Alföldiné Dán Gabriella:
Egyetemi oktatók, oktatási módszerek, könyvtári
szolgáltatások
(egy kérdőíves megkérdezés tapasztalatai)
A hálózat használatának mértéke az akadémiai szférában szinte teljes körűnek mondható, és sokféle tartalomszolgáltatás áll rendelkezésre. Ezen a területen olyan felhasználói csoportok vannak, akiknek meghatározó szerepe van (lehet) a magyar tudástársadalom kialakításában és elterjedésében. Ez rendkívül fontossá teszi igényeik, használati mintáik megismerését.
Az egyetemi oktatók informatikai eszközellátottságát, informatika írástudásának szintjét, információszerzési, tananyag-fejlesztési szokásaiban bekövetkezett változásokat, valamint a hálózati lehetőségek tudáskezelésbe, -megosztásba és szakmai kommunikációba való integrálását első ízben vizsgáljuk. Mindez természetesen azt is jelenti, hogy a kutatás eredményében megjelennek mind a fogalmi, mind a módszertani bizonytalanságok is, de talán éppen ezeknek a felvetésével segíti a fogalmi és módszertani tisztázásokat.
A magyar egyetemek és egyetemi karok
rendszergazdáinak egy része e-mail-ben kapta meg a 39 kérdést tartalmazó
kérdőívet.
A kérdőív négy területről kérdezte az
oktatókat. Az általános adatokra vonatkozó bevezető kérdések mellett
(oktatói státusz, tudományos fokozat, nem, tudományterület) a munkahelyi és
otthoni IT ellátottságot, az informatikai rendszerek belső tartalmára
vonatkozó igényeket, az informatikai írástudás szintjét mérte fel. A
kérdőív harmadik része az oktatói információszerzési szokásokkal, a
negyedik rész az új oktatási módszerek használatával, ismertségével, az új
publikációs gyakorlat elterjedtségével és a tudásmegosztásba való
bekapcsolódási hajlandósággal foglakozott.
A kérdőív és a válaszok is az Interneten
keresztül mozogtak. A visszajelzések alapján, a hazai egyetemeken dolgozó
oktatói létszám mintegy 50 %-át érte el a kérdőív. A visszaérkezési arány
igen alacsony volt, összesen 82 fő válaszolt, ami 1,5%. Ezért az eredeti
elképzeléseknek megfelelő részletes szegmentálást (nemek,
tudományterületek, tudományos fokozatok) - az alacsony mintaszám miatt - nem
volt értelme alkalmazni. A csoportosítás
kizárólag az oktató státusza alapján történt.
|
Oktató státusza |
Fő |
% |
Országos % |
|
Egyetemi tanár |
14 |
17 |
18 |
|
Docens |
34 |
42 |
28 |
|
Adjunktus |
18 |
22 |
30 |
|
Tanársegéd |
10 |
12 |
24 |
|
Egyéb[1] |
6 |
7 |
|
|
Összesen |
82 |
100 |
100 |
1.
sz. táblázat: A válaszolók beosztás/státusz szerinti megoszlása
A válaszok - az alacsony visszaérkezési arányok
ellenére - jól mutatnak bizonyos tendenciákat és igazoltak előzetes
hipotéziseket. Legfontosabb tartalmi és
módszertani eredmény a felszínre kerülő tapasztalatok, egy későbbi
átfogó vizsgálatban való hasznosítása.
A TUDOMÁNYOS KOMMUNIKÁCIÓ
JELLEMZŐI
Napjainkban
meghatározó változáson megy át a felsőoktatás, amely változásnak a
legfontosabb jellemzői:
- az egyetemek közötti integrációk létrejötte
- az egyéni döntések jelentőségének megnövekedése a piacképes tudás megszerzésében - kreditek, áthallgatások stb.
- az oktatási szolgáltatások piacának kiszélesedése - állami, egyházi, magán -, valamint részben vagy egészben a külföldön való tanulás lehetőségei,
- a hagyományos tudományterületek konvergenciájával egyidejűleg végbemenő tendenciák (multidiszciplinaritás)
- a hagyományos oktatási, tanulási formák és metodikák megváltozása,
- az életkorhoz kötött tanulmányok helyett az "életen át való tanulás" kényszerével a felnőttoktatás jelentőségének növekedése,
- az új szakmák megjelenése és a munkatartalmak gyors változása következtében megnövekedett igény az önképzéshez szükséges kézségek elsajátítására, az ehhez szükséges tanulási források, módszerek biztosítása.
