Keresztesi János janos.keresztesi@sun.com
SUN Microsystems Magyarország Kft.
Egyre többet halljuk, hogy az információtechnológiai világba új idők köszöntenek, a szereplőknek új kihívásokkal kell szembenézniük, a fogyasztói szokások megváltoztak, stb. Amikor tehát a megváltozott helyzet kapcsán a jövő IT-járól szeretnénk beszélni, nehéz helyzetben vagyunk, hiszen a világgazdasági folyamatoktól kezdve az egyedi részpiacokig, sőt ügyfelekig számos tényezőt kell figyelembe vennünk. Az elmúlt időszak tapasztalatait elemezve egy dolog biztosnak látszik: az információtechnológia és ezen belül az internetes robbanás alapvető változásokat hozott. Megjelent ugyanis a bárki által, bárhonnan, bármikor, az internet közvetítésével elérhető információ. Az információ persze önmagában még nem érték, akkor válik azzá, ha hamarabb a rendelkezésünkre áll, mint ahogyan azt felhasználni kívánjuk. Ha tovább megyünk és az információt tudássá konvertáljuk, így a tudást nevezzük a társadalom és a gazdaság hajtóerejének, mint ahogyan azt ma sokan teszik, és "tudás alapú társadalomról" meg "tudásgazdaságról" beszélnek, akkor sem biztos, hogy megtaláltuk a napjaink fejlődését biztosító legfontosabb értéket. Hogy ez mennyire igaz, elegendő megnézni az egyetemi professzorok fizetését... Ha azonban a tudást szakértelemmé, a valóságban is alkalmazható készséggé alakítjuk, valóban elérkeztünk a napjaink világában legnagyobb értéknek tekinthető fogalomhoz. Kérdés, hogy mit hoz mindez a jövő számára, hogyan tudunk az információ, a tudás és a szakértelem birtkában a jövőre felkészülni?
Még a tudás és a szakértelem birtokában is, a sok éves iparági tapasztalat azt mondatja velem, hogy előrejelezni valamit, megjósolni a jövőt igen nehézkes és kockázatos dolog. Különösen egy olyan iparágban, mint az IT, ahol a technológia és a módszerek oly gyorsan változnak, hogy a múltbéli folyamatokból leszűrt tanulságok, a múlbéli sikerek sokkal kevésbé lesznek alkalmasak arra, hogy azokból a jövőre nézvést biztos, további sikereket eredményező egyértelmű recepteket, stratégiákat alkossunk.
Mégis mi lehet az a módszer, amivel a jövő trendjeit, az elkövetkező korszakban zajló változásokat előre lehet jelezni? Erre a választ több mint egy évtizede Stan Davis, a Harvard Egyetem professzora alkotta meg "Future Perfect" című munkájában, melyben a szerző nem mást állít fel, mint a "visszafelé történő tervezés" teoriáját. Eszerint, a jövő folyamatainak megjóslása helyett érdemesebb egy ideálisnak tűnő jövőképet meghatározni és annak eléréséhez egy apró, de fontos lépésekből álló utat kijelölni. Más szóval a jövő tervezése kapcsán akkor járunk el helyesen, ha egy olyan világ megformálására, megértésére teszünk kísérletet, melynek mi magunk is szívesen lennénk része, részese.
Igen ám, de a
jövőt megérteni, megtervezni és létrehozni, bármily egyszerűnek is tűnik e három szó, nem
könnyű dolog. A tapasztalat azt mutatja ugyanis, hogy egy jövőkép
rendszerint valamilyen radikális változást jelent a napjaink világához képest,
melyre a szokásos emberi reakció az, hogy "ez sosem fog megtörténni!", vagy
hogy "ez nem az én éltemben fog megtörténni!". Emlékezzünk csak a 30-as években
született Dick Tracy képregényben felbukannó, karórára emlékeztető
telefonra. És emlékezzünk Ken
Olson-nak, a DEC alapítójának 1977-ben született elhíresült mondatára: "Nem
létezik olyan ok, amiért valaki számítógépet szeretne otthonába." A Dick Tracy
idealizált jövőképének világában megálmodott telefon mára kereskedelmi forgalomban kapható termék, a DEC pedig... Mi
a különbség? Az, hogy a Dick Tracy alkotója a jövő világát kívánta
megrajzolni, míg a másik esetben, Olson úr a jövőt illetően
találgatott.
