Minőségbiztosítás a távoktatásban

dr. Szepes András - Szepesné Stiftinger Mária

főiskolai docens -főiskolai adjunktus

NyME Geoinformatikai Főiskola

Szövegdoboz: Mottó: A minőség bűvöletében élünk. A minőségbiztosítás szinte varázsszó lett a tan-ügyi szaksajtóban - s nem véletlenül. J. M. Juran pro-fesszor, az amerikai minő-ségügy egyik legjelentősebb úttörője kijelentette: a 21. század a minőség évszázada lesz. (1994.)

 

 

 

 


Mielőtt hozzáfognánk a téma részletes kifejtésébe, tisztázzunk néhány fogalmat. Nem mintha ezekről nem lett volna már sok helyen szó, de jó, ha az adott esetben egységesen értelmezünk dolgokat.

"A minőségbiztosítás az oktatásban nem jelenthet mást, mint egy olyan rendszer létrehozását, fenntartását és működtetését, amelyik alkalmas az oktatással szemben támasztott igények, elvárások teljesítésére. A minőségbiztosításnak legtágabb értelemben garantálnia kell, hogy a oktatással összefüggő döntések meghozatalakor, végrehajtásakor és a végrehajtás ellenőrzésekor érvényesüljenek a jogszabályok, a szakmai elvárások és szokások. A minőségbiztosítás az irányítás része, szervesen kapcsolódik az irányítás és a feladatellátás egyes szintjeihez és eszközeihez." (Szüdi János Minőségbiztosítás a közoktatásban, 1998. 11.)

Szűkebb értelemben a minőségbiztosításon a pedagógiai munka eredményességének a mérését, értékelését szokták érteni. Itt rögtön látjuk a feladat nehézségét. Miként lehet mérni ezt a tevékenységet? Nem egzakt, mint a súly vagy a hőmérséklet, nem meghatározott, mint a szín vagy az íz. Beszélhetünk órákról, oldalakról, de az csak elhanyagolható része az oktatásnak!

A közoktatásban "standardizált mérőeszközök sorát fejlesztették ki az intézetek, és sok helyen a pedagógiai szolgáltató tevékenység szerves részévé vált egy-egy térség, település vagy éppen egy-egy intézmény diagnosztikus méréseken alapuló értékelése, az intézményben folyó munka minőségének mérése." Erről ír Riedlné Péter Etelka 1996-ban. De Ő is inkább a diákok előmenetelének mérésére korlátozza mondanivalóját.

Jelen esetben - Bereczkyné Deák Éva és Sediviné Balassa Ildikó (2000. 04.) - alapján:

ˇ        A minőség valamely termék vagy szolgáltatás olyan tulajdonságainak és jellemzőinek összessége, melyek alkalmassá teszik a fogyasztók, vevők kifejezett, elvárt és látens igényeinek kielégítésére.

A feladat megoldását a TQM (Total Quality Management) négy alapelve alapján lehet vizsgálni:

ˇ        vevőközpontúság: kik a vevőink, mit várnak el tőlünk, mi a véleményük a tevékenységünkről;

ˇ        a folyamatok állandó fejlesztése és gyengeség-központúság, ami azt jelenti, hogy a vevői visszajelzések alapján, valamint a folyamatokban talált hibák - gyengeségek - megszüntetésével a folyamatok javítása - nem az emberi gyengeségek, hanem a folyamatok gyengeségeinek megtalálása és kiküszöbölése - a cél;

ˇ        a dolgozók teljes körű részvétele, amit motiválással kell elérni,

ˇ        részvétel a társadalmi méretű, a többi szervezettel közös tanulásban: eredmények terjesztése és benchmarking technikák alkalmazása.

I. A VEVŐK

Bizonyára furcsának tűnik vevőnek nevezni a tanulókat, de az általánosan piacosodó környezetünkbe ez is beleillik. Mert valóban vevő akkor, amikor már nem közoktatásról beszélünk, amikor el akarjuk adni az árunkat, a tudást. De nyugodtan nevezhetjük a közoktatásban tanulókat is vevőknek, mert ők is hasonló elvárásokkal lépnek ma már fel.

