Aditi-Inana Kinga


Táncoló hullámok,
avagy hullámzó tánc




TARTALOM

Őszikék
Árnyék

Arszlán
Arszlán és Virág
Babaunalom
Bálna
Börtön
Harc
Hócipő tele
Játék
Körkörösen
Körközép
León
Mintha kém
Nebáncsvirág
Nemes fehér, fekete ló
Őszi bor
Őszikék
Pillanatok montázsa
Pletyka-konyha
Szurdok
Táncoló hullámok, avagy hullámzó tánc
Televény
Vége lesz-e már?
Virgin
Zsibvásár

Margaréta
Jelenetek egy szerelemről
Kinga, az apáca
Királynő
Lőrinc és Erzsébet
Margaréta
Pöttöm Panna 1.
Pöttöm Panna 2.
Pöttöm Margaréta
Szerelem és halál




Őszikék



Árnyék


Szereplők:

Árnyék
Baba
Gorilla


Baba
Nem mondhatod, hogy szerettelek, azt bánom!

Gorilla
Miért?

Baba
Minden egész darabokban, tán azért!

Gorilla
Nyavalyás vagy!

Baba
Ez a szerelem, ha látod mennyire, és mégis...

Gorilla
A szerelem, ha meg akarlak baszni; megvoltál, majd kitérsz, elkerülsz, mint egy pestist; és látlak és akarlak tovább, mint egy leprást: mindenre akarlak! Sokszor idegesítesz, azt hiszem vége, fellélegzek: ez is megvolt és vége: majd másnap meglátlak teljes új valódban, és jobban akarlak magamnak, mint bármikor, kínoz, hogy csak ócska virsli se már a faszom, hogy elapad, ha hozzá nyúlsz pár merevedési kísérlet után!

Baba
Ezt neveznéd szerelemnek?

Gorilla
És a tébolyt, hogy halálos ellenségeimhez köt Téged becsületbéli barátság, a másik szorongásának viselése bőrödön, a saját félelmeid viselése a pokoli rettenetben!

Baba
Minden egész darabokban! Sikoly. Üvöltés. Lézerezel engem, mint egy mentalista, pedig tudod, ragaszkodom hozzád, kihez is benned? Tán egy magas termethez, egy idétlen, mégis markáns stílushoz, egy gyermekes gyengédség akarati kimozdíthatatlan, téríthetetlen, mégis jóságos és könyörületes, figyelmetlen erőihez, egy laza akaratlan levéshez: a teljes feloldódás kilőtt nyilaihoz a jövőben! Önmagamhoz ragaszkodom benned!

Gorilla
Láttam szakadékaid az éjjel a gyönyör tetőpontjai után és a közötti téridők levegőtlen prés légiszonyában; na és! Ömlött belőled a vérpatakokban, és mellkasod előtt egy vértócsa jelezte, ki okozta a legnagyobb fájdalmat, és miért, hisz nem tudtad, nem lehetett máshogy, éppen mert minden egész darabokban: és az illesztékek nem illeszthetők, de mint szilánkosan tört üvegdarabok karistolva-karistolnak húsod és bőröd alatt a töréseink, mert egymást hordozzuk és maszkokkal látjuk el egymást: és nem tudjuk meghaladni múltunk; elvétjük az idő kihívásain álmaink dalait. Szinte mindig! Menj le kutyába, és úgy imádj engem: büdös a faszom, megjegyezheted, de mit is érdekel!

Baba
Ócska vén pöcs, egy faszinger, egy faszkalap és ingered a fasz mi tekereg!

Úgy hittél mégis bennem, hogy faszod tekergett, és nagy volt a nyomás mirajtunk! Volt, ki úgy nem hitt bennem, hogy könnyen meg lehetett volna sok mindene hozzá: a lehetőségek nem alakulnak együtt a szív és szellemi lélek dolgaival.

Gorilla
Lehetőség nem kell ahhoz, hogy higgyünk valakiben: szem kell hozzá! Fiatalság nagy bolondság! Tapasztalatlan rettegés.

Baba
"Lehetett volna" kifejezés úgy van, hogy nem létezik, nincs! Képzeleti energiánk megvédhet sok mindentől ugyan, veszélyes is azonban, hogy a létező valós lehetőség elszalasztódik!

Gorilla
Nincs megoldás semmiben... egy üres halmazban eltolódó jelentések és a kiszámíthatatlan a rendszerezett létezésen! Üres halmaz, mert tele van!

Baba
Sok minden látható előre, ha az ember elfogulatlan figyel önmagára és a másik környezeteire!

Árnyék
Mondottam, Ember, küzdj!

Baba
Hallottam ígéreteidet, Te Árnyék; hallottam testem közepének rejtett zugain sírásom, mi talán a Te sírásod: Te árnyék! Nem a Te sírásod nem hallottam a Te zokogásod csak az enyém, mi még két barát az enyém, kik egymásnak is mentek a mély hosszan tartó sötét éjszakán egymásnak és nekem is: az éles tőrök játéka szívemben, hogy kivel köttettem, kivel összelőttek, azt nem hagyhattam, és szívemből ki nem dobhattam! Ők én voltam: becsület. A lelkem szellemei!

Árnyék
Sosem vagyunk annyira bölcsek, hogy megértsük az idő pillanatai szavát, és együtt egy jó szerepfelosztásban megvalósítsuk álmaink: túl sok bennünk a káosz zavarai, a torz látás, az elnyomatások, a leverések, a megaláztatás, a belénk vájó halál karmai fájdalmas és nem érdemelt kínzások átszenvedett éjszakái után a tompa kiüresedés, a fásultság és a nagy fáradtság lidérces delíriumai: annyi volt az egész, hogy szeretted őket?

Baba
Mi más lehetne ez az ők?!

Gorilla
Összeegyeztethetetlen...

Baba
A szív élete nem az észérvek számító sivatagai! Nem számítás, sokkal inkább megértés, átáramlás; ill. rossz értelemben az én korlátolt ragaszkodásai önnön természetéhez!

Árnyék
Miután felépítetted személyiséged leomlik az!

Gorilla
Nem lehettél volna, se mint feleség, se mint Kedves, se mint szerető a csatatéren! Csodálkozol, ha a tűzvonalba, ahová kicipeltek, eltalált olykor valamicske szerelmi vallomás, mert valójában leszarták, mi is van veled. Nem teljesítetted be vágyaikat, mit rólad fantáziáltak: máshogy láttad magad és az életet! Tudtad mi szeretnél lenni, mi vagy és mit kell érte tenned, hogy közben lehetőség szerint ne árts! Bosszúból se érdekelte őket a sorsod tovább; ha igen, néha maguk kiegészítő díszítőjeként csupán!

Baba
Időnként zokog bennem ez a csatatér; úgy él bennem, hogy nem akarok róla tudomást venni, és a szív vágott sebeiből kiömlő vérfolyamok döntenek rólatok is, az emlékezet erdőségein: az egészséges egységet álmodón!

Gorilla
Már úgy imádlak, hogy nem szeretlek a létezőt!

Árnyék
Mit akarok, szeretni téged immár, ha lehet, és ha nincs ellenedre!

Baba
Álmodoztam: körbevesz a halál: a maszkos, fagyasztott ismeretlen nem kihasznált elmém világai összegabalyodván veletek a térenergiák áramlatain a hatalom útvesztőin, míg ölitek egymást értem is; mi érdekel: ti vagytok; ti voltatok!

Gorilla
Most ki és mi érdekel?

Baba
Önmagam a teljes üzeneti kóddal a hun-magyarságnak, akikért volt minden áldozat...

Látom, hogy smárolod a számat; csókod falja szám üdeségét, míg szeret és kíván. Téged! Nézzük egymást a halottaimmal, de mindennek oka van. Félned nem kell!

Gorilla
Meséltél arról a krisztusi stigmás szerzetesről az ÁVH börtönében, ki illatárban leereszkedett a Mindszenty testi lélekszférájára, mikor nagy volt a baj; beszéltél a spirituális jóról meghaladni önmagunk számára: a múlt helyett a jövőbe kilőni nyilaink! Beszéltél akkor egy félszemű rókáról, ki alig állt a lábán, és alig akarta elhagyni a csapdát mikor kinyitottad neki... addigra tán feladta tébolyult rohamát a rácsait zörgető rémült rohamot, és idegei is felmondták a szolgálatot: teljes ideggyengeség; nagy lelki erőről tettél tanúbizonyságot...

Baba
A szeme... egy borzalmas kékes jég üveges tekintet... rettenetes a lélek börtöne!

Gorilla
Ha kéne mondanod most nekem valamit, mit mondanál?

Baba
Itt mindezt..., Ha lehetett volna, akkor nem csak egy szoba franciaággyal; ha lehetett volna egy szál rózsa, egy kinyújtott kéz, egy őszinte, szívből jövő kérés ahhoz, ki fontos; ha lehetett volna elfogulatlan bízó és hívő megértés, mi nem képzelődik önnön magából elferdített torz butaságokat. Ha lehetett volna, míg jártam a szűk ösvényen, nem nyomorodni meg, mint mondod egy "kommunista" országban; én mondom: minden öröksége az évszázados megnyomorító elnyomatásainknak félelmeinkben, ítéleteinkben, elhagyatott árvaságainknak, a kételkedés, a kétség árulásaiban, a halál szakadékában a magunkra hagyottság rémuralmai, mikor nem találunk egymásra!

Gorilla
A félelem mi fagyaszt és zsibbaszt erdőségeinken... félsz még?

Baba
És Te?

Gorilla
És Te?

Baba
És Mi? És a bennünk élő halottaink? Kínoz szorongásaik halálfélelme, a nincs, minek a legnagyobb bokrai a képzeletben: egy ellenszere van az önuralom, az önfegyelem! Mindent elkövetnek ellene majd azt akarják: nehéz!

Gorilla
A szülés még lehet attól könnyű szülés!

Baba
Igazad van...

Gorilla
Szerelmem, tudom; majdnem mindig az évszázadok alatt!

Árnyék
A szeretetből fakadó döntés, ha rossz döntés is jó döntés;
a gyűlöletből fakadó döntés, ha jó döntés is rossz döntés!

Kinek szeretet van a szívében, megbirkózik az egész világgal is, és nem hiányzik neki igazán semmi!

Baba
De igen! Mindazok, akiket szeretett valaha: ha jelenlévők is hiányoznak!

Gorilla
A teljességeink darabjaival kockázunk és üveggolyózunk!

Baba
Az lettem kivé válni akartam többé-kevésbé; csak az a vég azt tudnám feledni!

Szabadságot és igaz szerelmet!

Gorilla
És mit látsz Te bennem?

Baba
Szabadságot, körültekintő, óvatos bátorság szerelmét!

Gorilla
Időnként el szeretnék menni innen, hogy visszatérhessek!

Baba
Szabadságban közlekedni nagy boldogság!

Árnyék
Van még valami komplexusod, neurózisod, egy energiacsomó, mi nem hagy élni és leköti jó szabad és egészséges erőidet, mi megakadályozza, hogy önmagad légy teljesen egy jó értelemben elgondolt lazaság alkotó munkáiban?

Baba
Remélem nincs -

Árnyék
Akkor már alakul a szabadság és a szerelem való lehetősége, mi Te lennél, Te Bátor!

Gorilla
Szerelmem...

Árnyék
Mikor ezt magadnak bevallottad, anyád az öt éve halott, komolyan a szemedbe nézett álmaidban, és átrendeződött benned hirtelen a világ... akkor túl fáradt, kimerült és fásult voltál!

Baba
Megrémisztettél akkor, megijedtem!

Gorilla
Minden egész darabokban; míg mosolyog a poci, összerakjuk darabjaink; nagypapa helyett nagy baba: Gül Baba! Atomi radar egy lézer sugarú pontos találat, hogy látni akarlak, mert már most hiányzol nagy vágyakozásomban, hogy itt is vagy, hogy felállítsd, mi lehetetlen, mégis elvetélt, fenséges, vénséges Faszom!

Árnyék
Unalmunk elidőzése egy unott macska mellett, ki unatkozik, és köröket rajzol egy papírra, mi senkit sem érdekel!

Gorilla
Növekszik bennünk általa a szeretet és a napfényes órák száma Nő, mikor kitekint önmagából ki Nő, és benne a szeretet elhatalmasodni nem tud, ha jegesíti magát a nyelvi struktúrái bíbor szép rendszerein, és maga lesz a magyar nyelv történelme természet szerint!



Arszlán


Szereplők:

Arszlán
Karvaly
Makimajom
Nemes Fehér
Pillangó


Karvaly
Mi lett e patkánylyuk-lakóból szemem tekintetén és kis hosszan tartó elektromos irritáló sokk-kezelés nyomán? Mégis, vigyázat, mert fejemre nő, ki volt megvetett felem, ki hajbókolva és alázatoskodva véli vinni valamire: sose szerettem e vakarék porontyot. Ki ölni nem mer, és a gyilok számára a legfőbb rossz, és nem a rabszolga-idomított hajbókolás halálos ellenségek előtt: tudván kik, és ellenünkre és pokolra visznek, mégis hajbókol a korcs fajzatú nép!

Arszlán
Nem mindig a válogatatlan gyilok visz győzelemre, még ha jó is a kimunkált és eltitkolt gondolat!

Karvaly
Sugdossák a fülembe, ez az a nő: mégis gyűlölöm e Nőt, és mindent megteszek ellene nyílt titokban, és nincs, ki ellenemre jönne, és nincs ki e nő segítségére, mert beszennyeztem mindenestül császárnál-királynál és cári fenség maffiáinál, mert e gyűlölt és megvetett Nő az egész világ hatalmasságai ellen szónokol, kik pedig hatalmam erősítvén végleg biztosítják itt, épp e naiv hisztérika és álmodozó idealista ellenében, ki hajóimra tör folyton, felszabadítani kívánván hadvezéreimet, kiket én kötöttem gúzsba...

Arszlán
Rám gondol?

Karvaly
Nem a másik szabadra, nem! Isten lássa lelkemet! Röhög.

Mit művel e Nő, még ha meghallanám is hogy ő az, mit meg nem hallhatok, hisz e Nő ellenem, nyíltan ellenem, pedig párom nincs e széles egy világon!

Arszlán
...ha ő lenne is, hol egyik ágyba, hol másik ágyba bújik: hiába próbálnánk "segíteni", nem tudjuk ki által és miként, mert nem tudjuk ki ő... kiigazodni rajta lehetetlen: világ kurvája; mindig ellenséges állásokon!

Karvaly
Figyeltetem minden lépését: hangosan belepofázik abba, miről fogalma sincs: a rabszolgák és a nép felszabadítójaként ügyködik; tartást és méltóságot kíván adni, mi legkevésbé sincs! Egy üres űr eltéríthető mágnesezhető szele idegei, mely a technika útján csak fejleszthető, ha mi akarjuk....

Arszlán
...akkor és azt szivárogtatunk, mi mérgezi lelke szellemét, és megzavarja kis mosolygós álomvilágait; a képzeletében él és tőlünk nem szabadul, kiket mélyen szeret, de nem is tudja, kik vagyunk, kiket szeret...

Karvaly
... szerencsétlen egy nyomorult, ki sorra eljátssza az esélyeit, mit tőlünk, ha kis kegyelemkenyeret és aprópénzt, avagy kolduspénzt is adunk -

Arszlán
... a ragadós rimánkodó: nem fogja fel, hogy azt, ki lóg fülemen és belesuttog folyton valamit meg se hallom és megvetem?

Karvaly
Szegények istene és rabok szabadítója! Nekem prédikál, kinek gyomra összerándul, összeszorul és összezsugorodik prédikációk hallatán? Engem küld sápatag népvezérekhez, ki az erő és ravasz róka vagyok, az erős szabadoké és nem függő hajbókoló rendezőké egy előírt forgatókönyv nyomán: az vagyok ki ott a forgatókönyvíró fejében - értem, vagy ellenem, de a tengelye én vagyok az iratnak-, és helyette én írom a könyveket, érdekeim szerint íródjanak!

Arszlán
Tán rég ellened írják azokat...

Karvaly
Nem adom önként, mi enyém, ha kell gyalázat agyafúrt intrikák és ármány a szerelem ellen és aljas alattomosság, mit én éltetek; nem a hideglelős jóság mi kiver a jeges veríték, ha e Nő behízelgő hangját hallom!

Arszlán
Tán nem kell sokáig hallgatnod többé!

Arszlán és Karvaly el, Pillangó és Makimajom jönnek

Pillangó
E Nőt megmenteni minden vágyam, de már bennem se bízik - joggal ugyan -; terveit ki nem fürkészhetem, álmaiba be nem férkőzhetek, hogy ura és parancsolója én legyek és ne lehessen soha többé ura magának: a gyönyör pillangója, ki vagyok, örök hálát érzek e Nő szenvedélyes tekintete pillanataiért; beleizzadtam mindannyiszor fehér lepedőnkbe, mert nem volt hozzá fogható e szem sötét vágyakozása a fényre, mit lassan adagolok neki, hogy bírja, ki vagyok; ki egyedül szeretem, tudom, mert a világ a markomban: szeretem, de a magam uralkodó és rendező módján, ki ura magának és e Nőnek -

Makimajom
Várd ki a végét, ha szereted igazán, nehogy áldozata légy ki neveled és megtartod hosszú éveken át, míg ő alig várja, hogy szabaduljon börtönödből és hála helyett a "vigyázás és segítésért" egy hát lesz a jutalmad!

Pillangó
Minden "szabadító" sorsa ez, ha végre szabadul, kit szeretett!

Aggaszt inkább, hogy nem, mint barátjára, de börtönőrére tekint mostanság, ki ha vagyok is legaljasabbak közt legaljasabb, érdeke e Nőnek mindenek előtt, mint vezércsillag, ki vezényelt utamon!

Makimajom
Saját érdeked és megbízóidé, mi vezényelt vezércsillagként utadon; e nőre egy sanyarú és örömtelen sorsot mértél, étlen-szomjan elsorvadni, és álmot látni gázködök rózsaszín virágait! ... Lassú kínhalálra ítélted, mert kevésnek találtattál szemében, így kívántad "megleckéztetni", hogy ki vagy, de csak egyre kevesebb lettél szemében, egy gyűlölködő pszichopata parazita, egy börtönőr leselkedő, ki saját bőrét félti egy nő ellenében, ahelyett hogy békén hagyná élni, és soha hírét ne hallaná többé. Ehelyett ott van minden lépésénél, és ő, a Nő érzi, hogy lassú kínhalála oka Te vagy, meg pribékjeid, kik jól neveltek és mintha Istenéi jó magaviseletűek, és adnak a látszatokra, ellenben e Nő a maga portálján söpör, minek része vagy Te is és Én is, és tiszta és szeret mindenek ellenére mindeneket, és ezért szeme rajtunk immár elviselhetetlen...

Pillangó
Férges a bőröm, mi e Nő egészséges gyökerét lassan kikezdi, hogy hulljon végre fája alá, és élhetetlen hosszú éveken át korhadjon el erdők sose látott mélyén...

Makimajom
Ehelyett egyre közelebb jut Istenéhez és egyre erősebb; rosszul nyúltunk hozzá. Erősebb és okosabb, ravaszabb, mint gondoltuk: tehetséges sajnos és szenvedélyes szerelme mi élteti, és ha minden világhatalom is mögöttünk, vesztésre állunk! Ez a szomorú helyzet...

Pillangó
Kinek az ágyában forgolódik az enyém és a tieden kívül?

Makimajom
Évek óta elvonultan, visszahúzódva él, de régi kapcsolatai szálai, mi szőttese, kísérik...

Pillangó
A francba, csak nem sikerül a teljes elszigetelése -

Makimajom
Dobd ki ahhoz, ki még mindig süvölt és üvölt utána, mert ránk egyre veszélyesebb -

Pillangó
Ott azt már elintéztem; oda nincs visszaút!

Makimajom
A tökéletes munkavégzés elvarrt szálakkal...

Pillangó
Sajnos az a tetves üvöltözik és nagy a hangja: nincsenek sajnos elvarrt szálai az ügynek: a tetves körül sokan vannak és e Nő szétszórta mindenét: a szívét és a kincseit! Nehezen követhető minden szála a Napsugár nyomdokainak...; még a végén megcsinálja nélkülünk, kik belőle akartunk megélni saját törvényeink szerint!

Makimajom
Nyírjuk ki! Régóta esedékes. Hálás lenne érte!

Pillangó
Lehetetlen. Egyértelmű lesz ki gyilkosa: a foglár fogoly már régóta: e Kurva telekiabálta Segítségért a légteret!

Pillangó és Makimajom el, Nemes Fehér és Arszlán jönnek

Nemes Fehér
Az egyéni elhagyatottság két évtizede több évszázados elhagyatottsága országomnak, ahol élek több évszázados kín: az elnyomás és terror kényszerű és elfojtott hallgatása a kín tébolyító üvöltései kíséretében. Elhúzott kezekre nem lehet építeni, a hátat, mit mutatunk kényszerűen a legkiválóbbjainknak, kik rejtőzködni kényszerülnek, rejteni való énjük milliónyi álarc mögé valós igazi arcuk, mert a gyűlölet és a halál szelei tönkretesznek itt minden új életet és kísérleteit nyomban...; nem ismerjük fel a milliónyi álarc mögött, ki a miénk, csak tán évtizedek múltán... mikor már késő...

Arszlán
Késő?

Nemes Fehér
Régóta mire vágyakozom igaz szeretet és szabadság egy béke és nyugalom szigetén a tudás és az isteni zene légkörében lakozni legyen lehetőség, és ne kelljen titkos és rejtett-rejtőzködő barátnak mutatkozni gyilkos gyűlölködő ellenségek között lakozni...

Arszlán
... tudtuk, hogy Te vagy, de mindenfelé mindig másfelé jártál...

Nemes Fehér
... kerestem a párom, de kire gondoltam, kit szerettem, sokáig elhúzta a kezét, - biztos jó okkal -, és akkor még túl fiatal voltam ahhoz, hogy el-, visszavonulván elhúzódjak, alkotva egy levegős és fényes, szabad szobában. Akkor még a bent nem volt a határtalan fényesség és a határtalan pokol, hová szeretetből alászállt másokért...; kellett még a kint megtapasztalása, hogy ha kint nem is fog semmit, de gazdagodjon a benső! Nem lelhette meg az igaz párját, mert valakit nem tudott kitörölni emlékeiből: inkább házasok oldalán és a nagy intellektus árnyékában húzódott meg évtizedeken át: szeretett közben sokakat nagyon, de nem lelt a teljes önátadás lehetőségére! Nem volt fogadója: vagy cselédnek kellett, vagy kurvának, vagy menekülő futókurvának egy színházi játék foglalkoztatott mindeneseként, de valójában csak rettegtek és iszonyodtak, borzongtak tőle ahelyett, hogy szerették volna, pedig nem is ismerték...

Arszlán
Régi nóta, hogy maga szenteskedő tömjénillat az általam kívánt jázmin helyett...

Nemes Fehér
Gondolja, ki tudván tudja megfigyeltetik és megfigyelik, annak mutatkozik, képes annak mutatkozni, mint ami: csak, ha már nem fél senkitől, mert mindenki zsebében, vagy kisujjáig se érnek fel, és ő halott, mit régóta kíván elérni maga is.. - ugye? Talán akkor nem érdekli már a poloskahad, de addigra messze más, mint volt a mennybe vágtató trolibusz, melybe a pokol lassan beleszivárgott, de nem kárhozatára, de teljességére, mert közben, míg imádkozott, megpróbált mégse ártani, bár végig tudta, mi folyik körülötte, mit művelnek, de egyet se árulhatott el, ki véle fordult egyet is: minden árulás gyalázat és rothadássá, a benső elrothadásává válik rögtön: mégis lennie kell annak, ami van!

Arszlán
Sok minden képzeletedben létezik csak...

Nemes Fehér
Ha az elektromos részecskéket bombázzák, elkezdenek képzelődni, de nem lesznek, mint voltak ugyanazok: kísérleti alanyokká válnak kísérletezőik kezein, mint akikhez hozzányúlnak legbensőbb köreikbe, és, de mindig marad, hová nem tudnak betörni minél inkább, annál...

Nem lesznek kezelhetők, sőt tán egyre kiszámíthatatlanabbá válnak, mert kik átvilágítani óhajtják őket, átáramlanak... teljes valójukban...: a kísérletezés átka, hogy a következmény ki- és beszámíthatatlan: kit lassan elmérgeznek, tán meggyógyul, felépül és teljes szabad lényére éppen akkor ébred, ismer, mikor halálra szánják, és beadagolják neki a végső halálos méregadagot! Ártatlanon, ha el is pusztítja, becstelen akarat nem győzedelmeskedik!

Arszlán
Nyisd ki a szád!...

Nemes Fehér
hallgat

Arszlán
Ki, ha szeretsz, méreggel a számban egyesülvén egyszerre kidőlsz velem -

Nemes Fehér
Várunk még azzal; mi szádban az én szerelmem adagja, hogy észre térj!

Arszlán
Akkor megcsókolhatom?

Nemes Fehér
hallgat, de közelebb megy hozzá, és Arszlán átöleli



Arszlán és Virág


Arszlán
Számomra régóta nincs más, mint Te és képzelt isteneim, kik én vagyok, és én szuggerálom környezetembe: a hatalom imigyen van akaratlan, de nem csúszómászó kötözött halálgyár csavaranyái, hanem a szabadság, mi másoknak is kívánja a saját szabadságuk, nem kiváltságos szabadok rab rendszereit! Mottó: Óvlak magamtól és találj magadra!

Virág
Nehéz: azt állítottam, mi nékik tűrhetetlen: az egy akol különböző szürkéinek: a gáncsoskodó és gáncsoló LOVAGOKNAK, de azoknak nem, akiket szerettem, mert szeretetét éreztem! Könnyű szeretni azonban egy habos könnyű sütemény gondtalan hétköznapok struccpolitikájában! Mégis más volt az én szeretetem, mert a romlott hatalom közeliben is az enyéimért szólok, veszélyeztetett kisebbségét szerettem, kiknek a szívük mélyén fáradtan is egy kivégzett és elvéreztetett nemzet rejtőzködött, mint a keresztre feszített és halott Isten! Mégsem vagyok elfogult.

Arszlán
Rühellem még mindig a tömjénes sima bőrűt, ki fia áldozatára les!

Virág
Szeretem, ki gyógyít és tanít, holott végig tudja, hogy elárulják, mégis az utolsó pillanatig adományozó-naptermészetű és védelmezi övéit, a tanítványait; tudta miben él, gyerekkora óta megfigyelt üldöztetésben!

Arszlán
Rég volt, tán igaz sem volt: most olyanokhoz ragaszkodnak, kik tudják, elárulják őket, és nem hisznek bennük: mégis rájuk bízzák maguk!

Virág
Nem lehet mindenkit megsemmisíteni és tönkretenni, még ha a fő posztokon a nemzetet gyűlölő, visszafojtott titkos gyilok támogatói és gyarmattartók, egy gyilkos belügy mindenki mást üldöző utódai ülnének is!

Arszlán
Felőrlődik lassan a más a félelemben, és kéz kezet mos, mint tömegképző erő brutális kegyetlenségein létrejön az új társadalom, mit szépségnek is nevezhetsz: a gyűlöletet!

Ezeket szeretted?

Virág
Nem csak ezek vannak itt, hanem a kiszolgáltatott, idestova 100 éve kivégzett és elvéreztetett nemzet, mely itt él: és nincs más ötletük számukra, mint hogy el lehet menni, ha nem tetszik egy kimustrált, kiválasztott terror-kisebbség halálos gyilokuralma egy-két megtámogatott, szűkebb és tágabb rétegre támaszkodó, mint halálbázisokra, mint halálgyárra, mert a nemzeti spirituális erőt halálra ítélik újra ismét a gyűlölet katonái e nemzet ellen!

Kinek engedik mégis, dolgozni e nemzetért, már elmérgezik előre sok árulással megkeresni a jövő kenyerét, hogy hiteltelen és hatástalan legyen, mit csinál, hisz ugyanannak az alattomos rágalom és ármány konspiratív ólnak lakója, honnan egymás ellen uszítanak minden pokol peremén táncolót a pokol tüze mélyén, a tűz körül ülők: Nem mindegy milyen a tűz, mi lelkesít! A Pokol tüze az árulás és a gyűlölet: a pártoskodás egy tál lencséért!

Arszlán
Rég elveszett, mi nélkül képtelennek érzed élni, a Paradicsom! Rég megtagadta tőlünk, kit Te hőn és hűn szeretsz!

Virág
Ismered az én Istenemet, ha olvasod a műveim, mik kiégtek belőlem, mint a félelem verítéke az űzöttség haláltáncain, de mégis a szeretet! Rossz az a hely, és nem vagyok jó helyen ott, ahol nem tudnak szeretni, mert hisz én fáradtan, veszélyeztetett üldöztetettként is szerettem sokakat!

Arszlán
Hagytad, hogy rád másszon minden idegen poloska és vérszívó pióca és köréd tekeredjen mi nem te vagy!

Virág
A Lét parancsa: elvegyülni majd megalkotni a MAGÁT! Nem vagyok előre gyártott és áthagyományozott eszme és hit: a megélt tartalom vagyok egy áthagyományozott formában, ahol a világnak világ és virágok virága!

Arszlán
Volt ki magát választotta: mint üldözött és rab az üldözött rabot! Nem kürtölte világnak kiért tesz meg titkon mindent, hogy olcsón átadja az ellenségnek, ki arra les, hogy kifossza és újra és újra levágja a fejét, míg nyomorúságban tartja: a látszat-barátok ellenakciói a lassú kínzás hívei: a lassan ölő méreg hívei, kik a Szentlelket és Szentszellemet ölik meg!

Virág
Nem sikerülhet mindig és mindenkinél mindenkoron, bár a hatalom, mi a pénz koncentrált, és kiegyezik az élet ellen a megszállt övezeteken, vagy egymásnak ugrik és ugraszt, de erre már rámehet a Föld!

Arszlán
Ez a Te bajod, hogy mindig mások terheit véled cipelni és másokkal foglalkozol a magad dolgai helyett; lehetetlen más helyett menni a pokolra!

Virág
Tévedsz. Lehet bárkit a poklokon át végigkísérni! Ki szeretetből száll alá másokért a pokolra, kiforgatja sarkaiból is a poklot!

Hiszem. Bár megölik és széttrancsírozzák a hatalom megszállott fenegyerekei kiknek ő csak kurva rohadék kém, nem kém inkább spicli: tehát egy macska-egér játék résztvevője, de ki szól a való fenyegetett üldöztetésről itt ezen hatalmasok és fizetett udvaruk körül, az állandósított csatatérről, mi a pokoli mély által tartódik fenn egy rég bukott rendszer terror utódai segítségével; kiáltok a mélyből? Az erő és mozgékonyság és spicliskedés fiai, hogy időben elgáncsolják újra és újra a mást, az új időket és kivegyék a hatalomból mi valóban más, hogy fenntartsák a bebetonozott halálgyárat itt! "Többet ésszel, mint erővel"! - mondhatnák a düh és izgatott harag, a szenvedélyes gyűlölet fiai.

Arszlán
Könnyű szeretni, ha dúskálsz a jóban és gondod egy szál se!

Virág
Tán egy ethosz mi megtart, hogy se magad se más ellen nem vétkezz, legalább tudatosan ne!

Arszlán
Az ostobaságnál nincs, mi többet árthatna!

Virág
Akkor azt találta gyónni egy barátnak, hogy úgy érzi magát, mint egy elfekvőben, de inkább, mint valami börtönben: - az eszmék rácsai, mint csillagok börtönében - ... a grillezett óriás lovak lába felfelé egy pléhsütőn -

Arszlán
A szakadék mélyén a lassú kínzás árnyain a megsemmisülés, hogy létrehozzunk valamit, ami nem ránk tekeredik egy levitézlett és folyton ellenünk kijátszott és játszó hatalom, hanem mi magunk cenzúra nélkül legyünk és lehessünk: Hogy nekem tulajdonképpen mit is lehet? És feküdtem, nem egy nagy halott - annak véltek -, de egy határtalan szerelmetes álom a hűség, és lesték, hogy mozdulok-e még, próbálkozik-e még?

Virág
Titoktartás kötelezi arról, amit mondtam...

Arszlán
Volt itt már minden a színfalak mögött a túlélésért és a katonák továbbjátszhatóságáért egy állandó menekülésben-ártatlanok tömege feláldozásával!

Virág
Olyan katonák kellenek, kik nemcsak a saját bőrük próbálják menteni, de gondolnak azokra, akiket védeniük kell - mindjárt máshogy fogják menteni az irhájuk!

Arszlán
Míg a Szent Korona szabadságában eljut mindenki önmagához, a szent igaz maghoz, és talán van még egy utolsó esélye eljutni egymáshoz és önmagunkhoz!

Virág
Őt szerettem, kinek éreztem szeretetét, és nem csak egy permanens lassú kínzás börtönében voltam üldözött áldozata örök gyilkosoknak -

Arszlán
Igen, ahelyett hogy, megölte volna, akit szeretett, mert nem kellett a szerelme, csak egy általános pszichózis bedaráló hadműveletének lehettünk tanúi - távol minden nagyvonalúságtól, távol minden szeretettől és igaz békességtől és tisztességtől: egy konspiratív pozícióvédő belügyi és külügyi átörökített terrorhatalom bedaráló halálgyárának voltunk megkínzott áldozatai!

Virág
És elhulltak legjobbjaink a hosszú harc alatt..; és jő a nagyszerű halál: légy velem a halál csendes békességén!

Arszlán
Miután azt mondta, hogy börtön és elfekvő, amiben van: újra rávertek párat, de visszapattant rájuk, és meglehetősen elcsodálkoztak, hogy a Nő verhetetlen, sőt mondhatni érinthetetlen!

Virág
Az egyetlen tán, mit mindig igazán szerettem: a Szabadság; de nem egy hatalmi csőcselék hazudott kötelmei, mit szabadságnak hazudik, pedig csak háló, ketrec, és rácsozott BÖRTÖN!

Arszlán
A börtön ablakában soha nem süt be a Nap, tán mert megöltem mind, ki szeretett félelemből önmagamtól, a másiktól a szerelem tűzviharain egy rácsozott rendben! A Rend iszonyú és borzalmas, de kiszámítható: a szabadság és a szerelem, mi kiszámíthatatlan a nemes és határtalan isteni energia, mitől féltünk és nem szerettük, mert nem a beszámítható halál, hanem egy vibráló virulens és fergeteges HŰSÉG egy szerelmetes álomhoz, ami nélkül nem lehet és nem érdemes élni -

Virág
A gyermekkori élmények után, a Krisztusi Buddhához való ragaszkodásom ott lett elkötelezettség bélyege, amikor egy álló nap, szemben egy betontemető házsorral acélrudakat fűrészeltek és kalapáltak a 40 fokos hőségben, majd a nap végén három izzadt férfi telis-tele acélporral ott ült az út szélén, és láttam, hogy megtörték a lelkük a gonoszság mesterei, és holnap újra megteszik: ugyanis minderre nem lenne szükség, csak a kínzása a népnek, a szent szabad lélek és szellem megtörése és bedarálása folyik a lassú kínzásban egy rabszolgatartó gyarmati rendszerbe, ahol csak azt tudták mondani nekünk, fiataloknak egyes tanácsadók a konzervatív oldalon, hogy Magyarország egyetlen valós tőkéje az olcsó munkaerő! Ehhez szólni nem lehet, csak okádni egy nagyot a falig! Attól még lehet igen fájdalmas, de igaz! Akkor meg találjunk ki valamit!

Megtörték és elverték nagyapáink, majd apáink generációit ugyanazon családok közbenjárására, most megtörik a mi generációnkat ugyanazok a családok a pokoli mélyben - nem uszítás ez, még csak nem is számonkérés, de jaj, ránk rohad az egész, és elvesztjük a hazánk, ha senki világgá nem üvölti gondolatait a rothadó, halálosan bűzös DÖGRŐL! És, hogy hallják meg a kiáltó szót, hogy ELÉG VOLT! És, hogy élhessenek jól, békében, de ne csinálhassák tovább titkon a világ támogatásával a magyar nemzet ellen a gátlástalan gyűlölet és gyilok rágalomhadjáratát e kivéreztetett és megcsonkolt nemzet ellen mindig ugyanazon családok által lemészároltatván egy gyűlölet és hazugságfészekben, hol szétverik az igazat és szilánkosra lövik fejét; egy állandó agyrázkódtatás, mi itt az élet alapja, és ütik-verik nem is ismervén őt, míg lehelet benne csak él, és kifacsarják belőle az utolsó életjelet is, mi csak szabadon lélegzetet vesz!

Arszlán
Mi a manó, ha magyal ág, avagy fagyöngy, de jóval inkább mimóza egy Tartózkodó Kérelem, ha nem is, de Elbocsátó szép üzenet!

Virág
Az ám, a fémfűrészelő! Kár bizony, hogy nem fogadtak el annak, ki vagyok és karaktergyilkosságok, azaz rágalmak hosszú során át próbálták tönkretenni azt a mást, az igazán mást!

Arszlán
A naiv és tapasztalatlan óvatlanságot a figyelő titkos halál mi választott kisszerű rendszereké egy kényszerű kiegyezésben: És elhulltak legjobbjaink, és halálosan fáradtak, kik még itt és jelen most mégis...

Virág
Felkészületlen mindig, mert hallgat a mély a való -

Arszlán
És egy idő után minden egyeduralom és egyoldalúság őrjöngő gyilokká válik és kitántorgott milliók...

Virág
Halálra ítélt elmék egy csupasz üvöltésben! És arra gondolt, ha szereti valóban, jön még, ha vágyódik igazán; ha lekopik csak egy Ávós Kabát és egy Rendőr Köpeny!

Arszlán
Jön, avagy mint szerető rendőr köpeny, mint egy Betlehemi Király... egy csillag matematikájára felfűzött algoritmikus láncolaton egy titkos ellenőrzés s megfigyelése a szerelemnek!

Virág
És akkor azt üvöltötték a Kisfiú fülébe, hogy a Nő nem az övé, mert egy angol kurva csak, és csak becsapja őt, ha szerelmet színlel... (- titkon ők akarták megszerezni a Nőt, mint szerelmük zálogát -)

Arszlán
A Kisfiú pedig abbéli boldogságában, hogy a szerelme hazatalált, hisz az angolok hatalmas gyarmattartók és gazdag országokat egyesítenek koronájuk alatt, elállt a Nőtől, hogy megvalósíthassa álmát!

Virág
A Nő szintén nem akart nyomorultságban lógni egy szorult helyzetben élő szegény legényén és hagyta, hogy egy gazdag Angol uralomban megtalálja szíve választottját és boldogságát, hisz túlságosan is határtalan szerette a Kisfiút, és ismerte saját szívét és határait a szíve mélyén rejtőzködő rejlő titkot, hogy ki is lenne ő egy szerelmetes álom vigaszán!

Arszlán
Sajnos nem maradt titok, és kiforgatták mindenéből az ellenségei ármányok, rágalmak és karaktergyilkosságok nyomán!

Virág
Nem akarták egymást szétszakítani a való igaz szeretők, mint Egy Kaukázusi Krétakörben; inkább Isten irgalmára és a sors beteljesülésére bízták egymást és maguk a túl sűrű érdekek szőttesében, hol mindenki keresni akart egy tál lencsét mindenen és mindenünnen és mindenkin -

Arszlán
A hatalom akarói -

Virág
Nemcsak ők; és mások is vannak!

Arszlán
A tragédia ott kezdett nagyobb méreteket ölteni, hogy a Nő nemhogy nem volt angol, de szíve teljes álma szerelmével hun és magyar, de nem egy elszigetelt provinciában hitt átörökített gyilkos hatalmakkal egy porszemnyi méretű országban, mi egy nagy világszövetben, hanem egy szabad és büszke, újra önmagára talált és felegyenesedő, méltó nemzetről álmodott!

Virág
Azt se tudhatta a Kisfiú, hogy angol ugyan nem volt a szerelme, de űzetett és üldözött, mindenéből kiforgatott agyonhallgatott és megtörni kiszemelt hun és magyar, kit az orosz és ukrán lőtt mint angolt, az angol mint oroszt, kik jól kiegyeztek mégis a bőrére-; a német mint angolt és amerikai kémet figyeltette és lövette, mégis jól kiegyezett titkon az orosszal és amerikai angollal a Nő bőrére; a hun-magyar pogányok, kiket oly nagyon szívébe zárt üldözték mint zsidót, mert nem a gyilkos hatalomé, de a kizsigerelt és elvéreztetett és agyon-, elhallgattatott kisemmizettekért szólt mindenkor... azt az igazán nehéz... megnevezvén az igaz baj valós gyökerét! És gyűlölték a zsidók, mert nem vehették meg egy világuralmi álmuk dédelgetéséhez magyar kirakati bábnak, mert ő azt a megnyomorított, kisemmizett és árva, elvéreztetett és lassan titkon agyonkínoztatott magyarságot szerette teljes és hű szívvel!

Arszlán
És senki nem látta nagy sötét és fekete szemeiben jobban mi történik valójában a kulisszák mögött velük, mint ő a Nő: és ezért üldözték annyira, nem mert angol és orosz és amerikai és német volt... elhulltak legjobbjaink a hosszú kínzások és harc alatt, de mégis itt vagyunk, mi Kárpát-medencei magyarok, és reméljük a világ magyarsága szerelmetes figyelmének központi magjaként!

Virág
Lehessünk végre szabad és hű jó önmagunk békés szeretetben és egyetértésben egy jó szándék versenyszellemében, hol a kiválóság és nemes becsület és tisztesség teljesítménye győzedelmeskedik minden ármányon diadalt aratván a Szellem és a Szerelem! Az igazi! Egy nemzetért.... -

Arszlán
A fényes öntudat lehessen az igaz és valós gyógyulásért!



Babaunalom


Szereplők:

Baba
Ostor
Tócsa


Baba
Három napja nem ettem, se sokat, se keveset!

Tócsa
Hagymás krumpli és üvöltözés...

Ostor
Kellett neked az olajos hagymás krumpli fokhagymás és tejfölös uborkasalátával, kovászos vagy csemege uborkával a befőttes üvegből, és akkor se voltál elégedett, mert sült csirkecombról, kirántott pulykamellről és lila káposztáról álmodoztál!

Baba
Paks unalmából az iskola szürke unalmába Pestre...

Tócsa
A virágos és a gyümölcsös a diófák árnyékában egy hinta a feledésre, ha hintázom, mint egy kislány, nem messze egy epres és málnás és egres és cseresznyés, nem beszélve a szőlőültetvényekről! Mégse voltál elégedett! Pedig a csillagos ég itt nem határ, hanem a határtalan kezdete...

Baba
A szépség unalma, amint szálakra és ízekre tépdestem a leszakított virágok fejeit, mert szomorú voltam és unatkoztam...

Tócsa
Én gyűlöletemben és az iszonyat rettenetében tépdestem ízeire a virágokat: reszkető remegés járt át vágyakozásomban az élet iránt; az élet szeretete, mégis mindig úgy éreztem, valaki meg- és elvonja tőlem, visszatartja és behálóz mérges pókok hálóival ültömben, mikor a kis fekete bogarakat szemlélem az elmozdított kövek alatt, és tőlük nem undorodom, a természet kis vendégeiként tekintek rájuk.

Ostor
Nem ismerlek!

Tócsa
Magadat nem ismered akkor!

Baba
Vele vége...

Tócsa
Nincs vége...

Baba
Igen; megkínzott és nehéznek találtatott: túl komplikált, semmire se Jó egy alak....

Tócsa
Sebeid nem gyógyulhatnak, nem gyógyulnak. Semmit nem engedtél el; magad sózod újra és újra feltépdesett, nyílt sebeid, melyeket nem gyógyít be semmi... a szemek örvénye csak a mélybe húznak...

Baba
Alkotok szemeikkel, mik újjá szülnek, más alakzataim más nyelvein is létezni...

Tócsa
Üvöltözés, tüzelés és siralmas gyűlölet, mi zajlik már helyettük...

Baba
Kimagozni egy meggyet és egy cseresznyét, feltörni egy diót és a négy gerezd a négy égtáj, és a világ mi enyém színes, de egy szürke dög valójában....

Ostor
Hiába mondta, hogy rohadék másra, ha magából indult ki!

Baba
A maga a környezete és a tekintet, ahová néz..., hová sodorja az élet és a szenvedélyes orkán erejű szél képzeleti akaratát egy álom vágyódásának!

Tócsa
Folyton védelmezed...; minden gonoszt pártfogolsz! A rossz pártján állsz; a gonoszt segíted...

Baba
Hazugság... a boldogoknak, az egészségeseknek, az egyenes szűk úton járók feje az égre vetvén, büszke tartású, kiegyenesedett legények és leányok, nem kell nekik se orvos se lelkipásztor... a segítség a betegeknek, a szenvedőknek, az elhagyatott árva kisemmizetteknek kell a zsarolt kifosztott raboknak...

Ostor
Nem üdvözíthetsz senkit és semmit; maga felel mindenki önnön lelke poklaiért...

Baba
Miért a Káosz mellett a Rend, miért a történelmi idő mellett az időtlenség, az örökkön való, tehát örök pillanat, a Szent Idő?...

Tócsa
Mi neked a szentség, ha van, kinek bálványimádás!

Baba
Az igazak, kiket éltet a becsület, amit a pokolban is a szeretet, irgalom, jóság és megbocsátás színez rózsaszínűre a létezés rózsa- és hagymatermészetében!

Tócsa
Nem hiszek igazságban, és a jóság tettei poklot hozhatnak valakik életére...

Baba
Az igazi jóság a tudatos kártokozók konspiratív játszmáiban, mint egy angyal szárnya, amely lecsendesíti bennünk az óceán méteres hullámait, mi a saját kínjaink és szenvedéseink, csalódásaink, meg nem értettségünk poklai!...

Ostor
Küldtem volna Rád több átkozott párocskát a Rendőrség soraiból, hogy konspirációs játszmáik és megalázó hadjárataik időben hozták volna az eredményt: ellenségeim tönkretételét és szétszakítottságod halálait egy nyolckörös pokolban...

Baba
Honnan e személyes gyűlölet ellenem?

Tócsa
E gyűlölet személytelen. Ránk zúdított, felénk csatornázott, mert mások és különbek vagyunk talán, mi érezhető: kicsik, erőtlenek, eszköz nélküliek és magányosak, mégis az élvonalban, és a hatalom legfelső köreiben szemünk...

Baba
Kik azok a mi?

Tócsa
A világ szíve...; az isteniről beszélni nem tudok immár; számomra lehetetlen...

Baba
Miért?

Tócsa
Van, miről nem tudunk beszélni, mert felülmúl minket, és ezért róla hitelesen csak hallgatni lehet...! Érezni talán többet lehet egy kiszolgáltatott, kódolt, mégis szabad lehetőségek szőtt szálai összegubancolódásairól!

Baba
Börtönében bezárva minden ember függőleges párhuzamosok kisülésein, mi rabruhája: a Halál! Börtönéből szabadult lelkem, ha magamon túl tekintek!

Tócsa
Kegyetlenség, mi kínoz, míg ártatlanságod vélelmezed!

Baba
Sosem voltam ártatlan, ha ember nézett fölém, mikor születtem kínok között..., ki és mi álmai miatt jöttem a világra, mely energia turbulens akarati tényezője melléktermékeként születik az én?

Ostor
Érdekes szem; sok baj lesz vele: íriszdiagnosztika!

Baba
Tán a bábu, kinek nincs szabad akarata, de ki médiuma és ezzel hatalmi tényezője a nem ellenállásának, és magán mindent átengedő egy gyengeségnek, mi van, ha e bábu nem választódik, nem válik ki, és nem választ ki semmit, csak hagyja birtokba venni magát más erőktől, mik rátapadnak, e bábu, e báb akaratlansága báj-e, bájosság e kiürült létezésen bőre hol, mi alatt nincs centrum, mert mindenhol egyszerre centrum és egyszerre periféria, mert bármennyire mozgatóit átengedő mégis ihletett önmagaként létező mosoly, tehetetlenség, sírás, szimpátia, tetszés és az ellenszenv által motivált lázadás, avagy megértés; az emberség iránti vélt ragaszkodás tán csak rejtett és bújtatott önelvűség önszabadítása, önmaga beteljesülése!

Tócsa
A vízcseppek egymáson gördülnek tova egymást beteljesítő szerelmükben, és öldökölnek gyűlöletükben a frusztráció és a kisemmizett magukra maradás, az elhagyatottság, az állandó kiokosítás alsóbbrendű megkötözött mocskos képzeletek saját árulásaik kivetülése következményeként...

Baba
Sosem árultam el senkit, de cinkos, aki néma, ha kínoznak sokakat, és ezt tudván, ezt érezvén néma marad a hatalom kiváltságaiért!

Ostor
Bár hallgattál volna, bölcs maradtál volna! Nem volt, ki annyit ártott volna mint Te!

Tócsa
Kinek ártott, tán neked ocsmány ügyeidben mások ellen vezérelt gépezet!

Ostor
Nincs megbízhatóbb és pontosabb, mint a mérnöki tökély célja egy finommechanikai elektronikus gépezet!

Tócsa
Gondolod az elme tudattalan és tudatos mintázataira és alakzataira?

Ostor
Az elme szüleményei mintázatai kollázsain!

Tócsa
A szépség embersége a bájos báb, ki úgy választ ki a hömpölygő áradatból, hogy maga gördül önmagához, mi legszemélyesebb lesz a legáltalánosabb, mert a szőttes áramlatai úgy szövi szálain a mintázatot, mi önérdeke, míg alakítja a fennen nagy valót! A hatás és hatékonyság: angyali lehelet és szorongás, kivetülő maszkok álarcain!

Baba
A szeretett másik üvöltése bennem és visszacsavart sikolyai egy szorongó jelenés álarca a tűzvész veszedelme, az izzás bőrömön a rejtett félelmeknek, mert őrizem a szemedet és az övét és az övét az illesztékeken a szerelmetes magányban, kit nékem odaadtál, hogy birkózzam meg határtalan és észveszejtő szorongásaimmal az átkozott múlt átkozott jövőbe tartó egyenesein, míg szerettél és én nyavalyogtam erőtlen elárult és agyonsebzett!

Ostor
Lidérces egy kurva kémfunkcióval: minden egér szereti a sajtot! Bedobom az oroszlánok, a vadállatok közé és ő mondja a szent OM teljességét. Ráégetem, mint egy tetkót, a szibériai medvét és kiszínezem, hadd örüljön, elvégzem a színfelbontást is, és ő vidáman hentereg egy túlméretezett maki majommal tébolyult hangokat mint szerkesztett hullámokat adva el!

Tócsa
Egy állatkert az egész világ és benne minden ember ezernyi állat ösztönét, mint intuitív hangjait követi az élet zenéjét a mindennapok ritmusán, míg áll a Bál homokba dugja a fejét, ha lehet ütemeire egy tömeges korzenének, amíg lehet: úgy védekezik: ahogy lehet; a bármikor rátörő gomolygó haláltól a sötétség kivetettségében!

Baba
A gyümölcsöskert; és hintázik egy árva leányhaj katonaszökevények szerelme a mezítelen fegyelmezett tartás éjszín-kék haját tornyos kontyba feltűzi az árnyékos siralomvölgy, mi életben a halál mi átjár elválaszthatatlan minden pillanat termékeny jelenlététől!

Tócsa
Mi nem vagyunk meddők, hát ne sírj, ha szeretsz és szeretünk...

Ostor
A létezést bírd, a lét megvalósulását, míg alakítván magad rányomod égetett pecsétjeit, mi bőrödön az átok és áldás mintázata sorozatai a téridőnek, mit választottál önként a gyűlölet szerelme és a szerelem gyűlölete téged vonszoló és rángató és huzigáló madzagjain!...

A létezést bírd kivetett önmagadban egy szőke ciklon viharát belé vetvén a csupasz és pőre semmis mindenségedbe, mi a másik a mindenség semmis szövődése tudattalan tudatán egy pohár vízben egy jól vezető áramlatok centrikusan személytelen személyes perifériái egy emberi álomról, és tán nincs más, mint e részben rejtélyes és kevéssé ismert, részben használt rendezettség az ismeretlen zuhanások kaotikus rendező akaratain, mi energiacsomók rendezettsége minőségi tökéletesedésbe fognak, enyhe tudatos lehetőségeikkel bírnak elrendezni, - rövid időtartamuk az örökkön valósághoz képest -, pille pillanatot, mi az örökbe elmerül és megmerítkezik!

Baba
Hintáztam a gyümölcsösben és jártam...

Tócsa
Tollas szárnyak és szárnyas szemek keverték fel vizeim a születésre, hogy újra elsimuljanak hullámaim, lecsendesüljön tengeri bázisaimon a kétségbeesés, és szeretteim ráncai kisimuljanak apám tündöklő ragyogó arcán!

2017. október 13. Kálmán névnap és valaki halálának napján



Bálna


Szereplők:

Makimba
Mimóza


Makimba
Néha úgy érzem, kiterítesz: a szemed erejével, ahogy átsüt rajtam és követel!

Mimóza
(felhúzza szemöldökét és hallgat)

Makimba
Nem tudom eldönteni, hogy kurva vagy, vagy tényleg szeretsz egy életből kivonuló vén csotrogányt az élet elszálló erejével belőlünk...

Mimóza
Érzed Te azt, de meg bírjuk-e tartani egymást szerelmünk delén az idegenséget, a taszítást és a távolról egyre egymáshoz közeledő hajónk, mi testeink egymásba tapadása és a sóhaj, mi szigorú szemeid hallásában magyarázatot követel...

Makimba
Keress egy nagy faszt, vagy megint én keressek neked?! Nem bírom e szelíd-szolid szolgálataid kedves udvariasságát, e gyámoltalan őz szemeket; ennél bármi jobb lenne, egy köpés a szemeim közé, egy oroszlán, egy tigris, ki felém ugrik és eltöri gerincem, avagy leharapja a faszom romjainak maradványát... e szolgálataid és természetellenes próbálkozásaim gyönyört okozni neked, mily megalázó nekem, ki soha senkinek gyönyört okozni nem akartam, és most piszkosul szenvedek önmagam elégtelenségétől, hogy akarnék, de hézagosan tudok...

Mimóza
Mindig az kell, ami lehetetlen...

Makimba
Olvastam, hogy Rómában a rabszolga és egyéb szolgaszemélyzet női ifjabb tagjai kötelezettsége volt leszopni a háziurat a kielégülésére...

Mimóza
Mi van, ha a háziúr beleszerelmesedett a szopó rabszolgaleányba?

Makimba
Lehetetlen; soha nem történhetett meg...

Mimóza
Többször is előfordult: a rabszolgának lehetett kellemetlenebb: a fennálló viszonyok között miként kell bánnia a helyzetéből őt kiemelő szerelemmel, mi rendezetlen viszonyok tömegét jelenti számára!

Makimba
Ülj szembe és szopj le, míg térdelsz előttem!

Mimóza
Legközelebb felveszem a szex-köpenyem és a piros magassarkút, és borotváltan, csupasz aljjal jelenek meg neked; majd akkor. Most fáradt vagyok -

Makimba
Életem búcsúja elköszönő és leköszönő utolsó állomása a veled való lét a meszesgödör felé..

Mimóza
Én vagyok neked az élet utolsó állomása?

Makimba
Az én életemé: a tied az egy másik élet! Nem unod e vénségnek a szexuális szolgáltatások nyújtását? Meddig tűröd még e természetellenes együttlét zártságát; ha nem akarod, szólj, és akkor...

Mimóza
Kellemetlenül érzed és érezted magad?