Nyilvánvaló ugyanakkor, hogy a jövő megértése és a megteremtése között hosszú utat kell bejárni és igen fontos kérdés, hogy milyen úton kell haladni. Egy mai példával élve, a Sun Microsystems jövőképében fontos szerepet kapnak a webszolgáltatások, melyek kiépítésére, létrehozására cégünk elméletet, startégiát és termékeket is alkotott. Ugyanakkor a Sun mellett több olyan informatikai világcég is részt vesz az IT2003 konferencián, melyeknek jövőképében szintén fontos szerepet kapnak a webszolgáltatások. Mégis, a webszolgáltatások létrejöttét, a jövőkép megvalósításához vezető utat cégeink alapvetően más módszerekkel, eszközökkel kívánják bejárni. És ez az a pont, ami a jövő létrehozása kapcsán talán a legfontosabb: az ideális jövőkép eléréséhez szükséges alternatív, akár egymással versenyző forgatókönyvek felvázolása. Ennek eredményeként ugyanis a jövőnk, a jövőkép elérését célzó alternatívák közötti választássá válik ahelyett, hogy csak egy szimpla "esély" legyen, amit a lottóhoz hasonlóan vagy eltalálunk vagy nem.
Úgy vélem tehát, hogy a jövő megértése és megtervezése, továbbá a létrehozásának útja a két terület, amely a napjainkban zajló változásokra adandó válaszokat meghatározza. Az a gazdaság, ország vagy vállalat lesz sikeres a jövőben, amely e két feladatra koncentrál.
A jövő megértése és megtervezése nyilvánvalóan nem
magától értetődő dolog. Ehhez azonban rendelkezésünkre áll a
korlátlan információ és tudás, melyet megfelelő szakértelemmé és kreatív
ötletté konvertálva adja a kezünkbe azt a lehetőséget, mellyel jövőnk
megtervezéséhez foghatunk. Az igen gyorsan változó, különösen az IT, az
internet és a telekommunikáció piacain a múltbéli tapasztalatok egyre kevéssé
lesznek relevánsak, mert a tapasztalat csak egy igen stabil környezetben
szolgál kapaszkodóul a jövőt illetően. A jövő megtervezését ne a
múltból és a mából kezdjük, a nagyobb lehetőségek az ismeretlenben
rejlenek. G.B. Show mondta egyszer, hogy "sokan úgy tekintenek a dolgokra,
ahogy azok vannak és azt kérdezik, hogy miért. Mások olyan dolgokról álmodnak,
melyek nem léteznek és az kérdezik, hogy miért nem?" A kreativitás és az
innováció az, ami előremozdítja a fejlődést és amely a jövő IT
világában az egyik legfontosabb tényezővé válik. Az innováció egyben
lehetővé teszi, hogy a világ történetének talán legkompetitívebb piaci időszakában
a versenyre ne mint árelőnyre koncentráljunk, hanem olyan területekre
merészkedjünk, amelyek még ismeretlenek, de amelyek magukban hordozzák egy
következő, kiugró növekedés esélyét. Az innovatív termékek magasabb
szintű, értékesebb tulajdonságokat hordoznak megukban, melyek birtokosuk,
tulajdonosuk hasznára fordíthatók. Mindez Magyarország számára, az EU kapujában
fokozottan érvényes.
A megtervezett jövőkép megvalósítása különböző
forgatókönyvek alapján, különböző utakon történik. Ezzel válik a jövő
választás vagy választások sorozatának eredményévé. Vagyis a választás
lehetősége a másik dolog, amely a jövőnk szempontjából kritikus. Az
információs korban a kérdés nem pusztán az, hogy hozzá tudunk-e férni az
információhoz vagy nem. A kérdés az, hogy hozzá akarunk-e férni vagy nem. Ez a
választás szabadsága, amelynek a jövőt illetően egyre inkább
jelentősége lesz. Cselekedni akkor érdemes ugyanis, amikor több
lehetőségünk van. Amikor a lehetőségeink limitáltak, esetleg csak
egyetlen lehetőségünk maradt már késő. Eszerint a nyíltságnak és a
rendszerek átjárhatóságának egyre nagyobb szerepet kell kapniuk a jövő
informatikai rendszereiben is. Ha visszakanyarodunk a webszolgáltatások
példájához, könnyű belátni, hogy ha egyetlen gyártó termékei lesznek megfelelőek
a webszolgáltatások kialakítására, akkor nem abban a jövőben fogunk élni,
amelyet megálmodtunk. Ezt felismerve jönnek létre egyre nagyobb számban azok a
testületek, intézmények, melyek az informatikai vállalatok által finanszírozva,
közös szabványok megalkotását és iparági elterjesztését célozzák. Ezért teszik
bizonyos cégek nyílttá rendszereik felületeit, hogy azokhoz bármely más gyártó
hozzáfejlesszen és termékével összekapcsolhassa. Ezen logika mentén élednek és
terjednek el a különböző nyílt forráskodú fejlesztő közösségek is. És
végül, nem feledkezve meg az EU-ról, a választás szabadságának jövőbeni
biztosítása az, ami a nyílt forráskódú termékek európai uniós kormányzati
felhasználását kezdeményezik.
Úgy vélem, a fenti gondolatok fontosak lehetnek az egyes
felhasználók, az IT szakma egésze és egy évvel az EU csatlakozás előtt,
talán Magyarország számára is.
Keresztesi János