostol is óva int az ördög túlságosan gonosz értelmezésétől (Júd:1:9-10).

24. A Tíz Parancsolatban az az érdekes, hogy a különböző keresztény felekezetek és a zsidók más-más módon bontják fel ezt a szövegrészt (2Móz:20:2-17) tíz pontra, így a Tízparancsolat a különböző felekezetekben némiképpen különböző lehet. Valószínűleg úgy kell pontokba szedni ezeket a parancsolatokat, hogy azok két kéz öt-öt ujján könnyen megszámolhatók legyenek, ami azt is jelenti, hogy ilyen módon némileg szimmetrikusak lesznek. Álljon itt a Tízparancsolatnak egy olyan felsorolása, amely liberálisan kommunista, avagy anarchista szellemben készült:

1.) Én, az Úr, vagyok a te Istened, a ki kihoztalak téged Égyiptomnak földéről, a szolgálat házából. Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem. (Komment: akik sohasem jártak Egyiptomban, azok számára elfogadható lehet az is, ha saját magukon kívül egyáltalán nincs istenük. Sőt, teljes erőnkből próbáljunk is meg nem alávetni magunkat más embereknek vagy az ő isteneiknek… amint ezt a parancsolatot betartjuk, újabbak következnek.)
2.) Ne csinálj magadnak faragott képet, és semmi hasonlót azokhoz, a melyek fenn az égben, vagy a melyek alant a földön, vagy a melyek a vizekben a föld alatt vannak. Ne imádd és ne tiszteld azokat; mert én, az Úr a te Istened, féltőn- szerető Isten vagyok, a ki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad és negyediziglen, a kik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeriziglen azokkal, a kik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják. (Komment: elfogadható lehet faragott képet csinálni közkincsnek, nem magunknak, nem szórakozásból vagy üzleti célból.)
3.) Az Úrnak a te Istenednek nevét hiába fel ne vedd; mert nem hagyja azt az Úr büntetés nélkül, a ki az ő nevét hiába felveszi. (Komment: Próbáljuk elkerülni a szolgaságnak még a gondolatát is. Egyébként az „Úr neve” jelentheti az ő hírnevét vagy a róla alkotott tudást is.)
4.) Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, a ki a te kapuidon belől van; Mert hat napon teremté az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, a mi azokban van, a hetedik napon pedig megnyugovék. Azért megáldá az Úr a szombat napját, és megszentelé azt. (Komment: Legyen tilos, vagy más szóval tabu a szombat napi pihenőnapot megsérteni vagy megszegni.)
5.) Tiszteld atyádat és anyádat, hogy hosszú ideig élj azon a földön, a melyet az Úr a te Istened ád te néked. (Komment: Tiszteld vagy becsüld azokat, akik támogatnak vagy életet adnak neked.)

6.) Ne ölj. (Komment: Ne ölj vagy ne gyilkolj, és talán ne is támadj ezzel a céllal.)
7.) Ne paráználkodjál. (Komment: Ne törj házasságot, ne bujálkodj, ne paráználkodj, és/vagy ne vesd alá magad másoknak.)
8.) Ne lopj. (Komment: A közösből se lopj.)
9.) Ne tégy a te felebarátod ellen hamis tanúbizonyságot. (Komment: Ne legyél hazug vagy csaló vagy hamis tanú a felebarátod kárára. Vigyázat: ez még megengedheti azt, hogy hazudjunk azok ellen, akik nem a felebarátaink, pl. a proletároknak megengedett lehet, hogy hazudjanak vagy hamisan tanúskodjanak a gazdagok ellen.)
10.) Ne kívánd a te felebarátodnak házát. Ne kívánd a te felebarátodnak feleségét, se szolgáját, se szolgálóleányát, se ökrét, se szamarát, és semmit, a mi a te felebarátodé. (Komment: ez még megengedheti azt, hogy megkívánjunk valamit azoktól, akik nem a felebarátaink, pl. a proletároknak megengedett lehet, hogy megkívánjanak valamit a gazdagoktól. Egyébként itt érdekes kérdés, hogy vajon a vásárlást is tiltja-e ez a parancsolat, mert ha igen, akkor ebből az is következhet, hogy Isten önellátó gazdálkodást javasol az embereknek.)