Makimba
Dolgozol rajtam és nem mész vele semmire: Te nem érzed rosszul magad e szerepben?

Mimóza
Elvittél milliószor is a csillagokig, és közel voltam hozzád! Mire vágyakozzam még?

Makimba
Egy nagy faszra a pinádba mi épp bele illik...

Mimóza
Fontos vagy nekem...

Makimba
Mégis e természet ellen való gyönyörszerzés, hogy kilógunk önnön magunkból is nem csak a világból: onnan rég!

Mimóza
Láttalak, és talán lesz... mindaz, mit láttál!

Makimba
Közénk ékelődő másik...

Mimóza
Elzárom elmém és áteresztő, ha kell...

Makimba
Miért zárod el magad előlem?

Mimóza
Nem akarom, hogy mindent láss!

Makimba
Én sem akarom, hogy mindent láss!

Mimóza
Csókold meg alsó ajkam, majd felső ajkam, majd harmadik szemem, és ölelj meg!

Makimba
Kis picsám...(megöleli)

Mimóza
Nehogy hozzáérj az ujjaimhoz...! (távol tartja, széttárja karjait)

Makimba
Dehogy...; azt hittem feljelentesz pár napot jelentő testi sértésért...

Mimóza
Feltételezel ilyet rólam?

Makimba
(hallgat)

Mimóza
Mondod, nincs romantika és telihold bámulása: nincs szerelem és érzelem csak valami kitaláció színesíteni a gazdasági és erőviszonyokat a társadalmakban...

Makimba
Ízléstelen e telihold bámulása -

Mimóza
Hallgatlak...

Makimba
Gyűlöllek időnként egy-egy pillanatra, amiért szíved csápjai a szemem fosztogatják folyton... kiterítenélek, legyilkoltatnálak, csakhogy ne lássam átható szemeid, és ne kelljen számolnom végre egy egész szarvascsorda elméddel: azt hiszed, ha nem mutatod meg magad mindenestül, nem tudom, ki vagy?

Mimóza
Azt.

Makimba
Tévedsz... régóta veled pulzálok egy üres világegyetem, egy porfészek sivatagi börtöncelláin...

Mimóza
Jaj...

Makimba
A Bálna leánya...

Mimóza
Bajod lenne belőle?

Makimba
(ironikusan nevet)...ah, dehogy! Mindenki csak szeret Téged...

Mimóza
Sajnálom! Téged sem szeret mindenki...

Makimba
Igaz... mégis, most meghalsz...! (És míg az ágyra veti a lányt, átkulcsolja hosszú karjaival és lábaival, mint egy foglyot, ki először tiltakozik, erre még jobban rázárul bilincse, lassan alább adja, és az ellenállást a megadás elgyengülő erőtlensége váltja fel!)

Mimóza
Az a tébolyod, hogy sose halok meg; és amíg én élek Te sem: Sose halunk meg!

Makimba
(gúnyosan elhúzott szája szélén az óvatosan boldog mosoly) ... Beledoblak, és nem hagylak kijönni a feneketlen tó mélyéről, mint egy szirén a hajósait... Mire mész akkor örök életeddel...?

Mimóza
Erőszakos halállal halok és ifjabb lesz tőle örökkévalóságom...!

Makimba
Ezt akarod?

Mimóza
Nem. Megtapasztalni a közelséged; mit jelent neked és nekem? Miként változunk egymásban az idegenség, a közelség, az unott gondolatok cikázása, hogy tudod-e mi jár a fejemben, és megbüntetsz-e érte akár gondolatban, vagy tényleges tettlegességgel?

Makimba
Sosem bántalak: csak a kivétel erősítheti a szabályt; ha elárultalak úgy kívántalak megmenteni, mert messzebbre ellátok az orromnál, főleg, ha magamnak kívánlak megtartani...

Mimóza
Eltűnsz és elszállsz, már megint lepasszolsz, mert elégünk tüzeink intenzitásán egymás közelében?! Tüzel a tested a szerelem karjaiban... és nem halsz meg, míg szememben a szemed őrizem!

Makimba
Semmiért őrizel egészen...

Mimóza
Tévedsz...

Makimba
Sorra eltörted tojásaid mégis igényt tartasz önmagadra...

Mimóza
... így igaz!

Makimba
...nekem az hiányzik, hogy jó légy kis faszomhoz egy kicsit ma éjjel...

Mimóza
...jó igyekszem lenni mindig...

Makimba
...ellenedre törvén is érted vagyok mindig; a sors fintora, mert titkon nem bírok ártani neked; ezt használod ki!

Mimóza
Tán magadról beszélsz?

Makimba
Kettőnkről....

Mimóza
Egy régi vágyakozás hajt feléd...

Makimba
Érezlek, míg nem alszom éjjelente és nappalaim túl hosszúra nyúlnak és tengődöm, mint rozsdás vas: érezlek kis picsám!

Mimóza
Én is érezlek vén kandúr; én is érezlek vén szatír, Te vén kujon, én is érezlek!

Makimba és Mimóza
Érzünk még valamit, hát élünk egymásért!

Makimba
Aranyos vagy!

Mimóza
Ne mondd, hogy aranyos vagyok, olyan megalázó! Mondd inkább, szárnyalok érted, szerelmem!

Makimba
Szárnyalok érted, szerelmem!

Mimóza
A Trabant fekvése bár kitűnő, elbizakodásra okot nem adhat; a Zsiguli és ©koda fekvése éppúgy kitűnő, de elbizakodásra okot nem adhat!

Makimba
Te rettenetes...

Mimóza
Minden angyal rettenetes, de Te mondd inkább: szárnyalok Te érted szép szerelmem!

Makimba
Mondd inkább, csupaszra nyírom magam, és leszoplak, ahogy illik, míg térdelek Te előtted, de aztán Te jössz!

Mimóza
Ez a szerelem... mint mondod ...

Makimba
Ez a szerelem...

Mimóza
Szárnyalok érted szerelmesem...

Makimba
Velük mi lesz?

Mimóza
Közösen dönthetünk sorsainkról... egy égi azúrban -

Makimba
Rabszolgám, ha vagy is őrizem a szemedet; úrinőm, ha vagy is leszopsz, ha mondom alkonyokon és csodás hajnalokon: ez a szerelem!

Mimóza
Na ne mondd?!

Makimba
Azt mondtam: ezt teszed; és tán eltekinthetek a gyilkos ösztön bennem bugyborékoló vágyaitól, hogy kinyírom a világot, mint beoltott vadszamár, ha nem hagy békét neked!

Mimóza
Szerelmünk az éjben szárnyaló paripa egy rengetegben, és hajnalra virradó fényes tudatunk: kibírtuk egymás éjjeleit is!

Makimba
A Bálna leánya!



Börtön


Szereplők:

Mikulás
Mimóza


Mikulás
Hogy érzed magad?

Mimóza
Mintha egy börtönben....

Mikulás
Akkora a börtön, amekkorára hagyjuk, hogy felhúzzák körülöttünk a falakat..

Mimóza
Nem érzékeljük, hogy börtön, csak hogy cefetül rettenetes borzalmasan érezzük magunkat mind, de nem tudjuk az okát -

Mikulás
Nem kell a magyar bál, mert nincs ritmusa...; majd pár év múlva kapnak sok kis kottatárt lélek és szellem, dallam nélkül a sok kis- és középszerű nivellált, jelentéktelen spirituális művet; cseléd kutyákat szétbaszott farral kötözötten..., amint megvádoltak, magukból kiindulva szervezett beszervező szándékkal, a rágalom kufárjai, a karaktergyilkosok másokat.....

Mimóza
Ti-tá-ti-tá; egy szétbaszott seggű Titán, kit felvettek az istenek...

Mikulás
Szabadult a szabadságára?

Mimóza
A katonák, mint parancsteljesítők egy borzalmas titokvilág szétbonthatatlan szőttese érdekszférái uralmában, mi a demokrácia: mi eltitkol, mi fontos, zsarolván elhallgattat és sodródik megállíthatatlan a szakadékba újra ismét, miközben a zsarolás forgatókönyvein hol az egyik dosszié kerül elő, hol a másik beszervezési irat a pokoli mélyből, a tűz körüliek hatalmi machinációin a beszervezések, mi is mi nem is...; ha nem is vagy a vád, a szennyezés a neveden... mi iszonytató undor, mi ül rajtam, látván látva a szertett katonákat, kik különbek, kiket sorra kijátszottak ellenem!

Mikulás
Kik szerettek, kijátszottak az életre, de Te visszahulltál a pokolba egy pár szeretett katonáért?!

Mimóza
Elhagyni, ki bajban van, és élni boldogan, mint Marci hevesen, hogy ment volna annak, ki szeret, de társra nem találhat; oly gyámoltalan, mint a szükségét végző vadállat!

Mikulás
Tieid, a Tieid; hol voltak a Tieid...?

Mimóza
... a szívemben...

Mikulás
...egyik, hogy tönkretegyen, mint angol kémet; a másik, mint maffiakurvát hurcoltatott lovadhoz kötvén a világon át!

Mimóza
...megismervén így a világot, és mégis szeretvén egy pár különb katonát ki szeretetből és a tudatosság fénygyöngy-sugarainál mártírhalált is halt sokakért...

Mikulás
...erre születtél, hogy fiatal életed mócsingos péppé verjék, lőjék a mindenre képes gyilkosok, és hazátlan csőcselékkel kiforgassanak mindenedből, kik nem finnyásak, hogy kivel és ki ellen miért állnak össze, és mily cél szentesít milyen eszközt, hisz egzisztencialisták...

Mimóza
... látni önnön magad valóját, mi lelked szelleme a nap tündöklésén, és tudni, hű maradtál minden üldöztetésben és kínzás bélyegein is ahhoz, mi valóban számított, az álmod egy nyelv szentséges jelenléte töredékes használataiban elmerülni és fürdőzni a múlt temetőjén...

Mikulás
...nem vagy való a temetőbe...

Mimóza
... az alkotó szeretet ki lát és megbocsát és irgalommal tovább lép az erdő mélyén a következő didergő fához, mert maga is didereg, de nem téveszthet irányt, hisz tapad, mi nem ő és levakarhatatlan: és figyel, mert a kis és középszerűség érdeke joggal a túlélés egy halálgyár rémisztő iramában halálcsapatok egymás kilövetésén... benne, mégis egymásnak mennek...

Mikulás
...kit nem engednek be joggal nem...; örülj, hogy megúsztad, Te csak ki szabadságért élsz, miképp bírnád az irányított áthelyezések gyilkos fogdmegjei kötél-hurkait nyakadon egy esti sugárkoszorúban!

Mimóza
... jogtalanul kapod ezt leginkább, mint villámhárító, ha kilátszik fejed a szabadság, és beletekint a napfényben a borzalomba: "Ez még mindig próbálkozik, kinek oly kevés elég, hogy örüljön, és minimális, hogy befosson a gatyájába?" - kérdezte.

Mikulás
... a kiszolgáltatottság mindannyiunké, csak eltérő a mód, ahogyan reagálunk: ritka a nagy lélek és szellem szerető határtalan szíve; de érzi ki erre érzékeny, mind, ki nagyon érzékeny, hogy ki kicsoda, és a katonák is különbözők, mint égen a csillag!

Mimóza
Álmomban láttam édeset: egy magyarokból kialakuló kiválóság-hálózat, mi nem ártott, de a tudás dicső dalnokai egy ősi nyelv valóságot égető etimonjain, hogy feljajdulsz a hamisra, mint Huszt romjaira...

Mikulás
Angyalom-galambom, mi van a csődör velejével, ha zörög a haraszt, és ha mégis egy igaz ember, mint egy matematikai rejtvényfejtő egyszemélyes különítmény belovagol fehér lován és megmenekül a nemzet: mind elmenni a maga módján, és nem odaveszni: parancsolatára!

Mimóza
Civil társadalomban és az egyházban is tönkretették az Embert, ki hű mer lenni és szerelmes és felelős nagy igaz lélek!

Mikulás
Nem sokaság, nagy lélek szelleme tesz csuda dolgokat!

Mimóza
A tojás csodája fenyőfává növekedett apám sírján egy Dalí - lovagi hadművelet a kerekasztal lovagjaival a Szent Grál körül, mely kehelyből, kiért folyik pár csepp vér, csak az érzi, akiért zongoráznak... a harang bús egyhangú csengése bongása egykedvű játék egyöntetű harangjai ritmikus ütemein a hírvivők a szellemek egy angyali játszmán, hogy a voltam és vagyok, hogy a képzelet és tehetség igazai lehessenek a tömegerő ellenében is egy fel-, és megőrlő diktatúra terror különítményei titkos továbbélésének ellenére is egy tébolyító őrület gépesített köz-államiságában és intézményei légkörében is kik igaz magyarok, hogy ők is lehessenek!

Mikulás
Engedd el, hogy ítéljen és ítéltessen, kinek úgy kell lennie... és a lét kihívásain, mint mondja, a keret beteljen azzal, ami van, és ami nincs ... és ahogy léteznünk engedték lehessünk...

Mimóza
...egy Korona, mi szent és enyémnek vallom, elenged időnként a lélegzet frissülése tengernyi ájulásain becsomagolva egy miseruha apostoli leplébe...

Mikulás
... a felelősség tartozásai a szív ráncos redőin rongyai a szeretlek, hogy visszavárlak, és engedlek, mert megbizonyosodtam mindenkor a Te nagy hűségedről! És ha követel, mi értem a mártír dicsőülés, de nem lélekkárhozat, hanem egy szent őrizése mindenek előtt szemeidnek, hogy az egység, ahogy egy szent szeretet együtt létezzen sebezhetetlen, mert az Istentől van és nem a világé, de ki bírja ezt az intenzitású tüzeimet a szemei katlanán, mit értük a villámhárító, ha kell gyertyatartón a gyertyák újra és újra való cseréje, csak égjen jól! Színe nem számít!

Mimóza
Rettegek minden áldozattól a szabadság és szeretet hívője..., főleg ha ki-ki nem magát áldozza, de ártatlanokra jő gusztusa feláldozhatni, hogy a hatalom mi ócska loncsos és bozontos és aljas alattomos az övé maradhasson, és holmi isteni szemtől várja a szem lehunyását, hogy csukja le az áldozat nagyszerű és csodálatos kiválósága és gyönyörűsége miatt...; nincs számomra ennél rettenetesebb és borzalmasabb elgondolása a fellegek között turbékoló isteneknek!

Mikulás
... ha jő az Undor, hányni kell, ha jő az iszony, bölcsődal dúdolandó a jó aluszékonyságra átaludni, míg más virraszt, az éjszakáink!

Mimóza
...az édes álmok szeretkezésein felnőni az éjjeli virrasztásokra: a szabad és szerelmetes álomban álljunk ki szeretteink mellett a nagy fényesség: idebenn!

Mikulás
...elrejtőzködvén, ha rejtőzködik faggatásod, mi látni akar, mit nem láthat egy csalafinta és beszédes, locsi-fecsi kíváncsiság, mi leselkedik és belehal, mégis tudatosodik, mit érez, mi nyomasztja és mázsás, de tonnás súlyként terheli mellét, ha szeret, és tudatosodván szabadul, és gyógyulása bekövetkezik, mi tanít és gyógyít koncentrikusan bővülő körökben, mert a tiszta forrásán az élet, mi élni akart és küzdött és fel nem adta, és el nem adta semmiért, kiket szeretett, csak őrizte őket titkon a szívében és a pokolban ott volt végestelen végig velük, mert szerette őket, kiket választott, egy párat közülük!

Mimóza
...vetettem gyöngyöt..., míg horzsolások és ütlegelések fejemen, és egy csonkolt test mi rám visszanéz egy kificamított láb és visszacsavart ujjak!

Mikulás
...tán nem marad csonkolt és csonka nyomorult nyomorék, ha megérezvén egy szerelmetes áramot bátran elmerül benne egy jó kitartós fürdőre!

Mimóza
Gyógyvizek...

Mikulás
Jöttem és láttam... és lett...




Harc


Szereplők:

Árva Leány
Maffiózó
Pápa
Színész


Árva Leány
Az igazság lövetése, az igazság veretése egy egész társadalmat megbetegít, gerinctelenné és aljassá tehet, de egymás közelségében az emberi érzés megóv bennünket a nagy gonoszságtól; minden hely, hol sok ember összezárva, lehet börtön, de lehet az alkotás fellegvára is...; azt mondták, hogy Teherautó, de egyre több terhet raktak rá a hatalmon lévők, de volt ki szerette, és az üldöztetése idején is segítette...

Színész
Nehéz és nehézkes vagy, mint egy úthenger; mire megmozdulsz, világok omolhatnának össze, ha rajtad múlna...; én szeretem a piát, de ha kijózanodom, fél óra alatt többet teszek, mint Te néha egy nap alatt...

Árva Leány
Megbetegített a világ, majd lassú kínhalálra ítélt...; elválasztotta a Sors tőlem a szeretteimet, falakat húzott körém, és a nagy ellenség kezébe ejtett, mert nem engedtek azokhoz, kiket szerettem, és ők is száműzetésben voltak, mint én...

Színész
Ki számít valamit, mind átmegy ezen, ha ki kell állni másokért és magadért; az élet küzdelem, csak csúszó-mászók és lelküket rég vesztettek, hierarchiában parancsra dolgozók, kik, mint a Gépek, nem kell a lelkiismeretükre hallgatniuk... Te mindig a szívedre hallgattál, még ha a szíved sokszor milliárdnyi darabra hullt is széjjel, a döntésed mélyén egy álom illuzórikus ereje megóvott Téged még a lassú kínhalálban is tisztának és igaznak, ha a Tested meggörgette nem egyszer arra méltatlan szándék sem vonhatta ki magát hatásod hatalma alól, ki a szeretet voltál, ha lassú is és sérülékeny-sebezhető is mint egy mimóza, de sose lettél önmagad és a másik Árulója -

Maffiózó
Jöttem a végszóra, mi nékem elemem, az én kis betűvel, hogy mint a legnagyobb démonok elférjek minden lyukban egy poloska egy kis egér, mert semmi más nem vagyok, ki vadászik fejeikre, és nem tétovázik, ha vágni kell, hasít, ha egész birodalmi rendje a Tét... Te kis Mákvirág, kinek nevét nagy betűvel írják majd, ha eltemet, ki eltemet, de az Élet nagy Szónoka és terelője Én vagyok, ki nem finnyás, nem undorodik, de belehempergőzik a lepedőkbe, a szoknyácskákba, és időnként a kötél hurka is kerülgeti, hogy mindig kicsússzon a kellő pillanatban, és a sok rátarti pap és bölcs, ki topog, de nagy restség szíve mélyén és testében meszes csontok keverékei, és rossz idegzet, kik gyávák úgy Isten igazából meghempergőzni a Létezésben, mert rettegnek, remegnek, és mint egy mimóza minden szótól odalesznek, ellenben, ki pofont kioszt és jó időben sül el Fegyvere, és a kellő Nőt lövi, avagy teperi le, ha útjában áll, avagy köti meg seregestül varázslattal, avagy mézes-mázos szavakkal, de a túlélés neki nem elég: a démon győzni akar, és nem köti Erkölcsi Frász, csak a láthatatlan, nyomokat nem hagyó kivitelezhetőség, de jaj annak, kinél az árulás gyanúja csak felmerül is, kiről kiderülne, Halál Fia az, a félelem és a rettegés, mi összetartja Birodalmamat... a tartás Tőlem...

Árva Leány
Nagy ott a Titkos és Elfojtott Szomorúság egy Zsarnoki Rend Gyilkos Ura, hol Te vagy, sok ott az áldozat, sok az elhallgatott, iszonyú gyász és kínhalál, nagy a bizalmatlanság, sok az ármány és rágalom és koncepciós per, és az igaznak az élete ott Rabszolgaság, de Te sem virulsz, ha toroz, mert vagyok Én, kinek titkon rabja vagy és kit nem tudsz nem szeretni, mert Vele összetartozol, de úgy Tiltod, ahogy Ő bezár előtted, nem Magáért, Mások Emlékezetéért és Mások Védelmére, mert Te kiszolgáltatsz mindent és mindenkit, mi nem szolgálja rövid távú érdeked, de én a hosszú távú Stratégia vagyok sok kis cselező taktikai lépéssel a Boldogság Igézetében, ki Boldog , mert hű és igaz; de billiószor jobban kell akarni annak, kit a Szabad Erő nemessége hajt, bejárni a szűk útján önmaga szíve rejtett örök arcához, a Nagy Feladatot beteljesíteni...; Te a Te Démonaiddal szabadnak hiszed és hirdeted magad, de Köt Birodalmad Érdekei... az Én Világom a világban egy másik dimenzió, mit nem köt az anyagiság, csak rendező értelme, a bölcs belátás és szíve hangjai, és egy mindenkit megkötő természeti rend...

Maffiózó
Ez az a Természeti Rend, mit én rég meghaladtam, mit én akaratom erejével minden nappal külön felülírok; mondják virtuális világ, mondod egy Fekete Oroszlán elektromos agya tekervényei, de én e gépesített rendemmel tömegeket mozgatok, tömegekhez érek el és manipulálok, de Te, Kis Mákvirág, be vagy zárva az Én Falaim közé, az Én embereim másznak Rád, és észre sem veszed, mert élsz egy Rózsaszín Álomvilágban, és azt sem veszed észre, hogy minden nappal jobban gyűlöllek, és minden nap ezerszer gáncsollak el gondolatban, szóval, cselekedettel és imádsággal az Ördöghöz, ki az Én Uram...

Árva Leány
Magjaid, ha elhinted, ott akarok lenni én, látni, szagolni és érezni, ki vagy, védetté így válok Tőled Magam védeni, kiket szeretek, és kikért jöttem; a bőröm pórusain messziről megérezlek és kötött maszkjaid mögött a pusztulásomra lévő akaratot, de én nem magamért harcolok, hanem egy megcsonkított, elvéreztetett, kiéheztetett, rabigába hajtott, rabszolgamunkára ítélt nemzetért, kinek minden igaz érzelmét titkolnia kell; ki mindennél árvább, de Én az árva érte vagyok, de nem Te ellened... másra kellenek az energiám... Te is ugye, csak legvégső esetben foglalkozol velem, és meghallod az intő Szót, az Igét, hogy én Tabu vagyok neked, de nem mert ártani akarok, hanem mert én Nem az Ártó vagyok, de elpusztulsz mindenestül és utolsó Titkos Katonáid is elveszted, ha nem értesz, hogy Én nem Te vagyok, és Én nem Téged akarlak, mert Más vagyok, Mást Szeretek, de Te az Erőszakosság és Zsarnoki Önkény Magad, ki törvényt sző ellenem és nem tiszteli szentélyemet: a Szent Szerelem Ligeteit...

Nem akarom, hogy félj tőlem; undorodom és iszonyodom még annak a gondolatára is, hogy félnél tőlem...

Pápa
Testvéreim az Úrban az Egy Igaz Istenben! Béküljön szíveitek az nagy haragja, és túlfűtött harci kedvetek higgadjon le végre, és míg Emlékeitekben ki-ki a sajátjaiért démon, avagy szent lett a nagy választások útvesztőin és igazulásain, ne legyen ez most felettetek mégsem ítélet; kinek a Testvérei elhagyatott mártíromsága még évszázadok múlva is Fáj, és szívében nem békél, és gonoszságra hajlamos, és kiengesztelődésre nem képes rettenet, iszonyat és fájdalom, megérthető az, mint az is, ki a saját kínjaiban üvöltő Testvérei Emlékezetét Ápolja és Nem Felejthet, és nem szövetkezhet az őket megkínzókkal ma sem, ha a kínzó épp ugyanaz ma is, és rejtett titkos munkája a világi hatalmasságok érdeke elnyomni és elfojtani egy Nemzet méltó és jogos Törekvéseit minden áron, rágalmazó csalással, kínzással és ártatlanok lemészárlásával, hogy őrizze Hatalmát és Vagyonát, mit mások üvöltő kínjain harácsolt, de míg emlékezel, békülj meg szívedben, és megbocsáss igazán a Te Szíved mélyén, ha együttműködni természetesen neked lehetetlen, és szólnod mégis kötelességed, ha az a Világ Birodalmi Rendszerét fenyegeti is, mert a Nagy Pénz Törvénye más mint az Emlékezés és az Áldozatvállalás a Tieidért és Szeretteidért, és a Világi Uralom Rendjét sosem fedi le az Isteni Uralom Tisztelete, mi a Természetben élő lelkünk és szívünk hangjain szólongat minket, ha odafigyelünk...

Maffiózó
E Római Rend mindig levesembe köp, mily régóta kívánom elpusztítani kisebb-nagyobb hasadékok hasadásaival, hasításával, mindig újra szembeszáll velem egy Magányos Istenarc Imádata, kit csöppet sem becsülök, sőt irtózom minden szava cselekedeteitől és álságos kenetteljes prédikáló ostoba fecsegéseitől, áldozatot követelő hülyítéseitől, mi csak igazán a halálra nevel és nem az életre...

Színész
Mit Te a gyakorlatban űzöl, és nem iszonyodsz vértől, mások kínokban fetrengő test-sikolyaitól Te nem rettensz meg attól, mi másokat megbetegít, Téged gyűlöletedben megerősít erői energiáiba, sziszegő szavaid nyomán tömegeket kötni meg, de Én, a Színész, ki ismerlek mindenestül, és pórusaim lélegeznek ki és be Téged, de Veled együtt nem működök sose csak színlelt terepem a Te Nagy Térfeled az Élet, mi Neked a Nagy Cselekvés Nekem a Nagy Meditáció és szemlélődés a Gondolati Zsenialitás és Szellemi Erőnlétem, mely Isten Bölcsességén cselekszi meg Szelleme Ravasz Róka Fondorlatain, mit Te szemem előtt Cselekszel, és nem vigyázol, mert színlelésem átejt, és óvatlan maradsz, mert varázslatom és művészi tökélyem igézete alól nem vonhatod ki magad..

Maffiózó
Tévedsz, Te Gőgös mind halálig, azt hiszed, nem látom át mesterkedéseid, és nem szabnék gátat Neked, ha ténykedésed nem malmomra hajtaná a vizet, hisz mindig engem kedvelnek az emberek, mert én igazán Könnyű vagyok és Vonzó, azért ejtek át oly könnyen mindenkit! HA-HA-HA...

Színész
Csak gondolod. A színház színpadán vonzó és könnyűség lebeg; hol te jársz, és behódolnak neked sokszor a fellegek és a tömegek, de az Igazak, kik egy Természettörvény Igája alatt Bölccsé edződhetnek Isten Kegyelmén és Látásán, mert bátran kiálltak önmagukért, és azokért, kiket szerettek a határtalan boldogság szomorúsága szűk ösvényein, míg Te dőzsöltél és uralkodtál a Tömegek fölött, mi Uralmad Ciklikusan Ismétlődik és mindig ugyanaz más és más technikai és bürokratikus háttérrel, de a tömegek feletti uralom eszközei mindig ugyanazok. A megfélemlítés, a félelem előidézése, az el- és agyonhallgatás, a lefizetés, a csábítás és a megélhetési, a túlélési kényszereink... mégis akik Bátrak voltak és mertek, nem ellened, de Önmaguk Szerelméért..., mert mindennél jobban szerették egymást a lövetésed és üldöztetés sugárkezelése elméjük is összezavaró és torzító hullámaik rezegtető mérgein, és Szerelmük erősebb a Halálnál, bár belátják igazságaid, és megértik szempontjaid, hogy a Világuralom Törvényei hasonlók, szépeket hazudni pedig mindig lehet, hogy valakik mások szenvedésein élősködők és paraziták: nem prédikálok egyenlőséget, mi lehetetlen a természetben, de szolidaritást, igen...

Pápa
Túlfeszülnek energiáid Színész, olyan vagy, mint egy felfújt lufi, mit égbe felengednek, inkább, mint felfújt lufisokaság-eregetés; tarts hát mértéket, tudj alázatot a Gonoszság Mesterei előtt is, kik Mesterét az Úr tart rajtad, hogy tudatosulj és bölcsességre juss, hogy ellenállj a kísértésnek, és önmagadra találj a te Istenedben...

Színész
Míg én kurvakémet játszom, Te sok kurvakémmel veszed körül magad, de ki közülük nem szolgálja önnön érdekét, míg átejt Téged...

Maffiózó
Átejt engem, véled, az Én Kreatúrám, viccelsz Te színész, így fennen hordod orrod, és gőgödben nem ismered el határaid... bekalkulált a sok pipi mit és miért mond, mit érez, hogy elérje céljait, miket én terelgetek romlásukra... HAHAHA

Árva Leány
Több az érző Leány a Női Nemben a nagy munkás, ki erős és nem ingatag, több a nagy szenvedélyes, hős tragika és a vígjátéki Primadonna, ki játszik csak, míg Te komolykodol, és kineveti szúrós szemed rejtelmeit, mi megkötni akar, de mi felszabadítunk, mert a Női nem elasztikus jószág, ösztönös meredély, miről te ha letekintesz a Női Nem szakadékába beleesel, de nem keveredsz el velünk, mert Gyáva vagy és védtelen, merev és félős reszketeg remegő kispályás torz alak, mi a szenvedés útjain Férfit veszteni és megtartani tűzben edződünk, mit Te ki nem kezdesz, holmi árnyak kísértése meg nem fojtasz minket a minden napos robotban megedződött fenegyerekeket és vadrózsáink tövisei véresre marnak, ha Férjeink és Gyermekeink Érdekét veszélyeztetni mered, mert ha kell, hízelkedünk, ha kell, ágyadba bújunk a mieinkért, de lassan erőd veszted, mert hosszútávon erősebbek vagyunk, szívósak és kigyúrtak a mieinkért, mi közelharcban dől el majd ki kicsoda, kinek a szívében mi rejlik...

Pápa
Visszafogottságra ítéllek: az Áldozat Mindenkié, az Áldozatban Mindannyian részesedünk, ki így ki úgy, méregetni értelmetlen, de őrizőn megélni a mindennapokat, és vállalni mi jő becsületben, Egyenes Gerinccel, és kérni Istent, kit szeretünk, hogy tartsa meg Egyenes Gerincünk, Tartson meg Bennünket, szabadítson meg minket a Gonosztól, és kíméljen meg minket az El- és Levert Gerinceink Üvöltő Kínjaitól...

Színész
Te Leány, azt hitted elfelejtem, hogy a Pokol mélyén is csak szerettél Engem, azt hiszed felejthető, hogy mikor kiáltottam: FÉLEK, Te azt mondtad csak a leggyöngédebb lágyságoddal, hogy ITT VAGYOK... azt hiszed ez felejthető, és nincs beleírva az Egek Körei Koszorúin Áldást hozva Rád és a Tieidre, kit választottam és szeretek jobban mindennél...

Pápa
Istent imádjuk...

Színész
Épp azért...

Pápa
Isten Jelenségeit Szentként tiszteljük, de Istent imádjuk -

Színész
Míg eljátszadozom Tivéletek, remélem kisüt a Nap egy sokat szenvedett és elgyötört és rabigába hajtott Nép felett, kihez tartozom, és kit szeretek, ki megszenvedte már a Múltat és Jövendőt, és Isten végre letekint Ránk, és nemcsak a Kereszthalál és Teherautók Magánya, hanem a Szerelmetes Élet virágba borulása lesz a mienk: és egy zseniális Nemzet majd nemcsak zseniális Nyelvében él, hanem terjeszkedő-terpeszkedőn burjánzó tenyészete a könnyebbség és a Szabad Lélegzet örömteli futkározása, és Kisfiúk és Kislányok önfeledt Kacagása Isten Azúr - Kék Ege és Vizei Partjain, hol összeölelkezik ki hű és igaz a szerelmeiben minden bú és bánat és mártíromság és kínhalál után egy Nagy Ölelésben, mert Isten a Szabadság és a Szerelem, és a kék Cipőm, ha látod a Tengerparton, vigyázz, hogy el ne mossa Tengerár, és készíts néki egy Kalyibát, megőrizvén fergeteges Viharoktól és Üvöltő szelektől...



Hócipő tele

(Monodráma)


Margit egy Sziget, ennek a ténynek minden következményével.

Margit egy magányos Nő, kortalan, de nincs egyedül.

Egy szárazföld, de partjait folyton mossa a víz.

Arany, Krúdy is itt volt Sziget a platánok árnyékában, a holdfázisok különböző erősségű fényénél a csöndhercegek a természet zenéjén, avagy az acéllemezek fűrészelésénél is szöveget alkottak csöndben, per-patvaros árulások között.

Buddha Úr mosolyog.

Buddha Úr ne mosolyogjon, mert tele a gatya, a kalap és a hócipő és minden telis-tele margarétacsokorral -

Buddha Úr nem beszél, mert ha a Történelem nagybetű, a Politika még nagyobb betű és a Konspiráció a legnagyobb betű tetű, fülbemászó, giliszta, féreg -

Tele a hócipő; a horizonton mégis félkör ívét bejárván a nap rózsaszín-lila-kék-zöld színűre festi az eget, átjátszik szürkéskékjén, míg a hold, mint egy vérnarancs-lufi egyenes vonalú egyenletes mozgása és egyenletesen gyorsulna, ha...

Sissy és Andrássy Úr pedig együtt lovagol a Gödöllői dombságon szűkszavúan titkaikon -

A lovaik gyönyörű fehérek és mély selymes feketék.

Ha a lovaik szürkék, az azt jelentheti, hogy a feketéhez egy árnyalatnyi fehéret kevernek és szürke színt kapunk, de ítélkezni rögtön nem szabad, értelmetlen és fölösleges címkékkel ellátni a lovaink színét, jelentésekkel és tartalmakkal teleaggatni rögtön mindent -

Szürke gebéken álmodoztak déli verőn a szélturbinák és napelemes fák között -

Buddha Úr nem mosolyog, mert telis-tele égimeszelő, hórihorgas alkatunk hócipője -

Ha békén hagyják egyenes vonalú egyenletes mozgása, avagy gyorsulása...

A teljesség körének görbületei és a lehetetlen lehetségessége a négyszögesített körökön -

Bizonyosabbat, mint a kocka -

Mind a nyolc ég ostorcsattogtatásra egymásba omlik és hullik Sissy és Andrássy Gróf -

Imigyen Buddha Úr mosolyog, de ne mosolyogjon, mert tele a hócipő, a kalap, a nadrág, a gatya, és a próbatételek száma nő növekszik, hát köszönjük meg az Úrnak, és adjunk hálát, elég volt -

Eregeti betűit a bombák lufijai körül -

És van gonosz, és van jó, és van túl jón és rosszon, gonosz és jó, de a hatalom taktika és stratégia és konspiráció nem moralitás és nem szociális intézmény: a hatalom egy fülbemászó lapostetű -

Ami hiányzik az a szív és a szenvedély, a tisztelet és a szeretet és semmi más -

Buddha Úr mosolyog; Buddha Úr ne mosolyogjon!

Virágos domboldalakon egy Nő lovagol, ha korona-pajzsos, kardos-leples-sarus, csak Hungária lehet, és bizonyára tökéletesen lovagol, de nem tökéletes - mondja; nem gép.

Apám ilyenkor arra gondol, a döglött ló is meghalt már, mégis tán álmodik, tehát csak alszik; ne magyarázd nekem leányom, hogy a döglött ló csak alszik -

Apa, de -

Ne feleselj, te leány!

Apám félre ne értsen már megint, mert beindul aztán a konspiráció disszonáns hangzatai a rend őrei nyomán, aztán mire megyünk, mondd!

Ne mulass, had el hadd, apám meghal, haldoklik, halott és megint itt hagy magamra egyedül halva dolgozni holtan koronapajzsban leples-sarusan kard nélkül naplói -

Apja titkos naplói - mondja.


Shakespeare Úr, a Történelemben a hullák száma a népességszaporulattal nem biztos, hogy egyenes arányban nő! Hülye egy barom maga -

A képzelet anyaga, nem-anyaga gyorsabb a fénynél; talán ez nem abszurd és nem groteszk, de nem biztos, hogy igaz -

Buddha Úr mosolyog a rettenthetetlen, a megvesztegethetetlen, az érinthetetlen, a becsaphatatlan és megvehetetlen, mert mosolya a neuronok kilobbanó, értsd, kihunyó összeköttetésein egy csillag, mint az örök, mintha a fény, és többet is érhet, mint ahány csillag a galaxisok rendszerén -

Lóhalálában -

Egy vágta: Kincsem! Kincső -


Az Iskola a határon egy légtornász-mutatvány, kötéltánc egy rácsos börtönbe nyúló polipkarok!

Ehető a polipkar-szeletek rántva -

Tanítani!

Az iskola lehet bár csatatér, politika, szögbeverés...

Kuss tehát, csönd és hallgatás és öncenzúra...

A hagymaleveleket, mint köpönyegét és ingét veti le angyali-ördögi melódiákra a boldogság és a kín, a fájdalom harmóniáira és diszharmóniáira -

Mester és Margaréta kiterítve is az isteni zenében -

Tűzcsók: gerincén egy ki- és előugró, üvöltő oroszlán önvédelem csak - mondja.


Buddha Úr akkor mosolygott, és elkísért valakit pszichiáteréhez Madagaszkár, Korzika és Margit szigeteire, mert túlpörgő elméjét Buddha Úr az orvossal együtt gyógyította meg -



Játék


Torzó
Szart enged a végbelem, mit akarsz még tőlem, ha szemem, kié, tiéd, tieid miatt nem lehet!

Virág
A pitli név, ha kimondod, nem sért, ellenben, ha leírod.

Torzó
Elegem van abból, hogy anatómiailag feldarabolt picsád is tartogatod!

Virág
Mire számítottál? A feldarabolt picsa nem az enyém lesz-e, amivel én rendelkezem, ha szabad vagyok önmagam és feletted, ki baszni nem tudsz és csak az erőszak maradt benned, mert sose szerettél, vagy mindig; ha egyszer, egy tört pillanatra szerettél volna, megértetted volna, mit is pofázok neked. Tán csak túl sokat foglalkozol azzal, ami nincs, a faszoddal!

Torzó
Gyűlöllek, az egyetlent, ki mindig átlát rajtam, és nem bírom elviselni immár rajtam a szemét; de minél inkább nem bírom elviselni, annál inkább rajtam -

Virág
Nem tehetek róla; nem rajtam múlt sok minden, nem rajtam.

Torzó
Gyűlöllek!

Virág
Miért nem hagytál elmenni, mikor el kellett volna engedj! Akkor még nem lett volna késő, és a szeretet, mi a szívemben volt bőven juttatott volna neked is, és arra, amiben Te hiszel; de ahhoz hagynod kellett volna létezni ENGEM -

Torzó
Gyűlöltelek!

Virág
Ha hagytál volna egy kicsit csak eltávolodni; megtartottál volna, és bőven juttattam volna; kísérjelek haza? Ugyan már!

Torzó
Gyűlöllek!

Virág
Sajnálom! Ha nem bírod a szemem elviselni, miért jársz folyton...

Torzó
Elpusztítani képes legyek végre, de csak nem sikerül! Te ki jónak, szépnek és igaznak képzeled magad, de csak a szarral mindent bekenő KURVA vagy!

Virág
Rég megnyugodhatott volna gyűlöleted, ha nem járna folyton a nyakamra, nem érted, hogy megesz a szar mindent?

Torzó
Nem érted, Te nyomorult?! Egy nyugalmam lenne, ha eltaposhatnálak, de már megint véd valami láthatatlan; egyikünk se tudja mi és ki...

Virág
Mi táplálja gyűlöleted?

Torzó
Amint szánalmasan ismételgeted a szerelmed ez iránt az iránt, de mi volt a Te szerelmed?

Virág
Határtalan szerelem; de mit sem ér, hisz kettőn áll mindig a vásár; és mind visszaélt csak vele hatalom és sivatagos elföldeltség védelmében, és úgy már semmit sem ér!

Torzó
Egy, mit tehettél volna, hogy ki- és leszopod a faszunk, de arra se voltál képes soha; csak kifosztottad szellemünk és továbbálltál!

Virág
Szellem-fosztás a vágyakozás és a hiány mellékterméke lett a szeretet hiányában!

Tudatlan törekvés, az alkotásra való készség tudott akarata -

Bár szerelmet akartatok volna, és nem cselédeket csalétkekkel! Kár, hogy az utóbbi nem lehettem, még értetek se önszántamból; csak az erőszak...

Torzó
Elhallgass, Te ROHADÉK! Tudod Te, mit műveltél?

Virág
Semmi más nem voltál, mint egy agyonrohasztott, virágszakajtó gépezet egyik ágyból a másikba, nyugalom és megnyugvás minden reménye nélkül, Te, ki árulsz és elárulsz folyton és mindent, miért? Tán félelemből, családodért? Nem tudom; nem vagyok ebbe biztos!

Torzó
Elhallgass, mert szétrúglak, felmetszett pináddal és játékaiddal együtt!

Virág
Játszani se lehet Veled soha? Tébolyult egy hülye vagy, kitől már mindenét elvették, és azon bosszulja meg, ki szerette, és szétrúgnád megmaradt morzsányi élet-zárkáját is annak, kinek látod szeme fénybogarát rajtad, és úgy érzed e tekintetet vádlónak, hogy nem szándékozik vádolni, de ő is csak ő-érző, gondolkozó és ihletett, és nincs számára immár a semmiért egészen! Semmiért semmit; mindenért mindent és valamiért valamit! Beteljesültek: a romok! A szétszaggatott, a rom-mesterek: a gonoszság mesterei! A gyertyáink csonkig mégsem égnek...

Torzó
Ki a fasznak van kedve most játszani a végórán!

Virág
Éppen a végórákon kell játszani, hogy mégse sikerült egymást elpusztítani; tudod miért, mert egymást is mind elárulják: behízeleg az egyik; levágja a másikkal!

Torzó
Mi közöd hozzá, játssz csak halálraítélt!

Virág
Mi közöm hozzá? ... Nem vetted észre játékom szerelmét; és a szemüveget a Shakespeare köteten, mi már nem a Tiéd?!

Torzó
Élve eláslak, Te anatómiailag felnyesett alhas...

Virág
Imigyen éltünk mi hiába, Shakespeare!

Torzó
Degeszre eheted és ihatod, és olvashatod most már magad!

Jaj, de volt minden hiába! A NŐ szabad!

Virág
Mégis, az abszolút elnyomás leckéit megtanulni nehéz, és miután megtanulod nagy a kiábrándult csalódottság! És akkor jöhet a mégis, a NAP!



Körkörösen


Szereplők:

Idegen
Gömböc
Pacsirta
Papagáj


1. jelenet

Gömböc
Ráálltál a Nőre, hogy sose hagyd magára! (röhög)

Rámásztál a Nőre, hogy Fekete Kalapod Árnya alól ki se jöjjön soha?

Papagáj
A Föld gyökérzetein a nedv, mi szivárog le s föl, föl s alá;
az égi elektromos finom hálózaton a híradás, mi én vagyok, s semmi más.

Gömböc
Azt hiszi, szereted, ki még csak nem is tetszik neked, csak rámásztál egy kis könnyebbség örömszerzés végett felejteni igáid, hogy nincs se szíved és lelked magad halott csak szellemed kísért egy angyali-ördögi kémhálózat rejtelmein a hideglelős didergés.

Papagáj
Szánalmas egy Nő; mit vár tőlem, hogy szárnyait tartom egy életen át, és eltartom hazáját, mi hobbija, és őt magát e szent nyelvével, min írnia kedvenc időtöltése lett légyen az évek hosszú kínzása alatt egy magányos vigasz, tán szenvedély, tán démonok fogsága, mi nem ereszti, ha menni kell -

Gömböc
Dobd ki, majd visszasírja magát, és csúszik-mászik előtted; azt teszel vele, mi neked tetszik...


2. jelenet

Idegen
Mondd, mit érlel annak sorsa, ki nem leli helyét, se most, se holnap?

Elszórakoztatnálak egy kicsit kedvem szerint, kezedre szórnám sorra a búzamagokat, hogy csipegesd, és itatnálak friss forrás vizéből. Leszel-e játszótársam egy kis időre, tartani és eltartani nem bírnálak; mondd, van-e ki kedvét leli te benned?

Pacsirta
Három Férfi él a szívemben, mert három Férfit szeretek..., és jelen valójukat dédelgetem folyton álmaimban!

Idegen
Megcsalnak álmaid..., rút az álom rózsás ködei, mi eltorzítják a valót és lehetőségeit beborítják ködös és párás lepedőikbe; ki fél az élet mámorosan véres és kegyetlen valóságaitól, nem való e kifeszített-kidomborított mellkas szélrohamnál sokkalta sebesebben száguldó golyóbisra.

Pacsirta
A szenvedélyes ragaszkodásnál van-e mi többet hozhat a konyhára, van-e tüzesebb és intenzívebb teljesebb létezés a szerelem álmainál, mik kielégítetlenül lebegnek álmaink delelőjén...?

Idegen
Magad álmait akarod-e, vagy a hús-vér Férfit, ki izzad, hát izzadtságszagú, ha tetszik büdös; az illúziók rózsaszín ködeit akarod-e, az eszmét-e folyton, vagy a Férfit melletted, kinek tán büdös a szája, és a lába is, és tán szaros a gatyája, ha kell beteg lesz, roggyant és roskatag, béna és aszott és összeesett, vén rozoga csont!

Pacsirta
A Költészet, és minden mi belefér e földi határokon innen és túl, hol a kurta farkú malac túr túl az Óperencián a legfinomabb szellem, ha jóság, ha mese és rege, mi az én érdekem az isteni zene filozofikus történeteivel egymásba fonódva, mint egy fonott kalács!

Idegen
Férfinek a Nő teste közelsége mire is kell: ha gyerek hát a Ház és a Ház tartás, de elmarad a Nő tartás; a Nő jó, ha keveset beszél és hamar ért egy fél szóból, egy fél kacsintásra mozdul; e macsó szöveg jól bevált ostoros ondósejteken..., ha beszél, elront mindent, mert vagy ostoba halálosan, vagy rosszhiszemű és rosszakaratú, vagy együtt mind... a férfinál ezerszer lustább, és nagy feneket kerít mindennek, mit végre-valahára nagy sok időre megcsinál...

Pacsirta
E Nőgyűlölet nem lesz boldog szerencsédre...

Idegen
Legyen egy Nő, ki dugható, ha kell hallgat, ha kell fecseg, de nem államtitkokat, hanem a semmiről édesdeden lágy hangú édes melódiákat gyöngéd lágy hímes és simogató hangon; minden hisztérikát kivágnék szívem szerint az élet szövetéből, mert sérti füleim a semmire menő és jutó hisztéria, a sírás-rívás a semmiért egészen -

Pacsirta
Hol van itt a romantika, a Fehér Lovon a Herceg, ki lelki társát keresi és szelleme épp elfér az imádott Istennője hátitáskájában, és a cipője épp akkora, mi szerelmének nem hogy nem nyomja, de végképp nem szorítja folyton a kecses lábát.

Idegen
Férfi nem keres egy olvasót, de nem is egy írógépet, ki filozofálva romantikáz a semmiben egészen a teljes minden semmijén a felhős űr égboltozaton; a férfi azt keresi, ki fogható, kivel hempereghet, ki leveszi róla a kellemetlen ügyintézéseket, ki főz, mos, takarít, és ha hazaér egyszerre van szoba, mi a Nő parfümével varázsolja el - a mennyei illat-, és egyszerre szoba, hol isteni étel illatozik, és ha megfogja derekát nőjének az nem hisztisen nyávog és elhúzódik, hanem mint vajba a kés a karjaiba omlik Nője belé illeszkedik és nem ellenségével párbajozik a Férfi mellén, a Férfi munkáját végezvén el rosszul és katasztrofálisan jelenetek hosszú során át -

Pacsirta
Jaj, ha csak Férfi lenne, ki semmire se jó, csak dugaszolni tud, és hempergőzni akar, majd, ha kicsúsznál karmai közül, mert kevés, úgy kurváz, hogy reng belé a hét ég és hét pokol és a jó istenek le nem mossák rólad, hogy szajha vagy, pedig csak a Férfi kevés, és sírni folyton és nyivákolni tud csak, és semmit adni a mindenért; látod erre rendezkedtem be..., Férfi pénztárcájára, hűségére, szavára, vonzalmára, ha építesz, homokra építed házad....; nem bárányokat nevelek, a Nő, de legyetek szelídek, mint a galambok, és ravaszok, mint a kígyók, de míg a szerelmed öleled, ne áruld el a hadnak, már idejekorán, míg öleled, mert a had kifoszt és sínre tesz döglött kutyádat, mert tudja mi a féltékenység mérge, mi könnyen beadható, hát ha van drága kincsed, ki Nő, ki szerethető és félthető, ki kedves és túl drága neked, ne féltsd azt a friss egészséges levegőtől, hagyd lélegezni, mert úgy neked se fogy el levegőd, mert kettőtök közt a légáramlás kölcsönösen frissített és szabad derűs józan szerető áramlás; de jaj neked, ha méltatlan vagy és leszel, és katonáktól kérsz tanácsot Nőd szívéhez, ahelyett hogy szívedre hallgatnál, és ott a válasz; de ne mássz rá olyan nőre ki nem tetszik neked, hátha másnap már belé vagy szerelmes, de elhintetted a mérgét a gyalázkodó szónak, hogy semmibe veszed, mi legdrágább a világon két ember bizalmas szerető közeledését; és ne rakj jégtorlaszokat a hálószobádba, de ha tetszik egy Nő és ő kell, mert őt szereted, tudd az isten fáját hogyan és miképp olvaszd meg a jégtömbös torlaszokat.

Idegen
(félre) Tán tehetek róla, hogy szívedben ne legyen e Három Férfi egyike sem, hanem én töltsem be ábrándos szemeid csillagboltozatát, és hempereghessek és dugványozhassak, anélkül hogy felrónád, mint rosszat nekem, és belásd, a Költészet nem tűri a mindennapos gyűrődést és egymás mellett az elkopást, de a koplalást sem! Üvöltő oroszlánod, ki lennék neked!

Pacsirta
Nem találom szerelmemet az ábrándos és halk szavú, gyöngéd és vigasztaló Lovagot, kinek édes, lágy dallamos szavára kivirágzik a lelkünk sivatagai és finom közelségében a valóság durva és érdes-érces és redős felülete elsimul, kisimul, és előjönnek végre rejtekhelyükről szavára, mert biztonságban érzik maguk a szentjánosbogarak, a katicabogarak, az őzek és a szarvasok, és a nemes vadállatokhoz nemesül a bestia ember és patkánnyá torzult rációra hivatkozó emberalatti elaljasodás, hogy mindenki mindenkit elárul és ember embernek farkasa...

Idegen
Miért Te ki vagy? Szerencsétlen egy magányos, kivetett, helyét nem találó Árvácska?!

Pacsirta
Ember: az istenek eledele!

Idegen
Jó rábasztál, másképp szólva baszhatod, mert az istenek ám igazán hideglelősek, korlátoltak, hatalomimádók, és telis-tele a fejük, nem érnek rá emberi halandókra odafigyelni, tekintettel lenni - Emberként add alább, és áradj szét, olvadj, sugaraztasd, ha van jó többleted, ha túl szűkös a világ, és ha csalódtál, mi van a világ, teremts ábrázatodra finom, és leheletnyi anyagból, mi az értelem, új világokat!

Pacsirta
A nap sugarain a liliomok, és rózsa; gesztenyebarna hullámos hajzuhatagodban a havasi gyopár - nemes fehérkék -


3. jelenet

Gömböc
Apja nadrágja feszesebb és aranyból van...; nem választ soha téged ő helyette; felejtsd el! Apja udvarából ki nem varázsolod élve, csak Te is benne pusztulsz, mint egy gazdátlan eb, ki vonít vélt jussáért, de valahányszor csak fejbe verik, mert hol a láb formája nem tetszik, hol a keze, hol az elvei, mik nincsenek..

Papagáj
Apja nadrágját én mosom, és papagája én beszélek...

Gömböc
Magad föl és apját leértékeled; az ilyen hiba, ha mint pókhálón úgy akad a légy, hogy szabadságáról énekel...

Papagáj
Apja bennem bízik, és igazat nekem ad, míg lányát - igaz hamisan, megvádoltam, és az apja lassan kész lányát kitagadni, és örökbe engem fogad!

Gömböc
Vigyázz, ravasz róka az öreg, és lányát szereti fölöttébb; más részről ott van a kábelekben, a levegők információt lopó tökein; lánya bár csetlő-botló és hibát, hibára halmoz, mitől nem csak apja őszül, de mindannyian... szívem szerint kanalam csepp vizében fulladna vízbe, de ki ne lásson szempontjaimból és túl ne járjon eszemen, mert csetlik-botlik, mégis mindig a mérleg serpenyőjén többet nyom sokunknál...

Papagáj
Gondolnád, átejt az öreg, és így férkőzik bizalmamba?

Gömböc
Már vesztettél, ha hittél neki lánya ellenében bármit cselekedni, hisz lánya szent neki és ki rá rosszat is csak mondani mer, halál fia az -

(Pacsirta jön és előzők)


4. jelenet

Pacsirta
Apámat míg szeretem, de álmaimba se jöjjön elő, ha villámaival riogat és ostoraival megfenyít, hogy tudjam rendjét, mi az ő rendje, nem az enyém, ki szabadságra és szerelemre születtem, kitörni ismétlődő, átkozott közös köreinkből, ki egy ismétlődő kerekezés és kerék alá tevés igája megalázottságából ki pillangók könnyűségére a szememen, mi tán egy imamalom, ellensúlyozni a kerekezést az agykerekek olajozása rozsdásodásuk ellen, de ha megsemmisülés is, mit apám ajánl, hogy ő minél inkább lehessen, a semmisülés az igazán beteljesülés a napsugarak árnyain mit én vetek!

Apámat míg szeretem, bár szűkös a rendje és kegyetlen és véres és nem embernek való, mégis, ha szemeimbe, ha néz, tudom, hozzám legközelebb és mégis legtávolabb, mert nincs egyedül és én egymagam sok vagyok neki, hát sok a GONDJA -

Gömböc (Papagájnak, hogy Pacsirta észre ne vegye)
Apja nadrágjáról le nem vakarod; apja nadrágjáról le nem fésülöd
mint egy kis fekete bogarat ki nem fésülöd apja ráncaiból e lányt!

Papagáj
Mi titka egy apának, ha lánya börtönében csücsül inkább éjt álló nap, ahelyett hogy ki szaladna a szép kék felhőtlen fátyol nélküli egek alá, és elhúzná azt a fátyolt, és rádöbbenne, hogy nincs mögötte semmi csak a szellem a múlt jelen jövőben, és egy-két papagáj mint jómagam és ő, a leány, a természet szülötte a természet után!

Gömböc
Túl és innen a természeten az istenek eredője, rúgkapálhatsz eszméid kategóriáin, emésztheted az elbaszott múltat, ha csak a fájdalom marad..., de törd át fájdalmad magas falait, mit apáid húztak köréd és a gátat és áradó fenséges, éltető vizeid termékenyítsék az ősi földet, de új életre és új időkre a szabadság új dalaival, hogy higgyünk neked, mert neked hiszünk, és rakoncátlan fenegyerekeivel nehezítsd e földet apák őszítőiért és a vének szerető kimustrálása végett -

Papagáj
Kiről beszélsz?

Gömböc
Mennybéli magam lelki himnuszai egy benső távollévőhöz, ki méltó...

Papagáj
Te árulsz el nem az apja?

Gömböc
Honnan tudod, nem vagyok apja is ÉN, e terhelt fene nagy legény a gáton?