A felsorolt jellemzők a legnagyobb változásokat a társadalomtudományi felsőoktatás struktúrájában és tartalmában okoztak/okoznak. Megmutatkozik ez egyrészt az intézmények megszaporodásában (az elmúlt időszakig elsősorban műszaki tudományokkal foglalkozók egyetemeknél a gazdasági karok megjelenése), a gazdasági, pénzügyi képzés magas részarányánál a felnőttoktatásban, másrészt abban, hogy szükségszerűen megjelenik a téma az oktatás tartalmában az információs társadalom, az e-gazdaság társadalmi-gazdasági hatását bemutató tantárgyakban.
Ezen a területen az oktatók, kutatók magas szintű - és folyamatosan karbantartott - felhasználói ismerete nélkülözhetetlen ahhoz, hogy képesek legyenek alkalmazni (és ezt a tudást átadni) a társadalmi-gazdasági élet területén használt informatikai eszközöket, igénybe venni oktatói és kutatói tevékenységük támogatására a meglévő technológiákat, valamint információszerzési tevékenységükbe integrálni a hálózaton elérhető tartalmakat. Ez a tudás az információs társadalomkutatásokhoz is elengedhetetlen.
A
felsőoktatási szint alapvető jellemzője az autonómia, amely a
kommunikáció formáját és tartalmát is meghatározza. A nézetek folyamatos
ütközése, a nyílt szakmai viták jelenléte, a művelt szakterület iránti
érdeklődés egy olyan kettőscélú kommunikációs rendszer kialakítását
feltételezi, amelyben egyrészt megtalálható a szükséges explicit
(kodifikálható) tudás. A rendszernek ez az alrendszere foglalja magába
szakirodalmi dokumentumokat és információforrásokat, az oktatással, kutatással
összefüggő ismereteket, a hallgatói és vizsganyilvántartástól a pályázati
lehetőségek és kutatási témák elérhetőségéig. A kommunikációs
rendszer másik metszete pedig az oktatói, kutatói tudás tacit elemeinek
megosztásához, áramoltatásához, értékeléséhez elengedhetetlen eszközök
rendelkezésre bocsátása kell, hogy legyen. Az autonóm felsőoktatás
mindezek mellett szolgáltató is, tehát szüksége van a partnerekkel történő
nyilvános kommunikálásra is.
A
felsőoktatás rendszerszerű felfogása alapján az egyes
tudományterületek eltérő hagyományai, elvárásai egy egységes, de rugalmas
struktúrát igényelnek, amely képes alkalmazkodni a teljes rendszerben és a
rendszer egyes elemeiben (intézmények) bekövetkező változásokhoz. A
rendszer struktúrája alapvetően az oktatási struktúra leképeződése
kell, hogy legyen, amely azonban "lenyúlik" az egyes oktatói igényekhez és ezen
a szinten teljesen perszonalizált.
A
tudományos kommunikáció egyre fontosabb "mentor-gyakornok" "mester-mester"
formája, amely az egyes kimagasló tudományos elmék körül szerveződő
iskolákban (és az iskolák közötti párbeszédben) testesül meg, is támogatást tud
kapni a vázlatosan leírt rendszertől, mégpedig a tér és idő korlátok
megszüntetésével.
AZ EGYETEMI OKTATÁS TECHNOLÓGIAI MODERNIZÁCIÓJA, AZ ICT ESZKÖZÖK HASZNÁLATA AZ OKTATÁSI KOMMUNIKÁCIÓBAN.
Ellátottság
Az
egyetemi tanárok és docensek közül 85-86%-nak van a munkahelyén önálló,
Internetes kapcsolattal rendelkező munkaállomása. Közülük azok, akik a
közösen használt számítógépek választ adták, ezt, mint alternatívát, második
lehetőséget választották. Az adjunktusoknál ez az arány valamivel több,
mint 50%, a tanársegédek 60%-a használ közösen tanszéki munkaállomásokat. A
válaszlehetőségek között volt az informatikai labor illetve a könyvtárban
elérhető gép. Ez utóbbit egy fő említette. A válaszok alapján minden
tanszék rendelkezik több, kevesebb számítógéppel, de az nem jellemző, hogy
mindenkinek dedikáltan lenne önálló munkaállomása.