25. "Nem vagyok szőlővessző, ti pedig nem vagytok halak" - ezt a mondatot mottónak használtam ehhez a fejezethez… Ezt még meg szeretném magyarázni. A "nem vagyok szőlővessző" János Evangéliumának 15. fejezetére utal (Jn:15:1-6):

Véleményem szerint a tökéletes Isten nem beszélhet így, tehát nem használhat metaforákat, csakis úgy beszélhet, hogy a szavait szó szerint kelljen érteni. Hasonlóképpen, ide tartozhat még például a következő rész is (Jn:10:9):

Vagy a következő (Mk:1:17-18):

Bár, ez utóbbi rész utalhat a hálóval és szigonnyal harcoló RETIARIUS gladiátorokra is (talán éppen ezért hagyták ott a hálóikat), de a keresztények által használt halra emlékeztető szimbólum (ikhthüsz) alapján mégis arra gondolhatunk inkább, hogy Jézus itt metaforát használhatott, ami pedig istensége ellen szól. Persze még megpróbálhatnánk védeni ezt a bibliai részt azzal, hogy az emlősök (köztük az emberek) a halakból fejlődtek ki az evolúció során, ami azt is jelentheti, hogy egy másfajta biológiai rendszertan szerint még mindig "halak" maradhattak. Ezt talán azzal lehetne megindokolni, hogy matematikai szemlélet szerint nincs pontosan definiálva az, hogy mit nevezünk halnak és mit nem. Tehát, elkezdhetjük vizsgálni ezt a kérdést úgy, hogy vajon Jézus matematikai szemlélettel rendelkezett-e? Nem is olyan egyszerű ennek a kérdésnek a vizsgálata, hiszen találtam olyan bibliai részt, amely arra utalhat, hogy a szóban forgó rész "matematikai" szemlélettel íródhatott: a Teremtés Könyvében (1Móz:1:1-2):

Az angol, King James Version fordítású Bibliában így szól ez a rész:

Arra gondoltam, hogy itt a "the earth was without form" rész (magyarul: a föld forma nélküli volt) azt is jelentheti, hogy Isten Igéje (lásd: Jn:1:1-3) még nem rendelkezett olyan kifejezéssel, ami matematikai pontossággal leírhatta volna a Föld formáját (például, ha a Föld formája geoid, akkor jó kérdés, hogy matematikailag mit nevezhetünk még geoidnak, és mit nem). Tehát, a teremtés úgy történhetett, hogy Isten Igéje nevet adott a Föld formájának, és ezáltal a Föld felvette az adott formát... na mindegy.
A lényeg, hogy ez a spekuláció még mindig elég gyenge ahhoz, hogy indokolja, hogy mi jogosította fel Jézust arra, hogy önmagát szőlőtőnek (vagy éppen ajtónak), a tanítványait pedig szőlővesszőknek nevezze. Ez ugyanis, ha eltekintünk a metaforikus értelmezéstől, szigorú értelemben hamisnak tűnik, Isten pedig nem beszélhet hamisságot. Nem hiszem, hogy nem választhatjuk szét matematikailag ezt a két biológiai lényt: a szőlőtőt és az embert... ezután már csak egyvalami jutott az eszembe, ami támogathatná a szó szerinti értelmezést, mégpedig az, hogy amikor az idézett beszédet (Jn:15:1-6) elmondta, akkor a bor beszélhetett Jézusból! Annyira szerethette a bort, hogy azonosulhatott azzal, és így a szőlővel is... utána pedig a környezetvédő tevékenysége főleg a szőlőre terjedhetett ki (a bárányok mellett), hiszen a papok szőlőből készült misebort isznak, ezt védelmezik is tehát.
A keresztények többsége azonban az említett bibliai részt (Jn:15:1-6) mégis metaforikusan értelmezi, tehát csak egy analógiát lát benne Isten, Jézus és a tanítványok helyesnek hitt viszonyára vonatkozóan. De összefoglalva, véleményem szerint a metafora (és ezáltal a szigorú értelemben vett hamis állítások) használata arra utalhat, hogy Jézus nem volt tökéletes Isten (illetve nem olyan, akit én szeretek). Így hát előszeretettel használtam ezt ("nem vagyok szőlővessző, ti pedig nem vagytok halak") mottóként ehhez a fejezethez.