Papagáj
E kaotikus lidérctanyán, hol csak a pókháló nő, virág kevés, a sivatag óriási, a fák maguk a nemzetbiztonsági kockázat, hol, ha csak zsarnokság van..., de honnan, ha van, és kié, ha az álarcok és maszkok leomlanak, hol a zsarnokság eredője, ha van mégis? És a madarak, ha beszorulnak, ki tehet róla, és ha nem szabadulhatnak szabad énekükre soha, arról ki tehet e lidérctanyán, és hol van eredője e zsarnokságnak, ha van, honnan indul, meglátjuk-e, és merjük-e látni ott ahol igazán van, és nem hazudjuk-e máshol rejtőzködőnek, hol nincs..., de ha látjuk, vallhatjuk-e anélkül hogy meghurcolnának kíméletlenül igazságainkért... szabad-e nekünk is mit másnak bőven szabad? Gondolkozni helyesen és tisztán, hazugságok nélkül, önmagunkról együtt!

Pacsirta
Szíveink rossz cselekedeteiből egyrészt, a mindenkori elnyomás túlerejéből másrészt, mi elnyomás a legaljasabb legelvetemültebb, mindenre képeseket használja egymás és a közösségeink ellen. Gyengeségeinkből, mert szűk látókörű kizárólagosságra törekszünk semmiért egészen, a hatalmat egyedül óhajtjuk mások felett, míg megfojtjuk őket, nem hagyván szabad teret és szabad levegőt, és mikor kicsit forróbb lesz körülöttünk a talaj, a levegő, sose bízunk egymásban, mert mindig a könnyű kényelmet keressük magunknak, és nem halljuk meg a másik kérlelő szavát, és nem éreztük a ki nem mondott kérelmet és kérlelő epekedést, a vágyakozást magunkra és a másikra, hanem megkeményítettük szíveinket, és hittünk a kísértőnek, és nem láttuk egymás tiszta szívét, vagy nem adtuk egymásnak tiszta szívünk, vagy ha adtuk, visszaéltek vele bízvást rögtön azonnal...

Papagáj
Ettelek volna meg ahelyett, hogy elengedni, faltalak volna fel inkább mint kiengedni a házamból egyszer, mikor tudtam, hogy nem engednek vissza többé! -

Gömböc
Be akarták fogni házicselédnek mint kötözött sonkát, egy sült kacsamellet, de nem látták a lángoló világokat szívében, mi a szenvedély, mi a szabadság érintése -

Papagáj
Finom hálós kötelékén a világnak kóborolunk mindannyian és örülhetünk, ha e szellemi lélekvesztő hálós erezetébe bele nem bonyolódunk halálos veszedelmeinkre -

Gömböc
Itt, kire nem vigyáznak, itt, kit oda dobnak a halálnak, itt, kit elzálogosítanak saját maguk védelmére, itt, kit eladnak egy kurva cselédnek, mit vársz annak külföldön, ha innen az irányítás és a szép szó, hogy tejbe-vajba nem füröszthető, de leckéztessék meg az ebadtát, ha nem ért és nem tanul semmi szóból: hol a cseléd és az úriak, cseléd győztesen ki nem jöhet semmiféle versengésből; csak ha méltó elbánás egyenlőket egymás mellé helyez, versenghetnek méltó érdemeikért!

Pacsirta
A búvóhelyeim ne alázd, ha többet még elgondolni se bírtál egyszer se nekem, mert féltetted tán császári-cári fennen való székedet, mit én veszélyeztetni sose vágytam és nem irigyeltem, de ne epéskedj, a cárral és a császárral itt mindenki jóban van, ha túl akarja élni - így a fennen való tanítás!

Gömböc
Felvágták a nyelved!

Pacsirta
A szabadságainkért szólok én!

Gömböc
Vigyázz, Te Nő, ki neked a fennen való, és jól értsd, mi a szabadság: ne a finom háló angyalszárny rezdüléseit nevezd szabadságnak, mi elmédben a tiszta tón a fodrozódó indulat!

Pacsirta
Feszegetnénk elménk határait a semmi árnyain nem látunk ki az egészből és bezárván e lendületes szárnyak közé néha pofozógépnek tűnik, néha halálszíj-gépgyárnak a lét, hol inkvizíciónak a szeretet nélküli embertelen és kíméletlen kegyetlen rend, ha magunk gőgjéből a fennen hatalmas úri isteni felhőinkről lábunk alá lógatásaiból könyörületesek nem vagyunk emberi szíveinkhez mik teremtményeink -

Gömböc
Mindig a fellegekbe jársz, Te Nő, és azt ócsárolod, mi magad vagy azt bitorlod, mi Te magad vagy, és mit Te szeretsz!

Pacsirta
Szeretlek, míg magam méltóságát sosem feledem, hisz Te az enyém felejtheted, de én nem alázlak, mert szeretlek -

Gömböc
Nem engednéd el végre e rémes szót mi elválaszt csak tőlem, e függő rém és rémület mi szó csak és nincs veleje csak mindig akar a másiktól valamit!

Pacsirta
Gyökereimmel az örök jelenlét nélkülözés viharaiba kivetetten, míg egyesek eljátsszák az isteni rendjük, de leginkább csak kegyetlenek, szemellenzősek és érthetetlenek és hatalomimádók -

Gömböc
Nem sokat segített rajtad a külföldi nevelés, hogy végre beilleszkedj sivatagos halálunk egy gerezdjébe!

Pacsirta
Úgy vágyok mindannyiunk igaz élő szabadságára és a szeretetre mi a legnagyobbak képessége a másikat és maguk úgy szeretni, hogy abból, mint egy jó nyári záporból és kíméletes napsugárzásból mindenki profitáljon; irtózom minden kíméletlenségtől, léleköléstől!

Gömböc
Még mindig azt hiszed az élet egy hímes tojás, egy paplanos ágy és rózsa tövis nélkül!

Pacsirta
Lehet az élet ilyen is, ha nem a poklunk átörökítése foglalja le minden erőnk és gondolatunk zsarnoki hatalmaink átmentése, és ha nem ez minden gondunk és bajunk! Ha kilátunk végre nyomasztó örökségünkből, és tudjuk együtt, hogy mit akarunk, mit semmi és senki tudó akaratunktól el nem tántoríthat! Egy a baj, hogy míg hittem és bíztam és szerettem a visszaélés kísért utamon, és félek, már nem bízok senkiben, és ha szeretek csak a jelent!

Gömböc
Hol máshol él, ki mindenáron az élethez ragaszkodik?

Pacsirta
Az örökkévaló nekem az élet esszenciája és nem idő, de a halál is jelen, mit elfogadni nem kell, hisz természetes, hogy minden hajszál árnyékot vet, és egyik nyomja a másikát, és így mindegyik determinált; a rossz, ha irgalmatlan erők nem adják meg, ami jár! A rossz, ha hamisan megvádolnak és így kínoznak hamis szólások alapján, vagy félreértenek, mert nem beszélnek...

Gömböc
Ki a tüzes meredélyt ki nem bírja nem méltó az, és vele mit se kezdhetnél hát mit se vesztettél... testvéri jó tanács! Kár hát percig is siratni aljas-alattomost, ki titokban törzsben levág, gyökeret mérgez, vagy titokban hátba támad ismeretlenül; kár sírni a múlt ilyen-olyan hamiskodásain, mérgezett elfordulásain, elbocsátásain, elutasításain és méregkeverő gonosz vádaskodásain ücsörögni mint egy sértett tyúkocska a látványon mi minden csak nem egy rózsaszín babaszoba képe a falainkon; akarsz hát velem játszani, ki kedvemre vagy, Te Fekete, Te Áldozat, Te Gyászos Felleg, ki mindenki helyett emlékezik, és mindenki helyett elringat és kárpótol és vigasztal és enyhíti kínjaimat, ha épp nem hoz újat!

Pacsirta
Bocsáss meg, Felség!

Gömböc
Mikor nem bocsátottam én meg hangtalan és rémüldözve!

Pacsirta
Mindig, Felség!



Körközép


- A papucs egy kedves papucs vallotta be húsz, de nem is, inkább huszonkét év múltán a szerelme. Huszonkét évig megtartóztatta magát és nem vallott igazi szerelméről!

- A papucs, ha rátarti és nem szereti papucs mivoltát, hát magát rakosgatja inkább nagy bánatában, de nehogy másokhoz köze legyen!

- Rég volt ilyen gyönyörű nap - vallotta, és akkor véletlen megnyomtam a számát és kicsengett. Még váratlanabb dolog történt, mikor én kinyomtam, de ő azonnal visszahívott, mert be volt kapcsolva: ilyen 11 éves kapcsolatunk idején sohasem fordult elő!

- Az sem fordulhatott volna elő, hogy megbízol a partneredben, mert egy test vagy vele egy hús és vér, és ő nemcsak hátba támad és elárul az ellenfélnek, hanem egyenesen a halálba üldözne, mert fantáziál, mert képzeltetnek vele sokat, mert a rózsaszín felhő helyett mérgezett a felhő!

- Én is fantáziálok!

- Fűrésszel és erős és éles fogakkal.

- Hogy tudott ott létezni? A Borzalomban, akit szerettem? Hánykolódott az ágyában és rémálmai voltak. Szakadt az eső és robaja fülemig hatolt a nyitott ablakon át.

- A borzalomban, ha el kell viselni és túl kell élni, szakítunk egy - pár virágot is, nemcsak kórót, nem is sejtve, hogy mit cselekszünk.

- Szeretvén szabadulván kicsit rokkanván is!

- Szabadon és szeretetben a hit és élet forrásain talán egyszer igazán megbocsájtasz és igazán mindenki meg tud bocsájtani neked, mert közösen értik meg tán egyszerre egy folyamat részeként tudatosul bennük és lesz fény, hogy rettenetes volt és borzalmas, de túl vagyunk rajta, de sokan már nem élnek közülük, kiket szerettünk határtalan, és oly nehéz új embereket találni kik éppúgy szerethetők, tán mert megfáradtunk már...

- Nem. Kinek szeretet a neve vele maradnak a szerettei.... ha vadmacskák voltak is kiket elütött a vonat!!!

- Szeretünk, és elmentünk pdf-be, ami nem szerkeszthető át általunk, mert így szeretünk épp így...

- A szeretet lényege ez az épp így, és az alakulása a hosszú évek alatt átalakul a hűség szavai, mit is jelent a becsületedben a felelősség egy-egy lélek és rokoni társ iránt... a Barát!

- A félelem öli meg az álmot és a realitás!!!

- Az önnön képességek és álmok és a lehetőségek, a valóság, mint kinyíló olló szárai szakadékában felnyalábol a sors!

- Hihetted, hogy szerettelek? Hitted, hogy szeretlek?

- Igen; mégsem lehettem a tiéd, mert szétforgácsolódtál parányi és pöttömnyi darabjaid között, mert nem az eltűnés voltál a vállalt semmiben a háttér munka szürke eminenciása, kit tán érzel, de nem ismersz, legyen jóságos, gonosz, avagy kegyetlen. Leosztott lapok pár felelős kezében a felosztott világ, és jaj, ki ne dőljön egy is idő előtt, mert mi lesz akkor veled világ? Akkor, mit akar egy Nő egy ilyen Férfitől, milyen boldogságot, mert ő csak egyszer él? Nem a semmiben az eltűnés voltál a folyami áradásban, hanem a szétforgácsolódás, és még csak nem is hittél bennem!

- Értsd végre, hogy mindannyiunknak borzalmas volt, nemcsak neked; és sokan már nem élnek, Te még igen, és felelős vagy a magad életéért és a környezetedéért... nem igaz, hogy nem hittem benned, sőt mindennél jobban láttam még pár emberrel együtt, hogy mivé válsz, és vigyáztunk rád, amennyire bírtunk és erőnk megengedte, de sok és nagyon erős volt az ellen és a kín, az üvöltés valakinél hallatszik, valakiét érzed a lelkedben, valakié nem érzékelhető...

- Miért?

- Úgy vigyáz másokra és magára, hogy fegyelmezett és nem mutatkozik bizonyos arcaival, csak eltűnik maszkjai és álarcai mögött...

- Láttam a gyötrődésed, de azt is, hogy miben vagy, és nem bírtam elfogadni, inkább megöltem magam, hogy ne kínozzon a részed, amelyet nekem juttatni akarsz, ezen osztozkodáshoz túlságosan szerettelek!

- Igen. Én pedig rád igényt tartani nem akartam, úgy szerettelek..., de mégsem bírtam nélküled...

- Miért nem mondtad meg?

- Éreztelek, hogy legalább annyira kínlódsz, mint én, de nem láttam megoldást!

- A szerelem a legnagyobb kín-tenger; a legsebezhetőbb általa az ember; ezen lelki kín, ha a szerelem nem élhető, csak a haldoklása valóságos... tönkreteszi az embert!

- Igen, hosszú távon, ha szeretsz, de boldog nem lehetsz az ilyen-olyan elszakítottságban! A nem realizálhatóságban; a szerelem hiánya akkor is kínzó, ha már rendezett családi viszonyok között élsz!

- Ismersz beszélgetőket?

- Igen.

- Vigyázunk magunkra!

- Megfogtad a kezem, és jött vele minden. Igen!!!

- És most?

- Távol érezlek, és ez fáj, a hiányod! Jóval közelebb voltál.

- Bajban voltál, és szükséged volt rám! Most nincs oly nagy baj és magadhoz vagy közelebb, amiért hálás vagyok neked és határtalan szerelmem a milliomodik hatványon; csináld jól, amit csinálnod kell és akarsz.

- Igyekszem, néha tartok magamtól is kissé....

- Mindenki, ha normális, magától tart igazán! Fegyelmezetten, pontosan és szépen.

- Nem akarlak, ezért nem tudlak elengedni igazán...

- Kölcsönös... senkit nem szeretek annyira, mint téged, és a hiányod számomra hatványozottan érezhető, mint amint én hiányozhatok valaha neked...

- Miért gondolod?

- Csak...

- Miért? Mindennél fontosabb, hogy ezt megértsem!

- Mindig ilyenre vágytam, mint Te; ki ha szeret is, de kiáll magért és az övéiért, és nem adja meg magát, nem adja be a derekát, és harcos nagy szíve van; és nem árulja el semmi áron az övéit, ha már a múltja az övé, mint jelene és jövője..., mert a múlt árulása önnön magunk árulása!!! Érted Te ezt, hogy a szemedbe néztem és magam láttam egy tündöklő tükörben egy zöld tengernyi tükör. És ha a szerelem ára árulás, akkor inkább ne legyen szerelem! Érted, hogy miért hiányzol, és miért szeretlek annyira, mert magam látom a zöld tündöklő tükörben Te drága, Te fegyenc nyomorult Nőm, Te szerető, Te feleség, Te kislányom!

- Távolságod oly közel az ihlető a barát a mester a védelem és a veszélyeztetettség, mert a villámhárító szerepe nem igazán könnyű szerep, mert a szénalapú organizmusok a szerves vegyületek könnyen égnek és a ragyogó vastag törzsű tölgyekből csak hamu marad... mit visz a szél: szélről legeljetek, de fának ne menjetek, mert ha fának nekimentek, fejeteket beveritek, szili-kút szali-kút, szentandrási sublikut!... plusz eléggé felszántott az a gyöp, hogy belé vethessék gyöngyeiket, kik akarják?

- Hajtottam ágát, szedtem virágát!

- Mikor árnyékod, a halálod árnyéka rám vetül, mit érzel, mit látsz, mire gondolsz, és szenvedsz-e, és együtt vagy-e a többiekkel?

- Együtt vagyok velük és azokkal, akikkel együvé érzel, azokkal együtt, és nem szenvedek; és csak azt tudom, hogy szeretlek határtalan a milliomodik hatványon, és hogy ennek következménye van..., mert Isten a szeretet, és Isten nem ver bottal, és megfizet idejében kinek így, kinek úgy... ki így vezekel, ki úgy ...

- Én neked a vezeklés vagyok?

- Nem. Amire vágytam: a határtalan közelség és mégis távolság az isteni nagy magányosságban, az Istenben, aki számomra szabadság és szerelem, amint neked is. Egyfajta beteljesülés vagy, amint Te vallottad nekem; emlékszel? A beteljesülés gyönyörűsége vagy nekem. A beteljesülés. A gyönyörűség. És jössz. Egyre jössz közelebb a távolodásban is.

- Volt, kiket az életemnél is jobban szerettem, de Te a beteljesülés gyönyörűsége voltál. Nem volt mindig veszélytelen. A szárnyalás. Ne zuhanj le! - mondom magamnak.

- Már nem zuhansz le, mert a levegőt is uralod, és két lábbal kezdesz állni a földön, már nem ronthatod el.... ott tartasz, akit szeretek!

- Határtalan szeretlek!

- Tánc a kötélen, ha az az idegzetünk is; és elmeszintjeink hullámlovasai a tökéletes műremekek léggömbjei: művészetben és pedagógiában és a matematika marad? Is. A programozás?

- Engem, ha programozol?!

- Az akaratom és a Tiéd engem nem programoz?

- De igen.

- A világ, mint akarat és képzet!

- Fejünkben elkülönülő akarati és többletvilágok, a képzeletéi: a fantázia, az emlékezet!

- Segített ez is az is, mert bizalmat árasztottam magamból, a szeretetet...! Tudod még szeretni mindenek után is őket?

- Igen..., ezért vagyok itt!

- A nagy utazók! Vékonyak, kövérek, csinosak, elhanyagoltak! Felülemelkedettek. Jóságosak. Az első ösztönember, aki magának már köszönhet valamit. Mindenhol tudnak valamit, és szövik az életet, az életet!

- Segíts, hogy kibírjam!

- Látja, idővel alább adjuk az igényeinket! Talán Isten így kebelez be minket, hogy vele lehessünk, ne máshol!

- Segíts, hogy kibírja az áldozati őz szeme, a fácán emlékezete, a fehér gém karcsú és veszélyeztetett járása, a szürke gém szárnyalása, a hattyúk vonulása és a kacsák nyugtalansága, ha etetik őket, hogy visszanyerjék nyugalmuk evés után, és egymást is követvén maguk legyenek!

- Mars köszönti Vénuszt, mars munkára, a hobbinak most már ma áldoztatott, amint a csillag megy az égen, úgy érdemes, és mentsd el pdf-be; ott nem szerkeszthető...

- Mi a túrót akarsz ezzel?

- Mi a tetves rohadt kibaszott kurva életet is akarhatok én ezzel?... Hazás, istenes és szerelmes, szabad életet....!!!


- (Nő félre) Kicsit később, pár lélegzetnyi hallgatás után, azt találta mondani, hogy ő valaha is alávesse magát egy nőnek? Soha. Kivéve, ha az isteni szerelemben alávetődik, majd fölé kerül hulláma és így Boldog, és tudja, hogy most megint minden jó kezd lenni, csak még nem tudja, hogy mennyire és mekkora JÓ? A papucsa a helyén!

Pár lélegzetvételnyi szünet után pedig azt találta mondani, hogy lehetsz drága kurvám őskövület, ha úgy uralod a mát, hogy évszázados jövőt mozgatsz érzelmi gondolataiddal, ihletes ötleteiddel, ösztönöddel, a sötétséged és fényességed kilőtt nyilai évszázadokon túlra is elröpülnek, akkor nem bánom édes kurvám, ha őskövület vagy a kör bezárul... az ősi múlt a jelen uralmában kitekint a jövőbe nyilai tekintetén! Nahát, a pillantása annak a Grófnőnek! Hol végződik, és hol kezdődik, ha a szívét is osztotta széjjel!

Pár lélegzetvételnyi szünet után azt találta mondani, igen a vadmacska barátait másfél évtizedig gyászolta, kiket elgázolt egy-egy gyorsvonat, és szúrt sebei folyton véreztek és végelgyengülésben kimúlt, hogy új életre szárnyaljon a Főnix a tűzből kiröppent...., mire a fekete macska nem érheti el, de vigyázzunk!

Pár lélegzetvételnyi szünet után azt találta mondani, hogy kievezett a csónakkal egyedül, és ő azt válaszolta, azt találta mondani, hogy jó lenne ott lenni..., és ő ismét: rég volt ilyen gyönyörű nap, és edz az otthoni körülményekre, és ő, hogy mert nincs az a nagy forróság, de ő épp ellenkezőleg nagy forróságot érzett a szíve körül és körén, míg a csónakban egyedül ült, és a hullámok nyaldosták és ringatták és riogatták a csónakot és közben a szerelmére gondolt, hogy még harminc évig is elkíséri tán, ki hazaérkezett!!! Közben arra gondolt, a papucsok a helyükön, de ez ne hagyjon minket kísértésben, és semmiféle elbizakodottságra, könnyelműségre ne csábítson minket!

Pár lélegzetvételnyi szünet után megdicsérte a kis pörgős és élettel teli csapat gyors mozgásának álombéli passzait, mert az álmokat megvalósítani csak igazán nagy dicsőség, félúton mártírhalált halni csak fél dicsőség, vagy az se!

Úgy legyen, és keresztet vetett magára: András-keresztet, és még sok különböző fajtájú keresztet, csak fordított keresztet, azt nem vetett magára! És arra gondolt, hogy félelemből senki el ne fuserálja az életét, de vakmerőségből se. A Nő pedig a Miasszonyunk arany nyakláncát, és egy arany szív nyakláncot viselt azokban a napokban. 2017. 8., augusztus hónapja 28. és a rá következő napokon....

Pár lélegzetnyi szünet után pedig megint arra kellett gondoljon, hogy túl korán lett volna; nagyon korán és sok és nagy volt az ellen.... talán lassan kialakul az idő az időben... a van...



León

Szereplők:

Helytartó
Károly
Katona
Klára
León
Magdaléna


1. jelenet

(León és Károly párbeszédét Magdaléna kihallgatja, nem veszik észre)

León
Hiába mondtam nékik ezerszer, szeretőm volt e Nő, támadtak vissza azonnal, és ezé is és azé? Szorult helyzetemben mondtam hát, kurva szegény; nem mondhattam, - bár apja helyett apjaként szeretem és vonzódom hozzá mint Nőhöz férfi csak lehet, hogy faszom egy vén oroszláné és lekonyul, ha fergeteg dörög és villámlik, és túl rosszak az idegeim, és vagyonom a mindennapi elég eleség, és telis-tele vagyok belső és külső mint tudjuk a kettő egybefolyik ellenséggel-, nem mondhattam mindezt egy kikérdező inkvizítori tisztnek; mondtam hát kurva egy Nő, nem vitás, jelenleg semmi viszonyom vele, de tudtam ezzel semmi le nem zárult, de minden itt kezdődött e fejezetben, mit véltem, befejeződött: sokszor az ellenfél szeme hoz létre tartósan összegubancolódó szálakat: örök barátokat és örök szerelmeket! Bajban ismerszik meg, kiben mi lakozik!

Károly
Túl van a nehezén most már kedves jó barátom, és remélem a Nő feje sem egy bébi puha, lágy fejtetője immár, mert felelősséget nem vállalhatok ostoba kis kurva libáiért: elnézést!

León
Minden csak nem kurva; de az adott szövegkörnyezetben a kurva mégis csak jobban hangzott, mint a Kém: az utóbbi azonnali üldöztetés és halálveszedelem, az előbbivel csak kicsit lesz kellemetlen, amiből még haszonnal ki is jöhet... persze érzékeny, mint egy mimóza, minden kurvát sziszegő kígyó, ki arra járt titokban, a Kedvest megfagyasztotta...

Károly
Én is; most szemeim raja kell tartsam egy tartományon, de szerencsétlenségemre Kedvesemen, ki ott gyökerezik e széles e világon, hovatartozása miatt!

León
Életünk tele ily parányi kellemetlen egybecsendüléssel; talán emberségünk a brutális katonalétben így őriződik meg!

Károly
Így nagyobb a veszedelem mirajtunk, és az óvatosság, az elfogulatlan nézés a fontos, hisz sok múlik, sokak életén...

León
A Nő mindig veszélyforrás: évekig csüggött titokban Szerelmem fő ellenségem, egy Báb Koloncán!

Károly
Hoz az élelmes élet megoldandó feladatokat rejtvényekkel, sakk-partival, jól megkevert kártyacsomagokkal, és lehet, még az is kiderül, a Báb Kolonc is én vagyok, legjobb barátod, ki nem egyszer megmentette titokban életed, tudtodon kívül, mert az már veszélyes lett légyen!

Magdaléna
Villámok cikáztak, éktelen mennydörgés volt, mikor menyasszonyod voltam ágyadban, és a vizet a gyönyörtől lepedőnkből csavarni lehetett... és láttam kezed remegni, és hangod elakadt remegőn, mikor szóltam hozzád, mert szerettél egykor...

León
Nincstelen asszony, az hárításodkor végleg magam alá gyűrtelek, hogy aztán évekig birkózzak veled a szerelem, ki védő burkomban tarthattalak volna tán, de neked világhódító és világlátó terveid voltak, de rám is igényt tartottál, és nem eresztettél, de ezt már nehezen viseltem, főleg, ha még leselkedtél is utánam, és kikérdezted az ülnököket felőlem, ki fia és borja is vagyok a Színházban, pedig az mit számít, mikor Te az voltál, kinek megmutattam igazi arcom, mert bíztam benned...

Magdaléna
Elvesztetted később bizalmad; miért, nem érezted szerelmemet?

León
Túl veszélyes volt körülöttünk a helyzet pengeélen táncoltunk mindannyian; nem csak magamért, de sokakért feleltem; nem volt keresnivalód színházamban, mert máshol voltál nekem: az ágyamban!

Magdaléna
Elvesztetted akkor bizalmad?

León
Mindenestül...

Magdaléna
Sohasem szereztem vissza?

León
De igen; nagyon hamar, mikor öklendeztél, mikor feltártad színházam a kulisszák mögött, és Te, ki sosem iszol, hányásig ittad magad és öklendeztél és okádtál az Oktogon melletti egyik bisztróban, mert hiába futottál volna ki az utcára, nem volt időd rá: gyomrod gyorsabb volt... Ő az, akit szeretek-gondoltam, és nevettem magamban nagyokat.. túléli; túlél engem is, de nem lesz neki könnyű, hogy felém fújta a szél... ismertem viszonyaimat, e Nőt és mindent körülöttünk... így lett, de szerelmem nem múlt csak érett és változott, míg messziről kínoztalak és követtelek és végignéztem, bár nem örömmel, mit művelnek veled oktondi naiv Nőszeméllyel, és milyen trógereket szeretsz - engem is beszámítva -, de soha nem akárkiket, de mint a megszállott, mindig nagy kutyákat, nem akárkiket! Aztán jöttek azzal, hogy Kém vagy nem vitás, hisz csak azok között mozogsz, és tudnom kell, hogy szigorúan titkos a nyomozati anyag mi aktádban gyűlik; akkor láttam, nehezebb lesz, mint gondoltam...; próbáltam nyöszörögni: ez a kis pelenkás csitri, ki egy darázsnak sem árt, inkább órákig üldözi, míg az ablakán kizavarja? Nem hallgattak Rám, nem bíztak bennem; kár... sok minden másképp történhetett volna, ha nem a bölcs embert vélik folyton árulónak, és időnként hisznek neki...

Károly
Sajnáltatod magad barátom, van neked is vaj elég a fejeden... kibírni Téged, kész acélidegzet kell, főleg mikor alkoholtól mámorosan könnyen eljár nagy kezed móresre tanítani, kit szeretsz, és ezért már azt hiszed Birtokod, kivel, mint eszközöddel bánhatsz, hogy értsen és tudjon és alakuljon és alkalmazkodjon a Te fáradt, elrongyolt és beteg idegzetedhez, vén róka testedhez, és álljon vigyázz!-ba melletted, ha a fogadásokon megjelensz! Holmi baba-frász kell neked: egy gyönyörű külső és hajlékony belső, ki csak utasításaid várja, végrehajtandó parancsaid, ki csak egy edény, kizárólag Téged befogadni!

León
(Magdalénának) Látja Kedvesem, ebbe nem húzhattam bele, csak testét béreltem ki időlegesen; mindig, ha kellett és mondandóm volt, vagy magának szüksége rám a jövőjét illetően.. nem ez a szerelem?

Magdaléna
Kedvesem, hogy mi a szerelem, sokrétű diadal, és ki-ki mást ért alatta; mégis azt tudom, hogy nem voltam érzéketlen a maga ocsmány pofája, deli külsője, egyenes szép szál legény tartása, és mint egy nemes vadállat járása hideg vágó tekintete valami éteri gyöngédséggel kevert érintésére nem voltam érzéketlen mindezek iránt! Csavargattuk átizzadt lepedőnket, míg szerelmes testeink egymásba csavarodtak, majd áramot vezetett bele a rühes történelem!

León
Azért, végre valami, ha pórias romantikának se mondanám, inkább egy városszéli sírig hű Kedves ragaszkodó szavainak...

Magdaléna
Ne sértegessen!...

León
Ez magának sértés? A városszélit találta annak? Ma már épeszű ember oda menekül a korom piszok, tömeg és közlekedési ártalmak elől! Apám, a színész, pár villamosmegállóra dülöngélt a város szélén, ahol maga élt; egy írónőhöz is eljártam időnként arra; nem azért, miért magához! A sírig hű a mára nem divatos dicsérő szó, inkább szitokszó talán, mi sérti?

Magdaléna
Ne túlozzon, ne higgyen semmit és ne magyarázzon bele a lyukas szövegbe piros betűket..!

León
Ne szerénykedjen; ezúttal nem bújhat el a szekrénybe vagy a szekrény mögé, hisz nem hiszem, tudom magáról mind a dolgokat, mint egy eszelős követtem, hogy ha mást szeret is elárul-e engem, és hogy kell-e még védenem, fennáll-e még a vészhelyzet: sírig tartó üzeneteinken, hogy én kínjaimban nem tudtam mást csak kínozni és maga ennek ellenére szeretett!

Magdaléna
Ne sértegessen!

León
Mi sérti, hogy mint egy matrózblúzos intézeti kis iskolás ragaszkodott minden kétes alakhoz, minden nyomorulthoz, és évekig vesztegelt minden utcasarkon részvéttel teli szívvel és könnyes szemekkel ahelyett, hogy hagyta volna magát megsimogatni, megdugni, inkább hagyta, hogy jól ellássák a baját! Maga szerencsétlen szűz! Mikor kérdeztem halálom előtt, mit keres a poklomban: Szeretem! - ennyi a válasza. Haldoklom - mondom magának. Maradjon még, mert szeretem - mondja. Maga egy akarnok piros ördög egy Nő. Itt vagyok. Nem haldoklom immár. Halott vagyok, de maga is immár, és hol a szeretete?

Magdaléna
És hol a maga szeretete? Sok minden történt, sok víz lefolyt a Vén Dunán, míg a szerelmes és halálos kergetőzésünk a Duna-kanyarulatain sebeket égettek sokakra!

León
Szerelmetes Nő!

Magdaléna
Azt hiszi, már nem szeretem?

León
Tudom, hogy szeret, ha nem szeretne, nem lehetnék így itt; esetleg sunyi leereszkedőn és titkon halálára lesvén; de tudja, hogy nem így vagyok itt, immár megtisztult halálomban és sokakban sokak által!

Magdaléna
Sebeink gyógyítására jön, vagy feltépni azokat; mikor úgy gondolja, már nem sajognak?

León
Azt várja, ír akarok lenni sebeikre... nem mondhatom, mert nem igaz, de kínzó inkvizítor se vagyok immár, ki mások tökéletességétől várja az ő üdvösségét!


2. jelenet

Helytartó
E nővel volt legtöbb bajunk... kiismerhetetlen egy céda fekete rongy.. fekete fésű mivel fésüljük magunk: kiüldözni akartam összes határainkon, de visszatelepedett a szerelem szívébe, mi számomra ellenőrizhetetlen tartomány, ki a gyűlölet vagyok... Nem férek hozzá, lepattanok róla és ráadásul sok nagy kutya védi, mi számomra siralomház érzésével rokon -

Katona
Nem méhét kellett volna kivenni, rég hasba, vagy fejbe kellett volna lőni, hogy arról kolduljon, és ne panaszkodni járjon ellenünk minden fűzfaregiment mezőire! Egy baleset is megtette volna!

Helytartó
Rajta embereinken túlságosan az ellen, ha a Nő egy haja szála is meggörbül, kegyetlen mészárlást végeznének közöttünk, tudnák, honnan fúj a szél! Lehetetlen oly titokban, hogy ki ne derüljön, ki a bérlő a kivitelező mögött!

Katona
Gyűlölöm azt a Nőt; az egyetlenként látott át rétegződött regiment sorainkon és lázítani mert ellenünk mikor mindenki zsákunkba dudált és teljes volt a diadalunk; azt hiszi az a Nő, helyettünk nem lesz új Helytartó kinevezve, és az majd új születésű Bárány lesz, vérfoltos méhlepénnyel a valagán?

Helytartó
Legyenek óvatosak a Nővel, és tárják fel a Titok módszereivel, ki dolgozik másoknak is, nemcsak nekünk... úgy tapadnak szemeikhez, kiknek dolgoznak... le se vakarhatják őket!

Katona
Rég feltárt és erősen befolyásolt a Nő, ki magányos alkat, és egész kapcsolatrendszere balesetek sebesülései...; a probléma csak az, hogy egyre erősebb az elhajlás irányában...

Helytartó
Nyírja ki, gázoltassa el mindegy hogyan... tegye öngyilkossá...

Katona
Nem tehetem, mert érdekünk ellen... a Nő mindenhol ott, mint az ellen!

Helytartó
Neki dolgozik immár maga is?

Katona
Sok mindent rejt és elrejt a sokszoros álca... ő sem csak apáca, bármennyire is annak láttatja magát..

Helytartó
A hétszentséges kibaszott Úristenit ennek a rohadt átkozott Nőnek, mennyi a bajunk vele, mint hét teljes regimenttel ...

Katona
A Nő baja, hogy egyszerre szent és egyszerre kurva... e párosítás Nő esetén legyőzhetetlen.. túlélésre játszik bármi áron, és ujja köré csavar mindeneket: poloskát, csigát, hárpiát, lót és góg - magóg, és szőlőtőben rejtőzködő Bacchust és Orpheuszt és Dionüszoszt...

Helytartó
Miket prédikál itt maga?

Katona
Bocsásson meg; anyám rögzülten vonzódott az ősi istenekhez; minden bokorba egy istent vélt látni és felfedezni; nélkülük túl elviselhetetlen és unalmas lett volna neki az élet!

Helytartó
Szeretem utólag az ízlését, ha már nem kell szagolnom véle egy levegőt, de a Nővel mi legyen, azt mondja meg?! Megőrjít ez a Nő, ki trójai falóban egy egész görög hadsereg apástól testvérestől és szeretőstől!

Katona
Túlértékeli, és ezért veszítünk egyre több területet!

Helytartó
Ki állítja ez utóbbit?

Katona
A császár!

Helytartó
Az baj, a teringettét! A császárral kell kinyíratni, és mi mossuk kezeinket...!

Katona
Már megpróbáltuk; majd mindegyikünk bicskája beletörött a Császár az ő oldalán!

Helytartó
A cárral hát...

Katona
Megpróbáltuk.. az ő oldalán a Cár!

Helytartó
Csábítsa el a Nőt!

Katona
Rég a Kedvesem!

Helytartó
Kiszedett mindent belőle?

Katona
Mindig eleget és mindig túl keveset...

Helytartó
Az baj...

Katona
Meglehetősen! -


3. jelenet

Katona
Vesse le magáról immár az apácazárdást és a leplet, és legyen a Feleségem, kinek szemében a harmadik világháború rég folyik, és kinek akkora bordélya fejében, mint magának, annak párja nincs, Kedvesem...

Klára
Ki maga, nem is ismerem magát...

Katona
Ezernyi gyerekünk után nem ismer, mondhatnám majdnem sokszor égett el szememben és égetőbb helyzetekbe menekült onnan: nem mondhatnám szerencsésnek, bár végigfutnia a világ összes csatamezején tűzviharban, és sebesületlen jönni ki onnan, és megúszni az inkvizíciót és ezernyi sanyargató sanyarú sorsú rideg és barátságtalan katonát a kietlenben... nohát, minden tiszteletem a magáé Szent Klára Asszony egy csodálatos Porsche, avagy ha mezítelen lovagolnia tetszik a bajor erdőben ki- és leeresztett gesztenyebarna vöröses hullámzó hajában havasi gyopár, kezében kék nefelejcs, ibolya nyílik, ha táncol, ha énekel mezítelen a világ fővárosai nyílt terein, hátha tetszik, ahogy tetszik...

Klára
Kedves Katona, miről is beszél, nem értem!

Katona
Nem baj, a fő dolog, hogy jöjjön velem, mert megkívántam egy jó hosszú pálinkás délutánjára életemnek!

Klára
Mit merészel, tudja maga bolond egy fickó, ráadásul katona, kinek önfegyelmet tudnia kéne, tudja maga málészájú egyáltalán, kivel beszél?

Katona
Lehet maga a Walesi Hercegnő, lehet a női Pápa, lehet egy női Buddha Krisztusával a mellén; lehet a Magyar Árpád-házi Királyleányok mindegyike rémisztő sorsában mindegyiknek... lehet határ, lehet határtalan, csak az enyém legyen kietlen, de részegítő délutánján életemnek!

Klára
Rémisztő, mit itt beszél, szóhoz se jutok; lennék én bordély és félhold árnyékában a délidő harangszava mi kizárólag teliholdra kondul?

Katona
Mindennél rosszabb! Maga az, akiben az én kedvem telik! Volt maga mellett elég jégvihar, elég befagyott jeges tó és jeges folyóvizén tűzvihar lángjai csapkodták jeges testeink hulláit! A jégszemű halottakét!

Klára
Kérem Katona, ne kísértsen! Nem tudom, miről beszél; nem ismerem magát: ne üldözzön kérem; nem bírok senki foglya lenni immár!

Katona
Szerelemben minden bilincs édes, Édesem, nem ízesíti meg az életem sója és világa nem kíván-e lenni?

Klára
Nem látja, kérem, hogy ruhám nem egy apácáé, de egy amazoné?

Katona
Amazonok a világ legrátermettebb női, ha a szerelmes harcról van szó, és gyűrjön le, de örök szerelemre, és a világ legedzettebb férfi hősei származnak magjaimból a kegyed méhéből a tiszta vizű aláhullásra patakjainak!

Klára
Elment az esze? Először lát életében!

Katona
Mintha ezer éve látnám, mint meglátok egy pillanatban!

Klára
Maga a levélen egy kicsi él?

Katona
Pontosan.... Ismer hát...?

Klára
Sose láttam...

Katona
Ne keserítsen el!

Klára
Ismerem magát, mint a rossz pénzt; rosszabbat és jobbat elképzelni sem lehet...

Katona
Azért, nos... lesz a Feleségem?

Klára
Tud maga egyáltalán nagyon gyöngéd kedves, aranyos hízelkedő simulékony, mintha ott se lenne, tud ilyen lenni? Tud nem filozofálni folyton, mint egy tanár órákig csak beszélni érintés nélkül halál unalmasan kioktatni mindenkit? El tud néha lazulni, el tud néha felejtkezni szomorú feladatairól? Lazán tud egyszer végigszaladni a Körúton ne gondolván arra, hogy mindjárt golyót röpítenek a fejébe? Tud lazán gyengén gyöngéden engem átölelni, hogy érezzem, csak engem szeret, csak én kellek igazán magának?

Katona
Soha, csak álmaimban magával!

Klára
Katona, ...nézze a Tengerpart, és én itt vagyok!

Katona
Szerethetem, szabad, lehet magát szeretni?

Klára
Álmaimban láttam sok erős szörnyeteget, sok kedves barátot, sok szerelmest... magát sosem láttam; magára elkeseredetten konok merész akarattal vigyáztam, mintha egy rosszul sikerült magzatom volna...

Katona
Nem hízelgő...

Klára
Ki akar itt hízelegni?

Katona
Vigyázhatok Magára, ha lehull tán minden lepel a vég közelében...?

Klára
Ha ismer Katona, mint ahogy oly heves szenvedéllyel állítja, hogy látja a szememben jövőm és magzataim és sorsát -

Katona
Vigyázok magára, és kezéért még eljövök időben akkor -

Klára
Katona, ...

Vége



Mintha kém


Szereplők:

Nemes Fehér
Őszikék


Őszikék
Egyházi államtanácsosnak egy Állami Egyházügyi Hivatal emberének nézni engem és be nem látni tévedésük; majd angol kémnek Németországban kikiáltanak Császárinak, hogy a germán hadak felemésszenek, kiket mindig csak védtem, és értük szólván őket pártfogoltam: gyarmatuk nem lévén nagyok között a kicsik nőni akarván növekedni! Aztán más se jobb a Deákné vásznánál!, és a 2. világháborút jó volna lezárni, és kis hazában minden egy tőről fakadón apró óriási, hogy majdnem átjátszották a hazát nem szeretők, azt gyűlölők, a közönyösek a mitugrászok az imádott hazát! Hazában lenni angol kém, hogy ne fogadhassanak, hová igyekszel, ott előre bezárjanak minden kaput, mert hisz az itteni beavatottak tudják ezen "angol kémmel" mindent megtehetnek, hisz tudván tudják nem az...., és Isten halott, röhögnek csúfondárosan, ki jön hát segítségére..., gúnyolódnak: "kit Isten meg akar menteni, azt megmenti! Megmentette...., és most mi lesz?...

Nemes Fehér
.... a császárral szólván, ha szólsz egy Nemzetért, van mi érte szólható, mondható, érezhető, és van, mit már nem lehet, mit elhallgatni kell! Ez a Nagy Államférfi érdeme: szezámmag és piros paprika násza!

Őszikék
Mondta, az áldozat, mi mindennél több!
Szívből utálom, ha áldozat kell, ha áldozatra számít, ki életre teremt!

Az élőt szeretem, ki tanít, ki gyógyít, ki gonosz ellenében megvédelmez, és ki vigyáz, ki ne forgassanak gyengét és beteget meglévő örökéből, hagyatékaiból torz és elvetemült hazárdjátékosok! Nem kell az áldozat, gyűlölöm azt, ki áldozatokat kreál! Járja mindenki az szűk ösvényét, és ne azt nézze, a másiknak hol hághat tyúkszemére! Mondja, Istennek nem jó minden áldozat! Tiszta és ártatlan, a különb kell! Hazudsz! Istennek nem, de neked kell, a gonosz mestereknek kellett, hogy szolgálják őket az áldozatok, de nem vették észre, hogy tilosban járnak!

Nemes Fehér
Ő mit csinált? Á, dehogy! Míg lőtték, levegőt alig kapott!

"Ki onnan hazajött, csak kém lehet" - volt a parancsnoki hídról a kikiáltó szó!

Kit ezek kémnek kikiáltanak: az KÉM; azon egyént kémként veszik kezelésbe; úgy kell vele bánni, mint egy kémmel -, ez a legrosszabb, mert minden hátrányát elszenvedi, de az előnyeit nem élvezi!; mit számít, mi is az igazság! Jó - gondolta, akkor, mint kémet fogom megmenteni, hű maradván, és tartván magam az igazsághoz, hogy nem kém-; kiállok az elhagyatottakért és a kisemmizettek oldalán rejtőzködő szélmalomharcos GRÁL-LOVAG, és nem felejtek könnyen, de gyorsan tanulok!

Őszikék
Egymás ellenében kémkednek, és ez oly kavarodást szül, hogy már egyik se tudja ki fia borja a másik...



Nebáncsvirág


Szereplők:

Esthajnal
Maki
Nebáncsvirág


Maki
Mondd, nem érted, mit beszélek ezer éve már a bináris kereső optimális párokról?!

Ellenkezés és én: szellemi csata párviadalunk egy egységgé, szerelemmé nem szabadul a légüres tér? Tagadás szelleme: nincs, van, ki miért, hogy is az erőszakosok és távollevő diadalmaskodó hatások a szívre a viszonyított viszonyulás energiái - tőled, míg élek nem szabadulok; utána se! A NŐ azzá vált, ki lőtte épp; de nemcsak a megsemmisülés, a totális terror színlelésein...

Nebáncsvirág
Játszottak, mint macska az egérrel, de sehol az egér és sehol a macska... egy üres tér érintetlenségén az érintettség fokozatai a szenvedély és vágyakozás a szabadság rendjén, mi szív lélek és szelleme küzdelme önmagáért a másikkal való szembesülésben, mi szerelem, időnként tartózkodó kérelem, máskor szikrázó és fergeteges gyűlölet és alattomos és ármányos és aljas ártás, árulás, az elpusztítás és tönkretevés vágya és kényszere valami sértettség nyomán erőviszonyokban a hatalom erőterein! Ki szeret, de párra nem találhat..., és halálok halálán talán kurválkodás, de mégis mindig a SZERELEM!

A szív útjai, a szellem és lélek útján a kötelezettség és felelősség valakikért, mi rejtve, mint égetett pecsét a szíven és nem hagy és nem ereszt, mert a lélek szelleme, mi a becsület: van, kit nem hagyhatsz cserben, bármit is kínál ellenében a világ, mert magad igaz fényes mag-valóját tagadnád meg! És ez az örök hasadék hasadása, mely, mint egy fekete lyuk nyeli el pozitív energiáid, nem, mint egy neurózis, inkább annak egy ásító szakadék pofája, majd egy folyton üvöltő kíntest szellemi lelke: kinek e kettő vonzásában élete a maga megtartása lesz életének a tétje e légüres tér játszmái és táncai! Míg él egyik napról a másik napra esztelen szorongva a szellemtelen! Talán már nem félsz... a gyilkos terror utódlása egy rendőrállamában, hol előre elvágnak minden új akaratot és utat és nagy szent hit és nagy élő akarat próbálkozásait: " Ez még mindig próbálkozik?"

Esthajnal
A halott már nem fél, de Te sem a Szerelmem, ki itt van velem, mert itt otthon van; mert ez ő... a magyar nyelvben való szent szabadság, egy alkotó keresztút megpróbáltatása állomásain, hol valódi más alkot, nem a siker és pénz útjain a számítás szellemi csalafinta cselei egy konspirációs rend halálgyára, hanem az élő lélek tiszta forrásán a szerelmetes szellem! Két fő hatalom és + egyéb hatalmak nem engedtek nekem Szerelem, mert így pusztították maradó hajnalát az estéinknek..., hogy ne lehess és én lassú kínhalálra ítéltettem!

Nebáncsvirág
Én, ki voltam már akkor a tér egésze, tudtam, hogy voltam én minden: ritmus nélküli fércmű, a forradalom kurvája, magyarok bálja; az, ki még mindig próbálkozik...; ki él és igyekszik!

Rózsaszínű köd voltak eszméim, és ki amatőr abban, mivel foglalkozik....

Maki
Nem értetted évek tengernyi perce alatt, amit mondtam neked arról, hol vagyunk?

Nebáncsvirág
A kötődések, mik szakíthatatlanok, és a rontás egét prédikáltad nekem a tévútra irányítást, hol a tiltás az én szellemem tiltása volt mindenek gyökere...

Nem volt, ki a világot és egy-két szellemet, kísérőtársat, barátot jobban szeretett volna, de a világ és ők túl nagy árat szabtak: önmagam feladását és megtagadását!

Esthajnal
Te vagy a másik!

Nebáncsvirág
A szerető befogadó: a Neve - van! Ki önmaga, míg más mindenki is: ki megkülönböztetni bír és szétválasztani egymásra ragadó-tapadó szellemeket, egymásba rétegződő csoportokat, kiben kuncog az ördög, de idegesíti e cinikus és gonosz kihívás; semmi más csak az idegeire megy e rontás szelleme, mi az idegeit falja éveken át. A lassú kínhalál, mi a gonosz beszivárgó áramlása; de benned immár, és ura vagy mindenestül, az utolsó fotonodig ura, hogy ne kívülről támadjon, hanem lepattanjon rólad minden külső csábító és támadó kísértése az utadon maradás erőivel; a tieid ilyenkor ismered fel valóban ki - ki a segítő és ki a roncsoló, és hol szakad át a gát rád zúdítani az özönvizek erejét, magadét és másokét, a másik kínjait, - ki magának okozta részben -, mert keveregtetek az egész boldog és keserű lében és kerestétek egymást és magatok, de nem volt elég kapcsolódási pont, az igaz egység hiányzott: nem ismertétek meg egymást és máris letudottnak hittétek magatok, mint egy futószalagon a testek fogyasztását! És Te tudtad mennyire szeretlek, és Te is tudtad mennyire szeretlek, és csak kihasználni akartad e szerelmet; vártam volna a való és igaz szeretet nyomán a megértést, hogy meghallod, mit kérek és mondok, és komolyan veszel!

Maki
A különbözőségünk szikráiban, mint egy pezsgőfürdőben sütkéreztünk, és nem jutottunk egyről a kettőre, mert nem értettük egymás szavait, mert mások vagyunk...

Nebáncsvirág
Mit Te útnak láttál számomra, tudtam az zsákutca és nincs, mert azok nekem ellenségeim... Te ne tudtad volna?

Maki
Miért maradtál velem akkor?

Nebáncsvirág
Megláttam benned a halálra ítéltet, mint önmagamat, és éreztem a többlet kiválóságát, mit szerettem, és a hasonlók súlytömegei után szórakoztatott a könnyed pezsgőfürdő, mi voltál, mi frissítő humora tüzes szenvedélye és készséges ölelő karjai nélkül a vágy bilincseiben, muszáj volt olykor magam felejteni a túléléshez! E rossz utat mutató, e zsákutca mégse volt más, csak a kísértővel való örök vitatkozás és aranyalmái, mert soha komolyan nem vettem a megoldási javaslatait, mit felkínált, de jól elszórakoztatott, és mint melegedő volt egy gorilla test makimajom feje, míg élni és túlélni kellett valahogy, mikor a fennen eszmék és a magas ég kísértései közt visszabuktam a Földre, mert még itt volt dolgom; de mily börtön a testekbe szorult kicsinyes és kisszerű akarat huzavona tobzódásai, hogy képesek egy tál lencséért ölre menni, és lekaszabolni egymást egy nőért, kit gyűlölnek, semmi több, és nem ismernek, míg védik császári és királyi székük... és nincs más nekik, mint a hatalmuk akarása... de én sosem hittem a hatalom ez akarásában: a hatalom vagy adatik, vagy elvétetik! Hittem azonban az isteni lángelmékben és közéjük akartam tartozni, mint a krisztusi Buddha - Lét fenegyerekeihez, kik olykor a bűn és kín legtüzesebb kohó templomaiban vétetnek fel és oldódnak fel az isteniben, mert szívük volt és a szív bátorsága és mersze lángmezőkön rohangálni magukért és másokért! Kik bátrak voltak és mertek valami többet és nagyot, valami szenvedélyes elszántsággal a nagy szív, a nagy lélek, a nagy szellem barátai! Kik gyakran szívnak a legnagyobbat, mert a tömegerő, mi szétzilálja és szétcincálja, és egymás ellen ugrasztja őket; mégis legtávolabb állnak az állandóan kicsinyesen számító, bőrük mentő kispolgároktól. Nem a megvetés szól belőlem, de a tapasztalat és a szeretet elfogultsága, a szív!

Maki
A legaljasabbak épp köztük voltak, mi neked mindig bántja szemidegeid - e bátrak, kik mertek aljas gonoszsággal lassú kínnak alávetni téged a gonoszság szövetségeseiként, mert nem kellettek -

Nebáncsvirág
Nagyon is kellettek, de elhúzott kezekre és ellened szövetkezőkre és Téged az első adódó problémánál kipenderítő és sarokba állító, hallgatási büntetőcellába zárókra építeni nem lehet, mert más a véleményed és időt kérsz, mert sokakat szeretsz; és egyiknek is, másiknak is más az érdeke, és időre van szükséged megvonni a közös neveződ; a saját egyéni megoldásod kell kiizzadnod a tiszta és fényes isteni tükörben; Te nem vagy áruló, de hű kutya, és szenvedélyes ragaszkodó és figyelsz, hogy Te kinek mi vagy és mit jelentesz... de az nem mutatkozhat meg egy elszigetelési hadműveletben ellened és tán barátaid ellen is! A hallgatás elrothadt bűzös lehelete zápfogai a gyűlöletnek, mit érzel csak ilyenkor, a negatív energiák áramlását feléd, a nem szeretünk dühét és haragját, a tébolyt, mi épp a nemzet ellen is! Nem, mert én lennék a nemzet! -

Maki
Mezítelen lovagolsz egy friss és ropogós havas téli pusztán erős hideg szélben, mi telis-tele piros karácsonyi dísz gömböcskékkel, miket széttrancsírozni tilos, miközben száguldasz, mint egy szélvész vágtatsz baráti lovadon: Neve - van! És néz rád halálos ellenséged, ki legyilkolt már majdnem mindenkit, kit szerettél, a fizetett kufárjaival: de élni kell! Te se bírtad sokáig havi húszezerből tengődni nyomorúságod, a tested útjait!

Nebáncsvirág
Az egyedülihez mentem, kihez menni lehetett még, akinél nem kellett szembe köpni magam, míg harcoltam szellememért, és túléljem a büntető zárkát, a hallgatási elszigetelő hadműveletet egy terrorhatalom túlélőitől, kik lassan mindenkit kinyírtak és tönkretettek, kiket szerettem!

Maki
Hogy ne lehessen többé kihez menni!

Nebáncsvirág
Igen, azért!

Maki
Hátha mégis marad valaki, ki folyton és újra jön!

Nebáncsvirág
Ki az?

Maki
Szerinted?

Nebáncsvirág
Ki szeret, az örök kísértő, ki csak romlásomra megszerezni akar, hogy az utolsót is elvegye, önbecsülésemet, a bennem élő isteni láz szent akaratát?

Maki
Nem; hanem ki épp ezt táplálja, és kialudni nem hagyja soha semmiképp!

Nebáncsvirág
Óvakodjak-é e kutyától? Ki hű és romlásomba visz, ki hevít, mert tudja, úgyse engedik, mert éppen ő a kutya, ki kémlel, szaglász, és önmagáért nem enged?!

Maki
Szétzilálta rég minden ellenséges tagadásom mi a másik irányultságú szellem: a kísértő és pusztító, a kihívó és a tagadás, a maga tagadásának a szellemét! Ezen ellenállás egy szenvedélyes szerelem lassú kínjai tüzében halt halált!

Nebáncsvirág
Szeret még?

Maki
Messzemenően!

Nebáncsvirág
Érezni fogom mindig, mi a gyűlölete és mi a szerelme, mik a kényszerei és mi a vakság és mi a bölcs belátás mi az engedés és mi az elengedés ez érzelmi kötődés bilincsei közös börtönében -

Maki
Kínlódom szemeiben!

Nebáncsvirág
Mit csináljak, ha szem adatott; mikor kinyomni igyekszenek, meghalok, és mint FŐNIX új életet kapok attól, kié titkon mindenestül vagyok, ki mezítelenségemre egy miseruhát, mi királyi palást borít mindenkor ismét egy kegyelmi ruhatár gazdagságát!

Maki
Gyűlölöm azt, ki elválasztja tőlem!

Nebáncsvirág
Ő láncolt épp magához a szellemi csatározásban, mi mára egy nagy has és egy kislány közelsége: e kislány kínjában hahotázott, mert nem élte volna túl az ellenséges viharos szeleket e maszkja nélkül: most egy nap süt idebenn, míg ha nem is boldog mindig, mert kint nagy a sötétség, de mit nem vehetnek el az önbecsülést, a BECSÜLETET, hogy sikerült a lehetetlen, a négyszögesített kört, mi a rejtett rejtőzködő, az isteni arcot a mélyből, a rárakódott rétegekből felszabadítván felszínre hozni anélkül, hogy ártanánk!