Otthon
szinte mindenkinek van számítógépe, a válaszolók mindössze 0,1% mondta azt,
hogy nem rendelkezik otthonában számítógéppel. Az egyetemi tanárok és docensek
körében voltak/vannak olyanok, akik a normál számítógép mellett laptopot is
birtokolnak, ez egy hajszálnyival (0, 04%) nagyobb arányú a docensek körében.
Ennek lehet egyik magyarázata, hogy sokan használnak prezentációt az órák
megtartása során, de az egyetemi informatika nem mindig tudja biztosítani az
ehhez szükséges eszközöket. Az otthoni gépekre többnyire saját beruházásból,
vásárlással tesznek szert, de viszonylag jelentős az intézményi tulajdonú,
de otthon használt eszközök száma is. Ez a rendszer a magasabb státuszú
(egyetemi tanár, docens) oktatóknak kedvez.
Használat
Szinte valamennyi megkérdezett naponta,
rendszeresen használja a számítógépet, ez az idő napi 3-8 óra között
mozog.
|
Státusz |
Naponta rendszeresen(%) |
Hetente (%) |
Soha(%) |
|
Egyetemi tanár |
86 |
7 |
7 |
|
Docens |
100 |
|
|
|
Adjunktus |
94 |
6 |
|
|
Tanársegéd |
100 |
|
|
|
Egyéb |
40 |
|
60 |
2. sz. táblázat: a számítógépes
munkavégzés gyakorisága
Arra a
kérdésre, hogy a szükséges alkalmazások rendelkezésre állnak-e a megkérdezettek
többsége igennel válaszolt, a legelégedettebbek (közel 90%) az egyetemi
tanárok, a leginkább kritikusak a tanársegédek (50%-uk szerint nem állnak
rendelkezésre az alkalmazások). A kérdést kiegészítő "Sorolja fel a
használt/ismert szoftvereket" eredménye, mintegy 80 % nem válaszolt, s a
válaszokból - egy-két kivétellel - az derült ki, hogy leginkább a MS Office-t
ismerik, csak néhányan említettek nyilvántartásokat vagy adatbázisokat
kezelő szoftvereket és kevesen használnak (10%) a szakterületükre
kifejlesztett szoftvereket.
Kritikus
értelmezési pont volt a kérdező által használt "dedikált oktatói profil"
fogalom, amely nem volt megmagyarázva, de a kérdésekben többször
ismétlődően kibontásra került a kérdező általi értelmezés.
Ezeket a válaszokat ezért óvatosan kell kezelni, mert ennek ellenére igen sokan
úgy érzik, hogy van ilyen profil, és szükségesnek is tartják a profil
kialakítását, sőt a profil kialakításában való részvételre minden
csoportban nagy hajlandóság mutatkozott.
A napi
használatban leggyakoribb alkalmazás a szövegszerkesztő, az Internetet
pedig leginkább levelezésre használják. Meglepő volt az oktatási és
szakterületi munkát támogató alkalmazások, illetve a konkrét Internetes
tartalomszolgáltatók iránti viszonylag alacsony érdeklődés. Az Internet
használatában jelentős a szörfölés, minimális azoknak a száma, akik
megneveztek kedvenc tartalomszolgáltatót és ezek között is kevés, aki
meghatározott szakmai portált vagy website-kat említett. A szakirodalomban
sokszor emlegetett elektronikus kommunikáció jelenléte is látható volt, az
egyes kategóriák tagjai 30%-ban ismernek (és feltehetően részt is vesznek
ezekben) szakmai levelezőlistákat, legnagyobb százalékban (78%) az
egyetemi tanárok válaszoltak pozitívan. Ugyanakkor - noha az egyik válaszoló a
könyvtári szolgáltatások kritikájánál éppen azt fogalmazta meg, hogy a
könyvtári szolgáltatások nehézkesek és karbantartásuk is lassú - csak 20%
jelezte, hogy van kedvenc Internetes tartalomszolgáltatója.
