DTP oktatása
Bujdosó
Gyöngyi
Debreceni Egyetem
Matematikai és Informatikai Intézet
Komputergrafikai és Könyvtárinformatikai Tanszék
ludens@math.klte.hu
Kivonat. Mind a felső-, mind a középfokú képzésben
egyre elterjedtebb és egyre népszerűbb a weboldalak készítésének
intézményes oktatása. A kurzusok során számos hasznos technikai fogásról
kaphatunk részletes tájékoztatót, melyek lehetővé teszik a jövő weboldalkészítői
számára az összetett, sok feladatra alkalmas Internetes oldalak gyártását.
Vajon ennyiből áll‑e mindössze egy weboldal készítése? Fektetünk‑e
hangsúlyt arra, hogy nemcsak a tartalom, hanem a forma és az
áttekinthetőség is nélkülözhetetlen kelléke a jó weboldalnak? Használhatók‑e
a tipográfiai ismeretek a weboldalkészítésben? Nélkülözhetők‑e a
kiadványszerkesztés elemei, elegendő‑e a technikai ismeret?
A weboldal- és
kiadványszerkesztés oktatatásának lehetőségeiről szóló cikkünkben
ezekre a kérdésekre keressük a választ, majd bemutatunk egy működő
módszert, amellyel fel lehet kelteni a nyomtatott és elektronikus oldalak
készítését tanulók igényét az esztétikus külső kialakítására.
Mi a DTP? Ez viszonylag jól körülhatárolt foglom. Mit tanítunk azonban a DTP kurzusokon? Tapasztalatom szerint a DTP oktatásának keretében rendszerint a programok, programnyelvek használati módját, lehetőségeit ismerhetjük meg. Vajon nincs szükségünk egyébre? Elegendő ennyi ahhoz, hogy megfelelő nyomtatott vagy webes oldalakat hozzunk létre?
Ezzel az állítással bizonyára sokan nem értenek egyet, hiszen mindenki tud kezelni legalább egy szövegszerkesztőt. A sok éves tapasztalat mégis azt mutatja, hogy az MS Wordöt naponta használó hallgatók nem ismerik magát a programot sem. Alig akad közöttük olyan, aki tudja, hogy megkönnyíthetné munkáját például a fejezetek automatikus számozásával vagy az automatikus tartalomjegyzék-készítővel. A szöveg formázásának kultúrája pedig szinte meg sem jelenik: százból kettő állítja át az alapértelmezetten megadott Times New Roman, illetve Arial betűtípust, és ennél is rosszabb arányt kapunk, ha a bekezdésstílusokról vagy a sablonokról kérdezzük őket.
Kicsit jobb a helyzet a weboldalak esetében, ugyanis ezeken általában megjelenik a technikai tudás. Ez részben annak köszönhető, hogy a DTP e területe hivatalosan az informatika részét képezi, így a weboldalkészítés technikáját lehetőségünk van kurzusokon elsajátítani. Számos olyan weboldallal találkozhatunk viszont, amelyeken az információ rejtve marad a túlzsúfoltság, a letölthetetlen mennyiségű applet, a sok pulzáló, forgó, menetelő részlet, a rossz színösszeállítás vagy elhelyezés miatt. Ezekről azonban már kevés szó esik a kurzusokon.
A szövegszerkesztés, illetve a kiadványszerkesztés oktatásával segíthetünk abban, hogy a különböző nyomtatott és webes dokumentumokat szerkesztők a technikai ismeretek mellett a forma kialakításának különböző eszközeivel is fel legyenek vértezve, és legalább ilyen fontos, hogy kialakuljon bennük az esztétikus küllemű munka létrehozásának igénye.
A fenti tények ellenére hazánkban alig van olyan felsőoktatási intézmény és szak, ahol kötelező tantárgy lenne akár csak a szövegszerkesztés. Ebből arra lehet következtetni, hogy a tanárok sem tartják lényegesnek ezt a fajta tudást. Valóban lényegtelen? Nem tartjuk már annak, amikor kezünkbe veszünk egy-egy dolgozatot, diplomamunkát vagy magánkiadásban megjelent könyvet, és nézzük a szétszórt sorokat, az áttekinthetetlen, kusza szerkesztést, a minden esztétikát nélkülöző oldalkialakítást.
Ha létezik szövegszerkesztést oktató kurzus, mi annak a tematikája? Ha megtanítjuk, hogyan hozhat létre automatikusan számozott címsorokat, megmutatjuk‑e, hogyan érdemes átalakítani azok alapértelmezett megjelenését? Ha megnézzük, melyik menüpont alatti párbeszédablakban lehet a margókat átállítani, elmondjuk‑e, hogy milyen értékeket érdemes beállítani? Elegendő‑e megmutatni, hogyan lehet a kurzív, félkövér, kiskapitális betűstílusokat beállítani, vagy hívjuk‑e fel mellette a figyelmet arra, hogy ezeket hol, mire érdemes használni? Ha a szóaláhúzásról esik szó, elmondjuk‑e hogy lehetőség szerint kerülendő, hangsúlyozzuk‑e hogy címsoroknál sem elfogadható?