Esthajnal
A szabadság illatát egy virágos kertben sikerült befogni és többé el nem ereszteni, mi a legnehezebb... a szabadságért minden nap újra szívben kell megküzdeni, mert a szabadság megragadhatatlan: nincs egy helyen lakozása... éppen ez a szabadság fokmérője -

Nebáncsvirág
...borzalmas a tudat, hogy mi Arany, Petőfi, és Madács, Vörösmarty és utódai, szerelmünkért az életet, de a szabadságért a szerelmet áldozzuk fel, mi egy nomád mitikus, szabad préri puszta szabad vágtatás utódai, kikről úgy hullik le rólunk a kultúra, mint ruha másokról a boldog szerelemben; egy fényes pogány hit bajnokai, míg részemről Krisztus és Nagyboldogasszony - hívő, mert számomra nincs ellentét: így vagyok keresztény, de teljes szívvel HUN és MAGYAR!

Esthajnal
...egy megfáradt nemzet tán utolsó nagy nemzedéke, vagy egy hosszú és korokon átívelő újjászületése, mi átkaikon és átkozott nagy és szép hívő akarat lelkeiken megszületik...

Nebáncsvirág
Határtalan e fáradtság szerelme a milliomodik hatványon!

Esthajnal
Határtalan a Hármas Határ... így 2017 Karácsonyán és mindenkor ...

Nebáncsvirág
Boldog Karácsonyt!

Maki és Esthajnal
Boldog Karácsonyt!



Nemes fehér, fekete ló


Szereplők:

Nemes Fehér
Fekete Lovas
Királynő
Turul


1. jelenet

Nemes Fehér
Tisztán és szabadon cirkulál a véráram, és elkap az áramszolgáltató, a zseniális mesterek hazája, az otthon, de mindent elkövettek, hogy elmérgezzék....

Fekete Lovas
Lassan és biztos az adagolás, hogy túlélj minden mérget, és mégis tovább csináld, de közben a poklok poklát szenvedd el; a hét tőr járja át szívét!

Nemes Fehér
Falatozzák, és használják a lelked!

Fekete Lovas
Rég nincs se lelkem, se szellemem: üres űr-báb vagyok egy óceánnyi tengeren, ki azt használ, akit tud; kit nem tud, azt nem lehet, mert ellenáll.

Nemes Fehér
Maszkok kivetülésével eluralták a lelkem a Hatalom képviselői, a szellemi mozgások maszkjaik mögött; egy mágikus uralmi rezonálás lelkeink álmaira, vágyódásaira a képzeteink képzeteire...

Fekete Lovas
Te Cigány, nincs egy igaz szavad! Használok, ha akarok. Azt mondom: Rendőrállam, majd, hogy veszélyes kurva kém vagy benne. És mert a Hatalom Szava Én vagyok és a Pénzt, Lovat én osztom, mindenki - öröm nézni-, amint beáll a sorba, és megkövez téged, és megvesszőz, ha én mondom, és eszébe se jut megkérdőjelezni, amit én mondok, hogy a világ egy rohadt tetves büdös kurvája egy kurva kém vagy!

Nemes Fehér
Van, mi ellen védekezni nem lehet: a koncepciós perek, az emberbefogások rabszolgának, elmekísérleti tárgynak: felfújt lufinak és villámhárítónak..., mégis a gép elvárható teljesítménye megbízhatóbb; az Ember még mindig Lélek és Szellem!

Fekete Lovas
Van még Lelked, van még Szellemed? Ki vagy akkor, hogy kitaposhassam, kiverhessem belőled végre, hogy többé ne köphess levesembe, ne léphess tyúkszemeimre, és ne szabhass irányt Nekem, Te Céda, Te Cemende?

Nemes Fehér
Élő lélek vagyok, ki Őrt áll szeretteiért; Te pedig a Rend Őre, de e Rend, mit őrzöl Embertelen, mert nem a természet rendje, hanem a terror és erőszaké, ezért embertelen, mert mesterséges és konspiratív és rágalmaz és ártatlanokat vádol meg, hogy a pokol túlélje, és az Édeni Kert ne lehessen! Az Édeni Kert nem egy fajé, nem egy sovén hatalmi rendszer őrei tulajdona, az Édenkertben sokszor az üldözöttek és az elhivatottak laknak, de Te nem vagy a természeté, Te a mesterséges világok kegyetlenségéé vagy! A történelem is azt igazolja, ugye, hogy csak a szellem, mi kínoz minket, és nem támogatják meg a technika sugárfertőzés börtönében, főleg, ha Te sugarazod belénk az éltető nedűáramot, és kínzol halálra minket, egy Terv szerint, mit gondolsz a Fehér Faj túlélésének egyetlen esélye, de szűk látókörű és csak az orrodig látsz, mert nem az Emberiség számít Neked, de Saját Érdeked; lehetsz Jobb, avagy Bal felől, ha a Szajré, mi számít, a Pozíció, és mindig épp attól választasz el, kit a legjobban szeretek, hogy uralhass engem, mert ebben éled ki szadista magad, határtalan gyűlöleted Gonoszságát, egy kicsinyes lélekölő középszerűség Rendjét, mit messze elkerül minden, ami a legragyogóbb, a valódi, az igaz Isteni Mesterek napsugara -

Fekete Lovas
Az isteni rendedben, hogy megmaradj, őrt állok kínzód, hogy a helyeden maradj, és ide be ne tedd többé a lábad, és a pofád csőre kereplőjét...

Nemes Fehér
Aki dudás akar lenni, pokolra kell annak menni...., de ha már ott járt mások iránti szeretetből, miként felejtené a poklot: nem gonosz, nem gyűlölködik, de a pokol emlékezete megvédi őt annak minden ártalmaitól, ha túlélte a Poklot Beatrice-Dante -

Fekete Lovas
Benn ragasztalak a Pokolban!

Nemes Fehér
Elkéstél -

Fekete Lovas
Meglátjuk -


2. jelenet

Királynő
Szent Korona és Szent Jobb -

Turul
Nem tudok ráállni...

Királynő
Mit akarsz, Szellem, és nem vagyok jobb és bal, én ezt nem ismerem, de a gyémánt szemem eligazít piócák, pondrók, kukacok, rettegő ostobák, kretének, gengszterek, kegyetlen kíméletlen katonák, vadállatok és lelketlen és szívtelen elmegyár gépszíj-gyáros nagy agyai között, kik egy rendőrállamon, pár titkosszolgálati tiszt agyán kívül nem akarnak nekünk itt hagyni semmit, de Én a Szent Lélek és a Szent Szellem vagyok a Túlélő, ki élni akar, és hogy ne kínozhasd többé az enyéimet, ne csonkíthasd, ne kínozhasd, ne vádolhasd, mert ősibb és különb; de a világ mindig csak kis és középszerű, és te mérgezed az enyéimet, hogy uralhasd és félelemben tarthasd őket, hogy ne ismerhessenek önnön valójukra, önnön magukra, de nekem elég volt belőled, rettegő félelem, mi rám kisugárzol a múltból, és nincs másod csak a rágalomhadjáratod ellenem, - egy légvár, egy felfújt és ezerszer leeresztett és újra felfújt lufi-, de senki nem hisz már annak, minek alapja nincs -

Turul
Az ősi szellem, mi a világot kormányoz, uralhatatlan egy ember és csoportosulása által - ez a természeti törvény -, ezért tudj magad mértéket és megőrzöd tieid, elvéted a sulykot, elvesztesz mindent. Túl magasról nyakadra esel csak, az ám a perdöntő irat -

Királynő
A világ mindig használni próbált, de egy és ugyanazon szellemi csoport maszkosított lélek és szellemuralma volt rajtam, megőrizni a hatalmát felettem -

Turul
Levetni próbálod magadról e hatalmat?

Királynő
Sose volt rajtam: a Test közelsége olykor a szellem lelkét távolra taszítja, és a távolit, kitől mindenki elválasztana a saját uralmáért, összenő veled örökre, mert az ellenségeid lőnek benneteket össze, tévedésből, meg nem értésből, rettegő félelemből, vagy, mert így pusztítanának el mindkettőtöket, egy csoportosulást: a magyart!

Fejemen egy Szent Korona, mit sose akartam, a hatalmat, mit gyűlöltem, ahogy láttam a legkülönbek lövik szét egymást a testem lelkén a szememben, de tiszteltem határtalan, kik viselték e Szent Koronát előttem, és tettek érte, és határtalan szerettem e Szent Koronát tartó Szent Angyali Sereget - E Szent Korona, mely egy Töviskorona! Kiket szerettem, azokat választottam, de a maszkjaik el nem uralhatják szabad élő lelkem. Kiket szerettem, azok választottak, de egy pontokból meghúzott körökön túl nem jöhet hozzám közel már senki, mert mindenkinél többet láttam, és ezért csak magam számára tudom a jó döntést meghozni, és minden erőszak és terror rajtam már régen csak megcsonkít és visszametszi a leggyönyörűbb ágaim, és elmérgezi testem...

Turul
Végre magadra találsz egészen, mire vártam oly nagyon, oly régen! -

Királynő
Fagyasztottál és felégettél és megnyomorítottál csak, oda küldtél, hol biztos elpusztulok, mert a gyűlöletük és kicsinyességük, az idegen szellem megöl, és így véltél és akartál uralkodni rajtam, hogy mindig a kis és középszerűt hoztad helyzetbe és engem elsöpörtél még a látóhatárról is, de mégis, akaratom ellenére Itt Vagyok, és már sose uralhatsz el engem, mert már nem szeretlek, de kikért itt vagyok, kikért jöttem, azokat szeretem: az elhagyottak, a kisemmizett lelkek, az útszélre vetettek, kiknek nem juttatnak semmit az erkölcscsősz hatalmukban tetszelgő, ártatlanokat halálra kövezők, ártatlanokat halálra kínzók, hogy az ő világhatalmuk teljes legyen-, de nekem csak ez az egyharmad maradt és már nem bírunk el újbóli vesztes forradalmakat, népfelkeléseket és háborúkat, mikbe belerángatnak minket fekete provokátorok, más hatalmak, használni minket ágyútölteléknek, kik pusztulásunkra lesnek, hogy uralkodhassanak egy földdarabon, de már nem lesz az övék ez a földdarab, nem fognak rajta uralkodni, mert nem játsszák át nekik szimpatikus idegen hatalmak, - pozícióikat és hatalmukat biztosítani -, de azért vagyok Szabad, hogy legyen, lehessen Szabad e Nemzet, és ne az én sült agyam terméke, de Áldás lehessek, és ne Átok, és azt a Szűzhártyát minden nap visszanövesztem, hogy bírjam csinálni, és lehessen ez az árva, kifosztott és kisemmizett Magyarság és mégse akadályozod meg Isten tervét, mit kikémleltél, hogy lehessen, de Te lehess, és Te akarod az Én szerepem, mit én sose akartam; amit én akartam, az egy Virágos és Gyümölcsös Kert, mit Nyolc Patak mos át, és ez a Kert a Magyarságé; ezért élek már, ezért maradtam életben: a Magyarok Istenére esküszöm, és tán már nem kerülök többé a kezeid közé, és az jó lesz nekem és a hazámnak, mert a Turul az idegen érdek kiszolgálója lett régóta -

Turul
Sok szerencsét! Képviseld úgy e lúdszaros földdarabot e szemétdombot és szemét-lerakóhelyet, hol nincs semmi csak préri sivatag, hogy nem képviselsz külföldi érdeket -

Királynő
....Finommechanika - Apám..., a politika a parányi részletek és a felhőtlen magasságok légüres területei látott uralma, de a szabadság éltetője, mi kihozza emberből az isteni arcát..., és a Te kegyetlen és embertelen Rended, mi megfagyaszt mindenkit egy borzalmas terror Zenéje, hol sose voltam otthon a Nagy Inkvizítoré, ki ahelyett hogy éltetné, megöli, megcsonkítja és a hatalmad törvényei dobozaiba kényszeríti a lelkek szabad hullámait, de nem istené az, ki másokat nem enged létezni: a Nagy Inkvizítoré az csak, ki engem mint rohadt kurva kémet próbált kurvásítván eladni, de túlságosan szerettem pár embert, köztük Téged, Finommechanika - Apám, de Te rettegtél e szeretettől, mert méltatlannak tartottad magadhoz, de ha újra a karjaimba lőnek, újra felegyenesít téged lelkemből kiáramló szerelem, de az már nem fordulhat ellenem többé -

Turul
Majd meglátjuk -

Királynő
Soha nem fordulhatsz többé ellenem, mert akit Te használsz uralmad fenntartására, de nem hiszel benne, Ő az Én Élő Lelkem, és ki a Szent Lélek ellen támad, nincs annál nagyobb Bűnös -

Turul
Egy rohadék kurva vagy senki más -

Királynő
Sorsom pályáját úgy jártam a rögös, szűk ösvényen, hogy nem ismertem a sorsom, de mások látták, ki vagyok, és vagy támogattak és őriztek mindennél jobban, vagy elpusztítani akartak mindennél inkább, de bár sokszor a halottaimmal lettem volna szívesen már Én, mégis itt kellett még maradnom e kietlen és nincstelen éjszakai tájon a Fény -

Turul
Dögöltél volna meg az első akadálynál a pályádon; jobban járt volna mindenki!

Királynő
Lehet! És ez az Ország már nem létezne, de voltak, kik bátrak voltak és mertek, és teljes szerelmük az itteni áldozatok kiontott véréé volt, mi beszél, és határtalan szerelmem a megkínzott, megtört, használt és elhasznált, rabszolgásított, kiürített eszközként használt meggyötört lelkeké volt, ki beszél!

És látom, miként gyakorlod a hatalmat felettem és ellenem, de látom, miként buksz bele mindig, és a határtalan kínokat miként fordítja Isten a javamra, mert jaj, hol volt a Te hited én bennem és a Te pártolásod és segítő Szellemed; hol volt?

Turul
Ki nevel a Jó Rendőr és a Rossz Rendőr egy ugyanazon Létezés, mi eljut hozzád a kivetített és kivetült arcokon, kivé válsz, mindenki a maga sorsának kovácsa, és ereje, mi kiválaszt, és azzá teszi, mi felé lelke hajlama visz és vezet...

Királynő
A Becsületem tán máshol, mint Szívem és máshol a Beteljesülésem és másutt Hűségem, de a minden egész darabjaiban Én az egy Egység az Örök Élő forráson a Hűség, a Zseniális Művész Itt Vagyok egy Színész Leánya -

Turul
Kiállt minden próbát, és angyalok meggyógyították, még megbetegítették újra és újra az ördögök, mert Istené volt, kiben hitt és bizakodott, és Ő nem hagyta magára a Léten túli Ismeretlen Erő nem hagyta magára, kire vetette minden pillantását, kin elnyugodott minden pillantása, és éltette egy Szent Kép álmai forrásán egy Szent Apáca álmán egy meglátott Szent Kép és a Szent Élet Mátkája, a Názáreti Irgalmas arca, ki ha benne bízol lelked el nem kárhozik, de Örök Élet Ígérete nála a Határtalan Szeretet ősi csobogó forrásain egy Kert és Ártatlanjai egymás iránt érzett Szeretete és kifejeződése -

És ez az Erő benned, mi visszaver majd mágikus otthonodról minden jogtalan ütleget, fenyegetést, rablást és gyilkos támadást!

Királynő
...egy minden nappal visszanőtt és vastagodó szűzhártya, az átlyuggathatatlan, mi véd...

Turul
...a sors beteljesülése: egyszerre egy felejtés a mindent megbocsátás, hogy újra élni és alkotni lehessen minden gyilok ellenére és túl; és egyként egy abszolút tudatosság a jelen tiszta látása és védelme az őrizet ellenére és túl a mások szerető őrzése, az áldott magányosság távol és közel az emlékek tudósai gyöngyleheletén a szerelem igéző lehelete: az Ige -



Őszi bor


Szereplők:

Őszikék
Borzas


Őszikék
Elmondta neki, hogy írni akar azoknak, akiket határtalan szeret: egy nemzet; de egy kém rácuppant a hatalmas USA-beli városban, és megtudta tőle, mert óvatlan és naiv kis csirke volt, hogy három férfi él szívében.... Jött is hamar a féltékeny halott és fukar és telhetetlen isten és Kurvát és Vigyázz-t és Macskát kiáltott, meg hogy a Nő angol kém!!!

Elmondta neki, hogy Krisztus és Mária hívő... nem egy rasszista istent imád, hanem szereti a világot és jót akar az emberiségnek, de tudja, a nagy jó akarat szüli a gonosz keze beavatkozása által sokszor a legborzalmasabbat, ezért óvatos és nem nagyon akar, nem nagyon cselekszik, nem nagyon pattog, de érzi, ha egy halott isten egy gép alkatrészére kívánja csiszolni, faragni, kikalapálni, mikor arra se méltó, ez a mindenben csak a haszonra leső és mindenben érdekét szolgáló isten, hogy megoldja a saruszíját....

Nem szereti e halott és féltékeny istent -

Elmondta, hogy az ő istene a nap egy haldokló kivéreztetett és gúzsba kötött nemzetért: erre ő lett, ki a fekete macskával szövetkezik, ki minden démonira hajlamos, sőt egér... majd macska, épp hogy alakult egyesek érdeke és a forgatókönyv -

Ha nem vagyok nem lehetek a mások forgatókönyve része..., de nem is szolgálhatom a nemzetem, vagy épp így szolgálhatom egy szegény szabadság keresztjén függve az élet legnagyobb szerelmese, az élet álmodója -

Elmondta, hogy egy buddhai Krisztust szeret, ki az emberiségért, de nem egy erőszakos térítő, hanem a példaadás: tanítás és szeretet, a mások tisztelete és segítése, mindenki egyéni útját tiszteletben tartva, ha szabadon engedik azokat végre, kiket ő szeret és ő választ az övéiért...: ők azonban vérük vesztve, gúzsba kötve és lassú kínhalálra ítélve egy féltékeny és halott isten által!

Borzas
Azért fogadsz csak, hogy kiteríts!...

Őszikék
Ostoba..., miért is jössz akkor, ha így gondolkozik kivetülő lelked az nem én...

Borzas
Minden egész darabokban...

Őszikék
A hűség és becsület és jóság harcát milliárdnyi jogosulatlan kínzás se töri meg: a nagy és határtalan lélek, ki szeret meg nem rontható és tönkre nem tehető a koncepciós per rágalomhadjárata vádjai által, mert látván látja kis idegen érdekek uradalmai védődnek csak egy-egy maszkos és álarcos vonulás mögött..., és nyomják, nyomják az uralom szűk rendszereibe az igaz és szabad lelkek álmait, miken nyugszik minden jövő!

Borzas
A tökéletes bűntény: a halott isten elkészíti, a kutya megeszi, ki ura lelke szelleme és jobban ismeri őt mint bárki más..., de az ura nem véletlen neki mutatja meg magát, mert a hűségéről meg van győződve tükör nélkül színről-színre, de a hűség nem személyválogató, még csak nem is eszme és hit, mik közül válogat; túl szűk e kategóriai és nyelvezeti börtön ki világok világát és az Embert szeret..., és egy általános emberi jobb-lét érdeke nem egy szűk elit hatalma fenntartása: minden korok érdeke és igényei nagy választóvonala e két tábor között húzódik és még ott a nagy tömeg is, ki egzisztencialista, de nem a lét és nem lét filozófiai értelmeit fitogtatva a maga határtalan egyediségét érvényre juttatva, hanem szűken értelmezett anyagiságban...: élvén saját igényei szerint az életet, ahogy lehet...; ez az emberi élet a tömegeké az állat és angyali lét között: mégis a nagy álom, a nagy erőnlét és nagy lélek szelleme tesz csak csuda dolgokat...!

Őszikék
Bukottan függő-függesztett, kopasztott csirkének látták tollaitól fosztva töviskoronában..., és dicső diadaluk ünnepelték míg a sült hatalmas lovakat hátukon pofájuk égnek meredve feltálaltattak, mint a lassú agyonkínzását e világnak..., mi a fehér inges titok- és maffiavilág terrorja a globális tőke uralma, mi mindenre képes: egy kis része az Emberért és nagy része az Ember ellen, mert a gonoszság uralma erős, de én nem hozzá tartozom; a látszat csal..., míg a fehér ingesek: "Vigyázz, egy kurva kém!" Tudod a vágy villamosa..., és aztán egyik úgy szívja energiáit, hogy hátát mutatja, a másik, hogy kezét húzza el, a harmadik megdugja majd cserbenhagyásos gázolás után agyonüvölti a világot: Kurva!...Aki kettőt-hármat szeret, sosincs arra jó világ... -

Borzas
A naiv hiszékeny, tapasztalatlan világ a sírba hull a hatalom ujjain... romlatlant megrontani, szabadot megkötni igyekszik; és nincs gyámoltalan sebezhetőbb, mint ki szeret, de párra nem találhat... -

Őszikék
A tükörben szép vagyok és piros az ajkam és piros az arcom!!!

Borzas
...és Szépet Ocsmánnyá gyúrni, kalapálni, szegecselni és csiszolni igyekszik... -

Őszikék
Szép vagy, Borzas, drága Nagy Fehér Kutyám! Szeretlek..., bár szaros olykor utánad a hófehér lepedőm, és műfogsorodban nyelved egy tenger hullámain, én egy cethal gyomrában vergődtem sokáig önmagamra vágyakozva, míg kísért sok magát barátnak tettető ellenség és sok ellenségnek magát tettető barát! -

Borzas
Barát, ki szeret mindenek ellenére; és ellenség, ki gyűlöl; bármit is szólj és csinálj, mindent kifordít... -

Őszikék
A Nap útja: a felkelő Nap rózsaszín pirosas rétegű Háza az új horizont minden nappal; a forró sivatagi Nap; a teljes Napfogyatkozás és utóélete; a lemenő nap az alkony fényeivel a szürkés rózsaszínes bíbor csíkozású égen... Dante pokoljárása Krisztusé és Shakespeare egy tébolyító világ tűzzivatarában..., és elmondta neki, hogy írni szeretne egy határtalan szeretett nemzetnek...

Borzas
Jaj, csak oda ne, hisz az a tájék átjátszásra vár, hogy másoké legyen immár végleg... -

Őszikék
...Soha -

Borzas
....a tébolyító kínok kései játszanak ott minden igaz ember szívében, mert kisszerű és aljas világot tűr ott csak a világ: sorra lelövöldözi vagy elrabolja titkon, ki valamire érdemes, azt mind lassan addig kínozza mérgezett felhőiben, míg roncs, rom omladék, elvérzett, kivéreztetett, gúzsba kötözött... -

Őszikék
Sose sikerül! -

Borzas
Miért vagy ebben olyan biztos?!

Őszikék
Kiválóság és a nemes fehér izzás hősei sokasága él megbújván barlangjaik hűvös forróság nincstelen bölcseletén és szemük áthatol a kínzók hatalmasságain..

Borzas
Gyenge vigasz e szemek a lézermeghajtású repülők társaságában...

Őszikék
... gondolod, ha egy emberben a neuronok kapcsolódásainak száma hatványosan több mint égen a csillag?

Borzas
... a határozatlan számnév: sok után egyes szám a magyarban!

Őszikék
Úgy érted tán, hogy sok csók és sok sugár sokra megy egy hajnali sugárkoszorú!

Borzas
Sok szép Nő!

Őszikék
Úgy érted tán, hogy magyarnak lenni büszke gyönyörűség!

Borzas
Menj már a magyarjaiddal!

Őszikék
Itt maradok...!!!

Borzas
Persze.., mert én vagyok és én itt a legnagyobb magyar, ki téged szeretlek a billiomodik hatványon!

Őszikék
...akkor jó!

Fájt, határtalan fájt végtelen halálod!

Borzas
...védelmez...

Őszikék
Hiába igyekszel, van hová nem törhetsz be, mert téged védelmez!

Borzas
Nem is akarok, kis picsám..., de Te sem, mert téged védelmez!

Őszikék
Akkor jó, mert én sem játszom betörőt!...

Borzas
... most már mindig csak így lesz..., hol ide hol oda lendülünk ki a túlélésért?

Őszikék
A cári és királyi császár mindig tétova tévútra visz...

Borzas
Hézagokban a szerető szabadok nyomorult és nincstelen idegfeszítő túlélő HONVÉDELME!!

Őszikék
A mindenkori állam legnagyobb ellensége ki lát, bölcs és szeret, de nem korrumpálható és nem köthető be... -; ezért NEM akarta, hogy legyek... a nem-lét így lesz létező szabad jelenlét! Ismerte mindenkinél jobban a világot és tudta, hogy hol van, és mi veszi körül..., mert szerette, hát ismerte a világot; csalódott, de megpróbált EMBER és ELME maradni ... -

Borzas
Szarpucolás közben megtanult táncolni, maga kötéltáncos?!

Őszikék
Ki gyűlöl mindent, mi körbevesz, az segglyukadban kutakodik, hogy találjon valami elmarasztalhatót..., és csodálkozik, ha olykor a megkavart szar után nagyobb a bűz, főleg ha az illat a megvetett, míg nem érzik illatát, mert a szarszag, mi ellep mindent, mi körül és mi folyik, és mi kivetül, mint lázálom, kép, egy üldözési mániákus rohamok hadjáratain!

Borzas
A földdel azonosulván egy az élet és a halál birodalma, míg elmozdulnak a tektonikus rétegek az őrjítő száguldásban a tejút űr szelein!

Őszikék
Aki van, mind kivan...; jobb lenne a nem-lét, de aki létre ítéltetett az létező a nem-lét szivárog álmaiba a létezők árnyain!

Borzas
Tótágast áll a torzító tükörben rontás és pusztítás; pokolba pilóta mégse, pokolba kapitány, ugyan, ugye nem?!

Őszikék
Szilánkosan tört tükrünk torz riadt kínzás egy félelem fájdalmán meghág a hatalom, de szeretjük egymást...

Borzas
Sebesültek, halálra sebesítettek vágytermészete egy gyönyörű életért: Nap! Tudtam, hogy maga az, azért kínozzák kíméletlen és irgalmatlan! Hallgatni kellett arról, mit látunk és tudunk, mert mindenhol az árulás fenegyerekei fenték élesre késük disznóvágásra küldeni az angyalokat, és roston sütni a nagy gyönyörű égnek ágaskodó lovakat, kik Istenre vágyakoztak és Őt szerettek... -

Őszikék
A kegyetlen gyár érdekvédelme: "maga kis korcs torzszülött, miként mert engem szeretni, iszonyodtam a szerelmében az undor lepett el; nem érti, hogy nem kell!" -

Borzas
Van, kinek réges-rég ő kell és ő kellett volna, de felfogták, hogy NEM LEHET és úgy juttatták mégis, kit szeretnek határtalan dicső diadalra!

Őszikék
Mit ér egy 5000 tonnányi fekete kőcsillag egy gyilkos örökség alatt pár pisztolylövés, pár sugárzott ember mit ér egy mérgezett sugár elektromos felhők információs fénysebesség világban milyen megalázó kimondani, hogy szeretlek, ha szóra nem érdemesít, mert kit véle egyenrangúnak nem tart azzal nincs, nem lehet beszélgetés: ott a zsarnoki elnyomás az Úr!

Borzas
A nagy csoda az elmúlás az örökkévalóban örök visszatérés, míg átjár világok világa a világ a rémítő tüzes iramban...!

Őszikék
Magamat keresem és Istent szeretem nem üdvösségemet, de a világot, és míg látom az Embert határtalan a részvét szívemben a szánalom...

Halálra sebzett a gyűlölet, a fukar halott torz agyafúrt érdek-szemek ármányos rágalmai konspiratív összessége a nagy egység, és vérem folydogál a hatalom fekete csápjain, az eresztékeken..., mert a gyilkosaink már nem bírják, már fenntarthatatlan az elnyomás a terror szelein...

Borzas
Szerette a császári-királyit és cári fennen valót is ..., ezért nem tudta elpusztítani, mert míg nyomta és gyömöszölte egy apró rendbe, addig átlátott minden mesterkedésén egy apró rendnek, és képviselői épp sajátosságuk okán rettegtek épp e szerető szabad lelkesült szenvedélyes szerelemtől: mit a szerelem nem tudott; ha tudta volna, elront mindent..., mert tán képtelen szeretni akkor, hisz rózsaszín köd szerelmében védett volt a gyiloktól... a szerelme, mi ma bölcs körültekintés... -

Őszikék
A hatalom kötözöttje nem a töke tökéhez, nem a szíve szelleméhez, de a globalista tőkéhez, míg kiválóságait, a nemes fehéreket határtalan szerettem, féltek mégis, elárulom őket és nem engedhettek...

Borzas
Fivérem Nap, Nővérem Hold; oly ritkán látlak, ... és a maszkok mindig mást mutatnak mi való és igaz! -

Kik lapulnak, mily bűnözők Krisztus álarca mögött? És mily edzett, hősi erény ethosza a pogányság körében, és mily hű keresztény, kire köveket és sarat dobálnak, hogy tisztaságát beszennyezzék, mert több mint az átlag és máshogy lát egy minőségi szerető rendet: angyalokét és nem vas és acélét: és mily sok mindenre képes kis ördög is akad a pogányság körében... nos, ha ítélned kell, jól nyisd ki szemed! Így tudtam csak átmenteni, mi igazán enyém, a határtalan szerelmet; mi lesz, ki tudja..., tán megmarad, ki igaz...

Őszikék
....



Őszikék


Szereplők:

Őszikék
Nemes Fehér


Őszikék
A két császári-királyi, és a két cári helytartó a trónon ült, mikor szaladtunk és menekültünk a mérgezett sugárkezelések elől; mindenáron meg akartak minket törni, és elménk manipulálták a mérgezett sugárkezelések elektromos felhőiben, mikor a Nemzet Érdekeiért szóltunk, az igazságot! A retorzió minden oldalról kíméletlen és kegyetlen volt, mert a kötözöttek, kik a kivételezett, megvett fizetettek száma nagy; - kiket először megtörnek, majd megaláznak és mindenre rákényszeríthetnek, amíg nem derül ki-, ezért a Nép, kiket képviselni kéne a legutolsó..., és az információs fénykorszak a titkos gyilkolások ideje!

Nemes Fehér
Akkor egy gyönyörű tengeri kikötővel álmodtam...: hosszú árbocai a nagy testű vitorlás hajóknak mind egy - egy költő nevét viselte viaszosvászon vitorláján. A kikötőben egy hegy magasodott; az első hegy, amit életemben nem másztam meg...; nem azért, mintha fáradt lettem volna, inkább a motiváció és kedv hiánya vezetett az ellenkező irányba... két gyönyörű szőke fiú gördeszkázott felém, és tovahajtott a népes és hajókkal is díszített kikötő felé... -

Őszikék
Az élet a császári-királyi és cári földeken...

Nemes Fehér
... mintha... holt sápadt és fehérek voltak mind a ketten!

Őszikék
Miután elkeltek az ellenségeim, szabadultam meg tőlük először: az emléküktől!

Nemes Fehér
Emlékek, miket a szerelem és halál súlya idéz elő mibennünk nem könnyen tehetők le egy út menti akadálynál! Az emlékek még könnyebben, de a Másik jelenléte!

Őszikék
Ha hülye, és hagyja, hogy a hatalom és az ellenséges érdekeltek súgják tele a fülét szerelméről..., akkor nemcsak hülye, de nem is tud szeretni! Ostoba, mindenki mással megbeszéled a szerelemed ügyét, és a tanácsok özönében kallódsz el, mert saját érdekűek a tanácsok, és elfelejted a szerelmed szavait, miket, ha szeretetted volna megérted elsőre, és nem a tízezredikre sem...

Nemes Fehér
Nem futhatunk elhúzott kezek és olyan szekerek után, mik nem vesznek föl! Különbséget teszünk gyűlölet és szeretet és szerelem, érdek és hatalomvágy és szolgálati cselédsors között, mit a szerelem fogalma alatt olykor belekiáltják az éjszakába!

Őszikék
A szeretetvágy, mi növekszik a betegségek elhatalmasodásával rajtunk..., nem a szeretni tudás képessége; mégis a legnagyobb ostobaság, azt elvágni magunktól, ki szeret, legyen bármilyen is!

Nemes Fehér
A szerelemnél nincs nagyobb veszély a Földön; kiszolgáltatva lenni valakinek, és elhamvadván a viszonzásban a lassú másikká alakulás történetében, vagy a viszonzatlanság őrült emésztő tüzében, ha szenvedélyed lángol, míg csak egy játék tétje vagy, hol azt nézik kurva-e, szeret-e, de közben magára hagyják étlen-szomjan, tűző nap alatt egy sivatagi nászon, mert ő szeret, az nem vitás, nem is kérdés, de ők soha nem szerették, mert a hatalom, mi élteti őket és semmi más! Ha él, érződik, hogy szerelem, ha lassan haldokol is ...

Őszikék
Oly helyen éltem: a Földön, hol örökségként szinte nem maradt más csak kisszerű gőg és a pallosjog gyakorlása: minden komoly körültekintés nélkül ítéletet mondtak azon egyén felett, ki útjába állt a hatalomnak, kitől tartott a hatalom, de nem feltétlen félt okkal, gyakran csak idegroncs paranoiás roncsok egyesült kivetült félelme volt sok ártatlan áldozat kínja! Máskor a hódító kiválasztottság tudata hozott rémségeket a Földre a kiszipolyozó önző és erőszakos szellem, mely, ha tehetséges is, árt legalább annyit, mint az ostoba, ki a legtöbbet árt mindig!

Nemes Fehér
Naivságban ne hagyd a jövőt! Ne bárányokat nevelj, hanem kiművelt és szabad szférájú embert, ki önmagáért küzdeni tud!

Őszikék
A helytartók átáramlanak egymásba:- a szomszéd kertje mindig zöldebb alapon levadásszák egymás kiválóságait, és titkon egymásnak esnek, és nem ejtenek könnyeket, ha végre kiterül az egyik, majd a másik..., hisz mint régen is, az egymás ellen harcoló fejedelmek riválisai egymásnak... minden, mi a felszíni vizeken szónokol, hogy egyenlőség és szabadság csak a globális tőke rendszerfenntartó érdekszabadsága. E látszat kiegyezés szellemi határain belüli igaz szabadság és lehetőség a saját választott csillagos egek egy parányi részletéig, míg az ég többi része elnyomott és üldözött, és a titkos háború levadászott áldozata; szerencsésnek vagy mondható, ha becsületed nem átall a hatalomhoz tartozni, mert oda született, küldetett, vagy megérkezett -; míg e berkeken belül mozgónak tudod és érzed magad boldog lehetsz, de jaj, ha kitévednél a valódi szabadságba, melyet nem az egzisztenciális érdekérvényesítés vezet, hanem mondjuk az elnyomottakért és kisemmizettekért emelnél szót!

Nemes Fehér
Az a legnehezebb, a kisemmizettek védelme a szabadságban, de ha valaki csak ott lehet boldog, és ott tarthatja meg önbecsülését? Miken jár a fejed?

Őszikék
A mindennapok és hétköznapok bölcselete és a szellemi tapasztalat!

Nemes Fehér
Szántottam gyöpöt; vetettem gyöngyöt....; ha égi lény, járjon a gyöngy útján, és ne a göröngyén...

Őszikék
Egy hatalmas fekete kő volt érzéstelen érinthetetlen de oly magányos, hogy titkon másra se vágyott csak érintésre; de e fekete kő halálon - mi neveltetése: maradj magadnak nyugton és ne zavarj, ne árts senkinek, ne kavarj nagy port és ne gázolj örvénylő folyóba, mert belefulladsz -, ezen a fekete kőhalálon csak isteni érintés nyomán keletkezhettek repedések: az évek elhanyagoltsága, a lélek és szellem elhanyagoltsága, mely ha élnie kell, csak a legnagyobb és legerősebb szellemek élesztgethetik, ők is csak lassan hozhatják mély álmából éber állapotába, hátha visszaalszik és a halált választja az élet helyett!

E fekete kő repedésein a lassan szivárgó víz helyt adott lassú folyásának mi az évezredek alatt gyorsesésű folyamok áramló és örvénylő víztömegeivé váltak és e fergeteges hullámok hatalma szakadékokat vájtak a fekete kőnyi történet nélküliségébe, hogy legyen zivataros és véres kalandos történelem!

A fekete kő már nem lesz többé soha érintetlen, még ha semmi külső hatás soha többé el nem is éri, mert az istenek ott csatáznak a hullámok hátán, és kötnek eltérő szerződéseket és pillanatnyi megegyezéseket: a fekete kő az alap mi otthona minden hagyomány viharának, és ha be is zár felszíne a benne kavargó múlt feltöri újra és újra az élettelen felszín varázstalan világát!

Egy élettelen kő, melyben holtan sok bioszféra rétegződik, és ha tektonikus mozgások nyomása alá kerül, az elmúlt életei részben és nyomokban megelevenednek...

Nemes Fehér
Egy monstrum...

Őszikék
Nem egy EMBER!

Egy ember, ki ha vágyakozik önmagán kívülire, mindig valami más, egy másik vonzáskörében önmagát elveszteni kész, semmire becsült rosszabbik és gyenge énjét, hogy megmossa arcát egy fentebb, fenn valónak tűnő értékért, és ki ő tiszta és szép mivoltában az szebben és igazabban ragyogjon, mint bármi más-! Így legyen és maradjon egyre őszintébben valódi önmaga, mi a keskeny, de igaz útjain egy ronthatatlan és pusztíthatatlan erő!

Nemes Fehér
Míg védték a szentjei is ütötte-verte egy erő, ki se nem látott se nem halott csak egy feladat szemellenzős rabjaként földbe döngölt mindenkit, ki útjában állt, akkor a Fekete Leples a csépelőt csépelte, hogy végre ne csak a szép jó és igaz menjen veszendőbe, és az álnok alattomos aljasság, a sorozatos áruló tivornya részegesei, az elmérgezettek és elrothadtak, kiknek már semmi nem jelent semmit, hogy ne uralkodhassanak a tehetségen, a szépségen, a tudáson és jóságon... Maradt itt valami rabszolgásító és az emberekből mindent kipréselni igyekvő gyarmatfenntartás és az elviselhetetlen élet a megfizetett hóhérok és uraik között, kik röghöz és rabigához kötnek ellenőrzött és folyton szemmel tartott cselédeik...; a Földről beszélek, nem az édeni isteni zenéről...; az nekik nem kellett; túl szép és túl jó volt; a Föld viszont nekem ez... a nyomorultaké -; nem holmi nyavalygás és idegeimre menő pszichologizálás az emberi romokon mi életmorzsákat keres ágyban fenteregve és mámort keresve! Kiüresedés után újabb felcsigázott vágyköröket a fogyasztás ciklikus köreit az utazásnak, avagy a hatalom újabb szakadékos zuhanásának a bűn és ingoványra épült titokvilágok süllyedésén egymásra fenve és egymás nyakának szegezve a kést -

Őszikék
"A gyönyörű gyár", kedves, ha alszik és elfekvőn a túlélés is csak alva lehetséges is halmozódik az élet pszichikus ereje a következő körökre az áldatlan és sziszifuszi kietlenségnek...

Nemes Fehér
Elmondta helyettem a lényegét a gyár szerepének...

Őszikék
És a gyáron túl, ha valahol az élet ott kezdődik a tiszta forrás szökellő csermelyein...

Nemes Fehér
Mindig csak rabja volt a gyárnak, ki az alkotó géniusz!

Őszikék
A tiszta forrás feltörő és szökellő csermelyei, ahogy átszelik a sűrű aljnövényzetű erdőt kanyarogván a terebélyes, egeket verdeső hatalmas FÁK közt a ragyogó és tündöklő kék ég felé törő lombkoronáján....

Nemes Fehér
Sosem árultam el senkit, de mindig elmondtam véleményem és azt ami van és azt ki vagyok becsülettel; nem volt pénzes vélemény: üldözött volt, mert szólt a kilátástalanságban élő és kifosztott és kisemmizett életért a zsarnokság, a zsarnoki terror ellen... mint mondja: a fehér inges bűnözők a legveszélyesebbek, kik elméletekkel eszmékkel és számokkal, hittel támasztják alá az embertelenséget mondván egy másik nagyobb embertelenség megelőzésére! Hibás. Hibaforrás. Zsarnoki erőszak csak azt szüli, mit elvet... zsarnoki és erőszakos pusztító szeleket!



Pillanatok montázsa


- Árulást!

- Mit mond, Főnök?

- Árulni mindent!

- Sosem árultam el senkit!

- Még él? Lehetetlen.

E párbeszéd hallatán tudta, hogy most nemhogy beszélnie, de írnia, mozognia, hát még dalolnia is Tilos! Különben is megmozdulni a fagyasztóban, avagy székhez kötözötten, lehetetlen.

- Császári-királyi titkos tanácsos Uram, amit Moszkvának súgok, nem mondanám Washingtonnak, Jeruzsálemben pedig még suttogni se mernék, őszintén szólva...

- Szerelem, szerelem ...

- Hórihorgas, nyakigláb tyúkszar a nevem, segíts, édes Istenem, mert ami katakombamunka, avagy földalatti harc, az nem hagyhatja el szám, de elektromágneses agyi hullámaimon se sétálgathatnak még az angyalok sem. Elmém egy fekete lyuk, mi önmagam nyeli el, mert mindenki-mindenki ellen elvén úgy féltem a bőröm, hogy a társadalmiság maga a titok, ki egy Nő, szeszélyes és hallgatag tünde-tünemény, tündér, mert minden szentnek maga felé hajlik a szíve!

- Írni a magyaroknak nem életbiztosítás! Igazságot írni lehetetlen, mégis megpróbálhatjuk...

- Össze ne törd a várost, mint a kubisták!

- Álmodja egy szerelmetes álom, mi is lenne jó a magyar nemzetnek, ha a vasaló együtt az esernyővel holmi szürreális téboly, hol az esernyő lenne az istenek tere, kik nem öldökölnek, nem harcolnak, hanem csak vannak az emberek kárára és javára az egzisztencián túl és innen.

- Hierarchiát álmodni bölcs dolog! Beugrani az etetésnek egyenlőségről és testvériségről ostoba dolog! Mégis, ha kifinomult a szellemed, testvér, megérzed az aurák szemén, a jelenléten, ki barát, ki kém és ki ellenség..., és ki az, kit választasz, és mindennél jobban szeretsz, de még gyerekcipőben botladozik az akadályokon, és épp neked kell felnevelni, mert rád bízta a végzet a szutykos, kis kormos árva magyart, akit mindennél jobban szeretsz, mert véredből a véred, testvérem! Te, szentimentális vakarék, hogy rád kellett akadni, hogy egy fehér menyasszonyi ruhádban járkálsz fel-alá ahelyett, hogy terepszínű katonaruhát öltenél, mely praktikus és kényelmes, hogy a fodraid és hullámaid ne akadjanak folyton a fogaskerekeimbe!

- Megzavartál gondolataim áramlatos játszmáin! A vasalónál tartottam, mi a királyok rendje... óvatosan e terepen, mert forró és vas... keményebb a kőnél! A maga érdeke számít itt csak! A teljes diplomáciai arzenálra van itt szükség, hogy lehess, és le ne taroljon az információ korszak fényjátéka, az elmejáték!

- Te, ragadó, tapadó, ráálló és beálló förmedvényem, ki Asszony a neved, egy púp a hátamon, de e púp az Életem és a megváltásom, az üdvösségem, az üdvözülésem, hogy még vagyok, és esélyem lehet a levésre, a létezésre, még párszor megkavarni a levest!

- Vetettem gyöngyöt, és elszórtam a szezámmagot! Csípős, piros paprikákkal szeretkeztem, ha nem éppen virágos réten feküdtem az isteni dallam szélvész járásán, mely olykor viharos, örvénylő fergeteg tébolya, máskor elülő vihar, kislányos kacaj, turbékolás, máskor szélcsend vetésének növekedése!

- Mit beszélnek ezek, Hét toronyról, melybe bezárva vagyon, és már onnan sohasem menekül! Hunnia, fény iramú vágtató lovai akrobatikus mutatványos alakzatain újra és újra születő intelligens küldetések, köztünk a kegyelmi szálakon a menedék: megtaláltam minden nyomorult, agyonsebzett esendőt és elesettet: így menekülhetsz! Együtt a hozzád hasonló agyonsebzett, elvéreztetett nyomorulttal kézen-közön!

- Vetettem gyöngyöt...

- Az isteni terep még ördögöknek sem könnyű terep, mert az istenek nem kímélik egymást, de az utolsó pillanatban összeölelkeznek, mert egymás alkotóelemei!

- Úgy dugta meg, mint a Nagy Pán, Dionüszosz Aphroditét, hogy az hosszú hullámos hajába beletekeredett, majd ott fulladt, de az istenek örök életűek, még ha időben lecserélik is őket, - az ősi forrásból, a tiszta forrásba vissza -, mert elfáradtak, és pihenésre visszahúzódnak!

- A Határtalan Szerelem gondolod, nem fizet? Istenek letehetik a fegyvert, és andalogván a fűre elkábítottan leheveredhetnek keselyűknek martalékul? Dehogy. A Sólyom étke mind és a Sas rokonsága!

- A szent vizek forrásainál a béke és nyugalom őriző és védő uralma a ritka levegőjű ragadozó társa! Egészséges tekervényeim!

- Volt, kitől tanuljál, ki úgy öntötte magába az alkoholt, hogy még át bírja úszni egymás mellett veszteglő uszályok alatt is az örvénylő vén Dunát az atomvárosban, mi a tőle elkobzott birtokra épült, ki majd kiskocsmák savanyú homályán úgy kalauzolt mindenkit a mesék világában, hogy azt maga Háry János is megirigyelhette volna. Különösen akkor tett ki magáért, ha a császári-királyi tanácsosnak kínálta a Leányát, hogy az meg ne feledkezzen róla: volt is aztán nemulass és hegyen-völgyön lakodalom, hogy csodájára jártak, mert lett barát, de főleg ellenség, mégis, ha Isten velünk, ki ellenünk!

- Össze ne törd a várost, mint a kubisták!

- Álmodoztam égi fennen valón, és lett....

- ...nyolcpatakos virágos Éden folyókkal és patakokkal egy egész vízgyűjtő-medence az Alpok és Kárpátok között!



Pletyka-konyha


Szereplők:

Lára
Fickó


Lára
Csipkelődős a hangulatunk máma...; majd megértem az okát! A faszod nem állítottam fel, ha nem állt fel magától, de vérig sértettelek, mikor felállt és fitymáltam ahelyett, hogy leszoptam volna, pedig semmi rosszat nem gondoltam közben...., még azt se, hogy rég szoptál le, és azt se hogy mindig büdös a faszod, azt se, hogy lehugyozod folyton a fel nem hajtható vécédeszkát, és sose húzod le a vécét, azt se, hogy fekszel mellettem mint kit végleg kiterítettek egy lisztes zsák, és nem hagyod, hogy hozzád érjek, majd jössz, betegen és arra hivatkozol, hogy már akkor bujkált benned a betegség azért nem érintettél; majd szorongsz és bort iszol éhgyomorra, mert baszni szeretnél, de tudod, hogy nem állna fel a faszod, így el se kezded járni a rögös ösvényt a gerjesztéses játszmákat... Micsoda perverz erotikái is lehetnek az igazi szeretetnek, - hisz az olajozott, jól működő szexualitáshoz a szeretetnek semmi köze, de a fasz, ki szexel, megérzi a szerelmet és begyullad a hüvelybe - mondod, de mi van akkor, és ki az, kinél minden fasz begyullad szerelmére a hüvelybe, és ki az, ki úgy tiszteli, hogy nem érinti meg, és szférája lángcsóváiba hal és a nő meg az övéibe, és élnek így élő holtak: élők!

Fickó
Tudom, de nem sajnálom, hogy vérig sértettelek azon a reggelen, inkább hajnalon, hisz nem működtem és kész; na és?!

Lára
Én épp működtem, és milyen már, hogy ott fekszel az év egy közös éjszakája után és reggel nem érinthetlek! Állatkínzás nem, mert az nincs, de hiány, ami úgyis mindig mindenütt, még Te is arra figyelmeztess az örökös hiányérzetre, Te se lehess a beteljesült...

Fickó
Mikor hiány vagyok leginkább beteljesült...

Lára
Humornak rossz, igaz tételnek megalapozatlan... tán beteg lelkű szelleműeknek, kik mindent hiányra alapoznak, mint egy ködben és homályos térben épített várost, melyben felkel és lemegy a Nap.... mi vagyunk a Nap, és ha mi zsarnoki kezekben..., nincs Nap...

Fickó
Nem nyúltam hozzád azon a reggelen, de azt kívántam, Te nyúlnál hozzám erőszakosabban ... de Te a szerelemben nem lehetsz erőszakos...; igazad van; én eleget voltam az veled, dehogy ismételnéd meg a nyavalyás múltat!

Lára
Mégis ígértél valamit, és nem tetted meg nekem, de Te mindig folyamodol érette!

Fickó
Mi az?

Lára
(hallgat)

(hallgatnak, erősen egymás szemébe néznek)

Lára
Mit jelent most e főzelék- és mosogatóvíz színű barna homályos vizenyős szempár egy folyton mosatlan, tisztán nem tartott protkó és egy profil minél van jobb profil...

Fickó
... a pinája rózsáit nyalogatni újfent... a maga bizalmi profilja, amit csak egy valakinek engedett meg viharos kalandjaiban...

Lára
... egyszer óvatlanul, de tán nem tévedésből, elvonási tünetei nem emészthető gyűlöletet generáltak... talán ezt jelentette az adomány, mit tán nem lett volna szabad visszavenni... sajnos egy kis leágazás a levélerezeten végleges, nem múló törést okozott egy lélek szellemén...; nem így terveztem... egészen máshogy ... mindig nyitott voltam a szeretetre, de ártani, még ha gyűlöltem is, sose engedtem meg magamnak, vagyis kerestem az utat a békülésre..., és jó szándék vezérelt: tudat alatt is -

Fickó
... mert gyenge vagy elviselni a hiányod okozta negatív űr okozta gyűlölet sebeit...

Lára
...ha nem fontos elviselni, hülye, aki fenntartja...

Fickó
Már nem bírnálak elengedni, mert túlságosan belém ivódtál, és teleleheltelek, mert méltónak tartottalak!

Lára
Öt ember, mint pin-kód első körben a lelked szelleme: lélektárs, ha tetszik ezernyi mérföld távolságokban is a legközelebb a pokoli tűzben, mocsárban és éteri szeretetben; egy-két meghatározó élmény második körben; a családi neveltetés: apám-anyám poklai és szeretetre törekvése mégis egy szép család, ki fény felé tör sok magányos egyedül álló nagynénivel és nagybácsival!

Képzeld, hogy egy ember gyűlölete irántad akkor vált át határtalan szeretetté mikor Te isten igazából berezelsz gonoszságai tekinteteitől! A kárörvendő gonosz fintoraitól, hogy lám mivé lettél közöttük, hogy látod már kik is ők és én ki vagyok!

Fickó
Védelmemben növekedett, mikor hagyta, és nem menekült tőlem is, mint egy agyalágyult szélütött, ki volt!

Lára
Orkán erejű szélviharban egy Fekete Ciklon örvényében ki ne lett volna, és ki nem volt szélütött közöttünk; ki ne veszítette volna el időnként a józan esze szeme látását a gyűlölet mérgei közt az örökös nyomás és támadások között!

Fickó
Asztali évődéseink... Meghíztál, termetes asszonyság: rosszkor jöttem nem polgári időben, és még a betegségen sem vagyok túl: mégis a gyufára ne tehénkedj rá, ha meggyújtani igyekszel, csak gyöngéden simítva kell végighúzni...

Lára
...gyújtó zsinórod legyek én, azt akarod... nem rendezett erőfölény vagyok immár! Érted is és nem ellened és nem mások ellen, de vagyok, mint egy igazodási pont, de el lehet kerülni, mert se nem terjesztem magam, se nem kiabálok, se nem erőszakos, mit képviselvén akarok. Mottóm: Mindenki saját maga útjain jut el fénymagjához, kisebb nagyobb erő és akarat, kisebb-nagyobb fénymag! Az orvos oda kell, hol nagy a baj, mert sokat és sokak ártottak büntetlenül érdemtelenül kiváltságaikat élvezvén: minél aljasabb, annál nagyobb kiváltság: ez rohasztja társadalmunk igazán! Érted, amit én prédikálok?

Fickó
Nekem akarod mindezt bemutatni hol megnyomorítva megöregedtem immár és szeretek egy Nőt, kit nem bírok kielégíteni, de ő mégis szeret engem!

Lára
Igen, így van..., mert a kielégülés csatornái a lehelet tartományában feltöltődnek és kiteljesedem és beteljesülnek...

Fickó
Kiváló tehetségű az önvigasztalásban...

Lára
Mit ajánlasz, élve falazzam be magam?

Fickó
Gálát és Salvadort almaültetvénnyel sok egészséges széles koronájú fával!

Lára
Az egyik, ki birodalmába mindent szeretne betagozni, mert hódító ösztönű, a másik, ki teljesen eggyé kíván válni géniuszában egy másik géniusszal!

Fickó
Melyik maga?

Lára
Nem kell választanom! A géniuszból alakuló a tér szerkezete körülöttünk: önkéntelen formát teremtő kisugárzása, és idő után elkerülhetetlenné válik a valóság!

Fickó
Mikor eltűnik minden horror a psziché kalandozási útjai nyomán...

Lára
Arra gondol, hogy a nő baszható, és ezt valaki úgy értelmezi, hogy a világ kurvája, dühödt elkeseredésében, hogy az egyen, az övén osztozkodnia kell még...!

Fickó
Elvegyülés és kiválás útjai... idegnyugtató felhőjáték! Ha nem ismered az egészet, miként szülnéd a spanyolviaszt? A humor és játék, a víg kacagás és a vigadó napjai, mert ha vagy, hát lenni kell; de kié a szeretet, ki, míg mindent megmutatott, vigyázott Rád az úton?!

Lára
A levésed a tömeggyilokban és a magad halála, mert nem lehetsz más, ha az vagy, ami, és az lesz belőled, ami, még ha nem is tervezel semmit, de vagy! Az az igazi válás valamivé és levés a semmi ágain: a tervezés csak széthullik darabokra, és ki nagyon akar, elveszt mindent, de ki megtanul elengedőn folyni és ott lenni hol épp van, átfolyik oda ahová nem is gondolja, a természet kegyelmi adománya hova kell, hova való...

Fickó
...ellentéteihez, mi természet szerint vonzza egymást, és farkába harap a kígyó, és évekig fut utána reménytelen esztelen, de a másik kibaszik vele folyton, leperdül róla minden kísérlet az egyensúly nélküli játszmákban...., de kinek határtalan szerelme azon megtapad minden és begyűjtögeti, mit nem birtokol mégsem, hanem megosztja: Közkincs!

Lára
Az ellentétek vonzása után a finom leheletnyi különbségek fikarcnyi nyúlványain végre érzékeled magad igazán: az otthon..., mikor már nem tapad rád semmi idegen energia, nem használ céljaira, mint macskát, csótányt és egeret, medvét és oroszlánt..., és magad vagy a kataton alkonyat és az ébredések hajnalai..., mert az idegen energiát leválasztod magadról: és bátran adod magad, ha kell fűnek és fának, míg megtanulod tisztelni a másik mást határaival és töprengő levéseivel...

Fickó
Sikerült az álma magáról és az álmunk Terólad!

Lára
Mestereim... a bennem élő és cirkuláló Fény... -

Fickó
Szerelmem...



Szurdok


Szereplők:

Fülemüle
Varázsló
Pitymallat
Kis Herceg
Virágos mező
Gésa
Sas madár
Sirály


1. jelenet

Varázsló
Kötözött sonka nem kell nekem, még ha én kötözöm is...