Belső információs rendszer
Az
egyetemek belső információs rendszerén elérhető szolgáltatások iránt
jelentős az igény. Az oktatási nyilvántartások közül az abszolút rangsor a
következő. 1.Tantárgyi nyilvántartás, 2. Órarend, 3. Vizsganyilvántartás,
4. Hallgatói nyilvántartás
A
kutatási nyilvántartások rangsora: 1. könyvtári tartalomszolgáltatások, 2.
konferenciák nyilvántartása, 3. pályázatok és a kutatói adatbázis 4. az
intézményi rendezvények nyilvántartása
Adminisztratív
nyilvántartások: 1. jogszabályok, 2. pénzügy és gazdasági információk, 3.
iratminták.
Az
eredményeket befolyásolta természetesen az is, hogy milyen információk állnak
már rendelkezésre és melyek hiányoznak, de az mindenképpen megfogalmazható,
hogy tantárgyi, könyvtári és jogszabályi információkat mindenképpen igényelnek
az oktatók. Ugyanakkor egyik nyilvántartásról sem lehet kimondani, hogy
teljesen felesleges, de természetesen a különböző státuszokból fakadó
feladatokban más-más a fontossági sorrend. Ez az eredmény lehetővé teszi
az egyes szegmensek és személyek igényeinek testre szabásának megkezdését. Az
oktatói profil perszonalizálásának feladatainak is kiinduló pontja lehet, hogy
pl. egy docens számára ebben a profilban elsősorban a tantárgyi
nyilvántartások, könyvtári tartalomszolgáltatások és a jogszabályok fontosak,
míg a tanársegédnek a vizsganyilvántartások, a konferenciákról szóló
információk, és a jogszabályok.
Támogatási környezet
Az
egyetemi oktatás-kutatás támogatására szolgáló IT eszközök és
tartalomszolgáltatások biztosítása az informatikai szervezeti egység, illetve a
könyvtár feladata. A tapasztalatok szerint az intézményekben ezeknek az
egységeknek a munkamegosztása és együttműködése nem pontosan szabályozott.
Meg lehet kockáztatni, hogy két szervezet számára az egyértelmű feladat,
felelősség és kompetencia meghatározás az oktatás-kutatás IT és
tartalomszolgáltatási környezetének döntő minőségi kritériuma. Annak
ellenére, hogy a tapasztalatok mutatnak problémákat ezen a területen a
válaszolók 81% elégedett a tartalmi és informatikai támogatással. A legtöbb
kritikával az adjunktusok és a tanársegédek illetik a támogatási munkákat
(28-30%). Akik meg is indokolták kritikájukat, a könyvtárban elsősorban
hozzáférhető adatbázisok és teljes szöveges folyóirat címek számát, az
írásos helpek tartalmát és terjedelmét hiányolták. Az informatikusoknál a
hozzáértést, hozzáállást, és a rendszergazdák létszámának minimális szintjét
vagy hiányát említik.
Informatikai írástudás
A
válaszolók jelentős része jónak vagy megfelelőnek tartja informatikai
tudását. Mindössze 6% mondja azt, hogy tudása elégtelen és 15% szerint hiányos.
A válaszolók 90 %-a az eszközök kezelését autodidakta módon, esetleg a barátok,
gyerek segítségét igénybe véve sajátította el. Ezek a válaszok
megkérdőjelezik azt a nagyfokú elégedettséget, amelyet az
előzőekben ismertetett válaszok sugallnak. Az oktatóknak nemcsak
készség szinten kell használni és nem csak az Office-t, hanem azokat a
szoftvereket is ismerniük kellene, amelyeket a hallgatók leendő munkájuk
során használni fognak, sőt be kellene vonni őket ezek fejlesztésébe.
Sokkal intenzívebben és szervezettebben kellene az intézményeknek foglakoznia az
oktatók-kutatók informatikai írástudásának folyamatos karbantartásával és
fejlesztésével, és az ehhez szükséges együttműködések megszervezésével, a
belső erőforrások biztosításával. A könyvtárakban fokozni kell a
felhasználói képzéseket és az arról szóló tájékoztatást és az oktatói
követelményekben meg kellene jelennie annak is, hogy az oktató saját maga is
tegyen lépéseket az igénye megfogalmazásával a képzések megszervezésére, vagy
ahol ezek már jelen vannak a képzésekben való kötelező részvételnek.
