Ujjlenyomatból Számított Azonosító Információk
Hibaanalízise
SELÉNYI Endre,
HORNÁK Zoltán
Digitális aláírás ellenőrzésekor elengedhetetlen az aláíró fél letagadhatatlan azonosítása. A kriptográfia úgy oldja meg ezt a problémát, hogy az aláíró titkos kulcsot azonosítja. Ezek a rendszerek azonban mindössze feltételezik, hogy a kulcs csakis a jogos tulajdonos birtokában lehet meg, így nehezen bizonyítható, hogy valóban a tulajdonos használta-e a kulcsot, hiszen alapvetően birtok és opcionálisan tudás alapú felhasználó-azonosítást alkalmaznak.
Munkám ezen kapcsolat megerősítését célozza meg oly módon, hogy a biometrikus felhasználó-azonosítást integrálja a kulcs aláíráshoz történő előkészítési folyamatába, amely nélkül a kódolva tárolt titkos kulcs nem állítható elő aláíráshoz felhasználható formában. Ily módon a kulcs csak akkor használható fel, ha a tulajdonos biometrikus azonosítása sikeres volt.
Mindehhez valamiféle információt szükséges kiolvasni az ujjlenyomatból, amellyel a kódolás elvégezhető. Ez az információ aztán más célokra is felhasználható (pl. biometrikus fájl-titkosításra vagy személyi azonosítóként).
Másrészről azonban a biometrikus azonosító módszerek a minták összehasonlítását és nem személyre jellemző azonosítók kiolvasását célozzák meg, amelyet aztán kódolásra használhatnánk fel. Emiatt a javasolt algoritmus egyaránt szenved majd a biometrikus azonosító módszerek döntési hibáitól és azoktól a problémáktól, amik az információ-kiolvasás bevezetése következtében jelennek meg.
A cikk és az előadás célja, hogy többszintű megközelítést használva bemutassa a döntési hibák lehetséges forrásait, ahol minden egyes szint külön értékelhető ki. A kiértékelés végeredményeként állnak elő a kumulatív hibavalószínűségek. Ez a hibamodell lehetővé teszi továbbá, hogy összevessük a sikeres információ-kiolvasás valószínűségét a konvencionális módszerek esetén történő azonosítás-elfogadás valószínűségével.