Fülemüle
Rég nem kötözöl semmiféle sonkát, mert egymást kötöztük meg halálainkon, míg véltük szeretni és védeni egymást, ha még Te mindenütt ki is szolgáltattál minket...

Varázsló
Jóllaktam a sült kacsahúsból, a sült békacombból, a hattyúk fejeivel, mikor kiürítettem a skalpolás után ... az egész tetves boszorkányság a jobb és bal zsebemben, és merek élni vele...

Fülemüle
Lennénk tán összeaszott, víztelenített nejlonzsák agyon szakadozott, lennénk tán ma holt fekete kutya, holnap macska, azt követően letarolt virágos mező, mi kivirágzott temetett holt-halott fekete kutyáinkon, majd fák tőben elfűrészelt gondolatai, álmai, mert nekünk sose lehet...

Varázsló
Mindent lehet, csak merni kell...

Fülemüle
Hazudsz, neked lehet mindent, mert ez a szereped a provokáció: a provokációs szerep az ördögök minket zsákutcákba beterelő csalija! Elhiteted, hogy minden lehet, majd nem érted, miért kísér külföldön egész hadsereg, mint Kémet, mi oly messze álljon tőled mint a kurva spicli, a kurva kém mivel megrágalmaztak!

Varázsló
Vesztedre látsz sokat, Te Rohadék! Majd megtudod, milyenek a fiúk, ha veszítenek veled szemben, díszmadár, imádkozó sáska, Te szenny akaratom falán, Te örök ellenség a Te Poros Fészkedért, ki minden áldozatra kész, azt hiszed nem használom ki az áldozatos fajtádat és mégis izé-porrá törlek, Te Lelenc, az összes Téged védő álságos játékossal együtt, ki különbnek hiszed magad nálam, Te ájtatos rabnő, remegő-reszkető nyomorult veszteglők, akaratlan árulók, Téged egy szóra eladók kellenek Te neked míg engem elutasítasz folyton, Te Rohadék, ki vagy Te, mit képzelsz magadról tulajdonképpen?

Fülemüle
A világ túl régi, hogy megújuljon, és az Ember gyenge, fáradt és öreg!

Különb nem, de van, mit sose tesz meg: a különbet nem áldozza be sosem! Érted Te ezt? Bárhonnan jöjjön, bármely gondolat-szőttes alkossa, bármely elmélet foglya legyenek eszméi bármely ódivatú viharvertek, idejétmúlt és faragatlan semmirevalók, ha különb és igazsága vagyon el nem rabolod tőlem, még ha látom is, hogy évekig elárult engem...

Téged sem dobtalak oda, téged sem tagadtalak meg látván magam előtt egy fenséges termet büszke szabad, értelmes játékait, pedig sokaknak voltál szemükben szálka, mégis, érted is életem adtam volna, mint a másikért!...Érted Te ezt? -

Varázsló
Szerencsétlen nyomorult! Kinek kellett a Te tetves halálbűzös áldozatod!

Miként mertél Te (gúnnyal) szeretni engem, vagy míg haszonra lestél azt hazudni, hogy szeretsz engem!?

Fülemüle
Ki a rohadék és ki a szerencsétlen halálos beteg elrothadván poklain, azt most nem mondhatom meg...; van, mit ismételni fölösleges és értelmetlen!

Varázsló
Meg vagy félemlítve, és nem mersz pofázni, már igaz, meggondolod ezerszer, mit fecsegsz, hát megtanítottalak, Te Rohadék -

Fülemüle
Az erő, mit Te képviselsz, és ami mögötted áll rohaszt és mérgesít el gyönyörű világainkat; egy paranoiás fertő ez az örökség, mit a haszon és hatalom táplál tisztázatlan zsarnokságainkon, mert torz és csúsztatott a beszéd, ha az alvilág, mi nem látszik, de játszik és ellenkezőképp cselekszik, mint mi mártírjainkra és áldozatainkra emlékezni szívelünk, és lassan péppé darál minden kiválóságainkat az árulások és ocsmány kiegyezések "jól" belátó tettein és tettlegességein a láthatatlan gyilok korát éljük, és a sugárfertőzés lassan ürül ki tagjaink csontjaiból...; ki látja mindezt? Mireánk ki vigyáz?

Varázsló
Én nem vigyázok; én igába hajtok!

Fülemüle
Én, ha valami még lehetek egy védő árny leszek egy védő árnyék lemetszett tagjaink és csonk torzónk felett, hogy szabadon, ha csak egy kis résen át is, egy szűk szurdok katlanán át is, de lélegezni szabadon merjenek és megtanuljanak, kiket szeretek és szeretni fogok: ezért akarok élni, ha még valamiért...

Varázsló
Ellenállsz, Te Rohadék minden betörési szándéknak, kihúzod magad alólam, mint ki különbnek tartja magát?

Fülemüle
Egy Fekete Polip, mi Szívemen és nem ereszt és nem akar ereszteni, miután egeket imádó piros melleim kikanalazta, és azt hitte mint egy hullát szeméttelepre kivetett a keselyűknek, de nem, mert e Szív Soha Senkit nem árult el semmi körülmények között sem; és Ember maradt az embertelenségben, bár félt nagyon, dokumentált és mert, hisz látta mások szenvedéseit, és ez erőt adott; túl nagy volt szabadságvágya és szerelme pár ember iránt. Szíve nem, mert különb, de mert más volt, a Fénybe ment!

E Fény - Szív, ha véled, hát ellenséged, bár nem így határozza meg magát, de add fel betörő szándékod mechanizmusait, mert Kár értük, és kár rám uszított vérebeidért és kár a vádaskodó színjátékaidért is.... kár a kamerákért és poloskákért mindenért kár; fölöslegesek -

E Fekete Polip, mi szívemet fojtogatja karjaival, e Fekete Keselyű mi élő mellemből lakmározik, és mibe újabb befutó kis polipok rémhírei, konspiratív szellemű hazárdjátékok fojtogató atmoszférája és halálszíj-gépgyár és ostoros fénykori inkvizíció, - ma nem történelmi egyházaké -, ki maga háza táján sose söpör -

Varázsló
Olyanokért állsz ki, kik nincsenek, és kik odadobtak a halálnak egy szóra anélkül hogy lenyomoztak volna bármit is, ha a Király szólt, vagy intett, megcsinálnak ezek bármit; kikért kiállsz adtak el egy szóra semmiért egészen...

Fülemüle
Rút örökség -

Varázsló
Rohadék!


2. jelenet

Pitymallat
Rég eljegyeztem magam egy álommal, és nem eresztem!

Kis Herceg
Árnyéktalan-e álmod és szerelemben fogant-e?

Pitymallat
Nincs okod kételkedni bennem!

Kis Herceg
Mit jelent ez álom, mi szerelemben fogant és árnyéktalan?

Pitymallat
Kikért itt vagyok a boldogságot és a szabadságban megélt szeretetet a teljes akadálytalan kibontakozás lehetőségét lehetővé tenni!

Kis Herceg
Miért e Másokért élni vágyás mindenáron?

Pitymallat
Egy szívembe égetett álomért!

Kis Herceg
Honnan ez álom?

Pitymallat
Az emlékezet: sokak szenvedtek ártatlanul és szenvedtek el méltánytalan, embertelen bánásmódot és megaláztatást és soha nem jött el az enyhülés; a fájdalom életük szövétneke és nincs enyhülés és nincs kímélet csak egyre borzalmasabb lesz körülöttük egyre riasztóbb és rettenetesebb rettentőbb és rettegettebb a titkos métely és méreg, mert a gyilkos nem kevesebb, de több, mert a tettesek olcsón adtak és szolgáltattak ki mindent és mindenkit, hát megtartották őket a megnyomorítottak további kínzására!

Kis Herceg
Nem lehetett máshogy; nem engedték máshogy... a markukban tartás végett mit véltek övék!


3. jelenet

Virágos mező
Álmomban jártam virágok között...

Gésa
Lehet, hogy direkt operáltak fölöslegesen, mint egy mészárszéken, csak hogy kivonjanak a forgalomból, és tudatosan fertőztek el, mert barnának tűntél vörös szemeiknek!?

Virágos mező
Beleestél akkor a szurdokba; mily titokzatos e Szó! Nem szutykos, de rémisztő: SZURDOK. Keskeny ösvény meredek sziklák között. Pontosabban egy pocsolyába estél egy szurdokban.

Gésa
Forgó-keringéseimen, mikor elhagyta lelkem szelleme e parányira fosott világot, találkoztam egy-két megkínzott és mártír szenvedővel: kik voltak azok, máig csodálkozom!

Virágos mező
Gerinceik egyenesein lépcsőztél és bolygóik rendezett márványain sírtad ki magad, hogy megalkosd zseniális elméd!

Gésa
Más elméjére ne építsd se házad se várad, mert ártéri homok az mi nem lelked és szíved gerjedelme és szenvedélye!

Virágos mező
Rokon szerető lelkeink egymásba karolva csókokat lopnak édes álmainkból...

Gésa
A közös és nem a magányos; mi ma közösnek tűnik holnap az érdeke más és miután kedvtelve leszakít és kihasznál és ágyútöltelékként a tűzrohamban élvonalban bevet, miután haszontalanná válsz, de élve maradsz, rothadni nedves használatlan helyre elzár, és oda, rád se hederít!

Virágos mező
Szabadulnod kell harcos múltak látványaitól, hogy nyitottá válj az egészre elfogulatlan nyíltság új szemével!

Gésa
A csillagos ég és az ég kékje kollázsom része csak mi keret a realitás mindennapjaihoz: az angyalok itt is ott is amott is!

Virágos mező
Eltemettük halottaink és méltók vagyunk, ha kedvük telik látványunkban!

Gésa
Reményünk ez, hogy ha jó mulatság nem is volt mindig és férfimunka se, mit olykor a sors reánk mért, nem adtuk fel az Emberbe vetett reményünk, még ha fekete angyalok is suttogták füleinkbe szózataik az Ember ellen, míg voltunk a rágalmazott rothadt Paradicsom; mi voltunk az Ember: istenek eledele, angyalszárnyak suhintó érintésein!

Virágos mező
Kísértéseket, ha Ember kiállod, méltó vagy az istenek kegyeire!

Gésa
A gondviselés irgalma és kegyelme kísérje mindannyiunkat, különösen, kiket nagyon szerettünk!


4. jelenet

Sas madár
Eleget szenvedtél értük, Szentem?

Sirály
Maga csak időnként sikít, hogy lássam is és halljam?

Sas madár
Szenvedne csak az én sikolyaimtól is; inkább befelé táguló tölcsérek, hogy jobban halljalak.

Sirály
Maga a Rítus és az Ősiség, de kik használják: ellenségei, és nem veszi észre -

Sas madár
Ki miként játszik játszmáit és mit nem vesz észre a túlélés parancsa, higgyen szemeinek mi egy háromszög a kettő és az Egy!

Sirály
Köröztem körülötted, hogy ne maradj túl magányos, de lehetetlen magam feláldozni, ha célom egy álom!

Sas madár
Az álmok a körözésben összeérnek, és ha szelíd Te, én csak ragadozó lehetek: ez párosunk előfeltétele!

Sirály
Iszonytató nekem a Ragadozás, ha én Sirály álmai vagyok!

Sas madár
Az álmok időnként valóra is válnak..., ha a párok a hűségben egymásra találnak mások áldásától kísérve!

Sirály
A dalnoki rész, a dalnokverseny és a táncterem, az Apostolkirály az arcom, mi lehet ennek ragadozó mása?

Sas madár
Annak ragadozó mása....

Sirály
Sosem ismerhetem ki ragadozó másom...

Sas madár
Sosem, ne is próbáld...; de jobban érzed bárkinél és viseled, mint terhes igát, egy inget, mert párod nélkül mit se érsz, mit se lelsz, mert álmod hozzá köt, az álmod egy vele!

Sirály
A párom álma csak úgy válik valóra, ha számol velem és értelmem és érzelmem finom érzékenységével, és ha kritikusan is, de elfogadja szempontjaim, ahogy én is figyelembe veszem az ő szempontjait: párosodásnál az árulás örökre felold minden köteléket!

Sas madár
Ha nem is vérrel pecsételt, mert sosem bírnálak leölni, de utam járni kell és téged jól érteni, a kötés régi kötés, a szerződés öröknek tűnik, bár ha nem is vérrel pecsételt e szerződés egy Szentség mi számunkra egy Korona angyalaival és Sárkányaival, és Te mindig újra és újra Édes Sirály!

Sirály
Kötésünk, mi komoly és komolyságában megrémiszti azt, ki a szabadság vándora, kit mégis köt egy álom, mi Tiéd is!

Sas madár
Szabadságod álmod teljesültén a legteljesebb; meghiúsult álom az élet veresége csonkult nyomorúság: az álom megújulást kíván, de Te, mint Főnix mindig új és új arcaiddal éledsz, Édes Sirály!

Sirály
Kedves Sas madár! Légy Jó, ha tudsz, Drága Sas madár!

Sas madár
Igyekszem.....

Sirály
Akkor jó....



Táncoló hullámok, avagy hullámzó tánc


- Sehogy se jó, ha élni kell! Isten halott, Isten halála!

- A Ló büdös faszát!

- Miért szorít akkor mindig a cipő, ha élni kell!

- Találkozni...

- Tő alatt vágták el, hogy ne lehessen találkozások kegyelmei...

A tövet mérgezik a titok hatalmai, miről évszázados akták szólnak, hogy gyilkoljanak, ha kell, gyakorolják a hatalmat! A találkozásokat teszik lehetetlenné a falakkal körülkerített városokban, a felosztott terep védelmében lesz elrothadt, kicsinyes víg-vég, hatalmi bűz, a tiszta levegő áldásai helyett.

- Annyit suttogták, hogy kösz, mi nem akarunk szabadok lenni...

- Nem is nekik immár...

- Sehogy se jó; mindig szorít a cipő...

- Levetettem az énem, a szerető nőt, mert éreztem, hogy amit kínálnak érte, számomra és számára zsákutca..., de hogy nélkülük kelljen menetelni egy embertelen poloskahad örökség rejtelmein a szeretteimtől elválasztva, mert lehetetlenné vált a találkozás, mert a segítők olyan jók voltak és naivak és hűek, és annyira nem értettek és nem tudtak semmit....

- ...túlontúl mindent tudtak, nemhogy nem tudott a tűz körüli csapat a Medence-szívén...

- ...a megvett, fizetett katonák, kik lelke bebetonozva a tőke-központjaikba, hol a lé és a szajré, és irgalmatlanok saját kialakított térfeleiken, de kitöréseik megszállások a cselekvő, szabad élet lehetőségein, mert előre megszállt a múlttal együtt jelen és jövő...

- ...ostoba, ki úgy akar cselekedni, hogy látja, bárhova lépne, mozdulna, rácsapódik a csapda, ráborul a koporsó fedele..., mert sokaknak csak csapdák földje a kék bolygó, és aknamező!

- ...ezért voltál hulla merev több mint másfél évtizedig?

- Szerinted szórakozásból? Én, ki mindennél jobban szerettem az életet, és ahol csak kis remény maradt, barátokat kerestem..., de a férj megdug, hogy egyedül hord ki a gyermeket, a feleséggel levágat...

- Székekért folyik a pozícióharc, és minden eszköz megengedett, mert a cél szentesíti az eszközt, ha Isten halála, él a Gonosz..., de többet ésszel, mint erővel!

- ...értük kértem, e kifosztott, kizsigerelt, agyonkínzott nemzetért mindig, de csak kiraboltak, agyonhasználtak, visszaéltek velem, és hétszer kínoztak halálra, mégis mindahányszor kiegyenesedtem és felkeltem újra..., magamért nem lett volna erőm, de értük tettem! Nem kérték; másoknak nincs ereje és lehetősége kérni! Tán ezt teszi emberfölötti embernek lenni, mi ha nem célja az embernek, ember alattivá sodor a sors...: talán ezért mondják a muzulmánok, hogy kinek nincs istenhite, az állat!? Az istenhit, még nem Istenlátás és Istenben levés, de valaminek a vágya, a valami utáni sóvárgás, mi túlmutat rajtunk. Az én meghaladása az istenek harcain... Ha így állunk, és így akarunk élni, akkor tudatosítsuk magunk, hogy isten istennek nem barátja, ember embernek farkasa, szemét kivájja a holló, a halál lidércei, és pokoli kín vár az emberiségre, mireánk, mint az állat kínjai értelemmel; és, de lesz elit mindig, ki kivájja szemünk, hogy tanítson, miután megetette velünk a moslékot olcsón, mert spórolni kell az ember élelmezésén, egészségén, hogy a haladás bajnokai élhessenek, a tudományos vívmányok alkalmazása új pénzt hozzon, hogy kik kaptak, még bőven kapjanak...

- Egyenlő elosztásért sopánkodsz?

- Dehogy!

- Angyalokért, kik uralma alatt tisztelet övezi az Embert; szemben az ördögök uralmában...

- Ez csak a nyelvjáték, hogy Isten, Gonosz és angyal és ördög. Ez a földünk elektromágneses polaritása az etika normafogalmaira vetítve a dialektikus materializmus!

- Egy lelki beteg mellé jöttem haza, kit elárultak mindig, mert azt hitte mindenki jó és mindenki szép, és nem ártott tudatosan sosem! Egy csupa szív lényhez, ki gyöngéden szeret, ki tudott mégis kemény lenni, mert tartása volt..., de folyton rátelepedtek és gyámságban tartották, pedig különb volt mindannyiuknál, és hogy ez sose ki ne derülhessen, sugárkezelésben részesítették, értsd, titkon sugarazták, égették a szellemét, és pszichedelikus kába, kábult állapotot idéztek elő nála, de önmagát tisztította belülről meg újra és újra, mert tudta, mi folyik, és mibe csöppent bele, mert szerette ez immár ötszáz éve sanyarú sorsú népet... A zsoldosoknak persze, hogy nem kell szeretet, persze, hogy sose tudnak semmit, és mindig mindent rosszul értenek, mert nem akarják megérteni, amit nem lehet és nem szabad megérteniük, mert akkor parancsszegés és az életükkel játszanak!

Így hazudják a holt-halott beteg embert császári széknek, mert ők a császári szék! Nem bírtam elfelejteni azt az élő halottat, mert tudtam, hogy nélküle Én nem mehetek tovább, de közben elrabolták és legyilkolták a szerelmemet, és ellehetetlenítették, és végveszélybe sodorták a barátomat, pedig csak adni akartam és kinyitni a koporsót, de ők e koporsóban rendezték be az életüket, szervezték meg a kapcsolatrendszerüket, mi védi őket és hasznot hoz, és féltek minden "idegentől" és ismeretlentől, de túlontúl is tudták, hogy mit akarnak, kik ők, hogy én ki vagyok, és ki nem vagyok, azért gondolták, hogy velem mindent meg lehet csinálni, mert sose mer majd senki "egy rohadt, kurva kémmel barátkozni, és nem mozdulhat sehova a tudtuk nélkül: munkát, fizetést pedig nem kap, de ingyen hobbijának élhet, úgyse kell majd senkinek, arról tesznek! Dolgozni dolgozhat, fizetni nem fizetnek!"

- Csak ez az "ők" van?

- Nem! Az igazi, valós erő az úton, hol nincs tábor és nincs nyáj-meleg, de katona-hideg se...; ezen a másik oldalon, ahol az úton egyedül vagy, és nincs senki, de talán, ha tisztán, bölcsen és okosan járod, mindig van tovább!

- Mi neked az út, a cél, az én tökéletesítése? Hol rejlik a tudás az útról, és milyen a természete?

- Valahol a mindenkori téridő ürességében, mi a földi közösségben alakul hozott anyagból...; a létezés egésze nyomja ránk bélyegét a lét szűk cipőiben a semmi határmezsgyéin a táncos hullámokon, mik álmodnak valami mást, valami újat és sajátost börtönükben, - a magát -, a ketrecek lakóinak is..., hogy valami szépet álmodhassanak ők is, adhassanak varázslatost a borzalomban, mi a létezés részévé válik majd aztán..., de ami az apának a szabadsága, a fiúra koporsóként borul! A bilincse lesz, mitől nehezen szabadul. A baj csak ott van, hogy hatalmi hálózat épül mindig az apák szabadságaira, mit aztán, ha megkérdőjelezni mersz, halál fia vagy! ... És addig váj beléd fekete csápjaival, míg már semmi sem marad belőled; és addig kalapál, fúr-farag, csiszol, míg már semmi nem marad belőled.

- Ezért nem jó soha a terror unalmasan és sematikusan, forgatókönyv szerinti gyilkos, rettegésre és félelemre építő irgalmatlan pedagógiája, egy szűk uralmi elitet végsőkig megtámogatva, szemben az új életek akaratával és érzéseivel, meglátásaival...

- Mi a jó pedagógia?

- Nem telepszik, nem manipulál, nem pártoskodik, nem hatalmaskodik, hanem tudást, információkat, bölcsességet bőségesen, élvezhetően és jó módszerrel közvetít, követelésben nem megtör, de személyre mér, nem él vissza hatalmával, nem élvezkedik azon, hogy nem ad semmit, és halál, holt unalmas, de sakkban tart, terrorizál, és a diáknak mégis csinálni kell... Ez a valódi pedagógia ellentéte!

Ha egyik fél sem fél, és nem fagyasztott se kakas, se csirke,
de nem megy semmire senki, hol mindenki félti a tollazatát,
mert a lényegest, ki kapja meg, ki a beavatott, mind gonosz,
és nincs, ki általvigye egy se a szerelmet?

(Dance me to the end of love szám eksztatikus ördögi őrjöngéssé fajul, miközben a szám megállított szüneteiben egy nem isteni, tehát nem gyámkodó, nem metodikus, nem uralmi, de lágy, szerető, kedves hang szólongat: "a határtalan szerelem örök, míg áll a világ, nincs vége, kérdés, Te oda tartozol?, vagy máshová? A Szerelem erősebb a Halálnál!)

- Az istenek nagy száma a régi mitológiákban, és nem csak a Szerelem Istennője kínoz halálra, ember, mindenkit...

- Hol vagyunk ma? A vallások, mitológiák, beavatás, mágikus tanok és a művészetek globális egyvelegében, szövegek és dallamok, képek között és hullámok táncos közegében az energia a szellemi anyagban, ez anyag semmisülésein..., míg a tudományok a végtelenségig elágaznak az élet, a tudás fáján az ürességben, míg a lélek szelleme az akarat erején egyesít mindent, mi kell, míg a fény felé tart a túlélésért folytatott harcban...

- A fényben rejlik a megváltásod? Az út a boldogság?

- A nyelv, a metafora, ha börtönünk, hát végképp az...

- Lehet szabadságunk?

- Ha távolságot tartunk, de tudomást veszünk mindenről, míg jelen vagyunk a magunk lénye, ha van, nem nem-lét, de a nem-létről folyton álmodunk, mi más bizonyosan, ha van egyáltalán, mit nem-létnek gondolunk; ha már valami van, mint illúzióink a létről és nem-létről! Álmodnak minket, választanak a "nagyok", és töltögetnek, dugaszolnak, mint egy kis kacsát, libát, fácánt? Is. Mi is kellettünk hozzá: rájuk szegezett tekintetünk álmai! Tőlük is e távolságban és távolságtartásban rejlik szabadságunk, hisz a valódi szabadok, a csillagok csak szabadot választanak! Se semmit nem veszünk túl komolyan; őket sem: se nyelvet, se magunkat, se egymást, se a hagyományt, de tisztelettel merünk gondolkozni, írni, beszélni a mindenkori hatalom ideologikusságától függetlenül. Ha ezt elvéti az emberiség, megsemmisül hamarabb, mint bárki is gondolná...

Míg sodródsz gyökértelen, nagy itt a veszély,
míg légzőgyökereid a föld fölött, bár testben itt vagy,
más hatalmának kiszolgáltatottan, - mi uralom odadob a semmiben -,
de érzed a légzőgyökerek jelzésein, mit szabad, és mit nem,
bár lehet, hogy borzalmas itt, hisz szétszakít a határtalan kín, a határtalan gyötrelem:
a választottaidért folytatott harcod, mi önmagadért és szíved álmaiért, mit nem lehet,
mely nem egy azonos út a földön tán sosem senkivel..., mégis érzi ösztönösen
az értelem, ha kába, kábult, kósza is, mit lehet és mit nem...
...és ha ösztönös, még lehet szabad cselekedet, ha érez, tud is,
míg a tudatos cselekedet lehet egy szánalmas rab boldogtalanságában az
utolsó szalmaszál, mibe belekapaszkodik, mert az élet tán mint a szerelem vak,
és nincs célja, ha van is, milliószor maga az élet, mi céljába beletördeltetik,
de él, és míg lélegzik, újjászüli az életet, és ha kell
az életért a mocsárból is a saját hajánál foga kihúzza magát,
ha helyén ész, erő és szabad áramlás a táncos hullámok hátán maga az Élet az Úr!



Televény


Angyal
A legrosszabb, ha titkon dúl-fúlsz, és nem beszélsz; ha szerelmet érzel és mégis odadobsz sértődésből a halálnak; mi benned a bosszú sötét köreit kicifrázza, mert minél messzebb, annál beljebb és önmagadba a szerelem már nem érződik, mire Te úgyis képtelen -, de bosszúd öngerjesztő haramia lesz önnön szívedben -

Odajön egyszer Chicagóban egy idegen, - ma már tudom, kém volt, és kérdezi, él-e valaki a szívemben -, mondom: három férfit őrzök a szívemben -

Mit egy kémnek mondasz, jó legyen csak spicli, köpőcsésze, egér, - és ma már minden kis utcán tíz-húsz ilyen, tengernyi számuk, és nincs homlokukra írva, ők azok -, már nem marad titok, de egy egész rothadás-bomló végtelen, mit okoz, ha nem figyelsz és óvatlan beszélsz!

Róka
Figyelmeztettél, hogy ellenem van, majd azt mondtad, hogy szereted!

Angyal
Miért nem szóltál gyanúdról, és mindent megmagyarázok. Féltettem határtalan az ellenséges közegben, bár nem ismertem, és lehet, hogy ártott sokaknak, de jaj, milyen a világ: ártatlanok tömegeit mészárolja pár "kiválasztottért": és hullák tömege, mit látunk, kiknek szemünk már nem csukódhat... -

Róka
Dolgozik valakinek, dolga ártani sokaknak...

Angyal
Rég megírtam, hogy csak Isten szigetén vagyok egy szónok, de nem hallgatok isteni parancsra: mert ki éri fel Istent; a szívben kell jól eligazodni tudni, de Istent is van ki Nagy Pusztítónak is képzeli -

Én a megtartó vagyok, de nem félelemből; és van, kit soha nem támogathatok!

Róka
Ki megjátssza szépen, hogy támogat: rózsaszín felhőket varázsol köréd, majd levág, mikor kiismeri lelked természetét és benne BARÁTAID és más lélekre számított: egy terrort és gyarmatosítást és embertömegek kiszipolyozóját gyártaná belőled; de rájön ez valami más lélek és odadob lassú kínzásban a halálnak; levág, mint új született bárányt, ki sokat látott!

Angyal
Annyira szerettelek és féltettelek benneteket, de járnom kellett az utam, mi nem egy cseléd útja a cselédekért: de nektek egy rabszolga baszó gép kellett és tudni többet nem tudtatok, de követelőztetek a Mindent a teljes szív és lelket: azt adta, kinek nem volt mása a teljes szív és lélek szerelmét, de nemet kellett mondania arra miben nem hitt, hogy átjátsszák hazáját holmi új megszálló hatalomnak önként-talán, mert nem látnak más kiutat, tán mert nincs más lehetőség itt egy szakadékos veremben -!

Mégis kinek itt szíve minden szenvedélye és szenvedelme, odaadhatja-e önként annak, ki lassú kínhalálra ítélte valami álszent haramia ki csak egy tömeggyilkos; odaadhatja-e minden harc nélkül anélkül, hogy csak szót szólna értük, kikért felelős, kiket szeret, kikért lejött e porfészek, de csodálatos bolygóra szerelemből valakikért: kiket sújt az átok egy álnok legalattomosabb világban: ki felnevel, de ha más lélekre számított levág mintha Isten kérte volna: NEM! 5. parancs ne ölj! És a lassú kínzása a szent léleknek milliárdnyi ölés!

Róka
Miben hittél, az Atya Úristen Kezében, ki rég halott!?

Angyal
Halott, kinek halott; él szíveinkben, kinek adatott! Nem egy külső intézményrendszerben! Szíveinkben...

Igen; ha hármat szeretsz, mert meglátod bennük a kiválóságot... nem adhatod egyiket se: ez olyan, mint anya se adja egy gyermekét se önként a hóhérnak, még ha e gyermekek különböző hóhérokat szolgálnának is; egy anya se adja oda önként őket egymás véres hóhérai kezére, hogy lemészárolják egymást a szeme előtt: míg halálra váltan nézi, mi történik és nem tudja megakadályozni a tragédiát, mert a csomópontra a mélybe, a pokol mélyére nem lát, mert csak ott lenne esélye megakadályozni a tragédiát: csak békítő szerepe lehetne a felek között: de szava nem számít!

Róka
Beleláttak a szívembe és ott kínoztak halálra, hogy kit szerettem se segíthettem neki, mert elválasztottak tőle ármánnyal és koncepciós rágalomhadjárattal... -

Fejjel ne menj a falnak! Széllel szembe ne pisálj! Tiszteld a fennálló megszálló Rendet, és abban helyezkedj, mit ott megtehetsz, az jutott neked: másokért miért fáj a fejed? Más nyűgét miért veszed nyakadba?

Angyal
Néhányunkban Zrínyi küzd még halálig és Zrínyi Ilona, és minél többet látunk abból, mit tettek velünk és dobnak oda újra és újra a kínhalálnak, hogy nekik parányi lencsével több legyen, annál erősebb harcainkon a szívünk, de megtanultuk: többet ésszel, mint erővel!!!

Róka
A mindennél aljasabb titokvilágnak nem számítanak a hulla hegyek!

Korán kiszagolja ki-ki és mi lehet belőle és még csírájában tönkretesz, mielőtt felemelhetnéd fejed! A zsarolható és kezelhető családjaival, kik régóta övéik egy örökösödési láncban elfojtja BAKANCSA léptein korán a parazsat, hogy élet ne lehessen a periférián csak halál és a zsarnok élete; a szíveink tüzére egész tűzoltó-hadsereget vezényel ki a semmiért, megijedvén három, avagy négy luftballontól, a világ egész titokhadseregét reánk küldi az egész titokhad-rendőrséget, mintha a nemzetközi bűnözés szálai nálunk, a mi kezeinkbe futnának össze! -

Angyal
Ki viszi át a szerelmet a túlsó partra, és mekkora annak magánya?!

Róka
Lombos erdők áttetsző leples Nimfája; Tengerek Habjai szülötte; a Poklokat megfékező Rettenthetetlen Igazság és Szépség tudója; tudósok és művészek Szerelme; Angyalok Királynéja egy szent Korona birtokosa, védj meg minket a gonosztól immár -

Angyal
Szerelem tüze ég fiatal szívében...

Róka
Angyalom, Galambom megittuk az árát, jössz Te hozzám vagy se?!

Angyal
Egy isteni menyegző, ha lesz és lehet, a jó akarat és tiszta vizű források csermelyein és zöld dús lombú fák amint törnek a tündöklő ragyogó kék égnek, az Istenek Templomai Dombján az Emberért és egy imádott Nemzetért, hol áruló, ki lenni mer... -



Vége lesz-e már?

S. Beckettnek


Szereplők:

Tárogató
Tubica


Tubica
Három napja nem ettem, de magyar vagyok, ki nem adja fel, kihúzza magát, megpödri a nem lévő bajuszát, és Attilára gondol...

Tárogató
A remény hal meg utoljára, de én sohasem... az élő hangomat, ha a halál eltemetve összes gyárával...

Tubica
Téged hallgatnak, Rád szegezik tekintetük, hát bíznak benned!

Tárogató
A bizalom a legfontosabb...

Tubica
Elejtettelek, mielőtt elfelejtettelek volna; nem voltál elég jó hozzám, de folyton rajtam csüggeszted szemed, pedig minden rég elveszett a ráncos seggű paradicsom leginkább...

Tárogató
Folyton a darabjaiddal jössz!

Tubica
Próbálom őket összeillesztgetni...

Tárogató
Ha magyar vagy lehetetlen...

Tubica
Képzelj el egy asztalnál tereferélni csendőrőrmestert, rendőrt, titkosszolgálati tisztet, Horthystát, Bethlent, Rákóczit és Mikest és egy Esterházyt... Felettébb kacagtató felüdülés... Én csak ismerem; ez ismeret olyan, mintha egy pszichiáter felnyúl két ujjal, - mondjuk a CIA megbízásából -, Merylin Monroe hüvelyébe és végbelébe - egyik ujj és másik ujj, egyszerre egyként így lépegetünk az üdvösség felé vezető lajtorján..., mert az egyik ujjon arzén, a másikon cián káli...

Tárogató
...és a Nő túléli...

Tubica
...akkor elbeszélgetek a jelen lévő G. Úrral, hogy valami ziccer csusszant be, és a galamb tojt a levesünkbe nem remélt és várt fordulatokra késztetvén minket, mert a cián káli rossz üzlet ugyan, de meg kell próbálkozni ismét...

Tárogató
...a baj csak ott van, hogy a Nő egész testén Piros Pöttyös, és nincs talpalatnyi hely a méreg bevitelére újonnan: 1. látható és nem látható nyoma maradt a cián kálinak, hisz a vér- és vizeletvizsgálat a mérget kimutatta; 2. a Piros Pöttyök a méreg hatékonyságát semlegesítik, azaz ellenállnak; 3. félő, hogy újbóli sikertelenség esetén, ha netalán zöld pöttyök jelennének meg, de a Nő újra ellenáll, és életben marad, gyanúba keveredhetünk...

Tubica
Az élet él, és élni akar, fellobban a szerelem lángja a szemedben...

Tárogató
Drága Tubicám!

Tubica
(énekel) ...Ott, ahol zúg a négy folyó, ott ahol élni jó; túl a Hargitán...

Tárogató
..mély, bőgőmasina hang, ha három napja már csak a mamára gondolok, hogy ettelek volna meg idejekorán, hogy annyira vagy, hogy levegőt se kapok, ha nyomulsz...

Tubica
...fogd vissza hát magad, zárd el jól a vízcsapot, hogy ne folyjon feleslegesen, fordulj egyet-kettőt, hogy elkopjon végre az anyád, hogy ne maradjon belőle csak a tyúkszaros Létra, - lajtorja-!

Tárogató
A vén csoroszlya, hogy elhappolta tőlem az összes Szerelmet! Egy kiállhatatlan Vénség vének nélkül...

Tubica
... maga a kibírhatatlan: szószátyár-tudálékos és nincs önkritikája és ráadásul ostoba, mint a Vakablak...

Tárogató
... jó, hogy rímelsz, Tubica, gyere Végszóra mindig, ha intek, és ne parázz, és ne dideregj; elég, ha mi félünk veled és érted...; tudálékos és ostoba, ha lennél... itt vagyok én feltétlenül csakis neked, és nincs visszaút, csak fojtogató Anyád, a Halál..., ki szül téged ismét és újra, ha úgy Isten igazából hasból okádja rád a szóözönt ordítván, hogy lilára fagysz, elkékülsz, zöld váladékosra vált a tested, mint egy zöld páfrányos és zöld mohás mező és dísztér erdei pajzsikával...

Tubica
...vakablak, ki tán vakegér, ki ha nem lát, nem gondol se mélyen, se sekélyen csak úgy Isten igazából okádja a méregerős szóözönt, mint a méreg, ha mint a méreg a szóözön... arzén a segge lyukába, cián káli a hüvelyébe...

Tárogató
...a ráncos seggűnek...

Tubica
...fogd vissza magad...

Tárogató
(énekel) ...a mély, bús vén folyó, túl a Hargitán és a Szerelmen, de a nevéhez ragaszkodik, ki felnevelte a neve, anyja helyett az árvalányhajat az apa nélkülit, és a Testvéreket, hogy vitte volna az örvényes Duna, a természet, de akkor úgy vette ki kezéből a lehetőségeit mint más egy kést végig húzván a hüvelyk és a mutató ujj között -

Tubica
...bezártak 18 évre, hehehe, de csak nem akarsz megdögleni, és megérteni végre, hogy az a dolgod: megdögleni - légy bár piros, avagy zöld, avagy kék, akár barna foltos is lehetsz, de megdögleni végre a dolgod: hullafoltossá avanzsálódni!

Tárogató
...főleg, ha magyar, és mint Attila, hun-magyar ivadék...

Tubica
...elég; ne fárassz...; így is e nyelvben élek és halok, itt és nem másutt, de csak megdögölni volna jó végleg, jó hosszan el-, avagy kinyújtózni egy egyenes deszkán, lásd gerinc, azt se hagyják nyugodtan és fájdalom mentesen, hogy az ember megdögöljön...

Tárogató
...majd hagyják, ha megkaptak mindent, mit akartak, majd hagyják... mindennek eljön az ideje, mindent idejében... óraállás!

Tubica
A zsír folyik le rólam, nem az óraállás, és nem az áldás!...

Tárogató
Téged is tönkretettelek, már csak azzal, aki vagyok, hogy késznek bizonyultál párszor megpergetve lenni...

Tubica
Az anyád ráncos pofáját és seggét, ha még fojtogatni merészel, és nem hagy élni és szeretni végre azt, ki kísér, és megérdemel..

Tárogató
...világnak világa, virágnak virága keserűen..., vasszegekkel veretül, húzd el beled a ráncos seggű, jó illatú anyád picsájába te kurva, tetves kibaszott ÉLET, az élet él és élni akar a zöld hályogos, zöld verejtékező és zöld váladékos kiterített hulla is a vég játszmáin, a vég víg napjaimon így összeillesztett mozaikok Attilával, de ha Ady-ti, és ha futsz, de kint mínusz 24, mégis megizzadsz egy börtönnyi pár négyzetméteren, de már nem lőnek és nem gumibotoznak...

Tubica
...a hang úgy is elér, elég lesz lövedéknek -

Tárogató
...hátra ülj, fedezékbe, akkor talán épp terád irányítják a pisztolyt, ott a hátsó sorba megbúvó Nyuszifülre, mert hall, de nem lát..., csak iszik, a lényeg alkoholost...

Tubica
...gyöngyház-mozaikok... csak összeáll a magyar siratóénekek dallamfoszlányaira az Alleluja tört kézzel, deréktól lefelé bénán és kifulladva egy nagy Szem -

Tárogató
...fel nagy örömre...

Tubica
...ha már engedett kijönni, itt ne hagyjon haldokolni..., halál, ugyan, ha jő a vén folyó, mi zúg, és ott élni jó, ott fürödsz kedvedre, hol élni jó...

Tárogató
...dünnyögj csak döglődés helyett, mikor már meg kell volna dögöljél!

Tubica
...sajnálom, Tárogató, nem ereszt e bús és mély retesz, e vén és mély folyó, hol fürödni volna jó 1001. éjszakán, ha eljött már a Szent Király és Koronája csakis rajtam, hiába bármennyi pártos viszály, ha el nem bukik a Kiválasztottak Népe, és a Koronája én vagyok, ha hun és magyar, és Attila népe!

Tárogató
...mély és bús dallamom, bár eltakarodnál a szemeimből végre..., hogy nem takarodol, ha takarodó, és húzd el jó illatú húgi végre -

Tubica
...nem ereszt e mély és fenséges hullámzása a vén folyónak e hősies utolsó játszma, hogy próbál a jég hátán megélni, míg karistol agyon, hogy csak fájdalmunk és kínjaink és lassan elcsordogáló vér és szétpattant szíveinken kiömlő vérünk a fehér köveken, de mi itt lennénk...

Tárogató
...eredj már..., itt vagyunk, de ha nem tetszik a Grófi szérűn, el lehet takarodni... Vörös Gróf, ki lila egészen, ha kell barna, ha kell sárga, de lehet kényszer-halott is, ha a nemzet érdeke ezt kívánja se báró se gróf se se se, Emese méhéből nagy vizek áramlása...

Tubica
...ne hízelegj!

Tárogató
Dunát lehet vele rekeszteni -

Tubica
El innen ( kis szünetet tart) vén folyó! (kis szünet) Germán vagyok, nem holmi úthenger, kézigránát, avagy Porsche - Szerelem - Száguldás, hát nem érted, Lángolás, hogy húzd el végre innen a Kárpát-medencéből azt az áruló, elmérgezett, kibaszott beleidet, de Te maradj itt! Vorsicht!

Tárogató
Nahát, Tubicám, olyan vagy mint Kunszentmártonban a vérvörös napfelkelte és naplemente egyszerre..., de fennen nagyon ne járj, mert le találnál esni ismét, és jaj mi lesz akkor mivélünk, ha magunkra maradunk...

Tubica
...építgetünk, és szerzünk fekete ujjat, mert a tégla helyett az ujjunkat ütöttük, és házasodunk, mert jó, ha van fedél a fejünk felett, Te hontalan, ondótlan kecskeduda, heremalaszt...

Tárogató
...téged Tubicám, bizonyos nem marasztalnálak, bár tehetném...

Tubica
...malaszt, halaszt, teve és haraszt, és el ne hagyj, ha teraszon édesdeden a horgász tereferél és csicsereg a csalogány és süvít némán, ha saskeselyű a halál, hogy ne lássák, ha mint a buldózer közlekedik a zsákutcákba ki és be és ki és be csakis a zsákutcákba és a többi és én üvöltök, hogy megint, mert mindegyik csak egy zsákutca és kecskeduda és tárogató víg vég napjaink a sík mezőn, ha éppen nem tár, tárol, azaz nyit, de bezár, de nem ám a bolt, de New Yorkban a telihold a felhőkarcolók között, ha telis-tele virág...

Tárogató
...az ám a bál, ha a telihold bezár, és maradsz, mert nincs menekvés a föld és a telihold, mert felköltöznél a Marsra, csak ne kéne a mi bűzünket szagolni?!

Tubica
...érzem, Tárogató, a Marson is érzem a bűzöd, de kiheverem a Vegán, avagy a Tejúton...

Tárogató
...azok az édes, szép napok, mikor e zátonyos dudákat fejem a zöld pázsiton, és áramlik a Tej minden lyikból, a mellbimbókból...

Tubica
...Ophelia teje...

Tárogató
... egy vízi hulla virágosan feldíszítve, ha elfolyik teje a sivatagi lázon, örökkön él...

Tubica
Jó Hamlet, ezt az éj-színt, dobd le már! (Szünet itt van.)

Tárogató
...erigyj! Mikor vonulok én feketébe, ha gyászos a szívem mélye és sekélye, mosolygok csak akkor elsárgult levél a vonulás helyett...; minden esendőknek!

Tubica
...míg Te mosolyogsz, fekete-fehéret felöltöm én, az apáca, egy felöltőt, és didergek és didergek, míg lassú kínok közt gyötrődvén elhalok..., és lesz éji szín és fekete vonulás...

Tárogató
Ébredj Ember, mély álmodból, megszabadulsz rabságodból, kinek drága, szűz méhébe, alászállt az Örök Ige!

Tubica
Te Barom, méh nélküli, a Fekete Méh imigyen Emese álma a mély, zúgó, Vén Folyó a Fekete folyam...

Tárogató
...ott ne hagyj, hogy az ár elvigyen, és az árhullám megsemmisítsen!

Tubica
...nem mondhatom azt mindenkinek, hogy soha, de tényleg mindenkinek mondom, hogy lehetetlen, hogy soha...

Tárogató
...a babakocsink egy tarajos hullámzó elillanás...

Tubica
...dehogy, egy petesejten egy spermasejt a mi babakocsink...

Tárogató
...a nem létező faszom ott van a nem létező pinádban...

Tubica
...mondottam Ember, a határtalan szerelem...., és, hogy értsd, feltétlen a bűzös, tört talpú, kérges és sportos elegáns bőrcipődben temetlek el, hogy aztán gyorsan utánad halhassak: a mi babakocsink, a mi temetőnk...

Tárogató
...várjunk azzal még egy kicsinykét, még nem vagyunk elég hullabűzösek és hullafoltosak...; mondottam Ember...., jó a mája..., ízes és zamatos...



Virgin


Szereplők:

Arszlán
Disznó
Hattyú
Hattyúné
Karvaly
Lara
Malacka


Malacka
A sok kurva férfi, kinek csak a fasza van, és azt lóbálja; mit számít neki ház család otthon és gyerek: meglát egy tüneményt és addig üldözi míg vagy le nem teríti e jelenséges futótüzet, hogy úgy megbassza, hogy szétáll szeme szája és haja égnek, hogy elégedetten azt mondhassa rá: Te kurva, vagy kihasználja a "szeretett" nőül választott párját az ítéletnapig is szolgává alázza minden nap, úgy érzi jól magát, míg a gyűlölködő pár kötözött sonkaként hullik a pokolba a nevezett utolsó napon -

Disznó
Miről beszélsz, Malacka?

Malacka
Rólad és a kurváidról! Arról az egy örök kurvádról!

Disznó
Nem tehet róla, hogy belekeveredett a nagy szarba, és mindenki e pokolban tőle akart, tőle várt valamit, mert a szíve és lelke szelleme határtalan szenvedély és izzó katlan!

Malacka
Mindenki a maga élete kovácsa! Én, ha nő vagyok, és a női mivoltomat becsülöm annyira, hogy nem megyek egyik ágy gyásza első másodpercében a másik ágy második másodperc gyönyörébe és fúrom meg egyik házat a másik után, mint holmi Búvár Kund a császár hajóit: - nos a házak nyugalmas elméi békéjét!

Disznó
Nem tehet róla, hogy szerelmes és szenvedélyes típus, és vonzzák az agyonsebesített katonák, mint holmi markotányos-nőt és rátekeredik a kígyó, mert nem lenne mit ennie jó falat, ha e Nő nem lenne: e Nő lángjaiban, ha égnek is, pár pillanatra boldogok az ördögök...

Malacka
Ez a Nő azt híreszteli magáról minden utcasarkon, hogy az Istené, míg az utolsó útszéli kurva életét éli: ördögökkel kefél a vörös kurtizán, kinyalatja a seggét, kitartatja magát jóravaló családokat hírbe hozva, és azt prédikálja, hogy tekints a napba és ne hagyd lemenni! Sőt, hogy az élet szerelmét és szabadságát add nekem, de ezt a hatalom legnagyobb ördögeitől kívánja megszerezni!

Disznó
Kiről beszélsz, Malacka?

Malacka
Rólad, természetesen....

Disznó
És Te mit keresel a világ legnagyobb vörös ördöge mellett jó római katolikus anyaként?

Malacka
A családom békéjét és jóravaló megbecsült jó hírét, ami rég oda e Nő közelsége óta... az alvilág szíve virágai: az állam szerelme fekete virágai; nem vigyáz magára, összeáll mindenkivel; majd 15 év múlva meglepődik, hogy kinek az ágyába is sodródott másfél évtizeddel ezelőtt! Nagyszerű... Nem kéne kicsit körültekintőbben eljárnia, mondd? Legalább valamit kiszednie a jégverem, vagy forró kazán férfiból mielőtt elolvad vagy megég és utána telekiabálja a légteret, hogy "SEGÍTSÉG", és álljon haptákba mindenki, mert őt üldözi az alvilág, az angol, az orosz, az amerikai ... hírszerzés... ó, és ezt a tisztes családi körbe belekeverni!

Disznó
Te árulkodtál az ellenségeimnek?

Malacka
Ha védtelen fiam és leányom nyakának szegeződik a kés, mi éles és vágni kész azonnal, ha nem beszélek, és nem dolgozom kicsit ellened is?! Te hedonista majom!

Disznó
Ezt még a világ legjobb szolgájától se tűröm el, ki lassan fél százada a szolgám!

Malacka
A sors válasza majd mit kell még eltűrnöd tőlem!

Disznó
Fenyegetsz?

Malacka
Te mióta próbálsz sarokba szorítani engem, rám zárni az ajtót zsarnoki rendedre, és mióta nem adsz már semmit, csak nyavalygásaidat? Kibaszott veled az élet kiválóan, jobban, mint mással?! Ugyan. Velem tán nem, hogy hozzád mentem, pedig sose szerettelek, és végig kínlódhattam veled az életet?!

Disznó
Kvittek vagyunk; én sem szerettelek sosem, de becsültem szolgálataidat, másra sose kellettél, és nem lettél volna jó; még egy lyuk tett olykor kiváló szolgálatot: feszültség-levezetésre; uralomra feletted és rajtad, hogy érem el az ágyban is, hogy ne élvezz, és mégis szolgálj engem, mert arra sem volt erőd, hogy kicsikard belőlem, hogy élvezhess!

Malacka
Gengszter...

Disznó
Az éjszaka vándora... tudtad, mikor elvettelek; azt is, hogy nekem nincs szükségem utódra: neked volt, hát felelősséged is több volt az ügyben...

Malacka
...azért a melegedő jólesett?

Disznó
...egy fokkal jobb volt, mint egy fizetett kupleráj minden másnapon...

Karvaly és Hattyú jön

Karvaly
Ez ostoba hülye liba, hogy semmiből nem tanul; hányszor figyelmeztettem, hogy takarodjon a portáljaimról! Itt hímzett, ott almát hámozott, amott diót tört és mogyorót, ott mazsolázott, amott tevén egy egész rakományt szállított a sivatagon, másutt egy teherautóval évekig leállította a biztonságos közlekedést, hiába vonták be újra és újra a jogosítványát; beszerezte másutt; mindenkinek megjött rá a gusztusa, hogy hétszer hét halált halljon mellette, éhen vesszen egy árokban hullája mellett a keselyűknek odavetve, avagy miután fellármázza segítségért a világot, de neki aztán nem lehet segíteni, mert finnyás, és éppen mindig máshonnan kell a segítség, mint ahonnan jön, akkor jól belekapaszkodik még élő áldozataiba, és magával rántja mind a mély szakadékba!

Hattyú
A szerelmemről beszélsz?

Karvaly
Ki másról, Te szerencsétlen; neked is az kellett, ki tilos holmi, ki tiltva és senkinek joga rá nincs, mert vérdíj a fején, madárnál szabadabb a császár és a birodalom ellensége, de a Te jóakaratú mazochizmusod a világ cédája legszerencsétlenebbikéért harcolsz, kivívva haragom és az istenek haragját, az egész világét, és magadra vonván a világ és az istenek büntetését!

Hattyú
Mindenem az a Nő! Halálomban csak a hatványos hatványaira emelkedik iránta szerelmem...

Karvaly
Szerencsétlen nyomorultak: maga érző szív; nem érzi perzselő mérgem haragját évek óta, mit sokak érdekében teszek és e Nő ellen...

Hattyú
Őt és engem hagyjanak békén! Nem miattam; a legőszintébben mondom a maguk jól felfogott érdekében...

Karvaly
Igenis...; hülyének néz engem? Fejem tegyem nyaktiló alá?

Hattyú
Figyelmeztettem...

Karvaly
Intettem lángpermetemmel nem egyszer már! Nem ért a bőrperzselésből?

Hattyú
Szememben a bandája minden mérgével és áldásával! Régóta.

Karvaly
Csak nem egy Kurva rohadék kibaszott NŐ miatt fordul ellenem?!

Hattyú
Soha. Figyelmeztettem: engem és azt a NŐT hagyja békén!

Karvaly
Lehetetlen. A Nő - madárnál szabadabb; ért engem? Ki szállást mer adni neki, halál fia az! Legfelső parancs!

Karvaly el

Hattyú
Hiába mondtam e NŐNEK, hogy óvatosan mocorogjon, mert közénk állnak mindenünnen... nem vette észre, hogy nem válaszolok...? Mindenki, mint egy kötözött fogolyra tekint mindkettőnkre! Kijátszanak úton-útfélen, sarokba szorítanak; ő észre se veszi: folytatja világra szóló levelezéseit, pedig mindenhol megkínozzák haverjait és engem! Mindent elkövetnek, hogy őt tönkretegyék és engem kinyírjanak: senki nincs már biztonságban, kire e NŐ ráveti tekintetét...; retteg tőle a hatalom, mert szemében egymásnak ütődnek az ólomkatonák, és senki sem érzi immár biztonságban magát, ki világ, mert e NŐ a maga játékszabályai szerint helyezgeti éterében, mint befőttes üvegeit a polcaikra, és akkor veszi le őket onnan, mikor bennük kedve telik...

Rémséges helyzetünk a SZERELEM, ki kötetlen és szabad!

Hattyú el

Hattyúné és Lara jőnek

Hattyúné
Ócska és csacska ribanc, takarodjon a férjem közeléből!

Lara
Miről beszél, kérem?

Hattyúné
Azt hiszi, nem tudja a fél világ, hogy férjem maga körül szaglászik és ön ólálkodik és legyeskedik körüle...

Lara
Tisztelt Hölgyem, csak, mint a mágnes a vasat vonz engem tisztelt férje bűvköre óriási, de sosem érintettük egymást, csak a lég neszei csókolóztak habjainkon, híven Férjura Hattyú mivoltához! Delejes vonzereje varázsának, ki tudott volna életében és halálában ellenállni! Én nem tudok, de érinteni se; ott száradjon le kezeim karcsú bájai és a töke agyafúrt kalandjai mókái ott száradjanak ki a világ összes homoksivatagán...; megvan nekem a magamhoz való eszem, Hölgyem, és nem kezdek ki folyton-folyvást nős férfiakkal, kikkel az Ember leánya semmire se megy.... Tisztes Férje Urától mérföldek hona választ el, míg bókolunk egymásnak időnként a Csendes-óceánnyi világok világa partvonalain: Hódolattal!

Hattyúné
Maga Gőgös Csitri, mit képzelt; odaadom csak úgy a férjem, a gyerekeim apját egy jött-ment szélütött regimentnyi Nőnek?! Azért gürcöltem, robotoltam mellette évtizedeken át a cselédjeként a tengernyi gyerek és kalandjaik, hogy maga jön és spuri a férjem volt és nincs! No oszt egye meg magukat a Puskás világverő vala valag, de nem most, míg én itt és maga köddé válhat azonnal, ha mondom, és a mérföldes lövő láb a nyolcszögű tereikkel együtt az isten fáját a maguk kreatív óvatlan hét szentségüknek: Alászolgája; ne lássam magát itt többé!

Lara
Kérem alássan, sosem érintett a férje, és hullámainkon édes negédes csókjai óvatlan, ha voltak is, de ártalmatlan szerelmes hangulatok az éteri éden harmóniáikon!

Hattyúné
Maga BOSZORKÁNY! Mindenkit megbabonáz bűvös erejével és miután kiszipolyozza, maga előtt belelöki a szakadékba, és utána meggondolja magát, mégse veti le!

Lara
Félre értette a helyzetet!

Hattyúné
Sajnos nagyon jól láttam a helyzet komikusan tragikus voltát! Egy kurva kibaszott kémkedéssel vádolt NŐT választott a férjem, megmenteni; de nem látta vak szerelme mit én előre: végzetét!

Lara
Férje azt kapta mit én; évekig kísértük egymást a szellem rokon szerelmében; kérem, higgye el, szívesen vele lennék halálában, de én életre ítéltettem; ő is életre ítélt a szerelmével, hogy lehessek és legyek, mert ő engem választott, és mindennél jobban szeretett, és nekem ő volt a beteljesülés!

Hattyúné
Hallgasson! Nem bírom hallgatni tovább!