Sajnos a legtöbb esetben a válasz: nem. Megelégszünk a technikai tudással, ami a tanuló munkáját leegyszerűsíti ugyan, a végeredmény esztétikájára azonban javító hatással nincsen.
Miért ne adhatnánk meg az alapokat az iskolai évek alatt? Hiszen mindenki fog később is szöveget szerkeszteni. Ez az egy dolog az, ami szaktól és foglalkozástól függetlenül mindennapi életünkben egyre inkább jelen van.
A szöveg- és kiadványszerkesztés minden szakon történő kötelező tantárgyként való oktatásának jelenleg alapvetően két akadálya létezik.
A legerősebb gátló tényező az az általánosnak mondható nézet, mely szerint mindenki megtanulhatja autodidakta módon fél óra alatt. Ennek a véleménynek az alábbi közvetlen következményei vannak.
- Nem fektetünk energiát a hallgatók esztétikai igényének kialakítására.
- Azt sugalljuk, hogy a forma lényegtelen, csak a tartalom a fontos.
- Arra utalunk, hogy ez a terület nem tartozik az informatikához, ez egy olyan szakma, amihez semmi közünk, számunkra lényegtelen.
Ha segíteni akarjuk a hallgatókat későbbi munkájuk során, meg kell változtatnunk ezt a hozzáállást, mert
- elvárják egy számítógépet használni tudó fiataltól - főleg ha az felsőfokú végzettséggel rendelkezik -, hogy esztétikus külsejű munkát adjon ki a kezéből, legyen az például életrajz, beszámoló, pályázat vagy hivatalos levél;
- sokszor a forma legalább olyan lényeges, mint a tartalom - gondoljunk csak a weboldalakra, egy beadott kérvényre vagy egy elkészített oktatási segédanyagra;
- az informatikának egy olyan határterülete, mellyel mindenki naponta kapcsolatba kerül.
Egy másik nagy akadály az, hogy nem állnak rendelkezésünkre e témában járatos szakemberek. Az ideális az lenne, ha nyomdaipari szakemberek, tipográfusok tartanák ezeket a kurzusokat. Sajnos azonban az anyagi vonzatok e megoldást rendszerint nem teszik lehetővé. Miért ne szervezhetnénk azonban térítéses, részben támogatott oktatást e témáról? Bizonyára sokan áldoznának rá. Egy másik megoldás lehetne, ha támogatnánk a téma iránt érdeklődő oktatóink ilyen irányú továbbtanulását, képzését. Ehhez viszont el kell fogadnunk azt, hogy ez az informatikának egy létező határterülete, amire érdemes és szükséges is áldozni.
Ebben a fejezetben egy olyan megoldást ismertetünk, amely visszaigazoltan hatásos módon foglalkozik a DTP technikai és esztétikai vonatkozásaival is.
A DTP oktatására két különböző programrendszert alkalmazunk. Az informatikában kevésbé járatosak az MS Office programjait használják, melyekhez illeszkedően alakul a tananyag is, míg a programozásban jártasak a nehezebben kezelhető, ám nagyobb eszköztárral rendelkező TeX kiadványszerkesztő programcsomag használatán keresztül kapnak bevezetést a kiadványszerkesztés alapjaiba.
A lehető legtöbb pozitív és néhány negatív élő minta bemutatása nagy hatással van a hallgatókra. Itt bemutatásra kerülnek könyvek, prospektusok, plakátok és weboldalak egyaránt.
Minden óra anyagához mintalapot, mintaoldalt kapnak a hallgatók, melyek maguk is mintául szolgálnak a szerkesztéshez. Ez azt jelenti, hogy a lapok a szabályoknak megfelelő módon épülnek fel, jó példát mutatva a forma kialakításához, nem zsúfolják egy oldalra az adott témához tartozó összes technikai megvalósítást. A mintalapokat a hallgatóknak pontosan kell reprodukálniuk, ez biztosítja a valódi technikai tudást.
A nyelvvel kapcsolatosan két területet kell folyamatosan hangsúlyoznunk. Az egyik a nyelvtan, miszerint ragaszkodjunk a magyar helyesírás szabályaihoz, és ne nyelvújításként, hanem hibaként értelmezzük például a ‑val/‑vel rag sajnos egyre elterjedtebb ‑al/‑el formáját. A másik terület a nyelv jellegzetes, használandó karaktereinek köre, mint például a szóköz (hova tegyünk és hova ne), az írásjelek, idézőjelek és zárójelek, a kötőjel, a nagykötőjel és gondolatjel, valamint a kivonás jelének megkülönböztetése, alakját és használati módját illetően egyaránt.