Ahhoz, hogy ki tudjuk elégíteni a vevői igényeket, ismernünk kell azokat! Ez fontos axióma, mert ma már nem lehet eladni akármit, vagy legalább is nem lehet silány áruval hosszú ideig a piacon maradni!

Tehát minden tanfolyam tervezésekor elsők között azt kell eldönteni, kik lesznek, kik lehetnek a vevők. Precízebben azt is mondhatjuk, kik alkotják a célcsoportot. Ezt felmérésekkel, piaci igények feltárásával lehet meghatározni. Természetesen készíthetünk úgy is "árut", hogy majd később keresünk hozzá "vevőt", de ez igen kockázatos!

A piaci felmérések kérdése igen bonyolult feladatkört jelent. Mi a Főiskolai projektek megalkotásakor leggyakrabban a szakmai kapcsolatainkra támaszkodva próbáljuk behatárolni azok körét, akik egy-egy tanfolyam során valóban vevőkké fognak válni. Ezek a kapcsolatok:

A sikeres tervezés után jön a következő feladat a "vevőkkel" kapcsolatban, felmérni a véleményüket az általunk nyújtott szolgáltatásokról. A minőségbiztosítás igen fontos eleme minden szinten a kérdőíves mérések kiértékelés, a következtetések levonása. Most még nem az eredményekről beszélünk, csak a módszerekről és a hatékonyságról. A legjobb elképzelésekkel sem lehet eredményt elérni, ha a "vevők" nem vevők erre, nem fogadják el.

II. A TANANYAG

A TQM négy alapelve nem tartalmazza direkt módon ezt a kérdést, mi mégis kiemeljük ennek fontosságát. Ha a tanulónak a vevő szerepe jut, akkor a tananyag az áru egy része. (A másik rész nyilván a szolgáltatás lesz.)

Nem bonyolódunk bele a tananyag szakmai kérdéseibe, bár az is fontos része a minőségnek. Ezt a szakmai lektorok felügyelik, ezért tételezzük fel, hogy kielégítik a követelményeket.

Viszont legalább ennyire fontos kérdés a tananyag stílusa és az alkalmazott módszertan. Az első távoktatásos tankönyvek gyakran csak külsőségekben különböztek a hagyományosaktól. Aztán gyorsan alakultak a stiláris követelmények, melyek döntően hatnak a megérthetőségre. Rá kell jönnie minden szerzőnek arra, hogy a távoktatás során nem tankönyvet kell írni, hanem közvetlenül a "távtanulóhoz" kell beszélni. Ez pedig döntően eltér a szokásoktól. Azt kell elérni, hogy a tanuló úgy érezze, ott állunk mellette, és csakis hozzá szólunk. Ehhez pedig sok-sok visszajelzés kellett, melyben jelezték a "távtanulók", mit éreztek olvasás közben, mit értettek meg első, harmadik, sokadik olvasáskor. Ha ezeket a visszajelzéseket komolyan vesszük, kialakul a speciális stílus is.

III. A FOLYAMATOK

Az, hogy az oktatás egy folyamat, közismert dolog. De ismerjük-e ennek a folyamatnak minden részét? Ismerjük-e a folyamat szabatos működését? Valószínűleg inkább csak feltételezzük ezt az ismeretet!

A valódi megismeréshez sokkal többre van szükségünk, mint csak feltételezni, hogy a vevőknek, a tanulóknak az kell, amit mi akarunk átadni neki. Hogy miként lehet megismerni ezeket az igényeket, az sem könnyű probléma!