Lara
Mi sokáig abban éltünk holmi villámhárítóként a bőrünk perzselése és az idegeink izzása, elégetése egy tüzes vasabroncs nemcsak fejünkön, de testünkön végig, mint egy lángoló páncél, így kísértük egymást szemeink őrzésében hosszú évekig titkos üldöztetésben, amit maga hallani sem bír!

Hattyúné
Hallgasson...! Őrült és megszállott, mint a férjem... Fejükbe vették, hogy tehetnek valamit egy elvéreztetett, agyonkínzott nemzetért a maguk áldozata árán... és nem jutnak másra, csak mindenkit veszélybe hoznak maguk körül, hogy nem kisebb lesz a gyilok és a félelem, hanem nagyobb...

Lara
Asszonyom, kérem, férje és én reméljük mai napig az ellenkezőjét titkos szellem szerelmünkben!

Hattyúné
Takarodjon!
(Hattyúné el)

Arszlán jő

Arszlán
Szépséges a fizimiskája, Kisasszony, és hullámzó hajtengerében fürdőzhetnékem támadt örökre...

Lara
Sós vizemben szomjan fog halni...

Arszlán
Kis Kegyeddel cipeltetem majd az édesnél édesebb forrásvizet Pannónia kútjairól!

Lara
Én fáradok el időnap előtt akkor, és hajam összegabalyodik a sok cipekedéstől!

Arszlán
Korsói gyógyvizei, mit fején enged át, enyhítik majd lábaim zsibbadó merevségét, és ír lesz feledésre gyöngyöző hahotázó kacaja, míg körbeveszi szerelmem...

Lara
Nem átall hízelegni nekem, ki jobban ismerem, mint a tenyeremet!

Arszlán
Kedvelni vagy merni; ezt itt a kérdés!

Lara
Sötét szobában megveszni és elandalogni édes szózatoktól?

Arszlán
Megkötöz végleg, avagy felold örökre?

Lara
Arszlán végig teszi, amit a nő mond.
Katona letérdel! Katona feláll! Katona előre hajol! Katona felegyenesedik! Katona átölel! Katona megcsókol! Hosszú és szenvedélyes csók, miközben hajlítgatja Lara testét, mint holmi katona egy rózsaszín párducot!

Arszlán
Hol a papucsom?

Lara
Hol a margarétás pizsamám?

Arszlán
mutogat, mint aki megkukult valami pantomimet

Lara
mutogat, mint aki megkukult valami pantomimet

Arszlán hozza Lara Margarétás pizsamáját és Lara Arszlán papucsát! Képzeletünk rózsaszín ködeiben!

A színen Hattyú és Hattyúné porontyaikkal kart karöltve örömükben átszaladnak

Hattyú
Menyegzőre készülődünk! Szívem, nem tehettem mást; mély hűtötték az apját, ki reám hagyta, hogy felneveljen: titkos megbízás volt: életre szóló becsületi, lovagi ügy!

A színen Malacka és Disznó porontyaikkal karöltve örömükben átszaladnak

Disznó
Megszabadultunk mázsás terheinktől: egy mély hűtött telivér lovag, egy apa és egy szélütött leány... ki látott még egy ilyen komédiát!

Hattyú egyedül

Hattyú
Szerelmem teherautója évekig feltartóztatta a forgalmat, míg a szerelmünk telivér paripa vágtatott árkon-bokron át és egy szárnyas fehér ló a magas égbe ágaskodása felemésztett mindannyiunkat lángjai, mert szerelme a határtalan a szíve szerelme és szelleme melódiái áthatottak, mint gömbvillám falakon, házakon, Bábel-tornyán és acélépületeken, a világ tőzsdéin és szemeink testén, hogy életre keltse mibennünk, mi rég halott volt a SZERELMET!



Zsibvásár


Szereplők:

Alél
Lilla
Kátrány


Kar
Ha mégis betörő:

1. igyon epres vodkát
2. egyen gránátalmát
3. kapcsoljon le és zárjon el jól mindent, mielőtt elhagyja a terepet!

Alél
Mily jó dolguk van kendteknek, hogy így viccelődnek!

Kátrány
Azt mondták nekem, maga nem a szerelmem, de egy rohadék szajha kém, az angol király ágyasa...

Alél
...maga azóta hallgat az angol király parancsnoka tanácsára... mekkora egy sületlen és szélütött marha maga! Szolgálni, ha valakit, a szent magyar nyelvet; de nem ám a ritmushoz a szavakat rendelni, hanem áramlani-áradni mint áradás a vízözön előtt, érti, mikor a csapot kinyitják, és maga egyedül nem tud elállni, csak, ha belelőnek, de maga késlekedett lőni, mert azért egészen mégse hitte ezt az angol tragikomédiát, de szemét becsukta és hallgatott: "biztos, ami biztos, a legjobb, ha homokba dugja a fejét, mert ott a kaktusz és a forró homok az egyedüli miből nincs hiány!

Kátrány
Ne sértegesse a Birodalmat, még édes szerelmünk emléke tudatának és árnyéka biztonságának szeleiben sem, főleg ha szelelés helyett mintha szellentésnek és szentelésnek neveznők..., és kisietett a friss tavaszi de hűvös éjszakába, mert a szerelem lángjain csak egy FŐNIX ÉGHET EL, és egy hattyú, kinek fehér tollazatát lassan de biztos kínzások között tépdesik tollanként egyesül, de mégse legyen az ellenség szajhája..., bár sok FEKETE KANDÚR ne miákolt volna oly hangosan és érthetően, míg a csalogány sehol nem dalolhatott, ha határtalan szerelem bolhájától oly megijedék, hogy elefánttá növekedett szerelmében az árva magyar elátkozott hon iránti szerelmeiben, ha azok kis és nagyobb gyalogos termetek, olykor lovas lovagok helyettes tisztek, egyenest kapitányok iránt is támada szívében különbséget nem tévő, - ő nem téve -, mert a hűség a haza iránt nem tesz különbséget a jól felszerelt kapitány dioptriás szemüvegei és a papírtalpú gyalogosok között a méteres hóval borított Kárpátok lejtőin és szakadékaiba belé..

Alél
Nevessen a maga jó táltos paripája hátsóján, de ne rajtam-kiáltott. Még hogy rögtön a halál árnyékos virágai! - ... Össze lett vagyon tévesztve az ő határtalan szerelem lelke leheletei összegabalyodott lelkei rész töredékei töredékes fragmentumaival a szilánkosan bélelt szerzeti gúnyák alatt az nagy vész nagy szomorúságaikban az ő szerelemlelke holmi kopaszra nyírt szerzetek szerzetesei az ő tűzviharos szenvedélyes imádataival... nos, Isten se részrehajló és tekintélyválogató!...

Lilla
...az nagy lisztes, ha feltámada, lesz ott oly egyesült Európa a sorozás sor sorai nélkül holmi soros gyárosok és bankár proletárok az nagy hajcihője nélkül, mert a lisztes hullás a zsákokban levágott fejein mégis tiszta tükör, és nem valami torz önmegadás valami birodalmi dekadens álomnak: "jönnek a törökök!" Magyarok mégis itt leledzenek tatár kun török Habsburg és Haydn Mozart és Beethoven után is!

Alél
Rosszul keveri kedves a kártyát, és hidegen issza a tejes kávét...; elrontja maga is a mókát, a nótát, ha nem tartja a száját, és sokat vedli azt az epres vodkát!

Lilla
Kedves, a Népek Táncai úgy aránylanak a 3000 Ft egy kiló dióbélhez, mint a maga szerelme az én szerelmemhez..., hát magát választottam, úgy legyen inkább az én fejem a zsák mélyén, feleség és család ide vagy oda mégis hangozzon egy Nő a Nagy Nő után legyen még ifjabb és fiatalabb, ha már ez úgy megvénhedett rühes és kehes LÓ no méhecske ne darazsakat és ne szúnyogokat, és míg szelíden és gyöngéden el ne aludjon, hogy kiimádkozzák a sáskajárást a szája gyöngy aranyai közül, hanem ragaszkodjék a gyöngy fehér aranyaihoz a sáskajárással szemben.

Alél
Miket beszél, drága barátném: "Békét, nem békát, Palesztinának kívántam én..., és a béka ha már HERCEG mitévő lehetek mint megcsókolni kegyelmét, ha a dunai CSÓK KÉT SZERELMES NYÁLADZÁSÁN patakjai csak csörgedeznek, duzzadnak, fergeteges iramú és lendületű zuhatagos folyásuk!

Lilla
Folyton álmodozik kend ahelyett, hogy kitenné lábszárát a hideg éjszakai télbe...; álmodozik egy meleg, gázzal fűtött kályhánál 34 négyzetméteren!

Kátrány
Az egyik felfelé, a másik balra, a harmadik jobbra se, csak a fergeteges pénzzel tömött zsebeibe a korrupt angyalait, hová ilyen sietősen kedves anyámasszony?

Alél
Hová ilyen sietősen kidobni egy sárga taxiból egy megejtett NŐT?

Lilla
EZEK A MAI FIATALOK!

Kátrány
KUSS!

Alél
Elvesztette az egyetlent, ki igazán törődött vele...

Lilla
Fél évig se bírta ki vele... a nyavalyás eljátszotta, hogy mennyire szenved, majd tényleg szenvedett piszkosul, mert keresztbe tettek neki meg a volt a szerelmének az ellenség nem nyilai, de gonosz mérges nyelvű kufárai és kereskedői!

Alél
Szóra se érdemes kedvesem: ha nem a SZERELEM mozgat napot és minden csillagot, hát a banki alapkamat és a tőzsderészvény hozománya...

Lilla
p. m. és a. m.: délután és délelőtt! A Kálvária így kezdődött Chicagóban a nagyra nőtt Torony árnyékában, a tőzsdén!

Alél
Mélyre elásott élő emlékei, ha holtak is, helyettük inkább az epres vodkát választom és minden mást a kék ég alatt és zöld fű között, hiszen ha egy kicsi ér, nagyobb a világ tengelyénél az a VERSE nem ám egy bankigazgató és havi fizetései, ha a Duna vize nem hogy büdös, de mocskos, de mi köze a múlthoz, mi egy POKOL, egy betoncella a folyó medre alatti földbe elásva, hol egyedül a tevén rótta az irkát és a forró sivatagi por látogatta gyűlöletében és nem szerelmében -

Lilla
A határtalan szerelem látogatta meg akkor!

Kátrány
Nincs itt karakter csak a billentyűzeten...

Lilla
Hol jársz mindig, ahol a madár se jár? Egyem a begyed beleid, míg a halál birodalmain jár mindig az eszed, de a csalogány, a NAP nem szíveli sötét szemed villanásait, mint szikrázó fegyverét immár a NAP megelégelte okoskodásaid és filozófiád, mi a gyilkolás és halál birodalmai, de én, ki a közel és mindig érintőlegesen a halálhoz és birodalmadhoz e nemzet védelmezőjeként állok itt, és nem tehet mást az őskövület évezredei felszólít: "Cézár, nyílj ki és meg, és fogadd a halál ellenében csókjaim áldásos éltető élet virágait a sárgaság helyett a hullámos gesztenyebarna hajkötegem a sok nemes fehérkével a Zöldfikár nevű lován!

Alél
Hagyja had hadd el had azt a szerencsétlen szerelmest kiélt és halt magáért, hát nem látja kiszolgáltatott ebadta helyzetét a gyaurok között és a házi és nemzeti kötelezettségek és a sok barát közt ki mind ellenség: ez itt a magyarok lakta Kárpát-medence, kit oly nagyon imádnak az szerelmetes csókok szülöttei hisz csak a szerelmesek maradnak életben, hát, Szerelmem..., nosza fel arra a Zöldfikár hátára az ebadták ellen -



Margaréta



Jelenetek egy szerelemről


Szereplők:


Férfi


1. jelenet

Férfi 1
Ki vagy?


Ki mindennél jobban szereti a magyarságot...

Férfi 1
Miért?


Csak...

Férfi 1
Oka kell legyen, hogy miért szereted, hisz egymást ölik le régóta.


Egy szorító deszkaprésben élnek régóta ellenségek között, kik rejtett, titkos hadi módszereikkel elevenébe vágnak a nyílt magyarnak!

Férfi 2
Mazochista; miért vágyol e deszkaprésből inni és enni, ha mehettél volna már innen ezerszer a napsugár minden irányába. Gyanús lettél, hogy kémkedsz ránk, ki itt is és ott is vagy, de sehol se vagy igazán és mindig visszahajolsz...


Ki mindennél jobban szereti a magyarságot: egy álom csupán, de sorsa mégis e nőnek. Egy megkínzott és elsivatagosított, kietlen magány. Mindenkiért, bár vannak kedvencei...

Férfi 1
Ki neked e két Férfi?


Nem e kettő, de az a kettő, kiket jobban szerettem a z életemnél.

Férfi 1
Nem hálálták meg, de beléd vájták fekete csápjaik, és sorsuk keresztjeit rád pakolták, majd mikor bajba kerültél elenyésztek, mint szürke szamár a ködben, és Te másoktól kellett, az idegenektől segítséget kérned.


Ember embernek, ha nem farkasa, nincs idegenség!

Férfi 1
Utópia.


Szeretetnek nem kell sem ok, sem hála, csak élteti a szívet, amíg....


2. jelenet


Szeretlek.

Férfi
Nem kellesz, nem érted? Az ostor hatása, mit időnként megcsillantok bőrödön, hogy tudd végre a helyed, az ostor az oka, hogy nem érted, hogy nem kellesz?


Kellek másnak, azért fogok kelleni neked is, mert töredék vagy, ha nem is parányi...

Férfi
Lidércálom, ki sziszeg megkötözötten egy több ezer éves múmia, ki harcol, és nem érti, hogy értelmetlen harca, mert nem kell!


Nem találom szerelmemet. (elkeseredetten üvölt, majd visszafogott)

Meghaltam a szerelmi mágia forrása, és látom a halálmágia riogató fejeit és ijesztgetéseit frusztrált erős szabadoknak. Nem találom szerelmemet! A vagyok, mi összeáll sokszínű mozaikként az élet akarása!

Férfi
Élet akarása, Te a halálbáb! Egy megnyomorított, elhasznált és elhanyagolt agyonkötözött riadalom, ki senkinek se kellett soha, mindenkinek csak útban volt, mert a férfi fele nem akarta, hogy legyen! Egy ellenőrzött övezetekbe bezárt Őzike! Ki nem találhat a megfigyelt területről!


Nem találom szerelmemet. (üvölt)

Férfi
Riasztó egy féreg lehetne, egy kullancs, de inkább pióca, egy halálmadár!


Tekeredik körém valóságod egy kígyó gyöngyszemei, ki szörnyetegként tart meg lehelet szálain egy pókháló lidérceként, hogy aztán ellenőrizvén újra és újra magának levadásszon -

Férfi
Egy Szörnyeteg Szereleme, ki sose vallhatja be szerelmét szeme huzalain tévelygő legyeknek -


Kínzó-, halálgépezet, mi felfalt, és halálra mart, hogy kínzol, Te eszeveszett, átkozott, téveteg állat, egy Bestia!

Férfi
Homokba, ha évekig eldugtad fejed, míg köréd bástyás falakat húztam fel, hogy labirintusos ócska szerelmem foglya, és céljaim elszánt, mégis öntudatlan megvalósítója légy!...


Szörnyeteg kebelén hervadoztam egy virágos mező lassan elalélok a lassú kínzás elcsendesülő és elhaló erőin... lényegem megerősödik elme és szív a kikristályosodás gyöngyleckéin már elfeledtem az ostorok bizsergő és viszkető bőr fekélyes eredőit!

Férfi
Váratlan módszereim ellenkező hatása aggaszt; a kísérletem kudarcba fulladhat, ha szabadul végül e Nő -


Így kell hozzá beszéljél; már szabad ő!


3. jelenet

Férfi
Szeretlek, de már el nem érhetlek...; tragikus, hogy elbátortalanít ez a felismerés!


Nem vigyáztál, nem óvtál, nem féltettél, nem dédelgettél, nem babusgattál...

Férfi
Nem vagy Te gyerek...!


De... is! Nem a szerelmed, de gyűlöleted és haragod, egy frusztrált tehetetlenség a gyűlölet játéka marasztalt a kötél végén, mit rángatott és ráncigált idegzeteink! Elég volt! Még mikor szerettelek, már elvágtam a köteled, hogy szabaduljunk egymás nyomasztó terheitől...

Férfi
Hiába..., utánad iramlik sértett vágyam, és kiváglak tövestül, és ha már eldőltél felégetlek, és megfürösztöm arcom lángtengeredben...


Egy lángtenger legyen a lányom - mondta, és csak azé lehessen, ki méltó reá -

Férfi
Ha lángjaidban nem halnál végleg el, testem lángjaiból fonnám meg ostorom, és a lángok mint csókolózó bíborvörös, égnek szálló hullámzásunk felégetné az ég alja pirosait mind, ha Te kellesz, és kitérnél útjaimból, mégis előlem!


Főnix, kiáltott az apja, mikor megszületett: több tízezer évig él, és emléknyomaikban dalol!


4. jelenet

Férfi
Elhasznált, kilyuggatott, elrongyolódott, szétfoszlott és szétcincált, elrojtosodott idegzete mágnesezhető, terhelhető, mégse hajlítható; hal, de nem áramlik, mégis terjedő hullámzás!


Hullámzása a Tejút csillagai felé egy napsugárzás bűvkörében a jóság sugárzása eljutni mindenekig, kik szükséget és hiányt szenvednek!

Férfi
Fogd a kezem, Te Kurva, nekem van szükségem, érted, nekem kellesz egyedül; fogod a kezem, mert ha én eleresztem hálóba repítem pillangóid...


Erős a szívem, ki ne találd gyengeségeim, mik hálóba csalhatják pillangóimat!

Férfi
Gyenge a szíved, Te sírdogáló gyenge szívű! Ott kaplak el én, szíved rejtekén, Te szíved gyengéi vagy semmi más!


Szívem mi ékkő nem sírkő, bár temettem sokszor és sokat és áramos áramoltat a halál sokakat, de mindenki úgy kísér, mintha élne és nem kísértet -

Férfi
Te szerencsétlen platonikus manna Anna alma, mit regélsz már megint szép jó igaz oltári szerelmekről, elméd kivetülő lázálmain, vágyakozásaid semmijén, mi ez a handabanda az elmék absztrakt kivetülő alakzatain, vágyakozásaink didergésein csak a csalódás forró lázálmai tekeregnek forró kín láz gyökérzetekbe a földbe kapaszkodások gyökérzetei -


Míg lángmező vagyok, és melletted fekszem, ki lángtenger, és kibírom, és a közelséged akarom, vágyom, és mulatok és megtartom magam és téged, és nincs onnan el, és nincs elvágyódás és nincs kimenekülés, mert együtt vagyunk -

Férfi
Ellöklek időnként messzire magamtól, és mégis közelebb pottyansz vissza rám, és magamhoz láncollak akaratlan és már késő elszakítanom magam , mert belehalnánk mindketten árva madarak...


Ide láncol le valami itt tart meg, ide köt akaratlan egy forró láz leláncolt Prométheuszt, mi két nyomorult, megnyomorított elhanyagoltat, de nem Rab és nem Szárnyaszegett, de az Idő Reményei! -


5. jelenet


Megijedtem a gondolatára is, hogy tán csak Te maradnál nekem, egy roskatag, lagymatag, vén FASZ, kit szeretek, kinek feje búbja kopaszságától és nem tudományától egyre inkább rózsaszín foltos...; mi a kopaszság, és nincs gyógyír, és nincs halni fiatalodás megújulni az ártatlanság mindent feledésén! Hol vagyok, ha látom három szemed, mi már tisztán lát, mi eddig karistolva volt az üvegszemcséktől, és a barna szempár vizenyőssé válik, nem ködösen elérhetetlen de párás-hártyás érinthetetlen rejtőzködés, és nem találom szerelmemet, pedig mellettem fekszik egy riadt mámorban tobzódunk egy lángtenger kellős közepén, és félek nem vagy már, ki mellettem eltünedezel egy megsemmisült mellett, kinek szeme elfehéredik és elhomályosul a tekinteted, ki nem vagy, bár meg akarlak tartani, ködbe mégse veszünk reménytelen kilátástalanságunk sírni mégse tudnál, ki rémülten néz rám, és sose hiteget, de távol tart úgy félt lényegemet önnön magunk a Magyar Nyelv rétegesen hullámzó szerelmei elhasználják és felélik életünk, mi már rég nem idegen a szerelem mindent elringat mibennünk a helyére ringat és elsimít és elringat beléje rétegesen, mi idegen lenne azt is, hogy nincs idegen, de tartózkodás és nincs kérelem és nincs tartózkodó kérelem és nincs várakozás tartózkodó kérelemmel!

Férfi
Egy jelenlét, mi már tán nem rémüldözik, nem fél és nem szorong, és érzékek nélkül is egy érzés mi közel dereng felderül egy álom mi lényege - de hová tűnnek maszkjaink energiái a világ és istenek eltünedeznek forrásaimon az Életfa gyökérzetén - MAGYAR VOLTÁL AZÉRT IS! - és lángol ágyunk a mostoha való, és ölelsz a lángok között, de Te hűvös vagy, és szívdobogásod rejtett egyenletes mély dobogás a feszített, domború mellkas mögött egy talány élete rejtőzködik, egy mellkasban elrejtett álom, mi nem beszél, de tart szorosan, és lábaink egymásba kulcsolódnak, karjaink két farönk - fatörzsek szerelme - egymásba zuhanunk -


Felgyulladok, de Te mégis a hűvösben egy mellkas meredélye mögötti rejtett rejtőzködésem a Te nyugodt és egyenletes mély szívdobogásod egyenletes ritmusain a bizonyosság...

Férfi
...akarlak, mint aratásaim aranykalászos búzamezőit, mit elrejt a hosszú nyár éneklő madarainkat...


6. jelenet

Férfi
Te, Lidérc...


Dehogy; egy felhasított mellkas, melyből vérzuhatag ömlik!

Férfi
Beforrt végre?


Ömlik belőle a vérzuhatag! Újra és újra felhasítja egy tekintet, egy Szó a perspektivikus Idő újrarendezettségén eliszkol a téboly, mert az Idő embertelen és ugyanaz mindig!

Férfi
Szerelem ejti a legnagyobb sebet, mely nem gyógyul sosem, és fájdalma örök, mert sosem múlik didergő hiánya a lehetetlen üdvösség feloldódni és megsemmisülni rejtőzködvén karjaiban.


Nem dobott ki, de nem is marasztalt, bár nem volt vége..., de volt félelemre ok, mert hiányzott az elmerülő megsemmisülés; a másik törzse mellett árnyéktalan nem vágyni sehová az intimitás teljességén maszkjaink a felszínek fodrozódásainak tovahömpölygéséből nem vágyni sehová és visszakötöződni a pókháló sűrűsödő egymás teste érhálózatának szakadékos meredélyein kutatva és egybe zuhanó érhálózat vérátömlesztésein: Szerelem Istennője a Szerelem Álmainak foglya és a Szerelem Menekülője a Szerelem vonzásában a szerelem múlásától félő és menekülő és attól nem szabaduló, abban semmisülő felégő Lélek Szelleme egy Álom -

Férfi
Beteljesületlen: a félelmeink kísértetei riogatásain!


Egyensúlyoz, hogy megmaradjon egy vérrel áztatott földön agyonkaszabolt elhullt hullákkal -


7. jelenet


Szörnyeteg, ki megtart engem láthatatlan finom huzalain töredelmes búbánataimat!

Férfi
Szörnyeteg, Te, ki el nem ereszt, bár nem én kellek, csak képzelt funkcióm egy gépezetben.


Hazudsz.

Férfi
Mindenem Te vagy, de nem lehet egyenesen, mert görbülni kell, hogy lehess! Felém görbülsz csak, és tőlem vársz megoldást, bírd ki hát, ha görbülni miattad engem más felé látsz!


Erősödő hatalmi jelen rétegei elmélyülnek lelkeink rétegein, és rétegződik egy újabb rabság hazugságainkon, míg körtáncom a szentjeinkkel áldás, és kerülöm az átkozott időt -


8. jelenet

Férfi
Mindenki bemutatkozott; mindenhová van itt kötés bizonyára: bekötés kötődés egy hang foszlányai tudatni, mi folyik itt, de érdekeik különböződése nyomán kioltja egyik a másikát és mindegyik determinált egy semmi nullái felé, mi, ha tán rózsa, de miként lesz kenyér, mi semmibe vész minden próbálkozás, az ízlés különböző eltérő érdekein. Árnyalódik azonban az észlelés, mert máshogy nem lehet bírni az önfenntartás réme kis lidérceivel, mert a hatalom nem igazságot észlel, hanem arcára formálja a valóságot: ez a hatalom; a hatalmi vágy és a sértettség, a megbántottság érzelmi emlékezete, a düh és pusztító akarat, a frusztrált fekete vágy körkörös útjai a bekötöttség pórázain reménytelenül a szabadulásra, és e pokol továbbadása az utódoknak: ebbe nem lehet szeretőnek beleegyezvén belemenni: e pokol továbbadásába a beteljesületlennek keserű ízei nyomán. Mégis, van mindig, kinek ezt kell továbbvinnie, mert az élet ez, mit továbbadnia az élet parancsa; és mit Te szeretsz, az az örökkévalóság isteni arca, az elme ideái, álmai, a szenvedések és kínok, az agyonsebzett test párlatain megszülető képzelet viharai a különböző perspektívákon, mit rendezgetsz fejed árnyalatain, mikor a Másik, - kiderül, nem vágyaink eszköze és mi nem vagyunk amaz parazitái; míg a másik kidől és elhal fekete energiáinkon, ha eszköznek tekinti őt titkos-rejtett gyűlöletünk, és lenézzük, úgy kínozzuk, megalázzuk, míg mindent kipréselünk belőle, nem tudván és nem akarván adni semmit -


Mindig adni akartam, azért adok folyton és folyvást, de jégvirágos ablakot jégmezőre kitekintve ne rakj be hálószobámba, mert megfagyok, tehát fagyhalál áldozata leszek, ki én voltam és te voltál összefagyunk egy jégtömbbe! Alkotó nem választhat, mert lényeg szerint a szabadság áramlatai a szeretetben, de tiszteli a Másik érzelmeit, és szerelmeibe belehalhat, egy életre kap sebet, ha mély érzéseit a semmibe vevő felületességbe, a visszaélés és a meg nem értés kaleidoszkópjaiba rántják: a szeretettek hiányán az éjszaka ösvényein elválasztván tőlük, de sose szűnvén meg arcuk titkos imádatát, mint isteni ábrázatot szemlélni, mert a szerelem és emléke, mi Embert az istenekhez köti.

Férfi
Kifejeztem magam, Te őrizted mindig magad egy soha el nem érkező ideális állapotra, míg eljárt feletted és minden fölött az Idő!


Én is kifejeztem magam, de nem hallatszott hangom mégsem a riadoztató és riogató csatazaj hangzavaraiban, - ki kinek a kémje, ki kinek kémkedik, a hangos csatazaj, mi mindenre rátelepül, fenntartani hatalmi viszonyokon egyesek hatalmát a katonai táborok pszichotikus, galaktikus nagyságúra felfújt félelmeit és történeteinek lidérces rémeit, mert van, ki nem számított és kik sosem számítanak, azok rettegése, félelmei és halálai, és hiába mondta, nem értették meg, nem vették komolyan, és leintették, hogy uralják azt a folyamatot, mi íze lehetett volna, a kitörő szabadságot, de szabadság és szerelem nélkül csak egy mozgó halálgépezet, mi csikorog olajozatlanul az élet -

Férfi
Köztesek pozícióiban a sehol sem és mindenütt nem realizálható a semmi képzelt egységei csak elfolyik a semmiben, a gyökereid pedig egy nagy Életfa mély gyökérzete a magányosságban, és úgy vagyunk jelen e tört szem a szőttes csomói, mit megfejtesz szerelmeidben -


Szerelemeim, ha egymásnak ugornak -

Szerelmeim, kiket nem engedtek hozzám, kiket mindig elválasztottak tőlem a hatalom hűbéresei, - kik engem szennyeztek be kémkedési vádperekkel, hogy ki se lássak rám bocsátott ködfelhőikből-, például a farizeus írástudók, kiknek hatalom és pénz az istene és az erény az álorcája, mely mögött a halálgyár fogaskerekeit forgatják, és elindítják időben ellenünk a sugárkezelés szövegkönyvének fejezetei forgatásait -

Férfi
Ha viszket a bőröd, ne kapard, mert úgy rosszabb lesz! És ne merj sírni többé, ha hajtengered sátora, mi véd, immár sokakat védelmez és tieidet is, mert előbújik legvégül az Ördögi Ész, ki az, kik azok, kik nem hagynak élni mást, még mindent maguknak akarnak és tartanak fenn, de tisztán és békén köztünk az isteni irodalom művészetét akarjuk!


A hatalom, mi körülvesz, legyen a szeretet hatalma, hol a minőség és kiválóság dönt és a vélemények sokszínű szabad forgatagát ne gátolhassa kártékony, középkorinál rosszabb inkvizíció egyesek hatalmát fenntartani hivatott!

Férfi
Lángok közt teszlek újra és újra magamévá, hogy a félelem remegő lidércei a hatalmak kiszolgáltatottsága szakadékai útvesztőin elégjenek mibennünk átadván helyét a szerelmi mámorosság bizsergető, egymás szféráit megszentelő beteljesülő vágymozgások szabad áradásának.


Szívem nem Kő, mivel dobálózom; szívem élő dobogás, szabad szeretet fenegyerekei, és gyilkos gyűlölet pusztító viharai után valakik határtalan szerelme vágyakozása jár át és bizserget, mert valaki, míg kinyiffantani akart és élve elásni a lassú kínhalálnak vetett oda, szerettem határtalan hol ezt, hol azt, mit az élet hozott és hozzám odavetett, és e Nyelv, miért mindent feláldoztam árad el tagjaimon a beteljesült vágyakozás áramlatai édességén, mert szerettelek....

Férfi
Szeretlek határtalan, Te Édes Mostoha -


A halálos egy Fasz, mi köztünk a sebeinkbe szórt méreg, mire a hatalom és halál települ, míg éget a nyílt sebeinkbe szórt só, és míg nem méltat szóra sem az erény álorcája mögött az embertelen méltánytalanság, a hatalom, addig a csönd szabadító határtalan szerelme áld meg, és áramosító bizsergésein csókokat lehelnek a habok a Magyar Géniusz szerelmein, míg sújtanak fatörzseinkre a favágók, föld fölött csonkolják didergő rettegő remegő fáink egymásért, mások fákat ültetnek valaki emlékére, ki máig ható szeretet, hogy míg semmit nem akartam, tudtad a mindent jelent az, de nem az anyagot adtad, hanem a finommechanikai láthatatlan szőttes szerelemin a csókok lidérceit és angyalait a disszonáns hangzatok kibicsakló vágyain, göröngyös útjainkon egy összhang és szerelem álmait elrejtve mélyen a szívben, hogy lehessen, ki erős és fenséges vágyakozása eléggé lenni, ha engedik végre LENNI a kvantummechanikán az isteni áldást!!!

Férfi
Szántottam gyöpöt, vetettem gyöngyöt;
hajtottam ágát, szedtem virágát.

Pihenj el keblemen, hajtsd mellkasomra édes orcád és virágzását!


Szemed villámfénye pillantásain, miket szeretvén szeretek gyöngyöző gyöngyök ujjaim szabad játéka a klaviatúrán, mi az égi zene tisztasága, úgy hiszem, és az áramos bizsergető szerelmes Jelenléted nem felfal lassan, de életet adó, megújító sejtspirálok játéka vágyakozásod szférája Jelenén nem a félelem bizsergő haláltusája elakadozó dadogásain, nem az erény álságos és hazug maszkja, hanem az Együttlét mámoros boldogsága, egy Fasz, mi az enyém és éppen hozzám és nekem illik és nekem való, és ez mi gyógyír és mi való és a szent ligetek gyógyulása egy istennői szent liget pálmaligetek hűsén, hogy szeretsz és szeretlek!!

Férfi
És az élet álmain lassan a szőttes csomói kibomlanak, és Isten arcába, mint tiszta tükörbe beletekinthet a halandó, ki az örökkön valóra méltóvá lett, és szilánkossá törött, darabok törmelékeire hullt arca a kegyelem és szerelem fényességén egy fényes arccá az isteni minőségben összeállt mások boldogítására, mások boldogulásának elősegítésére, túl minden kísértő buldogon, ha boldog, túl minden véreben, ha még riasztja is elmetszett mellkasa emléke, ha alkotó mámor, nincs már, nem látszik a hasított, vágott sebhely forradása sem, mit simára csókoltak angyalok, és a roncsolt szövetek, izmok, vérerek és szállító fényhálózataik újra összeállnak, hogy forgó keringő keringés lehessen egy felszabadult, akadálytalan szerelmetes áramlás Isten dicsőségére -


Az angyalok által tartott Magyar Szent Korona idegzetem és szentjei üdvössége, mit látok, megérint újra és újra a keresztút szenvedéseimen és stációin az isteni zene, és megmossák fejem áramlatait, hogy cirkuláljon a fényes vér ereimben az enyéimért, az elvéreztetett, megfáradt, kizsigerelt, becsapott és agyon alázott, szerelmetes MAGYAROKÉRT -



Kinga, az apáca


Szereplők:

Apáca
Báró
Gróf
Kinga
Papok kara
Szabadkőműves Mester


Szabadkőműves Mester
Annyi bajunk e Nővel, mint más több regimentnyi sereggel; hangoztatja Nemzete szabadságát, de az egész Nemzete megveti, amiről mi gondoskodtunk. Egy sonkás Bányarém, Vénlány, ki senkinek se kellett, és ebben leli örömét, hogy az égre pislant, hol nincs senki, csak mi vagyunk.

Papok kara
Istentelenség, mit beszélsz..., kutasd Istent és beszélj róla és gondolataidról, de magadat isteníteni túlságosan merész.

Szabadkőműves Mester
Rühellem magukat, kik egy nagy Szövetségben, lesöprik újításaimat mindig az asztalról, és hiába próbálom az elavult kétezer éves kövön nyugvó dogmagyűjteményt elsöpörni, mindig vannak bárgyú és nehézfejű kis cselédeik, kik fenn- és megtartják ezen őskövületet, melynek a Katolikus Római Egyház a neve; mit fújják fel folyton újra e kurva apácát, kin végigment a világ hadseregei, de még mindig nem adja meg magát; nem látja be, hogy harca fölösleges és idejétmúlt és reménytelen szélmalomharc...

Papok kara
Nem fújjuk, időnként nekünk is túl sok és vállalhatatlan; Isten teremtményeként elfogadjuk; támogatni nem támogattuk sosem...

Szabadkőműves Mester
Megmutattuk neki, hogy a világon mindenütt ott vagyunk, és mi határozunk a szabad szellem, ki kicsoda, és ki kell nekünk, minekünk, ki a háttérből a birodalmakat irányítjuk az ördögi és angyali seregek, mi vagyunk, és még ha a legkisebb gyanú is felmerül, hogy magukkal, a papsággal kapcsolatot ápol, mi örökre kizártuk a szabad szellemek sokaságából...

Kinga
Egy Szerelmetes és Irgalmas arc Örök Jelenléte tart és éltet engem, kit a Mennyek és Poklok Urának tartok, és hiszem, hogy minden számomra isteni szellemi erő kulcsa nála van...

Szabadkőműves Mester
Befogná már egyszer a száját, hogy maga ki és miben hisz és mit akar; rémséges hallgatni, és mind beleőszülünk, míg észrevétlen próbáljuk örök időkre elhallgattatni rémséges dalait..., magának egy agyonkínzott arc az isteni szellemi erő a világban, és nem bírjuk bebizonyítani minden hatalmunk latba vetve se, hogy magának esélye sincs, mert rég mindent elmérgeztünk maga körül, és minél inkább mentegetőzik annál inkább szorul a hurok a nyaka körül... Nem érti, hogy a világot mi építjük, és határtalan ellenséggé tette rég magát, ki folyton csak ellenáll, ahelyett hogy meghúzván magát igazodni igyekezne a mi általunk felmutatott rendbe, mely ellen esélye sincs; a vagyon felett mi rendelkezünk, és oda osztogatjuk, hol érdekünk jónak látja, és mindenkit, kit szeretett, maga ellen fordítottunk lassan de biztosan, mert nem ért a szóból; igen, a terepet mi osztjuk fel szellemünk erejével a vagyont mi fektetjük be, mi halmozzuk fel oly módon ahogy akarjuk, és ott fektetjük be, hol a legtöbbet fial nekünk, és biztos nem magának; a lapokat igen, mi osztjuk le, de utáljuk már, hogy belelát és kevergetni nekünk maga akarja, míg azt állítja, hogy utálja a hatalmat; nem veszi észre, hogy mindenhol börtönt varázsolunk maga köré, mert már jó előre elmérgesítjük magának a terepet, bármerre menjen?

Papok kara
Minden nagy gyűlölet elsősorban annak árt, ki érzi és táplálja, azt pusztítja el...

Kinga
(mintha nem hallotta volna az előbbieket)
Szerelmetes vagyok a nagy viharok idején, és megtart egy arc fenséges túlcsorduló szerelme irántam és a világ iránt... ez az erő melyhez kapcsolódom és utódjaihoz, az isteni zenét tudó nagy beavatott művészekhez, tudósokhoz, a géniuszok birodalmához, mi minden földi érdek számba vételén túlról felénk lebeg, de nem felejti a földi arányokat sem szem előtt tartani...

Gróf
...a világért nem érdemes, ott én uralkodom, magának az vastag jeges pálya, melyen kicsúszik a pacsirtamadár lába, a parányi, gyenge...

Báró
Hülyítünk és megkötünk úgy, hogy senki se tudja már ki kicsoda, és mindent mi viszünk, a Szent Korona Őrök, mert nem hullhat Szakadékba imádott Nemzetünk...

Kinga
Jártam a poklok mélyén, és dideregtem pár emberért, kiket szerettem rettegőn és jámbor elrejtett szerelemmel, mert közben járnom kellett saját szűk utamon a rögös áldatlan nagy magányosok útját, hol míg nem gyökeresedik önnön magadban a lényegiséged és lényed, elsodorhat a zivatar, elmoshat áradás, legyilkolhat zsarnoki terror, és élve eláshat ellenérdek, ki szűk látókörű, korlátolt, és meglátásaiból, tervei mintázataiból jottányit nem enged, de ódákat és himnuszokat harsog a köznek a pluralizmus áldásairól, de minden sokszínűség mögött egy ugyanazon rejtett szellemi erő feltőkésítve pimaszul...

Gróf
Megint egy Apáca merészkedik a világ térfelére, hol csak megütheti bokáját...

Higgyen nekem Szentem, Én jót akarok magának; van az a tömegerő és szellemi kövesedés és kövület, mit maga egy szál harcosa a saját Istenének ki nem mozdít sarkából egy vízió nyomán egy Szeretett Nemzetért...

Báró
Mintha kedvelné imádkozó sáskám, ki sonkásodik és meszesedik, és bajt hoz csak és zűrt kavar, hova csak beteszi a lábát... Szabad paraszti ősök, kik természet közelben a szabad ég köreihez és tiszta és szabad levegő határtalanságához szoktak a termő föld áldott jó zsíros szagához a porhanyós anyag közeliség testük és leheletük, miként várnád tőle, hogy a leheletnyi finom udvari intrikák és ármányok és gáncsok és rágalmak ellenében felvegye a harcot e nehézkes szelleme, mi röghöz kötött ahelyett, hogy a repülés szabad szárnyalásának mikéntjét elsajátítani képes lenne...

Gróf
Mi tagadás, van, mi benne felkelti a figyelmünket, hogy szemeink le se bírjuk róla venni, pedig jó parasztos menyecske, segge mint egy görögdinnye, dudái mint két hatalmas alma, egyik a jó tudás fáján termett, a másik a rossz tudásé, de farizeus mivoltát tőlem örökölte, mert míg keveri a paklit, és mindenkit lefejez, a saját érdeke víziója rendjébe igyekszik megkötni mindenkit szárnyai alá az uralom kis bajnokaként, addig csak a Jóságról fecserészik...; hogy testéről se feledkezzem, combjai nagy sonkák 38-as topánkákon..., mi papucsférjet hál Isten nem talált, mert minden valamire való Apácát csak egy alamuszi, kicsinyes, de számító Férj ronthat el csak igazán...

Báró
Ha ő kergeti Kerecsensólymunk, az biztos beszorul minden egyes szűkületbe, és ott ragad minden szurdokba és kanyonban, és minden szakadékba bele hullik...

Gróf
Kis ostoba Libuskám, Apáca létére Királyok asztalához merészkedik, kik természetüknél és helyzetüknél fogva mindig a másikéra lesnek, azt kémlelik folyton, a másiknál mi zöldebb és milyen lila, és ha gyémántkezdeményt a túlparton meglát, annak korán fejét veszi, vagy útjába áll, vagy elcsábítván megköti, de e Nő, ezen Apáca, mezítelen, egy szál karddal nekimegy a Poklok minden bugyrának és az Ég minden gyűrűinek; Apáca létére mezítelen, mondom, mint Éva hajdanán a Paradicsomkertben, az Édenben, és véli nincs más csak Azúr, és nekimegy egy szál karddal mezítelen a pokolnak, az összes pokoli bugyorba beleesik, és az összes mennyei Ég által megégettetik, de csak a Kardjára figyel és Paripájára, mit szőrén megül mezítelen és a Vágtatása szélsebes iramú, fénysebesség gyorsaságú egy Szeretett Nemzetért, egy Álomért, mely nem más csak az ő maga tehetsége, mely kikívánkozik, hát irányítottan, hadd jöjjön elő az a tehetség, ha rajta Én tartom szemem, hogy angyali tüzével a szerelmetes Tüzeivel fel ne égesse földjeim vidékeit...

Apáca
Lángoló Lényem elvakít Gróf téged és egész udvaraid szövétnekét, de szövetségesed vagyok a legtöbb esetben...

Gróf
Igaz, igaz, hm, ha maga és én kánonban fingjuk tele a légteret, már senki nem tudja, ki kicsoda, és fejetlen menekül, míg mi gyökeret verhetünk végre egy tenyérnyi helyen, hol lábunk megvetettük, de kérdés mire megyünk, mi ketten...

Báró
Nem egy Négykezes itt a Nemzet ügyében sokan kezesezünk, Lángpallosú -

Mégis van, ki egy szóból is ért és nem felejt, míg másoknak szavalhatsz évekig hosszú litániákat, nem értenek egy szót sem, mert nincs helyén a szívük, melynek helyén bennem egy űr legel...

Apáca
Mi minket összeköt egy Álom, és egy álom mentén megnyugodni lehetetlen; ott nagy energiáink csapnak sokszor össze egy gyűlölet olykor a szerelemmel, de egy a képzeletünk, de oda tán sajátosan eltérő utakon, de eljutunk...

Mindig az életemnél is jobban szerettem, és a nagy Szürkeségben a maga érinthetetlen lázálmai és páros patás menekülései is ragyogóbbak voltak nekem minden más háziállatnál...; talán sikerül beteljesíteni ártás nélkül álmait, mert én másért nem imádkozhatom, mint ártás nélkül e Nemzet hasznára lennem...

Mindig Istenre vágyakoztam, és felé tartottam, de a szűk ösvény, a sajátos, egyéni Út a szívem mélyén elrejtve, így könnyen rágalmazható és megbecstelenítik, ki Én vagyok, és gáncs és megvetés ármány és udvari intrika könnyen kikezdene, ha nem lennék egy isteni áramlatok kegyeltje, mi a gondviselés, melyben mindig, Istenben, kit nem ismerek, de érzem jelenlétét, reménykedtem... Szemeim ragyogását és fekete űrjét Reá vetettem, de Magát, Báró, az életemnél jobban mindig is szerettem, bár sokszor tán egymásnak mentünk nagyhangú, viharos kardozásainkra, mert magam azért sosem felejtettem...

Gróf
Istent nem ismerni, ha valaki az isteni áramlatok kegyeltje, butaság... Egy csodálatos Kert békéje és nyugalma és az Üdvözült Természet Ölelése csobogó Patakok isteni zenéjén, a burjánzó Zöld áldásos árnyékain elnyugvó Ember, ki szereti egymást igazi szerelemmel...

A Föld Koszorúján az Ember a Táncoló és Nevető Isten szövetségese, a megemésztett Föld Szent Cigánykerekezője...

Báró
Nők, maguk lelke a határtalanba téved és kevésnek találnak minket, kik cipeljük terheit a Földnek, mi otthonunk, és hol élelmezni kell magunk és a jövőt...

Papok kara
Isten, kit szeretünk, és benne olykor, sokszor is eltévelyedünk, de Szívünk, ha lángoló szerelemmel ég iránta, és benne hiszünk, de megtesszük mindig mi a mi részünk, mi nem kevés, sőt olykor emberfeletti adomány, előbb-utóbb meglátjuk a szövevényben mi a szál...

Szabadkőműves Mester
Még a végére szentté avatják maguk egy kurva és bárgyú sonkás apácát és ostoba rongyos legényeit, mert a nem létező Istenre vetik szemük, mi saját vágyuk és akaratuk szövevényének égre vetülése keveredve nyelvi és szellemi örökséggel, mely míg a Világ áll és talán tovább is lenyomatozott... Elvegyülni és kiválni ez örökségben mértékre, az önnön isteni arc jelensége, az összeadódó jelenségek erejének eltörpülő részaránya, még ha valaki bírja is terelni önmagában angyalok és ördögi erők arcai energiáit, mert tud valamit, amit mi tanítottunk, hosszasan mi avattuk be, és lassan adagoltuk a mérget és az áldást, mi a jó és rossz rendőrök, az Uralom és a Hatalom fennen viselői, az istenek, kik nem gyávák használni mi nékik adatott bárki ellen is -

Papok kara
Mi néked kölcsönbe adatik e nyelv és szellemi erő eredete származása, az számodra az Üresség, de a Semmiből nincs Valami, és lehetetlen az Időben minőségi átalakulás, ha nincs a Téridőbe teremtve egy kódolt üzenet, mi beteljesedik, de akkor már kölcsönbe kaptad a Mindenséget a Semmi Árnyain a máshogy is lehetne Alkotó Képzeletét is, mert az elme gazdagsága, mi kinövi hamar az anyag szűk téridejét, hogy anyaggá váljon az alkotó anyagán ismét: az Örök Kérdés a Tyúk és tojás esete -

Gróf
A második, ember alkotta természet, a virtuális világ a harmadik világ, mi a másodikra telepszik, és ha nem vigyázunk, gépszemekké válunk, elszakadván végleg az isteni kerttől és erdőségeitől, mi korccsá tesz minket, egy gépláncolat alkotórészeivé, mi átveszi felettünk az Uralmat, ha nem tiszteljük a Teremtést, mi természete otthonunk a Négy Elem tisztasága, mi bölcsőnk bélelt vadregényes tája...

Báró
Az Univerzum Csillagos ege és Napjai szövete, mint Örök Szerkezet, amelyhez Isten Fia és Leány igazodik; a Világirányító Erők játékos hancúrozásai létező mellékesek... (Kingához) Köszönöm Szeretetét... Sosem maradtam adósa, de nem szeretem a nagy szavakat...

...

Szabadkőműves Mester
Eláshatod Magad Isten szabad Ege alatt, ha Én elgáncsollak minden lépésednél, mert nem tisztelsz engem, és nem adod meg, ami nekem jár... élve eláslak gyűlöletemben, és már mire kigondolod, gáncsot vetek neked, mert Isten Rendje itt a Földön a Királyok Rendjéhez igazodik, és Örök a Konfliktus a két nézet viselői között, pedig csak arányeltolódások vannak az Uralomban, de nyugvópontra pillanatokra se juthat a Rendszer, mert akkor megállna az Idő, mi csak a maguk képzelt Istenében áll, mint teológiai képzelgés, minek valós realitása nincs...

Apáca
Szívemet milliárdnyi tőr járta át, de nem felejtettem enyéimet, kiket szerettem határtalan...

Szabadkőműves Mester
Nem volt elég magának minden haragom, hogy a vágyakozó vadállatait sorban hullává szelídítettem és hulla halommá felépítettem, míg Palotákban lakom és laknak azok, kiket én támogatok? Nem látott elég vért, gyilkot, mit én magának pedig megmutattam, hogy eltérítsem álmodozásaiból és a Földön állni megtanítsam élvezni az életet a jelen valót a realitás józan keretei között, Magában egy Világhadsereg ellenálló ereje működik az Én Rendem ellenében...

Nem látott engem, pedig láttattam, miként játszadozom hatalmam érdekében mindennel és mindenkivel, hány kis pipi és kakas szolgálja érdekem, mert megveszem, és tudja hol a határ, és így életben hagyom; de maga kis makrancos még mindig nem tanul, és eljátssza folyton a Határtalant, de csak halált kap érte és szobafogságot szigorú házi őrizettel, mert magának minden Ház szűk; miért nem vonul ki akkor a Nagy Pusztára, és lesz a Sivatag Leánya egy Sivatagi Istennő, felőlem, de ha velem kacérkodik, értsen a szóból, ha élni akar és lenni a Földön valaki...

Apáca
A lélek és szellem határtalan, mely önnön maga természete magának szabja meg határait Isten beteljesített törvényein az Igaz Ember sajátja -

Gróf
A neveltem -

Báró
Mindig mindent kisajátít magának..., de a Nemzet nem egy Négykezes, mi is kikérjük belőle részünk, míg szemünk árnyékot vet és meglát, megkíván és vágyakozik, amíg csak a szem ellát, és megölik, és egy Apáca életre leheli újra holt-halott testünk szellemeit újra és újra, mert még a hullaházban is életre leheli, kiket szeret, ki Hattyú és Főnix, egy Aranyvirág, ha tetszik Aranybogár..., de haragja tán meg is öl, míg ölel, ha nem vigyázunk...

Papok kara
Nemzetünket kísérje Isten Áldása, kit csak részben ismerhetünk, de határtalan szeretünk; ha a Gonoszság meg is rázza olykor Élő Hitünk, és bennünk a Teli Hold a Szent Fehér Ostyakör a Szent Test és Lélek Szelleme, mint villámhárító működik, és áramütéseket elszenvedvén, mint Földrengés és Agyrázkódás vagyunk is, Isten gondviselő szeretetében bizakodunk és egymásért vagyunk a Szeretet, miről mi keresztények felismerhetőek vagyunk...



Királynő


Szereplők:

Királynő
Gabriel
Michael
hárman angyaljelmezben
Petrus

(helyszín: ülésterem; mind benn!)


Királynő
Rossz az idő! Ilyenkor kell kormányzati üléseket tartani; szép idő napján a friss és enyhe szelek simogatásán, lovaik hátán, - legyenek nők, avagy férfiak-, az ózondús erdőségeinkben, mik telepítendők és a maradékai ápolandók, kertjeinkben, melynek ez egy világon párja nincsen, és elbújhat mellettük a Világ Hét Csodája, a szép idők napjai delelőjén és napnyugtáig, ha feltöltötték önmaguk a nem alvó éjszakákon hagyták magukon árnyainkat átderengeni és átadni egymásnak a világ állapotáról jó megérzéseik, és készek és méltók a Nagy Tanácsban előrevivőt mondani idejében, mikor is a Fény épp hozzánk igyekszik, minket termékenyíteni meg az életre, a közös jövő alapozására; nos, e rossz időjárási viszonyok között érdemes országunk sorsát fejeinkben egybevetni, és a közös nevezőt meglelni, hogy ha valami irányt kijelölünk, a szekér egy irányba húzzon, és vadállatai ne tépdessék össze kormányosait, felfalván a közteher viselését...

Gabriel
Szeretett Királynő, kinek teste viseletesnek nem mondható térkép, és örömünkre szolgál, hogy nem provinciális, miért rótt minket Uram-Bátyám; ugyanis

1. járt felség az árkádiai Chicagóban, aminek minden örömét, nyűgét és borzalmát elviselte mi érettünk, mi azzal jár, ha valaki Árkádia földjére lép;

2. falta évekig a könyveket, de bőre nem könyvmolyokkal teli mégsem, csonttá nem aszalódott, mint holmi kékharisnya, de élete forrásán tengeti életét, és a szép szó, mint élő ér és patakok vízgyűjtőhálózata torkol testébe, mi egy folyó, egy folyam: apja után a Duna: mi nem túl hálás feladat; irigylésre nem méltó egy átjáró-ház, egy ütközőzóna területe, hol nehéz, egyenesen lehetetlen a nyugalmas és békés fejlődés alapjainak megteremtéséért dolgozni, hol az aranyvonatok kifelé viszik a megtermelt aranyat, ahelyett hogy a közért forgatnák és gyarapítanák, ha kell ilyen-olyan bankszámláikon -

3. előfordul ezen a területen továbbá, hogy nemcsak a katonák uram bátyáit kínozzák halálra ezen a területen, hanem szeretőiket és leányaikat is; minél ragaszkodóbbak hozzája a katonáihoz, annál inkább kínoztatnak!

4. Királynő fenséged szerencsés lévén nem katona, csak végig és által szenvedte szerelme egy nemzetért katonájának minden haláltusáját, katonái marakodását, egymásnak menő agresszióját osztozkodván a koloncon, a nép éhén és szomján, és ha üres a kincstár a bőrén és a zsírján....

5. A királynő ezért szerencsésnek mondható fenséges hölgy, kinek árnyain átleng a piros ördög és a sápatag istenek, de Istenében szilárdan gyökerező nagy erős gyökérzet, mi napra-nap erősebben tőr a humuszos föld mélye felé újabb és újabb táplálékért, és levelei és virágai, mik elsárgultak és elszáradtak a sivatagi forróság kivetett szerelmein, nagy ragaszkodásain, most újonnan kilevelesedik bő zöld friss és élettel teli lombkoronává a mérsékelt égöv csapadékkal ellátott tájain!

6. Hódolattal és kegyelettel fordítjuk szerelmes szemünk a királynő kacsóira, mit miért és hogy kormányoz a karmesterpálca...

Királynő
Elmegy maga az ocsmány szemeivel, - hová én kizárólag teljes szerelmem beteljesült szívével küldöm -, a pokol mélyére, egyrészről, másrészről az ég csúcsaira száműzöm magát, de orrát ne üsse folyamataimba kegyed, mert ocsmány szemét mire ráveti ott romlás és tévedés és ármány, a szerelem helyett, mi egyedül összetart minden épületet. Maga, mint a hatalom mániákusa és kimért, csiszolt álarcos csavaros rabszolgagyártó, a szabad élet megteremtésének vágya helyett önmagában és környezetében, maga átkozott förmedvény, kihez annyi a közöm, az átkozott ráncos vastag bőr a pofáján, arcbőréhez, hogy hozzám folyton idetolakodni merészel, maga Nagy Inkvizítor, ki el nem ég szemem rosszallásán, de folyton megerősödvén idetolja ocsmány pofáját, rút ereszkedett lapos seggét és férgek által felfalt, nedvekkel teli bőrét, és megjátssza szerelmét e maszkja, míg nyújtja förmedvényes kacsóit...

Gabriel
Szerelmetes Királynőm, arcom ráncai nem kevésbé a kegyed rettentő kalandjai miatt csak elmélyülendőben arcomon; kérem Fenség e ráncok kisimulásának lehetőségét a bő vizű, átkozó patakjai által, és csak Isten óvjon holmi 48 fok fölött a végső kiszáradástól; bár kígyóbőreim levedlettem mind magáért, és elszáradtak a napon, de e bőr lenyúzhatatlan immár, és mindennél erősebb magáért, és a tiltás, hogy oda és arra többé nem, de ő jöhet, ellenőrzésem alatt!!