A FELSŐOKTATÁSI TUDOMÁNYOS KÖNYVTÁRI SZOLGÁLTATÁSOK HELYE AZ OKTATÓK INFORMÁCIÓSZERZÉSI SZOKÁSAIBAN
Az információszerzés formája
A
különböző oktatói státuszú válaszadók döntő többségben a szakkönyvek
és folyóiratok a meghatározó információhordozók. A tanársegédek csoportjában
látható elmozdulás az Internet felé, náluk az információszerzés első
helyen említett módja a szörfözés.
|
Státusz |
Rangsor |
|||
|
1 |
2 |
3 |
4 |
|
|
Egyetemi tanár |
Szakkönyvek |
Konferenciák |
Könyvtár |
Személyes kapcsolat |
|
Docens |
Szakkönyvek |
Könyvár |
Személyes kapcsolat Konferencia Internet böngészés |
médiák |
|
Adjunktus |
Szakkönyvek |
Internet böngészés |
Könyvtár |
Média Személyes kapcsolat konferencia |
|
Tanársegéd |
Internetböngészés |
Szakkönyvek |
Személyes kapcsolat |
könyvtár |
|
Egyéb |
Szakkönyvek |
Média |
Konferencia |
könyvtár |
3. sz. táblázat: Az oktatók informálódási
formáinak rangsora
A
szakkönyvek jelentősége láthatóan nem csökken és ezek a válaszok (és a
későbbiekben ismertetett elektronikus könyvvásárlási igény) alátámasztják
azt a régi könyvtárosi tapasztalatot is, hogy a tanárok szívesen birtokolják a
szakirodalmat, könyvtári igénybevétel esetén is szükséges számukra a hosszabb
kölcsönzési idő. Ugyanakkor a hálón való szörfölés helyezései az
életkorral való szoros korrelációt mutatják. Az Internet használatról
elmondható, hogy a szörfölési lehetőség, az általános keresők
látszanak a könyvtárak versenytársainak és nem egy-egy konkrét
tartalomszolgáltató. Vagyis a könyvtári tartalomszolgáltatások
versenyképességét valószínűsíthetően a tudományterületek hálózati
információinak bővítésében lehet sikeresen biztosítani.
Könyvtárhasználat
Az
oktatók nagyobb része használja a könyvtárat, ebben a használatban még mindig
az olvasótermek felkeresése dominál, mintegy 40%-uk válaszolta azt, hogy
rendszeresen 44 %-uk, hogy ritkán ugyan, de bemegy a könyvtárba. Jelentős
azoknak a száma is, közel 31%, akik a belső hálózaton vagy az Interneten
használnak rendszeresen könyvtári szolgáltatásokat.
A
hagyományos szolgáltatások közül - a tanársegédek kivételével a kölcsönzés
igénybevétele áll az első helyen, a második legkedveltebb szolgáltatás a
folyóirat olvasó használata. A könyvtárközi kölcsönzést legnagyobb számban a
professzorok használják, a legkevésbé veszik igénybe a kutatószobák adta
lehetőségeket, ugyancsak kevesen élnek a szaktájékoztatás biztosította
lehetőségekkel.
A
hálózati szolgáltatások használata felemás helyzetet mutat, a tanárok több
szolgáltatást is használnak, a legkedveltebb és legismertebb az online
katalógus (OPAC) és az elektronikus könyvtár. Ez utóbbinál további információ
szükséges arra vonatkozóan, hogy ez a szolgáltatás a saját egyetemi könyvtár
által kialakított lehetőség vagy az Interneten található egyéb
elektronikus könyvtárak használatát jelenti. Viszonylag kedveltek még a
publikációs archívumok és a folyóiratok tartalomjegyzékével kapcsolatos
szolgáltatás. Meglepő, hogy nagyon kevesen válaszolták azt, hogy a rendelkezésre
bocsátott adatbázisokat használják, ugyanakkor a szövegesen indokolt kifogások
között több esetben a bibliográfiai, és még inkább a teljes szövegeket
tartalmazó adatbázisok mennyiségét kifogásolták.
Az
oktatók 65%-a tájékozódik a könyvtár állományában, mielőtt összeállítja a
tárgyához szükséges irodalomjegyzékeket. Erre a kérdésre 13% nem válaszolt. A
könyvtárossal való konzultáció lehetőségét 52% használja ki (30% nem
válaszolt). Ez megerősíti a szaktájékoztatási szolgáltatás utolsó helyezését,
amelyből egyrészt a könyvtári marketing munka gyengeségeire, másrészt a
könyvtárosok elfogadottságára vonatkozóan vonhatunk le következtetéseket.