A tanfolyamaink során mindennaposak a "kikérdezések", a felmérések. Kérdezzük hallgatóinkat a konzultációk szervezéséről, lebonyolításáról, hangulatáról, kérdezzük a tananyagok érhetőségéről, nyelvezetéről, szakmai tartalmáról, kérdezzük a vizsgákról, a beszámolókról. És minden válaszlapon "keressük" a hibákat! Nagyon fontos, hogy ne csak a jó válaszokat vegyük észre, mert azok félrevezetnek. A válaszadók hajlamosak a könnyebb ellenállás vonalán a kérdőív egy oszlopát ikszelni. Hajlamosak dicsérni, nehogy megsértsék a kialakult kapcsolatot. De ezek nem támogatják a fejlődést, sokkal inkább ellene hatnak! A valódi előrelépést a kritikák támogatják, különösen a megalapozottak.

Figyelembe kell vennünk a vélemények feldolgozásakor, hogy speciális oktatástechnikai megoldásokat alkalmazunk, és ez nagyban befolyásolja a vevői véleményeket. Hallgatóink előéletükben még nem találkoztak a távoktatással. Hozzászoktak a kontakt órákhoz, hogy a tanár elmondja, mit kell tudni, és azt akarja majd viszonthallani. Ezzel szemben a távoktatás során a tanár legfeljebb moderálja a tanulást, de nem tartja kézben. Sokkal nagyobb önállóságot igényel a tanulótól, melyet Ő korábban nem szokott meg. Ez gyakran okoz konfliktust a tanulókban, melyet az oktatói szervezetnek kell feloldani.

IV. A DOLGOZÓK

A TQM alapelvek a dolgozók részvételéről, motiválásáról szólnak. Esetünkben a dolgozó kört az oktatók és az adminisztrátorok alkotják.

Az oktatók motiválása nem érdemel hosszú okfejtést. Számukra fontos eleget tenni a szakmai kihívásnak, bizonyítani rátermettségüket, alkalmasságukat. De nagyon fontos e mellett a gazdasági motiváltság! Alapvetőnek tekintjük, hogy arányosan részesedjenek az elért eredményekből. Ez megjelenik a közvetlen dotációban, az óradíjban, de az erkölcsi elismerés is fontos számukra. Azaz nevesíteni kell mindig, mindenhol, hogy ezt Ők hozták létre, és Ők tartják mozgásban.

A nem oktatói munkakörben dolgozóknál szintén érvényesül e kettősség. Számukra különös hajtóerőt jelent a hallgatói visszajelzés, a hallgatói kötődés, a sikeresen felvállalt "pótapa" - "pótanya" szerep is.

V. A TÁMOGATÓRENDSZER

Minden minőség eléréséhez szükséges valamilyen külső támogatás. Így van ez a távoktatás terén is! A hallgatói létszám viszonylag kismérvű növekedése már oda vezet, hogy nem lesz elegendő a manuális támogatás, felmerül annak számítógépes kialakítása. A piacon igen sokféle keretrendszer működik. Ezek általában drágák és korlátozottan fejleszthetők. Épp ezért megfigyelhető, hogy egyre több intézmény fejleszt ki saját támogató rendszert. Ennek hátránya a nehéz átjárhatóság, a nehezebb megtanulás. Ha a hallgató áttér egy másik környezetre, óhatatlanul sokat fog hibázni. Ez hátráltatja a folyamatot.

A saját keretrendszerek kialakítása igen "kezes" eszközt fognak eredményezni. Azonban felmerül a kérdés, mennyire lesznek hatékonyak? Nyilván, nem figyelhet minden fejlesztő minden apró részletre, melyet esetleg nem is ismer. Mi úgy közelítettünk a kérdéshez, hogy a fejlesztésbe olyan fiatalokat vontunk be, akik már maguk mögött tudhatnak valamilyen távtanulási tapasztalatot, illetve már bekapcsolódtak a távoktatásba is.

Többféle megoldással kísérleteztünk az elmúlt időben. Külön keretrendszer készült az OKJ szintű tanfolyamokhoz, és más megoldással próbálkoztunk a szakmérnöki képzés támogatásában. Mindkét esetben azonban voltak közös feladatok:

 

Székesfehérvár, 2003. április 3.