Királynő
Megbocsátok, de éreztem, valami rejtett célból és okból a maga elkeseredett és erőszakos akaratát az én akaratom ellenében végig! Ezt a kitartó figyelmét, mit ellenállása miatt rosszallással fogadtam, csak megbocsátásom oldhatja fel!

Gabriel
Védtem hatalmam a magáé ellenében, elsősorban épp magáért felség, mert tudván tudtam, nélkülem úgysem boldogul, mert nincs sok oly kaliberű egyén, mint én a hét határban, ki szeretné is magát épp azért, aki és ami, nem csúszómászó, de félénk és szerény és az igaz értéket keresi, az igaz jó tudást: ez ma már nem mindennapi, sőt ritka televény...

Királynő
Látom hajdani testét az enyémmel szerelemben összebújva, becsomagolván, később izzadt lepedőnket áramos vezetékekkel szővén,... hol maga az áram, hol más, nem épp felemelő élmény, bár a közös köreink elhagyása során egy kis friss levegő is jött be ablakán

Gabriel
Feküdtem kiterítve magával; szerelemben és halálban egy a hűségünk, örök!

Királynő
El a magánzárkából; lesújtó minden magánélet és szerelem és halála, ha börtön lesz és felügyelet a bizalom hiánya és paranoiás tudathasadás: én nem leszek áruló! Merüljön mindenki mélyre magába, és megleli az árulása férgeit és indítékait, mik nem használtak, de ártottak nagyon, és a sok nagy ártás túl sok, hogy viselhető legyen: ezt nem személyesen magának címeztem, Gabriel: a köz és értelmének, és kinek inge ezúttal az vegye magára: kinek nem inge, ne vegye magára!

Michael
El a magánzárkájukból, szólított minket felség, megosztanánk magánzárkánk a friss őszi erdő életárjából! Miért hívott össze minket?

Királynő
Látni szeretném magukat igaz valójukban!

Michael
Mi is magát; kölcsönös e társasjáték miután elkockázódott minden már, és elkártyáztuk sok csatánk, és vesztettünk a kaszinóban az előre beállított gépeken kellett játszanunk, tudtuk előre: közölték velünk: "Nem nyert!" és "Dolgozhattok ingyen és bérmentve, ha ez szenvedélyetek, de nincs pénz, se paripa, se fegyver!"

Királynő
Azt hiszik, nem tudtam, mi folyik körülöttem, és ki kicsoda, és kit hogy kínoznak, mikor idegeim magukkal pulzáltak a térben összegabalyodva az éter és összeszőve mind lebegvén elhalón összelőve!

Michael
Imádott Királynőm, enyhüljön fájdalma, és szerelme, mi értünk nem szűnt meg sohasem poklok legmélyén és a csatatér tűzvonalában sem hevének napsugárit ránk vetni, mi égetett minket még jobban, mint minden ellenséges erő, hogy nem tudjuk segíteni, mert magunkon sem immár, és ez volt rettentő és borzalmas leginkább!

Királynő
Szeretett Mester, és hol van, és hol lenne Margaréta, ha nem a szenvedő és csonkított rabokkal?! Miközben füleli az új idők hangjait és dalait, nem téveszti szem elől a csatatér nem hogy nem békülékeny, de erősen nyugtalankodó voltát... büntetésem a túlélés, mit reám mért szerelem, halál és fájdalom!

Petrus
Fel a fejjel, és húzza ki magát, és menjen arra, amerre bízik, és ne tekintsen folyton hátra és ellenségei felé, mert elragadják, hogy sose talál vissza immár övéihez... Nem lesz senki árulója, ki szeret, de összebékíti, kit lehet; mégis az álnok alattomosságnak van hol nincs helye, de ott illat helyett más, mi orrunk facsarja!

Királynő
Megadni a császárnak, mi övé, kérdés miképp, hogyan és mennyit és miért?

Petrus
Segítségünkre lesz minden napi és havi baj, és az adott pillanatban jó emberek jó helyen a kreatív méregtelenítés és pénzgyarapítás, mi e nemzetnek kiváló érdeme! Nyelvében, míg él e nemzet a szíve helyén, jó, ha nem korcsosítja el nyelvét és hordozóit és viselő képviselőit tiszteli mindenekelőtt, kik bőrük viszik a vásárba, és míg mindennél többre tartja anyanyelvét, ismeri és szereti a világ más nyelveit, és állja bátran méltósággal és szabadon az összehasonlítást, a metszetek illesztékein!

Királynő
Fő emberünk úgy gondolja: helyes, helytelen; "minden itt dől el e kotnyeles helyszínen, mi az én száj szemem és ingerületi küszöbe", de sajnos szorongat minket sok veszett eb és éhes üvöltő oroszlán, kifogásolják megélhetésünk alapjául a "mangalicát", de nem veszik észre kritikusaink sok nyomorult éhes szájú és szomjas koldusunkat, hogy maga a királynő kénytelen koldulni e Földön másfél évtizeden át a kirekesztők és elszigetelői rágalmazásai, maszatolásai miatti jóvoltából! Egy közös európai útlevél az eszmék talaján megállhat, de nem töm be sok éhes szájat és a bombákat se deríti fel, nem hatástalanítja, ha már nyugatról pénzelvén megvásárolták, avagy legyártották őket, és nem teremt tartós békét se a provinciákon sem az ellentétes érdekű földterületekkel való kapcsolatainkban, - ha ez valóban érdekünk -, vagy szórjuk csak a homokot a köz szemébe, és elenyészőnek tartjuk a robbanások veszélyét: ha nem, ha a veszély való, hát a tartós béke érdekünk, az igazságosabb és lemondóbb nyerészkedés a globális közteherviselés: nem a migráció, és nem az új kivételezett eltompult és ellustult erkölcsi nihil csapat, ki mások szemében szálkát, magadéban a gerendát sem, kik kínoznak és kinyírnak másokat azért, mit vélik, csinálni csak nekik van joguk!

Amit szabad a nagy ökörnek, nem szabad a kis ökörnek!

Petrus
Királynőm, itt a francia, itt az arab, itt a germán német és az amerikai rab, az amerikai tőzsdés nagyúr és az amerikai fegyveripari mágnás és itt az orosz pufajkás és itt az orosz maffiás, ki abból él és éltet, táplál nagy hadat és kampániát Szicíliától New Yorkig és Tel-Avivig is elér, mi Moszkva! Itt vannak tehát az oroszok, és itt a nagy Afrika, itt a kínai, a japán és nem utolsó sorban itt van India, a Világ Egyházak és kis szektás forradalmi csoportosulásai, itt van az afrikai, a francia, a német, az amerikai, a svájci... és az izraeli zsidók, és tényleg, nem utolsó sorban itt vagyunk mi, szívünkben legbelül, a legelrejtettebb zugok mindegyikén itt vannak a MAGYAROK HUNJAI SZÉLES E NAGY VILÁGBAN... Nos, ezt tessék egyeztetni: nem az eszmék sugárfelhőiben, nem röntgensugaras torzított fényeink metszeteiként, nem a filozófusai bölcs mesteremberei életigazságai metszetein, mikor az utolsó életmorzsákat szopogatjuk tán a számok labirintusain a logaritmusok alkalmazott nyelvészetén. Ma, ha egy őrült barom rosszkor lesz rossz helyen, hát mi a következménye annak e kis bolygóra nézve, az már beláthatatlan... A veszélyeztetett életmorzsákon, mi új okosság igazít el minket elektromos felhőinken mégis két lábbal állni a Földön, és egyeztetni rőt bíbor-szép édes ügyeinket, kit szeretek, magát mindenek előtt!

Királynő
Megtenni csak azt tehetjük, mit megtenni magunk képesek vagyunk, mi hatalmunkban áll; a mindenségben állok, nem tudok mást; kötelesség!

Petrus
Igen, és helyzetünk határait bővíteni úgy, ahogy lehet, és nem úgy, hogy újabb csonkítás fenyegethesse hazánk: e finom leheletnyi érzék kell ide, és a nem tévesztés jogát követeljük magunknak: mert sok mindent lehet tudni előre, ha az Ember figyel, és benne áll a létben: maga fenség nem panaszkodhat! Csodálom erejét és energiáját, ahogy minden leterített és kiterített valójából, minden széjjeltépdesett és széjjelszaggatott helyzetéből frissebb élőbb és élettel telibb állapotában láthatom viszont, ki mindig jelen, és sose ellene, ki bölcs és lát!

Királynő
A Fekete Nagy Kő, ki voltam horzsolások és repedések nélkül mi tudattalan és agy-halott boldog mátka lét: Isten által elhagyatott árvaság áttetsző övezetévé változtatott: átjárt minden halál szemei és éltető csírája a Nagy Életnek magjai hullásakor kitavaszodott az örökkévalóságnak!

Kedves Hadnagyom, a leghűbb és igazabb, ki átvitt a túlsó partra Buddhában szép rokonom, ki nemcsak írás volt, de az olvasott szó legnagyobb tisztelője a szavaknak, a nyelveknek, de aurája, a szerelmetes felülmúlt mindeneket, kit megtapasztaltam nem egyszer és szerettem, mint egy krisztusi Buddha egy Mann-i Hessét!

Petrus
Királynőm, egy arany Petőfi, egy istenes Balassi, egy aranyozott piros kaftános, hullámos, hosszú hajú Zrínyi, egy imádkozó sáska Pázmány és sok kis és nagy szolgálója e nyelvnek, mi a magyar, itt vagyok szolgálatára a Kép és az Írás, a színes Festmény és a Diplomácia, a buja gyönyör, az isteni zene határtalan boldog szomorúsága a fénnyel átitatott érzékiség és a sötétség elvesző kontúrjain a megsemmisülés határok és falak nélküli egysége fényben és sötétben, életben és halálban, mi a hűség és mi a szeretet, és nem tudok mást csak szeretni görnyedvén terheim alatt!

Királynő
Kedves Attilám, minden álarci mögött az önarcképe!

Petrus
Az álarcaink és maszkjaink bőrünkbe égtek, királynőnk, mi lényegünk, ha nem is járulékosságaink játékmezején fontos tényezők, mik a kártyapakliban növelik, avagy csökkentik esélyeink... Tegyünk a növekedés és erősödésért a parányi lépések mezején! Az elhamarkodott, ki ha én nem megszállottság, gőg úrhatnámság veszélyes hegyi zuhogó patakok sziklás talajára ne vigyen minket, mit kevesen bírnak, az extrém sportok kedvelői között is... Királynőm, ne felejtsük, a köz lusta fráterek és némberek sokasága, kik nem életveszélyben kívánják eltölteni életük mindennapjait... Maga pedig fenség a köz szolgája!

Királynő
Maga az egyetlen, kinek hallgatása sosem sértett, pár alkalmat leszámítva, mert megemésztette hamar, ki ez itt, e csöppet sem kellemes és nem megnyugtató, ámbár jóravaló zseniális jelenség, teremtmény, és tudta, nem lesz könnyű, de förtelmes ezzel elbánni nem lehet alkudozni sem, csak szeretkezni, mibe beleég a bölcs mindene, ha a Nő, az, ami a mindenség fellegei a semmiért egészen, és mit is kezdhetek ezzel és miként is hozzam ki a csávából, a csapdából őt és magam, mi a világ, hogy mindenek épségben meg is maradjanak..! Én is, ő is, a világ is, ha ő istenekké koronázta magát!

Petrus
Kémjelentés, királynőm, így volt, nem vitás! Ám áll a bál és itt vagyunk, mert nem tehetünk máshogy, de felekezeteink között béke kell, nem háborúskodás, és szerelmünk ennek záloga, mit e nemzet iránt érzünk, ha szíveink mélyén a legelrejtettebb zugokban egyvalaki tombol zárt ajtóinkon Attila, de halljuk a morzejeleket és válaszunk nem lehet: Nem! Lehet még: Igen, mert Hunnia legyen hát az magyaroknak épeszű és egészséges jóravaló Közkincs Birtoka a magyarságnak!

Királynő
Kedves jóravalóim!

Az ülést ezennel berekesztem a következő fogadásukig, mert fejem megfájdult maguktól, és gyomrom korog, és fülem süvít jóravaló humoruk könyörtelen kíméletlenségeitől, mi a való, és miképp, hogy fejem épségben és egyben egyként megmaradjon, most ebédelek és sétálok egyet a zimankós szomorkás őszben: magukra minden Szép Szó áldása, kik leghűbb legényeim, ha tetszik Embereim, tán angyalaim és ördögeim párviadalos csatáimban -

Mélyen meghajolván, tiszteletük jeléül a diplomácia összes hókuszpókuszát magukra rajzolván hátrálván távoznak.

Királynő
Viszontlátásra, Mester - Embereim!

Együtt
Viszontlátásra, Felség! Itt vagyunk!

Királynő
Kedveseim, ennek most örüljek-e, nem-e? Nem kérdezheti rajtam kívül senki sem!

Együtt
Örömünk magán határtalan, mi lennénk maga nélkül mi, és mi nélkülünk maga? Elaggott ócska roncstelep és oxidálódott rozsdás vas és egy autótemető az új élet reménye nélkül, helyett...!



Lőrinc és Erzsébet


Lőrinc
Nem az az igaz, ki folyton hajtogatja: igazak tetteim és látásom nem csalóka és nem vagyok vak; nem az az igaz, ki folyton hajtogatja, mindent lehet, és nem tartozol senkinek számadással, se saját lelked szellemének se másnak. Igaz, ki igaz.

Erzsébet
Menekül köztetek mind lélektől lélekig, ki békét, szerelmet és szabad hazát remél...
zárt munkásai önmagatok éhes és szomjas szakadékainak!

Lőrinc
Mit tehettem volna mást, mint tenni dolgaim százát és szeretni magát mind a köztes időm tengernyi könnyei vágyakozásom milliónyi szakadékaiban...

Erzsébet
Meghalnál, és itt hagynál engem egyedül rostokolni, és elárulnál, mikor nehéz szívünk az első akadály láttán, mit utunkba raknak barátnak hazudott ellenségeink....? Eladnál kurvának, és rágalmaznál kémnek, és vélnéd vagy igazságos és tetteid igazak? Ugye nem? Értenél-e szóból, mit mondok neked, ha én értem szavaid és véled alkuba bocsátkozom...?

Lőrinc
Alku tárgya lenne szerelmünk, nem a természet szakíthatatlan gyümölcse...?

Erzsébet
Alkudozol, kell nékem is alkudoznom, mert nem adok kevesebbet, mit Te adsz immár nekem...

Lőrinc
Szerelem lenne még e zsibvásár, e kötélhúzás kettőnk között, míg elemészt a bánat, ha csak Ránk gondolok: egy suhogó, hullámos gesztenyebarna, hosszú gyönyörű hajtenger áramára, mi átjár engem, és elzsibbaszt mindannyiszor, megérint illata, ha közelembe ér...

Erzsébet
Miért gondolod, hogy növekszik egy nő szerelme, ha megalázzák és végig járatják vele a világ összes ördögét: ég-pokol; mint holmi inkvizíció, mi kizár a hatalomból, hogy néki mindent lehessen, mit eltilt mástól...

Lőrinc
Ilyennek látsz engem ..?

Erzsébet
Nem állnál mellettem egy ilyen világ bolond szövevényén; a világ pártján vagy és nem velem...

Lőrinc
Működik-e valaha a Semmiért egészen; ha Te kéred is tőlem, Kedves?

Erzsébet
Kértem tőled valaha? A közelségedre szomjúhoztam, de mindig messze taszítottál, mint kinek szél fújta örök homokos sivatag otthona; a nomád barát és remete, ki Nőt csak gyötörni és kínozni tud, vagy szolgai mód kizsigerelni: minél inkább szeret, annál jobban kínozni bír csak: büntetésül, hogy üres szívén úrrá lett valaki: de ne kísérts akkor többé, ha vállalni nincs erőd, csak zsarnoki szemed tündöklő ragyogó arca, mi engem gyötör és parancsokat osztogat... Mi léted nélkülem, mint sivár csontváz, mi kiszárad és homokba hull, de szeretlek mégis, és szerelmem, mint a több száz éves kaktuszok belső nedvessége új életre kelt mindannyiszor; és egyszer leesik majd nálad, ki lettem volna és Te ki lehettél volna, ha szeretni nem vagy gyáva és vágyakozásod nem fojtod egy párnába bele, hinni ellenséges fekete szájak tanácsadó ritmikus ütemeinek! Kár, hogy vesztettünk mind a ketten, mikor elvesztettük egymást, és időnkénti vágyad ideges villámló kisülése maradt...

Lőrinc
Az örök helyzetek, mik kínban születnek, miknek eleve hamvába hullt élete gyönyöre szerelme és vágyakozása, pedig mind, ki anyaölre vágy a boldog melegség megtartó szavára!

Erzsébet
A szerelem kilőtt nyilai sebeztek halálra; vágyakozásunk voltunk egymás számára a vibráló és villámló ég ezer ága-boga megtartani egymást szemeink rettegő és szerelmes áramán az igaz megtartó szerelem hullámain nevelkedni, hol megkötöződtünk egymás ölében, míg hazudni kényszerültünk Égi Háborút megmenteni egymást!

Lőrinc
Miért beszélsz múlt időben?

Erzsébet
Félek...

Lőrinc
Mitől?

Erzsébet
Elhalt bennem tán végleg valami, és nem szerethetek többé; tán ettől félek, ki úgy szerettem, és utána szabad-e még élnie annak, ki mindenének tartja a Szerelmet, és nincs rajta kívül semmije...

Lőrinc
Unott, vén szatyor lettem én fogasodon, kit kilógatsz, és öngyilkot vizionálsz és szuggerálod belém, hogy elhalt virágzásod én érettem...

Erzsébet
Nem egészen; levegőben táncolunk, és nincs hol immár megpihenni, és nincs, kihez fordulni, mert csak a nincs és nincs, ki lenne, mi elég szép lenne ahhoz, hogy szabadsága az örökkévalóban, mint egy felkiáltójel kihívna engem párviadalra a legszebbet, kit választottak az istenek, mert a Szerelem életre és Halálra ...

Lőrinc
Mindenem Te vagy és mindenünk vagy, Te, kit szerettünk és el nem engedtünk sohasem, bár a földi tarló szúrja lábainkat, és eltömi tiszta friss lélegzetünk a füstkarikák eregetése kínjainkra; hiába üvöltünk kínjaink, lásd, miként szór a sors sót nyílt sebeinkre, és mi azt érezzük, mit Te: a fennen való ítéleteit rőt árnyainkon, mik ideje korán elhaltak és roncsok didergő elhagyatott lelkei immár, kik szeretnek mégis, mindennél jobban Téged...!

Erzsébet
Hiányotok átjár, mint huzat a házon, mondd, távozzon tőlem a Félelem; ha szeretsz, itt vagy immár, és nem sért hallgatásod, mi zsarnoki hatalmad növeli csak rajtam, mi elszigetel és tönkretesz és izolál..., és tán már nem szeretlek, kit mindennél jobban szerettem! Zsarnoki hatalmad, ha véli rajtam úrrá lett, gyűlölet tárgya lettél addigra immár nekem, kire jobban vágyakoztam minden másnál, de gondoltad, az egész világ orránál fogva vezethető, és mi enyém is megvehető, kijátszható és becsapható, de tévedtél: mert Te nem, de én szerettelek; Te gyűlöltél, de volt, ki szeretett engem az árnyak árnyékain...

Lőrinc
Nem tehettem meg érted sok mindent, mert összeroppantam volna, és minden, mi nem én voltam, a salakanyag, a biznisz, a hűség mások iránt és egzisztenciám: a feladatom, mi szenvedélyem, mi nélkül én nem lettem volna, mihez, ki él ragaszkodik, hogy legyen! Te voltál hajlamos elillanni és átalakulni hullámzó tengeremmé és sivatagommá! Te semmisültél anyagommá és lettél lelkem szelleme és médiuma! Az én szerelmem irántad más! Nem bírok feloldódni lelked szelleme hullámaivá: ez, mit nem tudok megtenni, mert Én mindig állítom magam, és sose semmisülök, még ha szívem űrje szakadékát és fájdalmam üvöltő pofáit és hozzád el nem érő sóhajaim csak mélyítik és tágítják is szívem űrjét, mibe nem világok világa fér el, hisz mindez megég egy fekete lángsugaram látásán, de Te miért látsz, Kedves, Te miért vagy itt e pokolban, mi köt hozzám, mi köt össze minket, és mit tegyünk önmagunkkal, mik vagyunk? Te és Én, Te, kit határtalan szeretek!

Gondolod, olthatom magányod tüze poklait, ha Rád nézek, és nem leszel épp akkor a legszerencsétlenebb minden magányos közt, és az én szívem űrje nem akkor üvölt kínjában óriásit és határtalant utánad: hogy hiányzol, de mit tehetek én, egy szegénylegény, Te érted?

Erzsébet
Szeress, Lőrinc, mi csak enyhítheti kínom életben és halálban, és a távolság közelebb levőségén, mint éterben a terjedő hang: nem bírom nélküled, ki minden lettem valakikért! És voltak, kik úgy szerettek, hogy viselem szeretetük a hálás utód és csak csorog a könnyem a veszteségeimen, és már nem szeretek soha úgy, mint szerettem őket, kikkel tömlöc börtönében összelőtt nyomorultak vészeltük át az éveket, egymástól is tartva szabadság szerelmeinket nem kívánván megsérteni! Szívem, mi nyitott seb és véráradat, mi elfolyik, nem tudom hova, de hiányzik, mit úgy hívnak melegség, intimitás és kölcsönösség és közelség, és riaszt minden jég okoskodó, kifinomult, kiművelt pózok és álarcok, miken átlát minden tekintetem és csak hiányzol gyász-ló szívem halottaiban, kiket úgy szerettem: álmom egy szerencsétlen nyomorult nemzetről!

Lőrinc, Te nem hittél sose bennük, Ördögként csak magadban, de én hiszek Bennük, kikért mintha itt sínylődnék, de Te győzködtél, és tán igazad lett, hogy semmit nem érdemelnek: érted mégis megpróbáltam! - mondod: csak hullákat gyártani tudnak, és hiúságuk legyezgetni, de gőgös vagy Te is, bár szereteted enyhíti gőgöd bevehetetlen szellem-várának rideg, sivár, de tartózkodó kérelmét: enyhüljön fájdalmam, mi ezer kín neked éppúgy!

Lőrinc
Erzsikém, ki mindennél több vagy nekem a meleg istálló, mi isteni szülötteink özöne a barmok izzadt testének kipárolgásaiban gesztenyebarna hullámos hajad és illatod árjában megszentelődök mindannyiszor, mikor Rá gondolok...; gondolod, elhagyom Én akár egy gondolatra azt, ki szerelmét nyilvánosan bizonyította mindenek iránt nem egyszer, mi nekem lelkem szelleme volt: "testemen át sem adnám magas homlokát a néma öntudatnak!"

A Szent, mi Te benned és Én bennem, ha gyenge szíved, és nem bírod, mi, ha minél erősebb mi összeköt és hálózatosabb, és elszakítani immár késő és lehetetlen kiszabadulni belőle éppúgy; de ha gyenge szíved elviselni az árnyak és kínzó szemek jelenét itt, hol minél közelebb, annál fájóbb, ha nincs jelen és mégis ott van!

Erzsébet
A Semmi Mindene, mi köztünk, és nem hullik darabjaira: e mitikus nászok óceánját, ki érti meg, és ha haláluk átjár mindannyiunkat, és életünk lehúzza e súly, sírjaik, mint kikötők, és nem szabadulunk sikolyaik tüzén szemeink lázálmaitól! Mondd, ez a pokol, mi a szeretet? És Isten, ha valamitől, hát épp a szerelemtől óvjon meg minket! Nem bírom elviselni a röntgen szemet immár, mi pusztítani kíván, és nincs szava hozzám, ki minden voltam érte, és minden áldozatra kész egy-két baráttal!

Lőrinc
Nem vagyok mindig veled beteljesüléseidben, és a boldog béke benned nem én vagyok-e a boldog kiteljesedés, a hit és a szeretet, a való beteljesülés? Nem gondolod, hogy ez a szerelem? A lézer tekintet uralma, mi pusztít, gyűlölet csupán, mi ruháink rongyosra tépdeste és szaggatta, koptatta a rút Idő a kiszolgáltatott, lecsupaszított, mezítelen széthulló és bomló teret: mit vélted, elméd, de a tébolyult, bolondos szövevény, mi a világ! És gondoztalak és ápoltalak és nevelgettelek Én, ha olykor meg is leckéztettelek, ha a járomból kitekinteni merészeltél, és nem volt édes az iga, mit rád raktam én, hogy azzá légy, mit szerettem benned, a lelked igaz ragyogása minden kínod és kínzás ellenére, és a sötétség szemeiben is a Látás: az utat én tudtam hozzád, és eszközeim én választottam, megtartani mindened, míg kibaszok mindenki mással, mert vak mind, de látott, ki szeret!

Erzsébet
Eszközöd ily módon lehetek-e Én, mit formálsz és alakítsz, még ha végső célod én lennék is?

Lőrinc
Mi más a szerelem, ha nem vak: mi alakulásunk egymás test-közein és csacsogó nevetésén és zokogásán a tébolyult hiány és a kínok üvöltésein, ha hiányzik, mi a gyönyör, mit adsz nekem illatod árama a gesztenyebarna hullámos hajadban... és a csacsogásod, mi hiányzik egy csalogány éneke, a Fák egymással, ha párbeszédben, hallom dallamos hangod az Énekek Éneke, ha kémiai anyagok hullámaik eregetik egymással, ha beszélnek, és értem változásod napra nap és okait, mert lelkemből vagy a lelkem és lelkedtől lelkemig pacsirták éneke: Attila, ha eljő hozzám, és kicseréli verseimben a szavakat és a szóközöket, és én vérnarancs színűre festem hajam, míg ő méregzöldre bosszúból, hogy szeretem!

Erzsébet
Parókát húzok akkor Én rózsaszín-fehéret, és az Éj Királynője áriáját éneklem bosszúból, hogy fekete méhem egy űr énekel, mert csak szerettem, míg mind kibaszott, mint macskát lefetyelni jégidegben az ajtó elé!

Lőrinc
Beszélsz butaságokat, ha szeretlek, mint anyját a gyermek, test a nyugalmat és vérereim hálózata tested kavicsaira elhullajtja bíbor nedveit az ártatlanságnak: pokol lenne minden, mit írunk, mekkora szamárság a jel, a rögzítés imái, mik a szépség esszenciái bőrünkön a tetoválás életünk szerelmeire: romlatlanul megőrizni a romlottságát az anyagunknak, ha mertük megírni!

Erzsébet
Testem fáj, mikor a szerető test hiányára gondolok! Érzékeimre ne telepedjen idegen anyag, ha mást érzek és mást látok, mint ahogy viszonyulnak és ártani sosem akartam, de mindenki ártott nekem!

Lőrinc
Magad látod csak kedvesem, hogy Te szenvedsz és szenvedtél csak!

Erzsébet
Miként mondhattam volna hangosabban, hogy fáj a Te kínod az ő kínja a harmadiké, és hogy belehalok e Fájás, mi nem a szülési fájdalom, hanem haláltusák haláltusái az agónia, hogy szétszakít a világ érdekei és darabjaimra hullok, mit felfal, megemészt a gyűlölet!

Lőrinc
A legnagyobb szerelmek sem óvhatják meg egymást semmitől, mi ártalom! Érted ezt?

Kitaszítottjai egy semmi ágán csüngő világnak, mit akarsz Te Tőlem, karjaimban fulladni meg? Fullasszalak tagjaimba, fojtsalak spermatengerembe, hogy ne halljam vergődéseid zokogását, Te Nő!

Erzsébet
Ölelj Lőrinc, ne ölj! Csókjaid harapásai mérgezővé ne váljanak alakváltozásaidon, mikor már nem ismerlek fel, hol is vagy maszkjaid és leváló mosolyaid álarcain az önvalód, ha már nem találom színleléseiden a saját arcod: van-e még arcunk az igazi, a való, mit elrejt?

Lőrinc
A kétely is mutatja, és tudja mi igaz, és mi nem: mi a való kényszerült kézfogása és mi a pároké, kik szeretik egymást; mi a színlelt gyönyör és mi mitől beleremeg testünk egésze, és kiizzadt testünk áramos bőre az egeknek küld segélyhívó jeleket és az égnek szirénázik. Segítség! Egymás gyönyörűségében hamuvá égünk szenvedélyünk kitörő lángjain: mégis gyöngéden simogatlak, míg suttogom fülcimpáid gyengén harapdálva: szeretlek Te édes mostoha!

Tudjuk mi az alkuvás és alkalmazkodás nyűgjei és a minden napi élet rutinszerű ritmikus és ütemes parancsa: a túlélés kényszere az élő halottnak, kik vagyunk egymás közelsége nélkül: határtalan boldogság mégis egymás közelében!

Erzsébet
A ravasz róka ki vagy, és küldöd hízelkedő leveleid a preparált bőrűeknek, mégis e kedves túlzásaidban több a jámbor odafordulás, tisztelet és szeretet, mint más epekedő szerető soraiban!

Bocsáss meg, ha valaha is terhedre voltam; nem bírtam volna ki máshogy e gyenge szívű koldus, lelenc beteg! Most sem tudom, meddig bírom még a szívemen szúrt sebek sajgó fájdalmait, a meghurcoltatás emlékét a Semmiért Egészen-t! Mint elárvult és elhagyatott lelkeink suhogása az egeken mintha lehetetlen lenne minden: egymást szeretni a legfőképp; mintha ellenünk felfegyverezte volna magát a világ, hogy nekünk egymást még szeretni se lehet, mert a világ végleg le akar minket igázni, kik Isten igájában húzzuk a megrakott szekeret a Göncölszekér csillagai fénye alatt! Mégis szeretlek, Lőrinc, ki halálod átjár, mint tereinken a fény, mondd, örökre távozzon tőlünk a Félelem és a szorongás a rejtett hatalmak barlangunkba szúrt láthatatlan tőreitől, dárdáitól kardjai élén! Tán csak terhedre voltam és semmi más, és űzetvén, űzetve érezted magad! Menekültél, míg foglyom lenni kényszerültél a leheletnyi hálóban mi sértetlen, és mi halak itt lélegzetnyi szavaink gondolt ütemei szünetek hallgatása térközein: mi itt, hol máshol, mint feloldódván a magyar nyelv rejtett ős zugaiban hol a gazdag paradicsom pixel állatai egy burjánzó digitális növényzetben...

Lőrinc
Kidobott hálóidon, ha dideregtem és reszkettem is vágyakozón tudtam remegéseim, hogy ki vagy és kivé lenni igyekszel, és mi a bajod! A határtalan szerelmed mindenek iránt! A legtöbb sebet az kapja, ki szeret! Ki érzéketlen és faragatlan tuskó, egy bunkócska, vagy egy szarkupac, mit érez az? Kinek testén átleng minden információ érzékenysége nyomot hagy tudatán és a fotont is, ha átengedi idegrendszere, berezonál! A szellemek és ördögök és angyalok sorsa ez utóbbi, mind, ki Sátánná és istenekké koronázza magát, hogy bírni kell, ha FÁJ! Bár méhedbe bújhatnék vissza, egy méhlepény rétegein bújhatnék meg mindenek elől, mi vár rám még; bár hajszálaidon lehetnék a tetvek özöne, vagy híg szarodban a baktériumok tenyészete! Lehetnék eltűnés karjaidban, combjaid között és ágyékaid mandulanyílásán én, ki semmisülni nem merek, és nem bírok a kipreparált és tetovált, a bebalzsamozott bőr, a feltámadás! Ettelek volna meg ahelyett, hogy etettelek és felneveltelek, kukacok eledeléül boldogabb lennél talán! Lövettem volna idejében golyót a fejedbe megóvni megaláztatásod és meghurcoltatásod kínjaitól; égettelek volna valóban bíbor hamuvá cserébe, hogy szerettelek! Látni akartam álmom Te rólad a Kék Pillangó gyönyörű szemét mikor tudja, beteljesítette küldetését és sorsát odadobta, mint használt rongyot nem egyszer álmaiért! Az erő, mi benne pulzált, a méltó energia, mi hű kutya a nagy kutyák között érdemes a mi szerelmeinkért!

Erzsébet
Lőrinc, ....

Lőrinc
Szerelem!

Erzsébet
Lőrinc, vedd az én vadvirágaim, a nefelejcset, mind a dáliákat, a százszorszépet és a harangvirágot, mint gyűszűvirágot ujjaidra gyűrűim emlékezetét szerelmeinknek, mi begyűrűz, és nem enged, mert nem akarod, hogy elengedjelek, mert úgy fogsz és tartasz és kapaszkodik szemed árama belém makacsul, mint horgászboton a horog és mosolyod a csali min függök én egy felvillanyozott tündöklő arcon! Lőrinc, te agyonbaszol!

Lőrinc
Mi dolgom Erzsikém szebb dolog ez végeknél, mint szétrepeszteni újra és újra ezerszer is visszanőtt szűzhártyádat, ha levenni rólad tekintetem képtelen, nem bírom, és az a hobbim, hogy rongyossá szakítsam mindig, ha összenő hártyád a szűzi ártatlanság égi verőn az égi nedű a manna folyadékán lenni a bűn, a bűz, az árva határvédelem és minden, mit a határok nihil ásító üvöltéseiről közösen Attila módján elgondoltunk!

Erzsébet
Lőrinc, fáj, ha baszol is, ha nem is, mégis basszál, akkor legalább érzünk valamit, és tótágast állhat megint a nagy hó halál csöndben a szánk és az árva határ!

Lőrinc
Ha barát, ha nem; Erzsikém, ha baszható még nem biztos, hogy kapható, és édes a Méz mi Te vagy és a világ minden méhei koronázatlan királynője nagy ovációk között!

Erzsébet
Köpülsz engem, Te Lőrinc, mint vajat, őrölsz Te liszté sütni kenyeret a szegényeinknek, ha már nincs Mercedes Benz se Volkswagen! Sebaj, te Júdás helyett a küszöb, min átviszel minden alkalommal szerelmes karjaiban Liszt kacsa, ki ha fürdik fekete tóban, dehogy fekete Tej, Te ki frissen pezsdülő, bugyborékoló tejet fejsz dudáimon a parasztlány Júlia csöcsein az Úri Rómeó!

Te, ki, ha büszke, mint fekete füleimbe ültetett bogár, ha eléghet közös képernyőnk fényein a varázslatos áramon miköztünk, mi oly örök, mint Szókratész Platón és Arisztotelész, ha egymásra egymást összelehelnek, és kint dúl-fúl az égiek haragja, de ők, mint bölcsek a vészben összetartanak, és semmiért egészen nem adnák oda egymást, kik ilyesmiket írogatnak egymás dicséretére Isten karjain remélhetőleg az égi zenét!

Lőrinc
Tündökletes szerelmetes Erzsikém, Te Bözske, mint kis parasztleány Júliám a lepedőmön a pántlikás pálinkás jó reggelt hét szentséged, mit keresel még mindig itt legott?

Erzsébet
Szeretlek, Lőrinc!...

Lőrinc
Drága Bözskén, ne kiabálj, még föllármázod az egeket és tengereket az óceánnyi perpatvaros földeket, a járomnyi halált az Magyar Ugaron és a Grófi szérűn, Erzsikém, kit szeretek, Te imádott Mostoha! Hiszed-e, érzed-e mennyire szeretlek?

Erzsébet
Lőrinc, áramlatos áramlatainkon vagyok az alakpszichológia, mi mindent egy zseniális renddé összelegyez egy virágos ima-varázsos, barokkos eleggyé a zongora billentyűin a dallamokat fekete-fehér klaviatúrám sakktábláin, hogy hol van a király és hol vagyok Én Lőrinc e rémlátomásban a Sirály és a Hattyúkirálynő a Hattyúk Tavában!

Lőrinc
Ki, mint vet, úgy arat; ki korán kel, álmos marad, de nem biztos, lehet éberebb, mintha évekig aludt volna, mint Csipkerózsika; főleg, ha agyalágyult ütődötté válik a sok alvástól, mégis aludni kell, az alvás hűti lángelménk rőt máglyáit! Ha hattyú, hát dolga van! És dolgozni csak pontosan szépen, ahogy a csillag megy az égen, és szívünkben a csillagos ég jó eledel - kaviár és égi manna, Anna, Ganna-, hogy jók legyünk és ne hagyjuk cserben, ki szót emel, ha gondolata van, és beszélnie kell, mint belső etikánk bíbor-szép parancsa!

Erzsébet
Lőrinc, az vagy nekem, mint testnek a kenyér és édes álomszép nagy szíveinknek szétrobbanva az úr aszfalton, mi ha kivágott rönk is szép lombos erdőben tested a televény és templom kupolájában vagy kifeszített, míg kacagok én, ha szerelmedre gondolok, ki veszített, míg túlélt!

Lőrinc
Szerelmetes Virág, áradjon illatár-felhők spriccelése érzékeimre bőröd és hajtengered illatából, kit úgy szeretlek!

Erzsébet
Lőrinc, kit úgy szeretlek!



Margaréta

Drámai költemény


Szereplők:

Margaréta
Klütamnesztra
Inana


Margaréta
A női sors a korok felületi rendjén változik csak, de köt minket egyféle fajta rabság, mint mindent e földön egy szolgasági rendszer a változó időben. A függésünk e földi határ, ha ki is lépünk nagy szelek viharán távoli csillagainkig. Minden ideköt e röghöz, e porfészekhez, másképp szólván, a kék bolygó. Van, kinek rózsaszín, van, kinek borzalmas robot, kín, mit nem lehet felejteni; másoknak könnyűség és határtalan boldogság, avagy határtalan szerelem. Mi dolgunk itt? Van-e itt dolgunk egyáltalán? Lehet-e mindent, de mindennek ára van, és mindenért fizetni kell! Mégis, olybá tűnik, van e földi kis színtéren valami erő, mely felemel, megáld, egy szerető fényes talány, de van egy átkozott erő is mely megkötöz, lefagyaszt, gátol és tönkretesz. E két erőtér metszetein hánykolódunk ide-oda, vágyjuk szívünkben a jót, és tudtunk nélkül, erőnkön felül valami mégis a pokolba egyre mélyebbre hajt; tán épp a szeretet egy elhagyatott, kilátástalan helyzetben lévő közösségért, mely nem fontos, csak egy maroknyi embernek, de tán te köztük vagy; így lesz sorsod áldozat e kis tenyérnyi helyért a világegyetem nagy sokaságban. Miért szenvedsz? Miért kiáltanak rád eget verő sok rosszat, míg bűntelen küzdesz őértük? E parányi sokaság fényes tudó, határtalan emlékezet, de nagy elnyomásban az évszázadok alatt tán vezekli korábbi századok nagy hatalmát, honnan emlékezete a nagyság, a fenség, a feljebb valóság. És ez emlékezet nem hagy nyugodni e kis poros színtéren senkit, ki ezen emléket őrzi hajdan fényes birodalmairól, mit sokszor megalapított a történelem során; mégis rengetegszer fenyegette megsemmisülés és a feledés homálya. Mégis, tárgyi emlékezete maga a nyelv, melynek igaz és isteni szellemiségébe, ha megfürödsz, kincsekre lelsz, és fényes, jó hatalomra: a tudás hatalmára, ki úgy küzd önmagáért az utolsó csepp vérig, hogy nem árt senkinek, mégis mindenki gyűlöli, tán mert érzik rajta e különállást, e megközelíthetetlen árva magányosságot, mely felszíni erőkön, a látszatokon csetlő-botló bukdácsolás, de mélysége jóság, jó akarat, jóra valóság a küzdelmes felszín alatt, mi elrejti e nagyszerű gazdagságot; a nyomorúsága, a rabság elnyomottsága, mi nem enged e feneketlen jóban minket részesíteni.

Ki, mint én nő és áldozat és szelleme feljebb való jóság, és küzd e parányi pokoli édenért, át kell menjen minden megaláztatáson, nem ezerszer, de milliárdszor inkább kell itt akarni, mint máshol e földi világon, mert itt az átok, mely minket ver, mi vagyunk az átkozottak, kik e kínos elnyomó rabságtól, e küzdelmes ellenséges indulatok fogházából nem szabadulhatunk; annyi bennünk mára az idegen, hogy tudatlan, mi is az idegent szolgáljuk, de e nyelv és szelleme kötelez minket; és feladat ezen a földi határon, amelyre e földnek szüksége van, a benne lappangó fényes energiákra, mely ha foglyául ejt minket, nem ereszt, és állandó kihívása a múlt időknek, hogy cselekedj, mert üzeneted van a jövő számára! Emlékezeted egy fényes nagy múlt bátor vitézségéről, tudásáról, mikor a tested is a fényes szellemmel átitatott szinte halhatatlan volt az isteni fényes szellemben a test átitatódott az isteni erőkkel a mágikus korokban, és jelen voltál, mint most tanítani, sebeket gyógyítani és vigasztalni: szeretlek, te édes és átkozott mostoha; hallod-e mennyire szeretlek!? Érzed-e, hogy mennyire határtalan szerettelek, mert védelmezőm voltál az idegenségben, és most szeretlek határtalan a milliomodik hatványon!

Klütamnesztra
Régóta hallgatlak, te átkozott, nem tudod, hogy minden te magad vagy az átok is még el nem hiszed, hogy áldás tudsz lenni!

Margaréta
A létezés szőve így, hogy még istenekhez felemelkedsz, porba sújtsanak, hogy tanulj és tudj tiszteletet, hálát adj és zengj dicséretet, és tudd, méltónak tartanak, ha szólnak általad, de edénye vagy, hírnöke a tartás egy körvonal tartalmaiknak. A lét kiszolgáltatottjai az istenek maguk, és egymás függésében lenni kényszerülnek, míg mozgásuk érezhető a porig, és jaj neked, ember, ha haragjuk viharfelhők mennydörgő kisülései. Lenne fontos az isteneknek, kiket, ha szeretőn befogadunk, magunk szépsége arányossága, egy bölcsesség, mit nevezhetnénk az istenség fokmérőjének, a tudat, hogy eddig és ne tovább; az istenség, e határaik tudata! E határaikon az istenek úgy tisztelik egymást, hogy harcaik egy akaratlan kényszerűség, melyet a sors kereke, a létezés börtöne ró ki rájuk. Az isteni bölcsesség létezne valóban: egy az istenek főnöke, honnan ők is erejük veszik; egy ismeretlen forrás, egy ismeretlen energia, mely a kiválasztottakon megpihen? Ez az erő rendezettségében rejti nagy energiáit a tudatosság hűvösén ő örök, képviselhet e rendezett energiaösszpontosulás vészterhes irányított pusztítást, de lehet megtartó szerető erőkifejtés; e két erő együtt hat, együtt él, és bennünk vívja nagy csatáit maszkok mögött, szerepekre osztva.

Klütamnesztra
Míg te filozofálsz, másokat sorra tönkreteszel; míg te az istenek felé igyekszel, pusztító vagy másokon; míg te egy férfi mellett megnyugodni nem tudsz, mert szabadságod mindennél drágább neked, és olyat nem rejt tán e föld, ki a te szabadságod szeretvén tisztelheti; mégsem bírsz lemondani végleg, míg isteni nimbuszokra pályázol, egy férfi szerelméről, és tán tested keresi, de nem találja a sors csapásaként, hogy ismerd határaidat, az isteni férfi másod, vagy többekben, több férfitestben fedezheted csak fel, és találhatod csak meg részeiben az isteni szikrákat, mit rejt egy fenomén, férfi testben, mert függsz szexualitásodtól; a szerelem istennő mindig másokra szorul beteljesíteni magát.

Margaréta
Minden isten, ha uralkodó, márpedig az, másokon uralkodik, de elsőként önmagán!

Klütamnesztra
Mégis, te sérted sorainkat, lehet már azzal is, hogy levegőt veszel. A fennálló rendet semmibe veszed, ellopnád férjeinket, házasságot nem tiszteled csak a szerelmet!

A házasság szentség; mit kötnek istenek, és a sértett fél nem veszi jó néven tőled, ha tűzhelyéhez dörzsölődsz, és férje rád áhítozik, terád vágyakozik, míg ő áll helyt mellette. Véled, neked mindent lehet, mint terjedő lángok felégetni a világot, arra hivatkozva, ez a szerelem?

Margaréta
A láng, mely bennem él isteni erő és házasságot nem sért, csak felpezsdít, mozgásban tartja, mi elült, beporosodott és elfáradt. Rá vetvén tekintetem a házasságukra, rákérdeznek a felek, és átalakul, viszonyuk megerősödik, lazul, újra kötődik, oldódik, megszűnik. A létezés, a sors döntéseiben megmutatkoznak az érdekek és erőviszonyok, és mit bukásnak nézünk, lehet a bukottnak jutalom, vagy saját tudatos választása önmagához hű mivoltában.

Inana
A szerelem, mit elnyer, nem a házasság területéről való, de a szerelem sem éli meg a házasság apró nyűgjeiben rejlő finom kötések melegségét, az egymással szorosan összetartozó két lény harmonikus együttléte viharait, a féltékenység tébolyát, és mit szül a sértettség, a megalázottság, a másodrendűségi érzés a házastársban megszülheti, ha a szerelem nem vigyáz a határtalan bosszú tervét, hisz a szerelem a legmagasabb hőfok, irigylésre méltó, hisz a szerelem, mely mozgat világokat éppúgy igaz, mint mozgat a pokol mélye, mely ellenpárja a szerelemnek, de se egyikét, sem másikát, főleg hosszútávon nem bírja intenzitását az embernek fia. A házasság, mely a szerelmet az időben bírhatóvá mérsékelvén elrendezi a szerelem alapjain, vagy a nagy szokás mentén érzékeny nagyon, mint hímes tojás sérülékeny sebezhető és nem bírja az idegen pillantást, még ha szerelem is, sőt főként nem, ha az a neve.

Klütamnesztra
Társadalmaink rendjét alapozza a házasság a családi tűzhely, mely büntetlenül nem sérthető; e nő többünket halálosan, vérig sértette meg.

Margaréta
Mindenki létezése szerint van és küzd saját fegyvereivel; nem lehet nem lesz más, mint ami. Én feladatomnak érzek egy nehéz képviseletet, és ezt hogyan teljesítem a felém búvóhelyeimbe is kinyújtott lándzsavégeken, az sorsszerű.

Inana
Ösztönöd, a nagy erő egy sötét tenger, egy éjszaka, mely mélyen erotikus a szerelemvággyal átitatva; e mély feneketlen megváltatlan szakadék energiája vonz be és nyel el mindenkit, de lényege szerint a szerelem így sújt porba és üdvözít, mert a legmagasabbra a szerelem repít, de elég egy csöppnyi félreértés, vagy a körülmények ellenséges vihara, és porba sújt, szakadék mélyére vet, hogy tán sosem, ki nem hevered emlékét. Az árulás nyomán az elhagyatottság, a magárahagyatottság megint más lapra tartozik.

Margaréta
Lényegem kettős: közel vagyok mindig a halálhoz, a halál peremén sétálgatok kutyáimmal a hűség, úgy hívnak enyészet. A felbomlás bennem, a megsemmisülés pillanatok kérdése, mi a következő pillanatban új élet születése. Az erotikus energia láncon, önkéntes uralmam alatt tombol a tébolyult bennem, ha egyéniségem más része megsebzett, megsértett, nem tisztelt, szabadjára e bőséget nem engedem, ha mégis, csak rövid időre jön létre a villanás, a kisülés és vége, mert a többi részeim is szót kérnek, és őket nem tisztelték. Ha nagyon szeretek, ez néha ellensúlyozódik, és eltekintek igényeimtől a másik javára, hisz a nagy szeretet mindent eltűr. Egyszerre vagyok erotikus energiacsomó és halálos sötét feneketlen szakadék. Mindkettő kis és középszerűekre nézvést, kis lángocskákra, parányi szívekre, fekete pont lelkecskékre, szellemtelenekre veszélyes, halálos, gyilkos veszedelem!

Él bennem egy határtalan jóság intellektuális igényességgel, tudásvággyal a hagyomány, a műveltség tiszteletével és szeretetével, de nem vetem meg a kevésbé olajozottan, szépen mozgó boldogokat; irigylem inkább sokszor őket, hogy lám nem kell a nyolcadik égben lenni ahhoz, hogy valaki elégedett legyen magával és másokkal és működjön jól környezetében. Én úgy vagyok mégis teremtve, hogy engem ez nem elégít, így vagyok sokszoros kárvallott magam, mert én a nyolcadik égbe, az istenek körébe vágyok, a nagy szabadság éltető erőm, mit mások rabszolgaságnak látnak, mert jól csak a szíveddel látod még azt is, ki mennyire rab, és miben, mennyiben szabad, ha szolgál is, mivel tán visszaéltél mindig önmagaddal és másokkal, mert gyáva vagy!

Él bennem egy apáca, ki mélyen érteni akar önmagát, a másikat, a körülvevő világot és az istenek hatalmát a létezésen az osztozkodást; mint áramlik a lét körforgása, ha része a semmi és a semmiben csücsül, de én a semmiből, mi nincs, világokat teremtek, mert van, a van; te alkotásnak nevezed, és értem mire gondolsz! Élet-halál milliárdszoros váltakozása az örök visszatérés vagy az Isten tenyerén az egész, és a szellemlelkünk ölt más ruhát, míg a körforgás foglya vagy; kikerülvén belőle szerepet ölt a pusztító megsemmisítő, avagy a megtartó, és e kettő keverék vegyületeit, melyeket szerepekbe megalkotsz! Istenekhez, vélem, közöm van, mint teremtet lény és figyelek ezért rájuk, gyűlölvén imádva elutasítok, dacolok, lázadok ellenük, de mindenkinél jobban tán, őket befogadom!

Egy apáca él bennem egy szerelemistennő papnője szerepében sokszínű vagyok; a határtalan szerelem bennem nagy magányos és számkivetett, mert szorosak kötelékei, melyek nem gúzsba kötik, de felszabadítják, mert erősek és fényesek gyökerei önnön maga ismerete öntudatában.

Igaztalan ne bánts hát, ne tégy ellenem, mert a vesztes te leszel, mert én nagyon szeretek: látom magam és látlak, hogy semmibe vettél és veszel, és nem szeretsz, rég megszűntél már lenni nekem, de tovább engedni nem engedtél, majd bosszúra szomjúhoztál.

Inana
Sokszor szerelmi sértettségre hivatkoznak a nagy bosszú jogosságát igazolandó, de csak a határtalan gőg zártsága, mi motiválja őket hatalom- és birtokvesztés, úgy vélik joguk a birtokvédelem: szeretni mégsem tudnak, vagy csak felszínesen a semmiért egészen akarnak. Cselédet akar a bennük élő hatalom ösztöne, és ezt nevezik jognak a szerelemre; ezért kevés a jó házasság és kevés a sírig tartó szerelem is! A hatalom bűvöletében élünk; mindenki birtokolni akar, úgy csúszik ki minden a kezéből. A szeretet úgy tart meg örökre, hogy hagy magadnak lenned, szabadon enged magad kipróbálnod kötése nem kényszer, de nagy lehetőség; a szeretet a szabad kibontakozás! A gyűlölet, mely láncba ver, és úgy sújt le és vak, mint a szerelem, mert tán nincs is oka rá; azt szereti, ki nem méltó, ki nem érdemli, és azt pusztítja, ki leginkább szerető önmaga a bíbor 1001 éjszakákon!

A szürkeség hatalma, hol más nem számít csak birtok, csak hatalom, csak az érdek.

E szürke hatalma, mi ráül ma gyakran kapcsolatainkra, és szeretet helyett elhasználni, kiüríteni, kifosztani akar mind a szerelemben, mind a házasságban. A sértett fél sokszor önhitegető csalárd, magának is hazudni kényszerül, önmagát téveszteni meg, mert mit sért, legyen az házasság, avagy szerelem, jogos bosszúért kiált, mert igaz érzéseiben sérti a másik felet használván csak kifosztja, majd odaveti könnyedén a halálnak és eljátssza ráadásul, hogy ő a sértett, megbántott fél, ki a másikkal csak visszaélt. A szabadság helyett a szabadosság emberi méltóságában sérti meg a feleket, és kínt vet a gyönyörelvűség, mely felszínes, de mélységet hazudik. Nagy zavarodás van a fejeinkben, mert tabusítottuk erotikánk és szexualitásunk és most szabadulni vélünk, míg csak sebzünk és sebeztetünk. Nem tiszteljük magunk sem a mást, nem szeretjük egymást, de mindent elvárnánk, mert mi szenvedünk és agyonsebeztettünk! Nem tiszteljük a másik idejét, erejét, gondolatait és érzéseit, gyönyöreink, kielégüléseink után futva kényelmünk felhajtván meg nem teszünk semmit egymásért! Várjuk a könnyűséget, de súlyunk tonnányi, hisz egymásban lelnénk könnyedségre feledésre, ha kitárnánk nem csak karunk, mely majd bilinccsé, börtönné összezárul, hanem szívünk lenne erős és nyitott, és ne rettenne meg az első akadálynál, vagy változó helyzetben, de bízna a másikban, mert ismerné a másikat, ismeretlenül meg nem szavazna neki bizalmat, és nem adná ki magát, mert az ostobaság, oktalanság!

Tengődünk szürkeségeinkben halmozódó sérüléseink sebeiben és nincs megállásunk a jaj-ra csak tovább a sűrűjében keressük az enyhülést.

Szerelmet is, szeretni is tanulnunk kell, és kevés a jó példa, hogy elleshetnénk!

Minden angyal rettenetes, de abszolút tudatosságában az angyal maga ellen sosem tesz, maga ellen sosem, nem cselekszik! Mégis oly zavarodott minden; a látszat csal, mert tudatos a zavarkeltés a titkos hatalom érdekeként, melyet a technika érvényesít, hajt végre az embertől elidegenedetten. Az angyal ma tudathasadásos, mert nincs elég és szervezett, enyhet nyújtó igazi isteni liget, mely oltalmat ad és írt a feledésre. A fénysebességben nem emésztünk olyan gyorsan, mint kívánja tőlünk az életidő! Tudatosan tőrbe csaljuk szerető felünk, míg próbálgatjuk és csodálkozunk, ha tőrünkbe magunk beledőlünk! Cselt vetünk szeretteinkre hálót dobunk és csodálkozunk, ha leginkább magunk belebonyolódunk.

Margaréta
Felszabadultan és kacagva fut bennem egy gyermeki kis csapat a tengerparton, és még gyorsítván rohanok, valaki, ki rég lehagyott, utánam nyúl, gyengéden odakap felém. Szerettél másokat tán jobban az életednél, lehetett fölösleges, ha elvárásaid tévútra vezettek, és ott kerestél társat, hol nem lehetett, mert magadra vágyakozásod vetítetted csak ki, és a másikról nem vettél tudomást; egy szenvedélyre volt csak szükséged, mely befogja szemed, hogy ne kelljen látni a valót, mert nem bírtad volna elviselni: ez az öncsalás! Álmokat hajkurásztál, mert a valóság lapos volt neked és önmagad lelke szellemére vágytál, míg magad egy másikkal sorsszerűn összetartozónak érezted, ő tán tudomást se vett rólad, semmibe vett és fittyet hányt, ha hallotta neved, de neked ő mégis mindent jelentett és magad hozzá önként kötözted és így jutottál el az istenekhez. Ő tán épp így volt valaki mással. Lenne ez rossz szerelem, nem inkább plátói, a másik maszkja csak kivetített önmagad vágyai vágyakozása tudatosodó ösztönvilágának, hisz a tudat egy pontnyi csak a tudattalan tengereinken! A hűség, ha szemeidben mégis mindent lát és szót emel, és sosem lesz igazságtalan, még ha a magadhoz való hűséged lázadást szül is ellened minden táborban és piactéren, közhelyeken, te tudod, csak így cselekedhettél, ez volt az út, ez a te választásod, mert jobb a széttépettség, széthasított szétmarcangoltatás, mint a becstelen árulás és önfeladás vagy cserbenhagyás. Lehettél tán hű magadhoz és benned, kiket szerettél mindenkihez, ha ők egymást gyűlölték és fenték késük egymás ellen és ellened, tán ellenkező táborokban is harcoltak, mely növelte a bajt és enyhet nem hozhatott; nem komédiát írt, de bonyodalmas kínzó és fájdalmas szövegkönyvet melynek labirintusából ki nem láthattál!