A tananyag úgy áll össze, hogy a program megismerésével párhuzamosan ismerkednek meg a hallgatók a kiadványszerkesztés alapjaival. A programrendszer egy-egy lehetőségének bemutatásakor, mielőtt még elkezdenénk a mintalap reprodukálását, a hallgatók megismerkednek az adott részre vonatkozó alapszabályokkal, szerkesztési javaslatokkal. Az alábbi főbb területeket vesszük végig:
Betűk: A formai jellemzők áttekintése után, megnézzük, hogy egy adott feladatra (szakdolgozat, könyv, újság, weboldal) mely típusú és fokozatú betűket érdemes választani, szót ejtünk a betűkeverés veszélyeiről. Nagy hangsúlyt fektetünk a különböző betűfajták (kurzív, félkövér, kiskapitális), illetve a verzál szedés alkalmazási köreiről.
Bekezdések: A szövegtörzs alapformája (behúzás, sortávolság, fattyúsor, elválasztás, szóköz stb.) után a felsorolások és kiemelések különböző formáit, majd a lábjegyzetek, irodalomjegyzék szedését tekintjük át.
Ábrák, táblázatok formai tanácsait, elkészítési és beillesztési módjait taglalja a következő rész. Ezen belül megnézzük azt is, hogyan helyezhetjük el és formázhatjuk az ábraaláírást, illetve a táblázat címét.
Címsorok: A szöveg rendszerezéséül szolgáló címrendszer kialakításával (betűméret, közök, tördelés, szintek) viszonylag sok időt töltünk. Itt ejtünk szót a kiemelések fontosságáról, alapkövetelményeiről és megvalósíthatósági lehetőségeiről. A címsorokkal együtt tárgyaljuk a tartalomjegyzék stílusát és elhelyezését is.
Oldal: Az oldal kialakításánál foglalkozunk a margók kiszámításával, az élőfej kialakításával, az oldalszám elhelyezésével.
Dokumentum: Ezek után ejtünk szót egy teljes dokumentum, praktikusan egy szakdolgozat kialakításáról, részeiről, azok elhelyezéséről. E témakör keretében beszélünk a címoldal elkészítéséről. A legalább két féléves kurzusokon a szószedet készítését és formázását is áttekintjük.
Egyéb: Az egyebek keretében fóliák/diák szerkesztéséről, hivatalos levelek, magyar és amerikai típusú önéletrajzok részeiről, formáiról tanulunk.
A későbbi tanulást is figyelembe véve érdemes megadni a témához kapcsolódó összes forgalomban lévő, és a legjelentősebb kölcsönözhető művek listáját.
A kurzusok folyamán észrevehetően nő a hallgatók igénye a szép kivitelű munkák iránt. Egyre több rossz példát vesznek észre a mindennapi életben (napilapokban, könyvekben, weboldalakon). Ez azt mutatja, hogy nemcsak a tartalomra, hanem a formára is figyelnek már. Másrészt pedig arra utal, hogy megnő az igényük az esztétikus formák iránt, ami pozitív hatással van nyomtatott dokumentumaik és webes oldalaik formátumának kialakítására is.
A visszajelzések azt tanúsítják, hogy azok, akik az egyetem évei alatt nem veszik komolyan az itt tanult ismereteket, az egyetemről kikerülve, a munkahelyen már átnézik és alkalmazzák azokat.
Mindezek azt bizonyítják, hogy valóban szükség van, szükség lenne a kiadványszerkesztéssel kapcsolatos ismeretek átadására.
Gyöngyi Bujdosó
Department of Computer Graphics and Library and Information Science
Institute of Mathematics and Informatics
University of Debrecen
ludens@math.klte.hu
At
universities and secondary schools, there are more and more courses on how to
make web pages, at which the learners get a big amount of information on
technical issues in detail that helps them in constructing complex,
multifunctional web pages.
Is it
enough to make well-usable web pages? Do the teachers emphasize that the
easy-of-use needs the data be in well-arranged forms and have an appropriate
layout? Can the web page makers use the typographical rules and traditions in
DTP? Are the typographical rules dispensable? Is the acquaintance with
technical issues enough?
The aim
of this paper is to find out the answers for these questions and to shows a
method on how to teach forming web pages or other types of documents. This
method includes a course in whose framework the learners are able to acquire at
least the basics of the knowledge and skills for give an aesthetic layout to
their documents.