Az
oktatók nagy része elégedett saját egyeteme könyvtárával és viszonylag kevesen
használnak más, elsősorban nagyobb hazai tudományos szakkönyvtárakat és
néhányan említették a nemzeti könyvtárat. Azok, akik erre a kérdésre
válaszoltak többségükben a külföldi tanulmányutak folyamán személyesen igénybe
vett egyetemi könyvtárakat és az Interneten használt külföldi könyvtárakat
említették. A professzorokra jellemző egyedül, hogy mindegyikük több
könyvtárban tájékozódik mind itthon, mind külföldön, a többi kategóriában 50%
körül van a többszörös hazai könyvtárhasználat, és csak 10-15%-uk jelezte a
külföldi könyvtárhasználatot.
ÚJ OKTATÁSI MÓDSZEREK ELTERJEDTSÉGE
A
tanárok számára teljesen megszokott, hogy a hallgatókkal való kommunikációban
használják az elektronikus levelezést. Ez a tanársegédek mindegyikére, a többi
kategóriára 85-86%-ban jellemző. A levelezést tájékoztatásra, a feladatok
kiadására, a dolgozatok "beszedésére", stb. használják. A távoktatási és az
eLearning módszerek elterjedése kapcsán már korántsem ilyen kedvező a kép.
32%-uk használ távoktatási, 17%-uk eLearning módszereket. A használók szerint ezek
a tanítási módszerek segítik a tananyag mélyebb elsajátítását, az önálló munkát
és a legnagyobb számban azt emelték ki, hogy lehetőséget ad a személyes
oktatásra. Akik nem használják, első helyen említették, hogy még nem
találkoztak igazán jó megoldással, másodiknak a személytelenséget válaszolták,
mint a használatot gátló indokot.
Az
oktatók jelentős része szívesen részt venne olyan tudásmegosztó
csoportmunkákban, amelyek lehetővé tennék az új oktatási módszerek
minőségi kidolgozását. 66%-uk vállalná eLearning modell kialakításában
való együttműködést és 52 % válaszolta azt, hogy szívesen részt venne a
szakirodalmi, könyvtári szolgáltatások testre szabásában. Ezt a hajlandóságot
erőteljesebben ki kell használnia mind az oktatási szoftverek fejlesztőinek,
mind a könyvtáraknak.
A
tanárok egy jelentős része publikál ma már elektronikus formában és a
többiekre is az jellemző, hogy különböző feltételek teljesülése -
copyright, honorárium - esetén nem zárkózik el az elektronikus publikálástól.
(78%)
Oktatói profil tartalma
|
Státusz |
Fontossági sorrend |
|||
|
Nagyon fontos |
Fontos |
Kevésbé fontos |
Nem fontos |
|
|
Egyetemi tanár |
Személyes publikációs adatbázis, Szakterületi vezető folyóiratok
teljes szöveggel |
Hivatkozásfigyelés, Szakkönyvajánló, OPAC |
Témafigyelés, Szakterületi publikációk, e-könyvvásárlás |
Sajtófigyelés, Hallgatók dolgozatai, Internetfigyelő, Perszonalizált PR, versenytársfigyelés |
|
Docens |
Szakkönyvajánló, Internetfigyelő, Szakterületi vezető folyóiratok |
OPAC, Témafigyelés, Hivatkozásfigyelés, Perszonalizált PR, versenytársfigyelés, Szakterületi publikációk |
Személyes publikációs adatbázis, e-könyvvásárlás |
Hallgatók dolgozatai |
|
Adjunktus |
Témafigyelés, Szakterületi publikációk |
Sajtófigyelés, Hivatkozásfigyelés, Szakterületi vezető folyóiratok, Internetfigyelő, OPAC |
Személyes publikációs adatbázis, Hallgatók dolgozatai, Szakkönyvajánló, Perszonalizált PR, versenytársfigyelés |
e-könyvvásárlás |
|
Tanársegéd |
Szakterületi publikációk, |
OPAC, Személyes publikációs adatbázis, Szakkönyvajánló |
Szakterületi vezető folyóiratok, Perszonalizált PR, versenytársfigyelés |
Témafigyelés, Internetfigyelő, e-könyvvásárlás, Hallgatók dolgozatai |
[1] Ebbe a kategóriába nagyon sokféle válaszoló került: profeszor emeritus, tudományos kutató, főiskolai tanár, docens, asszisztens