Inana
Van határtalan szenvedély, minek tárgya nincs, de kell neki egy arc, egy test, egy maszk, mire kivetül; így éli túl ez iszonytató hőséget, e vulkános tüzet és feltörő forró gejzírt, mely hőfoka egyenesen arányos önmaga hiányával, a még nem levőséggel, a megváltatlan üdv nélküliséggel, mely, ha hosszan tartó elpusztít, és csak a pusztulás lesz gyermeke!

Istenek szenvedélye egymás iránt egy természetfölöttiség pokoli-édeni világában az más; az örökös jelenlét és vágyakozás, míg átkozottan, avagy üdvözülten forog mind a saját tengelye körül pályáján, melynek arca mintegy Janus-arcú a semmi megsemmisültség és nagy határtalan magány a másik hiánya, míg a maga, az én beteljesült a semmi mindene!

Elnyugszanak-e az istenek is egyszer végleg egymás karjain egy végső határtalan szerelem örök megsemmisülésén mi éltet, mint határos határtalan, mely egyszerre egyként teljesen önmaga és teljesen semmisült egy végső megtartó irgalom szerelmében egy nyugalom mozgató mozdulatlanságban?!



Pöttöm Panna


Szereplők:

Makimajom
Pöttöm Panna


Jacques Brel: La chanson des vieux amants
Yves Montand: Les Feuilles Mortes
Alain Delon und Romy Schneider: Amour Fou


Makimajom
Szabadulni akarok a szemedtől! Szabadulni az irántad érzett szerelmemtől, és egyszerre rettegek az elvesztésedtől!

Pöttöm Panna
A félelem, amely elveszejt; a magabiztos önmaga, mi megtart...

Makimajom
...ezt támadja minden már, mi él, hogy ne legyél, és én semmi se legyek immár, csak egy lézengő és kárvallott hulla-halom: utolsó tán, mi itt maradt egy szerelemi álomból, hogy itt csak hullahalmok maradjanak, és lerágott csontok, ezerszer és milliárdszor átvitázott sérelmek és elmaradt bocsánatkérés, nemhogy felelősségre vonás valakik részéről -

Pöttöm Panna
Ne a fájdalomra tekints, hanem a tanulságra - mondja a nagy okos, de ha minden nap a fájdalmamra emlékeztet, mert minden nap más kacag fájdalmamon, és más ujjong diadalán fölöttem, mert semmi nem múlik, mi lényeges, csak a jelenség; és minden valós kihat és kísér és el nem enged a lassú kínzók börtöne, mert hangját hallatta, kinek nem lehetett volna...

Makimajom
A sebzett óceán mondd, miként gyógyul, ha sebzett a világ, és elfolyik vére a lassú kínhalálban az igazaknak, kik tudják, látják az igazságot, és nem hiszik a hazugságot, de mindent ural a hazugság, és az életedre tör, mert nem hagy békén, és szolgálatodra les, ki azt hiszi, minden az övé, és nem ismer határokat!

Pöttöm Panna
Azon a padon kivel beszélgetek? ... Hát személyválogató mégis, mert én csak a folyton ártatlanokat büntető arcát ismertem meg!

Makimajom
Szabadulni akarok a szemedtől, és rettegek érted, kit mindennél jobban...

Pöttöm Panna
Jöhet ő is az apám, ha akar, vagy marad, hol van immár!

Mégis megtartom őket és ők engem, kik a SZERETET és az ISTENIMÁDAT?

Makimajom
Ostoba, hülye picsa lennék? - kérdi magától utoljára.

Pöttöm Panna
Egy virágzó isteni ének, még ha a szív fekete is, mint az éjfél, virágzás; kiknek fényes volt a szíve csak ütöttek rá és kijátszották bizalmát, míg másokért barátilag szövetkezett, csak világ kurvájának becézték: ha mosott, elhasznált rongyot is csináltak belőle, sosem szűnt meg szeretni és dobogni szíve valakikért, ha fekete volt szíve, és ütöttek rá, még véres is legyen, pedig nekik könnyű volt az élet, és sokat kaptak; nos sokkal kell elszámoljanak; ki keveset kapott és mindenét odaadta, sokszorosan kapta vissza a szerelmeit, ha csak fekete szíveket is kapott volna vissza, mert nem volt másuk... csak ábrándos álmaik a szeretetről az Istenimádásban!

Makimajom
Ostoba, hülye picsa lennék egy ribanc, egy világ kurvája, mert apám finnyás volt megtenni, mit NEM lehetett, de sok mindenki kész volt sok mindenre... hisz olcsó a másik élete, azt tönkretenni és semmibe nem kerül a másikat a halálba taszítani, míg mi beavatottak röhögünk ahelyett, hogy lehajolnánk, kikért itt vagyunk...

Pöttöm Panna
Szabad Világ, hallod géniuszom dallamait, és látod el nem fojtható határtalan FÁKLYÁM fényét, ki vagyok egy nemzetért és vádollak, mert míg szerettelek és ismertelek csak kínoztál, hogy elválassz enyéimtől és önnön magamtól, mert az istenért nem hagytál annak lenni, aki vagyok, de azzá akartál gyömöszölni, ki nem vagyok, és sose leszek és sose lehetek, és felmorzsoltad az enyéimet, és nem hagytad az enyéimet, de idegen érdekek zsarnok-fenntartó kiszolgálóit ülteted a nyakamba, ki hun-magyarként vagyok a világnak világ!

Makimajom
Féltelek, ki választalak téged és akarlak régóta és szeretlek és vigyázok rád!

Pöttöm Panna
Felejtettem valaha? Mindig ott voltam, mikor vertek és mikor kínoztak, nemcsak visszaéltél vele, mert kínzott a szemem, mert érdeked másfelé vezetett?!

Makimajom
Idők voltak, mikor visszaéltem és mikor nem... visszaéléseimben sem felejtettelek, ahogy Te sem: mihelyt átpasszoltunk értünk rimánkodtál... nem unod meg bízni a világban? Mikor tudod végleg már, hogy bennünk az Isten áldása az élet kötéseire!?

Pöttöm Panna
Éreztem szerelmed egy távoli parazsát akkor, mely reménykedik egy utolsó rettenthetetlen bástyába, ki egy NŐ, egy női istenség, ki Aphrodité jegyese rég egy krisztusi Buddha, de sose szűnt meg szeretni téged, bár olykor határtalan düh és reménytelen kárhozat és sivár jéghideg éhhalál és éhszomj és az érinthetetlenség bástyája, mi elkeserít és elsivatagosít mindent, a leghatártalanabb szerelmet is egy folyton elhúzott KÉZ; bármi legyen is az indok!

Makimajom
Szerelem: sötét verem; vakság és némaság: kielégítetlen őrült és tébolyult bosszú és düh és tömeggyilok!

Pöttöm Panna
Mérföldekről is megérzed, ki szeret, és ki gyűlöl, és ki beavatott; nem csapják azt be bármi álruhások! Tudod ki halász, ki vadász, ki boldog és miért és ki gyilkol és miért!

Makimajom
Tévedés, mit gondol, ha a képre néz! Az egyik részem a SIRÁLY, oly sok egyéb rész egész! Továbblépni? Sose tettem egy lépést önmagamból!

Pöttöm Panna
Folyton magamon kívül voltam: a szenvedélyes vágyakozás eksztázisaiban: a határtalan szerelem!

Makimajom
Ideje hazatérni önmagunkhoz!

Pöttöm Panna
Múlt és jövő, mi jelenbe trilliónyi szállal szövődik e szőttesem mi és hol az én és mégis egyéniség!

Makimajom
Minden egyes döntés és megnyilatkozás minden megjelenés és akaratnyi továbbmoccanás az én jelei: és minden döntés az énről beszél!

Pöttöm Panna
Kinek a lángja vagyok én? Ébresztek lángot még én igazán?

Makimajom
Menj hozzá, vagy maradj velem...

Pöttöm Panna
... egy életvonal elágazásain maradok mindig árva magam... mikor már nem szeretnek...

Makimajom
...vagy túlságosan is, hogy az osztozkodás elviselhető legyen!

Pöttöm Panna
... volt-e valaha, ki osztatlanul állt volna és ne lett volna szilánkosan szilánkokra zúzva... vagy jégverem... kinek cselédnek jó lett volna...

Makimajom
... tán igazad van -

Pöttöm Panna
...mit se számít az igazság, ha az életünkről és mások boldogságáról van szó!

Makimajom
... időnként megérintlek, érzem, és akkor boldog vagyok, mert tudom, most Te vagy és születik valami! Máskor évekig nem tudtalak érinteni, pedig mennyire szerettem volna! Maradt az érintetlenség szomja és csaknem az éhhalál!

Pöttöm Panna
... kincseim pergetem ujjaim közt; cellámban alszom, napsütött testem sivatagi homok, pereg időm... elnyúlok szörnyű ásításomon, és megcsókol, ki szeret!

Makimajom
.. és mert nem fél, hogy ne vesszen téged újra és újra megcsókol, ki szeret!

Pöttöm Panna
...és mert nem félhet immár, hogy ne vesszen TÉGED újra és újra megcsókol, ki szeret, és mint két láng egymásba hajlik a két duzzadt ajkakon a nyál csillogó buborékai...

Makimajom
SIRÁLYOM!

Pöttöm Panna KERECSENSÓLYOM és egy nap és egy hold és vérrel teli KEHELY, mert rég a Krisztusé és a szentegyház hagyományai tisztelője, mégis szabad és épp így élettel teli határtalan boldogság, és rothadás is mind mi vagyunk, de új élet reménye... 2018 huszonnyolc évesen!



Pöttöm Panna


- Ávós vagy? - kérdezte Pöttöm Panna, és ahelyett hogy egy sarokba behúzódott volna, hogy tovább verjék őt és a hozzá hasonló kis parányi, akár csak fotonnyi részben is magyarokat, és ahelyett, hogy kiállt volna az utcára gyalázatára árulni magát, inkább elvegyült egy bíbor hullámzású óceánnyi vágyakozásban, és akkor is kék eget hazudott magának, ha szürke és borult borongós ég egyre fenyegetőbbé, majd viharos feketévé változott...

- Ávós vagy? - kérdezte ismét azt, aki nem tágított; szerette őt majd másokat szeretett, de az idő és hatalma a súlytalanság és a hatalmi ármány és vágyakozás kacskaringós történései nyomán visszakanyarodott az útja hozzá, mikor már ezzel senki se számolt, és az egyre zavarosabbá váló viszonyokat tovább bonyolított!

- Mindig veled is voltam, míg kerestem magam az árnyékos világ lenyomatain; a nagy szellemek birodalmában sosem felejtettelek holmi elméletek és hitek perspektívái mentén és paradigmáiban: ugrándoztam virágról-virágra egy nyomorult jobbágy- és cselédsors, rabszolgasorsban, mit rám mértek, kiket nem fogadhattam el, mert a legkülönbeket mészárolták le mindig parancsszóra...

- Kiket Te szerettél gondolod nem ezt cselekedték parancsra?

- Segíteni akartak azokon, kiknek esélyük sem volt egy bebetonozott zsarnoki öntvény állami terrorjában fogdmegjeik által eltüntetett aktáik között, hogy esélyük se legyen és a nemzetnek esélye se legyen a szabadulásra...

- Túlerőben semmivé aláztak minket, kik különbek voltunk! És maradt a túlélés parancsa, mert élni kell, és gyerekeik voltak..., tovább vitték az életet a földi világban, mert ösztöneik ezt sugallták, vagy csak gyengék lévén belecsúsztak az élet akadály és gátfutásába...

- És, kik segíteni akartak, lettek a főáruló főbűnösök egy korrupt állami berendezkedés fő és első számú ellenségei: könnyű volt őket, kik a nemzet érdekeit is nézték a magukéi mellett, más szóval nem voltak elaljasított, kisszerű homokszemei egy embertelen állami gépezetnek, könnyű volt őket alálicitálni és megfúrni a külföldi érdekporondokon azoknak, kik visszahulltak oda hamar, mert sosem szabadultak onnan, ahonnan származtak, egy nagyhatalmi kiegyezést levezénylő a nemzet feje fölött és érdekei ellenében, minden ellenében, ami egy kicsit is valódi és élő és magyar!!! Az ilyenek kapták meg a nemzet feje fölött a nagyhatalmat!

- A rom roncs megcsonkítottat csak ilyenek vihetik tovább, kik foghatók, kik zsarolhatók, és kiknek másra kell bólintani, mint mire szeretnének, és mást kell hangosan támogatniuk, mint kiért valóban élnek és halnak, kiket a szívük mélyén a milliomodik hatványon is szeretnek, és élnek-halnak is érte, de csak titokban segíthetik, mert megtanulták rég, hogy e fertő korrupt mocsárban, hol még az is áruló és ellenség, kit leginkább tiednek tartasz, még az is megalkuvásra kész itt e rom roncs megcsonkított tájon, kinek határtalannál is hatalmasabb szerelme, mert minden borzalmas és rettenetes itt e tájon a gyilkosok és verőlegények korcsak korcsai között...

- Ott kell a segítség, ahol legnagyobb a baj! Ki a hatalmon ott voltam én, hol nagy volt a baj! É ott volt az ORVOS, milyen orvos; és ott volt a tanár, és milyen tanár; hol nagy volt a baj!!! A nagy szürkeség lep el itt mindent, mert a gonoszság és a korrupt gyalázat védelmeztetik az idegen érdek kiszolgálói mindig itt e tájon e belügyi mocsár nehézségi erőként húzza vissza a múlt csápjain a fogdmegek kezein a jövőt: "Kinek nem tetszik, el lehet menni!" Mit jelent ez állam az államért és megvett szakmai csoportjai, a csürhe és a megalázott vert hadak és a rabigába kötött nép és nemzet, mint mindig...??? Az igaz és kiváló, a valóban MÁS, a több, az ember fölötti ember, ki nem korrumpálható, nincs, csak egy bekötözött láncos, agyon kontrollált, megsemmisített, agyonsugarazott szellemjárás halottjai, kiket jó előre lefülelnek, levadásznak, és újra és újra elgáncsolnak, mikor felemeli fejét, mert nem érti, hogy e földön csak így lehet: VILÁG! És nincs a világon túl!!! Fizika és matematikai kiszámítottság egy statisztikai parádé rendszerein: soviniszta kiválasztottak! sic. csiszolnak, faragnak, és fűrészelnek egy titokvilág agyontitkosított szolgálatai olyanokat, kiknek még saruszíját megoldani se méltók!

- Kalapálunk, mérünk, csiszolunk, reszelünk, megsemmisítünk a mitikus és világok világa szellemjelenésein kivesézünk, kivelőzünk, elmérgezünk, félrekezelünk, műtünk, ha nem is kell, és elfertőzünk, ha állam ellensége... Isten mindenkit megment, ha akar! Hahaha... és röhögünk! Isten rég halott!

- Ha én mindig Istenben alkotok, miért mondogatja folyton a fülembe valaki, hogy Isten halott! És tényleg megmentette: kiírta magából - lávafolyam, édesvizű áradás keserűsége, felhőszakadás hömpölygő hullámain és vérömlés - az elmérgezett, agyonsugárzott felszabdalt és agyoncsonkított nemzetét fojtogató állami terrorok diktatúráját! Azokkal, akit becsült és szeretett: valóban és igazán, és akik őt szerették igazán!!!

- Nem múlt el!

- Ez is az ironikus beszédmód része?

- Vedd, ahogy akarod! Úgyis mindig úgy veszed, ahogy akarod; nem is á dehogy, ahogy tudod, ahogy lehet, ahogy engedi a kötözött főzött sonka láncos világ egy pokoli zűrzavarban...

- A nagy tragédia mindig ott kezdődik, ha valakiket az istennek nem engednek oda, ahová szívük és hajlamuk lángelméjük tartozik: szemet vetnek rájuk, rabul ejtik őket és az istennek nem eresztik a szívük és lelkük és lángelméjük Istenéhez..., mert a hatalom istene más, és a lerohadt gyár kimustrálja a szép jót és igazat, mert most az ideológiai mottó az agymosásban, hogy 1. Isten halott! 2. Egy soviniszta kiválasztottak istene és erre felhúzott embertelen, kizsigerelő rabszolgatartó rendszer a Birodalom Építésén, mely gyár a tömegerő és súly mentén a globális nagytőke hatalmára épül és rendezkedik be nemzetek alatt és fölött.. támogatván minden kisszerűt vagy nagyobb formátumot is, de kizárólag a hatalom rendezőelvei mentén: jaj, de milyen egy szemforgató hamis elaljasodott rendszer hatalmasságai mentén... ki a hatalom parazitája, ki megkötözött, lehet az a világ legnagyobb kurvája és ő lesz a legtökéletesebb szent...; lehet a legelaljasodottabb gyilkos és gonosztevő, de ő a becsület székesegyháza és fellegvára, lehet a legocsmányabb áruló, ha a hatalmasnak zsoldért dolgozik, ő a leghűségesebb alattvaló...; kit mindig másokért vertek szerelmében a világért és egy nemzetért, és tanúskodott, mint egy dokumentumfilm arról, amit megélt és meglátott, természetesen ő volt mindenki elárulója, a legnagyobb áruló...; - e globális tőke terrordiktatúra uralma, mi ma valóban és igazán van, és a kis parányi mécsesek fény szembogara, kik a lassú kínzás ideje alatt lángcsóvává növekednek azokért, kikért áldozatot hoztak és kiket szerettek: minden más színház és játék és álarcosbál!

- Kínzás, mintha lenne monarchista, mintha lenne aprópénz, persze, hogy aprópénz, azt az aprópénz terjeszti róla a halálos ellenségei közt halálos ellensége ellen álarcban és álruhában a gyűlölet! Két legyet egy csapásra: az ellenség soraiban egymást kaszálja le a Halál Őkegyelme az ellenség soraiban, ha a nagy túlerőben, az elmérgezett ködökben mindenki mindenki ellen, és embernek ember farkasa..., ha az ellenség mind ostoba, mind szenvedélyes és tökében és sérüléseiben és kínjaiban és sebeiben, mikből vérzuhatagokon rég minden élet ki- és elszállt - tehát megsemmisített, ha semmis vizes áramlat csupán mágnesezhető és eltéríthető sugárnyalábokon: technikai és elmesugarakon könnyen eltéríthető semmisség! Hiába mondják az igazak, hogy nem kurva rohadék kém, sőt az Istené és alkotó géniusz: mit se számít; annál inkább ütik, mert Isten megmenti úgyis és röhögnek... annál inkább csinálják, ha már tévedtek, nekik csak igazuk lehet: az állam több nálam, de mégsem; ha az állam én vagyok... és több-e nálam az állam, ha nincs hozzá közöm, csak egy szeretett nemzethez, de nem államához, amit eddig mégis mindig mindenhol védtem, de őt magát figyelmeztettem és óvtam és prédikáltam neki, de csak retorzió és tudatos félreértés, a kémkedés és a rágalom vádja...! Koncepciós perek: Mindszenty per és a többi... jaj, nem lett más: ugyanazon utódok... ugyanazon szövetség, mi egymás gyenge pontjait sugaraztatja süvítő üvöltő szeleken, míg a nagyvilág cinikusan röhög és egymásnak uszít zabálni temetetlen hulláján végső torát!

- Kereszténység gyilkolta meg Istent - mondja, mindenkinek más az Isten és ő is a szűk utat prédikálta az egyéniség szűk útját mi az isteniben vezethet, és a jövőt óvta magától a betegsége halóitól és az életért volt... de nem a hatalom mentén található sosem a felsőbbrendű ember... esetleg felhasználja őt a hatalom! A Felsőbbrendű Ember a maga hatalma!

- Krisztus hívő vagyok, de a magyarságért élek, mert a legüldözöttebb és legárvább és legelhagyatottabb és mindig rágalmazott és mindig kizsigerelt és mindig átjátsszák életét ármányos titkos szövetkezések szerződéseiben... és üvöltöm, hogy testemen át se soha, míg ép elmém a mérgezett sugárfelhők ellenére is pár kibillent pillanatot leszámítva!

- A tűz közelében a leosztott lapok mind ugyanazon vállalhatatlan helyről leosztott lapok, és e nemzet marad rabszolgásított lezüllesztett kisszerű korrumpálhatóságában, mert idegen érdek sziszegi megszállása fenntartását a nemzet alatt és fölött kiegyező hatalmak a gyarmatfenntartók, kéz a kézben és átjátszanák az utolsó kis harmadot is, de ...., nem ilyenekre, nem ilyen elszánt, harcos, magukért utolsó csepp vérükig harcoló lelkekre, kik mégis mindennek ellenére szeretik egymást: KERESZTÉNYEK!

- Kicsi Kláránk, kicsi Kláránk! ... a hajam az enyém: milliméteresre vágattam önvédelemből: szellemjárás idején!

- Úgy nézett ki mint egy munkaszolgálatos egy koncentrációs táborból! Egy keresztény! Nem az Állam és Egyházügyi Hivatal szerinti, hanem ki a Bárány e Nemzetért! De már nemcsak Bárány e Nemzetért: letekintett rá a mindenek fölötti kinek SZENT a neve! Az isteni fényességre vetette pillantását, és azt sose hagyta elenyészni lelkében a legsötétebb órákban is hű maradt egy isteni képzethez, mi a szabadság, a szeretet, és a bármi nemű emberi szabad és méltó alkotás kegyelme, bármit is hozott a sors, mert a szíve rejtett zugaiban minden nyomorú és rabság sorsában is e választásához hű maradt és védelmezte azt.... tudta, hogy miért gyűlölik, mert ő valóban más!

- Mentél volna férjhez a földi paradicsomban; majd elválsz és kúrsz mással, míg jön egy következő, kinél leparkolsz talán esetleg újra, és továbbállsz - mondja: az ilyen egy futó kurva mondja az agyonsebesített rab beteg, ki megrögzött nőgyűlölő zsarnok rabszolgatartó rabszolga: nem hinném, hogy futó kurva... - válaszolja: éli csak életét ízlése szerint a bátor autonóm nő: előjön a kisszerű moralista nőgyűlölő az állam szolgája és otthona zsarnoka és veszi kalapját!

- Vagyok a családért, vagyok a házasságért, ha szeretet, és vagyok a válásért, ha az pokol és nem szeretet többé, de akkor is a hűség és felelősség parancsa kötelez a múlt lidérceihez, és úgy tán szabadulok egyszer! Minden árulás és árulásra biztatás veszettség és elrothadás követi nyomdokain, még ha árulások árulásaira válasz is!

- Kedves kicsi Klárám a Szent Szegénység és a Szent Művészek alkotásait ide a Szentiváni Éjszakák álarcos játszmái után, ide az igaz szerelmet és a szabadságot végre... mire törekedtünk szélsebes paripánk nyergében, míg vágtattunk árkon-bokron át, míg mások egy teherautó mögött vesztegeltek, mik éppúgy mi voltunk: a teherautó és a vesztegzár lakója és a szélsebes nemes paripánk vágtatása is mi voltunk!

- Országom egy LÓ -

- Miután szerette a FÉRFI és mégis rögtön utána elaludt, mintha semmi se történt volna, a nő elmenekült... soha többé nem talált rá a FÉRFI, milyen férfi is az, ki magára hagyja rögtön kielégülése után szerelmesét, ki ha életéről vall és szerelmének elmesél, az mindent rögtön megtorol és üt a verőlegény megértés és szeretet helyett!

- A szerelem nem egy fecsegőház lidércei a múltadnak!

- A szerelem nem egy hallgatásra ítélt rabság a gyűlölet fojtogató áporodott bűzében! Boldog voltam sokszor pillanatokra, de hamar becsapott a pusztító villám, melyen elégtem...; nem féltettem a bőröm: mások kis égési sebektől is berezeltek, míg én ezerszer elégtem mások iránt érzett szerelmeimben és FŐNX gyanánt új életre keltem, még ha elárultak is mindannyiszor: minden hosszú nap halállal végződött számomra kiosztott parancsnoki döntés értelmében, hogy új életre keljek nem emberi hatalmasság parancsolatára!

- Fülembe duruzsolja, hogy Isten halott, pedig én mindig Istenben alkotok - a Nagypapa!

- Füledbe duruzsolom a kísértő, ki szenvedélyesen vágyakozik ezen isteni szenvedélyre, hogy ne egy sápadt Istené legyél, hanem élj e világnak...

- Én itt vagyok ez alkotásban; én itt élek és vagyok a magam hatalma, mi VAN a semmis lég egein: úgy akarod élvezni szenvedélyes szerelmem, hogy ezt elpusztítanád, és titkon ellendrukker vagy, mert halálomat lesed, hisz mint mondod élhetetlen! Nem az! Azért voltál, hogy túléljem, vagy azért, hogy ne éljem túl? Mit is?

- A mindent megteszek érted riadalma is, ha a túlerő ellened fordít lassan észrevétlen!

- És akkor a nemes vad, a NŐ először szabadult megsemmisülni, mert valaki szerelmes karjain, mikor a világ azt hitte elveszett, megmenekült...

- Egymásba hullt, mint feneketlen fekete mély szakadék sírjába, ki szerette egymást, ha összetartozik, mi szerelem ki volt a boldogság egymásba hulló pillanatain a hűség és a sosem felejtettelek LITÁNIÁI és sosem árultalak el KRÓNIKÁS ÉNEKEI...

- És érezte, hogy szerelemes, miről azt hitte rég, hogy nem létezik! -

- Nemes Fehérkék és Bíbor, vastag új gyertyák, hisz a gyertyák, mik csonkig elégtek, füstje végleg elszállt és kitisztult a gyilkos lég tán mifölöttünk áldozatainkon egy Nemzetért, hogy míg mások egy tál lencséért elárulták, mi világok világában őriztük egymás és e szeretett nemzet őrizem a szemedet szemét!

- Mindig ott voltam mikor vertek!

- Téged vertek helyettem!

- Ha így, ki fontosabb megmenekült-; én így is úgy is csak utoljára megyek be, ki az isteniben értük, hol már régen húzom az igát egy szerelmetes álomért!

- A bíbor és vastag új gyertyák, melyek lángjainál a szerelemben, mi mindig is volt, semmisül a NŐ a szerelmetes FÉRFI szenvedélyes, de még nem végleg eltékozolt álmai tündöklésén, hogy a FŐNIX LÁNGJAIBAN örök, mi eggyé a hűség és szerelem lángjaiban egyesült!!!

2017. dec. 15. 13h. 37p.



Pöttöm Margaréta


Margaréta
Nem érti a rohadék, hogy nélkülünk nem lehet! - kiáltott fel, miután jó párszor meghágta az ördögi hatalom a Nőt és gyermekeket nemzett vele:- Milyen nélküle? - hangzott a kérdés, és kik azok a mi, én, én vagyok!

Pöttöm Panna
Halált hozó riadalom és vesztegzár felettek!

Margaréta
Szabadnak tűnsz, de csak egy öregedő kurvának tűnik arcod: bóvli!

Pöttöm Panna
Hagytad egész és szép lényed darabokra szétszedni és szétzilálni, szétmarcangolni ahelyett, hogy egy hibát beismertél volna...

Margaréta
... mondja hibában a rom és a kreativitás, bár sajnos, bár hibáztam volna, az azt jelenti, hogy rajtam múlt volna valami is... magad felé tudsz csak igyekezni, és ki nem tiéd előbb-utóbb leválik az, avagy sose lesz tiéd, csak a mézesmadzagot húzogatják a közeledben a kínzóid, mi lett volna ha, mit kaptál volna ha; nincs ha; mondani, mit elvárnak tőled, mondani, mit hallani akarnak, könnyű... az üldözött kisemmizettekért, gúzsba kötött kivégzettekért, kiknek csak folyik, mert elfolyatják a lassú kínhalálra ítélők a vérét: ő értük szólni nehéz!

Pöttöm Panna
Világot bejárni, és nem lelni nyugalomra: egy kilincselő tekeredő kelti a kielégítetlen vágyakat: felkelti őket, de csak arra vár, hogy szemedben születő vágyakozásod megölje azonnal, miután szemeid fénye retináján a fekete dobozban fényképed elkészül, eltorzítsa nyomban saját érdeke szerint; várja, hogy megmozdulj, mert csápja mindenhová elér, és abban leli örömét, hogy mihelyt kinyújtod kis ujjad, lenyesse azt!

Margaréta
Minek kellett neked a legaljasabbak ágyaiban megfetrengeni?

Pöttöm Panna
Nincs ráírva senki ábrázatjára a világ legocsmányabb és legelveszettebbje vagyok...

Margaréta
Vonzottak, kiknek testén mázsányi súlyokat láttam, miket cipeltek; és riasztott a sok könnyű léha strici és kurva játékos, kiket a globális maffiatőke fizet, mi tönkreteszi a világot a hajszásított e világi rabszolgásításban, szolgaságban...

Pöttöm Panna
Te vagy a négy fal zárt szoba remetéje és hallgatag szerzetese, ki nem eszik, nem iszik, nem néz ki ablakán, nem szellőztet, és csodálkozik, hogy rohadásos szarszag eszi lelkét...

Margaréta
Nincs hova szellőztetni... kint nagyobb a bűz; bár ismerem kint és bent közlekedőedényeit, de ismerem a sok önvédő nemzetvédőt is megbújván egy titkos sarok ablakmélyedésében várván várva a pillanatot, hogy kiléphessen végre az utcára, mikor a hatalom végre nem oda akarja begyömöszölni, ahová csak egy gyilkos hatalmi csáp, mi le nem válik, és nem érti, hogy valamit neki lehetetlen: ezen bújócskára ítélt igazakat cserben nem hagyhatja, és be nem állhat a hazát nemtörődöm kiszolgáltató gengszterek közé: mindegy mi okból: sértődés, nyomor, kiszolgáltatott pénztelenség.

Pöttöm Panna
Nem csinálhatsz mindenkiből hős éhségsztrájkost, mártír vértanút, forradalmár ellenállót!

Margaréta
Magát választottam - mondta. Többek között engem is, és jól van ez így - mondta a másik. Szelíd vagyok és jó, de kemény és határozott az egy dologban, amiért itt vagyok a Földön: önmagam ügyét nem felejthetem - mondta a harmadik. Addig kalapálnak, szögecselnek, csiszolnak, vésnek és reszelnek, hogy már nem is marad belőled semmi. Pedig minek lettél teremtve, ha rád ne lenne szükség: a semmi nincs, csak fényes és meglátott lenyomatainkon tekergő áramos széliram és az attól való iszony, hogy nem vagyunk más, mint egy kád vízbe vezetett elektromos riasztás az életért, mit folyton elzárnak tőlünk, hol erre, hol arra hivatkozva!

Pöttöm Panna
A szerető hű és tisztességes szív a börtönben is él; míg lehet az egész világon Úr, ha lelkének kárát vallja, mert lelkünk szellemén önmagunknak kell diadalt aratni!

Margaréta
Nyomnak, gyömöszölnek másfél évtizede egy zsarnoki rendszer forgatókönyve szerint, miben megint engem dobnának oda a halálnak, és engem játszanának ki, mely játék nem babra megy, és nem vígjáték, hanem kínok kínját állatják ki jól élők épp velem a sátáni kiegyezők ellenem a nagy pénzek fizetett zsoldosai!

Pöttöm Panna
Sérült vagy; szálfa egyenes gerinced könnyen törhető, ha kicsit sem hajlasz! Becsületességre hivatkozol pedig csak élhetetlen vagy!

Margaréta
A zsarnoki hallgatók zárt ajtajának nem fogok fejjel nekimenni, és nem töröm be fejem sem a bal falakon, sem a jobb falakon, ha már tudom, mily kisszerű e birodalom és mily kevés, mit adhat a kisszerű világ, és mily sok, mit elvesz, tönkretesz, legyilkol és önként bármit magáért feláldozni kész... magáért -

Pöttöm Panna
Nincs mása csak e világa miért áldozatot hozni kész...

Margaréta
...magát áldozza fel mindenki az oltárán ne más ártatlanokat húzza az áldozati oltárra beszennyezve mindent legfőképp az ártatlanokat, hogy könnyű szerrel végezni lehessen velük. Kivégezni őket, mert az ártatlanok a gyermeki szem tiszta látnokai... nem árulnak el, nem ők az árulók, de az igazat mondják nem csak a valódit!

Pöttöm Panna
Kevesen vagyunk az elhullajtott fénymagok, mik jó földbe hullnak, és bő termést hoznak; és a rágalom, mint fekete bogár beültetvén füleinkbe...

Margaréta
Vigyázz rám, ha már egyszer nagy bajba kevertél..., titkon vigyáztam rád évek hosszú sora alatt; és Te belerokkansz egy pillanatnyi látványába annak, mit én másfél évtizede cipelek...

Pöttöm Panna
Máshoz szoktam: napfényes könnyű kék egekhez... mégis onnan ítélsz meg engem, ki nem is ismertél sosem, ki, míg borzalmas és iszonyatos volt, míg szerettelek; egy könnyelmű hazárdjátékost!

Margaréta
Mindenki magából indul ki, míg a hallgatás burkában másokat megkínoz egy hatalmi rend érdekében...

Pöttöm Panna
Egy halottal nem lehet szót érteni, mert nincs...!

Margaréta
Kik gyilkolják le folyton e halottat, hogy halott legyen, mert nem bírják elviselni a többletet mi ő, ha él; hisz halottan is többet ér több milliárdnyi tonnás súlyok alatt, mint máshol a CÁPA játékos kis magukat ártalmatlannak tettető kis ördögei...

Pöttöm Panna
Ki vagy, vagy milyennek szeretnéd látni magad, avagy és mások milyennek látnak nem ugyanaz: sokszor metszet nélküli halmazok...

Margaréta
Mindenki maga szüremlik ítéleteibe saját önnön érdeke!

Pöttöm Panna
Sérült egy sebesült vagy ki életellenes és úgy véled a világ fehér és fekete... egy fehér és fekete film minek látod a világot és élhetetlen ki nem mer megmérettetni, mert fél az elutasítástól: minden félelem rothadásszagú: magában hordja pusztulását: a szabadság a félelem múltán kezdődik, mikor a rettenthetetlenre úgy tekintesz magadra kinek önbizalma kikezdhetetlen, de mégse leszel egy kegyetlen és kíméletlen tömeggyilkos sem kéjgyilkos és nem hullahalmokon akarsz érvényesülni mint ma szokásos: ha meglátnak valakit a szférájukban ki ismeretlen azt kivégzik azonnal, mindegy miért is került épp oda...

Margaréta
Mindenki mindenki ellen; az ember embernek farkasa. Nincs kiben megbízni immár; ki volt mind kivégeztetett a titkos gyilok által, hogy ne legyen kihez menni...

Pöttöm Panna
Ki belelátott, ki belelépett; a 22-es csapdája mi is?

Margaréta
Viccelsz velem?

Pöttöm Panna
A 22-es egy világ, mely egy érdekű: sose tudhatod, ki kit szolgál - míg általában egyszerre sokakat, de önnön érdekét csak valóban, minél nagyobb Úr, annál inkább: értsd jól; egy gyilkos zsaru, ki a maffiáé, ki meghiúsít minden tisztulást; egy ügyész, ki a korrupt hatalom ügyeié; képviselők, kik önérdekből felejtik, kiket képviselnek; hol marad, kikért a hatalmat megkapják, a démosz, a nép, melynek nevét kisajátítják, kik csak magukért... nem holmi egypártrendszeres szocialista maffiauralomban gondolkodom mégsem ám -, és a maszk mögött valóban ki rejtőzködik és mi célból: téged elrohasztani, tévútra vinni; tán Uram bocsáss segíteni, szabadulás; érted, ugye?

Margaréta
Itt minden szabadulás hasonló. Csöbörből vödörbe: Haynau rémuralma és az ellene való nemzeti túlfűtött és óvatlan és vigyázatlan túlméretezett és kudarcba fulladt reakciókkal... -
(Mentek a tankok; jöttek a bankok! Az istenadta nép szava!)

Pöttöm Panna
Mégis folyton a szabadság kellett neked, mi ma a legkevésbé sem fontos!

Margaréta
Nekem a legfontosabb. A híd két pillérén egy-egy befogatlan és gyűrűzetlen és követhetetlen kerecsensólyom - szabadság: régóta csak ez számít, de a Szent Koronára tekintve fogadhatom csak el e szabadságot, mert kikért vagyok itt egy NEMZET... annak érdeke ez; és jaj, láttam sok remek kitűnő s kiváló játékost, kiket csak felfalt a hatalom, mi kidöntésükre, másra nem lesett, mert túl nagyra nőttek és sokat, többet, mit lehetett volna megláttak abból, mi az aljasok titok világa...

Pöttöm Panna
Nincsenek ott mások?

Margaréta
Sajnos nem mondható el, hogy sok lúd disznót győz; a ludakkal csak visszaélnek... és kik mocsári békák hiába lesznek hercegnők, mert csapda miben lesve várják őket, hogy a vadászhálót rájuk kiterítsék...

Pöttöm Panna
Nem hihetek én sem a Bárány Vérében -

Margaréta
Én hiszek! Kiszámíthatatlan mi alakul az ártatlanul kiontott vérből; az biztos azonban, hogy nem az áldozat jelentkezik: Itt vagyok, gyilkoljatok le a Világ Békéjéért!

Pöttöm Panna
Rögzült vagy gondolataid egy eszményben gyökereznek, és nem tudsz felszabadulni!

Margaréta
Van, ahol mindent elősegítenek csak épp ezt nem!

Vannak, akik mindent elősegítenek, csak épp ezt nem! Azért kell róla annyit beszélniük: a felszabadulásról, hogy eloszlassák a gyanút. Egy, ha nem is hóhér, de elnyomó és zsarnoki hatalom fizetett kiszolgálói!

Pöttöm Panna
Minden hatalomnak ez a természete!!!

Margaréta
Azért kerestem folyton a szabadságot és a szerelmet, de ma már nem létezik!

Pöttöm Panna
Minek szabadság, ha éhen halsz, miért is a szerelem, a leggyilkosabb, a lassan ölő? Inkább élek a mának és elvégzem, mit reám kiosztanak!

Margaréta
Hol marad akkor az autonóm egyéniség!?

Pöttöm Panna
A mai világban álom marad...

Margaréta
... nem mindenhol... sok helyen nem: szíveinkben!

Pöttöm Panna
Nem élvezhető az élet, ha szívre megy: csak könnyű részegség révetegen és nem kell feltétlen a kötéltánc, ha a földön állsz két lábal, és nem rohansz a falnak mint egy szerencsétlen éhenkórász, ki minden utcasarkon hagyja, hogy a világ egész terhét reá rakják: vesd le hátadról a terheid, és élj magadnak igényeid szerint és mindjárt megkönnyebbülsz!

Margaréta
Én vagyok a másik!

Pöttöm Panna
Önnön érdekeim vagyok magam!

Margaréta
Szeretni tudok csak görnyedve terheim alatt!

Pöttöm Panna
Rühellek a hátamon minden terhet, mit mások raknak reá; el nem fogadhatom!

Margaréta
Minden hétköznap erről szól: ez az élet szőttese, melyből kibújni: lehetetlen!

Pöttöm Panna
Mindannyiszor megpróbálom mégis: több-kevesebb sikerrel!

Margaréta
Minél jobban ellenállsz láncaidnak, annál inkább belé csavarodsz!

Pöttöm Panna
Ha észre se veszed láncaid, vagy úgy teszel, mintha nem lennének, nem marad más csak a LÁNC és nem a hídra gondolok -

Margaréta
Ismerem láncaim betéve mik én vagyok épp, mint szabadságom és elhalt eltékozolt szerelmeim!!

Pöttöm Panna
Sosem szerettem senkit: csak így lehetek szabad! Szerelem nagy rabság és VAKSÁG! Átkozott gyötrelem és farkasverem!

Margaréta
Folyton vágyakoztam a magamon túlmutató édenre; folyton belehaltam, és mint FŐNIX új életre támadtam...

Pöttöm Panna
Támadó halász-vadász és gyűjtögető életmód!

Margaréta
Miért Te nem eszel, és nem iszol?

Pöttöm Panna
Egy halottnak nincs szüksége elemózsiára...

Margaréta
Tested élő mozgás mégis...

Pöttöm Panna
Mi a test a lélek és szellem teljessége mellett mily kicsi a test igénye és mily egyszerű kielégíteni: a lélek és a szellem sóvárgása kielégíthetetlen boldogtalansága a nagy szakadék a fekete verem mi csillapíthatatlan és betömhetetlen a kárhozat fekete verme!

Margaréta
Mintha ismernéd!

Pöttöm Panna
Mindannyiunké! Egy ugyanazon világ egy ugyanazon helyén lődörgünk mi parányi lézengő koldusai a létezés semmijének!

Margaréta
Mégis mindig vannak a kiválasztottabbak!

Pöttöm Panna
A hatalom szemei és kötöző kötözői...

Margaréta
... a megkötözöttek maguk...

Pöttöm Panna
... természetesen, erről beszélek... kissé lazábban és könnyedebben az áramlás hullámain...

Margaréta
.. tengernyi árulás közt találnám magam nyomban...

Pöttöm Panna
...nem biztos... bízzál magadban és tán mások is bíznak majd Te benned!

Margaréta
...vagyok, ha vágyakozom...

Pöttöm Panna
...magam vesztem minden vágyban...

Margaréta
...mégis tengernyi az ágy melyen tova hullámzol...

Pöttöm Panna
... én és az a valaki más...

Margaréta
... szilánkosan tört szemed mely sose áll össze...

Pöttöm Panna
...a halottnak nincs szeme: hullámzik feltartóztathatatlan tovább a helyeken egy hullám: hulla, érted!

Margaréta
Borzalmasan hangzik, mit mondasz!

Pöttöm Panna
Nekem az újabb és újabb szerelmi históriáid, míg felverik a csatázó és nyugalmas egeket, mik rémisztenek egy világi CÉDA, ki a szerelemre apellál!

Margaréta
Normális vagy? Te mondod nekem, a vágyakozó remete apácanőnek, hogy CÉDA, Te, a halott, ki ágyak lepedőin a TEST maga hempergőzik lélek és szellem nélküli pillanatnyi élvezet, mi a homokóra elpereg, és az elsárgult levél lehull, és a füst elszáll...

Pöttöm Panna
Ez a halál az igazi szabadság: az élet rontható és széthullik darabjaira!

Margaréta
Ismerem az ÉLET BIRODALMÁT, egy angyalit, hol az élet a szeretetben örök, és nem tudok, és nem akarok anélkül élni, érted-e? Ezt keresem mióta és sokszor, ha önmagam lényege vagyok, ott vagyok e Birodalomban; érted-e?

Pöttöm Panna
Számomra ez a HALÁL birodalma és ott nincs szeretet nincs örök csak örökmozgó halál!

Margaréta
Kiforgatod a filozófiát? Az életnek tulajdonítanak mozgást és a halálnak állóvizet!

Pöttöm Panna
Az élet fenomenális kis cseppnyi járulékos mozgásai a testé!

Margaréta
Épp ez életed!

Pöttöm Panna
Épp ez életem járulékos mozgása a testé, míg láthatatlan áramlik szellemem a halálban!

Margaréta
Láthatatlan szellemem gyémántjai valakikért!

Pöttöm Panna
Nem hiszek a másokért szlogenben mindennek mélyén önérdeke...

Margaréta
Kitágított és kibővült önérdeke a kis én helyett az együtt képzetei egy álomért...

Pöttöm Panna
Ostoba és veszendő minden álom mészárszékeken és csak a kiábrándult kiégés és csalódottság marad!

Margaréta
Álom nélkül még a következő utcáig sem érsz el...

Pöttöm Panna
Fényéveket bebarangol képzeletem, mit álom nem köt, és nem rögzít szerelem...

Margaréta
Ha magad magjára leltél, nem hagyhatod, ha az sok másik!

Pöttöm Panna
Tán úgy használok jobban, ha elengedem és áramlok tova...

Margaréta
...ez kiszámíthatatlan végzet a sors, mi ha ember, ha csak van is a feloldódásban a nincs se maga végez felette...

Pöttöm Panna
... ha rögzíti álom és szerelem se maga végez sorsa felől!

Margaréta
...látod, a természet bölcsessége, hogy egybe összeálljon, ami van a nincs szivárgásán az árnyékok közötti résben, hogy legyen!

Pöttöm Panna
...leginkább vagyok, ha nem létezem... míg elveszek és elenyészek, találok igazán magamra!

Margaréta
...a tánc, a szerelmi extázis óceánnyi felüdülés, ha kiléphetek magamból... de aztán eltipor a világ, ha nem állok magam kontúrjaira belülre, mit még szabadon megtartani tudok anélkül, hogy gyilkosok rám tekerednének visszaélni nevemmel, becsületemmel, mert nem vagyok! Mint az égnek ágaskodó LÓ halála a tengernyi szellemhaddal, míg a kis vitorla duzzad és vígan és örömben a boldogsága halad vizeinken -

Pöttöm Panna
Sokféle a halál és sokféle élet; egyik másikát nem nélkülözheti: élet és halál összetartozik egy semmis létező jóságos és kegyetlen-kíméletlen mindenségen, hol a hatalom az Úr mindeneken...

Margaréta
...vagyunk, mint farkába harapó kígyó: Úr rajtam csak szerelem és szabadság mi lehet, míg a hatalom elveszejt és gúzsba köt és gyömöszöl egy parányi rendszer önérdekeibe...

Pöttöm Panna
...így van teremtve: vagy amondó vagy Te is, hogy adjanak nekem egy másik világegyetemet, mert különben végem! Nincs másik világ, ez van és véged, mert tarthatatlan mi vagy az ma nincs...

Margaréta
ÉN VAGYOK, hát nem érted, de IGEN: ÉN VAGYOK!!!



Szerelem és halál


Szereplők:

Cula
Halál


Cula
Dolgozik rajtam egy gonosz erő, amely megtörni igyekszik és élve elásni, de védelmezőm is akad egy szereteterő. Ér egy kis csalódás és eszembe jut, rág folyton a félresikerült múltam egy kettétört élet, és nem lelem rá az orvosságot, a gyógyírt, pedig voltam mindig megfontolt, igyekvő jó és őszinte. Borzasztó volt látnom vergődésed, pusztulásod a zuhogó esőben ott a padlástérben, és érezni, mit vesztettem el végleg.

Halál
Örülj, hogy onnan elmenekültél még időben, mit édennek véltél, de jó az is, hogy közelebb hozzám nem merészkedtél.

Cula
Körbe vetted magad pisztolyokkal, mintha az védene meg valamitől a kiszolgáltatott magányban.

Halál
Évekig sirattál egy téged rabszolgásítani akaró gyűlöletet, mit széppé varázsolt az emlékezés, csak mert gyönge voltál élni, és merni, továbblépni.

Cula
Az elhagyatottság volt túl kegyetlen; egyedül kimászni nem volt erőm. Fölösleges voltam; ha kellettem mégsem mondták, vagy az ellenkezőjét!

Halál
Rettenetes egy rendet ismervén csak egy hatalom rendjébe mindent belekényszeríteni, belezsúfolni; megpróbálni is sosem sikerül, minél erőszakosabb hatalom, annál nagyobb a vágy kitörni onnan. Csak, mint egy bicebóca bukdácsolsz, főleg ha jóakaratú szándékod -

Sokszor hosszú időbe telik, míg szenvedélytelen ráláthatsz letisztult viszonyaidra, és kitűnik végre ki szeretett ki gyűlölt és milyen valós szándékkal közelített. Ki milyen szerepben fonta életünk fonalaiból a maga szőttesét!

Cula
Védelmét mutatta; kértem én? Még nem értettem semmit; még éltem akkor és még egy ideig!

Egy felületesnek látszó könnyedség közelített, és én szívemben őriztem egy sötét feneketlen szakadékot, mint kősziklához kötöttem magam hozzá, mert féltettem, aggódtam érte, és míg panaszkodott fekete múltjáról lángra lobbantotta szívem, és őriztem őt ott és őrizem.

Mégis, mit könnyed felületességnek hittem, a szeretete volt, mire szükségem lett volna, de egészen, nem egy részére, mert osztozkodni abban nem akartam. És ugyanígy volt maga is, megértette, hogy szívemben valaki, és ezt nem bírta elviselni. Sajnálom, mert maga tán még inkább ott volt.

Halál
Az érdektelenség, a teljes közöny, a csend igazi beállta a teljes akarat nélküliség sosem következett be; mindig hajtott feléd valami keserűség, egy álom. Tán csak egy emlék fodrozódik izgágán, máshogy is lehetett volna: ez csábít, ez vakít, de a döntő pillanatokban harc volt csak és gyűlölet dühödt harag türelmetlenség és meg-nemértés. Míg titokban egymásra vágyakoztak, a boldogságra, a sok huzavona kikezdte egymás iránt bizodalmuk az élet küzdelmei, buktatói, gáncsai akadálypályája, és pokoli volt egymás nélkül, a másik hiánya, mégsem lehetett már, mint volt régen. Tán örökre gyászolják, mit úgy vélik lehetett volna, és örökre elvesztettek, de együtt tán még pokolibb lett volna gyűlöletükben beleragadva egymás iránt!

Cula
Jaj, de ha meghal a szeretet egy pillanat alatt, és csak emléke fáj nagyon sokáig, és a boldogtalanság nélküle megmarad. Minden parányinak tűnik a szerelem emlékezetében, mert úgy kell a boldogság, mint egy falat kenyér, és még űzvén hajtjuk vágyakozásunk a boldogságot, annál távolabb szalad, rohan, fut el távol mitőlünk. A vágytalan ragaszkodás nélküliségben rejlik a boldogság, főleg ha szeretet és jó hatás.

Halál
Végén még kiderül, szerelmeid egy és ugyanazon hatalom különböző arcai voltak, és vágyódásod egy szabad szegény gazdagság szeretetére! Mégis, e hatalomnak minden kellett csak épp a te szereteted nem, sőt félt szeretetedtől, mert a szerelem mindent lát: belelát a hatalom lapjaiba, amit az nem tűrhet anélkül, hogy be ne kebelezne, mert kiszolgáltatottá válhat. Borzalmas volt neki, mit művelnek körülötte és vele és nem tudja megvédeni, mert magát sem! Míg te szerelemre esküdtél, a tieidre, ők rég hatalmukban, fogva tartották tieidet! Mégis, a szerelem hatása hatalma erős vad lázító, ha méltóságával visszaélnek, és futótűzként terjednek hullámai.

Cula
Izegsz - mozogsz kínodban bennem, hogy szeretsz tán most először igazán engem, ki régóta határtalan szeretlek, de belevénültem és megfáradtam.

Halál
Egyszer egy gondolatodból, mit elcsíptem, tudtam, már nem szeretsz igazán.

Cula
De igen szeretlek, de a szeretet éles szemű és nem tűri, ha kihasználják és semmibe, hülyébe veszik, mint egy semmire való lelencet. Volt, ki kevés volt, mégis megkínzott nagyon, volt ki lehetett volna, de csak zsarnoki hatalmaskodó akarnok volt, kiből kiveszett minden gyöngédség és szeretet, vagy tán már egy hulla volt csak és én a hullarabló; és ki hulla, úgy sem nyugszik, míg az élőt hullává agyon nem csapja, nem csépeli, nem üti-veri halálra, mert halott az élőt maga körül el nem viselheti. De lehet, hogy valakit nem lehet megölni, legyilkolni és lemészárolni, ki szeretett, jó volt és tisztességes, és míg semmibe vették, nem ártott, pedig korcs kis vakarék volt csak nekik.

Halál
Tán a következő kínzópultra már önként nem fekszel le, csak ha visznek.

Cula
És tovább ad, hogy nem bírja tovább ezt az ostoba hülye libát, kit még nem látott a világ, és dühödt haragos, de másnap az ereszemre csöpög a fekete fogú vágyakozása, és jaj neked, szerelem, és akkor már nem érzel mást csak megvert megalázottságot! És akkor szemedbe néz és mintha meg akarna ismerni, mint ki szeret, és most kezdődik -

Halál
Nem állítja mindjárt a főzőpult mögé senki azt, akit szeret!

Cula
És tudta akkor már, hogy végig ellene dolgozott, de belebukhatott, mert hatása alól nem tudta kivonni magát; és az őrök éberen éltek és figyeltek.

Voltam tán hullarabló, ki maradtam jeges és merev, ki kardot nyelt, feszült és félénk, kinek már nincs visszaút csak előre.

És csinálta a dolgát a magából is kifordított napok izzasztó agyalágyult gyengeségében.

Halál
Az élet elviselhetetlen könnyűsége éppen ez, hogy minden elbukhat egy pár szón, egy-egy döntésen, avagy mi magunk hiányos tökéletlenségünkön, erőtlenségünkön, mely nincs szeretve!, de e bukás minden más akkor csak nem véletlen! Emberek vagyunk tökéletlenek, de gyűlöletben nem akarunk élni, mert szeretvén lenni akarunk, és Isten tán lelkeinkben lassan mégsem enyészik el az alakváltoztató: kisgyerek, bolond bohóc, vén koldus, ha a semmi, az enyészet lenne már egy végső és utolsó sértés.

Cula
És akkor láttatódik, ki szeretett és gyűlölt, de az idő mindent elmos, és a szeretet arca is oly elkülönböződés változatos gazdagsága.

Halál
És akkor a nagyokos bősz tanácsadók tönkretesznek tán örökre végleg valamit, de jó annak már akkor végleg a semmibe elenyészni és eltűnni!

Maga ellen nem lehetett nem dolgozni.

Cula
Miért?

Halál
Mert gyűlölt volt és megvetett szerencsétlen és igazságtalan igaztalan.

Cula
Hazudik. Tévedés.

Halál
Igen hazudtam, de mi a halál, ha nem az élők fejét elcsábítani, elcsavarni, de szerencséje volt, mert szeretem, tisztelem és becsülöm, és mégis magát választom az igazat, átáramlani rajta.

Cula
A feszült koncentrált intenzitás, mi a halál, lehet vonzó és szimpatikus, mert ereje az élőt beszippantja, hogy ne lehessen élete; az élő mégis menekül, nem tudja miért, míg vonzza a halál, enyhet a könnyű fényes életben keres, ha szeret is tán sokakat, kik élő halottak, és épp vélük éli meg legvidámabb víg végnapjaikat. Jó lett volna élni még, ha az nem tőled függ, ki kegyeket oszt vagy büntet kedvére, halál, és elárul úton-útfélen! Hisz az életben gyökeret verni ellenszélben, idegen közegben nehéz annak, kinek szíve sok helyen egyszerre ver és dobog, nehéz annak ízlése és hajlamai akarata szerint élni!

Halál
Mégis vállalta mindig magát, bár pokoli nehéz volt: sok szakítás a szívét tépték szét, mi újra kizöldült. Míg élsz, joggal menekülsz az erős vágyakozástól: tüzén elégni nem kellemes!

Cula
Ha magaddal halál engem vágyakozó szerelmessé akartál formálni, hibáztál; én magam voltam a vágyakozás és a szerelem, mit próbáltál megölni, de a szerelem erősebb a halálnál!